Viszed -e párhuzamosan, vagy csak keresgéled az utadat  és közben

azt feltételezed, hogy valamiről folyamatosan lemaradsz.

Ahány ember annyiféle sors, egy családon belül is,

más a feladatok sora, ki azt, a másik meg

teljesen eltérő sorsot kapott.

A saját sorsa lenne az első

amit szükséges lenne

ahhoz megoldani,

hogy jó minta

legyen a

következő

generációknak.

Gyakran látszott az is,

hogy olyan nagyságú, akkora

feladatokat kapott egy családtag,

hogy szinte vánszorgott a terhe alatt.

A gyakorlatban csak ritkán volt látható,

hogy családon belül  megoldották volna,

közös feladatnak vették volna azt, ami

egy családtagnak párhuzamosan sok.

Megtaláltam, felfedeztem a tenyerek

vonalai, jelei, összefüggései mutatták

meg, hol láthatók a csomópontok.

Ami azt is jelenti egyben,  hogy

megoldja a sorsa, úgy oda teszi

egy pillanat alatt a megoldást,

mintha mindig is sejthette volna,

mit miért tesz, hogy az ne legyen ártó.

A sorsforduló kifejezést használom, amikor

az oktatásomon érvekkel védem  meg azt, amit

ha negatív hatásként kezel és visz tovább már árthat is.

Önmagának azzal, hát megmutatom a másik oldalát is annak

amiről ott szó lehetne, mert látszik, mint a megoldásra váró saját

feladatát láthatja, neki fontos elsősorban, hogy azt időben megoldja.

Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelkednek  tiszta a tükre,

mindannyian így születtünk, van értelme,  ha megoldjuk hinnye,

amit feladatnak elsősorban, mi magunk miatt hoztunk.

 

Nem az életkor függvénye az sem,  hogy ki mikor érik be arra a

feladatra, amit tehetségként hozott. Ah, elkoptak már a régi

sablonok, régóta nem működnek jól, viszont vannak

akik azt feltételezik, mások azt is

elhiszik, látszatos de működik,

hisz, nem látható semmi,

abból amiért a napi

ritmust ah, nem

tudják felvenni.

Nem azt élik,

amit akkor, annak  idején,

nem  tudnak azonosulni ah, már

azzal, amiben régen éltek, hinnye.

Hiányzik a változásnak megfelelő

szintváltás, át már nem látják,

alkalmazkodni nem tudnak,

hozzájuk igazodjon hát,

minden és mindenki.

Ah, sok fölösleges

energia megy

bele abba,

mintha

minden

működésben lenne még

és ugyanúgy mehetne tovább, hinnye.

Ah, azt a, szintváltásra lenne szükség, ha már nem

tudja felvenni jól, a napi ritmusát annak amit felvállalt.

Túl sok energiája megy bele abba, sokat ad a rutinra,

feltételezi olyan mintha ugyanolyan jól működne, pedig

 látja mindenki, ah, minden energiája a látszatosba megy bele.

Az előre lépéshez szükséges a megfelelő lelki érettség, nem elég,

ah, hogy a napi  rutinos mozgása elég frissnek látszik azt jól teljesíti.

Gondolkodva dönteni, összefüggésében látni, alkalmazkodni tudni, a

 felvállalt feladatokhoz alázatot gyakorolva, az életképes ritmushoz

igazodni tanulni, a látszatos mellett elrobogott, ah régmúlt csak volt.

A sajnálat energiája negatív, ha belemégy azonosulsz vele hinnye, ha

 nem  teljesíted az ígéreted időben, az átbillen alacsonyabb szintre.

Az már csak a  hiánypótlása annak, amit nem  teljesítettél időben.

Az egészséges körforgás helyett, azt már, ugyanazon a jó szinten

 működtetni nem lehet, ne vállald, ha összefüggésében nem látod.

Az emberek önmagukhoz képest, a sorsukhoz és generációs

feladataikhoz igazodni is, a hétköznapi életükből tanulnak.

Most lenne az ideje a lelkiismeret feltisztulásának, hinnye,

alkalmazkodó alázat, jó kommunikáció szükséges ahhoz.

Önismereti oktatás, igényesen, Webtenyeres önismeretre

nevelés, igényesen, Online sorsolvasás  is tíz éve,  hinnye.

 

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van, összefüggésében látni tanulod általam, ha már elég érettnek érzed magad, jelentkezz be az oktatásomra, alul megtalálod ahhoz, a számodra kedvező lehetőséget remélem. Hallgat nem beszél, egyedül dolgozza fel, többször is elhangzik az oktatásom közben, mert mindenkinél másképp hozza felszínre, a fel nem dolgozott, megoldatlant.

Amikor körbeért a tapasztalt tudásom, lerajzoltam egy napon, egy ritmusban, így egy időben más országokból és többen is képesek csoportban tanulni. Hiszen mindenkinél, a sorsának megfelelően, más időben és helyszínen történteknek a megélésére hat. Az újra  átélése az oktatásom közben megoldásokat is ad, ha már meg tudja fogalmazni, ki is mondhatja, ha akkor rögvest  szeretné. Ha nem mondja ki, akkor az is lehet, majd később beszéljük  meg. Amikor már úgy is szeretné, hogy ne fogyjon el az Istentől ahhoz kapott energiája, hinnye. Tudjon szintet váltani, ha ott van az ideje,

meg tudja oldani, más azt nem képes feloldani helyette …

A  saját tapasztalatom annak minden pici rezdülése, jele, ami  egy adott napon úgy jött össze bennem, hogy azonnal  lerajzoltam. Amikor rájöttem, hogy nincs hova fordulni, nincs aki tenni tudna azért, hogy ne csak a látszat maradjon, mert nem maradna benne érvnyi tartalom sem. Arra is rájöttem, nagyon megalázódna, aki azt gondolja, helyettem  oktathatja, anélkül, hogy megtanítanám arra. Ugyan már, igazítsam meg a belső  tartásomat, mert nekem fontos, hogy vagyok, nap mint nap, annak a hatása által, ami éppen akkor van.  Megóvjam a feltaláltamat, mert  már látszott, hogy bizony megváltozik hirtelen minden, látszott az már előtte több évvel. A  lelkes, szíves, gondolkodó éned, azért van, hogy átsegítsen, megértesse veled, hogy rajtad múlik,

mibe rakod tán fölöslegesen az energiádat,  ah, hinnye.  Na meg a gondolataidat, mit erősítesz fel azáltal, hogy folyamatosan arra gondolsz, amit szeretnél és elhiszed, hogy ha gyakran mondogatod, az majd úgy is lesz. A te dolgod, hogy milyen irányba mégy, vagy  milyen irányzatokat veszel  magadhoz,

úgy, hogy abban is akarsz élni, mert elfogadtad minden egyes mondatát és keresed hozzá az arra magyarázatokat adó belső érzéseidet. S azzal beigazolva látod, hogy jól látod és helyes utat  követtél és örülsz. Pedig nem is ismered, honnan ered, mi váltotta ki és kiből, s azzal mi a szándéka, ha sokakra hathat általa, hinnye.

Ha a racionális oldaladat összekevered a lelkesedni vágyó  éneddel, hát majd meglátod mi lesz annak az eredménye. Nem igazolhat az téged, a feltalálóját igazolja, az Isten azt neki adta, az ő tudása.

Úgy  hát, ha birtokolni szeretnéd, ellensúlyként fizesd meg jól, annyira, amivel a számításaidat igazolni látod, majd nyereségként.

A saját tudásod hatalmas erőt adhat, arra építeni is jól tudsz, annak megfelelő a  szintje, mint a feltalálójának az emberséges sorsa,  ah. Lehet igyekezni, próbálkozni, na az  már nem az alkudozás szintje, sem a tárgya, valami nagyon fontos, amivel rálehet köszönni az intelligensek világára. Bocsáss meg, ha nem érted ezt, ahogy

tapasztalom, mindenki megkapja a feladatát idejében.

Nem mondhatom, de tudom, hogy tanulnod kellene.

A sorsunk adott, aki felfogja idejében, megoldja,

úgy, hogy nem árt, sem nem bánt meg általa

senkit sem,  mert az rávetül a következőkre.

Az idei évben sok mindent el lehet „simogatni”,

a múltban is, persze ez csak az én tapasztalatom.

Generációsan megoldani a feladatainkat az lenne most

igazán a dolgunk, hogy tartalékunk legyen annyi, amivel a

nehéz időszakokat áthidalni tudjuk. Ne legyen óriási a különbség

a lehetőségeink között, jól figyelj arra is, belőled se kopjon ki, hinnye,

az emberséges énedre, naponta szükséges most odafigyelni, hinnye.

Amit nem tudtam és már hiányzott ahhoz, hogy jó minőségben tudjak szolgáltatni, az engemet megtisztelők felé, megtanultam abból pont annyit, amire szükségem volt akkor. Ahova meg azért mentem, hogy megtudjam mit miért úgy gondolok és érzek, ott az eltöltött tartalmas idő  után, megajánlották  a kitűnő diplomát, amit elfogadtam,  mert azt éreztem hozzáértően  döntötték azt akkor el. Az első papírformára  azt írták, Sorsolvasó, ezt találónak éreztem,  de akkor még nem tudtam, hogy valóban elérhetem azt a szintet, ah. Igen most már tudom, így a naponta gyakorló,  26. évemben, hinnye, megérdemlem a Sorsolvasó címet. Egy az Isten, egy Hazánk van csak  egy, persze van olyan is, hogy több laki valaki, mert nála az a természetes, generációsan hozta. Vagy olyan élethelyzetekben volt, hogy belakta azokat a helyeket, amik adottak voltak menet közben, azok által az élethelyzetek  által, amikben élt. Egy dologra viszont mindenki magára van hagyva, ha felismeri, hogy neki mi a sorsa és ahhoz képest, ahol tart, mekkora utat tett meg  azért, hogy odáig elérjen és a birtokló énjének megfelelően eleget is tegyen. Egy minden minden egy, kicsinyke fontos porszemek vagyunk mindannyian a förgetegben, hol ide, máskor meg amoda szállít bennünket a természetes  folyamat. Akkor érezhetjük jól magunkat a belső tartásunkhoz, emberséges méltóságunkhoz  mérve, ha elégedettség érzés  szabadult fel  bennünk. Ezt is  a teremtő adta nekünk, mint a sorsunkat és az arra épülő generációs feladatainkat, persze ha tisztában vagyunk vele, létezik, van az Isten.

Bocsánatot kérek és rögvest, hiszen nem mindenki kapta meg még az arra utaló érintettségét, majd mindent a saját idejében, hinnye.

Hiába minden sietség,  ha arra nincs meg a kellő emberség, kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van, hol kicsinek, hol meg nagynak érezheted magadat. Változik az is, mint minden, ha elvégezted már a saját sorsodnak megfelelő adott feladataidat, azt úgy is érzi már a környezeted. A  saját idődben megkapod a közösbe teljesítésednek a  tükrében a hálát visszafele, na annak aztán príma, tartást igazító az áramlása,  hinnye. Elérheted, ha sokat teszel másokért akkor, amikor már neked túl sok lenne, csak elrontaná azt amit az Isten megteremtett benned. Persze ez is mindenkinek a magánügye, hogy mennyi jó érzése van, van-e már benne olyan érzés, amit hálának hívnak. Mert megérintette az életnek a vonulata  közben, hogy nemcsak magának köszönheti mindazt, amit elért és ahol már jól érezheti magát  azt belakhatja.  A múlt elmúlt, gondolj rá tisztelettel, nyugtázzad azt, hogy mikor és mi emelte meg a nagyságodat  oda ahol éppen vagy. Ha nem tudsz egészséges körforgásban maradni, nem veszed komolyan a belső, lelkes,  szíves,  gondolkodó éned kontrollját, bizony a saját szervezeted jelzi neked, vissza az eredőhöz. Csinálj magadban ahhoz képest,  ahol tartasz naponta mérleget, kitől mit hoztál tehetségnek, ah. Kinek köszönheted a szorgalmadat, kitartásodat, a jó szakértelmedet, a tehetségedet,

az intelligens agyadat. Az igazságérzetedet el tudtad-e helyezni valamibe, ami  által nap mint nap, megélheted újra  meg újra, na látod, hogy igazad  van. Másoknak bizonygatni azt, ugyan minek bonyolódnál bele, rengeteg energiád menne el a jó minőségű feladatodtól vennéd  el. Azt csináld ami éppen adott akkor ott, ne csinálj hülyét  magadból, hogy abba nyomod az energiáidat, aminek már eldőlt a fontossága, az alkalmazkodás képessége a legnagyobb.

Ha az önzés leplét le tudtad már vetni akkor is, ha előtte mindenki abban élt nálatok, na az talán megint, az egyik legnagyobb érzést  szabadíthatja fel benned, mindennek megvan a maga ideje.

A tapasztalatom  szerint ugyanazt éljük meg mindannyian, amit meghagytak az elődeink generációs feladatoknak. Hasonlóan adott lesz hozzá a személy szerint is megfelelő idő. A helyzet is adott, más  és mégis teljesen hasonló érzések szabadulhatnak fel az emberségesekben  és a tartásukat megtartani igyekvőkben, hinnye.

Győzz meg, úgy, hogy az emberi méltóságomat az Isten adta, hát amíg élek emberségesként, anyaként, segítőként, vigyázom és  megtartom, ne rongáljad és nem eladó, megóvom, a sajátom.

Legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék se melletted, sem ellened, oktatnám a feltaláltamat már tíz éve várok arra is. Többször is megszenvedtem már azért, hogy még élhetek.

Dolgom van annak a továbbadásával, feltaláltam valamit, amit mint tudást átadnék, legyen meg azoknak akik tesznek érte, megtanulják.

Remélem az nem gond, hogy én látom, hogy mit miért nem látsz még.

Nagyon komoly hátrányban maradtam, 54 ezer sincs a nettóból kiszámolt nyugdíjam. Ahhoz képest amit feltaláltam, nincs meg a lehetőségem, hogy tudassam sok arra alkalmas emberségessel, megtanulva mindazt amit feltaláltan tudok, oktathatnák ők tovább. Természetesen ha előtte valaki hiteles ember megvásárolta tőlem.

Talán akad valaki, aki meglátja mert érdekli, hogyan tud  a gyakori változásokhoz, folyamatosan alkalmazkodni ezáltal a tudás által.

Ah, hogy, ehhez mit találtam meg a tenyerekben, mint belső tartást erősítő, magam által meg és feltalált, egy nap alatt egy ritmusban lerajzolt, oktatási formát, hinnye.

Az emberségeseknek a belső, lelkes, szíves, gondolkodó énjének, a tartásának a  megtartását szorgalmazni tudó, visszaigazító tartást javító mód lehetne. Ha legalább civilként részt vennének az oktatásomon, legalább elfogadnák, azután, hogy megtapasztalnák, valóban létezik, jól működik.

Rám bíznák azt, hogy ki elég érett ahhoz, hogy ezzel segítse aztán az embereket, ha már van igényük erre. Amíg nem tudnak róla, hogy mit tud nyújtani, úgy érezhetik néhányan, hogy a sok jól látható kitaláltak közül, valakinek a gagyija lehet, de nem.

Önismereti oktatás, igényesen, 20 nem könnyű óra, ajánló szavakba nehéz önteni, nem szeretnék senkit sem rábeszélni, mert akkor elveszítenék a szabad áramlásukat a mondataim.

Azt ígérhetem, jó hangulatú lesz, a rajzos, munkás, gyakorlati része, az oktatással járó óráit nem szigorúan végigülve, hinnye.

Tán alkalmas eszközökkel, a biztosított csend jelenlétével,  a hétköznapi életbe bele olvadva, egy – egy szünettel megspékelve.

Otthon, vagy a munkahelyen, ehhez méltó erre alkalmas helyen tanulható, a tartását megóvni kívánó önmagáért, a családjáért tevő oktatási folyamat,  ami a saját szintjére igazítja,  aki azt megtanulja.

A párkapcsolatért, a gyermekeknek a tartásos, erős lelkierőt minden pillanatban alkalmazni tudó, a tudásért tanulásért, a gyakorlati életben elrendezni, alkalmazkodni tudó, nő, anya, kolléganő.

A helyzethez igazodva a tartást megtartó túléléshez, jó mintát adni tudó anya, majd otthon, mindent ami a lelkét nyomja, amikor egyedül van, tudja, hogy azt is kimondhatja, amit egyébként nem úgy mondana.

Az Isten szót méltatlanul nem veszi a szájára, de kimondja, hogy ne maradjon benne semmi ártó mondat, ami összejött. Adott hozzá, minden egyes nap, tehát ismétlődővé válhat a folyamat,

nem gyűlhet össze bennünk kezeletlenül, ne sérüljön a tartásunk.

Ajánlom tisztelettel mindenkinek, ha egyedül van és nem szolgáltatja ki magát senkinek és nem terheli vele a többieket.

Viszont tudja, ha ki nem mondhatja az összegyűlt nem saját, de megélni kénytelen energiákat ki kell adnia.

Mert tisztában van vele, megbetegedhetne a lelke, a szíve, a gondolkodó agya, ha mindezeket az ártó hatásokat magába zárva kellene élnie.

Ezért  hát, megtanulja a túlélésnek a lefinomodott változatát, annak a feldolgozásával is jár az oktatás, amit már nehezen tud indulatos szavak nélkül, jól neveltként kezelni.

A családját erősítő kitartásáért, az esetleges, hirtelen változó úgy hát nehezen feldolgozható, kiszámíthatatlan helyzetekhez igazodni alkalmasat, alkalmazni megtanulja.

Ah, ne legyen a nem tervezhető, se a nem kívánt, maradandó hatással rá és azáltal a tisztelt, szeretett családjára igényesen, de nem könnyen megtanulható, megelőzés érdekében döntse el.

Várlak  szeretettel, ezt mondom gyakran, aminek nálam,  hétköznapi valóságos tartalma van. Vigyázzunk rá, ki ne kopjon a tisztelet, se a láthatatlan intelligens fékek. Érdemi legyen, a megbecsülése a jónak és szépnek, elől járjon a családokon belül a szeretettel és végleg.

Hinnye, mégis tudjad kezelni azt úgy, hogy nem kívánt az, aki a saját privát szférádba bejelentés nélkül belehallgat. Ah, mert szerintem, ha nincs általad oda meghívása, bocsánat, de azt gondolom, ha felkészülten felvállalta, hát, ah, hinnye, vessen magára.

Nagyon óvatosan mondanám, volt olyan, hogy suttogva mondtam,

bele a levegőbe, az arcától  távol, hogy gondolkodjon, mit hallott.

Hahó,  feltaláltam a tenyerekben lévő jelek összefüggéseit,

tíz éve oktatom, különböző elnevezéseket kaptam ahhoz.

Most, Önismereti oktatás, Önismeretre nevelés, a saját

sorsának megismertetése, nem szükséges aggódni, hiszen

átmegy minden a lelkes, szíves, gondolkodó, kontrolláló énjén.

Hinnye, nem szeretném, hogy azt érezze, megmondó embernek

szegődtem. Hiszen leginkább, pont  azt igyekszem, óvatosan, lassan,

némileg részletekre szedni, az összefüggésekhez az általam meg és

feltalált jeleket szükséges lenne hozzá megtanulni, hinnye, azt a, ah.

Saját magáról hall olyan a két oldaláról szóló jelzésértékeket amik

átsegíthetik az életének apróbb, nagyobb részletein, akár naponta.

Ha nem jutott még el odáig, hogy fel tudja vállalni a saját kultúráját,

 másokét változtatná a magáénak tudná, mit szólnak hozzá az övéi.

Hiszen mindenki szabadnak született oda ahol a szülőföldje van,

ha nem tudsz adni, ne vegyél el, a körforgás meghozza azt neked.

Nincs mit irigyelni rajta, nem lehet másé az, hiszen a saját sorsa.

Igen tudom, teljesen más az amit ide írok, elmondok, mint

amihez hozzá vagy szokva, mert amikor

azt láttad nálad valaki jobb,

valamiben, nem

azt mondták róla,

ő abban tehetséges.

Leginkább nekiláttak és

igyekeztek legyőzni és nem

meggyőződni arról, hogy valóban

van-e mindenkinek saját sorsa, hinnye.

Aki megtalálta a sorsához vezető útját, először

járni tanul  rajta, majd rájön, hogy azt már tudja és

igyekszik tapasztalatokat gyűjteni akár naponta. Nem tud

unatkozni, mert jár az agya, s menet közben az újabb feladatát

is megoldja. Emberismeret, teljesen hétköznapi működése szerint,

az

amit megtaláltam a tenyerekben, megmagyarázta. Hiszen olyan mint

egy matematikai képlet, látható az is, hogy ott mi mivel

függhet

össze. Van az Isten, ki már

jól tudja, nem egy időben

láthatta meg mindenki, ah,

a saját idejében

megtudhatja.

Mi az amit

előbb lenne szükséges

megoldani, s mi várhat még arra,

hogy amikor rájössz hiányzik valami,

ami tájékoztathatna róla, meg is mutatja.

Ah, láthatod a tenyered vonalait, elszíneződéseit és

egyéb leolvasható jelzéseit. Megmutatják menet közben,

hogy merre van az előre neked, ne aggódjál mindent jelez a

gondolkodó kontrollod, a racionális éned mellé megoldásként.

Jer elő jó öreg bocsánatot kérek, mit tudom én, ki hogyan ébred.

Látod, látod, szánod, bánod, magadra vetted, magad vagy már nem bízol a többiekben, bizony ellenőrzöd már magadat is, mint másokat. Nincs aki a tiszta tükröt tartsa, kinőtted, elhagytad, lenézted, az addigi jó barátaidat, ah. Elértél amit megcéloztál, már mindenféle magasságot, megéled azt is, amire emberileg nem lettél elég érett, amit nem neked szánt tán a jó sorsod sem. Nézegeted már óvatosan, hogy észre ne vegyék, visszanéznek-e rád úgy  jó érzéssel még, mint annak idején, az egyszerűben, talán nem is olyan régen volt az még.

Nem a magad felelősségének tudod be azt se,

nem úgy ítéled meg,

hogy  másképp is lehetett volna, ah, tán, a

másik utat a saját sorsodat is választhattad volna.

S együtt párhuzamosan is haladhatnál, hinnye,

van rá  életszerű példa, gyakori a párhuzamos megélése

azoknak, mindent idejében teljesíteni, jó oda az a mondat.

Ha ismered a sorsodat, s a generációs feladataidat,

azon igyekszel majd, hogy azt vedd sorra, ami éppen,

abban jelzi, hogy ideje lenne  akkor foglalkoznod vele.

Nagy volt a csábító ereje a hirtelen jövő kecsegtetőknek,

azon a szinten talán az üzleti barátság a leglényegesebb, hinnye.

Nagyon halkan, óvatosan, csendben mondanám, ha megkérdeznéd,

elhagyhatná a számat, ha eszedbe jutna talán a múltbéli emberséges

oldalad, azt engedd meg magadnak, talán már,

hinnye, ah, sutba ne dobjad.

Emberségesen, szépen és jól simogasd el a múltat,

senkit meg ne

bántsál azzal se, hogy többre tartod magadat annál a szintnél, ahol

még jól  működött a tartásos, az emberséges, a megbízhatóság, azt a.

Ah, bocsánat, remélem,

ezzel most meg  nem bántottalak, nem ártanék másoknak,

a megelőzésben megtaláltam  a hivatásomat. Bizony,  meg

kellett tanulnom, hogy ugyanúgy eközben magamra is gondoljak.

 

H Nagy Júlia néven szólítottatok nagyon sokan az első sorsolvasó éveimben. A tanfolyamaimon is megtaláltatok, külföldről is akkor, két helyen is, a nagy faluban előadásokat tartottam, volt nagy hallgatóságom is. Amikor azt éreztem, hogy túl  sok ember van körülöttem és ahhoz képest, amit akkor tudtam, nagyon sokan voltak, akik hozzám igazodni akartak, hát elköszöntem onnan.

Köszönettel tartozom  két embernek,

akik látták azt amit tudtam.

Mert az üzlethez nem értettem és bizony még most sem tudom

jól ajánlani a feltaláltamat,

hát így jártam, ugyanott tartok.

Viszont sokat tudtam fejlődni azáltal, hogy gyakoroltam az

alázatot,  hogy a magamévá váljon, abban jól otthon vagyok.

Hinnye feltaláltam valami fontosat, egyenlőre csak kevesen tudják,

hogy az oktatásomon megtanulhatnák. Önismeretre nevelés, ha már

megjött bennük a tudásomra az igényük, igényesen, magukhoz

mérve

  megkapják  azt a felismerést,

hogy mi lenne számukra akkor a legjobb.

Alkalmazkodva fejlődnek fel a sorsukhoz,

generációs feladataikhoz,

ah, miközben, ugyanabban

megy tovább az életük,

maradnak jók és toleránsak lesznek. Ha az

 addig még nem volt számukra meg egyértelműen, hinnye,

a külső szemlélő és a látszatos szerint, nem változnak semmit.

Azután, az önmagukhoz mért szakaszos haladással kerülnek,

a következő szintjükre, anélkül, hogy bárkit megbántanának.

Mindennek van egy felső határa, mindenki sorsában adott az,

amikor érzi, hogy nem tud haladni úgy, ahogy addig tudott.

Bocsánat, azt tapasztaltam,

hogy az intelligens agy tápláléka a siker.

Szerintem itt vagyunk  már mindannyian,

nem fontosabb senki sem,

a többieknél, csupán máskor,

másabb hatás révén haladhat, a

 saját életritmusának megfelelően, ami akkor adott a számára.

Azt is lehet, hogy nyomod a réginek még megfelelően, ugyan az,

ah, már csak a látszat, hogy úgy is halad pedig, punnyadásban van.

Azt látod, azt csinálsz amit akarsz, hiszen nem akarja tudni senki már, hogy mi van a többiekkel, mint emberségesekkel, van-e hozzá alázatod, ha azt látod, nincs mindenben igazad. Ha aki még meg sem láthatja mindazt, ah a felszínen lebegtetést látja, vagy van aki éppen abban a sávban már meg is találhatta. Minden hiába, ha az átfordulás közben, átkerült és ugyanoda, néhány tíz múlva, hinnye, azt a, nahát, íme láthatja már, ah. Csendben nyöszörgött, mert nem csikorgott, se nem nyikorgott, a kikopott a tartóból elúszott a lapát, ami adta az élet hajójának a ritmusát. Úgy tűnik, hogy mindent lehet, pedig a belső tartás, emberies méltóság jelzi, hogy hol van a saját határ, mihez képest, mivel lépné túl.

Azt amit ismételtek már nagyon sokan és sokszor,

unalmassá vált hát, ha ugyanaz a hatás és ugyanoda ért vissza a körforgás által, a lefele az sem nem előre, viszont felfele se hinnye.  Olyan mintha még mozgásban lenne, nem mozdul csak a víz ereje mozgatja, szinte már elringatja, ah. Megült a jótékony iszapban, nem töltődik fel vele, nagyobb az ami súlyozza lefele, nincs több abban se mint amit a többiek adtak bele, csak szárad, tán az áramlásra várhat. Mert még nem tudja, hogy ami mindezek  körül van, azt is a víz áramlása mozgatná, ah. Nem látszik, hogy ki hova tartozott, egy és ugyanaz a mozgássor, hiszen csak akkor mozdult ha látszott, hol van még valami ami a talpa alatti a talajt növelhetné. Nézz magadba, a lelkes, szíves, gondolkodó éned ott van benned, az Isten jelezne ha hallanád. Ah, a nagy zajban nem hallod meg, mit üzen a sorsod neked, se azt, hogy mit jelezne feladatként a generációs jeled. A legfontosabbak egyike az, hogy  minden körülmények között, bármilyen magasságokban leledzel is, jó emberként éld meg a nagyságodat. Ne fordíthasson ki semmi, ami csak időlegesen és nemcsak rád hat. Véglegesen a tiéd  úgysem  maradhat, hiszen

arra egész sokaság várakozhat, hogy bekerüljön a körforgásba.

Hinnye, az ember, kiemelt helyzetben is  emberséges,

toleráns, adni tudó maradhatna,

tanuld meg azt, ami azzal járna, hogy ott

rátalálj a  feladatod szintjének nagyságára.

Becsüljed hát tisztességgel abban is meg magadat,

hinnye, hiszen az élet egy nagy utazás, nem

mindegy, hogy jót jelez-e, a  lelkiismereted.

Ugyanazon a hajón vagyunk mind, mégis mást látunk.

A saját sorsunk és a generációs feladatunk szerint, van fontos

 és a nagyszerűben is egyszerűen, apróbb és nagyobb sikerünk.

Bocsánatot kérek, ha megzavarnám ezzel, kérem ne olvassa el, ha a

valóságra rálátni nem szeretne, mert ez szerintem a valóság, hinnye.

Oákolsz, próbálgatod a gőgicsédet,  hova, hogyan hat, kit érint meg

úgy, hogy mosolygásra késztet. Ki meg csak hallja, de nem érzi, hogy

neki szólt volna, nem érintette meg mert mással van elfoglalva. Ki

mire érzékeny, ki mit hall meg, s van aki abból  kihallja amit mások

még nem. Ha ráraknak  egy életútra, azon ballagsz, nem érintenek

meg azok, amik ott a fejlődésedet segíthetnék. Azzal, hogy megéled,

nemcsak átszaladsz rajta, benne vagy egy ideig, mert mondjuk olyan

iskolába vagy iratva, elvárják, hogy jó eredménnyel végig is vigyed.

Sok minden érhet ott, ha magasabb az elvárás mint amihez hozzá

vagy szokva a hétköznapjaidban, először az érint meg ami nem

tetszik, hogy mások otthon vannak abban, amihez neked,

   alkalmazkodnod  lenne szükséges. Viszont nem tudod,

hogyan alkalmazkodj, mert azt meg nem várták el

tőled. Ott, ahol nevelkedtél, vagy csak magadat

nevelted, mert nem volt aki számodra jó

példát, egészséges mintát mutathatott

volna, ami elfogadható ott akkor

számodra. Végig éled, sok

olyan hatás marad

meg benned,

amire

később

mutatod az

 érzékenységet.

Ha közben olyan

hatás nem ért, ami

által megmagyarázódott

volna,  hogy ott mi miért,

hát megmarad nyűgként.

Pedig ha rájöttél  volna,  ah,

hogy az mekkora kegy neked,

hogy ott tanulhattál. Bizony a

hasznodra is lehetne sok  olyan is,

ami az alkalmazkodásban segítene.

Emberismeret, a sorsod megismerése,

generációs feladataid amit neked lenne

fontos teljesítened, azért is, hogy önmagadat

megismerve, rájönnél, mindenkinek más a rezgése.

Mást hozott sorsának és más szintet szánt neki a sorsa,

ha abban nem érezné jól magát amit éppen mások döntenek

el felette, hát az önismeretével abban is boldogulhatna, hinnye.

Nem  könnyű ismétlésből  ismétlésbe kerülve, haladni is tudni,

a lényegi része  az, hogy közben az ember alázatot gyakorol.

Mindenhez ami éppen akkor adott ott, nem sértődik meg

már régóta, hiszen az a gyermekkori módi. A felnőtt

tudja, azért van a gondolkodó agya, hogy megoldja,

 a feladatokat, amik éppen adottak, akkor, ott.

Hatott rám a boldogulásom, amikor

rájöttem, a gondolkodó, lelkes,

szíves is, nem csak egyféle

hatás éri, hanem sok.

Egyszer minden

emberséges

ráébred,

nem

azért

született,

hogy nézzen

ki a fejéből és

múlassa az időt.

Hanem leginkább

fejlődni, tanulni jött

a  világra, azt a, hinnye.

Akkor nem jön fel sokszor az,

amit nem oldott meg és már az

irigység erősödik fel benne, hinnye.

Az irigységgel nem tud  mit kezdeni, csak ha

elgondolkodik rajta, az mikor alakult ki és mi

az, ami kiváltotta azt, hogy állandó lett benne.

Vissza lehet menni éber állapotban is oda és

el lehet simogatni, vagy fel lehet józanul

fogni, hogy másképp is gondolhatja.

Akkor nem fejlődött jól, punnyadt,

önmagához képest, hát lemaradt,

minden olyanról, amiben már

otthon is lehetne úgy, hogy

a fejlődését szolgálhatná.

Úgy érzi elért mindent, s

valami mégis hiányzik,

akkor szükséges

lenne megtalálni

azt, amivel  önmagán

tán segíthetne, hinnye.

Önismereti oktatás, igényesen,

magam találtam meg a tenyerekben,

amit egy napon, lerajzoltam összefüggésében.

Megadja a magyarázatot arra, ami addig hiányzott,

megoldja a lelkes, szíves, gondolkodóval  együtt,  a

racionálissal párhuzamosan, egyedül  nem megy…

 

 

Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még. Lehetne, hogy tisztelj, szeress bennünket, csak úgy önmagunkért, lehetne, hogy becsüljél is meg. Ne büntess, ha úgy élünk ahogy, nekünk jó, mi itt szeretnénk megélni a sorsunkat, hinnye. Itt érintette előszőr a mezítlábunk az anyaföldet, itt marad meg a lenyomatunk, a bizonytalankodó lépéseinknek. Itt érezhettük meg a bizalmat a jó  életérzésünkkel jött Hazaszeretetünket. Mint a mindannyiunkat motiváló életminőségűnket, vártuk azt már sokan, hogy megélhessük, mint

a hivatásukban is, a saját jó minőségű életünket.

Hiszen a széppel, a jókkal, amit ide teremtettünk, életenergiaként növeltük az életminőségüket, az emberségeseknek és minden szintet érintően, ah.   Hazavezettünk sokakat, megtalálták a sorsukat, az életérzését a sikernek, a gazdagságuknak, ah.  Éljük  amit lehet, ah, nem a saját sorsunk ez, sem ami szépet és jót ide beletettünk, teljesítenénk a generációs feladatainkat, hinnye. Miért adnánk fel, várunk a jól  megélhető szépre, a jókra, mert anyák vagyunk és ide születtek a gyermekeink. Hát itt  alapoznánk  meg, az életképesen jó  és szép gondolatainkat, adnánk át  a férfiaknak.

Motivációként, a jó minőség megteremtéséhez,

 na és azzal  naponta, életszerűen jól hathatnánk rájuk, mert ahhoz, a feladatot mi nők kaptuk.

Az élhetően helyes utat megmutatva a férfiaknak,

  ami a  családjainknak jó, az jó alapot adhatna a

számukra. Úgy 10.000 férfi ült velem  szemben, megtiszteltek és kérték a sorsolvasásomat, azt mondhatom, amit tapasztalva is láthattam.

Mivel most várakoznak sokan, valamire ami

lehet, hogy még meg sem születhetett, hinnye.

A következő generációnak mutatni a boldogulás

jövőképét, lehetne  férfias feladat, hinnye. A belső

kontrolljukról biztosítva őket, a tiszteletünkkel,

a családban nekik is megjáró szeretetünkkel

saját döntésünkkel, mellérendeltekként

lennénk kitartóan mellettük.

Hinnye, nem szólnánk bele,

csak  a magunk módján érvelnénk,  a

 szerintünk jóhoz és széphez az utat mutatva.

Hát igyekeznénk és motiválnánk, azzal, ha

folyamatosan egészséges erőre

késztethetnénk a értékeket

teremteni igyekvő erőt, a férfit.

A működőképes jövőnk építéséhez,

mi magunk is, akik már értik az életnek sorát,

a teremteni érett férfiakhoz tisztelettel vagyunk.

Az életképes jó minőségeket,  a jövőképéhez a sarjainknak, jó mintákat adva  motiválunk általa. A jóra való, szépre vágyó, családjaikért teremtő tartást és emberséges méltóságot gyakoroló férfiaknak bizalmat adunk, ne érezzék a hiányt,

inkább a

késztetést az újhoz a feladatukon belül.

Anyákként életet adó gyökerekként is vagyunk, ha szükséges, ha más megoldás nincsen.

Addig is éljük  azt ami van, várjuk a jót, a tehetségünknek megfelelően, egyenként  is. A

 jó lehetőségeinket át és jól kigondolva,  hinnye, azt a, ah, nahát. Hiszen egy Haza ez csak  egy, a  jó is mindannyiunkat megillethetne, ah, ide szült az anyánk s így tovább és még, s még és még tovább.

Nem várhatjuk el, hogy értsék akik most nem értik, ha az egyszerű életnek a nagyszerűségét még nem élték, tapasztalniuk szükséges  hozzá.

Adjon az Isten minden földi jóból, annyit és akkor,

amikor az mindenkinek, a legjobbkor jönne, azt a.

 

Erős és tartalmas, ha

 már van mögöttese a bocsánat szónak.

Ha már beértél arra,

majd kimondod, előtte még ártanál vele magadnak és másoknak is.

Visszavetne és nehezen tudnál elszámolni önmagad felé a  lelkiismereteddel.

Szükséges hát mérlegelned,

melyikkel haladhatsz előre,

ha kimondod idő előtt, árthat is az neked.

Megváltozik az energia szinted emelkedettebb lehet, ha kimondod időben, a helyedre tesz téged.

Mindent idejében, az idő meg a teremtőnél időzik,

tán nem kéne sürgetned, megvan a maga ideje

mindenkinek más időben és történésben van.

Nem mondták soha, hogy amit lehet azt azért

még nem szabadna, visszahat ami helytelen.

Emberesedj, ha szükséges, meg ne keseredj

attól se, ha nem úgy van mint most szeretnéd.

Érted van az is, a megélések most is fontosak,

tapasztalva haladhatsz, amikor már tudod van a

  gondolkodó agyad, lelkes szíves belső kontrollod.

Nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok,

amikor már felfogod és tudsz így élni, rájössz,

nem  a lényeges a fontos, sőt  mindenki más.

A sors, a generációs feladatod adott, ha időben

jössz rá, boldogulhatsz akkor is, ha az látszatra

nem

úgy van, hiszen te magad már észleled, hol tart.

A látszat és a valóság nem párhuzamosan halad,

ha  az egyik mellett döntöttél, attól a másik még

van és már az intelligens sokaságnak láthatóan.

Köszönöm jó öreg bocsánat, hogy mellém

szegődtél és még időben volt az is, köszönöm.

Ha már érvelni tudsz azzal elérted azt, amit

számodra szánt a sorsod. Jó minta lehetsz, ha

 van már hozzá érved és kellőképpen alázatod.

Amikor az ügyeleten néha, rövidke csendek  is vannak, a gondolatai egészen a múltig kajtatnak. Víjjantott a mentő, hozza a nagydarab embert, a pénzvételnél szédült meg, az automatának esett.

Nincs sok idő arra,  hogy előjöjjön a szakértelme, már viszik is a műtőbe, mosakszik be a műtétre.

Ahogy kezd magához térni a frissen műtött ember, a fájdalomcsillapítás hatása  még adott, mégis folyik,  szinte szakad a könnye, megismerte.

Eszébe jut, hogy ő is sokat dolgozik, nem is bírná ha  nem lenne  ennyi év után is ennyire elhivatott. Nemrég jött haza egy másik földrészről, ott tanulta ki a tehetségének  megfelelő legújabbat.

A betegeket kímélő műtéti módszerrel  érkezett gazdagabban, jól boldogul már azzal, sok ember életét mentette meg. Kérték, hogy maradjon ott, láttán nagyon tehetséges,  megtartották volna őt maguknak. Hiszen ott azáltal került a tehetsége csúcsára, valamit vissza is adhatott volna oda.

Az apjától  sok olyat hallott, aki ritkán volt

kipihent, szerinte mi az értelmes munka, ah.

Még akkor is az, ha annak a végterméke a bére,

    a ráfordított tudása által magából kiadott

energiájának a csökkentett változatát kapja.

A bevitt élelem  árával nincs szinkronban az se

úgy, hogy amire az elvárásoknak teljesít, marad-e,

hogy, a következő generációnak alapot adhatna.

Az apja hamar rájött arra, a szívességből jövőnek,

igen nagy vesztesége lett, több generációra hatva.

Olyanoknak, akik olyanban még sose voltak, hát

összefüggésében át nem  láthatják azt,  hinnye.

 A gyakorlati életben jól működőképesen,

naponta, speciális szintre vihető szakértelem,

a legnagyobb olyan tudás, amit értékelnek  is.

Az intelligens emberségesek életrezgése,

az érzékelhető, a legértékesebb ami hat.

Ah, nemcsak hasonlít az emberséges élethez,

mondta, azt nem veheti el senki, az övé marad.

Amiért marad itt, akkor is,  ha nem érzi  magát

megbecsülve, a magas szintű képzettségének

és az abból  kiteljesedett tudásának megfelelően.

Felelősnek érzi magát a rábízott személyzetért is,

hiszen ők megbecsülik egymást emberségesként.

Átélt sok mindent gyermekként, amit mások még csak nem  is sejtenek, milyen módon is nőnek ki,  a legegyszerűbb helyzetekből igazi „nagyemberek”.

Nem ártott neki semmi olyan, amit korán bíztak rá gyermekként, felnőttnek való helyzeteket oldott meg, úgy, hogy azok azóta is működőképesek.

Jó alapot adott, azoknak a túléléseknek a sora.

Amit ugyan nem becsültek meg fizetségként,

akik azáltal, akkor már a beértek a jó sorukba.

Lehetőségük, tán a hivatásuk gyakorlata is

lehetne már megbecsültek lehetnének

azóta, ha a feladatukat megértették volna.

A nehézben is, a saját egyszerű életükben való boldogulást látta az apjának az igyekezetében.

 

Gyertek ide gyerekek, kiáltozott az anyjuk,  ha nem ér haza apátok addigra, nem lesz vacsorára kenyerünk. Elfogyott, de pénzünk sincsen ma hozná a fizetését, de túlórázni lehet és maradt.

Odaszól, ötük közül a legidősebbnek,

menj át

kérj  pénzt,

mond azt, hogy

ha apád hazaért visszaadjuk.

Úgy tervezte befejezi náluk ma a permetezést,

ott is járna a fizetség.

Kupaktanácsot ülnek  már csak négyen,

egyiküket irritálja,  már láthatatlanná vált.

Átadja a feladatot a  legidősebb,

a következőknek,

rögtön  lepasszolják

és megint mint minden,

ami számukra kellemetlen,

a kicsire hárul, de ő nem bánja.

Az anyjuk rájuk parancsol,

mentek mindannyian.

Siessetek bezár a kisbolt,

még oda sem értek,

hogy gyorsan túl legyenek rajta,

kiabálnak jó hangosakat és sokat.

Csikorog  a nehéz faajtó bedagadt,

mögüle kilép valaki,

de ők csak a hatalmasnak látszó,

vastag szelet puhakenyeret látják.

Amiről lelóg egy még nagyobb pompásan illatozó,

a zsírtól omlósan rogyadozó,

ahol éppen szükséges,

enyhén  barnásra sült

és attól itt – ott, rögvest ropogóssá lett hús.

Mint a sípok állnak ott, mindannyian  nyelnek egy

jó nagyot, a szemüket le nem vennék a pompás

étekről, gondolatban szinte együtt esznek vele.

Mond te, szól a legidősebb és úgy tovább,

elérnek a kicsiig,

aminek  a nála nagyobb, ráillesztve a markát, erővel megszorítja  úgy a  vállát, hogy majdnem felszisszen. Megmentve a pillanat  fontosságát, helyette inkább arra figyel, hangosan megkordult  a  gyomra. Nagyon szégyenli, hát gyorsan túl akar azon lenni, a hangos korgást, még hangosabb  szavakkal elnyomni, hirtelen akar túllenni rajta, pénzért jöttünk  mondja. Fölhördül az odaadóan, teljes átéléssel evő, szuszogva csócsikálta, a már erősen fogyóban lévő húst. Aminek  a zsírja már a könyökénél csurdogál, látszik megszakították az áhítatában nem éppen osztozkodó a  pillanatát. Rájuk néz önelégülten, a kicsi felé  fordul mint akinek bánata van, mert megzavarták, a legszentebb pillanatába zavartak  bele.

Nagy fájdalmat okozva a kicsi lelkének,

az arcába mondja, apátok

még nem végzett nálam a kaszálással.

A kicsi védené az apját,

annyira mondaná,

hogy még dolgozik,  nem ért  haza.

Éppen azért jöttek, mert nála van a fizetése, amiből lenne kenyérre és talán nem olyan nagy szelet húsra, de formásabbra szabva és szebben megpirítottra. Megrekedt benne a szeretett apja védelmére kikívánkozó szavak nem áradhattak, ah. Látszik önmagával elégedetten, peregnek a zsíros szájból könnyen kifolyó szavak. Nem adok pénzt, majd ha elvégezte a munkát nálam  az apátok, kifizetem. Azt üzenem apátoknak, hogy előbb kenyérre valót  kellett volna csinálnia, akkor biztos lenne vacsorára. Az emberséges tudja, hogy elérhet bármilyen magasságokba.

Azt, hogy honnan indult, kik voltak hozzá emberségesek, amikor a nehézben benne volt.  Azt el nem felejtheti, nem biztos, hogy számukra van lehetősége úgy visszaadni. Viszont az jól megjegyezte, mikor van dolga,  amikor az élet megszólítja, ad,  mert van már mögöttes  azóta.  A hála érzése nem kopott ki belőle,  hát jelzi, azt is időben. Hova lehet nem magamutogatóan, de megérdemelten úgy adni, hogy ne nyomja a  lelkiismeretét semmi, tovább tudjon lépni.

Az apja ha élne,  azt mondaná a tudás

felelősséggel is jár, mint a gazdagság,  hogy ne

legyen nélkülöző, a két oldalon lévőkből egyik se.

Mert hiába az önmagánál nagyobbra vágyása,

ha nincs meg hozzá az tudása, se a jó meglátása.

Hinnye, ha az már csak önmagukért és

nem mindannyiunknak a  jó minőségű életéért

szólna, az mind bele menne a túlzás pocsékjába.

 A lelkesedése a túlzáshoz már hiányozna, ha

nincs benne a belső tartása, se az emberséges

méltósága,  hát fogytán lehet már a motivációja.

 

 

Tisztelettel, ez itt, a szerintem valóságról szól.

Két oldalunk van, a racionális oldalunk arra való,

ah, megálljunk a földön, a talpunk alá talajt adjon.

Szerintem a Haza az, ahol előszőr érintette a

lábunk az anyaföldet, otthagyva  a lenyomatát,

ott marad a rezgése, vágyunk, hogy hazaérjünk.

Persze attól is függ, hogy mikor és milyen Hazába

születtünk, szegény országba, vagy gazdagba, ah.

A döntőknek a felfogásában benne maradt-e, az

emberséges ego, amivel születtünk mindannyian.

Vagy felváltotta valami más sokkal erősebb hatás.

A lelkes,  szíves, gondolkodó énünk, kiegészítené

a másik oldalunkat, egyensúlyban élhetnénk, ah.

Az Isten adta feltaláltam által oktatom naponta,

ha eljutottál már az igényéig, jelentkezzél erre.

Ne várjál tőlem mást, csak  azt, amit már tudok,

nem könnyű végig venni a 152 oldal oktatási

lapot. Ami által felismerheted a sorsodat  és

önmagadat egyensúlyban tarthatod, na meg a

generációs feladataidat is megoldhatod, azt a.

Megkérnélek arra szépen, ha benned alázat még

nincsen, ne rakjad ki a kirakatba, mert a saját

nagyságod elérésében késleltethet, hinnye.

Kérlek  ne várjad el tőlem,

hogy egyetértsek

azzal, amit én még nem értek, nincsen

késztetésem annak  a  megértésére sem.

Se tapasztalatom abban, hiszen felfogtam a

sorsomat. Ismerem a generációs feladataimat,

hát megélem, az egyszerűnek a nagyszerűségét.

Abban, amit számomra tehetségként adott az

Isten, ah, alázatom viszont van már tengernyi.

Ah, megjöttem már onnan, lehet többször is, ahova sokan most indulnának el,  oktatom.

Ha megtehetném, megkérnélek arra,

ha tisztelet benned még nincsen, a

kezeidet tartsad most inkább a

 zsebeidben. Ah ne döntsél

a múltból eredővel, hiszen

nagyon gyorsan változik

most, igen sok minden.

Ah, fel tudjad vállalni

azt, ami a döntésed

következményeként

sokakat érint majd.

Azután, ha nem

tudnak tervezni,

ugyan, hogyan

minek alapján

haladhatnak

majd tovább, azt a.

Ha, mindent a pénz

mennyisége szabna

meg, akkor mi lenne

velünk,  akiknek annyi,

ami a terveinkhez szükséges

 lenne, nincsen még mindig meg.

Lehetne esetleg más módja, ah,

ami megoldást adhatna, hogy ne

legyen az emberségeseknek a lelke

sem pöre, se hiába minden várakozása.

Az újra tervezést, az alázatot ismerem,

valahogy nem sikerült még megvalósítanom,

pedig már van az életkoromhoz tapasztalatom.

Emberséges lehetőségre várok, a megoldását ah,

szeretném megélni, ah, ne csak múljon az időm,

nyugtázhassa a gondolkodó énem, megcsináltam.

Egy Haza ez csak  egy, ide teremtettük a sok jót és

szépet, azt várnánk vissza, legyen meg az értelme.

Ez a 26 évem  gyümölcséből való és szerintem. Hinnye, előre kérek bocsánatot, hátha közben elfelejteném, valószínűleg mások  helyett teszem. Gyakorlom a hivatásomat naponta, oktathatom a feltaláltamat,  ha megtisztelnek online a Műhely,  a megelőzésért e.v. által, vagy Önismeretre nevelés, igényesen, ha igényük van már arra.

A sorsuk  ismerete, mindenkit tesz  szépen a saját életritmusának megfelelően a helyére.  Úgy, hogy megérti most mi a dolga, generációsan mi lenne a feladata, ah. Ha képes jól kommunikálni az övéivel, mint aki utána megértően élve,  a többieknek is jó minta lehetne, hinnye.

Viszont úgy is  lehet teljesen nyugodtan élni,   hogy a régi megszokott módon, a többieket igyekszik alázni, ott maradva a punnyadásban.

Azzal  amit megszokott, mindig haladhatott, csupán nem vette észre, hogy abból a régiből,  már hiányzik az építő energia, inkább lehúzza, ah.

Nincsen kereskedő tehetségem, sem üzleti érzékem, tapasztaltan tudom, hogy abban ne erőlködjek, nem  megy. Inkább online oktatok, most, hiszen, abban van nekem  is, a mindennapi sikerélményem, hinnye. Annyi időre találkozom  az  emberekkel, amennyi szükséges az oktatás  összegzéséhez, mielőtt elköszönünk mert kész.

Amikor a legnehezebb időszakomat éltem,

miután kizokogtam magamat,  rájöttem, nem várhatok  senki másra. Ott a szükség, álljak talpra és csináljam  meg úgy, ahogy akkor ott lehetett, hogy ne alázódjak, gondolkodva oldjam  meg.

Azáltal, hogy nem találtam fel abban magamat, használjam hát, az agyamat, jó kontrollom  volt,

gondolkodjak el azon mi válthatta ki. Azzal, hova fordultam teljesen fölöslegesen, mi jött úgy, hogy nem  hívtam, sokat ártott az akkor rögvest, azt a.  Rá kellett jönnöm, a látszat és a valóság, az más. Óvatosan szépen csendben, bocsánatot is kérek, kérem szépen. Mikor csináltak maguknak,  volt-e  olyan eset, hogy emberségpróbára gondoltak, ah. Feltaláltam valamit, ami mondjuk 20 órás, kinek mennyi idő szükséges ahhoz, hogy megismerje önmagát, a tenyereiben lévő lenyomata által. Ha  naponta venné magához online oktatásként,

amit önfejlesztésnek hívok,

a saját életritmusának megfelelően,

hát bizony, szép eredményeket érhetne el.

A megszokott önmagához képest, összefüggésében is látná. Amit addig  nem látott, bizony meglepően jönnek  elő, szinte naponta, jól megértővé  válhatnak ott a megoldások. Önmaga számára, maga szerint megoldva, nem tévedhet, hiszen a lelkes, szíves, gondolkodó énjének a belső kontrollja jelzi a helyeset. Nem szeretném zavarni, ha ellenérzése lenne ezzel, nem oda szól ez, higgye el, lépjen túl rajta, menjen az útján hát.

Akit megszólítanak a mondataim, vagy egy szó is elég ahhoz, hogy rájöjjön, segíts magadon az Isten is megsegít a módja, jó eszköz hozzá a feltaláltam. Tanulva fejlődni, haladni, a most fontos pillanatait  megértve megélni. Elraktározni magunkban a jót és szépet, hogy ne menjen a múlt se veszendőbe. Minden apró megélésünk is fontos, erősít agyilag. Az is maradjon meg, mint amihez képest majd viszonyítható, a megőrzött jó és szép, hinnye.

Már nagyon látszanak a különbségek, van ami megmaradt a múlt szerint, új köntösbe bújva. A sok pénz ami ahhoz kell, látszik hogy megvan. Hát közben senkinek sem jut eszébe, hogy jót tegyen az emberekkel, azon munkálkodjon, adja oda, ah.

Mindenkinek legyen elég pénze, mondjuk egy számára nyitott számláján, most éppen, mindenkinek az éves megélhetésére. Érezhessék mindannyian, nemcsak azt mondják, láthatóan, számukra is, gazdag a Hazánk, élhessék azt át.

Azután jöhetne  az amit még megtanulhatnának, aki úgy  érzi, tanulhasson, érezze magát itthon, egy új szakmát megismerve találjon magára, ah.

Meg ne alázódjanak, hogy hiába várták,  nincs, meg az anyagi biztonságuk, a Hazájukban, hinnye.

Ah,  amiről ők maguk  nem tehetnek, hinnye. 6. éve már, a tiszta kommunikáció lehetősége itt is adott. Ahogy látom,  még nyomják rendesen, azt amiről már látszik az is, amit nem  biztos, hogy szeretnék. Aztán majd megint bealázzák egymást, mert ahhoz látszik már, hogy kitűnően értenek.  Megáll az idő, ha nem  tudnak  haladni a sorsukkal, várják majd,

hogy mit tegyenek, vajon tehetik-e azt,

mert ha nem használják, amit az Isten adott, gondolkodva nem élnek, akkor várnak valamire. Persze azt is lehet, hogy dübörög minden, a ki tudja hova. Na meg úgy is lehetne, hogy megnézik mi vihetne most bennünket már működőképesen a jövő fele. Nézz a lelkes énedben szét, látod milyen szép a tükre, mind tisztán születtünk, emberségesnek. Talán a jóban és szépben is meglelhető lenne az, amit még nem éltél meg, mert leutánoztál mást. Mindannyian hoztuk a tehetségünket, ki miben lehetne az első, hogy legyen belőle sikerélménye, ah. Megjárna az mindenkinek, hogy önmagát ismerje, ah, akkor nem vállalna fel olyat, amihez nem ért, ha tudná, hogy miben teljesedhetne ki sikeresen. Minél  több energiát tesz abba bele, amihez nincs érzéke, annál inkább üresedik a gondolkodó énje. A múlt elmúlt, a megtapasztaltak már a sejtekben nem hátrány abból semmi se, a megélése fontos.  Elraktározta az arra alkalmas sejt, az a tapasztalt tudás, amit nem pótolhat az elméleti utánzás, ah. Mindenkinek van saját, az elméletére építően jól ható, naponta a gyakorlatban láthatja. Működik-e, talán most tanulja meg hozzá még mindazokat,  amiket még nem tudhatott. Ha már mindent a gyakorlatban  is tudna, minek lenne az a sok kitűnő szakember,  ha lehetősége neki itt nincsen.

Adott a teremtő  mindenkinek tehetséget, az élet élni  szeretne. Megtalálja minden apró rezdülését ahhoz a gondolkodó agyunk, hogy a jóban, a szépben,  az életszerűben, mindannyian

egyedül is boldogulhassunk, hinnye.

 

Tiszteletem, a magam által tapasztaltakról írok, úgy ahogy szerintem már meglátszik a különbség.

A jó öreg megpihen a saját maga által tervezett, minden kényelemmel ellátott, „Aggok házában”. Ahol olyan egyedülálló emberekkel vette körbe magát, akikkel szívesen társalog, s intelligens módon tudnak,

toleránsak lenni egymáshoz.

Amikor csapongásba kezd az agya,

feltörnek a múltbéli fel nem dolgozott emlékei. Amikor behelyettesít a saját életébe másokat, vagy másokat ruház fel a  saját sérelmeivel. Vagy éppen összekutyulva meséli el az egészet, mikor milyen hatások  érik éppen, akkor mi jön fel, átbillenhet, csapong, ide meg oda billen át a sok kavargó gondolata. Ezt a kitűnő szakember gárda tudja, annak  megfelelően gondozza, ápolja.

A kívülről szemlélődő nem hozzáértőnek

ez olyan,

mintha valóságos lenne,

amit hall a másik elbeszélései által.

Összekeverednek a történések,

aki még soha nem  tapasztalt ilyet, tán  valószínűleg most sem fogja megérteni,  amit leírtam ide. Könnyen lehet, hogy akkor fog rájönni, ha a saját életében köszönnek  vissza mindezek majd.

Amikor, gondozza,

ápolja a saját öregét,

vagy mások öregének

ápolását felvállalva

ezeket megtapasztalhatja.

Az is fontos tanulsága lehetne ilyenkor a történéseknek,  hogy mindenkinek, aki felvállal ilyet, tisztában kellene lennie vele, hogy nem vitatkozik  a jó öreg. Hanem csak éppen rávetíti arra, aki azt kihozta belőle, úgy tör fel a felszínre.  Talán kicsit megtanultam „öregül”, hiszen megtettem mindent,

amire képes voltam akkor és lehetett.

Most amikor elgondolkodom mindenen,

közben gyakran veregettem meg gondolatban a vállaimat, ha az élet akkor éppen úgy hozta. Addig csináltam, amíg abban a minőségben évekig képes voltam, azt úgy megállás nélkül minden nap.

Amit akkor a saját kontrollom szerint

addig is egyedül, úgy is elbírtam,

 hogy mellette még megfelelő jó

minőségben szolgáltatni is tudtam. Akkor úgy gondoltam, a  várakozás a jobb minőségűre az a megoldás arra, elhittem amit  hallottam. Nem volt ahhoz partner, egyedül nem tudtam tovább vinni, hát hagytam, hogy más döntse el. Hogyan tovább, mert tudtam,  hogy nem dicséret vár a még nehezebbekben, azután sem rám, hinnye.

Felmérve a lehetőségeimet és határaimat,

rájöttem, nincs más megoldás, csak

az elvárás szerint cselekedhettem.

Csupán annyit  ide még,

ahogy látom eljön az idő mindenki  számára,

hogy elkezd  visszaszámolni, mit, miért úgy akkor.

A múltbéli dolgait igyekszik úgy elrendezni, hogy ne nyomja  a lelkiismeretének a kérdéssora, azt akkor, miért nem másképp csinálta. Vagy rögvest miért is nem járt annak utána, tett volna fel, a bizalom helyett, kérdést kérdésekre halmozva. Na hiszen így más által lett megoldva, ah. Nem maradt más mint az elfogadása annak, hogy valakinek az amit jól kitalált bejött és az ő döntése által lett az jól megoldva,  hinnye. Szerintem minden összefügg mindennel,

van az úgy, hogy aki nem vetett,

arathat, saját elégtételeként.

Csupán annyit ehhez mára és

még, ha rájön, hogy helytelen

volt a döntése, megfelelő

időben, tán jól elrendezni,

na azt is lehetne, hinnye.

Önismeretre nevelés,

a sorsának megismerésével,

jó emberismerettel, minőségi élet.

Akár, az általa már betöltött, bizonyára

 arra akkor nem elég érettként, most

viszont akár jól működhetne, hinnye.

A saját szintje alatt sanyarogva,

leépül, kiüresedik, ah, hinnye.

Ne maradjon  rá a

 következő generációra az,

amit ő már alapban másképp

oldott volna meg, jó döntést hozna.

Tisztelettel élj, hogy szerethető maradj.

Ez a történet is, a szerintem valóságról szól,

nem írhatok másról, mint az összefüggésében

látásról, hátha időben tartom a tükröt, bocsánat.

Kérem senki ne vegye zokon, emberies jelnyelv

az, ahogy írom, na meg, így is oktatom.

Lehet meg és leszólni, viszont az

amit most beszélnek, már

alaposan összekeveredett.

Erős vegyesen, gyakran szutykolódva

szólnak, ártó kifejezéseket használnak, hinnye.

Hahó felnőttek, a gyermekeknek minták vagytok.

Nekem, nincsen kedvem ócskákat mondani,

inkább ezen beszélek, sokan értik

már, tíz éve gyakorlom naponta.

Átmegy a hangzása megtalálja

ahova szólna, hát nem árthat,

a tisztelet, a szeretet az alapja.

Nem akarhat senki ártani általa,

mert jóra, szépre használható  és

semmi meg és kirekesztőre nem.

Az oktatásomnak jó hangulata van,

kimondjuk azt, ami akkor feljön, ah.

Az online szolgálatásom most is van,

nehezen fogadjátok el, bocsánat,

kicsit vigyázhassak  magamra

is, köszönöm a megértést.

„Maradj otthon”,

fogadd el azt,

hogy mostantól

online vagyok,

„életet menthetsz”.

Vannak akiknek hosszú idő

szükséges mire kicsomagolják.

Nem utánozható, megtanulható.

Van benne egészséges, jobbító erő,

feltaláltam,  de nem volt  kötelező.

Ha a sorsodat megismered, láthatod,

ahhoz képest amit hoztál tehetségnek,

kivé  vagy mivé váltál, azt a, hinnye.

A valóságot láthatod,

ha számodra a fejlődésed fontos,

van úgy, hogy könnyebbnek látszik,

ha inkább másokat utánozva várakozol,

tétlenkedve élsz bele  a mások szerintibe.

Miközben a saját szinteden való mozgásban,

van a megoldása annak,

hogy előre haladj akkor is,

ha mások szerint úgy tűnik, hogy nem haladsz.

Hatodik éve annak, hogy feljön minden múltbéli,

ami akkor még fontosnak  másképp látszott.

Arról mára már érzed, hogy nem ajándék,

fel kellene dolgozzad azt, másokhoz

szoktál, megoldották helyetted.

Önismereti oktatás, nevelés,

általuk a helyére kerülhetne.

Az és minden egyéb ami sorsszerű,

vagy generációan hozott feladatod.

Te magad szerint önmagadért teszed azt,

 ami az oktatás után már természetes lesz.

Nem különb senki sorsa sem addig, amíg

le nem törlesztették már azt is, amit az

elődeik meghagytak kényelemből.

Bizony, mindenkinek adott,

a megoldáshoz a lehetősége,

ha még észreveszi időben, ah, de

ha mégsem, megszenvedi értetlenkedve.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Az agg is lehet gyermeklélek  egész életében, a

gyermekek lelke, egy ártó pillanatba bele is

öregedhetnek, ezt a címet adtam, egy

soktörténetes írásomnak, hinnye.

Ah, ha nem látott még életében,

addig tisztán

megélhető  folyamatokat, hát ismétel csak.

Úgy hát az maradt lehetőségnek a gyakorlatban,

amit látott, hallotta nap  mint nap, hogy másokról

mit mondanak. Talán elmenekült otthonról a

tisztelet, bujkált csak a kiüresedni nem akaró

szeretet, megmaradt hát ismétlésként mindaz.

Nem hallott olyat, hogy elnézést kértek és

bocsánatot kértek volna, mindent úgy vett,

mintha az ellene szólna. Azt érezte, hogy a

sérelmeit mind tovább  kell adnia. Ahol  csak

megtehette keresztbe tett mindenkinek, pont

azzal, hogy nem tolerálta mert nem tudta, hogy

azt is lehetne, általa emelkedhetne a szintje.

Mindig mindenen megsértődött,

ami nem építő  volt szerinte, az őt

     nem vitte azonnal előre, hinnye,

egyre ellenségesebb terveket generált.

Rábeszélt akit csak lehetett olyanokra,

 amik  vele mind megeshettek, azt érezte,

 könnyebb attól, ha másnak is kellemetlen az.

Mindenkit rábeszélt minden  olyanra, amiben

üzleti lehetőségeket látott önmaga  számára.

Hát kitalált a követőinek valamit  amit nem értett,

hogy mi miért, de elég  furcsának tűnt. Ahhoz,

hogy  másokra úgy hasson, különlegesek

lesznek, ha ahhoz tartozhatnak,  hát

mutatta a csak számára létező jót.

Hinnye, azt a, a nagy igyekezetében,

azt észre sem  vette, mennyivel lejjebb került.

Mivel  a visszavezető utat nem  találta, maradt

ott lent, ahova másokat is terelgetni igyekezett,

hogy az ő tudásuk által kiemelkedhessen.

Egy Haza ez csak  egy, a Világban már sokan

összefüggéseiben is látják egymást, hinnye.

Nem tudta, neki azt senki sem  mondta, hogy

ott maradt mindenben a lenyomata, mint

  egy akaratos térképe mindent megmutatva.

Rajongók  sora, ami  elhitette vele, különb lett

már  bárki másnál, határtalanok a lehetőségei.

Régóta minden a múltba réved, nem frissítették.

Csak nem mutatja meg, hogy arra még

 akkor nem volt érdemes, most meg minek.

Pedig abban a megoldások is ott vannak,

összefüggenek a múltbéliek, nem frissültek.

Aztán egyszer egy rövid időre, az unokája

rámaradt, csak nézték egymást az „évesnyi”

gyermekkel. Várta, hogy majd odabújik, vagy azt

érezteti vele, mint mindenki más, hogy meghajol ő

is, az ő nagysága előtt. Érezte a pelenkán erősen

áthatót, tudta, hogy neki kellene azt megoldania.

Próbált úgy helyezkedni,  hogy baleset a tisztázás

közben ne érhesse, nem volt kire várnia,  nem

adhatta senkinek ki a parancsot,  egyedül voltak.

Nem szólt hozzá a gyermek, elfordította az arcát

és eljátszotta neki, amit már gyakran látott tőle.

Kijelentette a szavakat csak felé szisszentve,

igyekezzen, de a játszásban őt ne zavarja,

mert a tisztázáshoz most nincs kedve.

Nézz magadban szét, látod milyen

szép a  lelkednek a tükre, mind

emberségesnek születtünk, ah.

Műhely, a megelőzésért e.v.,

tájékozódjál, ha már érted,

milyen módon tanulhatnád

meg, hogyan segítsed most  a

hozzád forduló szeretteidet,

a családod tagjait, hinnye.

Szerintem, a  jó energiákban vagyunk,

ah, azt a, hinnye, immáron 6. éve,

abban él, aki azt már időben észrevette.

 

 

 

Hahó,  tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó,

vigyázzunk rá, hogy betőlhesse az életünket a

szép és a jó, hahó.

Amikor elértél  oda, ahol már felismerted a

feladatodat, nem más mondja meg azt. Benned

van a lelkes, szíves, gondolkodó éned érezteti

veled, hol vannak a saját határaid, ah túl ne

vállaljad magadat. Hiszen akkor kezdheted

      elölről az egészet, mondjuk nem árthat,  se

 pocsékba nem megy, tapasztaltabb leszel általa.

Ameddig nem veszed észre a belső határaidat,

futod a sajátos köreidet csak, visz és nem ad az.

Ha nem jöttél rá időben, hogy adni születtünk

mindannyian, az élet megtanít adni, többször

is felkínálja a lehetőséget, hogy önmagadban

tegyél rendet. Ne másokra hárítsad azt amit

azért kaptál feladatnak, hogy fejlődjél fel,

oda ahol a saját szinteden jól élhetnél.

Ah, ha nem emlékeznél rá, mennyire

vágytál a jólét után, s mások által

olyan magasra jutottál, ah, hogy azt

kontrollálni nem tudhatod, hol van

a felső határod, a visszájára váltottál.

Adni nem tudtál, hát kapod azt amit

észre sem vettél és mindannak,

amivel nem törődtél ott a hozadéka.

Neked már nem hisz más, csak az a szint,

a többiek teszik azt, amire képesek,

közben emberileg is fejlődnek, ah.

Nem mondhatod, hogy elég, mert azt

a szótáradból kitöröltetted, ah, de kár.

Adhattál volna abból alapot a sarjaidnak

a fejlődéshez, mivel nem történt az meg,

bizonyára tőlük csak kritikát kapsz már.

Ha minden egy, egy minden, az azért

nem  arra utal, hogy birtokoljad el.

Mert ha unatkozik az agy, biza

kitalál a saját szórakoztatására

olyat is, ami nem előre visz majd,

bevihet a kerengetőbe, hinnye.

Attól függ mi az erősebb hatás,

azt jól  utánozni hiába akarnád,

ha önmagadon nagyon túl mégy,

bizony nevetségessé válhatsz.

Kiment a divatból a hamis,

láthatod  azt magad is, a

jó energiák már hatnak.

Az intelligens sokaság

felett a teremtő áll,

így gondolta jónak.

Nem ártanának

egymásnak, se

másoknak,

nem azért

születtek,

kihasználni

nem hagyják

magukat.

Amikor

valaki a saját

igazának mindent alárendelve

túlmehetett a túlon, hinnye.

Azért, sokan látják  ám

már azt is, hinnye,

amiért azt

csak a saját

igazának

tudhatja.

Ha túl sokszor

igazítja helyre,

bekerülhet általa

a hiteltelenbe.

Van annak is

egy fontos

jele, az adott

tenyerekből

leolvasható.

Ha időben van,

akár meg is

fordítható.

Elég az ha

gondolkodnak,

azáltal születnek

a biztonságot nyújtó

kezdő és további lépések.

Az összeadott tudás, emelt

hatású lehet, ha mind hiteles.

Igazíts meg a belső tartásodat,

ha nem teszed meg és az adotthoz

nem igazodsz, kimaradsz, lemaradsz.

Vagy a saját kútfőd által haladsz,

betartva, a biztonságos belső

kontrollodnak is megfelelő utadat.

Vigyázva, hogy ne sérüljél attól sem,

ha úgy néz ki, a jóban rád nem gondoltak,

a túlzásokba bonyolódva nagyon akarnak.

Nem szeretném  másképp írni, ezt adta

a teremtő feladatomnak, aki az oktatásra

még időben bejön, majd megtudja miért van.

Tisztelhető maradj, szeretet, szerencse legyen

bőven a zsebedben, hogy adni tudjál amikor lehet.

Ne várjad meg a beszűkülő szükséget, mindennek

megvan a maga ideje, ha elkésel, nem jár tisztelet.

Ha bármilyen magasságokba is értél, ha ott már

beindult az üresedés, helyette adjál  jót és szépet.

Tanuljál emberismeretet, a jót, szépet felismerve

se várjál dicséretet, nem nevelődtek arra még

rá az emberek, maradj a határaidon belül.

Gyere velem, jó öreg bocsánat, újra kérlek,

amíg nem értik, megtanulni nem tervezik,

még több fékezést megélni nem szeretnék.

Oktatnám már az erre igényes és a többletüket

felismerőknek, nincsenek egyedül, ah, hinnye.

Szép napot kívánok emberségesek, azért

önmagatokról se feledkezzetek meg, mások

helyett nem tehettek, tán jó minták lehettek, ha

túlzásokba nem estek, se mellé nem mentek, ah.

 

Kérem ne vegye zokon, a  magam által megfogalmazott emberies jelnyelven írom, ha felvállalja, hogy elolvassa, tán  lesz egy szó, vagy egy mondatnyi, ami  gondolkodóba  is ejtheti.  Ugyan miért nem azzal foglalkozik, amihez ért, miért veszi  el  a  hozzáértőknek a  lehetőségét. A gyakorlati tapasztalatomból lett, az elméleti, amit oktatok már tíz éve, na nem  a szülőhelyemen,  ah, a Világból  50 országból tisztelnek meg, olvassák amit írok naponta,  már tíz éve ez történik, hinnye.  Prevenciós vgyok kitűnő, a megajánlott diplomám, nemzetközi a végzettségem. Igen tudom, hogy a nagy emberek azok  akiket annak láttatnak. Bocsánat, hogy én már a 26 éve  tudom, a „nagyemberek”, a lelkes, szíves, gondolkodók, ah. Magamat kisembernek tartom, apró fontos porszemnek, aki a hivatását gyakorolva jutottam  el oda, hogy ennyi ember megtisztel  és elolvassa. A Nagy Julianna nevet adták nekem, mint az emberséget ismerő és oktató, kérésedre a sorsodhoz felnevelőnek. Van hozzá alázatom,  köszönöm az Istennek,  az emberek közül is nagyon sok olyat ismerek, aki előtt meghajolok, ha azt érzem,  emberileg megérdemli azt. Vannak a sorsok és vannak,  a hétköznapi megalázók, hinnye, elhiszik mindenkinél fontosabbak.

Pedig ha látnák kívülről magukat, lehet, hogy kétségbeesve tanulnák, amit nem tudnak. Vannak akik mögött még ott időznek az elődeik, mert egyedül nem  boldogulnak, nem  hagyták kiteljesedni őket, ah, az bizony nehéz lehet.

Ha nem fejlődhetnek fel a saját sorsukhoz, pedig

tudják azt, ők  „nagyembereknek”  születtek.

A látszat és a valóság, mennyire más,  ha még mindig azokat szapulják, akik a hivatásukban jók.

S jókat mulathatnak rajtuk, akik megbújhatnak az őket lefedő szószólók mögött csendesen, hinnye.

Hisz, abban is elviszik  helyettük a balhét.

A jó energiákban vagyunk 6.  éve annak, aki még nem tudja, majd a gyakorlatból megtudhatja. A megelőzésben találtam  meg a hivatásomat 42 évesen, önmagamat 47 évesen ismertem meg.

A szavakban találtam  meg azt, amit nem

 kaptam meg lehetőségként a saját Hazámban,

kint vagyok, az online világában a gyakorlatban.

Az olyan emberek,  akik nem abban tehetségesek mint amiben munkálkodnak, sokat ártanak azzal a negatív befékezéssel az intelligens sokaságnak.

Egy Haza ez csak egy, ide szült az anyánk bennünket, nem  ok  nélkül való az, bizonyára.

Ha nem erősítjük a létezésünkkel a helyet, bizony alaposan szintje alá kerülhet, elviheti a káprázat. Gondolkodó tisztelettel, hozzáértően  jól  bánni az emberségesekkel, mert, hogy mindannyian hoztuk a lelkünk, szívünk, gondolkodó agyunk.  Mind tudhatnánk, miben vagyunk tehetségesek, ha a tíz keserves, a hivatásomat nevesen,  sikeresen gyakorló év egyikében beengedtek  volna,  legalább a saját szülőhelyemen, hinnye.

Láttatva, igen vagyok, létezem, itt élek, hinnye. Megmagyarázni nem  lehet, megtanulni igen, a helyére kerül az oktatás közben minden. Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Isten óvjon, hogy rábeszéljek bárkit, aki még nem érti, ah miért nem a  saját sorsát igazgatja, hinnye. Lenne rá egy gondolatom, valószínűleg  köze  nincsen ahhoz,  amiben leledzik, miért érdekelné, hogy mitől szenvednek az emberségesek,  hinnye.

Minden családban lehetne, legalább egy emberies jelnyelvet ismerő, az övéit, persze csak ha igénylik, gondolkodva  segítő családtag, ah.

Ugyan mit nem értesz azon,  ha a gyermeked áhítaná  a szavaidat, ha úgy szólnál hozzá, hogy érezné érted azt amit ő arról  másképp gondol.  A fokozatosságot megtapasztaltam, az ismétléseket ismerem már nagyon. Sokszor voltam kénytelen, úgy haladni, ahogy mások mondták meg, hol van az előre mindenkinek.  Pedig tudtam, hogy megint várakoztatnak, ah, a saját kényelmük, vagy egyéb mások miatt. Kit érdekelt volna,  hogy nekem  sok  dolgom lenne azzal, amit már tudok, hogy fontos lenne megadnom alapnak, ne álljon meg az idő. A megélhetéssel voltam elfoglalva, az idő meg csak 24  óra. Köszönöm, hogy kitartottatok a nehézben és nem hagytatok magamra a még nehezebben. Valamit hoztam feladatnak, még időben rájöttem, hát kitartottam abban is, amíg   át nem vették azt amit ők  vállaltak, csak titokban tartottak.  Hallgat nem beszél,  egyedül  dolgozza fel, ez alapja az én hivatásomnak,  gondolom  azért írok ennyit, mert ezzel kiviszem  azt az energiát, ami tán, megrekesztően hathatna rám. Haladni tudjanak akiket az Isten azért rám bízott, mert itt látta, azt a fajta hozzáállást, emberséget. Amivel fejlődhetnének a  következő generáció  azon szülöttjei, akiket érdekelne az, hogy mi az ő sorsuk, generációs feladatuk, nem punnyadnának. Meg és feltaláltam azt, amit  nekem adott az Isten, nem álltam be a nem  létező sorokba, inkább vállaltam a nehezeket, ne  legyen több irigyem, eddig az értők helyett csak a fékeket kaptam. Nem érti miért nem tud haladni, finnyázza azt amiért mások jó szándékkal maguk  szerint tettek, mert abban tehetségesek, ahhoz értenek.  Mindenkinek lenne  fontos dolga, ha tudná mi a  sorsa, ah, zokon ne vegye kérem  szépen, inkább adjon lehetőséget, hogy megbizonyosodhasson. Mennyire lenne szükséges  most tudni, merre van az előre, nemcsak néhányaknak, hanem  önmagunk  szerint mindannyiunknak. Akik a tanulásra készen állnak, mert észrevették, fut az idő, nincs mire várjanak. Segíts magadon az Isten is megsegít, ezzel vittem át a legnehezebbeket. Szomorkodhatnék  még mindig, hogy elbánt velem  az élet és többen,  akiknek  nem  az lett volna a  dolga. Mégis csak azt adta, ah, honnan  tudná  félálmosan szunyókálva. Mikor, miben, mi  lenne emberségesként a saját Hazájában a sorsa, nem unatkozna, ha tudná ha tenne érte, lehetne ám neki is jó dolga, hinnye.

Emberies jelnyelvnek mondom, magam találtam fel, hogy segíts magadon az Isten is megsegít,  módon a feltaláltamat a magam módján védjem.

Műhely, a megelőzésért e.v. , online sorsolvasás, ezen az általam megfogalmazott módon történik.

Akik megtanulják megértik miért ilyen a jelnyelve. Tisztelettel kérem, gondolkodjon el, mit és kiket rögzítenek azok, akik átélik az okozott félelmeket.

Megéltük amit hagytak és lehetett, szívesen is gondolkodva

tettük a dolgunkat,

lelkesedtünk ha volt miért,

majd gyakoroltuk a hivatásunkat, elértünk oda,

ahova tettük a szépeket, jókat, a saját sorsunkat.

Rájöttünk van generációs feladatunk is, van olyan

akiknek visszafelé is, ha ráköszönt annak a hiánya.

Az életkorunk már adott, viszont nem mindenki

tudta anyagi síkon még rendezni a feladatait,

a gondolkodó szülő  arra is gondol, hogyan

tudja megadni, a sarjainak az alapokat.

Ha ez így folytatódik, nem tudjuk

megalkotni ami a sorsunk lenne,

nem vagyunk készen a

sorsunkkal, generációsan se.

Ah, nincsenek olyan hírek, ami a

hétköznapi életünket,  bennünket, arról

tájékoztatna, hogy meddig várjunk és mire.

Bizony, a sorsunkat érintően fontos lenne, nem mindegy mekkora a késés, abban amiben éppen elértünk  oda, ami az elért sikerünkről szólt volna, hinnye.

 

 

Ki tudja majd az egyensúlyt,

vissza is rendeztetni  általuk. Sőt a bizalmat, ha elhitték azt amit egykor mondtak, igaznak vélték.  S tapasztalják, egy idő után, már nem értük van, ah, ellenükre is fordíthatják a véleményüket, ah. Tisztelettel köszönöm, hogy megtiszteltetek az  érkezésetekkel.  Kérem fogadjátok el,  hogy ezután online találkozunk, s nekem

csak a hangom lesz online is, az

 arcomat látni nem szükséges,

amit mondok az a lényeges,

na ebben még egyezkedhetünk.

Igen és nem, ezeket a szavakat gyakran alkalmazom, viszont akkor azt meg is magyarázom, amit látok,

köszönöm a megértést.

Minden családon belül van legalább  egy intelligens, aki másképp is látja mindazt, amit a többiek még összefüggésében nem látnak. Alázatot gyakorol,

ahhoz, a  tehetséghez, amit az Istentől  kapott.

Vannak viszont akik az izomerejükkel tudnak,

valami olyat, amit a többi nem, de nem izmos

módon akaromból, hatnak mások életére.

Gondolkodom, tehát érzem a létezésemet,

van véleményem hála Isten, mert ha nem

lenne, tán vegetálnék csak a sorsom helyett.

Vannak akik a racionális énjükkel teremtenek,

én magam meg, a lelkes,  szíves, gondolkodó

vagyok. Prevenciósként oktatatással  segítek,

a saját szintjükre kerülni, ha billegnének, ah.

Megtaláltam a tolerancia ujjat, van akiknek

oda megy fel a sorsuk, ők az emberségesek,

abban hozták a tehetségüket, ők a jó vezetők.

Hiszen emberségesek és abban tehetségesek,

 naponta a gyakorlatban azzal tevékenykednek.

Úgy emlékszem dolgozom amióta felnőttnek  mondtak akkor bennünket. Előtte is kicsit

belekóstoltam a munka ízébe a

nagy faluban, akkor

úgy mondtuk.

Sok meglepetés

nem ért engem,

hiszen nem  tudtam

megszokni a jót, nem

volt abból még olyan sok.

Nem mérhetem máshoz

csak  magamhoz mérem,

a sorsomban a „nagyon” és a

nehézben is már odáig elértem.

Megértettem, miért mondják azt,

az ember embernek a farkasa, hinnye.

Miért ne élhetnénk meg, a sorsunkat és

a saját kultúránk szerinti életvitelünket.

Valószínűleg valami fordítva lehet bennem,

nemcsak a többiek szemszögéből nézem. Amit

látok, egyre pontosabban jelez, a valóság az

 amit a lelkes, szíves, gondolkodó énem érzékel.

Attól még mehet a maga útján minden, ahogy azt

megálmodhatták maguknak. Mert ha nekem is

részem lenne a sok jóból, a szépből, amiért

tettem, sokat, bruttóból számolták volna a

nyugdíjamat.

Köszönetet mondanék

tán nap mint nap

mindenért,

ha lenne már miért.

Előszőr csak kénytelen

kelletlen, azután már

rájöttem, tegyek

magamért.

Emberesedtem,

nőtt az alázatom,

vele egy időben a

hozzáértő tudás.

Alkalmazkodtam

hát, minden  olyan

helyzethez ahol

azt elvárták tőlem.

Van bőven alázatom,

emberesedve élek,

feltaláltam általa.

Zúdulva jött minden,

megfordult egy perc alatt

az életem, bár volt előzménye.

A sok olyan,  amit emberségből

nem követ el senki sem, hinnye.

Nemet mondtam  sokszor és

teszem, amikor azt érzem,

hogy mellé vinne az

a sorsomtól, ah.

Felelős vagyok

önmagamért

s azokért is,

akiket az

megérint,

oktatom,

a tudást.

Önismeret,

sorsolvasás.

Már sokféle

emberrel

találkozhattam,

meg vagyok tisztelve,

köszönöm az érdeklődést.

Amikor annyira másképp élt,

már mint amiben tapasztalatom

lehetne,  bizony elköszöntem tőle.

Ki, hogy fogadta  azt, nem  juthattam el

 odáig, hogy ennyi tapasztalattal, ugyan oda

jussak vissza. Mint amit többektől láttam, miért

utánoztam volna,  ah aminek a visszáját is tudtam.

Magyarországon, Pakson születtem, megtaláltam

az emberies jelnyelvet, ami által oktatom tíz éve is

van már annak, hogy feltaláltam. Már volt néhány

rajzom, a teljesen készhez képest előtte évekkel.

Nem tudtam bevinni úgy a köztudatba,  hogy azt

át is érezzék, mit jelenthetne.

Az embereknek,

akik

az oktatásra jelentkeztek,

voltak ah, akik néhány óra után,

mentek az útjukon utána tovább, már

nem folytatták, hasznukra vált azt mondták.

Aki elhiszi magáról, hogy mindent jobban tud

másoknál, hát, nem irigylem. Amikor szembesülni,

kénytelen lesz, ami jót a makacsságából ellenzett.

Felelős vagy mindenkiért döntő emberként,

akit bármilyen módon befolyásolhat, bármi.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk, a lényeges

részünk, motivál bennünket, a sorsunkat élve.

Kérem szépen lehetne esetleg, azt a többiekért

megtehetném-e, ah, akiket most meghúzgálnak,

mert valamit a maguk módján megfogalmaztak.

Tisztesség, becsület, tisztelet, szeretet, ha lehet.

Másképp is látom azt, összefüggésében, van rá

érvem bőven, kérem szépen, úgy elmondanám.

Lehetne-e fordulnom valahova, ahol kapnék

arra jogosítványt.  LEHESSEK, AZ AKI,

ANNYI BOCSÁNATOT KÉRHETEK, ANNYI

EMBERSÉGES JÓÉRZÉSŰ HAZASZERETŐ,

HAZAFÉLTŐ HELYETT, AMENNYIT ELVÁR.

TISZTELETTEL KÉREM AZT AKI,

AZÉRT, AMIT LEÍRTAK,

AMIT MEGOSZTOTTAK, AH,

MEGBÉLYEGEZTETNÉ ŐKET,

BOCSÁNATOT ÉN KÉRHESSEK.

Prevenciós vagyok, úgy is gondolkodom,

naponta gyakorlom a hivatásomat, hinnye.

MOST TEHETNÉK A HAZÁMÉRT,

ÚGY, HOGY JÓL ÉREZHESSEM

MAGAMAT ÉN IS A BŐRÖMBEN.

ÖNMAGAMÉRT IS TENNÉM. TISZTELETTEL KÉREM, ONLINE MONDJA EL A FELTÉTELEIT  ÉS BESZÉLJÜK MEG,  ABBÓL MENNYIT TUDNÉK  EGYSZERRE VÁLLALNI, A MEGBOCSÁTÓ BOCSÁNATÁÉRT,

CSUPÁN BOCSÁNATKÉRÉSEKKEL.

 

Tíz év telt el és rengeteg hátrányt okozott nekem és az érintetteknek mindenkinek, valaki kitalálta, hogy behív máshonnan helyettem, arra, hogy őket kiszolgálja. Tudták, hogy rám nem számíthattak. Nem fordulhattam sehova, ahova elmentem ott tudtak róla. Nem kért érte senki sem elnézést, se nem kérdezte meg, mennyi

 kárt okozott az, hogy azóta csak itt élek és nem érezhetem a sajátomnak is, a születési helyemet.

Nem hittem el, amikor azt mondta, vele üzenték,

meg, hogy költözzek  el, mert ő megérkezett, a

következő üzenet már az volt, hogy nem menjek

ki az utcára,  hogy ne lássam mi történik ott kint.

Azóta Paksról talán, ha tíz ember tisztelt meg, jó

ha nem is tudom, miket hordtak össze  rólam, ah.

A végeredménye a Julamami védjegy lett, ami

által boldogultam  az ellopott igazolványaim  után, hogy ne tudjanak újabb ártásokat kitalálni.

Nem kértem volna ezt, nem is érdemeltem meg,

bárkivel megtörténhetnek mindezek. Nemcsak az én kiváltságom, a szeretet szó miatt volt mindez.

Nyilván nem szűntek meg az ártások, viszont

megtaláltam a helyemet, az online világában.

Szerencsémre, voltak akik akkor megtanítottak az internet világában való tájékozottságra,

azóta online szolgáltatok és  oktatok

és olvassák az írásaimat már sok országban.

Mások által változott az életem akkor, nem

tervezhettem, hát magamat mentettem meg, ah,

akkor azzal, hogy megtanultam amit nem tudtam.

Köszönöm, a megértő oktatásokat, hogy magamhoz vehettem akkor, általuk, a józan paraszti hétköznapi, általam  befogadni képes tudást. Tisztelettel köszönöm, azzal haladtam tovább, hogy emberségesen adni tudtak,

úgy, hogy azzal az emberségemben

meg nem bántottak, köszönöm.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Volt egy időszak amikor sokat játszottam malom

játékkal, hát gondolkodva játszottam,

régen voltam már gyermek.

Sokat tanultam ott, a

gyermekkorúaktól, a

 fékezésemet is érezték.

Sokukat vezettem haza,

csak voltam megértőként,

könnyebb volt már azáltal

 otthon elmondaniuk.

Aztán, máshol, hogy

jól menjen ott az idő,

már mielőtt kigondoltam

volna, hogyan lépjem meg

az első lépésemet, már

nem  is volt miért.

Láthattam, azt az

elégedettséget,

ami nem múlt

el, megmaradt.

A vesztes érzését

éltem át, akkor azáltal,

a ki nem fejezhető nézésnek

a kíséretével, ah. Ami átmenetnek

látszott az üresedésbe, a sikere helyett.

Mint aki nem vetett, csak mindent learat.

26. éve tapasztalva gyakorlom a hivatásomat,

alkalmazkodva haladtam, ah, mert hatások bizony

a már értők felé, mindenhol és bőven vannak.

Nem mondhatják, hogy aki nem tudja tanítja,

hiszen a napi gyakorlat megmaradt, online

megtisztelnek. Bizony,

nincs miért irigyeljen, ha

bárki arra gondolna. Az, hogy ismert lettem,

nem egyenlő a bevételem növekedésével.

Viszont, én ezt már megértettem, hinnye,

ah, akiken ez múlna, miért nem akarják ezt

megismerni, hiszen úgy az nincs is, azt a.

Ugyan miért

tisztelnék, a feltalálttal együtt,

az ő tudásukkal járó adni tudást,

ugyan miért, ha nincs elismerve.

A fontos az, ami a saját érdeküket

szolgálja, azt láthatja mindenki.

Ha minden össze kutyulódik,

nem marad meg az értékes,

ami bizony nem mindig látható,

azért érdemben a munka folyik.

Más bőrébe bújva, önmagaként

nem  megnyilvánulva, megmutatja

azt, amit felvállalni tán nem tudna.

Hatodik éve a múlt elmúlt, lehet

nyugodtan nyomni a semmit, az

 értékeket tudók, nem hivalkodnak,

inkább gyakorolják a hivatásukat.

Azt a, ah, hinnye,  bocsánatot

is írok és rögvest ide, át is élve,

mert én már tudom miért teszem.

Jó szerencsét, minden jó

érzésű emberségesnek.

Tiszteletem.