A szerintem valóságról szól, kérem ne vegye zokon, ha nem ezt szeretné, lapozzon,
van az archivumomban több éves írásom.
Bal és jobb, közte a lépés távolsága van,
mivel két oldalunk, kétféle a feladatunk is,
egyik által hozzuk tehetségünket, a másikat
tanulnunk szükséges, hogy bátran lépjünk.
Tartást és emberies méltóságot is hoztunk, a
tájékoztató a boldogulásunkhoz maga a sorsunk.
A tapasztalatom az, hogy bármerre is megy,
akármit is csinál, a sorsa odateszi azt, amivel
bizony éppen akkor lenne dolga. Az teljesen
mindegy, hogy mi által, de előbb – utóbb megoldja. Hiszen az a feladatával
megegyező, az ő saját fejlődésére
szolgáló energia, ami addig ott van
mindenben, amíg azt meg nem oldja.
Sokszor beszéltünk róla az oktatáson,
ha nem tetszett az amit dolgozott, nem
arra vágyott volna, az egyfajta munka.
Pénzt lehet keresni vele, ha keveset,
akkor odébb is mehet és másikat
kereshet, azzal pénzt keresnek.
A hivatás az valami emberesedés,
valami egészen más, általában nem
tudják megfizetni, mert nem tudja
azt más, csak aki gyakorolja.
Na meg aki részese is lehet,
annak, hogy azáltal mit kap.
Ha nem jön létre a körforgás,
oda utána hiába ácsingózna, ha
részéről csak ígéret maradt.
Aki még nem ismerte fel
magában az érzését a
hivatástudatnak,
az csak a pénz
után megy,
gazdagodik.
Átfordultunk,
van aki már tudja,
mások az álmos
időszakból tán
ébredeznek.
Másoktól,
várják azt,
ami róluk
szólna, azt a.
Hinnye, nekik
fontos tudni és
meg is oldani, ah.
A lelkes, a szíves, a
gondolkodó énjét
erősíteni, hinnye,
hogy elbírja azt
amivel nem
számolt.
Amikor a
könnyűbe
bonyolódott,
pedig a sorsát is
élhette volna már.
A Hazaértem
érzése teljes, az
adni tudás ereje.
Többlet – hiány,
jó nagy össze- vissza,
át csak aki kitalálta látja.
Az elengedni nem
tudás van
mögötte.
Ha körbeért
az energia, hát
átfordítja, az
nem mindegy,
saját döntése-e,
vagy megtörténik
akkor is, ha nem
úgy döntene.
Átfordultunk,
gondolkodásra
adta a teremtő
az agyunkat.
A fokozatról
fokozatra lépés,
a saját belső tartás
egyensúlyban van vele.
Aki még azt a tartást adó
érzést nem ismerte fel, talán
nem szabadna gondolnia sem
arra, hogy vezető legyen belőle.
Hiszen a jó vezető az, akinek a
vezetése alatt, mindannyian a
maguk szintjén boldogulnak.
Minden családban van egy
ember legalább, aki vezetni
született, ha időben rájönnek,
egyetértenek azzal a többiek.
Mitől van az érzése az embernek,
hogy tartást adó családba született.
Elmehet és bármikor vissza érkezhet,
elfogadók a döntéseivel a családtagok,
hiszen ő maga is, a saját sorsát éli meg.
Ha kimegy a Hazájából mert másutt
többet keres, a hiányát élik ott meg.
Betöltik egyéb rezgéssel kipótolnák,
a hiányát s mire hazaérkezik, ami
otthon előtte volt megváltozott.
Az emberséges tudja, ha elérte
azt a pénzbeni jólétet, amit az ő
sorsa, generációs feladata enged,
jó érzéssel megéli, a túlzást kerüli.
Hiszen másoknak is van a sikernek
a megélésével dolga, ha bárki is
mindent magának akarna, az
eltérne a természetestől, az
egyenes, közvetlen hatástól.
A túlzások, a halmozás is,
a kiüresedéshez vezethetne,
amit a lelkes, szíves, gondolkodó
énje már biztosan jelezne időben.
Egy Haza ez csak egy, mindannyian
ide születtünk, ide teremtettünk, azt
várnánk tőle, amit mi mind ide beletettünk.
A Családja a Hazájának kicsinyített mása lehet,
onnan elmehet, ha úgy érzi másutt is elidőzhet,
várja a családja és viszi haza a Hazaszeretet.
