Ki ne jöjjek a gyakorlatból, bocsánatot kérek.  Mondjad, hogy vagy és most, miben vagy,  az életedet tervezed-e, a sorsodat ismered-e, hogy vagy, abban amiben éppen vagy, jól meg vagy-e.

Rend a lelke mindennek, gyakran hallottad,

tudtad-e, hogy a rend neked mit jelent,

van-e neked, az elvártakat betartva saját rended.

Tudod-e mit hoztál generációsan feladatodnak,

helyesen éled-e meg a jó sorsodat, vagy csak

beleélsz abba ami  éppen adott ott.

Van-e időd arra, hogy elgondolkodj,

átgondoljad az éppen aktuálisat.

Vagy csak  űződ, hajtod magad,

a mások ritmusában araszolgatsz.

Felnőttnek tartod-e magadat  ahhoz

amit felvállaltál, felfogod-e, hogy felelős

vagy minden döntésedért, hogy az majd,

kinek mit okoz, amikor hirtelen körbeér.

Mikor vagyok felnőtt ahhoz, hogy

igazgatni tudjam a saját életemet. S

mikor ahhoz, hogy a sorsolvasáskor,

csupán leolvassam azt amit látok és

hozzá ne tegyem a saját véleményem.

Igen szigorúan betartom  a saját magam

által megtapasztaltakat, a feltaláltamat.

Nem térek el attól, amit ott látok, jól bevált,

hogy róluk  mást nem tudok, csak sorsot olvasok.

Mivel olyan az, mint egy matematikai  képlet, összefügg minden mindennel. A leolvasáskor hallja, kihallja azokat az  aprócska részleteket is, amik kicsinyke jelek, de ott jelentőséggel bírnak. Sok  lúd disznót győz, szokták  mondani, a soknak látszó,  van ám úgy, hogy keveset nyom a latba. A saját szintjén tudja  az emberséges már, mit miért. Hol van az eleje és ahhoz képest mit jelent a vége. Ami másoknak már régen sikeres, ah, nem biztos, hogy sikeres maradhat ott,  ahova kezdésnél úgy rakták, hogy nem ismerték fel, nem illik oda bele. Attól, hogy azt mondják, még nem biztos, hogy jól tudják.  Szoktam  kérdezni a  nehézben, tetszik-e engem ismerni, találkoztunk-e személyesen,  vagy online szolgáltattam-e már. Mert arra kérném, ah, tiszteljen meg azzal, nem  másra figyel, az legyen  kontrollja a szolgáltatásomnak, amit tőlem hall.   Összefüggésében látni tanulunk, amikor oktatok, adok – kapok van, hiszen átmegy minden szó, az nem mindegy értője-e a szónak, vagy csak hallja.

Na de később aztán úgy is megérti,  amikor a sorsában ott tart, az őt segíti, mert felismeri a rezgését akkor megérti. Önismereti oktatás, az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

az erre igényeseknek. Várom az értő vevőt, aki miután a tulajdonává vált, hírverést csinál majd neki, mert már megérdemli. Olyan vagyok, a feltaláltamhoz, mint az anya, aki tudja, a szeretet megtartó erő, megmarad tovább növelhető, nem birtokló erő, felnevelő aztán elengedő. Ah, sokat segíthetne ez már most, nagyon sok intelligens emberségesnek. Ha az összefüggésében látását felismerte, nem kopik ki, együtt fejlődik vele.

Nem használható másra, mint a feltisztultak segítésére. Aki próbálkozott,  anélkül, hogy megkérdezett volna, tapasztaltan tudja. Mindenkinek adott a teremtő tehetséget,  valamiben amivel sikerre juthat, hinnye.

Mondom mert az is dolgom, hogy amíg  élek átadjam, olyan embernek aki elbír azzal is,  hogy nagyon sok a hátráltató irigye ennek a tudásnak.

Hiába no, nem megy nélkülem, betanítással  megy abban a formában, ahogy összefüggésében van. Nyilván  tudom és kivárom a tisztelettel érkező értőjét. Gondolom  az Isten nem így tervezte, hogy ennyi fékkel várjak, ah, a szintek közötti fordítók oktatásával. Akik sokat gondolkodtak most itt az idő rajta, mert annyira eltérő ez a többi tanulhatóktól, feltisztultan át is megy, nemcsak van, ah. Kivárom és végig is kísérem az útját addig, amíg  az szükséges, ha már az értő mellett megáll a saját talpán elengedem. S majd kívülről elégedetten nézhetem, megérdemelten átélem a  megcsináltam érzését, mert alázattal kivártam.

Tisztelettel élj, hogy szerethető maradj,

amikor van fölösleged, annak csak a

fölöslegeséből adj, ah, meg ne bánjad.

Adni születtem, azt jól megcsináltam,

bizony lehet, hogy picit túlzásba is vittem tán.

Így az elfogadás energiáját nem ismerem még jól.

Azonnal vissza akarom adni, ah, akkor vagyok jól,

szerintem, egészséges körforgásban, úgy van jól.

 Azt is  tudom, hiszen a sorsolvasáskor leolvasom,

mindenki visszakapja ami jót adott, talán nem

ugyanúgy, a gyakorlat az, hogy másoktól.

Rájöttem ám a nyitjára a sok  engem

megtisztelő emberségesek által.

Úgy néz ki, hogy aki éppen a

 generációs törlesztés

energiájában

ott tartott,

hát épp attól,

kapja vissza, aki

 akkor a neki sokból,

adni szívesen tudott.