Ismerem, mint a tenyeremet, elég gyakran hallani,  amikor valaki arra utal, hogy

 abban a dologban teljesen biztos.

Bizony vannak az életünkben

olyan helyzetek, amikor azt

érezzük, nem bírjuk már,

abban, amiben vagyunk.

A legtöbbszőr elhagyjuk

azt a  helyet, mert nem ad

már úgy,  hogy ott tartson,  ah.

Pedig lehet, hogy csak váltásra

lenne szükségünk, mert abban,

ahhoz, hogy úgy folytassuk,

elfogyott az energia belőlünk.

A tenyerek olvasása közben, már

az első napon egy nemzetközi táborban,

el voltam halmozva mindennel, ami által ott

a pár nap alatt, neves, sikeres lettem, hinnye.

Elvitték a nevemet külföldre, azt,  amit a  helyi lapunknál főszerkesztő, adott nekem.  H. Nagy Júlia,

néven írtam alá, az

 írásaim úgy jelentek meg.

Az előzménye annak az,

gyermekeimet kísértem reggel,

az iskola folyosóján szólított  meg,

lenne-e kedvem írni a helyi újságba.

Mivel minden összefügg mindennel,

azóta már sokszor bizonyította az

az élet számomra, hogy tudjak

róla, mi az és van még amit

a sorsom elém pakolhat.

A nemzetközi tábor hozott,

másnaptól nagyon sok embert,

hogy szükséges volt nekem,

úgy elhelyezni az időmbe,

hogy ne bántódjanak meg.

Hiszen azt hallják tőlem,

amikor azonnal szeretnék,

hogy a tenyerüket leolvassam,

             hogy olyan gyorsan, teljesíteni nem tudom.

Át volt szükséges látnom, mennyi időbe telik egy tenyérnek a leolvasása és hány emberrel tudok  foglalkozni naponta. Már többször bocsánatot is kértem a családomtól, mert csak azt az embert látták esténként,  aki minden oda adott már, ah. Az energia ami még maradt bennem, néha azt is mondatta velem, hogy ma nem főzök. Mert amit akkor azzal tálalnék fel, amit fáradtan főztem, bizony nem sok  jó menne át általa. Idővel a nagyon nehezek által rájöttem, arra, hogy

szükséges lenne,

magamra is jobban figyelnem,

ne fogyjak el minden nap annyira,

mint aki enni és aludni jár oda haza.

Amikor az elején voltak olyan emberek, akik  miután megtanulták jól tőlem. A már meglévő, hasonló segítő hivatásukban alkalmazni szerették volna és vannak akik már alkalmazzák is azt azóta. Voltak akik úgy gondolták, hogy a siker egyenlő a sok pénzzel. Mindenkinek elmondtam többszőr, nem arra adta az Isten ezt hivatásnak, hogy gazdagodjanak. Inkább, hogy vegyék észre, a lelkes, szíves, gondolkodó énjük gazdagságát. Annyit viszont megenged a teremtő, hogy jól éljenek belőle, mert a tudás hatalmas erő, szinte egyenrangú a tisztelet, szeretet együttes erejével.

Nem értek az üzlethez, botcsinálta vagyok, gyakran változtatják azt a gyűjtőnevet. Ahova éppen beleférek, mint „bt”. kültag, vagy egyéni vállalkozó, nettójából nyugdíjasként, hinnye.

Most már csak a jó minőségre figyelek, megadom a módját a hivatásom által a kellő időt is rászánva. Hiszen, már tömegnek számít, ahány emberrel, a 26 év alatt, megtisztelően, találkozhattam. Meg úgy sem  gazdagodok ebből, mert ez nem arra való, hinnye. Viszont betaníthatnék sok – sok emberséges, a hivatását ezzel is kiegészítő, az oktatásom által megtanuló erre érett embert.

Megelőzésként fogalmazom meg, emberies jelnyelven, amit magam  találtam fel. Hozzá illesztve az oktatási anyaghoz, ettől teljesen egyedi, a találmányom, eladom, ha megfelelő  emberséges jelentkezővel találkozom. Aki képes úgy bevinni a köztudatba, hogy megértsék az arra már érett emberségesek mind.  Ezt már jól tudva a gyakorlatban, tartásosan is új hivatásukra találhatnának, ezáltal a tudás által…