Bocsánatot kérek, ha megzavarnám ezzel, kérem ne olvassa el, ha a
valóságra rálátni nem szeretne, mert ez szerintem a valóság, hinnye.
Oákolsz, próbálgatod a gőgicsédet, hova, hogyan hat, kit érint meg
úgy, hogy mosolygásra késztet. Ki meg csak hallja, de nem érzi, hogy
neki szólt volna, nem érintette meg mert mással van elfoglalva. Ki
mire érzékeny, ki mit hall meg, s van aki abból kihallja amit mások
még nem. Ha ráraknak egy életútra, azon ballagsz, nem érintenek
meg azok, amik ott a fejlődésedet segíthetnék. Azzal, hogy megéled,
nemcsak átszaladsz rajta, benne vagy egy ideig, mert mondjuk olyan
iskolába vagy iratva, elvárják, hogy jó eredménnyel végig is vigyed.
Sok minden érhet ott, ha magasabb az elvárás mint amihez hozzá
vagy szokva a hétköznapjaidban, először az érint meg ami nem
tetszik, hogy mások otthon vannak abban, amihez neked,
alkalmazkodnod lenne szükséges. Viszont nem tudod,
hogyan alkalmazkodj, mert azt meg nem várták el
tőled. Ott, ahol nevelkedtél, vagy csak magadat
nevelted, mert nem volt aki számodra jó
példát, egészséges mintát mutathatott
volna, ami elfogadható ott akkor
számodra. Végig éled, sok
olyan hatás marad
meg benned,
amire
később
mutatod az
érzékenységet.
Ha közben olyan
hatás nem ért, ami
által megmagyarázódott
volna, hogy ott mi miért,
hát megmarad nyűgként.
Pedig ha rájöttél volna, ah,
hogy az mekkora kegy neked,
hogy ott tanulhattál. Bizony a
hasznodra is lehetne sok olyan is,
ami az alkalmazkodásban segítene.
Emberismeret, a sorsod megismerése,
generációs feladataid amit neked lenne
fontos teljesítened, azért is, hogy önmagadat
megismerve, rájönnél, mindenkinek más a rezgése.
Mást hozott sorsának és más szintet szánt neki a sorsa,
ha abban nem érezné jól magát amit éppen mások döntenek
el felette, hát az önismeretével abban is boldogulhatna, hinnye.
Nem könnyű ismétlésből ismétlésbe kerülve, haladni is tudni,
a lényegi része az, hogy közben az ember alázatot gyakorol.
Mindenhez ami éppen akkor adott ott, nem sértődik meg
már régóta, hiszen az a gyermekkori módi. A felnőtt
tudja, azért van a gondolkodó agya, hogy megoldja,
a feladatokat, amik éppen adottak, akkor, ott.
Hatott rám a boldogulásom, amikor
rájöttem, a gondolkodó, lelkes,
szíves is, nem csak egyféle
hatás éri, hanem sok.
Egyszer minden
emberséges
ráébred,
nem
azért
született,
hogy nézzen
ki a fejéből és
múlassa az időt.
Hanem leginkább
fejlődni, tanulni jött
a világra, azt a, hinnye.
Akkor nem jön fel sokszor az,
amit nem oldott meg és már az
irigység erősödik fel benne, hinnye.
Az irigységgel nem tud mit kezdeni, csak ha
elgondolkodik rajta, az mikor alakult ki és mi
az, ami kiváltotta azt, hogy állandó lett benne.
Vissza lehet menni éber állapotban is oda és
el lehet simogatni, vagy fel lehet józanul
fogni, hogy másképp is gondolhatja.
Akkor nem fejlődött jól, punnyadt,
önmagához képest, hát lemaradt,
minden olyanról, amiben már
otthon is lehetne úgy, hogy
a fejlődését szolgálhatná.
Úgy érzi elért mindent, s
valami mégis hiányzik,
akkor szükséges
lenne megtalálni
azt, amivel önmagán
tán segíthetne, hinnye.
Önismereti oktatás, igényesen,
magam találtam meg a tenyerekben,
amit egy napon, lerajzoltam összefüggésében.
Megadja a magyarázatot arra, ami addig hiányzott,
megoldja a lelkes, szíves, gondolkodóval együtt, a
racionálissal párhuzamosan, egyedül nem megy…