Jó vezető akkor lehet, ha boldogul minden aktuálisan érintett,

hiszen az Isten adta Népért van a Haza, jó lenne ha igaz volna.

Kérem szépen lehetne, hogy ne egymáson túl beszélve,

senkit és semmit nem tartva tiszteletben, szabadosan

fogalmazzanak, mert ha nincsenek határok, miértek sem.

Lehetne-e ne csak ilyen minták legyenek a gyermekeknek,

csúnyán beszélni maguktól is megtanulhatnak, hinnye.

Bizony, ha nincsenek miértek, nehéz lehet megszólítani,

az éppen aktuális probléma csoportjait, erre nem sokan

gondoltak volna, hogy megtörténik ez velük korosodva.

Egymás között ezek biztosan elmennek, mi akik csak

érintettjei  vagyunk  mindezeknek, nem adnánk az

ősz fejünket méltatlan, előre eldöntöttekhez.

Odáig reménykedem, hogy nem mennek

el, hogy azt érezzük, csak gondot

okozunk, hogy idősödünk.

Ah, mire számíthatunk,

ha ez még fokozódik,

valaki szólhatna, hogy

ezt nem így szokták, ha

az ember ide teremtett,

a tisztelet maradjon alapnak.

Vagy nézzenek magukba, hogy

mire mennének, meddig jutottak volna,

 ha a bizalom megelőlegezve nincsen számukra.

Íme a jó öreg bocsánatot kérek, hátha kedvet kapnak rá.

Jó vezető is lehetnél, ha az elvárásoknak  megfelelni

igyekeznél, ha nincs megmondó ember ez ügyben, ah

tán szükséges lenne megkérdezni az Isten adta Népet.

Hiszek abban amit feltaláltam, már bebizonyosodott

sokszorosan, mögötte az emberséges tartás van,

sokfélék és az Isten teremtményei vagyunk.

Prevenciósként gyakorlom a hivatásom,

sokan lettek nagyon sikeresek és

úgy, hogy tudás nincs mögötte.

Nem irigylésre méltók egy sem,

pedig lehet, pont azért volt sürgős

 az igyekezetük, hogy irigyeljék őket.

Azt  mondják  segítenek, pedig elég

lenne, ha az ígéreteiket teljesítenék

és azzal lehetnénk egyensúlyban mi

mind, akik el  is hittük amit mondtak.

Nem sejthettük, hogy nem tudhatták azt

akkor még, hinnye, mit vállalnak fel, mire arra

is rájöttek, nagyon sok év  múlt már addigra el.

Várakoztunk, vártunk, vártunk, várunk azt sem

tudhatjuk meg, hogy tudják-e mire várakoztatnak.

Mint akikre nem tartozik a saját Hazája, amibe sok

jót és szépet teremtettünk tehetségesen jó érzéssel.

Nem mi döntjük el, hogyan szeretnénk élni az életünket,

azon belül  éljük meg, amit  kigondolnak nekünk, hinnye.

Nem kérdezik, úgy cselekszenek, mintha mi döntenénk  el,

a saját életünket, hamis az. Mi nem tettünk volna olyat

ah, ami csak ígéret maradt, jó érzéssel teljesítettünk,

mert a Hazánkat tiszteljük, szeretjük.

Nem számíthattunk arra, hogy apró

az a nyugdíj amit nettóból kaphatunk,

megalázó ahogy intézkednek felettünk.

Emberséges-e azt tesztelik-e meddig

mehetnek el tiszteletlenkedve, ah.

Ugyan mikor rakták le a vezetéssel

járó a Népet érintő felelősség terhét.

Legalább ne árts, senkit se bántsál,

magadat  is tartsad  egészségben,

nem pótolhat senkit senki  más.

Alkalmazkodni tanuljál ahhoz a

legnagyobb feladatodhoz, amikor

már szülő vagy, hogy ne  rongáljad

azt, amit ők generációsan hoztak.

Vannak akiknek a teremtő Isten

vezető tehetséget adott, ahhoz

adott kellő  tudást és alázatot.

Az elődeik generációsan

eljutottak emberesedve,

abban a helyzetben vannak.

Tudásalapú alapokat kaptak.

Hinnye, bizonyára már te magad

is tapasztaltan jó vezető lehetnél, ah,

ha akiket felvállaltál vezetni és mi a Nép,

önmagunkért is téve jól boldogulhatnánk.

Amikor te még, nem láthatod át,

amikor az akaratod visz tovább,

még akkor is, ha ezer a gátja.

Szinte töröd a falat át,

pedig,

ha,

látnád, a jó

  megoldást ami egyszerű is,

  ha életszerű. Ah, ha nem az életműved,

nem tudod jól kommunikálni sem, hiszen az  Isten

adta Nép életműve lett, akik mi magunk vagyunk. Sokat tettünk,

azért, hogy legyen jó és szép életminőségünk, dolgoztunk, alkottunk,

tettük amit nekünk adott az Isten feladatként, a jó minőséget élnénk.

Ne a szürke üreset láttasd, amikor nem hiszed el a benned is lévőt,

a neked szánt jót, a saját csodádat, hagyd meg azt a Népnek

 amit létrehozott. Ne csinálj úgy, mintha minden és

 mindenki, elveszítette volna a fejlődésének

a  lehetőségét, ha nem gondolkodva

élnénk, gyorsan leépülnénk.

A tehetségünk amit,

a születésünkkor,

mindannyian hoztunk,

azért van, hogy adjuk

hozzá a saját Hazánkhoz a

 tudást. A fejlődésünket mind, egy

 Haza ez csak egy, mivel mi a Nép

alkottuk meg ezt működőképessé,

tudjuk a helyes működése bennünk.

Ugyan, hogyan készülhetne el az,

ami ugyan természetesnek hathat,

de nincs benne az amit hoztunk.

A máshonnan jövő hatásokra,

ráállni nem tudunk, ahhoz idő

kellene, hogy alkalmazni tudjuk.

Ugye nem nézed ennyire gugyenek,

az Isten adta Népet, hogy a nem

is létező, hirtelen ötletekből

összetákolt sablonokat

tanuljuk  meg, hiszen

nem  életszerűek.

Az emberek  mind

gondolkodni születtek,

kinek időben jön meg

az esze a sorsához,

mások meg lekésnek.

A birtoklás fázisában lévőknek,

sem ártana megismerni a másik oldalukat.

Sőt, ha megismernék azt, amit nem ők hoztak,

mint tudást, nagyobb lehetne arra is a rálátásuk.

Amit meg ők többletként hoztak hitelesen,

ki is bontakoztathatnák ám felénk, ha

megkérdeznék, van-e igényünk  rá,

színesíthetnék a világunkat.

S ha valóban úgy hat és

működik, kiteljesedhetnének,

abban is, tovább is adhatnák a Világnak.

Mond mit remélsz, ha te magad nem úgy éled azt,

abból a magasságból tán nem tisztelhető a Népünk,

az alkalmazkodni tudást nem elvárják, megtanulják.

Mitől lesz hiteles az a sokaság számára, ha kőbe

van zárva, nem tudod kibontani véső nélkül,

az meg az emberekhez, eszköznek durva.

Mondjad  eddig mit alkottál  már,

tudod-e faragni a fát, hinnye,

érzed-e mikor meddig mehetsz,

mert szakadhat repedhet és azt

már csak tovább faraghatod, ah

a műved a végére fogpiszkáló lesz.

Átlátni, kihallani, megérezni, az ima,

számodra mit jelent, felismered-e,

benne azt, amiben boldogulhatsz.

Mert az Isten neked szánta azt ah,

 mindent a maga idejében tán, ne,

lehessen előbb szüretelni,

s csak aztán tanulni,

hogyan kell vetni.

Elmegy az életünk

olyanokra, ami

nincs benne a

sorsunkban,

nem életszerű

az számunkra.

Gyakran lehetne,

az egyenes helyett,

átlósan, cikkbe – cakkba is,

menni, de ki tud akkor kikerülni.

Emberismeret nélkül nem működik,

emberesedve  haladunk, fejlődünk mind.

Térlátás nélkül falnak fogsz vezetni, ah

csőlátásban is lehet bizonyára élni.

Miért ismételnénk azt meg most,

ha megélték azt már az őseink.

Világítás nélkül, sötét lehet akkor,

ha gyakran, esetleg, oldalra,

sőt hátra is fontos lenne nézni.

Tanulj meg a lehetőségeddel élni,

ne mástól kelljen várni, remélni.

Önmagad szerint is tudjál élni,

mert ha azt akarta volna az Isten,

hogy kitalált, erőltetett, életidegen,

miliőkben éljünk emberségesen, hát,

biztosan aszerint teremt bennünket.

Használjuk hát a gondolkodó agyunkat,

ha araszolva is felépíthetjük a szíves, lelkes,

gondolkodni már rég megtanult Hazánkat.

A napi sikerünk a tápláléka az agyunknak,

van amikor hallgatunk, mert azt, egyedül

dolgozzuk fel, hiszen nem másokért élünk.

Elsősorban a sorsunk szerint fontos élnünk,

hogy legyen belső tartása a következőknek,

alapjuk legyen az, amit mi megteremtettünk.

Élhetővé tenni, az egészségünket megtartani

saját magunkért, bizonyára kötelességünk,

nem  ártunk, se bántunk, gondolkodunk.

Segíts magadon az Isten is megsegít,

ez a legegyszerűbb módja annak,

hogy biztosítsad a széles sávú,

életszerű gondolkodást a

következő generációnknak.

Jó szerencsét emberségesek,

mi már megtanultunk úgy emberesedni, hogy

az nem ártó. Mert tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép,

mindezekkel  párhuzamosan alázatban élni a jelen megoldásunk.

S ha majd kitisztulnak a tájak, s megláthatjátok önmagatokat, hogy

akkor sem  nyúltatok a mások által megteremtettekhez, ha úgy

látszott, hogy azt akkor úgy is lehet. Ah, már rájöttetek azóta,

hogy gondolkodva, saját sorsot építve, életszerűbb hinnye,

ha tisztelettel vagyunk mások felé önmagunkért is van az.

Tiszteld meg önmagad azzal, hogy fejlődni tanulj most,

nem olyan időszak van, amikor ábrándozhatsz arról,

hogy majd jön a jótevőd, megoldja  helyetted azt jól.

Mond el mi fáj, mondta egy népszerű nóta, úgy

kommunikálj, hogy legalább ne ártsál azoknak

akik azt hiszik, minden nyugodtan elhihetnek.

A sokféle nem működőképes helyzetekbe

belefáradni  nem szabadna. Gondolkodjál,

azon belül amin belül lehet, csináld meg

a  sorsodat, a  generációs feladatod

adott. Mutatja azt a hétköznapok

sűrűje, ha nem érted szól

miért gondolod, hogy

nincs saját megoldásod.

Párhuzamosan is haladhatsz,

ha túl sok energiát adsz bele

abba, ami hiábavaló.  Add meg

azt amit elvárnak tőled úgy, hogy

közben megcsinálod a sorsodat.

Gondolkodva élj, tartsd be a

saját belső kontrollod

szerinti határaidat és

tartsd be az elvártakat,

úgy, hogy ne sérüljél bele.

Segíts magadon az Isten  is

megsegít a saját idődben.

Találj sikerélményt minden

olyanban, ami nevetségesen

hat, mert nem valóságos az.

Ne pocsékold a fölöslegesre,

a jóra is fordítható energiádat,

nem ajándékba kaptad azt sem.

A megszabott határokon belül is

sokféle lehetőséged adott, hinnye.

 Lelkes, szíves, gondolkodó legyél,

minden körülmények között, ah.

 S emberséges maradj, tudás

nélkül már nem működik,

az már napi szinten látszik.

Hát ne herdáld el a tudásodat,

építsd fel vele a jó minőségű

életedet, más nem teheti

meg azt sem helyetted.