2016. 03.12. írtam. Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a jót és a szépet, megbecsüljük mint önmagunkat, a többieket és mint saját lelkünkből, szívünkből, magyaros agyalós teremtményünket.
Legyen ottan tisztelet, becsület, szeretet, bőven, hogy a kimenni készülő abból is tartásosan vihessen, oda ahol abból is láthatnak bennünket, mint az olyan Hazában élőket, ahol törődnek egymással az emberek.
Nézz magadban szét, a magad köré vetített lelked tükre szép, a tartásod ép, felfogtad, hogy az emberi méltóságodnak megtartó ereje van.
S tehetségedet hoztad, ha rátalálsz a fontosságára boldogulhatsz, nem a mindenáron boldogságra hajtasz. Ha már tisztában vagy azzal, hogy az érzéseid mire utalnak, mi lenne a következő, ami aktuálisan a fontosabb. Tudhatod, hogy a nehézben az ésszel boldogulás, egy rezgésben van a boldogsággal.
Önismeret nélkül nehéz lehet evickélni, a sok mindenféle hatások sűrűjében, a divatossá tett, hozzá nem értők, hű de bátrak tengerében.
Nem mondja nekik senki sem, hogy ki tetszett billenni kérem szépen!
Segíts magadon az Isten is megsegít, nem véletlenül mondják ezt sem, hiszen amikor már önmagadat ismerve tudod, hogy a feladatodat tenni is lehetne.
Az életritmusodnak megfelelően haladsz előre, egyre kifinomultabban érzed majd, hogy mi az, ami mint létező belső tartásod jelez neked.
Jó érzések töltik el a lelkedet, amikor a helyes úton járva, csak teszed azt a szépet és jót, amiket adnak a hétköznapok. Nem akaratból, nem indulatból, csak úgy azt, amit éppen a sorsod eléd rakott, mint tisztán teljesíthető feladatot.
Ami benne tart téged az egyensúlyodban, amiben már érzed, hogy biztos vagy, az utadat érzed. Akkor, amikor érinti a talpad az anyafölded, tudod, hogy ha rajta jársz jó úton vagy.
Kérlek téged ember, ha még nem szálltál el, figyelj ha a lelked jelez, hogy nem jól van akkor az, gondolkodj el, használd az eszed, mit éreztet veled, amikor rád mordul a lelkiismereted.
Vagy, ha valamiről nagyon győzködnének, amit nem szívesen tennél, de beléd beszélnék, a szerintük jót. Azt ami életszerűtlen hatással van rád, az ugyan mi módon lenne jó neked, hiszen nem úgy élsz, nem férhet bele a hétköznapi életedbe sem, gondolkodj el, miért hat rád.
Jó akkor lesz neked, ha a sorsodat felismerve önmagadért teszel és úgy éled azt meg, ahogy magadnak megteremtetted, gondolkodj el kérlek téged. Ha kidobban, vagy össze – vissza kalimpál kellemetlen érzést ad akkor a szíved, azért van, hogy jelezze ne legyél biztos abban, addig, amíg utána nem nézel rendesen.
Előbb ismerd meg a saját sorsodat, hogy kontrollálni tudjad, mikor hol tartasz és a „hazaértem érzés pipáját”, a gondolkodó agyaddal a helyére te tedd, azt soha ki ne hagyjad, sikerélményt ad.
S akkor lépj a következő lépcsőfokra, ha azt te magad, lélekkel, szívvel, gondolkodó aggyal tudod, hogy melyik lépcső jó a számodra. Hol találod az egészséges lelkes, szíves, eszes határaidat, amiknek hármasa a generációs határaidat mutatja.
Hiszen, ha egy feladat elfogyott, a holnap a következő feladatot is meghozza számunkra. Mindenkinek van saját sorsa, elégedetten halad rajta, ha azt a lelked, szíve, agya, már spontán kontrollálni tudja minden pillanatában.
A harmónia az nem az össze – vissza, mert attól megbillenhet a tartása, átkerül vele a számára ismeretlen alacsonyabb ritmusába, ott a másik sorsát igazgatja, pedig mindenkinek csak egy a sorsa.
S ha azt megcsinálta, nem tér el tőle, meggondolatlanul, rálépve az ismeretlen, de csábító másik ember útjára, mert ott ő kibontakozni a saját életében nem tud.
A saját szintjét elhagyva, kontrollálatlanul, emberismeret nélkül, hiszékenyen, belecsúszhat abban az önmagáénál alacsonyabba, vagy átlépve a saját generációs határait, följebb lép oda, aminek még az értelmét ő nem tudja, amivel, a hátráltató terhet majd, a sarjaira rakja.
Ember, ha bármilyen magasságokba is érsz el, soha el ne feledd, honnan indultál, emberileg neked hol a határ, generációsan mit hoztál.
Minden körülmények között emberes is maradjál, kontrollálni tudjad a pillanataidat, magadból ki ne forduljál.
Különös oktatás, nevelés, rajzos tréning érted, na meg érted is, ha már érted, hogy ennek a rálátásnak, kihallásnak, a saját jó döntésedhez, a hiányát már érzed. Julamami Magyaros Agyalósa
Hát gyere el és a megelőzésben zajló oktatásomon vegyél részt, várlak, személyedre szabva oktatlak, vagy ha a családoddal, baráti köröddel együtt szeretnéd tanulni és annak a létszáma nem túl nagy, hát várom a jelentkezésedet, szeretettel.
Mit is mondhatnék, tapasztalva oktató ember vagyok, ebben a nagy dübörgésben, ahol már szinte csak a pénzről szóló gépies zajt hallani. Igyekszem mint mindenki, aki érti, hogy semmi sem végleges, se nem állandó, az egyetlen ami biztos, a belső emberséges tartásunk valós.
A sorsunkat az Isten rajzolta a tenyerünkbe, aszerint lehet megélni, mindent ami lényeges. A fontosnak látszók megvárják a holnapot, hiszen senki más nem tudja megoldani, mint mi magunk.
Az önbecsülésünk okán, önmagunkért, nem hagyunk ki semmi nehezet, az elmélet és a gyakorlat összehangoltan mutatja az életutunkat.
S ha majd elmúlik a káprázat, s kitisztulnak a tájak és még szóba álltok egymással, mert hagytátok, hogy rongáljon rajtatok a gépes förgeteges, kiüresedésre késztető mindent visz erő.
Gondolkodjatok el, keressétek meg magatokban, a lelkes, szíves, gondolkodó emberiest, az őserőtök mindig segít, ha észlelitek, el is csendesedtek, mert csak alázattal megy.
Ne épülj le a mások késztetésére sem, ne hamarkodd el, nem születtél te sem fölöslegesre hidd el, van az Isten, bízzál benne, hogy ha már nem bírsz a förgeteggel el.
Csendesedj belül el, figyelj a lelkedre, szívedre, gondolkodó agyadra, az érezteti veled a megoldást emberséges.
Kérlek, ne menj túl önmagad határain, nem véletlenül születtünk itt mind, egyenként le. A visszafordíthatatlanig, a telített energiáig ne menj el, ha még nem ismered fel, a saját ritmusodban maradjál hát.
Azt mondják kérj és megadatik, adjon az Isten minden földi jóból mindannyiunknak annyit és azt, ami neked, neked, neked és neked is egyenként a legjobb, na hiszen, emberek vagyunk nem robotok.
Julamami szeretettel.
Jönni, menni, sehol sem otthon lenni… 2016.03.07.
Amikor mindenki máshova megy, ki – be jár, amikor azt sem tudod ki vagy már, hogy mi történik. Ha javításra vár az ami újnak tűnik, csak sokszorozva, a valósághoz képest sokat mutatva ismétlésben zajlik.
Ha a szomjúság ellen, magadhoz, ilyen – olyan divatossá tett folyadékot veszel, akkor tudod-e, hogy miből mennyit ad az a szervezeted működéséhez.
Mikor mire figyelsz, ha magadra ilyen – olyan ruhát veszel, lapos vonzós vonalzós, vagy mindent visz amazonná leszel. Vagy abban, esetleg, ah, de ütős dáma utánzata leszel, ha magadra éppen, ilyen- olyan ruhát veszel.
Vajon tudod-e még ki vagy egy reggel, ami után a csábítóan egyszerűnek ható, újdonságban megfetrengsz egyszer. Rajtad lesz-e a bélyege annak, amit elkerültél volna, ha tisztába lettél volna vele, mibe mégy bele, nem figyeltél a belső kontrollod erős jelzésére se.
Az embert teljesre teremtette az Isten, amikor megszületett, hozta a belső tartását, emberi méltóságát, lelkét, szívét, gondolkodó agyát.
Nahát, nahát, csak nem vagy annyira nagyon a külsődhöz hű, hogy a sorsodban a váltót is más állítja át, miközben el vagy foglalva, a külsőddel, a nagy megfelelésben, ugyan törődsz-e a lelkes éneddel.
Mit gondolsz miért olyan alkatot adott neked az Isten, tán a génjeid is beleszólnak ám abba. Mondta-e neked valaki felelősen előtte, hogy milyen leszel majd „egyenre” formálva, átszabva, onnan elvéve, itt -ott ugyanazzal kitömködve, s mi tartja azt utána ott egybe.
Mit szól hozzá az arra alkalmas sejted, hogy megváltoztattad hirtelen, átprogramoztad a tested. A lelked, szíved, gondolkodó agyad meg, csak fülel, magaddal már megint mit művelsz és megint mit tervezel megváltoztatni.
Szólni még nem mer, mert nincs is kihez, keresi a felelős embert benned, de mintha nem lennél otthon saját magadban. Átjársz csak, ide – oda sodor a huzat, annyira más leszel, hova lett a régi éned, legalább felismernéd, ha vennéd a fáradságot és megkeresnéd.
Nem kellene esetleg azt az egészet, ami már nem tetszik, ami nyomaszt téged, neked csak önmagadért átértékelned, s az eredetihez visszatérned.
Figyelj ha a lelked jelez, biztos, hogy jól van-e az amit cselekszel, mert ha tájékozatlan vagy, kontroll nélkül éled meg azt, amihez közöd soha, nem is lett volna, hinnye, ejha, magadért is felelős vagy.
Akkor a tükrödnek mit mondasz majd, hogy miért, vagy kiért, ki mikor győzött meg róla, hogy azt elviseli majd a természetes léted.
Amikor fordítva éled már meg, időben lesz még remélhetőleg, ha elgondolkodsz, hogy a hétköznapi jól bevált dolgoktól annyira miért is tértél el.
Mindannyian egyedül születtünk le, hoztuk a tehetségünket abban amiben és még sok mindenben, itt ahova születtünk, a kiteljesedésről szólna az életünk.
Azt is hoztuk, hogy mi a módja annak, hogy a saját Hazánkban otthon legyünk. Kihalljuk, rálátunk, megérezzük azt, ami fontos nekünk, fogyasztunk annyit amivel ellát bennünket a szervezetünk.
Megnézzük, hogy ki teremtette elő azt amit ételként megveszünk, mondják azt is, hogy az leszel mint amit megeszel.
Életünk során, nem ártunk, nem bántunk, a tudásunknak megfelelően kiemelkedünk, ha eljutottunk oda, hogy a helyén van már a vezetőképességünk, még akkor sem kötelező azt tennünk, ha nincs hozzá kedvünk.
Mert generációsan is lehetne teljesítenünk nekünk, persze ahhoz tudni kellene, hogy van-e mindannyiunknak, a tenyerünkben, generációs jelünk.
Betartani is talán könnyebben menne, a létező, felismerhető, generációs határainkat, miközben megoldjuk a menet közben felmerülő generációs feladatainkat.
Ismerem mint a tenyeremet, én már igen, s mások miért nem így vannak ezzel. Ne várjál el olyat másoktól, amit nekik lehetetlen teljesíteniük, alkalmazkodni tanuljál, ha már vezetésről álmodtál.
A családot, a barátot, nem vetjük le mint jó időben a nagykabátot.
Mert ki melegíti fel a lelkedet, ha majd riadtan körbenézel és a ridegség megborzongat ott gyakran téged.
S ha azt észleled, idegen ott minden, pöre lett a lelked, s nincs már senki sem aki, egyszerűen csak szeretettel gondolna rád.
Mint az emberségesre, aki a hivatását gyakorolva, amíg él teszi a dolgát, miért lett természetes, hogy csak kapjál, s nem fontos az, hogy ígéreteiden túl, annak megfelelően teljesíteni is tudjál már.
Talán úgy, könnyebb lenne elviselned, az egyedüllétet, ott a nagyreményűnek látszó, „elüzletiesedett”, kiüresedett idegenben is neked.
Tudod-e, ha gyakran látsz együtt embereket, az még nem jelenti kötelezően azt, hogy jó barátok lettek, vagy az életvitelük megegyezne, az üzleti sikereik tartják meg ott mindegyiküket.
Lehet, hogy közös ügyben járnak, ne elégedj meg a látszattal, tudd meg az igazat, magadat be ne csapjad azzal.
Amit mások számodra, a látszat csapdájának odaraktak, időben kontrolláljad, hogy valóság-e mindaz, benne van-e a sorsodban.
Önismereti oktatás, igény szerint a sorsodhoz neveléssel.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Messenger Heringes Árpádné, Julamami szeretettel.
2016.03.09. írtam. Miről beszélsz, ha ha nem úgy élsz, s ha lekopik majd az álca, azt mivel, hogyan magyarázza, hogy olyan kedve volt, akkor éppen, abban a helyzetben, ne szóljon bele senki sem, azt kalap, bízzák rá az ő feladata az.
Amikor már inog a belső kontrollod, amikor már nem érdekel, hogy rólad ki mit gondol, amikor már átlépted, a sokszoros határod, na akkor ülj le és azon amiben vagy éppen, néhány percet gondolkodj el.
Az neked akkor miért és kiknek szólóan kell, mikor szólt rólad a saját történeted, esetleg nincs már az, a „most” se túl régen.
Még nem látod, hogy mit látsz, még nem hallod ki azt, amivel már nem bír el és neki akkor azt, azért akkor, ki kellett mondania ott.
Azért mert azt láttad, ugyan nem mondták, de ha nekik lehet, te is nyugodtan mindent áthághatsz, sajátosan minden jót magadra, a szerencséd sokszorosítására formálhatsz.
Ébredjen fel, ha lehet már ma, mindannyiunknak van saját és generációsan is egészséges, lelkes, szíves, gondolkodóan eszes határa, na azt mindenképpen jó ha betartja, mert az őt még időben jelezve kontrollálja.
Ha már felismerted azt, hogy ott abban otthon vagy, elfogadnak olyannak amilyen vagy, nem szerepet játszol, természetes vagy, érted is szól akkor, minden adott pillanatod.
Fejlődik a lelked, szíved, gondolkodó agyad is tőle, nem maradsz pőre, mert- e hármasod, az emberi tartásod, méltóságod kitartóan, hűséges őre.
Nem tud elvinni tőle, se a túlzó, sem a kiforduló, se az üresen hablatyoló, se a szintje fölött okoskodó, sem a látványossá tett pénzét halmozó, se az ürességével is bátran kitárulkozó.
Óvatosan emberek, ha nem ismeritek fel a saját lelkes, szíves, gondolkodó szinteteket, bizony elterelnek a természetestől is simán benneteket.
Azután, azt sem tudod már, ki állította elő azt amit eszel, ki „pancsolta” külön neked programozva, amit te a jól kitalál rábeszélő hatására simán meg is iszol.
S ébredés után már csak itt – ott fáj, az esetleges foltjaiddal elszámolni sem tudsz már, magadban, néha fel – fel tör valami emlékkép, de nem tudod hova rakni semmiképp.
Idegenek köszönnek rád, bizalmasan fordulnak közel hozzád, kimondanak jól kitalált kiforgatott mondatokat, amiről érzed neked is szólhatnak, hiszen jól megkreálták azokat.
A múlt elmúlt, gondolj a mára, a megélhető „most”, tiszta pillanatára, ne éljél másokat utánozva, neked is bejön az esetleg, hátha nem kell várnod a sorsod szerintire időre se.
Hát te meg, csak élsz a mások által megteremtett jóba bele. s nem tettél ugyan a többiekért semmi nekik szóló jót, de megélheted a királyságodat, ugyan az aktuálisan éppen másnak szólt.
Nem érdekel az téged, csak arra gondolsz, hogy te, vasmarokkal, látványosan, félelmet keltő a gyengék felé, annak a látszata, amit biztosan birtokolsz.
Csak annyi jut eszedbe néha, ha látod a hatalmasat, teljesen lecsúszva, de hát neki az jutott, bár nem az volt a sorsa.
Hát, ha nem figyelt eléggé, a kapzsiakra, sajna, akik régen hajbókoltak, már rá se, mellette elnéznek, már tudja, hogy akkor neki is meg lehetett volna tanulnia, átlátni, kihallani, megérezni.
Milyen fontos lett volna, miért nem figyelt idejében arra oda, hogy az csapda, azé az már csak vót, attól nézték „zöldfülünek”, amikor nekik megfelelve a szintje alá gyakran ment és ott hajbókolt.
Oda neked minden jót, már ma, talán azt is elfelejtetted, honnan jöttél, a génjeidben mihez hoztál, kézügyességet, szakmai fejlettséget. a feltaláláshoz csak neked szóló tehetséget.
Nem mások csinálták meg, a valakihez hasonló külsődet, s aztán ha olyan a kedvük, csinálnak még tizenkettő ugyanolyat, s azt sem tudod már, hogy te ki vagy, ő hasonlít- e rád, vagy te vagy hasonlóan maszkírozva hozzá.
Pedig mind – mind, egy meg egy, meg egy, mint fontos porszemek születettünk meg, s ha hiányzik abból egy, az sem mindegy, mert gyorsan átrendeződik ám, körülötted is minden.
S te még arra figyeltél, amiben éppen terveztél, vagy belekezdtél, de már más lett minden, befejezni sem tudod azt, mert már átalakult, nincs is meg, csak a múltaddá lett az is neked.
Néha azért toppants egyet, hogy érezzed, talaj még van a lábad alatt, s ha az anyaföld az, amit a Hazádnak érzel, hát óvjad, védjed, hiszen ide szült az anyád téged.
Ne röpködjél minden hamis, kreált helyzetben, az emberi méltóságodtól el, mert, hogy számolsz el magaddal, majd ha visszanézel.
A madárka is sokat gyakorol, amíg szállni megtanul, az ember, ha járni könnyen, vagy csak később is tanul, ahhoz igazodik a váza, izma, a mozgását is oda irányítja az agya.
Az a legfontosabb, hogy ki nem kopik belőle soha, a veleszületett tehetséges, az emberies tartása, az intelligenciája, a hozott szakmai hozzáértése, átlátni tudása.
A tapasztalatom szerint, nem késhet le róla, hogy a sorsát megvalósítsa, mert az bizony megvárja, hiszen sorszerű az is, hogy teljesíteni, azt csak ő maga tudja.
S a 22 év alatti tapasztalatom szerint, ahhoz, a megfelelő, csak róla, csak neki szóló legalkalmasabb időt is, az Isten adja, akkor is ha ő akkor még a létezését addig komolyan nem vette volna.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Messenger Heringes Árpádné ,Julamami, szeretettel.
2016. március 03. írtam. Átfordultunk címet adtam, A csoda könyvem borítójának, 2012- 2013 szilveszterén festettem, néhány perc alatt.
A csoda. Heringes Árpádné írásait tartalmazza, az emberséges gondolkodásról és viselkedésről.
Lehet, hogy megcsíptem a pillanatát az átfordulásnak, amint látjátok, kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, mindenkinek a saját lelkes, szíves, eszes módján, a saját szintjének megfelelően lehetne.
Mindannyian egyedül születtünk meg, az egypetéjű ikrek is egymást követve, aki ezt már felismerte, azóta arról is szólhat az értékes élete, ebben a felgyorsult Világhoz való alkalmazkodásunkban.
Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el, még mielőtt döntenél véglegesen bármiben, gyere a rálátás megtanulása miatt, a megelőzésben történő, generációs határaidnak a megismerése, oktatásomra el.
Aki éppen teheti, ránt egyet a sorsomon, mit tehetnék, hagyom. Van ami tényleg nem az én dolgom, ehhez is van alázatom, van az Isten tudom.
Fogd meg a kezem, benne van a szeretetem, add tovább oda, ahol már igény arra lenne, de a tapasztalásnak esélyére, addig nem volt, még egy csepp sem.
Így ott annak annyi hatása sem volt, hogy a szeretetet megtapasztalható energiájából, az arra már beérett többieknek is legyen, hát vedd a saját idődben át, s azután, te is, a másoknak megfelelő pillanataikban add tovább.
Ne félj kontrollálni, új és még újabb dolgokat, meglátni, a saját életritmusodban haladni, ajándék a sorsodtól, a tapasztalás sűrűjében, a számodra jó megoldásokat megtalálni.
Az élet adja a lehetőségek sorát, ha már kihallod, meglátod, megérzed, nem tévedhetsz el végleg, mert a belső tartásod, mint a saját kontrollod időben jelez. Ha bármilyen magasságokat is érsz el, a belső tartásodra mindig figyelj, embernek születtél, azt soha ne feledd el.
Becsüld meg a pillanatot, amikor a boldogulásod érzése megérintett, téged, téged, téged, egészen a boldogságodig is elvezethet.
Tapasztalni, tanulva is tapasztalni, az élet minden rezdülését, kontrollálva beengedi az arra alkalmas sejted, egy idő után a boldogságot, abban is, s még sok mindenben felismerheted.
S amikor a következő élethelyzetedben is boldogulhatsz, mosolyog, annak a felismerésnek a tárolására alkalmas sejted, mert tudja, megint ott van, a Hazaértem pillanata, mint az arra már beérettnek járó jutalmad.
Amikor már eléred ott a saját lélekrezgésed szintjén vagy, már tudod, hogy felismerted, megvan neked is, a Hazaértem állapotod által minden emberséges érzésed.
Telített érzésnek mondom, amikor felismerik az oktatás közben, az engemet megtisztelő emberek, azt, ami számomra is már, a sorsokat tapasztalva, mint többlettudás, a saját időmben megadatott.
Na az egy nagyon fontos pont ahhoz, hogy az ember, aki azt már megérezhette, s az alázatát gyakorolva éli az életét, megköszönje nap mint nap, az Istennek, a saját kitartásának, hogy még időben, átélhette mindezeket.
Íme a gyümölcse annak, hogy nem a könnyebb utat választotta, az élethelyzeteit komolyan vette, nem nagyolta el, nem ment másokat össze – vissza utánozva, a saját sorsától végleg eltérve, nem áll félre.
Elmondja ott, ahol az indokolt, ahol értő fülnek szükséges lennie, nem bújik el a fájdalmával, nélkülözésével. Kimondja mi hiányzik neki ahhoz, hogy boldogulni, teremteni naponta tudjon, a megszokott módon lehetőséget minden nap kapjon a jó életéért.
Megjött a sorsához az esze, szoktam mondani az oktatás közben.
Önismereti oktatás, nevelés, védjegyes, neked és neked is, aki már érted, most már nem hiányzik az életedből, hogy megértsed.
A generációs feladatod mit várna el tőled, hogy emberesedj, ne a könnyű üres csábítása felé menj, hiszen felelősen nem garantálja annak sikerét senki sem.
Erősödik a lelked, helyén van a szíved, s az intelligens agyad tudja a vezetéshez van bőven emberség és alázat benned. Az Isten adta Nép megkapja időben mindazt a földi jót a saját szintjének megfelelően, ami megjár neki.
Ide teremtett, hogy a biztonságérzete meglegyen, beletette a jót és a szépből is sokat, emberséges maradt. Várja vissza mindazt, amit jó érzéssel önmagáért és a Hazájáért mint a sokféle, sokfős családjáért megtett.
Hiszen ide született, úgy dobban a szíve, hogy benne van minden lépésében az, hogy tiszteli, szereti a Hazáját az Isten adta Néphez tartozik, egy Haza ez csak egy, mindannyiunk szorgalmából lett.
Jelentkezz be, tanuld meg tőlem, a sokféle sorsokat már, felismerőtől, tőled másabb megközelítésből, a tapasztalattal rendelkezőtől, hogyan maradj a saját szinteden emberséges.
Még időben legyen a felismerésed, ahhoz is, neked szükséges alkalmazkodnod, hogy van sorsod és ha rád vetülne a generációs feladatod, teljesíteni tudjad, ne hagyjad hátra a következőkre.
Senki se szenvedjen attól, hogy át nem látva, ki nem hallva, meg se érezve várják el tőle, hogy élje az életét, mások szerinti ritmusban, nem a saját életritmusában. Jó egészséget kívánok mindenkinek!
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Messenger Heringes Árpádné, Julamami szeretettel.
Nem tartozom se ide, sem oda, az emberekhez tartozom, amikor megtisztelnek és Online szolgáltatok számukra, akkor éppen oda.
Olyan érzés mintha árva lenne az emberlánya, nincs aki a saját Hazájában értené, hogy nem véletlenül találtam itt fel azt, itt lenne szükség rá, hogy az értők megtanulhassák és vigyék tovább, ah.
Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd a jók miatt, megveregethesse a vállaidat.
Többlet – hiány, keresd a megoldást. Mindkét oldalunknak megjárna az amivel születtünk, de, vagy kinevelték belőlünk, vagy onnan el, csak más irányt vehettünk.
Próbálgatja a szárnyait mondjuk, amikor, minden segítség nélkül fejlődni igyekszik már, ő a legmagasabb lélekrezgésű, átlátja.
Az otthoni jó minta egyenesben tartja, viszont ha nem marad otthonra a jóból és a szépből elég, máshol kapja majd meg azt, amiért pont oda született és a két szülőjére van bízva, hinnye.
Mindenhol előfordulhatnak olyanok, akik régen voltak emberségük tekintetében a mostani elvárásoknak megfelelően újból kontrollálva.
Betölthetik a szerepüket akkor is, ha emberségükben bizonyítottan elmentek az egyenes mellett, ami akkor még megvolt, mára nincsen.
Megkopott, más irányt vett, sokat árthat minden mondat, a megváltozott irányok, ha generációsan teljesítenie lenne szükséges.
Tartást és emberséges méltóságot megtartó ereje van, minden olyan döntésnek, ami az Isten adta Népről tisztelettel, számukra jól gondolkodva dönt, hiszen érti azzal milyen minőséget vállalt fel.
Feltaláltam valamit ami megmutatja, hol, mikor, van az emberséges kitéve annak, hogy mellé is mehetne, de nagy pénzért se tette meg.
Tudja, a belső kontrollja működik, hol nem térhet el, még azért sem, mert neki megengedhető, tehetné. Tudja, hogy amit lehetne, az a csapda helyzete, az emberséges próbáját akkor jól kiállja-e, hinnye.
Aztán, ha nem veszi észre, mert időben senki sem jelzi neki, hogy ne már, akkor bizony el – el száll, ha a szeretetből akkor egy időre elég már.
Angyalosodni invitál, ugyan az meg mennyit kóstál, miközben emberesednie illene már, ejha, hinnye, de nagy az a batár, elszaladt a csikaja, rikkanthat már a gazdája, de csak utána.
Hét határ is kevés már, annyira száguld már, álljál meg már, s gondolkodjál, miből mennyi az elég, szeretetből adni is lehetne még.
Ha az egyik oldaladnak teljesítettél, a másiknak is megjárna, mára, vagy holnapra, meg is oldhatnád, ne sanyarogjon a hiányától a saját sarjad, se te magad.
Hiszen generációsan azt hoztad, teljesíteni illene, ne rakd rá a terhet a sarjaidra, a szeretteidre.
Akkor ők meg mitől, hogyan fejlődjenek, önmaguknak, s a generációs elvárásoknak, ugyan mikor, ki miatt feleljenek meg, ha önmaguk miatt nem hagyják, nem lehet.
Ki mikor nő fel, s ki mennyi ideig marad gyermeke, az őt el nem engedőknek, van aki az elment után sokkal, nevet csak először fel, mert addig nem mert, meg ne korholják azért, ami egyébként meg másoknak természetes.
Ha bármilyen magasságokat érsz is el, minden körülmények között, maradj ember. Ha majd visszanézel, nyugodtan, önmagad felé is elismerve, a belső tartásoddal láttasd, hogy boldogulsz abban, maradj annak a nyugalmában.
A megcsináltad, állapotodat nem fontos, mások felé bizonyítsad, ha könnyesen is, időnként, összeszorított szájjal, sose szégyelld azt, hogy nem mások után mentél, egyedül születtél, ha ezer gátat is kaptál, a magad és a generációsan hozottadat, te is megcsináltad.
Ha még nem érted, hogy mit miért tettél, akkor is éppen úgy, erős késztetésed van arra, hogy változtasd meg azt ami számodra sem jó, s azáltal önmagad felé is teljesítesz.
Vágysz, valami látványosra, erős hatásra, vagy belendülsz valami hirtelen, váratlan erős erő által, vagy megszenveded az életedet, abban, amiben mások elvárása szerint élsz.
Lehet, hogy remélsz, de valamitől, ami gyakran akad ismeretlenként számodra is, akkor még átláthatatlan, megrekedhetsz abban, mert már a hatásának érkezési pillanatától is félsz.
Online, Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismereti oktatás, Műhely, a megelőzésért, Sorsolvasó Julamami, olvasd el. Hátha megkapod a kérdéseidre a választ, mit jelez a gondolkodó agyad, hogy ne maradjál tájékozatlan, mivel bővítenéd a tudásod.
Tán tanuld meg, a hiány – többlet mit jelent neked, s majd segít az intelligens lelked, szíved, gondolkodó agyad, s rájössz, hogy a saját és generációs határaidnak megfelelően, tulajdonképpen mindent megcsináltál, teljes ember vagy.
Az természetes ember, hogy folyamatosan keresed minden helyzetben az igazi önmagad, egyéniség vagy. Tanulni soha nem szégyen és nem késő semmiképpen, hát tanuld meg kezelni azt, legyen az a tudás is a tiéd, amit nem hoztál a születésednél tehetségedként.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Messenger Heringes Árpádné, Julamami szeretettel.
Sok ilyet festettem, olyan helyekre adtam őket, ahova úgy éreztem, jó helyen lesznek. Az élet élni szeret, hát éljen minden körülmények között a szeretet. JulamamiKörzeti orvos mellett dolgoztam. Amikor három orvos felé megmaradt bennem a tisztelet. Hiszen nem kértem mégis segítettek abban, hogy megtaláljam segítőként a helyem. Julamami1994.évtől Sorsolvasóként emberesedtem, mára a tehetségemhez adott a kellő alázatom, így az, a hivatásommá lett. Julamami
Tíz éve, Online is oktathatom amit feltaláltam, védjegye van. Köszönet mindazoknak, akik segítettek eligazodni nekem, az engedélyek útvesztőjében. Julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona.
2016.02.28. írtam. Te mit hoztál, amikor megszülettél.
Ennek 22. éve, amikor egy nap telt el, hogy elvégeztem a sorsolvasó tanfolyamot, meghívást kaptam egy nemzetközi táborba, ah. Gyakorlásképpen, szolgáljam ki az oda érkezőket, akiknek a sorsolvasásra van igénye, mert azért is jöttek oda akkor éppen.
Hárman szolgáltuk ki, az ott pihenőket, s a nagyon kíváncsi emberek, mindhármunkhoz odaültek, s mi tettük a dolgunkat, s egyre többen lettek, nem fogytak el, csak jöttek és jöttek.
Gyakorlatlanul nem tartottam szünetet, hiszen boldog voltam, hogy annyian megtiszteltek, hogy nézzem meg a tenyereiket.
Egymást küldték, s valahogy elszaladt a híre a környező településre és onnan is jöttek azok az emberek, akiknek ott ismerőseik lehettek.
Egy szép nagy fa alatt ültem, s egy másik szék velem szemben, s néztem és néztem, s egyre nagyobb volt az örömem, hiszen mindenki jelezte azonnal, hogy róla és a sorsáról beszéltem.
Volt a táborban egy nagyon tisztelt nagy tudású hölgy Klári néni, tőlem hozzámentek az emberek, s egyre több ember mondhatta neki, hogy mit hallott tőlem.
Egyszer csak hivatott az ő segítőjével engemet, hogy jöjjek, mert látni szeretne engemet. Mentem, leültetett, az életkora miatt, már alig látott, tehát nem nézte a tenyereimet, hanem csak az ujjaival vizsgálta a benne lévő vonalakat.
Sok rosszat mondott akkor nekem, hogy mik várnak rám az életben, de azt is mondta, az sem véletlen, hogy önmagamért, a jó alapokért, a tudásomért, a családomért annyi mindent át kellett élnem, 11 év volt, már túl vagyok azokon is, hála Isten.
S aztán váltott és azt mondta nekem, kisleányom, sok jót hallottam rólad az emberektől, azért hívattalak, hogy lássam ki vagy te.
Azt mondta egyetlen mondatodat se hagyd kallódni, hordjál jegyzetfüzetet és írd le, mond magnóra, hogy ne szálljon el egy szó se.
A Világ hasznára szült téged az anyád, becsüld meg a gondolataidat, mondataidat és add tovább.
Írni fogsz az emberek számára nagyon jól használható írást, az egész Világ olvassa majd a könyvedet.
Megírtam, karácsonyra szántam, A csoda címet adtam neki, összefüggésében írtam a történeteket bele. Számomra úgy természetes az életet élni, szeretném, ha az emberek látnák, hogy úgy megélve, mennyire más is lehetne.
Ha jó szándékkal élnének egymás felé tisztelettel lennének, hogy otthon legyen náluk is a szeretet.
Aztán elgondolkodik-e aki összeállva nyomja azokat az energiákat, amik némely embereket megriasztanak, azt hiszik betegek és orvoshoz fordulnak, pedig csak valakik éppen velük szórakoznak.
Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem mentél sehova, a Világ mégis ott van nálad.
Látszik már ami látható, a tekinteten átható., hahó, hahó.
A másoktól jövő energia nem a sajátod, amikor szükséges lenne, hogy magadat összekapjad, kuncsoroghatsz, hogy megint adjanak.
Magad fölé emel az érzése, többnek érzed magadat azután már szinte mindenkinél, távolra kerülhetsz a valóságtól. Egy ideig kitart, azután keresed megint, ah, önmagadnak is ártasz, túlrezgésben vagy.
Magadért tegyél elsősorban, hogy megtudjad, honnan jöttél, merre tartasz abban amit elterveztél, elég kitartó vagy-e, hogy elérjed azt.
Szükséges lenne tudnod, hogy miben vagy tehetséges, mert az már a hivatásoddá lehet. Ha megfelelő a belső tartásod ahhoz, tanuld meg, hogy működsz önmagad szerint magadért tegyél, fejlődjél.
Igazgasd vissza a belső kontrollod szerinti jól működésedhez, ha attól eltérnél, egy ideig visszarendezhető, de nem könnyű az sem.
Amennyit a könnyűben eltértél, legalább annyi idő szükséges az a visszaúthoz is, megemberesedsz mire egyensúlyba hozod magadat.
Meglátni a hétköznapi csodát, hogy tisztelettel, szeretetben élhet az arra igényes Világ, hinnye, azt a, nahát.
Sokáig szenvedtem, hogy nincs szeretet körülöttem, s aztán egyszer csak rájöttem, talán túl sok van bennem, hát adjam oda ahol nincsen.
Jöttek érte sorba, egész útra kelő csoportokba, amikor tudomásul kellett vennem, ennyi érkezővel nem bírok el, kitaláltam a bejelentkezés formáját, azóta is jól bevált, az most már Online.
Kiteljesedett az életem a hivatásomat gyakorolva élek, átadnám a tudásomat, azoknak akik már elég érettek ahhoz, hogy a velük született tehetségüket, a saját sorszerű sikerükig vigyék el.
Boldogulni tudjanak az éppen „nincsben” is, kitaláljanak számukra jól használható dolgokat, azt is megéljék amit a sorsuk mutat.
S ne feledkezzenek meg arról sem, hogy nekik is megoldásra vár, a családjuk miatt megoldandó, generációs feladatuk.
Ne forduljon elő az, hogy amikor feljön a lelkes énje jelzése, nem tud mit kezdeni vele, megvárja, hogy rámorduljon a lelkiismerete, hinnye.
A valóságról tanuljál, fejlődjél, végleg le ne maradjál, neked fontos minden apró részlete a sorsodnak, hát ismerkedj meg vele.
A szeretet nem múlik, a boldogság a barátja, mert rajtuk van az Isten áldása.
Tisztelet, becsület, legyen ottan bőven, hogy vihessenek belőle kimenőben.
Ne engedd a saját nagyságod fölé emelni magadat, mert ott nincs ami megtartson téged, széthordják a tudásodat, s elvisz onnan gyorsan a huzat.
S ha bármilyen magasságokat is érsz el, soha el ne feledd, a tiszta tudásodnak megtartó ereje van. S ha az, a hivatásodban alázattal is társulhat, időben megtudod majd, s el kell fogadd, jó mintának, nagy embernek szánt az Isten téged, hát méltósággal gyakoroljad.
A jó érzésű lelked, szíved, gondolkodó agyad, biztosítja az ahhoz vezető utadat, ott jó helyen leszel, ahhoz is, hogy tisztelettel megemeljék előtted, az emberséges tevékenységedért elismerően, az emberek a kalapjukat.
Minden embernek van egy életútja, a sorsában meg van írva, hogy a több lehetőség közül melyiket választja, az már az ő ahhoz beérett, lelkének, szívének, gondolkodó agyának a dolga, hogy el ne rontsa.
Műhely, a megelőzésért e.v. Online, Önismereti oktatás Online, Paksi Sorsolvasó Julamami Online,
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Online, vissza az eredődhöz, hogy az egészséges körforgásodban haladj és mégis, egyensúlyban önmagaddal megmaradj.
A feltaláltamat, olyan emberségesnek ajánlom megvételre, aki tudja mibe fekteti a pénzét bele. 70. az éveimnek a száma, így már átadnám sok emberségesnek a tudásomat, betanítanám az oktatási formáját.
Amivel megfogalmazom a jelekhez a szövegeket, emberies jelnyelvnek neveztem el, fejből jó hangulatban, fokozatosan haladunk és nekik megfelelő ritmusban oktatom.
A védjegyes oktatási formáját a gyakorlati tapasztalatomból rajzoltam meg, egy napon.
Igazítom a ritmusát oda, ahova éppen szükséges, én alkalmazkodom úgy, hogy átmenjen a mondanivalója oda, ahol éppen a legjobb időben van hat és igazítják meg általa a belső tartást, méltóságukat.
Csoportos oktatásnál a szintjükre kerülhetnek általa, a csoport tagjaiból a legtöbben. Másoknak még szükséges hozzávenni annyi időt, ami őket is a szintjükre segíti, ezt ők tudják közben kontrollálni.
Az attól függ mennyire tértek el, vagy billentek ki és milyen hosszú idő telt el, ahhoz képest tudnak majd visszakerülni újra az egészséges érzésükbe, a saját jól működő egyensúlyukba.
Vagy találd meg másban újra építve önmagadat, rád bízta az Isten a sorsodat. Hát tán ne mások szerint élj, magadért vedd a fáradtságot és ne másokkal csináltasd, mert az nem érted, róluk szól majd.
Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten minden földi jóval benneteket. Kívánom, hogy az igaz valótokat gyakorolva élhessetek, kiteljesítve a tehetségeteket. Ha úgy látom, leírom, vagy kimondom. Tiszteletem.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Messenger Heringes Árpádné, Julamami szeretettel.
Áldjon meg az Isten bőséggel, ugye a megsokszorozódásodat láthatom majd gyakran, az emberek orcáján a mosolyukban kuncogsz és igyekszel ott lenni szinte állandóan.
Nem magam miatt várlak, hiszen bennem rezeg a lenyomat. Egy pici hangulat, áramlat, s amíg az hat, hát itt is marad.
Minden azt már értő embernek mondom, szeretetből vagy. Ha már tudod kontrollálni magadat s az adni tudásodat, amivel nem árthatsz magadnak sem.
Hát ott óvatosan áradj, s úgy adj, hogy azt átlátva, meg ne bánjad, hogy odaadtad, majd láthatod azt, ahogy tovább megy és messze is árad, újra lesz miért mosolyogjanak.
Az, hogy így van ez, elég nagy gond, sok ember sokféle helyzetbe került, nem találja a saját Hazájában megoldásokat, nem a néphez igazítottak azok.
Ah, meg ne feledkezz a Nép az Isten adta Nép létezéséről, mert úgy indult, hogy róluk is szól a jó és a szép, amit ide teremtettek, arra alapozták az életüket, hogy majd innen is kapják vissza azt, ah.
Jól boldogulhatna a Nép, ha ismerné, hogy miben tehetséges, a tehetségéhez kaphatna lehetőségeket. Hiszen boldogulás nélkül, hogyan legyen boldog, ha nincsenek emlegetve, az olyan mintha nem is léteznének, hinnye.
Hát csak reménykedni lehet, hogy a pénz ott van ahol a tudás és a hozzáértés, mert az emberséges tudja mit vállalt és teljesíti is azt.
Ah, azt is tudja minden döntése érinti mindazokat, akik maguk fölött dönteni nem tudnak, hiszen mindent a pénz határoz meg.
Ah, akinek abból méltatlanul kevés jut, mert nincs lehetősége teremteni, egy idő után azt észleli a hazája nem jól szolgálja ki.
Egy Haza ez csak egy, ide születtünk, itt nőttünk értő, gondolkodó felnőtté, a túl sok várakoztatás meghozza a punnyadást, ha nincs elég önbecsülésed. Emberismeretnek is nevezem azt, amit feltaláltam, önismereti oktatás most a hivatalos gyűjtőneve.
Azt látom, hogy tetszik sokaknak és pedig sokféle embernek, csupán annyi hiányzik, hogy valaki felvállalja és megvegye, hogy kiszolgálja vele az embereknek az erre a tudásra való igényét.
Ismerjék meg a sorsukat, a generációs feladataikat, tartást, méltóságot megtartó erőt kapnak általa, önmagukból merítve, ha már a szintjükön vannak.
Tudják tovább gondolni mindazt, amit eddig elvégeztek, annak az ismeretével, generációsan hova tartozva törleszthetik le, azt ami még megmaradt, a családjukért és önmagukért, vállalják a sorsukat.
Na attól mentsen meg minden intelligens embert, jó szakembert, a feladatához hozzáértőként tevékeny embert, szorgalmasat, hogy mások életritmusa szerint jussanak, munkához, feladathoz, hinnye.
Attól meg különösen mentse meg az Isten, hogy kiszolgáltatva legyen, olyan emberekre várva, akik már nem a hétköznapi nekik megjáró életvitelükben vannak.
Hiszen azt várják el másoktól is, amiben ők maguk élnek, már fogalmuk sincsen róla, hogy a Nép miből és hogyan tudna megélni, hasonlóan mint amikor még teremteni, dolgozni tudott, hinnye.
Azt a, na most ide a jó nagy bocsánatot kérek.
Ha nem ismerik a sorsukat, akkor élik azt amit éppen lehet, nincs mihez viszonyítaniuk, ha nem ismerhetik fel a saját szintjüket sem.
Szintjük alatt élni nehezen tudnak, az olyan mint egy nehéz nyomás lefele, hát legfeljebb előre néznek néha, de leginkább a talpuk alatti talajra.
A megoldások meglátása miatt is, na meg a belső tartásodat megigazítva, tanulj meg átlátni, kihallani, ismételd és megérzed újra.
Felidézheted magadban, mert így, ennek a tudásával, születtünk meg, mindannyian.
Amikor felismered magadban az igaz valódat, hát megnyugtathatlak, nagyon jól érzed majd, abban, akkor, magadat.
Nem üresedik ki a lelkedből, mert a „hazaértem” érzése ott marad és segít neked attól fogva, hogy a jót a rossztól elválasztani már tudjad.
Hinnye, tapasztalatlanul bele ne szaladj, a benned lévő tisztelet, megmutatja a jó utat. Magadat is óvod, ha minden körülmények között emberséges maradsz. S úgy hagyod a következő generációnak, a majd tanulható lenyomatodat és tisztelettel megemelik előtted a kalapjukat. Szeretettel: Julamami
Az élet, egyszerűen szép is lehetne, 2016.02.25. napján írtam. Az ima nem árt, hát imádkozom tovább. Hinni erősen a lélek erejében, gyakran köszönteni az eget, megköszönni a jót, amit a mai nap idetett.
Látva látni, érezve élni, jobb sorsot remélni, tisztelettel lenni a többi ember fele, na az is jó minta lehetne. Szeretet, szerencse, legyen bőven a zsebedben, hogy ne szűkölködj, ha adni lehetne.
Anya, apa, tartsd a szemeidet nyitva, s ha nem elég már az sem arra, hát tanulj meg, a megelőzésben, kihallani, meglátni, megérezni, még időben észlelni.
Tudják -e attól még kegyelmesekké nem lettek, hogy azt a szintet célozták meg és ott jól megülnek, ahol a tudásból is meríthetnének. Ugyan már miért lenne természetes a természet ellenes, ha tudják is, hogy kihozni abból már az egyszerűvel nem lehet.
Térlátás nélkül nem megy, átlátni, kihallani, gondolkodva lehet, összefügg minden. Ah, a természetesen emberséges tisztelet, szeretet, sem elég hozzá már, az annak megfelelő tudás is szükséges. Minden szinten meg kellene legyen az ahhoz értők emberies sora, akik tanácsokat tudnak adni oda, s a megfelelő emberismerettel is rendelkeznek, tapasztaltan hitelesek.
Visszabillenhet-e majd a normális élethelyzetébe, ha még nem ismerte fel a belső kontrollját, hát azt sem tudja, a saját sorsától nagyon eltérnie, annyira nem szabad lett volna.
Azt, hogy mi a helyes útja, módja, nem tudja, hiszen azt helyes működésben nem látta, csak úgy tudja, hogy jól tudja, oda belesodródva, ah. Ahhoz elég régóta a megszerzés energiájára járta át. Szinte beprogramozva a pénz többletenergiájára váltva élnek többek, el is hiszik megmaradhat minden úgy, ahogy elképzelték azt.
Nem éli a népnek az életét, a hétköznapi élet már idegen tőle, így hát, simán semmit át nem lát, csak a végeredményét a pénzhegyeket látja. Olyan vonzó lett a túlzó pénznek a többletenergiája, a szeme már hasonlít egy csillagszóróra, megszokta az életét már sztárolják.
Megrendelhető A csoda könyvem, gyermek maradhat a lélek a felnőttben is, nem a hátrányára van az, ha folyamatosan fejlődhet.
S amikor már a saját sorsának szintjén élhet, a generációs fejlődésére is figyel, ha még akkor teljesíteni nem tudna, tanulja azt, hogyan csinálják mások, mi annak a tudásnak a módja. Ami által azok akik azt hozták tehetségüknek, abban a gyakorlati életükben hitelesen jó minták lehetnének.
Van aki tudja, van aki még nem, a tanulás soha nem késő és nem szégyen semmiképpen, megtanulni, hozzátanulni a tehetséghez.
A vezetés nem csak rólad szól, leginkább másokról. Jó vezető akkor vagy, ha akiket rád bízott az Isten, jól boldogulnak a saját Hazájukban a születésükkel hozott, tehetségüknek megfelelően.
Az önbecsülés abból is ered, ha tisztelettel vagy akkor is, ha a másik nem mindenben ért egyet veled. Tisztelni, szeretni, méltósággal embernek lenni, megtanulni minden olyat is, ami által a nagy és gyors pörgésben is emberséges maradhat.
Nem ártva, nem bántva haladni előre, ahogy az Isten az ő sorsát odatette. Valaki akkor lesz belőled, ha a helyén van a lelked, szíved, gondolkodó eszed, az ember emberiesnek született.
A gyermekek ezt látva, ennek hatására, lélekben is erősödve nőnének, ha a jó és életszerűen tisztán működő minta is lehetne erősebb, úgy kifordíthatókká nem, de jól gondolkodó emberekké lehetnének. A generációs jelét megismerve, nem megy félre, nem csapják be, belső tartása is lenne, távolságot is tartani tudna, mielőtt a belső körébe bárki csalafinta megközelítőleg érhetne.
Jól halad a saját sorsában, elégedett a generációs törlesztésében, hogy ne arra emlékezzenek az övéi, hogy nem maradt más utána, mint csak a sok – sok meg nem oldott felhalmozódott sara., na, na…
Töri a fejét, mit történhetett, amihez hozzáért, ott se jó eredménye nem lett, se semmi szép meg nem termett. A sokból csak néhányaknak jó, ami mindenkinek adott lehetne, ha oda is jutott volna, értően átgondolva.
Vakarja a fejét a megvilágosodásért, miért annyi az elsivárosodás, tán ahova túl sokat rakott ott azé, ahova meg már semmi sem jutott, ott meg azé?
Nem jött rá, az egészséges körforgás adja az erejét az élet jó minőségű működésének, a pénz tengere ha egy helyen megül, nem árad, egy idő után visszájára is fordulhat.
Az egyensúly fontos, mindenkinek jól kellene ahhoz éreznie magát a saját életminőségében, hogy részese legyen az egészséges körforgásának következtében az Isten adta Nép.
Az emberséges nemcsak beleél, gondolkodva, átlátva, kihallja azt, amiben jól boldogulhat a saját már jól megérdemelt életminőségében, sokat tesz és jól is haladhat.
Ah, ha meg felvállalta anélkül, hogy előtte jól boldogult volna a saját életében, hát tudnia fontos, minden döntése mindenkire hat aki annak a hatása alatt élni kénytelen.
Nem addig az, hogy amikor nem megy a hatására jól az amit felvállalt, akkor elhagyja a terepet és máshol próbál szerencsét ugyanolyan akaratosan, a hozzáértő tudás nélkül már nem megy.
Kellemes időtöltést kívánok emberek, áldjon meg az Isten minden földi jóval benneteket. Szeretettel: Julamami
2.49-kor felébredtem, leírtam ide, találjon benne mindenki, valami neki szólót mint jót. 2016.02.22. napján írtam.
Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd majd, megveregethesse azért a vállaidat.
Te is csak szeretetből vagy, megszülettünk valamiben hozzuk a tehetségünket mindannyian.
Az nem mindegy, hogy milyen módon tesszük meg hozzá az utat.
A könnyebbet választva, valószínűleg túl gyorsan haladva, beérnek azok a sikerüknek vélt helyzetekbe, amiket nem is nekik szánd még akkor az ég, de a sorsuk semmiképpen se.
Elérték és fogalmuk sincs, mi az energia ahhoz, honnan szedjék, hogy azt meg is tudják tartani, ezért bele – bele kapnak, ebbe – abba, hogy azon a szinten maradni tudjanak.
Körülöttük meg ott vannak éppen arra várva a „siserehadak”, hogy hopp megint egy túlságosan türelmetlen, hát gyere csak már várnak.
Hamar rá is ébrednek majd, hogy mások által megtervezett az, ahova jutottak, mindenáron vezetni szerettek volna, azért rohantak. Helyette a saját, számukra jól megtervezett, csapdájukig jutottak.
Arra vágytak, hogy irányíthassák a többieket, mert gyermekkori álmukat megvalósulni látták ott, abban a jól kitalált helyzetben meg.
Nézz szét, ha megérint egy – egy sors téged, hogy kimarad minden jóból, lemarad minden szépről, pedig teszi a dolgát rendesen, ahogy a sorsa odatette neki azt, ami által lehetséges.
Egy rendesen működő életre lett nevelve, vagy önmagát a belső tartása szerint nevelte, hát lehet, hogy csak várakozik egész életében arra, amit az Isten neki szánt, s előtte, előle, valaki mindig vetés nélkül aratott le.
Nem törtet, nem lök félre senkit sem, nem veszi el a lehetőségét senkinek sem, csak azért mert neki van információja arról, amire a többieknek rálátása sincsen, még nem jelenti azt, hogy neki szánta azt az Isten.
A sorsa az, amikor lépésről – lépésre haladva éri valaki el azt, amit a mindig következő napja, neki adott, mert minden lépcsőfokot érint a lába, ami szükséges ahhoz, hogy oda elérjen.
A fokozatosság az, amit a sorsa neki tartogatott, hogy meglátva a saját életútját, abban idejében kiteljesedhessen. Arra mondom, hogy ott van számára, az ajándékul szánt, telített érzés, a megcsinálta állapot.
Amikor rátaláltam és a 22. évem megtapasztalható gyümölcse lett, az a jel, amit a csuklórészen kb. 10 cm-en fedeztem fel és hozzá tudtam olvasni, mert megmutatta az a pillanat, mert ott, akkor volt az hozzá adott.
Felfedeztem az összefüggéseket, a generációs jeleket és a „megfogantatásától”, a megrajzolt magzati szakaszáig, az összes hozzá társuló jelzést is megtaláltam.
Hát megismertem a megcsináltam állapotból adódó lélekből, szívből, gondolkodó agyamból jövő érzést is, a „Hazaértem” állapotába kerültem, kipipálhatom, azzal készen vagyok.
Nagyon boldog pillanatban voltam, azzal akkor. Ott volt az érzés bennem, hogy készen van, ott van előttem, mint egy matematikai képlet, összefügg minden mindennel.
Azóta is fel – fel szabadul az érzés bennem, hogy készen van, tulajdonképpen, tudnék segíteni vele az arra már érett intelligens embereknek, hogy tovább tudjanak lépni, ne rekedjenek meg.
Mivel rájöttem, hogy az apai oldalról és az anyai ágról hozzuk a rész, vagy teljes feladatunkat, hát a hétköznapi kutakodásom által, tovább is láttam már annál, amikor felfedeztem, hogy mi függ össze mivel, mi minek a következtében, ment mellé akkor éppen.
Mivel is magyarázható az, amikor a könnyebbet választva, túl gyorsan haladva, ártott önmagának is azzal, a nagy sietséggel, kapkodásával.
S bizony, ha nem simogatja el azt, s nem adja oda a másiknak okozott hátrányokat, nem fizeti meg a másik veszteségét.
Bocsánatot nem kérve, ami hiányt okozott, véglegesítheti azzal, több generációján át is, a rávetülő hibájából adódóan mint terhet, bizony azzal oda is rakott.
S csak azért, hogy látszatra, megmaradjon továbbra is az ő kiváltságossá tett, önmagához mérve túl magasra sikeredett helyzete.
A mellémenését úgy még időben rendezhetné, nyilván kellemetlen lenne az neki, lehet soha életében még nem tett, még önmagáért sem olyat, hogy kimondja a szája, „bocsánat”.
Úgy hát nem véglegesre csinálta volna meg, saját magát is megrekesztette volna azzal. hogy a kellemetlen részét csináltatta mindig meg másokkal.
Vagy a macerás részét adta oda, egy folyamatban, annak az embernek, aki már a jót érdemelte volna meg. Hiszen, nélküle nem működne olyan jól, a tehetsége a másik embernek van meg ahhoz, neki teljesen máshoz lenne, ha azt időben még észlelni képes lenne.
Vannak láthatóan a generációs jelek között, azok a pillanatok, amikor még rendezhető lenne, hogy ne rontsa el a sorsát annyira, hogy „hetediziglen” sanyarogjanak a saját sarjai ő miatta, csak azért, mert időben korrigálni nem tudta.
Az egyik, vagy másik sarja, bizony jó nagy terhet kapott azzal, aki viszont nem követett el semmit, a rávetülő rosszért soha. Csupán annyi volt a hátránya, hogy ő az aki, generációsan akkor kerülhetett volna a kiemelkedésben sorra.
S helyette ott van a rávetülő generációs terhe, el nem kerülhető már számára sehogy se, végig kell vinnie…
Mindezeknek és még sok mindennek láttán, amikor ráébredtem, hogy nem engednek be ezzel az összefüggésében látásommal, azért nem keseredtem el végleg.
Hiszen van az Isten, eddig is átsegített s sok – sok, számomra jól kitalált, nehezítésemen, reménykedem. Segíts magadon az Isten is megsegít, az jól bevált nekem.
Nap mint nap a sorsomat igyekszem élni, s reménykedem, hogy most már lesz valaki, aki észreveszi, az ő dolga lenne nekem abban segíteni, hogy át tudjam ezt adni az oktatásba bele tudjam többlettudásként vinni, hozzá adni a Hazánkhoz.
Vagy betanítva ennek az oktatására, azokat, többeket, akik arra már elég érettek, ők vigyék be az oktatásba.
Úgy érdemben, ahogy egy ekkora segítő, tartást adó, jelhalmaz megérdemli azt és megbecsülésben legyen része, mint egy az emberiesek hasznára feltalált lehetőségnek.
Ahhoz, hogy az emberek, ne keseregjenek, ne üresedjenek ki lelkileg, hanem élhessék a hétköznapjaikat a saját sorsuk, hozott generációs feladatuk tudatában, mint az Isten adta, emberi méltóságukban.
Nem siettem, nem kapkodtam Uram, megéltem azt amit nekem szántál, a saját életritmusomban lépni igyekeztem.
Hiszen a nagy sietségben, nem érezhettem volna az élet ízét, nem láthattam volna meg az értelmét, s számomra is csak kiüresedett volna, egy idő után a Világ.
Mivel én magam a sorsomat már évekkel ezelőtt letörlesztettem, másoknak kiszolgáltatottan, várakozom évek óta, hogy valaki végre észrevegye, mit adna ez a saját Hazánknak, és a Világnak, s ezzel a tudással, a saját tudásukat kiegészíteni már kész embereknek.
Eldöntöttem, fölöslegesen, nem kínlódnék a semmiben, nem szenvednék tovább, akkor inkább, mivel örülni a hétköznapjaimnak is jobban szeretnék. Az arra méltó embereknek, ezt az én felfedezésemet, az emberekhez méltó tovább oktatására betanítanám, miután megvenné valaki üzletember ezen a szinten.
Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, mert nem harcolnék ellened sem, ide is az oktatás lehetősége miatt jöttem. Legyen szép ez a nap is, számotokra emberek, áldjon meg az Isten minden földi jóval bennünket. Julamami szeretettel.
Csupán sok mindenféle jót és szépet megtapasztalóként mondom,
ah ne aggódjál, a nem jók hatásokból volt több ezidáig. Az amit
megélünk, mind a miénk, a tisztelet is beül a megfelelő
sejtünkbe. Ha elmennek tőlünk azok akik itt nőhetnének
ki, majd mind máshonnan valók jönnek ide vezetni és
másik országok kapják azt a sok emberséges tudást is.
Minden helynek megvan a maga életrezgése és az is ami
lefékezően hat oda, ahol nem aszerint nőttek és éltek, ah.
Ha csak azt látja a szemed, hol, hogyan könnyebb, hinnye
mikor tudsz emberesedni, ha elválsz mielőtt megismered.
Eszedbe sem jutna talán, adjál ahhoz pénzt, ami felett
mások nem rendelkezhetnek, hogy itt
nőjenek ki, emberi nyelven is értsenek.
Ah, ezeket nem élhetik meg tapasztalásként
az elkényeztettek, sem az elkényelmesedettek.
Miközben nagyon elégedetten punnyadnak akiknek
bizony sok dolguk, munkájuk lenne, ha lenne rá igénye.
Ah nem is tudják,
tán felmérni sem, mihez
milyen tudásra lenne szükség,
ahhoz, hogy erre a fejlettségű országra felfigyeljenek.
Mindenkinek más módon van térlátása, van akinek
fel kell mennie ahhoz a magaslatra, másoknak
meg a lelkes énjük adja a tudásukat, hinnye.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
mással, máshol nem pótolható, megtanulható.
Azzal számolnia szükséges mindenkinek, aki
arra adja a fejét, hogy az oktatásomat
felvállalja, azt fontos fel is fognia.
Nem kis kihívás a tananyaga sem,
hiszen emberies tömegek által
láttam, rajzoltam összefüggésében.
Azt gondoltam nagy naivan,
hogy nyitottak lesznek erre a
tartást, méltóságot adó erőre.
Megveszik tőlem és ingyen adják
az arra igényeseknek, menjen oda vissza
az energiája az egészséges körforgásokba.
Mielőtt még, amit eddig megtehettem adtam,
meg abból pénzben nem gazdagodtam, viszont
ha megveszik, visszarendezhetem mindazt, a
számunkra sokat, amit mindeddig elvettek.
Méltóképpen alapot adhatok mindazoknak,
akik így vagy úgy rám voltak eddig bízva, ah.
Ne csak keveseknek legyen arra lehetősége,
hogy le tudja olvasni a saját sorsát ami adott,
tán pont azért, segítsen magán a sorsával.
Ne feltételezze senki, hogy amit elvesz
az a sorsába bele is illik majd, az
egyik oldala a látszatos lehet,
hogy megtéveszthet sokakat.
S még és még megtapasztalva
ugyanúgy, vagy másképp,
egy idő után már
érezzük, az
is a miénk,
tudásként,
adnánk át.
Ah, többet
felismerők
lettünk általa.
Amit láttok még
nem hiszitek, az
érdekességekért
messzire mentek.
Amiben éltek nem
érdekel benneteket,
pedig azt szánta az Isten
tapasztalásul nektek, hinnye.
Annak hisztek amit láttok, akiket,
amiket jó lenne ismernetek, régóta
nem láthatjátok. Ott ahol lényegeseknek
mutatják az éppen fontosnak tartottakat.
Ha máshol költöd el a pénzedet,
talán abból azok a gyermekek is
jobban élnek, akik ott élik az életüket.
Persze ha nem kopott ki az emberség,
a megbecsülésnek az alapja a tisztelet.
Magyaros virtus lehetne ez nem vegyesen
tálalva, eszi nem eszi, csak szerinte lehet,
mindenhol néhányan és ugyanazok.
Mennyi jó és szép jöhet össze ott, ahol
a nincs mindenben felüti a fejét, s üresben
tornyosul. Amíg azt látják, hogy vannak akiknek
csak úgy potyog a jó, a szép, nem a népért tesznek.
Lehet, hogy ott tartunk, hogy minden jó és szép, csak
nem vettem volna észre eddig. Ah nem gondolnám, hogy
kritikus lennék bármi felé, inkább a valóságtól távoliakat
észlelem, igen nagy a bősége, azoknak a valótlanságoknak.
Oktatás közben mondom gondolj egy nagy mágnesre, amit
ha leteszel egy helyre, magához húzza a fémes mozgathatókat.
Persze értem, hogy miért azt a látszatot mutatják többen, mintha
közünk lenne egymáshoz ah, mintha végigtanulták volna azt és amit
ahogy ott oktattam volna. Magukat hazudtolják meg, teljesen
másképp rezegnek, mint akik a tiszta tudásból merítettek, ah.
Nem gondolom, hogy az tartaná vissza őket a nálam tanulástól,
hogy nem merik felvállalni, hogy nem tartozom se ide sem oda.
Azt keresik kik mögé bújhatnak, mert nagy az ismertségük hátha
nem veszik észre, miben mesterkednek ott ahol nincs joguk lenni.
Élem az életemet azzal a nagy emberismerettel, amit a teremtő jó
kezekbe adott ide, jó gazdája vagyok a tudásnak. Adnám át azt a
tudásomat, hiszen akik abból már kóstoltak, tudják, van energiája,
jó időre magasabb szintre válthattak. Nem tanulják meg, ah mert
úgy tudják, hogy azt is a legjobban tudják. Ők már mindent tudnak,
amit nem, azzal
annyi időre, amíg szükséges az,
körbe veszik magukat, majd a látszata olyan lesz
mintha megtáltosodtak volna, hinnye. Gondolkodtam
rajta, miért nem akarom azt az alkalmazást használni. Ami
adná a lehetőséget, hogy mutatni tudjam ott konkrétan
a vonalakon, hogy miről beszélek. Gazdagép a neve
annak ami megnyitja a másiknak a lehetőséget
ahhoz, hogy hozzáférhessen a gépéhez.
Kényelmes, nem kell gondolkodni és
valóban, azon sem, ah, hogy mi
történhet közben, hinnye.
Emberies jelnyelvnek
neveztem el azokat
a szavakat, amikkel
illetem az oktatási
formáját annak amit
feltaláltam, egy napon
mindet megrajzoltam.
Tudom, hogy unalmas,
hogy azt sorolom, amit
nagyon jól tudok, azoknak
akik még nem találhattak fel.
A nehezek hozzák meg a tudást,
nem adja az Isten könnyen azt,
hogy emberséges maradjál.
Megadta a tengernyi sok mások
által átélt tapasztalások tömeges sora,
hogy pénztelenné tettként is haladhassak.
Na nem arról beszélek ami megjárt volna,
inkább azokról amiket nem kaptam meg ah,
mint lehetőséget ahhoz, hogy oktathassam.
Magyarországon születtem, 70. az éveimnek
a sokat kihalló, megérző, átlátó sora tán naponta.
Bizonyára unalmas az is, ah, hogy aprópénzes az
életem sokszínű munkái által a megjáró nyugdíjam.
Aki úgy gondolja, hogy az ilyen embereket, ekkora
tapasztaló tudással mások tartsanak el, élje meg azt
nyugodtan, s ha végigélte szóljon milyen volt megélnie.
Beszél, beszél, jót mulat azokon amit mond, nem is akarja
palástolni, na meg így hitelessé is teszi, hiszen miért nem
vették észre. Ott volt a tükörben, mesélni született, de kár
hogy nem lett a nagy körmönfont mesélő a hivatása, hinnye.
Ah már 26. éve annak, hogy Sorsolvasó oklevelet kaptam,
az volt ráírva a nevem mellé, hogy Sorsolvasó. Hivatalos
azáltal a papír által, akkor lettem, amikor azt a kezembe
vehettem. Ah, hol volt az még ahhoz, hogy tudjam azt
amit mostanra, amikor valóban Sorsolvasó vagyok.
Egy oklevél csak nem elég ahhoz,
hogy hitelessé váljon minden tapasztalt
tudás hiányával, a tudás helyett, hinnye már.
Oktatni akkor tudtam, amikor
már arra nagyon nehezen,
sok helyen járva kérdeztem,
kérdeztem a forrását annak, hogy mi a módja
annak, hova fordulhatnék. Még mindig hálás vagyok,
azért, hogy azokat a hivatalos helyeket megtudhattam,
ahova a kérelmemmel fordulhattam. A gyakorlatban jól
megpróbálták azt amit tudok, végighallgatták egymásról
a Sorsolvasásukat, sokat kaptak azzal akkor meg is látszott.
Megkapom az engedélyüket oktathatok azért jöttek annyian,
mert egyedül nem dönthette el azt az abban, nagy tudású se.
Tiszteletemet fejezem ki mindenhova, amiről látom, érzem,
ahol kihallom összefüggésében, a Hazánknak emberségese.
Gyakran vagyok a hivatásomat gyakorolva, hogy azon
kapom magamat, már megint tapasztaltam, hinnye.
Egészséges körforgásnak hívom, amikor azt
hallja amit látok a sorsát olvasom, nem mást.
Értem én, hogy a saját jól kitalált birtoklás lehet
az ami az akaratot erősen mozgatja és nem láthat
semmi mást. Hinnye, mint a gép csak azt adja, ami
be lett programozva, de emberi alkotás az is.
Belemondom, hiszen nincs hova fordulnom,
minden fölösleges kapun nem kopogtatok,
inkább leírom. Lehetőséget kérek ahhoz,
hogy tiszteletben tartva a 70 évemet,
az összefüggésében látásomat,
várom azt a megoldást, ami
kárpótol a sok hibáért,
amit elrontottak.
Amiért nem
tudhatnak
arról, amit
tudok, amiért
olyan vakmerőek.
Néhányan, hogy azt
mutatják, mintha az
oktatásomon részt is
vennének, pedig csak arra
az oldalra tornyosultak, azt a.
Fordítva látjuk ezt a világot amit
itt élni lehet. Mondom nyugodtan
hiszen összefüggésében átláthatom,
megengedő abban az Isten számomra is.
Értem, hogy miért vannak azok a nagyon
nagy fájdalmak, amiért ez a mód van alkalmazva,
nem értik, hogy mit nem értenek, vagy másképp értik.
Vannak akik intelligensnek születnek és a Hazánkban
sok született meg ezidáig is. S vannak akik ezt tapasztalva
szeretnék elérni azt a tudással járó magasságot, ahol már
érezhetően megvan a többletük, hát tanulnak, tanulnak.
Az intelligens emberségesek tudják mindazt, amit
lehet, hogy a többieknek a sokféle tanult tudása azt,
meghozza egészen megközelítőleg, ezt Isten adja.
Aki tapasztalt már tudja hol vannak a határai,
meddig mehet a belső kontrollja által jól jelezve,
aminek a döntését a gondolkodó agya hozza meg.
Minek beszélni róla, ha elbizonytalanodna az érzéseiben,
láthatja a sorsát olvashatja, hiszen ott van a tenyereiben.
Igen nagyon igyekszem átadni szeretném azt amit tudok,
nem azért adta nekem az Isten, hogy megtartsam, nem
tudok birtokolni azt majd tanulom, hiszen csak megjön
a vevője annak, amit feltaláltam és boldogan eladom.
Hiszen kitűnő üzleti érzékre van szükség hozzá, ami
nekem nem volt és nem is lehet az már, hinnye azt a.
Legyen meg mindazoknak, akik valóban megtanulták
tőlem és nem egy könyvemből próbálták bemagolni.
Ha nem adod meg a tiszteletet a tudásnak, az már
olyan, mintha ellene fordulnál az Isten akaratának.
Nem tudod elvenni, látszik, hogy többen is igyekeznek
azon vannak, hogy magukhoz vegyék a tudás hatalmát.
Én úgy tudom, az egyetlen hatalmas az Isten és mindaz
amit megalkotott, ha másfelé igyekszel az a felelősséged.
Nagyon erősek vagytok, viszont nagyon halkan mondom,
a nyers erő már nem elegendő régóta, még akkor sem ha az
amit kitaláltatok nagyon le van butítva ah. Mindenki látja aki
gondolkodik, ah kimaradt volna, az emberséges gondolkodva él.
Egy jó nagy terep ahova benevezhetnének a csak erőből igyekvők,
a többiek meg akik kíváncsiak rá, hogyan oldják meg az nyers erővel,
hát menjenek el nézzék meg. Mások meg jól tudnak kommunikálni
azzal születtek tehetségesnek, akik talpon maradtak mindkettőben,
láthassuk, érveljenek, dönthessünk, ki tudna jól vezetni bennünket.
Rengeteg jó sorsra született emberségesnek maradnának meg az
életminőségének a javítását szolgálva a nagy tömegű kapott pénzek.
Látszik ami látható, a tekinteten átható, hahó, hahó, hahó, azt a,
tisztelettel, szeretetben élni jó, ne másoktól várjad, magadnak
csináljad. Ez most megint nem ismétlésként csak másképp nagyon
nehéz, olyan mintha elköltöztünk volna, valami rideg országba, ah.
Azt mondják nyomás alatt nő a pálma, emberesedni nem könnyű,
vegetálok magamhoz képest, most itt vagyok most tanuljátok meg.
Máshonnan hoztak sokféle tudást, az ott bizonyára nagyon jól hat,
abban, aszerint élnek, oda a magyaros virtus, ha a könnyűt élitek ah.
Nincs belső indíttatásom bocsánatot kérni, most továbbadnám hát,
gyakorolja mindenki. Aki ráébred nem volt meg a jóhoz az adok –
kapok, így a hivatásomban ott
maradtam azon a szinten, amit azzal átéltem,
oldom meg magamért magam, megint csak tapasztaltam, hinnye.
Vissza is lehetne rendezni a reményt oda ahol várják, kifordult már a
sarkából, itt nem élhető. A gyakorlatba nem illeszthető, értelmetlen
máshonnan behozott hatások sorozata, igen vonzó pénzesen tálalva.
Hova lesz az igazi magyaros, na nem a felvettről beszélek, hiszen ha
az ami helyett lett felvéve nincs megélve, akkor ugyan, hogyan illene
oda bele, az nem elég, hogy azt mondja, ha nem olyan a rezgése, ah.
Bocsánatot itt kérek azért amit tapasztaltan tudok, Hazaszerető
lett belőlem. Tudnék miről beszélni azoknak, akik kezdenek eltérni
attól amit tartásnak, emberi méltóságukban hoztak emberségesen.
Ha a hovatartozásodat nem ismered, mi adja neked az emberséges
létedhez a kitartásodat. Emberesedés nélkül, hinnye, sőt mindent
megúszva, hogy ne fájjon, letagadva azt is ahonnan kiemelkedhettél.
Mi adja neked a tartásodat, ha nem a sok emberségesnek a hatása
által van, hiszen minden átrezeg mindenkin aki érintett mindabban.
Egyesekhez szegényen, másokhoz tudásban gazdagon itt élek,
úgy, ahogy a döntők éppen döntöttek, ahogy itt most lehet.
Nem zavarom azokat sem, akik azt hiszik nem látszik ki
mindaz amihez még nincs annyi tudásuk, hogy elfedjenek.
Az idén összerendeződik minden aminek van értelme és
az is felszínre fog kerülni ami a sok pénzt a fölöslegesbe belevitte.
Jó lenne látni azt is és naponta, hogyan magyarázza azt aki jól tudja.
Mire mennyi megy el, annak mi az értelme, hogy pont oda megy el.
Megnézném szívesen, mi a módja annak, hol kinél a tudás hatalma.
Gondolkodva, a hivatásomból élek, az amit most látok, számomra
érthető, de azt nem értem miért nem mondják el, hogy kik azok akik
mindent birtokolni szeretnének és azt is, hogy miért jutottak el oda.
Minek hatására döntötték el, hogy úgy lesz, milyen erő volt az, azt a
aminek hatására a belső kontrolljukat legyőzve, csak győznének.
Sok mindent tapasztaltam és fordítva is és megsokszorozva is,
egy dolog a teljesen biztos, a sorsunk dönt. Ha eltérnénk tőle,
vissza is rendez oda, ahonnan esetleg bárki elrugaszkodott
volna. Amint láttam az a keserves abban, hogy ugyanazokat
élik meg, amiket a saját döntésük által meghoztak mások
felett, ha azt kontrollálatlanul tették, kapják a saját életüknek.
Jól gondold meg mit kívánsz, mert ha nagyon akarod és mindent
elkövetsz érte amit csak lehet, abban fogsz magad is élni, hinnye.
Átfordultunk hét éve, van aki érti miért, mások remélik, nem látszik ki az amiért. JulamamiMagyarországról, Pakson a Hergál Házból, online oktatásra, várlak szeretettel. Julamami
Van-e ahhoz elég pénz, tudod-e, hogy mennyit érsz a Hazádnak,
akkor, ha azt hitted fontos kell legyél, hiszen ide születtél.
Szépen, szívesen, egymás mellett éltünk rég,
nem volt különbség. Hiszen tudtuk,
mindenkinek megvan a maga
dolga. Aszerint élt,
ahogy azt
az elődeitől
látta, boldogult.
Aztán mint a forgószél
fordította volna meg, összekeveredett,
a lent és a fent kicserélődött. Anélkül, ah,
hogy valaki is tudta volna merre az előre.
Persze kinek merre van az útja, ha ide
született itt lenne sok dolga, s miután
többet szeretne tanulni, hát világot látna.
Elmegy, de vágyik vissza, hiszen olyan a
rezgése mint ő saját maga, hinnye azt a.
A belső kontrollunk igazgat bennünket,
az igaz, hogy csak addig, amíg ki nem
fordul valaki a saját életritmusából.
Önismereti oktatás, az önbecsülésért.
Minden ugyanoda, ugyanaddig, ah,
hiába a nagy vágyak, álmok. Biza
megvannak a saját és a születési
határaink, abban jól működünk.
A fokozatosság önmagunkhoz
mérve, nem szaladgálunk előre,
mert a többieket úgyis meg kell
várni, együtt tudunk csak haladni.
Egy egészséges körforgásban vagyunk,
ha eltérünk a saját határainktól, már
csak keresgélhetünk. Nem azonos
ott az életnek a ritmusa velünk,
hiába, ha alkalmazkodni
még nem tanultunk,
előbb – utóbb
szükséges
lesz az is.
Az alázat
az amiből
a sok se elég,
egy folyamat,
ami nem áll
meg, haladni,
fejlődni fogunk.
Meg is ülhet, aki
úgy gondolja, ő
különb a többinél,
úgy lemarad mint
a pittyke, nem is
törődik majd már
vele senki se.
Hiszen az
egészséges
körforgás
mozgásban
van, halad,
aki nem
veszi fel
a ritmusát
lemarad,
hinnye,
azt a,
ah.
Az
élet,
élni
akar,
keresi
azt, hogy
hol van
az a hely,
ahol ő
maga is
otthon
lehet.
Az Otthon,
a Haza érzése,
nem azon múlik,
hogy csilivili-e, ah.
Egy jóleső érzés,
ami befogad, ha
megszülettél és
felnevelkedhetsz, ott
hogy legyen kötődésed oda.
Kibővítheted a mozgásteredet,
a Haza egy lélegző emberséges
része vagy, Hazavár, mert ott
szükséges kiteljesedned.
Adja az éltető erőt ah,
benne szabad vagy.
Nem veszhetsz el,
segít megtalálni
a kiteljesedésedhez
a jó minőségű életedet.
Egy Haza ez csak egy, ide
teremtettük a jót és a szépet,
innen gondoskodnak rólunk
a gondolkodók, hogy jól
érezzük magunkat.
Megbecsülnek,
mert ide való vagy,
alkalmazkodnia is
fontos mindenkinek.
Nem a pénz csinálja az
emberségeseket, az Isten
adta a boldogulásunknak a
lehetőségét, az rezgésben
a boldogsággal egyenlő.
Becsüld hát meg magad,
hogy mások is tegyék
ugyanazt, mozgásban
maradj, ne ácsorogj.
A saját rezgésed és a
Haza rezgése azonos,
ha el is mégy, az érzés
majd mindig hazahoz.
Szép napot kívánok.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Web- tenyér. Heringes Árpádné prevenciós, egyéni vállalkozó Paks. https://julamami.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com
