Vannak akik nem ismerik fel a saját belső határaikat,
vakmerően bizony gyakran már túl is szaladnak, azután már
olyan gondokat csinálnak maguknak, amik mindenhol láthatóak.
Önismereti oktatás igényesen, sorshoz neveléssel ha igény van rá.
Alkalmanként változik a hatása, hol a tartásra, máskor meg az
emberségnek a megmaradására, minden körülmények között.
Ugye igyekszel a feladatodhoz felnőni, ismeretanyagot gyűjteni,
tanulni, fejlődni, mert ha a Nép a fejlettebb, bizony az nehéz lesz.
Rájöttem magam is, az arcok amiket festettem mintha néznének,
arra is, hogy amiket írok, a lehetőségeim függvényében átfordulnak.
A DNS spirálhoz hasonlóan, nekem adta mindezeket a teremtő Isten
akik olvasnak, vagy nézik a festéseimet, bizonyára elgondolkodnak,
nekik is lehet valamiben tehetségük ami csak az övék, nem másoké.
Ugye, akkor nem vagyok nyugdíjas, ha abból megélni nem lehetne
amit havonta utalnak. Az igaz, nem lett meg, a munkával
eltöltött évem negyven, pont az hiányzott,
amikor vállalkozóként igyekeztem.
Bocsánatot most kérek,
mielőtt még zokon
vennék a
valóságot.
Beszéljünk
arról, hogy ha
nem hivatásának éli
meg aki felvállal egy fontos
szerepet, mi minden lehet, ami
rávetül az Isten adta Népre közben.
Mindenkinek van hozott tehetsége,
az a hivatása csúcsa is lehetne ah. Persze
ha tud róla, hogy mi mindent lenne fontos
megcsinálnia. Amikor a lelkiismerete azt
megkérdezi, mit miért úgy cselekedett, a
válasza önmaga irányába már elodázó,
ah mellébeszélés nem, a valóság lesz.
Ha elhagytad, a jó anyagiak miatt azt
a helyet, ami addig a Hazád lehetett,
azért nézzél néha vissza, megvan-e
még abban a minőségben a helyed.
Ha nem volt meg előtte benned még
a Hazaszeretet érzése, hát az honnan
lesz neked, vagy a gyermekednek meg.
Van-e, lesz-e elég érved a miértekhez.
Bár ki tudhatja, maradni nehezebb-e,
vagy menni az ismeretlenbe, hol, miért,
érlelődik ki bennetek a Hazaszeretet.
Ha nem ismeritek a sorsotokat, azt sem,
hogy vannak feladataitok generációsan.
Akkor mihez képest vagytok tartásosak,
megmaradhat-e az emberi méltóság ott,
ahol semmibe nézik az emberségeseket.
Az eredetiek helyett másolatok lesznek,
olyan kezekben, akik nem is érintettek.
Még senki sem próbálta ki azt, hogy
kellőképpen feltöltse az emberségesek
életminőségét annyi pénzzel, hogy jól ki
tudjanak teljesedni ők is a tehetségükben.
Hátha kedvük szottyanna, az unatkozó
túlzóknak, vagy megláthatnák, mert
a pénz által láthatókká válhatnának,
hogy tőlük is lenne mit tanuljanak.
Egy Haza ez csak egy, ha az egyik
oldalon elzárják a pénzcsapokat,
akkor mihez képest mérik fel azt,
hogy kik azok, akik valóban jobbak.
Csináld magad, ha már tudod, mi az
ami még vissza van a sorsodban,
hogy úgy nyugtázhasd azt az
elmenés előtt, a sorsodat
megélted, a generációs
feladatodat megcsináltad.
A kislány, a nagylány, a nő,
fontos az idő amiben felnő.
Az anya felelős feladata az,
hogy milyen minőségben sikerül,
egészséges mintákat mutatva,
amikor már beérett arra,
megismétlődhessen a
jó minőségű anyasága, hinnye.
Ehhez a megfelelő minőséget adót
megteremteni, a férfiak feladata
lenne, ha nem keveredett volna,
ennyire minden már össze.
A feltaláltamnak, a tartást,
az emberi méltóságot
megtartó ereje megadatott, van.
Ami itt teremtődött meg, amit itt
találtunk fel, ide adja a jó minőséget.
A máshonnan hozotthoz, ha van pénz
bőven, jól ki lehet nagyítani. Azt is ami
nem működik majd, hiszen nem innen
van, nem az itteniekért szól, másokról.
Persze jó az, ha tájékozottak vagyunk,
magamról elmondhatom, hogy igen
sokféle emberrel találkozhattam már.
Ha nem erősödik fel annak a Népnek a
kultúrája, aki ide született és teremtett,
na akkor van az, azt sem tudjuk hol a
helyünk, pedig csak ide teremtettünk.
Nem kaptam lehetőséget egyszer
sem úgy, hogy meghívott volna, a
saját szülőhelyem, aztán miért.
Remélem, nem él itt senki az
ellopott igazolványaimmal.
Tudom, hogy akik ismernek
nem hitték el, a rosszindulatra
alapozottakat, hiszen ismernek.
Valóban azt gondolják, hogy a
lelkiismeretük így rendben
lesz, nem irigylik majd őket, ah,
ha a köd elvonul, a valóság lesz.
1999. évben pont a rezgéseknek
a felismeréséért kaptam kitűnőt,
azóta fejlődtem, volt hatás bőven.
Minden megfogalmazásuk
azt tükrözi, nem tervezik,
hogy jó minőségű öregségünk
legyen, talán fel sem fogják még,
a saját emberi minőségüket rongálják.
Nem azt vállalták amit jó minőségben tudnak,
fel sem fogják talán, mindenki egyenként született.
Ez így nem magyaros virtus ám, mi vetülhet ránk,
nekünk még oktatták, hogy milyen módon
viselkedjünk a korosodókkal az életben.
Hiszen tudták, ha nem hibázzák el, ők is
majd megöregedhetnek jó életminőségükben,
mert remélhetőleg hozzáértő vezetőik lesznek.
Ah, csak nem azt sugallják mindezek,
hogy mert hiányzik az önbecsülése
még sokaknak, azt vetítik ki így.
Azt azért remélem, hogy
nem kell majd elvonulnunk egy
helyre és ott kivárni a halálunkat, ah,
hogy ne zavarjuk meg a jól kitaláltakat.
Hiszen a saját feltaláltjainkat nem veszik
be a működőképes helyes életvitelbe, inkább
azt éljük meg, ami erősen hat átgondolatlan.
Az itt sokféle kultúrát megélők sokasága adja,
teszi ide a minőségét a Magyar Hazánkhoz.
Ezek szerint azzal, hogy van sorsunk is,
nem számolnak, bennünket nyugdíjasoknak
mondanak, várakoztatnak és az időre bíznák.
Magyarországon születtem Bocsánatot kérek érte,
ha esetleg gondot okozna az, hogy feltaláltam egy
jó életminőséget is nyújtó gyakorlatból elméletté lett,
általam lerajzolt összefüggésében látásmódra oktatót.
Nem hallgathatom el azt sem, hogy az előző tíz évem,
nem volt túl reményt adó. Megcsináltam a sokszoros
nehézségek közepette amit képes voltam a jóhoz
mérve nagyon nehezítettekben, a hatalomnak a
sokszoros árnyékában vegetálva maradtam itt.
Életnek nevezhetem, hiszen a hivatásomat
gyakorlom, nem üresedett ki, nem arra
várakozom, hogy majd csak elmúlik.
Van dolgom azzal is, hogy a remény
nem hagyott el abban, hogy egy
hozzáértő megvegye azt, ami
olyan sokat jelenthetne, a
gondolkodva idősödőknek is.
Nyugtázhatnák, mivel vannak
készen és mi az, amit még fontos
megcsináljanak, hogy a lelkes,
szíves, gondolkodó énjüknek
ne magyarázkodjanak csak.
Inkább megnyugvással
éljenek, hol
az egyik
teljesítettjük
miatt, hol meg
a még visszalévő
teljesíthetők okán.
Egyre inkább az jut
még eszembe, mert,
hogy gondolkodva
élem a napjaimat.
Mennyi mindent
mondhatnék el,
nekik, akik azt
hiszik, elég az
ha a megfelelő
pénzmennyiségük
megvan mostanra.
Ha ráébrednének, mi
mindent nem csináltak
meg, hogy alapokat adjanak
a következő generációiknak, ah.
Meghagyni az értelmesen értékes
lábnyomukat a jövőnek, hogy nem
csak itt időztek, értékes életet éltek.
Tíz évnyi az, amióta nem tudok semmit
sem a szülőhelyemről, pedig itt élek azóta
is, vagy inkább a hivatásomat gyakorlom.
A legelső feladatomat azonnal megértettem,
hogy hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel.
Így is oktatom azóta is, mert aki rátalál a hivatására,
pontosan tudja, a második legfontosabb megélhető,
ami megfelelő minőséget ad hozzá a napi életéhez.
Szoktam mondani, ha úgy nem megy, fordítsunk
rajta, na látja, már másképp is néz ki a helyzete.
Nem szeretnék halló közelben sem lenni ahhoz,
ahol a múlt felfedni vágyik, a kijáratot keresve.
Egy a biztos, van az Isten és senki másnak nem
engedi meg, hogy átvegye a helyét, köszönjük.
Tökéletességre talán ne igyekezzen senki se,
inkább a jó életminőségbe beleillő legyen
a célja ami a saját sorsából adódik, van.
Nem tudom megköszönni mindazt,
amit megengedtek maguknak,
az ígérgetésben nagyon jók.
Hiszen közben elmentek,
értékessé is válhattak
volna a korosodó évek.
Ha nincs olyan széles a sáv,
hogy átlátható legyen, kérem
tisztelettel, talán akadnak ott
tanácsadók, az emberekért
felelősen tevékenyek.
Tartásosan öregedni,
az emberi méltóságunkat
megtartva, átadni a tudásunkat,
mások Hazájában talán működik ez.
Nem szeretném, helyesebben még nem
döntöttem el végleg, kiknek a Hazájában,
lenne a legmegfelelőbb helyen a feltaláltam.
Mivel sok országból jöttek el és tiszteltek
meg a 26. évnyi idő alatt, megéltem a lehető
legnagyobb szakmai sikereimet, hitelesített.
Még nem azon gondolkodom végleg, hogy
magammal vigyem a tudást, inkább átadnám.
Nyugdíjasok hozzátok szólok, ah, tán ne az üresedés
jöjjön már, a feltaláltam igen nagyszerű agytornának.
Megmozgatja az agysejteket alaposan, úgy dolgoznak
az oktatásom közben, mint akiknek jó gazdájuk van.
Nem szabadna kárba vesznie, vagy olyan módon váratni,
hogy majd ne tudjam a legjobb minőségében átadni, hinnye.
Remélem ebben a nagyon gyakran változó, ide is oda is az
üresedés erős jelzésértékét már láttatóknak is sikerül átadni.
Megmozgattatni a gondolkodó agyakat, jöhet a lelkesedés,
a jó életminőséget megmutató napi szinten szívesen élők
sora. Akik elkezdenek tervezni a következő éveikre és azt
továbbadják oda is, ahol tán nem terveznek már velük se.
Egy harmadik Bocsánat, kérem ne várják tőlem, hogy
úgy múljon el a sok jó életminőséget adtam életem,
hogy azt a lelkiismeretemmel nyugtázni ne tudjam, hinnye.
Amit feltaláltam, menet közben hitelesen nyugtázzák naponta,
az emberséges életet megtartani igyekvők, a gondolkodva élők.
Akik szintén magukhoz képest sokat tesznek mindazért, mert úgy
szeretnék hátrahagyni maguk utána a következőknek az alapokat,
hogy úgy emlegessék őket, ők azok. Akik a nehézben is megcsinálták
a jó sorsukat, gondolkodva nyugtázhatják önmaguk és az Isten felé,
hogy jó minőségben, magukat ellátók és otthon tudnak jól öregedni.
Tisztelettel élj, a jó minőséget hátrahagyva, azzal jó alapokat adjál,
jó lelki és testi egészséget kívánok, minden gondolkodó embernek.
