Bocsánat, én nem érteni, valaki elmagyarázná nekem kérem szépen,

azt a nem veszik észre, hogy mindenki látja, tudja, megváltozott, ah,

Az alkalmazkodni tudás egy fontos állomása az emberesedésnek is,

az alázat gyakorlásának lehetőségét, úgyis odateszi a sors többszőr.

Az alkalmas rajzaimnál oktatom, igény szerint sorsához is nevelem,

nagyon megtornáztatja az agyakat, pályázáshoz még nem alkalmas,

mert sportot nem csinálhatok belőle, nem vagyok annak  az értője.

 

Megerősíti viszont a lelkeket, a saját ritmusukban tartja a szívüket,

hisz abban a rezgésben folyik az oktatás, ami a lejobbkor jött nekik.

Ha az alázat nem érett bennünk, felelős feladatot vállalva, bizonyára

lehet, hogy az érettebb tudással bírók között éretlennek tűnhetünk.

Nem az életkornak a függvénye a tudás, ebben a felgyorsult Világban

a legnagyobb ajándék egymás felé tán a tisztelettel való  odafigyelés.

Mi az öregedés felé túl gyorsan haladók, összeértünk a fiataloknak a

várakoztatásával és ideje valamit kezdeni ezzel a helyzettel, hinnye.

A tiszta energiák adottak, akinek van rá igénye, hát megváltozhat,

megtanulja amit tudásként nem hozott, ez egy megváltozott állapot.

Átadni a tudásomat oda, ahol már közben beértek a tudásomnak a

 fogadására, így a felgyorsult Világhoz, már alkalmazkodni tudnánk.

Csupán a felelősen döntés hiányzik, vegyék meg és oktatom máris

nagyban Online, most éppen a semmire várakozást kitöltve vele.

A miért ne tehetném, hát megosztom azt a facebook közösségi

oldalán amit szeretném, hogy más is láthasson. Ne maradjon

ki a jóból ő sem, hiszen ezeket az oldalakat a tulajdonosai,

gondolom azért is hozták létre, hogy a Nép számára is

 legyen lehetőség, íngyenesen kommunikálni ott.

Ne szakadjon véglegesen el a Néptől, ahonnan

esetleg származott, adjon visszafele is amit

megélhet a sikereivel, költsön a Népnek

a jótékony valósághoz igazodására.

Ne szakadjanak el végleg a szintek,

hiszen a gyakorlat az, hogy abból

tömény irigység formálódhat, ah.

Átadni a tudást oda, ahol arra már éretten

tudással  rendelkezőkként veszik át az oktatását.

Nem megszabadulni kívánok a feltaláltamtól, ah,

leginkább jó kezekbe szeretném betanítva átadni.

Hiszen az engemet megtisztelő sokaság  hozta

hozzám el, mindkét tenyerével tisztelt meg.

Mivel a gyakorlatból merített elméletről

beszélek, nem szokványos ebben sem.

Viszont nincsen benne semmi ami

eltérne az emberséges élettől,

megérinti az embereknek a sorsát,

mert ott hordják a tenyereikben.

Lehet építeni rá, mert a belső

kontroll azonnal  jelzi, azt, hogy a

 kontroll  határainkat ne hagyjuk el.

Könnyen megjegyezhető mert az

érzés, belőlünk való értünk szóló.

Nem lehet megúszni, mert szükséges

átérezve tanulni, minden jelet látni,

ahogy tanuljuk, úgy jön fel minden,

ami addig megoldatlan ott rekedt.

A tetszésünket kinyilvánítani,

ezen a módon, hiszen a

Hazánkban mi a

Nép egyszerű

és most nagyon

gyorsan öregedő

gyermeklelkűen is

felnőttei vagyunk.

Nem keseregnénk,

inkább magunkhoz

vennénk a tudásnak

a frissitő energiáit.

Facebook lehetőség,

 hát megosztjuk mi azt,

 más hozzáértők is lássák,

tudunk még örülni másokkal.

Az agy tápláléka az a siker maga,

ha nincs belőle naponta, keresi

a  megoldást, átveszi a testünk

és  lelkünk felett az irányítást.

2020 van, tudás nélkül már

nincs teljes sikere senkinek.

Megtanulom hát a racionális

oldalamhoz igazodva,

hogy boldogulni tudjak,

miként tudnék alapokat

adni a következőknek,

ha nem venném fel most

azt a ritmust, ami életszerű.

Átadnám azt a tudást, amit

pont nekem szánt az Isten,

nálam van biztos kezekben.

Ne kérdezd, hogy mikor

hagyom  abba, akkor fogom,

ha megvette egy arra igényes.

Azt amire nagy szükség lenne

most, hogy mindenki lépni

tudjon a saját életrimusában,

akinek van a fejlődésére igénye.

Készen állok az oktatására,

ha rendelkezésemre áll

hozzá, minden arra

alkalmas eszköz,

most éppen az Online.

A 70.  évemben ne várakozzunk,

haladjunk, fejlődjünk most is.

Ha nem ismered a térlátást,

a Világ azért rád is lát ám,

ha nem haladsz, lemaradsz.

Mind különböző módokon

nevelődtünk, más iskolákba

jártunk, viszont egy a Hazánk,

ez itt amibe beleteremtettük a

sok jót és a szépet. Elhittük azt

amit éppen az aktuálisan

megmondó emberek

el akartak hitetni

velünk, így jártunk,

 sokat várakoztunk.

Nincsen annyi a

nyugdíjunk, hogy

abból  megélhetnénk,

lám dolgozunk amíg élünk.

Ezt jól kitalálták nekünk, hát

megmarad az önbecsülésünk,

tartás nélkül mivé lennénk, ah,

hát korosan is emberesedünk.

Bocsánat, hogy mondom,

volt aki azt mondta ne írjak

ilyeneket, mert mit gondolnak

rólam  majd ha elolvassák, hogy

jövök ahhoz,  hogy oktassam amit

feltaláltam, ha ilyen egyszerű vagyok.

Nagyszerűen megvagyok az egyszerűben.

Magamhoz képest vagyok ám egyszerű,

hiszen így megélni azt amit nekem

adott az Isten és akik megtiszteltek,

hogy az én alázatom a gazdagságom,

jó érzéssel tölti be a lelkemet most is.

Boldogulni tanulok hinnye, már tíz éve,

úgy, hogy voltak akiknek nem  tetszett tán, a

 tartásom, az emberségem, tán az Isten hitem se.

Igen nagyon sok emberrel való találkozás által,

segíts magadon az Isten is megsegít volt,

a  legnagyobb kapaszkodóm, magamra

voltam utalva a tudásom, a hivatásom

által. Hiszen adni születtem, viszont

egy idő után már nem tehettem azt.

Azért talán azzal ujabb ellenzőket

fordítottam el, kimondtam, nem.

Sokadik gyermekként magamat

úgy is nevelni igyekeztem, hogy

ne vesszek el az irigységnek a

tengerében, nem volt miért.

Emberismerettel vagyok

sokféleképpen átéltem,

amikor csak suttogni

mertem. Bejött, átvette azt

akitől akkor már tartottam,

megnyugodott ő is suttogott.

A feltaláltam az, ami adja

a megélhetésemet, tíz éve

annak az oktatásából is élek.

Igen bizony a hivatásommá lett,

jövőre már 55 ezer forint lesz a

nyugdíjam, ha betartják az igéretüket.

Gyermekkoromban vártam, hogy majd

ha felnőtt leszek, akkor úgy élek mint

akiket láttunk mutatni a televiziókban.

Aztán rájöttem az nem  a valóság volt

akkor sem. Most meg beérjük már lassan

azzal, amit nagyon sokszor láttunk, hiszen

azt is megszokjuk, most nincs hol  elmondjuk.

A hazai televizióban szeretnénk látni mi a Nép,

új filmeket, ne csak ismétléseket, nem vagyunk

igénytelenek, megilletne már a jó bennünket.

Persze jó lett volna látni akkor mindazokat, a napi

 közvetítéseket, ahol Népként felettünk döntöttek.

Legalább mint a meccseken drukkolhattunk volna,

kivihettük volna magunkból azt a sok összejött, ki

nem mondott szót, jelzőt, hogy oldódjunk általuk.

Ha nincs más módja annak, beérnénk azzal is, ha

 kivetítenék és a szabadban láthatnánk legalább,

persze nem hangoskodva, mert másokat zavarhat,

nem tesz jót az egészségnek, ha szomorú a Nép.

Nem ezért dolgoztunk ennyit és hordtuk sietve

a gyermekeinket a megőrző helyekre naponta,

hogy nettóból legyen kiszámolva, megalázóan.

Számomra fontos az emberségem, nem adnám

a tisztességes életvitelemet semmi egyébért.

Lehet, hogy értéktelennek néznek  azok akik

másképp döntöttek, nem  gond az nekem, ha

nem köszönnek, attól még jó köszönő vagyok.

Ne várják tőlem, hogy ne reagáljam le azt ami

túlmegy azon, hogy én az emberségest várom.

Legfeljebb nem  leszünk kellemes ismerősei

egymásnak, barátságban meg végképp nem.

Akkora magasságokban én nem vagyok járatos.

Ah attól még tőlem azt csinálnak amit akarnak,

lehet most is gügyének gondolni, tudom,  hogy

van az Isten, nem győzködök senkit sem róla.

Láthattam amit láttunk, átélhettem a másik

oldalnak az emberségét, hiszen van az Isten.

Hát megyek tovább amerre mutatja  az utat,

akik arra igényesek, megtanulják tőlem azt,

ami működik, hiába miért keresgélnének már.

Bele van rajzolva mindenkinek a saját sorsa,

van akinek meg is erősödtek benne a jelei,

pont ott ahol most tart, megcsinálhatja azt.

Nincs benne semmi meseszerű, a valóság az.

A jobb oldalon van az anyai feladatok sora,

a  bal oldalon pedig az apai generációs feladatok,

középen húzódik felfele az embereknek a sorsa.

Van aki a feladatai által lenne gazdag, ha tudna róla,

hogy nemcsak egyféle a gazdagság, kétféle az oldal.

Ki mit hozott sorsként, generációs feladataként, azt

lenne szükséges megcsinálnia, hogy boldoguljon.

Vannak akik már készen vannak és váltaniuk

lenne szükséges, hogy ne várakozzanak,

mert azon az oldalon már nincsen mire.

Mozgásban tartani a gondolkodó agyat,

kapjon az egészséges egyensúlyához valós

feladatokat, megcsinálhatná ha ott az ideje.

Nem igyekszem meggyőzni senkit sem arról,

hogy higgye el ezt, viszont akik megtanulták

már tudják, összefüggésében láthatják azt.

Azt sem sorolgatnám, hogy tegye rendbe

aki csak teheti a lelkiéletét, a sorsa szerint

könnyebb lenne élnie már, nem mondom.

Vannak akik erre hivatottak, nem bánom.

Meggyőzni senkit sem szükséges akkor,

ha ráhangolódva megtanulja mindazt,

amit a sok hozzám érkező, megtisztelő

emberséges áradat elhozott mindeddig.

S amikor egy nap alatt lerajzoltam azt a

részét amiből a védjegyes oktatási forma

lett, tudtam, hogy létezik a teremtő Isten.

Nem kényeztetett az élet semmi módon,

erős lelkű lettem, miután háromszor épp

csak el nem mentem, túléltem mindazokat.

Életben tartott az a tudat, hogy a sorsomat

más nem csinálhatja úgy meg mint én magam.

Megértőkre nem  nagyon találtam, legalábbis

megtartották maguknak, nem volt szükséges az,

nem kaptam rá a dicséretre sem, volt belőle.

Akkor sem amikor az első években több helyen

tartottam előadásokat, úgy tűnt sikeresek voltak.

Amikor rájöttem, hogy rajongóim lennének sokan,

onnan elköszöntem, akkor nem  tudtam volna kezelni.

Ahol nem kaptuk meg a kellő tiszteletet a tolmáccsal, oda

többet nem mentem, nem az volt a gyakorlat, hogy majd

változtatnak rajta. Kezelhetőbbé, emberségesebbé lesz,

inkább elvárták volna azt, ami nehezen volt elviselhető.

Nem alkalmazkodtak, hiszen megkaptuk a jó fizetséget.

Azt hangoztatták, amikor szakadt az eső a nyakunkba, a

 megóvásunkért a diszletet nem teríthetjük magunkra,

onnan is elköszöntem, sokáig lábadoztam csak utána.

A  Szülőhely, a Haza az más azt gondolná  az ilyen mint

én magam, innen nem költözik  el  az ember lánya, akkor

sem, ha utána betöltötték a helyét a máshonnan hozottal.

A Haza az olyan mint a szülőanya, megóvja az övéit mind,

nem úgy válogatja ki, hogy ki hozta baloldalról az apai ágát,

ki meg jobboldalról az anyai generációs feladatait oldja meg.

Két oldallal születtünk, páros szerveink  vannak, nemcsak egy

ügyben van tennivalónk az életünk során, na és a sorsunkat

szeretnénk megélni, hogy jó minőségű életet biztosítsunk a

  következőknek, hiszen itt marad a lenyomata mindenkinek.

Aki nem látja meg magát a tükörben, meg is kérhetné azokat

akik  nem éppen visszafogottak, mondják meg őszintén milyen.

Persze ha tart  tőle, hogy mit fog hallani az más, akkor tán ne,

Isten óvjon mindenkit attól ha még megsértődni most is tud.

Hiszen minden őszinte tükör arra figyelmeztet bennünket,

hogy miben vagyunk  még fejletlenek, mit tanuljunk meg.

Ahhoz még csak a  70. évemben vagyok, nem  szeretném

azt hinni, hogy én minden, uram bocsá  többet tudok mint

bárki más fejlődni képes, tanulékony, vagy emberséges.

Szomorkodni sem fogok senkinek a meggondolatlansága

miatt,  hiszen mindenki magának gyártja le mindazokat,

amiket később majd nem szívesen vállal fel döntésének.

Óriási felelősség minden olyan, ami az emberek élete,

sorsa, fejlődése, életminősége, lelki – testi egyensúlya, az

egészséges életvitele feletti jó döntést kívánna naponta.

Mert, hogy ehhez nagyon komoly, jó minőségű tudásra

és folyamatos fejlődési lehetőségekre van szükség, hogy

ne legyen semmi  olyan,  amit ne  tudna megoldani rögtön.

A fokozatosságra szoktam utalni, mint a járható lépcsőkre,

azt nem ugrálva tenni meg, biztos lépésekkel végigmenni.

Ilyenek az emberi sorsok, ha tudnak  róla az emberek már

van mire építeniük a holnapjukat, a jövőképüket, terveznek.

Hát bizony nem megfelelő pénzmennyiséggel, ahhoz képest,

amit elvárnak az árak, a díjszabások, valóban jó minőség legyen.

Csupán annyit engednék meg magamnak és ne vegyék  zokon,

ha annyira nem fontos, hogy kinek van arra, kinek meg nincsen.

A végigdolgozott élete után, megfelelő összegű nyugdíja  sem,

akkor lehet, hogy elnéztek valamit, nem számoltak azzal, hogy

az Isten adta Nép által  lett szinte minden. Ha nem  kapják  meg

a megfelelő tiszteletet, durcásak is szoktak lenni eredményesen,

 azután ki és mennyiért tudja majd megbékíteni már a valósággal.

Nem kellene zokon venni semmi ilyet amivel én itt megengedem

magamnak, hogy így írjak, talán nem mindig velem  van gond se,

csupán megszokták, hogy nem szerettem volna ártani senkinek.

Igen vagyunk ilyen emberségesek, nem  kevesen, nem választ el

bennünket egymástól az, hogy kinek van kinek  meg nincs pénze.

Vagyunk, létezünk, korosan is tervezünk, mert nem tudtuk még

megoldani azt amit az Isten tehetségként adott nekünk, átadnánk,

azt ami a többletünk, hiszen ez itt a  Magyar Hazánk,  mi meg a  Nép.

Különböző szinten  élő, igyekvő, szorgalmas, emberségesen működő

sokaság, nincs a hátunra írva, nem járunk csoportokba, mégis tudjuk,

hiszen nem ártunk, nem bántunk és megtanuljuk, hogy magunkra is

jól vigyázzunk, mert nincs felelőse most annak se, mihez kezdjünk.

Hát rábízzuk magunkat az Isten  adta tehetséges sorsunkra, nem

várunk semmi olyat amit úgy sem várhatunk, van az Isten tudjuk.

Megtanuljuk  humososan felfogni, majd  összenevetünk mind,

hiszen kitisztulnak majd a fejek  és a tájak is. Rájön mindenki,

egyedül nem megy és nincs benne öröme se, ha nem mondhatja

mert nincs miért azt köszönni. Nincs hova menni, akkor se, ha nem

tudunk  itt jó minőségű életet élni, hiszen ez a Hazánk, mi vagyunk

ennek a fontos helynek a megteremtői, máshol nem ilyen semmi.

S nem is tudhat vigyázni rá más úgy, mint aki Hazaszeretővé vált,

ezt is szükséges megtanulnunk, most van ehhez is időnk, módunk.

Egy Haza csak egy, nem pótolhatja sehol semmi más, ez a Hazánk.