Ugyan néztél-e már szembe önmagaddal úgy, hogy kerested az

önbecsülésedet, mert tudtad, hogy el nem veszett, csak

használni nem tudtad mostanában, hinnye, azt a.

Valóban minden lelkiismereti kérdés nélkül át

tudtad venni, elvenni ami nem volt úgy helyes.

Vállalhattad volna a fokozatosságot abban,

amiben tehetségesként elérhetnéd a sikert.

Inkább a magadhoz képest túl gyors beszéd,

 amivel begyakoroltan nyomod a semmit, ah.

Nem alakult ki a saját belső tartásod, azt a,

valami kezdemény az, tanulnod szükséges,

hogy az életkorodnak megfelelően haladj.

Az elvárások nem tükrözik ám a valóságot,

valami hangulati hatások, szenvednek tőle,

akik még nem tudtak jót és szépet eddig élni.

Várakoznak bár nem tudják azt sem mire,

szintek  között nem megy át ám, nem

egyértelműen érthető a kommunikáció.

Nyomják a régmúltból  merített üreset,

valóban nem vették észre, már kikopott.

A sokból néhányan elhiszik azt úgy is van,

amikor majd kérik a megoldásokat az lesz

aztán elgondolkodtató, jól megkésve, hahó.

Jó nagy a megoldásokra váró, soknak tűnővé

válhat, mindent idejében, úgy haladni lehetne.

A belső kontrollja mozgatja az emberségest,

lelkes, szíves, alázattal, gondolkodva éli meg.

A tehetséget összefüggésében felismerni,

sok tapasztalat, folyamatos odafigyelés

szükséges, hogy motivációt találjon, ah.

Megelőzhető az alacsonyabb szint hatása

általi kiüresedés, ki kellene bontakoznia, ah.

Ismerve a sorsukat, a generációs feladatukat,

egészen mások, hasznosak lehetnek a hatások.

Tapasztalás nélküliek mások után mennek azt a,

akik nem tudják miben tehetségesek, hinnye.

Sosem kérdőjelezted meg azt az érzésedet, ah,

 nem lehet minden amire vágynál csak a tied,

helyetted a következők sem élhetik azt meg.

Emberséges érzékenységi próba mikor volt,

vajon merre  billenne ha az most is lenne.

Az Isten adta Népről meg lett feledkezve,

nincsen szócsöve az emberségeseknek, se

a gyermekeknek, sem a fiataloknak, hinnye.

Az aprópénzes nyugdíjakat nem rendezik,

tán megvárják, amíg a probléma megoldódik.

Minek teszed ki a védteleneket, ha amire már

szükségük lenne fel sem ismered. Mert már

nem úgy éled az életedet, csak arra figyelsz,

ah, a túlzások ki ne kopjanak, megmaradjanak.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Ha már azt érzed visszabillenni nehéz neked,

önbecsülés a sorsodra neveléssel, életszerűen.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

hitelesen működik tíz éve, beépül az életedbe,

tartást és emberséges méltóságot biztosítja.

Ha egyedül vagy, nincs kivel megbeszélned ah,

mond el, hogy jöttél rá, sorsszerű az aki vagy.

Ha többen tanuljátok meg, hogy mennyire más

az ami a generációs feladatotok lenne nektek, már,

jóízű, értelmes, tartalmas beszélgetések, lennének.

Annyira jól sikerült az a sok mondvacsinált, hinnye,

hogy hitelesnek is látják az emberek és mellé is

vittek azokkal, nagyon  – nagyon sokakat.

Ha megszűnik az emberséges

tartás, oda az emberséges

méltósága azoknak, akik

annyira a szerzésre álltak,

azt a, nem tudnak attól már

se eltérni, sem megszabadulni.

Látszik már ami látható, a tekinteten

átható, hahó, felnőtt ébresztő, hahó,

otthon legyen sok türelem a kibeszélésre.

A jövőnek ott maradtak a lenyomataik, nem

biztos, hogy a jól boldogulásukat biztosítja az.

Tudnia szükséges, hogy ne álmokat kergessen

és azt is tudja, megvalósítható számára a jó,

mert a gondolkodó agyával dönti azt is el.

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért,

hogy megismerve a sorsodat tudjad hol a helyed.

Milyen magasságokat érhetsz sorsszerűen majd el,

minek loholnál, hova sietnél, a sorsod bizony megvár.

Persze akkor is,  ha ugyanazt a kört futod, csupán annyi,

nagyon kifáraszthat, ha akkor lesz, amikor már túlkoros vagy.