Segíts magadon az Isten is megsegít módon, a 70. évemben vagyok,

várakozom arra, hogy valaki megmondja azt, ne legyek várakoztatva.

Azzal, hogy csak akarsz és elvársz és megmondója vagy mindennek,

ami nincs kontrollálva sem, hiszen ki érhetne fel ahhoz, hogy talán

meg merne zavarni abban a folyamatban, ami ki tudja miért van úgy.

Azzal, hogy nem tanultad meg azt, amit felvállaltál és ahhoz nem is

igazodtál, ami ott alapban elvárható, magadnak ártottál, hinnye.

Magadba zárva csőlátásban csak és ugyanazt látva, a körülötted

lévőknek nincs más lehetősége mint felfogadni minden szavadat,

vagy kicsit kilesni, a tapasztalástól, tanulástól nem félni, hinnye.

Hiszen már tudom, van sorsom és mindenkinek amihez hűséges is

lehetne ah, ha felismerné mi dolgunk van a földön és a szülőhelyén.

Azon vagyok, hogy ne legyen hiábavaló az a sok nagyon nehéz év,

amíg eljutottam oda, hogy megértsem egy minden minden egy.

Az, hogy mit erősítesz fel azzal, ha arra viszed aki jóhiszeműen

elhiszi, hogy amit felvállaltál, ahhoz maradék nélkül értesz, ah.

Ah a legapróbb porszemnek is van jelentősége, mert ha abból

ami neki nem jó, elmozdulna, még az óriás hegy is megváltozna.

A saját életritmusodban tartani magadat, nem  másnak a dolga,

ha már ismered a belső kontrollodat, megoldhatod a sorsodat.

Hiszen mi másért adott volna az Isten sorsot mind másat,

ha nem lenne szándéka azzal, hogy adjunk jót a Világához.

A Reggeli gondolataimat, a 2010. évtől már naponta írom, így

előfordul az írásomban többféle módon az is, amit előbb írtam és

lesznek olyanok amiket pontosan úgy kiegészítés nélkül hagytam.

Nem tudtam volna alázat nélkül túlélni azokat a nehéz éveket, azt

sem tudhatom mikor mit lehet most, azt, hogy hol vannak a belső

kontrollom  határai 26. éve gyakorlom, ezáltal is lett a hivatásom.

 Tán az Isten nem teremtett olyat ami haszontalan lenne és mint

teremtménye neki nem tetszene, ah senkit sem fölöslegesre.

Az alázat ahhoz amit most megélni lehet, tájékozottnak lenni

fontos, mert a gondolkodó agy tápláléka a napi siker lenne.

Ehhez ha nincs más megoldás lelkesen, szívesen odaadóan

tenni, lenni, együtt gondolkodni, ah. Megbeszélni mindazt, amit

megélve már különbözők a hatásai utána személyekre bontva,

kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni.

Dicsérjed meg mindenért, ami jóban igyekezete van, ne szidjad

meg kérlek szépen, mert az alacsony szinten tartja és nem tud

felkerülni a következő megfelelő szintjére, gondolkodjál el ezen.

Ha nem tanulsz meg időben adni, mivel azt is hoztuk tudásként,

bizony előfordulhat, hogy csak kapni akarsz és magad szerint

adsz. Nem kérdezed meg, mennyivel tudnád, azt a  tudást,

emberséget visszaadni abból, ami neked van és neki nincs.

Ahogy tapasztalom a lelkes én sérülhet, a  motiváció hiánya

abból is keletkezik, az egyensúlyt szinten tartani is fontos.

Ha nem tanulsz meg időben adni, csak kapni akarsz kapni,

megélheted, akkor is kapsz és kapsz, ha már nem akarod.

Egyszer fordul az egyensúlyból ki utána megjön minden,

ami addig időben nem volt elrendezve, megrekesztő lett.

Van a lelkesítő energiáknak, a szívességnek láttató módja

annak ami azért van, hogy aki elvégezte a feladatát jól,

annak megfelelően legyen neki is utána jó anyagi síkja.

Ha késleltetve van ah, hiány keletkezik belőle ott ahova a

hála  sokszoros energiája illene, magának is árt ám vele.

A következő szintjére nem tud lépni, ha nem teljesített,

ugyanazzal a felfogással oda nem juthat el, tanuljon hát.

Amikor már elragad a gőgöd, úszol a pénzed tengere ringat,

mégis az emberek megsegítéséről szólsz, a kifizetésük helyett,

na akkor, állj meg kérlek szépen, egy időre legalább, hinnye,  ah.

Gondolkodj el azon, hoztál sorsot és generációsan is

feladatod, amit mindannyiunknak meg is

lehetne tanulnia, hogy értsük egymást.

Mert mindenki más tudást, tehetséget

hozott, másban jó, egymásért is tenni,

kommunikálni, érdeklődni, tanulni jó.

A gyermekeknek, fiataloknak most,

a nyári szünetben, itt a lakhelyemen,

meghívásra, felkérésre, előadhatnék.

22. éve, tapasztalt emberismerőként,

hiszen nem fordult elő soha sem még.

A turisták sem tudják, kívül vagyok rég,

pedig a rendezvények előtt, még mielőtt

 kortyolgatnák a „nedűket”, itt is lehetnének.

Azt mondják van egy hatalmaskodó, aki 11 éve,

nem szeretné, hogy a tudásomat megtapasztalják,

inkább máshonnan kérnek fel másokat.

A tudásomat nem mutathattam be se,

nem adtam fel, 60 évesen szerettem

volna megízlelni, hogy megláthatják

már a feltaláltamat a Hazámban is.

Az idén 65 leszek, reménykedem,

hogy nem váratnak, beengednek

előadhatok és oktathatom már.

Nézz magadban, s körülötted szét,

látod milyen szép, a lelked tiszta

tükre és annak a külső vetülete.

Ha valami körbeért, elérte a várt

eredményt, hát új után kellene nézni,

vagy észrevenni, hogy mi a következő.

Olyanok akik, már régóta arra várnak,

hogy előreléphessenek, mutathassák

meg a tehetségükben magukat, hogy

 általuk is változzon, hozzáadjanak,

a gyors pörgésben lévő Világhoz,

Ahhoz szükséges, hogy a saját

Hazánkban a döntő elfogadjon.

Valami miatt már nem érzed jól a

bőrödben most sem magadat,

de csak azért sem változol,

változzon hozzád az,

ami neked

éppen gondot okoz.

Az a tapasztalatom most,

a 2016. évben, hogy megváltozik

minden, ami sok éve ugyanúgy volt,

még az is. Megújul, feltisztul, láthatóvá

válik minden, ami eddig úgy látszott, mintha

nem is létezne,

hát mindenkinek,

aki már érzi, át is látja,

ahhoz változnia kellene.

Persze, csak akkor ha nem

akar a „punnyadásból” kimaradni,

a látszatosban maradni, az elavultban,

továbbra is mint, működőképeset mutatni.

Minden változik, lemaradsz, kimaradsz, ha

nem tartod a Világ ritmusában magadat,

nem a Világ fog változni hozzád,

te magad kellene, hogy változzál.

A fejlődés egy folyamat, a lelkeknek,

szíveknek, gondolkodó agyaknak meg

is járna folyamatosan, naprakészen az.

Még mindig olyan könnyen becsapható az,

aki, szépen óvatosan nem tanul meg őszintén élni.

Nem lehet egész életében a felszínen lebegve félni,

ha neki, nincs stabil családja, ha csak úgy beáll, a mára,

már nem is létező sorba. Megpróbálja belehelyezni magát,

a már régóta nem is létező, csak mondvacsinált sablonokba.

Kérlek ne vedd túl komolyan magadat,

mert a magad fölé helyezett állapotodban,

bizony könnyen nevetségessé is válhatsz majd.

A tudás hiánya mögött sokáig senki sem bújhat,

mert, ha elmúlik már a káprázat, kitisztulnak a tájak,

mit, hogyan magyaráznak, miről beszél, ha nem is úgy él.

Megtaláltam, feltaláltam valami fontosat, pótolhatja a

lemaradásokat, kisimítja a kínlódásokat, meglátást,

kihallást, gondolkodva döntést, minőséget hoz.

Felzárkóztathat a mához, többlettudást hoz,

ahhoz amiben, esetleg megrekedtél volna most.

Hét éve annak, hogy csak óvatosan, de mondogattam,

most már mondom, mondom, mondom, igen gyakran.

Ne járjon senki sem úgy, hogy addig várakozott, a hamisat

erősítve, tudatlanul áradozott, míg magának jó nagy gödröt ásott,

gyarapodott a dőzsölő vásott, hiszen abban jó, mert ahhoz szokott.

Egy Haza ez csak egy, ide születtem, magamat itt neveltem, tanultam

meg, amit nem tudtam, s menet közben érdekelni kezdett engemet.

A Hazánkban élő,

magyarul értőknek és beszélőknek is oktathatnám,

hogy legyenek ezáltal a feltalált oktatási formám által is,

széles látással, megértőbbek, tisztelettel is egymás iránt.

Már összetett energiával sem, ha az erősen vegyes,

nem érhetsz el úgysem jó minőséget, sértődött

is lehetsz, esetleg Világgá is mehetsz,

talán ott majd megértőbbek veled.

Fontos, hogy meglásd,

a feléd tartott tükörben,

minden helyzetben magadat.

Ha a saját mikrokörnyezetedben,

nem bizonyítottad be, a tapasztaltadat,

meg a kitartásodból eredő tudásodat,

hiányzik belőled a feladatodhoz,

hivatásodhoz az alázat most.

Na akkor még te is csak ott,

benne a nemlétező sorban,

újra és újra, megint ismétlésben vagy.

Hát főzzél a családodnak szeretettel,

olyat amit együtt esztek meg jó étvággyal,

hol az egyik kedvében járj, hol a másiknak adj.

Különös oktatás, nevelés tréning, alapja íme,

 adjál hát abból ami jó benned, neked van.

Ismerem mint a tenyeremet,

a sorsod megismerése,

emberismeret,

tolerancia tanulás neked, aki már érted, hogy ez érted.

Neked, neked, neked, akik már értitek, mi hiányzik most

a környezetetekben élőkhöz, a Világ megértéséhez belőletek.

Alapok nélkül csak lebegtek, nektek kell pótolni ami nincs meg,

használd a szót, tiszteletem, elnézést, bocsánatot kérek, köszönöm.