Gondolkodtál-e már azon, miért időzöl a túlzásban,

 hova mégy tovább, ah, a nagy utazás az miképpen

történik, jöhetsz-e megint, ha nem teljesítettél jól.

Ah, kire hagyod a terhét annak,  amivel dolga sem

lenne, de kénytelen megoldani, mert más nem.

Hogyan és kinek számolsz el azzal, amit

felvállaltál, de mellé mentél a pénz hatására.

Megtanultál-e már bocsánatot kérni, vagy

méltatlannak érzed, mert valakinek látszol.

Az Isten adta Nép helyett, magadnak tartod

meg, mert úgy gondolod azt nem látják át mások.

Magaddal sodrod az Isten adta tisztelhető Népet

önmaguknál alacsonyabb szintekre, ah, mert azt

ami megjárna személyükre szabva a jó  életükért,

nem láthatják, mintha  nem is lenne az számukra.

Érvelni nem tudsz,  mert mások után mondod,

akkor sem mondtál nemet, amikor tudtad,

mennyire méltatlan arra emberileg, hinnye.

Ha nem ismered a belső kontrollod jelzését

mindenkinek mindenben eleget teszel azért,

hogy jó véleménnyel csak rólad legyenek.

Jó vezető akkor vagy,  ha akiket érintenek a

döntéseid, minden szinten jól boldogulnak.

A megérdemelt összegű nyugdíjainkat ne

tartsad már tovább magadnál zsebpiszoknak.

Ne mások véleményével vedd körbe  magad,

a felvállaltadnak megfelelő érveid  legyenek.

Ne istenítsd magad, mert egy az Isten és van,

bocsánat szerintem visszavette a hatalmát.

Az egészséges körforgás, az egyensúly azért

van, hogy jó minőségű életed legyen neked is.

A megérdemelt fizetségeket teljesítsd időben,

ha azt szeretnéd,  hogy a jó maradjon meg neked.

A csoda benned van, akkor is ha menet közben,

önmagadat el nem fogadtad, azért inkább mások,

vetésének segítése helyett, learattad, van az Isten.

Amikor nincs még alázat magadhoz sem benned,

amikor a saját emberies mivoltodat sem ismered,

amikor csak azt várod el, hogy neked jól menjen.

Amikor már magadra csak a felsőbbrendűt veszed,

mert különbnek érzed magadat mindenkinél, ah.

Amikor a többiek vállain emelkedsz már ki,

nem látod, ehhez a közös Hazánk kicsi.

Na akkor talán állj meg és mielőtt,

magadnak és mindannyiunknak,

most még többet akarással

ártanál, tedd már zsebre,

mind a két kezedet.

 jót tenne az neked.

Ismerd meg a sorsod.

S gondolkodjál el azon,

honnan jöttél, hova tartasz,

mekkora utat tettél közben meg,

érezted-e már a „porszemséged”,

megsértődsz-e, vagy felnőttél már.

Hallottál-e róla, hogy minden egy,

egy minden, hozzá tesszük,

mi is a legjobb tudásunkat,

a működő tehetségünket,

 nem elveszünk belőle, ah.

Az ember emberiesnek

született, már megvan

minden tudása amikor,

fogják az átformálásához,

sürgősen hozzá is kezdenek.

Hahó, egy Haza ez csak egy,

tiszteljük, tanuljuk meg szeretni,

becsüljük meg, hiszen általunk is lett.

 A csoda könyvemből való  mondatok ezek.

„Amikor kénytelen kelletlen, fel – fel vette,

inkább hátrafelé kitartotta a vállait,

hogy igazából meg ne ölelhesse.

Eszébe sem jutott,

hogy a hároméves,

milyen kicsi még,

mennyire

gyenge,

hogy

vágyik

az anyja

megszokott

értő szeretetére.

A anyja megnyugtató

tekintetére,

a sokat adó,

vidámságot

formáló

mosolyára.

A tudásod benned van ember,

ne szédítsen meg,

a megcsillanó

értéktelen,

nem

mérik

azt

pénzben.

S amit

nem te

teremtettél

nem is a tied,

nem fejlődik tőle

a lelked, szíved, agyad.

Ha hagyod,

hogy eluraljon az

 egyenesnél valami fontosabb,

olyankor úgysem önmagad vagy.

Nézegeti a rajzait az agg

és egyre oldottabb,

felszabadultabb.

Emlékezetében

fontos ez a

folyamat,

amikor

egyszer a

/na mit hoztam neked/,

a gyapjúszagú,

hozott valami

mocorgósat a

 bundás kabátja alatt a

 mellkasánál a karjában tartva.

Nyösszentett a mocorgós,

amikor megfogta a gyapjúszagú

az aprócska grabancát.

Egy fekete

göndörödő

bundásat

rakott le,

elé,

a rongyszőnyegre.

Jobban félt az tőle,

mint ő mert,

amikor,

nyújtotta a kezét felé,

nyikkantva, összehúzta magát,

egy pici fekete kupacba.

Maga köré eresztve

egy kis sárga

tócsát.

Beletúrt a kicsi kéz

a sűrű bundába,

gyapjas volt az érintése,

olyannak érezte,

mint a régi barikát,

az érzéstől maga felé,

a lábaszárához húzta,

az meg csak hagyta.

Nem szólt semmit a kutya,

azon nyomban,

a beletúrt ujjai között ott el is aludt.

Az asszony gondolta, okos ember az ő ura,

tudja mivel vigasztalja meg a kicsi árvát,

régen ő is így járt,

talán összehozza

ez őket, lehet belőlük

majd két hűséges jó barát”.

Különös oktatás, nevelés,

tolerancia, emberismeret, úgy 20 órában.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ugyancsak.

Tisztelettel, a személyes találkozás helyett Online találkozást talál fent a fényképem alatt, az alcímek között. Tiszteljen meg azzal, hogy érdeklődik, kérdezzen és én tisztelettel felelek, hátha az írásom helyett talál a válaszomban olyat, aminek a hiányát pótolhatja az oktatásom által.