Tudod-e van a tisztelhetőnek
egy kifinomult életrezgése, ah,
megkapja azt, ha megadja már,
ami a módja a nehezekben,
s emberesedik tartásosan,
érezhető már tisztelhető.
Van egy határ, ameddig a
kezelhetetlenbe
nem hajszolja,
a többieket.
Azért, hogy
teljesítsenek
helyette, aztán
egyedül aratja
az elismerést.
Amit nem hoztál,
tanuljad meg időben,
hogy magadhoz és a
Világhoz képest
le ne maradj.
Lent és fent,
a talpaddal a
talajt keresd,
gondolkodva
motiváltan élni,
most tanuljál meg.
Összefüggésében
látod-e a sorsod,
vagy megugrod,
fölé helyezed
magadat. Oda,
ami nincs is
benne a
sorsodban.
Elnézést kérni,
tudsz-e már, vagy,
helyetted megoldják.
Értem ám, én is már,
hogy a csúnya beszéd,
miért lett már szinte divat.
Mert csak egyféle a minta,
nézz rá a címekre, uram
Isten, micsoda felhozatal.
Milyen bátran játszanak,
a többi ember hírnevével,
a nők iránt tiszteletlenül is,
nyugodtan viselkedhetnek.
Nem jut eszükbe, egyáltalán,
ha így bánnának majd velük,
az nekik milyen rosszul esne.
Arra játszanak, hogy az emberek
mennyire nem kontrollálják, nem
értelmezik azokat, hogy hitelesek-e
azok az írások, majd korrigálják azt.
Nem számít mehet, hiszen nekik,
abból hátrányuk úgysem, lehet.
El tetszett feledkezni arról, hogy
kisemberek vagyunk itt sokan,
akkor is ha kiteljesedtünk már.
Aki vezet azt vállalta, hogy érti
azt is, hogy mindenki más és más,
hogy nem férünk a sablonba, azért
nem az „élhetetlen” sablon a hibás.
Mert egyféle a mérce itt csak,
kérem szépen, persze előre,
bocsánatot is kérek, esetleg
nem kérdezne meg olyanokat,
akik ezt hétköznapi szinten élik meg.
Oktatás közben, azt gyakran mondom,
hallgat nem beszél, egyedül dolgozza fel,
ha meg tudja tartani azt az energiát, ami
azzal jár, felfejlődhet a feladatához.
A nem hétköznapi hivatásukat is,
gyakorolva, mennyire nehéz az,
ők a segítő emberek, köszönet,
amiért vállalják ezt a nehezet,
emberiesnek maradni, megmaradni.
A saját elért szintjüket jól megélni,
ahhoz elegendő pénzre is szükségük
van, megjár az ha megdolgoztak érte.
Ugyan, hogyan tudnának a legjobb
tudásuk szerint nyújtani, ha nem
kapják meg annak megfelelően a
fizetségüket. Ami eredményt a
tudásukkal, az emberségükkel értek el
azok akik nélkülük nem boldogultak volna.
Az egyensúly megtartása most, nagyon
fontos lenne a kétféle oldalunk között.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
önismeret, önbecsülés, emberismeret.
Na nem a gépies utánzókról beszélek, akik,
a mások bőrébe bújva, a mondataikat utánozzák,
nem náluk vannak egy idő után az összefüggések se.
A segítők átlátják, észlelik, amit mások lehet sohasem.
A hivatásukat gyakorlókról szól,
akiknél sajnos kevésszer fordul elő, a
néhányukat megtisztelő mondat, köszönöm.
A méltóságukat erősítik a szavak, a titoktartás,
az értőn hallgat nem beszél, egyedül dolgozza azt fel.
Tudják, valahol ki kell menjen mindenkiből,
az energia,
amit
kiadni
másképp
nehéz, nincs lehetőségük.
Náluk jó helyen van az,
emberek vagyunk ám csak,
ha jó eredményeket érnek
el általunk, mi is azt várjuk.
Az egyensúly bennünk,
az egészséget erősítő erő,
az egyensúlyhoz az alázatunk.
Tudással emberségből adunk,
ha nem kapjuk azért azt ami
bennünket is a szintünkre
emel, a szintünk alatt ah,
annyit adhatunk csak.
Hozd helyre amit a
lelkiismereted jelez,
ha nem vagy beérve
arra az értőtől tanuld.
Ne várjál el olyan jó
megoldást ott, amit te
már tudsz, add át oda a
tudást ahol már éppen
hiányzik mint megoldás.
Egy Haza ez csak egy,
ha ide születtünk, az
a tudás ami itt fejlődött
ki bennünk a helynek is jó.
Ah hiszen nem kíváncsi, szinte
már senki se a mások véleményére,
ő is szeretné kimondani a magáét végre.
Hol találhat értő, hozzáértően segítő fülekre,
hát ott ahol még létezik a jó értelmű adok-kapok.
Van aki, a saját feje után megy, az sem zavarja,
ha a másiknak azzal sokat árthatna,
mert nem tud kibontakozni,
a mondanivalója, azáltal is,
már megint benne marad.
Látszik a bennedék a bőr fölé
emelkedik, jelzi több mint kéne,
olyankor elhangzik tőlem, a megelőzés.
Az egy rezgésszinten élőknél, az értőknél,
átmegy az, megértik a másik szavait, mind.
Meddig van az addig, ki tudja itt,
kinél hol, törik, szakad, reped, mások
meg mindenáron megszerzik a nekik még,
azzal meg nem járó, túlzóba billentett jólétet.
S azért küszködni nem tudnak,
hiszen nem tudják hogyan kell.
Mások meg nem kapták meg hozzá azt
a saját idejükben, mint lehetőséget,
amihez azóta az energia is ott van.
Amit nem te teremtettél nem a tied,
megveheted, megszerezheted, attól még,
az nem a tied, mert az érzés nem futott át a
lelkeden, szíveden, gondolkodó agyadon sem.
Lélek, szív, ész, nélkül az ember, csak üres persely
lehet, s bizony az nagyon üres élet lehet, nem kellene.
Ha hagyod, hogy bábként bánjanak veled, sosem lesz
felnőtt ember belőled, csak a mások terveihez leszel
aktuálisan megint és újra partner.
Mond téged érdekel egyáltalán, hogy
mit jelent az, hogy emberies, a tartás,
a méltóság, amit az elődei megteremtettek.
Megkínlódtak, megszenvedtek, miért ne lehetne,
számára az alap ahhoz, hogy végigvigye, a saját és a
generációs feladatait. Szeretne ő is végignézni ám,
az élete munkáján, honnan indult, hova jutott,
mihez képest most hol tart abban ott,
ki az aki motiválta menet közben.
Kik meg lehúzóan viselkedtek,
vele szemben, hogy ne érje el,
időben, ne érjen be a sikerébe se.
Ne húzd le az embereket oda,
ahova nekik soha senkijük sem,
került volna. Mert van szorgalma,
teremteni született, megcsinálja,
hogy a szeretteinek adjon, értük is,
önmagáért is tegyen, generációs jel.
Az emberek sikerélményekre éhesek,
rájöttem, hogy a lélek, a szív, az agy, mind
a három egy ritmusban, képesek a sikerre.
„Bunkofont” szerettem volna venni,
de nem volt, ezért egy alacsony kategóriás,
de már intelligensnek mondott készülékem lett.
Megtanultam nagyon régen, akkor, igen nehezen bár,
most milyen jó, hogy „vakon”, nem odanézve írok a klaviatúrán.
A telefoné az más, hozzá sem érsz, csak végigpörgeted a napi hívást,
s lám kiszolgálja magát, csak utána észleled, hogy valakit felhívott,
úgy, hogy nem kérted, csak azt észlelte, hogy ott esetleg,
erősebben érintette az ujjad begye a képernyőjét.
Gyorsan megállítod a folyamatot, reméled,
hogy még nem csörgött ki és éled az életed,
már nem is gondolsz rá, korrigálni nem lehet.
Van, hogy nem úsztad meg és kicsörgött, hát
felveszed és az elnézését kéred, ez ugyan az,
mint amikor nem kérdeznek meg mit szeretnél.
Nem érted szól, neked szól, ha képes vagy felvenni a
ritmusát hasznos, ha nem, akkor sok bosszúságot okoz.
Pedig nekem azt mondja a hozzáértő szerettem,
túl gyors vagy a gépedhez Mutter, lassabban,
hiszen, gépiesen gondolkodik is közben.
Kérem szépen nem lehetne esetleg,
olyan készülékeket is gyártani amik,
kiszolgálják azokat, akik maguk
döntenének a dolgaik felett,
s kapnának ahhoz elég időt,
hogy kit hívjanak fel. Semmi
az, ha meg kellene nyomni azt,
az aktuálisan arra szóló billentyűt is,
még egyszer, s lenne egy köztes lehetőség.
Állítólag ezek a kütyük értünk vannak, hogy
nekünk könnyebb legyen az életünk, miért
nem kérdeznek meg olyan embereket is.
Akik nem hétköznapi szinten élik meg,
az életüket és nekik nem mindegy,
ha valami általuk lett azzá, akkor,
legyen lehetőségük rendezni.
Kérdezz – felelek, jobb lesz.
Anélkül elnézést kérni,
hogy azt zokon vehetné
bárki. Hiszen egy eszköz,
ahhoz, hogy mindenki a maga
módján felvegye a ritmust a Világhoz.
Az élet szép, ha hallod már a lelkedben
a zajban is a csendzenéd, jó egészséget hát,
mindenkinek, éljen a tisztelet és a szeretet.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel. Julamami
