Amikor még önmagadat sem ismered,

 hogy ki legyél, majd megmondják neked.

Ja én meg koros vagyok már gügyének,

hát mond meg, hány bocsánatot kérjek.

Ha te még most sem tudod megtenni,

magadért és ideje lenne. Úgy oktatom,

hogy közben sem sérülhet a lelked tőle,

eljuthatsz addig,  hogy rájössz mikor

mentél mellé a sorsodnak, hinnye.

Ha minden egy katyvaszba kerül be,

talán nem is lenne akkora gond még,

ha nem annyira alacsony szintre le, ah.

Elhisznek a divatossá tetteknek minden

olyat, mert látniuk kellene önmagukat.

S ha kérdezősködnének kiderülne az is,

nem, hogy összefüggésében sehogy sem

látják azt se amit alapban tudniuk kellene.

Mond tudsz-e örülni még csak úgy, annak,

hogy vagy és a hétköznapi szinteden elvagy.

Vagy irigységgel ártó, távolságtartó, elzáró

energia az mint birtoklás, a szerzési vágyad,

a kiskapu, átfedés, intenzív keresése csak.

Aztán ugyan, csináltál-e már mérleget,

mit tettél, hogy mindenből ami jó volt,

kihagytál, mennyi kárt, hiányt okoztál.

Akiket a hamisak láttak el tanáccsal,

azokkal ugyan mi lett, felelőse ki lett.

Jutott-e eszedbe már, hogy bocsánatot

kérjél, mindannyiunktól, akiket kizártál,

kirekesztettél, ah. Mi tehetségesek,

a hosszú gyakorlati időnk által,

 az emberségesek életminőségével igazoltan,

hitelesen. Megelőzésként, tanácsot, hozzáértően,

végzettséggel adunk, nem ártunk se nem bántunk.

Elismert segítők, emberiesek vagyunk,

a Hazánkért, az emberekért teszünk.

Könyörgöm ne ártsál már többet,

csak úgy mert ugyan nem érted,

mit is vállaltál emberileg fel, de

tetszik, mert fontosnak látszol ott.

Voltál-e már boldog, valaha azáltal, hogy

 másokat is hozzásegíthettél a jól megérdemelt

sikerükhöz, a minőségük általi boldogulásukhoz.

Vagy már csak a sógor, sógorának, a komája,

a minőség kit érdekel, fájjon annak,

akinek ez, a szeretett, tisztelt Hazája.

Adok-kapok, a legjobb hisz a körforgásban,

benne vagyok, nem ártok, nem bántok, de,

magamra is egészséges lélekkel vigyázok.

Tapasztaltként, felszabadult érzés volt,

amikor rájöttem,

hogy nincs már bennem,

az irigység érzését nem érzem.

11. éve a hónapjaimat túlélem,

mert valaki döntött felettem,

nem oktathatok a szülőhelyemen.

 Költözzek el, megjött azt üzente,

 mivel nem mentem, itt születtem,

hát amit tettek ellenem, cipelem.

A hiszékenyeket megtévesztették,

s gyakran nézettek le e helyen egyesek,

 nem szólhattam, a felelőse nem voltam.

Negatív tulajdonságnak tudtuk mindig is,

ha egymásra annyira irigyek az emberek.

Megtanulható, oktatom, elhagyható,

felismernie lehetne a határait is.

Leutánzott, megszokott ritmus,

átlátható, simán kiszámítható.

Felfedeztem, így már tudom,

a tenyerekben lévő,

sorsokban látom,

hogy mi függ

össze mivel.

Mi az amit

hozott

mint

tehetséget,

s mi az amit,

meg is lehetne

tanulnia, hogy

ne menjen el,

a saját sorsa

mellett.

Akkor,

ha tudná

aki olyat tesz,

mert megteheti,

hogy a sajátjaival

azáltal mit is tesz.

A körforgásban,

benne vagyunk

mindannyian,

hol lent,

hol fent,

nem állandó az,

változik minden.

Ha gátolja abban,

 a másik embert,

hogy a tehetségéről,

a többieknek

tudomása se legyen,

jó lenne ha tudna róla,

akkor éppen maga ellen is tesz.

Találkoztam több tízezer emberrel,

Amerikából jöttem,

pedig a lábam, innen ki sem tettem.

Éjjelente tanultam az időeltolódás miatt,

valakitől, akinek előtte a saját tudásomat adtam.

Nem felejtette el, hogy amikor kérte és azt éreztem,

lám voltam, ahogy mondani szoktam, hát visszakaptam.

Akkor én a szó legszebb, legértékesebb értelmében, adok –

kapok voltam. S mond te tudsz-e már adni, amikor szükséges,

megérzed-e a hiányokat magad körül, vagy csak még kapni akarsz.

Két oldalunk van, a racionális, a gazdagodj, s van amit a tehetséged

gazdagsága megadja, a lelkesen, szívesen, gondolkodó emberséges.

A láthatóan gazdagot, tisztelik, megbecsülik, éljenzik, megünneplik.

A másikat aki adni született, s azért nem gyűjtögethetett láthatóan.

Viszont belül a lelkes, szíves, gondolkodó agya, bőségesen tele van,

sok jó érzéssel, élménnyel, tisztelettel, szeretettel, emberséggel.

Őt nem veszik számításba, hiszen lehet, hogy van valami gyártási

hibája, azt gondolják róla, mert hogy lehet, hogy nem irigyli el,

nem veszi előle el, nem szerzi meg tőle, mi az, hogy örül vele.

Ismerd meg önmagad, ismerd meg a generációs jeleidet,

ismerd meg a generációs feladatodat, hogy

amit nem hoztál tehetségként, tanuljad.

Nem tanítottam oktatni senkit sem,

rajta van a védjegyem, hát ne hidd el,

neki se, hogy az oktatást megengedtem.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

tréning, nektek, akik már értitek, miről is szólna az.

Annyival lehetne jobb minőségű az életetek, ha már

alapban meglenne minden amire már szükség van ahhoz.

 Azon a saját szinteteken ami motivál is a sikerélményekre,

hiszen a sorsotokat átminősíti, generációsan is teljesíthettek.

Amit jól tudsz becsüld meg, amit nem te hoztál tudásként

azt ha lehet tanuljad meg. Ha nem élted eddig meg azt

ami a fokozatosságot megadta volna nehezékként,

azon legyél, hogy pótolni tudjad a tanulás által.

Tapasztalok és oktatok, a sorsomat megélem,

hogy hol van a könnyebb nem azt nézem.

Nem adom fel azt sem, hogy alapot

tudjak adni, minden nehezített

mellett is araszolva haladok.

A teljesítettem érzését

szeretném még megélni.

A sorsomtól nem fogok eltérni,

nem vágyok a könnyen jöttre, csak

arra, hogy ami jót eddig oktattam,

nekik mind a hasznukra legyen.

Az lesz a telített érzésem.

Szeretettel.