Emlékszel még a szeretetre,

a tiszta adni tudó érzésre, azt a, hinnye.

Nézz mélyen a lelkedbe, ott lakik benned,

a legbensőbb érzésed, a motivációd.

Hatna a szívedre,

hogy

lendüljön be és

adja meg a

sajátod,

az

életritmusod.

Amikor már értik egymást

és érted dolgoznak mind a ketten,

örül a belső kontrollod. A gondolkodó

agyad meghozza a döntéseidet érted,

ha megérted, félre már nem érted.

Még a saját idődben szólnék,

neked, becsüld meg a

pillanatot,

amikor

boldogulhatsz.

Hiszen az, egész

életedre kihathat.

Tán önmagadhoz és

a generációs feladataidhoz

képest a boldogságot

keresed,

pedig már lehet, hogy

  sorsszerűen az vagy.