Emlékszel még a szeretetre,
a tiszta adni tudó érzésre, azt a, hinnye.
Nézz mélyen a lelkedbe, ott lakik benned,
a legbensőbb érzésed, a motivációd.
Hatna a szívedre,
hogy
lendüljön be és
adja meg a
sajátod,
az
életritmusod.
Amikor már értik egymást
és érted dolgoznak mind a ketten,
örül a belső kontrollod. A gondolkodó
agyad meghozza a döntéseidet érted,
ha megérted, félre már nem érted.
Még a saját idődben szólnék,
neked, becsüld meg a
pillanatot,
amikor
boldogulhatsz.
Hiszen az, egész
életedre kihathat.
Tán önmagadhoz és
a generációs feladataidhoz
képest a boldogságot
keresed,
pedig már lehet, hogy
sorsszerűen az vagy.