julamamiawebtenyeres@gmail.com online oktatásom.
Nem tanítottam meg senkit, a feltaláltam oktatására,nem
engedtem az oktatását, se a Julamami védjegy használatát.
Aki mégis gyakorolná, legyen a saját meggondolatlan gondja,
döntsék el akik értenek ahhoz, mennyit ártanak vele nekem.
Egészséges körforgásban van, azt ad és maradsz, ha ezzel,
mint a tapasztalt tudásomból megrajzolt elméletemmel,
megigazítod, vagy visszaigazítod, a belső tartásodat.
Feltaláltam, megtaláltam, a generációs jeleket.
Ismerem mint a tenyerem, s te ismered-e,
a saját tenyeredben lévő jelhalmazt,
ami rólad szól csak, senki másról.
Mi vagyunk akik egyetlen egy
statisztikába bele nem férünk.
Egyedül jöttünk, saját életet
élünk, de teljesítjük, magunk
és szeretteink felé mindazt,
amiről tudjuk, hogy miért azt.
Megtanítom a többieket arra,
amire már ők is képesek lettek,
nem adom át, csak az érettnek.
Aki nem tud még hallgatni se,
nem képes ezt megtanulni sem,
alázat nélkül ez bizony nem megy.
A Julamami Magyarosan Agyalósa az
amit átadok, az egészséges szintjén.
Velünk is megesett ám, becsaptak,
hagytuk, majd idővel korrigálnak ők,
ha nem tennék maguknak ártanának.
Nekünk nincsen örökségünk sem,
hátra hagynunk se lesz így semmit
abból, hát igyekszünk a magunk
egyszerű módján, jó mintát adni.
Magunk tapasztaltunk, tanultuk,
amit jónak láttunk, van tartásunk,
megtartjuk a méltóságunk, mert
tudjuk, honnan jövünk, hol tartunk.
Emberiesek maradtunk, így mi nem
gazdagodtunk a pénz által, inkább a
tanult és a tapasztalt tudásunkkal.
Nem tudtuk még befejezni mi, úgy a
sorsunkat, hogy önmagunk szerint is
megelégedettek legyünk, hisz sokat
adtunk, másokért gyakran tettünk.
Azt gondolva, hogy mi nem férünk
bele ezzel a többlettel a statisztika
bugyraiba, hát adva a minőségre,
elérjük most is a saját sikerünket.
Toleránsak máris vagyunk, hogy
beleilleszkedni mindig tudjunk.
A lehetőségeinket keressük mi,
reménykedünk, hogy megleljük.
Hiszen egy Haza ez csak egy, már
nem tudunk mi Világgá menni se.
Hova kinek kellenénk, ha itt sem
terveznek már velünk se, semmi jót,
ugye nem azt jelenti, húzzuk le a rolót.
Ne vegye zokon kérem, gondolkodjon,
el ezeken, esetleg vannak olyanok, a
szerettei, akik hasonló helyzetűek.
Érezted-e a Hazaszeretet ízét,
van-e tisztelet benned, ha
az emberekre is gondolsz.
A lehetőség hiányában, azt a
sok itt tapasztalt, innen kinőtt
intelligens embert, már nem
láthatják megint a többiek.
Eszedbe jut-e honnan
jöttél te, most hova is
tartasz, hogy amibe
belenyúlsz az ugyan
mekkora katyvasz.
Jó lenne látni azt
mennyi minőségi
jó ember van itt is,
tán valahol máshol
láthatják mások, mi
nem láthatjuk őket.
Sok jót és szépet is
teremtettünk mi ide,
kicsi a nyugdíjunk, a mi
gyermekeinket is jól
akartuk felnevelni és
taníttatni diák hitellel.
Kisemberekként őket
taníttatni így tudtuk,
reménykedtünk abba,
hogy nekik jobb élet
juthat, mint nekünk.
Úgy tettük, ahogy az
megoldható volt, hát,
most dolgozunk, mert mi
a hivatásunkat is szeretjük,
tisztelettel teszünk, vagyunk.
Segítve magunkon is,
amikor másoknak is,
a megélhetésünket
mi magunk most is ezt
íme megoldjuk. Esetleg
lehetne-e, hogy úgy, mi
már ezért ne fizessünk,
mintha fiatalok volnánk.
Azt a következőknek
a segítésére tehessük,
a lakhatásukra adnánk,
hogy költözhessenek
oda, ahol van munka.
A tehetségünkben is
gyakorolhatnák azt
amiben sikeresek is
lehetnének ők is, hogy
ne világgá menjenek, itt
találják meg a helyüket.
Segítsünk magunkon az
Isten is megsegít tudom.
A hölgy és úriember
megszólítás lelakott,
nincs fokozatosság,
se itt, se ott. Így nem
láthatnak mást, csak
akiket mutatnak most, a
többi gyakorolja a semmit.
Mintha nem lenne már a jó
minőségű emberiesekből is,
akik beértek arra, láttathatnák.
Vagy ha nem látható a különbség,
akkor egyforma már (ál) a minta is.
Aztán miért van ez így, nagyon hamis,
kilátszik ám a (ló lába) és abban
nem illik eljárni az igazi bálba.
Elbírsz-e már azzal, vagy
még azt is tanulni kellene,
tiszteletet adj, s várd tőle.
Ismerem mint a tenyerem.
Emberismeret a valóságban,
magzati szakasz és generációs
jelek, apai, anyai ágról hozott.
Minden leolvasható, látható.
Gyakoroltam az alázatot,
meg is gazdagodhattam
volna, de nem lehetett, a
lelkem nem engedte meg.
Idő kellett ahhoz is, hogy
ki tudjam mondani az
első jóízű nemet.
Adtam amikor
tudtam és oda
ahol a legjobb
helyre ment.
Az első hét
évben,
meg
is
próbált
a sorsom,
híreset
csináltak
volna belőlem.
Sok száz ember
előtt beszéltem,
szerettem,
ha ott ülnek,
amikor láttam
a rám figyelő
tekinteteket,
nemcsak
néztek,
hanem értettek.
Hát megosztottam
velük a magam
tapasztalta
dolgaimat.
Nem volt
soha fontos,
hogy szegény,
vagy gazdag,
a sorsom
szerint teljes
életet élhetek.
A lehetőségeimet
tiszteletben tartva,
lefedve a szükségeset,
amíg kell túlélni a
nehezeket.
Na ezt
nagyon
jól ismerem,
amióta csak
emlékszem.
Jó időben
kimondani
a csábítóan
erősen
hatóknak
a könnyűbe
vonzóknak
a nemet.
Úgy élni,
hogy adjál,
s azon érzés
adjon neked.
Ezt csak úgy
lehet, ha azt
a feladatot
végzed,
amire téged az
Isten teremtett.
Nem mindenkinek
kellene így élnie,
nekem az életem
ezt adta,
másnak
meg mást.
A tapasztalás
a lényege, az
értelme az
egésznek.
Amikor
már te is
megéltél
jó sok
nehezet,
s attól
erősödik
a tartásod,
s nyílik az
értelmed,
tapasztalt
ember
lesz
belőled.
Akkor is ha,
nem lenne
szükséges most,
hogy a következő
generációdnak jó
mintákat mutass.
Az a felelősséged.
A lehetőségeden
belül magad
irányítod
az életed.
Nem
használva
fel a többi
embert,
a magad
sorsának
könnyítésére.
A jó értelmű,
adok-kapok,
a legjobb
dolog.
Tiszta
marad,
nem
dohog
a lélek.
Így az
ember,
a nehezített
körülményeket
belül is megélve,
boldogulva élhet.
A lelkiismeretfurdalás
egy állapot, ha nem
volt meg az adok-kapok,
nem figyeltél a lelked
jelzéseire időben,
az bizony
háborog.
Örülj
akkor is,
ha a térded
még idejében,
leomolhat
az arra
alkalmas
helyre,
s mondj
egy jó szót,
vagy
köszönd,
meg,
ott ahol
arra és
magadért
figyelmeztettek
még időben téged.
Mert a felvett
szép, még
nem a
tisztesség.
El ne hidd
a kuncsorgónak
a körbe udvarlónak,
hogy így, meg úgy,
lenne a legjobb.
Önmagáért szól.
Egyszer billensz
ki, utána fogy az
amit tiszteletnek
hívtak, az bizony
a legfontosabb.
Építsd azt fel, a
tehetségeddel
önmagadnak.
Óvakodjál a
könnyűtől,
mert az
ragadós
is lehet.
Legyőzni
is tudjad
magadat, hogy
erősödjön vele, a
lelked, a szíved,
egészséges
legyen a
gondolkodásod.
A méltóságodat,
a tartásodat,
azt hoztad,
figyeljél rá,
ki ne
forduljon,
megmaradjon.
Van aki érti,
van aki még nem,
tanulni soha nem
késő és nem szégyen.
Fogd meg a kezem,
benne van a
tiszteletem,
add tovább azt,
hogy másoknak
is meglegyen.
Szép napot
kívánok
emberek,
áldjon meg
az Isten,
minden
élhető
földi
jóval és
szerencsével
is benneteket.
Figyeljünk rá, hogy
ki ne üresedjen
a szó, s ne
múljon el, meg is
maradjon a tisztelhető.
Adhassanak otthon
megfelelő táplálékot
és lélekmelengető,
elvihető szeretetet.
Tisztelettel élj, hogy emberséges maradj.
Szeretettel. Julamami