Ugyan, hova sietnék, miért loholnék,

hiszen akkor, át sem élhetném,

az életnek a mostani

ritmusát, nahát.

Nem látnék mást,

csak kapkodást,

loholást.

Sietésre

késztetnék

másokat.

Kizökkenve,

élném a mások

által, kiszabott

életet. Azt sem

tudhatnám,

milyen,

a saját

sorsom.

A másokéban

hogyan legyek,

jó minőségben.

Nem tudnám,

az otthonnak,

a családnak,

az érzése,

milyen,

hinnye.

Az

élet

szép,

ha

hallod

már a

belsőd,

ritmusát.

Mind mások

vagyunk ám,

az angyalát.

Tisztelettel legyél,

hogy majd, azt is

kapjad, hinnye.

Legyen

szép

ez

a

nap.

A kulcs hozzá az alázat.