Julamami Magyarosan Agyalósa, védjegyes.

Tiszteletem, ez a 70. évem, tíz éve még azt

gondoltam, a saját Hazánkban majd tudják,

hogy feltaláltam, itthon, valami fontosat.

Már látom azt, nem érdeke mindaz, az

általam oktatható generációs

feladat, ami mindenkinek

más sorsszerűt mutat.

Kivárom, mindaddig

várok,  amíg

rájönnek,

itt vagyok,

online oktatom,

azt a tudást, ami

ott éppen hiányzik.

Mindenki más és más feladatot hozott,

családon belül is, amikor ott van a

bezzeg ő, az aki mindenben

tökéletes,

nem szeretnék

az ő helyében lenni

biza, egy napot sem.

Amikor túl korán érnek

körbe azok amiket feladatul

hozott, mert erősek az elvárások.

Nem azt és nem ott tanulta, ahol az

első hatásoknak még érnie lehetett volna.

 Úgy a kivűlről jövők erősödtek fel benne elsőre,

mielőtt még a hozott sorsára fellelkesedhetne.

A motivációk elveszhetnek, a sürgetéssel is.

Megvan mindenkinek a saját érettségének az

 ideje, nem mindenki érik be az elvárt  érettség

idejére. Vannak olyanok is, akik már korosak

amikor beérnek, hiszen fordítva várták el

tőlük a szerintük, úgymond sorrendet.

Nem a saját sorsát, az életet éli,

szoktam mondani, ha

azt látom, hogy mások

után megy és éli meg

azt, amit odatesznek.

Nagyon kíváncsiak az

 emberek az X jelekre

a tenyereikben, mit is

jelentenek azok, miért

vannak éppen akkor ott.

Kereszteződéseknek látszó,

szerintem, sorsfordulóknak látom.

Vannak előzményeik már láthatóan,

amikor jelezve van, várhatóak azok

a változások, amik mindent meg is

fordítanak, az addigiakhoz képest.

Ha ismernék az emberek a saját

tenyereiket, más lenne a helyzet.

Megerősítené amit látnak az ő

érzéseiket azzal kapcsolatban,

 döntés hozna a gondolkodó agy.

Teljesíteni igyekeznének a saját

sorsukat és a generációsan

fontos, sorszerű feladataikat.

Csökkenhetne az irigység,

mivel mindenkinek lenne

feladata bőven, hogy ne

maradjon meg az a

következőknek, amit

ők is teljesíthetnének.

„Ismerem mint a tenyeremet”.

Különös oktatás, nevelés, Julamamival.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/.

Magyarországon Pakson a Hergál Házból,

 online, ha bárhol éltek a Világban.

Szeretettel.

 

 

Sorsod, generációs feladatod,

mindenkinek más, jobb ha

azt is tudod. Szóljál érted,

kérjed ott ahol megteheted,

hallják ki a mondandódból.

Nem azt akartad, csupán az

jutott, mert nem tudhattad,

a saját sorsod a felelősséged.

Ha nem azon a szinten éled,

amiért már az elődeid tettek,

akkor bizony nem becsülöd,

sem őket, se magadat éppen.

Azt mondják mindíg van lent,

 az nem mindegy, mennyivel

van alatta az elértednél.  Hol

érzed már, hogy ott tartasz,

ahol a belső kontrollod  jelez.

Kibillenhetsz az egészséges

egyensúlyodból, biza, végleg.

Amikor ezeket átéltem naponta,

 a gyakorlatban a teremtő Isten, naponta

nekem  adta. Segítségére lehet másoknak is

úgy gondoltam, hátha nem keserednek meg.

Tapasztalás nélkül nem megy, nem csupán azt

is szükséges tudni, gondolkodva jó élni.

Nem mindennek van alapja,

ha felfújva van láttatva,

de nem is mindig,

 egy időben, mutatja az,

meg magát, a telítettel.

Van, hogy csak később

mutatja meg a valóságot,

feltárul, kilátszik az alja, ah.

Van úgy, elég az, ha a számok

kápráztatják, a hozzá nem értőt.

A folyton, folyvást, csak teljesítést

elvárókat, hiszen nem ők teljesítenek.

Úgy befogják a Népet, hogy gondolkodni

ne legyen idejük, a megélhetésük foglalja le őket.

Megszokta a döntést, csak nyomja, nem tervez,

nem szán időt a minőségre, takarítja ki és rávetíti.

A mennyiség, az életszerűtlen elávárások sora, nem

 elégedett, fel sem fogja, régen túlment önmagán

Kontrollálni sem tudja, nem látott olyat soha,

azt se, hogy minden a kezdeten múlik, ha jó

és szép a minta, a Hazánknak a javára.

Nem biztos, hogy a Népnek túl

sok lenne, attól a

saját pénze.

Megmarad a

tudása, nem

kopik ki. Inkább

bővül, boldogulhat,

azzal egész életében.

Aki látja, tetején az alja,

neki azzal nincs dolga.

Nem szól hát semmiért,

magát jól összehúzza, ah.

Nem tudja, ah, felszínen

van már, a saját hiánya.

El nem titkolhatja, látszik

ami látható, a tekinteten

átható, hahó, hahó, hahó.

Cinkos, aki néma, ha ki nem

 kiálthatja, jól megfogalmazza,

megérti, van aki nem való oda.

Nem szól, nincs kontrollhoz joga,

az alázatot nem ismerőknek a sora,

a túlzáshoz jól hozzászokva nyomja.

Táncol hiszen nincsen jobb ötlete, hát

vissza oda ahonnan indult, nem tagadja

meg önmagát, nincsen sajátja, utánozza.

Tán felébred a minőség, ah, kifáradt, a

mennyiséges, már, nincs motivációja.

Nem tud már, láthatatlanná válni se.

Hisz közben, fejlődött, szégyenli már,

nem hallgatott, a belső kontrolljára.

Ameddig az engedte, túlment rajta,

a visszaút, gyakran, egy pillanat csak.

Rájön amíg másoknak a malmára hajtva, a

 kiváltságok mellett döntött, el is fogadta.

Kihasználta a lehetőségeket, pedig biza,

megengedhette volna, hogy megfizesse.

Maradt számára, a maradvány is mind,

nem tud mit tenni, azt fel kell vállalja.

A számok világát, van aki átlátja,

az lenne az ő minőségi feladata.

Ugyanúgy adhat továbbra is, a

 látszatra. Csupán körbeért az,

amit learatott, miközben, nem

vetett, már látszik elbírtokolta.

Ne hidd el, hogy csak úgy mindent

lehet, a felelősség is energia, meg is

talál, előle, el nem bújhatsz, hinnye.

Felszínen lenni, kikerülni a nehezet,

azt is lehet, a tudás, jó minőséget ad,

magát, az értelmes, tartalmas életet.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

annyit. akkor, amikor az a legjobb.

Szakmai tudásához az emberséges

tartása adja az  ő méltóságát,

jól kommunikálva kitűnő az.

Kellemes időtöltést kívánok.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami