2022.09.07. Tisztelettel élj, hogy amikor, meglátod az emberséged tükrét, azzal magad is, elégedett légy. Honnan jöttél, mekkora utat tettél meg, megjártál-e minden lépcsőfokot, az életed adta lehetőségekben, ami aztán, megerősítve téged, a sorsodig is felérhet. Attól függően, magadhoz mérted-e az életminőségedet, legalább önmagadért, megtartottad-e az emberséges tartásodat. Vagy végig rohantad, az aktuálisan megmondók, erőltetett ritmusában és egy reggel, amikor felébredsz, már azt sem tudod, hogy ki vagy. S mi a fontosabb a sok rád aggatott, vagy magad fölött vállalt elvárások közül, mit vagy képes teljesíteni. S mi lesz az, amiért nem győzől majd, az általuk megteremtett, életminőségüket féltő, kérdezőnek, lépten, nyomon, magyarázkodni. Tisztelettel élj, ha eljön az ideje az emberséged megléte, azt meg is tartja benned. A hasonló szinten lévő, gondolkodóktól, azt meg is kapod, ha arra elég érett leszel. Legalább ne árts, magadra is jól vigyázz, téged sem pótolhat senki más. Herines Árpádné. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHáz. heringesarpadne@gmail.com2022.09.06. Mentünk és miután megkaptuk a számlát, kiszabtunk a farostból, a nagyobb és kisebb darabokat, így befért az autónkba. Ez egy nagyobb tábla, amire nagy odaadással, a magam ritmusában fröcsköltem, a nagyobb kiszerelésű a festékeket. Amikor késznek éreztem, láttam meg ezt azt, abban ami a képen látható lett. A hatásokat festettem meg, amik az eltelt idő alatt értek, felszabadult, a lelkes, szíves, motiváló énem. A feltaláltamnak az oktatása közben, használom azokat a szavaimat, amiket magam szerint formáltam meg, mert oda illettek, a jelekhez, kifejezték őket. Akik már tanulták tőlem, valószínűleg alkalmazzák, így aztán, az is lehet, hogy a Világba már jól szét is hordtál, hála Isten, azokat. Ha nem itt laknék, az is lehet, hogy már város szinten, egy még a Népért lévő, közösségi házban, ha van még ilyen, oktathatnám. Széthordtak mindenemet, széthúzgálták, többen is, igyekeznek, úgy használni, hogy ne kelljen érte fizetni. Valaki azt mondta, hogy nem számít a védjegy Julamami, most, Magyarországon, nyugodtan használhatja aki úgy gondolja. Más országokban meg, abból kiindulva, ami van, simán, megengedők a Julamami védjegy, nem számít egy másik országban védjegynek, tán csak bevétel és nincs felvállalva sem. Ezek szerint, viszi aki akarja, tán már luxus helyeken, több nyelven is van oktatva, valami másolat, kiszemezgetett, ami akkor éppen ott jól hat. Miközben, senkinek sem tanítottam meg, az oktatását, a saját találmányomnak, hallom, hogy itt – ott azért élnek a lehetőségével, óvatosan, hogy ne látszon, honnan van az. Azt mondták, amikor megkérdeztem, mit tehetek, bérbe is adhatnám, az is igaz, nem volt arra igénye sem senkinek. Meg sem tettem volna, hiszen akkor kontroll nélkül, bármire használhatnák. Úgy néz ki, hogy így jártam, nem veszi meg a Hazánk, vagy a szülőhelyem, ahol most is lakom. Miért fizetne nekem pénzt érte, hiszen nem rájuk szavaztam és most már, egyre több mindenből, értem is, hogy miért úgy döntöttem, hála Isten. Nem esett jól, azt hallanom, hogy bármit tehetnek, a Julamami védjegyemmel, mert többet fizettem érte, mint a nyugdíjam, egyedül, azt sem tudtam volna megoldani. Annyit azért, mivel megelőző végzettségű vagyok, utólag, ha mégis lenne lelkiismeretfurdalásuk, beszéljük azt meg, mi módon rendezhetnénk, hivatalosan. Adok – kapok, egészséges körforgásban maradok, szoktam mondani az oktatásommal együtt jártak, a saját magam által, megfogalmazott, a helyére kerülő, mondataim. Igen látom, vannak azok a helyzetek, amiket igyekeznek lefedni, azt elfelejtették, ott maradt, közben hitelesnek vélteket, aggódnak, hogy használják, mert kiderülhet abból, az, hogy a Világot élhetőre teremtő általi, jól megalkotott valóságtól, nagyon eltértek. A tehetségből lett szakma, hivatás, egy elért szintet tükröz, ahol az oktatásom által, megkapom a hozzáértőktől a tiszteletet. Ami, másoknál meg a saját idejükben szintén megadatik, kinél, mikor ért körbe és adatott meg, számára attól fogva az, mert, neki szánta a sorsa. Ah, ha vannak, akik tudatlanul, vagy a felismerők által, őket becsapva, rábeszélve, leutánozzák, majd megtudják, azt a. Olyan embereket vonzhatnak maguk köré, akik azoknak a szinteknek, a jól ismerői, hamar bele is buknak, a csak leutánzó követők, bedől, mint a kártyavár. Én szóltam, prevenciós a végzettségem, ami tükrözi a tehetségemből lett hivatásomat. A belső kontroll jelzi, mindenkinek a saját idejében, ne tovább, elérte a felső és oldalsó határát. Ha meg tudja állni, hogy nem szédül bele, az álságos lehetőségének véltbe, a saját szintjén élheti, nyugodtan, mindazt a minőséget, amiért megdolgozott, vagy az elődei már megtették, a saját idejükben és neki az alapja lett. Ne irigykedj, ez egy sorsszerű folyamat, amit leutánozni nem lehet, mert minden adott lépcsőfokot, a nehézségek sűrűjében, mindazokat átélve, értem el. Az alázat és a tolerancia, nem jár együtt a pénzzel, pedig az emberséges folyamatok, biztonságot nyújtó alapja, az maga, hogy két oldalunk van. Ah, bocsánat, nem írnék többet, ez azért van, mert a napi szolgáltatásomhoz, a tudásomnak az energiája is adott. Hát ha nincs más lehetőségem, hogy ne menjen pocsékba, naponta kiírom, most éppen ide. Jer velem jó öreg, a bocsánatot kéréshez szóló energia, vannak akik még nem értik, hiába haladnának nagy léptékkel. Ha a bocsánatkérés nem esett meg, hiábavalóság annak a, kísérlete, a következő szintre rángatása, nem életszerű annak a hatása. Nem mondhatja senki, hogy nem szóltam, megelőzésben vagyok, amikor oktatom a feltaláltamat, na meg úgy is élek. Amit az oktatásom által átélnek, azt már a hétköznapjaikban felismerik és nem sérülnek meg általa. Azért írhatom, mondhatom, mert a saját találmányom, amit én magam alkottam meg, úgy, hogy tengernyi sok, a tehetségemből lett hivatásomért, engem megtisztelő emberrel találkozhattam. Amit az irigység által mindezekért, a nekem szánt sorsszerűségért kaptam, azt gondolom, csak kevesen bírták volna, így el. Embörös löttem röndösen, s ezáltal, a tolerancia energiája is, ismert lett számomra, felismertem, hogy a motiváló énem által hoztam a tehetségemet. A racionális oldalamat most tanulnám, csak nincs hozzá lehetőségem, nem én döntöm el, mikor haladhatok racionálisan. Volt egy időszak, amikor megláttam, mennyire sokan, lettek hirtelen, s vették magukhoz, az összes lehetőséget, a motiváló, lelkes, szíves, oldalt leutánzandó módokon. Gondolom hamarosan kiderül számukra, nem nekik szólt volna, hanem, a másik oldalnak a fejlődési lehetőségét birtokolták el, így egyoldalú lett minden, csak egy ügyről szól. Engem addig eltartanak a szeretteim és az oktatásomra igényesek, nem erre számítottam, viszont ehhez is van alázatom nekem. Az alázat kiváltképp, megnyugtatóan hatott, amikor felismertem, mekkora ajándék, a sorsomtól, az nekem. Na hiszen, hogy tudnék csak magamra gondolva élni. Ha az Isten velem, hát kicsoda ellenem, ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Ami, reményeim szerint, meghozza pénzben is, a biztonságomat, el tudom újra tartani az oktatásomból magamat. Akiknek szól, már nem pironkodnak, úgy érzik, csak róluk szól, most már minden nap, a többi meg jól lemaradt. Vissza az eredőhöz, így is fogalmazom azt, ami pont arról szól, hogy ideje lenne, helyrehozni, hogy ne maradjon hátra, semmi, a jóból és a szépből kapjon mindenki, aki adott, ide teremtett a Hazánkhoz. S ne vehesse át a helyét, az üres semmi, ami a következőket, a jó minőségű életükben, gátolhatja, azt a. Heringes Árpádné a Julamami. heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, a tenyérfotókat várom és a kihangosított +36302470589 nem túl okos telefonom által, történik, az értőknek, a szolgáltatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Tiszteletem.
2022.09.05. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, Magyarország, Paks, Vadász u.59. Google térkép. Hergál. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Ugye az nem lehet, hogy voltak, akik pályázhattak, a kis cégek nevében és azért látszanak a google térképen máshol, vagy több helyen, az egyéni vállalkozók. Egyszerű emberek, kicsi cégek, önmagukat is építeni igyekvők, legalább abban érezzék, hogy nem különböztetik meg őket, ah, bocsánat, tán nem is tudnak róla, hogy látszatra, papírforma szerint, el vannak látva, azt a. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, más megoldásom nincsen, keresem a lehetőségemet, szeretném bevinni a köztudatba, hogy mit és mennyi ideje találtam meg az emberek tenyereiben. Feltaláltam az embereknek a sok – sok, más és mind másféle rajzolata adta meg, a magyarázatokat, összefüggésében. Csupán, egy és csak, egy embernek van olyan, mindenkinek ugyanúgy más és más. Nincs belőlünk több, csak a személyiségünket az emberi tartásunkat is megóvó, egyes emberek vagyunk, nem tucatban születtünk mi se. Talán meg lehetne kérdezni az édesanyákat, hogy mit szólnának ahhoz, hogy többen is használhatják, azt a cégnevet, amit ők maguk alapoztak meg. Szerintem, a sorsokat a teremtő Isten, rajzolta a tenyereinkbe, sorstalanná nem szeretnénk a saját Hazánkban, ahova teremtjük, sokan még korosan is, a jót és szépet. Amit megteremtettünk, azt a kicsit, nem szeretnénk kiadni, arra ami, mások döntései által felkészületlenül ért bennünket. Magyarországon születtünk, itt váltunk felnőtté, a Hazaszeretet egy átható érzés, ami vagy van, vagy még nincsen. Gondolkodva éljük-e tovább, az életünket, vagy tán, leminősítenek bennünket, mert nem tudtuk, a másik megoldást választani. Hol így, hol meg másképp kell megfelelniük, ki tudja miért és hol találták ki, talán egymást túl akarták licitálni, ha nem tudják mit jelent, tisztelettel lenni, mindenki felé, aki ide teremtett, akik által, a Hazánk, a sajátunkká lett.
Igen látszik, hogy nem takaríthatták le, a nagy sietségben és ott van, mindaz, amire nem gondoltak, hogy felszínre kerül, a keresők által. Ki látogathatta meg a családokat, úgy, mintha hivatalos lenne és utána a tehetséges el is hitte neki, amit mondott. Ugyan, ki törődik azzal, hogy az emberi tartásukat meg tudják-e tartani, ha gondol majd egyet a döntő és megint átrendezteti. Ki hányszor bírja azt, a motiváló énjével, egyeztetni, olyan minőségben, amikor még azt gondoljuk, itthon vagyunk a saját Hazánkban és megjár nekünk, a talpalatti talaj érzése, a tartásunk, azt a. Egy Haza ez csak egy, ide szültek az anyáink bennünket, itt maradt ránk, az amit, nekünk szükséges, azt akkor amikor már felfogtuk ésszel, rendezni. Mert már igényesek vagyunk arra, hogy ne maradjon rá,
teherként a következőkre,
mindaz,
ami miatt, odaadással, küzködve,
emberesedtünk, egész eddigi életünkben.
Ami jót és szépet ide,
a saját Hazánkba beleteremtettünk,
azért is tettük, hogy amikor szükségünk lesz rá, ugyanazt kapjuk, vissza is. Hiszen itthon vagyunk, ez a Hazánk. A saját munkánk, a szorgalmunk, az alkotásaink, a tehetségünk, hivatásunk általi munkánk becsületével, lett a Hazánk ez nekünk.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem tudok harcolni,
a tehetségem által, a hivatásomat kellően érett,
igényes embereknek, átadni születtem.
Amivel, a tartást, az emberi méltóságot,
megtartani tudják,
a sorsukban elérteket megélik és fejlődnek tovább,
nem használódnak el menet közben. A feltaláltamat, rajzosan oktatni születtem, idáig értem el, 71. évemben és nem adom fel.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozó., Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. a HergálHázból.
2022.09.04. Ezt, több éve föstöttem mög. Nyugodtan, őzhetök, mert apám arról a területről származik, ott még megfelelő, számára biztonságot nyújtó, jólétbe született és kisgyermekként úgy is élhetett. Azután már a szülei csak veszekedtek, hogy kinél legyen, mindenáron, megmutatva a másiknak, hogy kinek az akarata az erősebb. Rám jutott az a sors, amivel ki tudtam hozni, a felszínre, a generációs feladatomat, apám generációs feladatát vittem tovább. Még küzdök naponta, hogy a sorsomat, amit megcsináltam, már évekkel ezelőtt, megóvjam, a sok hozzá nem értő, döntőknek a nemtörődömségének a következményeitől. Amikor az engem megtisztelő, embereknek a tenyereiknek a térképeit, olvasom le, az is előfordul, hogy őzéssel fogalmazom meg, az egyes leolvasható területen belüli részletet, az éppen adott, tenyérben. Apám felnőttként tudta meg, hogy az anyja nem halt meg, nem tudott megbízni benne, hiába tett volna meg érte bármit, hogy elfogadja, mint az anyját. Nekem adatott meg az, hogy megéljem, a nagyanyám által azt, a nagyfaluban, amit addig nem élhettem meg, a vidéki környezetemben. Sok mindent adott nekem, az a sok tapasztalás serdülő leánykaként, nem fogadtak be az utcabéli gyermekek, vidéki maradtam a szemükben, de játszhattam és rosszalkodhattam is velük együtt. Ahogy látom, sokan nagyemberek lettek közülük, érdekes érzés az nekem, nem fogadták be a feltaláltamat, a saját Hazánkban, úgy nézett ki már az első években, hogy jobban elfogadták azt a Világban. Ha belegondolok, a magam egyszerűségében élem meg mindazt, amit azóta, arra már éretten, a tehetségem által lett, hivatásomat gyakorló életem során. megtapasztalhattam. Nagy utat tettem meg, ahhoz képest, ami apámmal történt, miután a szülei elváltak és úgy tudta, az anyja meghalt. Nem találkozhatott vele, mert az anyja az apjától elvált és elköltözött. A sikeres vállalkozásuknak vége lett, nem fizették ki a nagyanyámat, de abban sok cimborája segített, hogy a bánatával együtt, elmulattak mindent, úgy hát, a nagyapámnak se maradt, semmije sem. Az engem, megtisztelő, a tehetségemből lett hivatásomért, hozzám érkező, emberek bizalma által, a sorsok, tenyértérképek olvasása, bizonyítékaként, emberismeretből nagyon tapasztalt vagyok. Sokat adott nekem, emberesedtem, azáltal, hogy rengeteg emberrel találkozhattam. ültek velem szemben. Most meg már, egy ideje, csupán a hangomat hallgatják, a kihangosított telefonom által, amikor leolvasom a heringesarpadne@gmail.com által, a gépemre kinagyítható tenyérfotóikról, a sorsukat, tenyértérképüket. Nem tudtam úgymond, befutni, divatos az lettem, az első hét évben, sokat szolgáltattam és oktattam, az általam feltaláltamat, a nagyfaluban, egy általam tisztelt, kitűnő, emberséges által. Nem tudtam beállni a nemlétező sorba, s amikor nem kaptam meg a tiszteletet, úgy, hogy jó minőségben, a saját tudásomnak megfelelően tudjam gyakorolni ott, a hivatásomat, kimondtam, amit szükséges volt hallaniuk. Rájöttem, gyorsan, nem változtattak volna, csak üres szavakkal, ígérgettek, hát elköszöntem. Nyilván nem úgy ment tovább, hogy fejlesztettek volna, felfejlődtek volna, az akkor már, nemzetközi feladataikhoz, ami a Hazánkat már akkor, minősítette. Nem tudom felfogták-e, mert engem, inkább letudtak és lettek mások ott, más minőséget adva, lehet, hogy a személyem változásáról, nem beszéltek, azóta sem. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tarts ki mellettem, kiló számra van olyanom már nekem, a tartásomban, emberi méltóságomban. Igyekszen, felfejlődni ahhoz, ami a feladatom, akár naponta, ahogy azt illik, ha valaki a hivatását gyakorolhatja, ebben a nehézben, emberesedik, megerősödik, nem az életkorunk függvénye az sem. Ki mikor kapja meg feladatának, a sorsában, a generációs feladatában, amikor ott az ideje, megéli. Ki is lehet kerülni, egy ideig, inkább lelkiismeretfurdalással élni, a könnyebbet választani, ami aztán behozza, a szint alattit. A tapasztalatom az, hogy felkínálja a sorsunk, megint és újra, hogy ne maradjunk le végleg, semmiről se, ami számunkra fontos lenne, kinek mikor, van ott az ideje ahhoz, az meg is adatik. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, várom, hogy ezzel előre tudjak jutni. https://julamami.com Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Tiszteletem.2022.09.03. Tiszteletem. Tiszteletem. Tiszteletem. Átfordultunk címet adtam a föstésemnek. Megváltozott és minden összefügg mindennel, ha elérsz oda és már igényes vagy magadra emberileg. Beértél arra is, emberileg, hogy már tudod, tisztelni az embereket, azon a szinten is, ahonnan elrugaszkodtál. S mivel túlon túl is, tán még azon is túlra, a saját szintedet meg nem élve, határtalan, magasságokra vágytál, másokkal azt számodra már, meg is valósíttattál. Amit tán, generációsan feladatként hoztál, de meg nem valósítottál, hát nem tisztelsz senkit és semmít, ami a múltadra emlékeztetne. Viszont úgy gyakorlod, mintha a hivatásod lenne, bánkódsz is már utána tán, hogy nem azt valósítottad meg. Régivágásúként, tán a botot is használhatnád, mert nem tudtad feldolgozni, hogy akkoriban mi minden, megtörténhetett veled. Már szembesültél vele, nem tudod betölteni azt, amit felvállaltál, mert mire minden elváráshoz, felzárkózni is tudnál, megint megújúltak az elvárások ott. Segíts magadon az Isten is megsegít módon. Neked szükséges, úgy alkalmazkodnod, hogy ne sérüljél bele, az összevissza kavargó, mindenféle hatásokba. Amit nem csináltál meg a sorsodban, az odatevődik nap mint nap feladatnak, az is érted van. Sokféle hatás érhet, nem életkor függvénye az sem, hogy ki mikor jut el oda, hogy feloldja, azt amit, addig nem tudott. Ha a megoldatlan sérelmeket mind kivetítené a Nép, hát síró, zokogó tömegek lennének és mindenhol. A Nép élt itt előbb, teremtett bele a Hazánkba minden jót és szépet, hát tisztelettel legyél, mindazokhoz is, akik nem értenek egyet veled. Ha nem bírsz el a feladattal, mindenkinek, minden szinten, jó minőséget adva, tegyél hát magadért, vonulj el és csak saját sorsot éljél. Jer velem, jó öreg, tarts ki mellettem. bocsánatot kérek, minden érintettől és akár, mindenki helyett. Ha az jól jönne, valakinek, aki arra már nagyon érdemes, hogy érezze, a törődést, hátha elég ahhoz, hogy átgondolja, fölösles, attól várnia, aki arra még nem képes. Van aki látja, van aki majd valamikor, a saját idejében látni fogja, aki már felfogja, tudja, add meg azt, ami jó és szép megjárna már. Mindennek megvan, a maga ideje és jó megoldása, ahhoz, hogy sikerélmény is legyen belőle. Megváltozott minden és mutatja naponta, a helyes megoldásokat, erőltetni nem lehet, viszont ha arra éretten, átlátja, általa maga is fejlődhet. Az alkalmazkodni tudás egy út, amit végigjár, az emberlánya, nem hagy ki belőle semmi nehezet. Hiszen az a nehéz, később megint felajánlja, a jó megoldáshoz, az azóta már, megint, nehezített szakaszát. Amit magához véve, a saját fejlődéséhez is veszi át, a jót és szépet belőle, látja már, hogy emberileg mi nem helyes, s így, általa, önmagáért is tesz. A feladat körbeért, megtalálták a kapcsolódási pontokat és így hasonló szinten már boldogulnak. Tisztelni tudják egymást, az üres szavak, csupán elképzeltek, erőltetések szerint, nem működik, életszerűen igen. Hiszen az élet élni szeretne, meg is tesz, minden szépet és jót, az adott pillanatban érte, mert az alkalmazkodni tudásán is múlik, a jó életminősége. Igen látom, a gmail által átjön, egyenlőre nincs számomra, még, általam jól átlátható megoldás. Hát nem tudom még, a magyarul beszélő, más országokban élőknek, most, csoportosan oktatni a feltaláltamat. Igyekszem felfejlődni a feladatomhoz, nem rajtam múlik, mikor lesz megoldásom, a csoportos oktatáshoz. Mindent a maga idejében, most viszont, se tanácsadó által, sem másik szinttel, nem tud még, az egészséges egyensúlyt is biztosítva, összekapcsolódni. Szükséges hozzá, az a tudás, ami biztosítja emberileg azt, ami egy jó ideig, nem volt meg. Így, hát most, mindenkinek, a saját életritmusára lenne szükség, figyelnie. A többlet – hiány, egyensúlya is, az egyes emberekre van bízva, mikor, éppen, minek jön el, az ideje számukra. Azért nyitott szemmel járjál, mert ha elmégy úgy, bármi mellett, ami megérintett és mégsem, reagálod le, benned marad az. Én magam úgy alkalmaztam, hogy kimondtam, hangosan, tán nem kéne. A saját életminőségükkel, óvatosan, lassan a helyére tenni, a saját szintet építgetni, a lépcsőfokokat, akár ismételve, végig járva, bebizonyosodik a fejlődés is. Ne mástól várd, magadért önmagadhoz képest, az egészséges egyensúlyodra is figyelve élj. Tanulj meg, az adott helyzetben, jól kommunikálni, mindenki más sorsot hozott, annyira más hatások érnek bennünket, akár ugyanabban a miliőben. Tolerancia, tolerancia, tolerancia, a lehetséges mennyiségben, hogy ne sérüljél bele magad sem. Egyészséges egyensúlyt kívánok, szeretettel. Heringes Árpádné. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, https://julamami.com Európa, Magyarország, Paks, Vadász u. 59. a HergálHázból. Tiszteletem.2022.09.02. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, mivel az elődje, nem hozott semmit, hát megváltoztatnám, de nem lehet. Mert üzletasszonynak néznek és úgy néz ki, egy étterem dönti el, hogy mi a kategóriám nekem, kezdő, haladó, vagy esetleg rajongó leszek-e. Emberismeret, van- e neked szülőként, amikor adja a jeleket a gyermeked, nem nyafog, nem jó neki valami miatt, az útvonal, ahonnan érkezik. Lehet, hogy akik gyermekként hozzád, hasonlók voltak, mostanra már, irigyeid lettek, tán neked is. Ha ismernék a sorsukat az emberek, azzal lennének elfoglalva, hogy legalább, azt éljék meg. Ne kelljen, a nem általuk keletkezett, rájuk maradt, rájuk rakott, hiányokat meghagyni, mintha nem csináltak volna egész életükben semmit. Mintha darabra, esetleg tucatra, lenne számolva, a motiváló, lelkes, szíves, gondolkodó, emberséges. Hitelesen tette a dolgát, ami azóta, kiment a divatból, átvette a helyét, tán, a feladatként felvállaltak általi, vagy a kuncsorgásos, hátha neki is pottyan onnan valami, szorgalmasan kattintásos, megosztásos, látszatos, ismertség. Sokan lehetünk, akik, ide teremtettünk és úgy néz ki, ha el akarjuk magunkat tartani, hogy az emberi méltóságunkat megőrizni, a saját jó minőségű szolgáltatásuk által, dolgozni szükséges, egész életünkben. Igen tudom, nem kötelező használni a facebook, sem a gmail.com, csupán lehetőség, szolgáltatások, amiket ingyenesen vehetünk igénybe, nem nekünk szól, nem ott élünk, mások itt a történések. Nem várhatjuk el, hogy megértsék, ne erőltessék ránk, az üzletelést, persze lehet, hogy jó a szándék, csak nem tájékozódtak. Bejön rajtuk minden, kontroll nélkül, pedig szigorúra van, általam, állítva az okos gépem. Magyarországon, a saját Hazánkban, a szülőhelyemen Pakson, lakva, nem kapom vissza azokat, a jókat és szépeket, amiket ide bele teremtettem. Mintha valami Hazátlan megtűrt lennék, nem tudom, mások, hogyan élik meg itt, ha szolgáltatni szeretnének. Mert igyekeznénk, megtartani, amit eddig elértünk, a sok és jó minőséget nyújtó, tehetségünkből eredő, hivatásunk által, elért életminőségüket. Amikor a munkája miatt hozzátok érkezőknek, hogy ne kelljen időt veszítenetek, megengeditek, a használatát a kulcsotoknak, akkor jöhet mehet, amikor jónak tartja, akkor mi van utána. Ki mikor jön tisztába azzal, hogy mennyire legyen óvatos most, kiben bízhat meg, jól kontrollálta-e, vagy megelégszik, a külső adta hatással. A hivatástudat, a hitelesség, a tehetségnek a jól megérdemelt gyümölcse. Ne minősítse le senki, csak azért, hogy neki könnyű legyen, a céljait elérni, ha nem érti, mi történik a döntései után, az érintettekkel. Amit szolgáltatókként, egyéni vállalkozókként, elértünk, azért nagyon sokat dolgoztunk, nem tudja azt, eldönteni, aki nem dolgozott még úgy, hogy gyakran kellett mások döntései miatt, újra és megint és így tovább az alapoktól kezdenie. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem.
Heringes Árpádné prevenciós, a nevemen van 2010. év óta, a julamami védjegy, egyéni válallkozó vagyok, Paksról a Hergál Házból írok, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com
