2022.09.01. Látod, látod, mostanra, már mennyi lehetne, a jó barátod, mindazokat elhagytad, mert a másik oldalukkal, hozták a tehetségüket és gondolkodva abból éltek. Az ügyeddel nem azonosultak, a kiváltságosoknak nem hajbókoltak, meg nem alázkodtak. Inkább az alázatot gyakorolták mindenhova, ami éppen adott volt akkor, ott számukra. A toleranciával küzködtek, sok – sok megalázó helyzetet éltek meg, lám már egy másik szinten, értően, látják át, a miérteket. Ha már, esetleg, szánod, bánod, mert nem volt akkor benne érdeked, hát megoldani nem volt kedved. Használtad azt, amit úgy gyártottál le, mintha magadnak csináltad volna, aztán rájöttél, miért ne azt láttasd, amit, a hasonlóan működők, látni akartak és használtad, mindazt, ami akkor sem rólad szólt. Adni születtünk, s ott van az ideje, annak, midenkinek máskor és másból, máshol, hogy gyakoroljad, miután, már a jól bevált gyakorlatodat elengedni nem tudtad. Ami megtetszett és a hasznodat szolgálhatta, hát azt betudtad magadnak, a lehetőségétől, nem fogtad vissza magad. Más az, amikor, már a Hazánkhoz annyit adtál, hogy jól megérdemeltként, megjárt az már és éppen akkor kaptad meg, hogy kiteljesedjél általa. Könnyen libbentél tovább, a semmiben hagytad, mindazokat, akiket érintett volna az, kiszolgáltatva, a hasonlóknak, amikor, úgy érezted, nem közös az érdeketek, nem akartál osztozni, csak birtokolni. Birtokolni is születtünk és mindannyian, ezért aztán, ki mikor ébred rá, hogy ha nincs semmi, amire nyugodtan ráállhat, ahol gombát szedhet magának. Nem érezheti, hogy a talpa alatt, van annyi talaj, hogy amit feltalált, azt megtarthatja magának és pénzt hozhat az számára, a saját Hazájában. Hiszen az ide, bele is teremtettek hozták össze, azt, ami lett a Hazánkból, mert a Hazánkba, bele fizették és mindig azt, amit tőlük akkor éppen elvártak. Gyarapodott általa a Hazánk, aki kicsit tudott beleteremteni azt meg is tette, aki többet tudott, hát úgy cselekedett. Ha többet adott, a simán gyakorlatias mozdulatoknál, akkor feltételezte, hogy majd eszükbe jut, a döntő embereknek, amikor már nem tud beleteremteni. A Hazánk azt annak megfelelően tolerálva, adja oda vissza, hogy megbecsültnek érezzük magunkat a saját Hazánkban, szülőhelyünkön. Bepótolható mindaz, ami mára már, vagy még, nincsen meg érzetként, Hazaszerető, a saját idődben, nem ismerve fel az emberi nagysádogat, nem lettél. mert túl ment a túlon, az a magasság, amit elértél. Ott már más érzeted van, mintha különb lennél és mindenkinél, onnan már mindent és mindenkit, csupán ugyannabból a szemszögből látsz. Tán úgy szemlélődsz, mint a gazda a jószágaira nézel néha vissza, ami akkor, még tartásosnak látszottak ott sokan, amikor, ahonnan elrugaszkodtál. Pedig emberileg még arra, amit felvállaltál, érett nem voltál, naponta jut eszedbe, a sok hiányosság, amit be nem pótoltál. A napi tapasztalatom szerint, egy adott ideig, ami mindenkinél más és más, vagy megfelelő szintig, bepótolható még, a hiányosságoknak a sora. Mivel ebben a hónapban, ha egyedül élnék, már nem tudnám eltartani magam, annyi bevételem nem lett, megalázó érzés, nem szépítem. Mert nem működik, már számomra semmi, amit az interneten a szolgáltatók másoknak valószínűleg megadnak. Feltaláló vagyok, sok ország olvassa, tán, naponta, a honlapomat, az írásaim, az oktatási rajzaim okán, miatt. Viszont, nem tudtam feljutni oda, a bevételemmel, ahol, mások ennyi feltalált tudással sem, annak megfelelő bevételt is elértek. Ha nem hiszi, nézze meg, lát-e engem, ott, ahol a tudásuk által, jó bevételt értek el, a Hazánkban. Van-e nekem lehetőségem olyan, amit nem szednek szét, még mielőtt eljutna oda, ahol, már várják, a szolgáltatásomat és nem kevesen. Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolni születtem, nem vagyok versenyben sem, hiszen egyedül én tudom oktatni azt, amit feltaláltam. Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az oktatásomért és szolgáltatásomért, engem megtisztelőkhöz és akkor éppen oda. Jó lenne ha tudnának róla, alap dolog az most, ne árts, ne bánts, magadra is jól vigyázz. Ha abban a helyzetben vagy már, hogy összefüggésében is szükséges lenne látnod, íme, van rá megoldásom. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. heringesarpadne@gmail.com, +36302470589 kihangosított telefonom által, történik. Heringes Árpádné a Julamami, egyéni vállalkozóként a szolgáltatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.31. Pihenj csak jó öreg, bocsánatot kérek, szívesen, lelkesen, gondolkodva élem az életemet és szolgáltatom azt, ami, akár naponta, a fejlesztésem által, az alkalmazkodni képes energiám lett. Csirkelábért álltak sorba, órák óta, még nem érkezett meg, / sokfélét tudtak elkészíteni belőle, a családjukat ellátni igyekvő, főzni tudó asszonyok /. Tiszteletben tartották az emberek, ki mikor érkezett és mennyit várakozott, figyelmeztették is egymást, hogy most ő kerül sorra. Ha egy – egy a várakozási időt, nem betartó, sürgető, akadt volna, volt, aki azt kimondta hangosan, végig pironkodhatta a várakozási időt, a helytelenkedő. A saját megtapasztalásaim szerint, adni születtünk és mindannyian, ha az elődök tették a dolgukat, akkor ránk nem maradt, magunkhoz képest, túl sok feladat. Ha az nem történik meg, vagy ha túlzásba esne valaki abban, kap egy féket, vagy átbillen a könnyűbe, ami által, lelassulhat, vagy felgyorsulhat, az életritmusa. Nehezen találnak aztán önmagukra, ha nincs kapaszkodó ahhoz, hogy miért lett volna szükséges megoldaniuk a saját idejükben. Ezt a tenyérrajzomat, ász emberünk, tenyerének neveztem el, többféle sorsot visznek egyszerre. általában irigyelt emberek. A hivatásom gyakorlása közben, a napi tapasztalásomnak az egyike. Ami számomra nagy élményt jelentett, mert hasonlót láttam, a saját, sorsomnak a térképén. Azonnal jöttek a felszínre, az irigységnek az energiájában megélt, az akkor, abban, átélt emlékeim. Nem tudtam tolakodni, se versenyezni nem akartam senkivel. Valahogy már akkor is tudtam, hogy az nem tartozik rám, nem az én dolgom, az ő saját élete, élje meg úgy, ahogy arra képes. Már akkor is, tudtam örülni, a mások jó élethelyzeteinek, együtt örülni, ha valami jó esett meg velük. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasás. Magam rajzoltam meg, minden lapját összefüggésében, egy napon és a saját akkori, tudásomnak a ritmusában, s lett belőle a védjegyes oktatásom. Nem álltam meg, fejlesztem, akár naponta, éppen mi és annak köszönhetően, mikor ér körbe, s lesz a miértnek válasza, az adott ember sorsában. A tehetségemből lett a hivatásom, jó időben voltam jó helyen, amikor, nagy tömegnek számító, sok országból érkezett, emberekkel találkoztam. Megtanultam, mi módon tudom úgy beosztani az időmet, hogy ne várakozzanak, méltatlanul sokat, az engem megtisztelők, azt is, hogy ne terheljem a lakókörnyezetem se azzal. Minden lépcsőfokot többszőr is megjártam, tapasztalva haladtam, amikor már sokat tapasztalt voltam, összefüggésében az oktatási rajzaimat, egy napon és a saját életritmusomnak megfelelően, megrajzoltam. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com
2022.08.30. Ha elhitték, hogy most is, az elképzeltjeik szerinti, múltban, életszerűt élhetnek, meggyőzni nem szeretnék, arról senkit sem, nincs hozzá, a saját hétköznapi tapasztalatimból ismeretem. Én magam az értőket értem és a szolgáltatásomra, is ők jelentkeznek, nem tűntek ám el az intelligensek, csupán nem várják, tovább a semmit, sokat tettek azért, hogy az elért szintjük szerinti megoldásokat keresik. Ha nem becsülik meg, a döntő emberek, az emberségesen is jó, kitűnő, szaktudásúakat, akik, Hazaszeretőkként, reménykedve, még itt vannak, a sok ide teremtett, jó, kitűnő, minőségű munkájuknak a gyümölcsét itt, ahova teremtették, itt is aratnák le. Ismerik a jól, kitűnően, elvégzett, s azzal a Hazánkhoz is teremtett, munkájuk becsületét. A többiek is csupán, a saját életminőségüket keresik, oda telepednek le, ahol a tehetségüknek, hivatásuknak megfelelően, az elért, szintjük szerint, már jól megérdemelten, jól megélhetnek. Jer velem jó öreg, a tapasztalt tudásom szerint, mindenkinek szüksége van arra, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen, nem kiszolgáltatva magát, bocsánatot kérjen. Hiszen az egy erős energia, amiért meg szoktak szenvedni, ha többre tartják magukat, mint a többi, s méltatlannak érzik azt, hogy megtörténjen a bocsánatkérésük. Esetleg az képzelik, hogy majd elfelejtődik, elhalványulhat, annak a jelentősége. Ah, ha viszont a saját lelkiismeretük ragaszkodik, ahhoz, hogy oldják fel, a számukra legmegfelelőbb időben és helyen, nagyon óvatosan ám, mert nem mindenki van azon a szinten, hogy arra, akkor, ott, elfogadó legyen. Emberünk, a generációs feladatait, az anyai ágáról hozza. Meglepetés lett az apjának, emberünk létezése, amikor a nagykorúságánál, az anyja azt, közli vele. A tenyérrajzomról leolvasható, hogy hány generáció volt előzőleg, akikről emberünknek tudomása lett. S az is látható, ami a magzati szakaszában átrezgett, hogy az anyja, lelkiállapota elbizonytalanodott, a várakozási időben. A megszületésére megoldódott, az anyja, már várni tudta, s így, annak a hatása, nem vetült át és nem okozott emberünknek, látható, elbizonytalanodást az élete során. Három irányba ment a sorsa, előbb a tolerancia volt hatással emberünkre, azután meg kétféle párhuzamos sikert mutat, emberünk tenyerének térképe. Amikor már tudja, az emberlánya, mi miért volt nehezített az életében, megoldani is képes lesz, ha ott lesz annak, a saját sorsában az ideje. Minden sors más és más, különböző generációs feladatokat hoztunk, a saját sorsom igazolja, hogy van az úgy, hogy még időben, felfogja az emberlánya, akkor éppen, miért nehezített az élete. Minden, csak ránk vetülő nehezet, nekünk, magunknak, szükséges megoldanunk, hiába várnánk, valaki oldja már meg, helyettünk. Azt úgy, ahogy nekünk jó, más nem oldhatja meg, életszerűen, működőképes, számunkra, az nem lehet, a belső kontrollunk, csak nekünk jelez. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Akik már ismerik a tenyerüket, a megoldásokat is megkapják, hiszen a motiváló énjük, jelzi azt, számukra, s pont a saját idejükben. Azután már veszik a jelzéseiket, mikor, miben szükséges tájékozottnak lenniük, a sorsuk és generációs feladataik tekintetében, annyira, hogy saját megoldásaik, időben történjenek meg. Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, így leírva, az oktatásom közben, az adott pillanatok, által kerülnek a helyükre a magyarázatok. Amikor az egyik feladat megoldódott, azután a következő feladat is a megoldásunkhoz, megadatik. Ideje lenne, hogy minden családban legyen, legalább egy, a Tenyértérképeket olvasni tudó, arra emberileg már éretten. A sorsuknak az értelmezését, a saját döntéseiknek a lehetőségeit, hitelesen felvázoló, az érintettek felé, érthetően, fordítani tudó ember. A belső kontroll mindent jelez, mellébeszélni nem lehet, hitelesítésül, az is értünk van. A lehetősége is adott egyben, annak, hogy ne csak önmagunkért felelősen, éljük meg a sorsunkat. Nem tanítottam be se meg, eddig, az oktatását senkinek sem, várom a lehetőségemet. Ahhoz, hogy a számomra is legjobb módon, tudjam átadni a tudásomat, az emberek megismerjék a saját sorsukat és nyugodtan éljék az életüket. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.29. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, most éppen, itt elől van a legjobb helyed. Az igényességről keveset beszélnek, pedig abban ott van, minden emberséges tartás, tudásnak az utánozhatatlan rezgése, a megfelelő, jó kommunikációhoz az alázat, oda át is megy, ahol értők hallják azt. Az intelligens, nem árt, se nem bánt, önmagára is jól vigyáz, mert tudja, nem pótolhatja, az eredetit, a működőképest, a generációsan ott tartó, emberségesen gazdagokat, senki más. Egyoldalúan, nem megy, követted az álmait, észre sem vetted, csak a saját érdekedét képviseled. Az is lehet, hogy az önimádó szórakoztatásának, a kicsi részlete az, bábjátékot játszol el, nap mint nap. Elfelejtettetek a Hazánkban, a gondolkodókról jó döntéseket hozni, annyit sem szántatok oda, hogy nyugodtan, megmaradjanak, jó minőségű életet éljenek, a születési helyüket is, tisztelni legyenek képesek. Megszereztél mindent, ahhoz, hogy ne kelljen a megoldásokon gondolkodj, amit elég bonyolultnak véltél, amellett álltál ki. Mert magadnak, nem volt ahhoz gondolatod, hogyan kápráztathatnád el, a rácsodálkozókat. Hiszen valami nagyon másra vágytak és elég sokan. Senki sem gondolta volna, ha, egyedül hoztuk a saját sorsunkat, akkor csak mi tudjuk, számunkra jól megoldani azt. Igen tudom, hogy sokan alkalmazzák a saját hasznukra fordított, mondataimat. Maguk szerint értelmeztetik, beépítve a saját érdeküket kiszolgáló, csak számukra jóba, mert, úgy sem értik a többiek, de jól hangzanak, van saját ritmusuk, az általam alkalmazott szavaknak, ott is, ahova megmondóknak álltak. Csupán, sem életszerűen, se sorsot építően, nem működik az, nem adtam át, sem el nem adtam senkinek, magam oktatom, ezt hitelesen, egyenlőre csak. Nem a gazdagságra törekedtem, nem álltam be se ide, sem oda, tartozom, az éppen, engem megtisztelő, bejelentkezőhöz és akkor éppen oda. A tehetségemből lett hivatásomat gyakorlom, egyenlőre eltart a bevételem, nem tudom, hogy lesz ezután, nem terveztek a tudásommal, engem megtisztelve az oktatásommal, sehol sem. Gondolom nem egyedül vagyok ezekkel a tapasztalatokkal, nem gondoltak viszont azzal, hogy az emberlánya fejlődik, mindenféle hatás által. Lefordították, maguk szerint átfogalmazták, bevitték, ide meg oda is, mert számukra, jópofának tűnik, ha azt látják, hogy a többiek nem értik. Egyszerűbb lenne beengedni, végig tanulni, minden oldalát, a sajátja lesz közben mindaz, ami úgy hat az oktatásom közben rajta át, hogy felismeri, mit szükséges neki önmagáért tenni. Ahhoz, hogy most, ami régebben több hónapot is jelentett, ma már délután is lehetséges az, amire addig vágyott, meg is kaphatja. Csupán az lesz a gondja, ha nem vág elég gyorsan ahhoz a hatáshoz, az eddig a kiszolgálókra hagyott, általi, nem túl gyorsan forgó agya. Nem tudja más átadni ezt a tudásformát, jól megfogalmazni, mint én magam, aki meg és feltaláltam. Egy napon, egy ritmusban megrajzoltam és annak megfelelően, alkalmazkodom, ahogy azt, az oktatásomra bejelentkező, felfogni képes. Hiszen nem találkozhatott, máshol ezzel, az életszerű ritmusban, működőképessé váló, oktatási formával. Segítek magamon, hogy az Isten is megsegítsen, ezzel tudtam megmaradni, ebben a 14 évben. Persze könnyebb lenne, ha a kiszemezgetett, lemásolt, az elcsaklizott, is valóban működne, úgy, hogy az hasznára lehetne, mindazoknak, akik a megtanulására rászánnák az idejüket. Nem működik másnak, hiszen a tudás ehhez nálam van, mert én találtam fel és meg. Személyre szabva oktatom, ahhoz van tengernyi, a hivatásommá lett, tehetségem általi gyakorlatom. Ha nem kapom meg, a megfelelő tiszteletet, nem vállalom az oktatását, sem a szolgáltatást. Akik ahhoz szoktak, hogy napi szintű, önmaguk fejlesztése helyett, másokat fejlesztenek, mert jól bejött nekik, senki sem kontrollálja őket. Volt aki azt mondta, ugyan már, kiszolgálhatják magukat, azt csinálhatnak, amit akarnak, senki sem ellenőrzi, honnan kitől van az. Vagy elmennek az előadásokra, tán igénybe veszik, azt a szolgáltatást, ami életszerű, hat, működik és utána előadják, mint a sajátjukat. Hiszen újként hat az, minden felelősség nélkül, divatossá tett sületlenségeket szajkóznak, mert szívesen mondogatják utánuk sokan azt. S amikor körbeér, nem tudják kezelni, mert hirtelen döntöttek, nem tudtak elmenni a lehetőség mellett. A sok üresben körbe – körbe kerengetett meg, várja a következő mondatokat, hátha azok majd, a saját életminőségükre is jól hatnak. Megmagyarázták maguknak, hogy ha mások is úgy cselekednek, akkor miért ne, tennének hasonlóan. Annyit azért még, ezt a tudásformát, magam találtam meg és fel, nem tudja senki más, hatásosan, úgy, hogy át is menjen, tovább adni, csak én magam. Ha még ott tart valaki, hogy a tudás hatalom, hát alaposan kiment a divatból. A tudáshoz mostanság kellő alázat, tolerancia, az emberi méltóság gyakorlása, emberséges tartás, napi szinten fejlesztett, jó kommunikáció szükséges, egyébként, nem életszerű, nem hat. Jer velem jó öreg, majd csak, ráébrednek, a belső kontrolljuk, nem hagyja tovább szunyókálni, az emberi méltóságukra igényeseket, hiszen néhányan már túl aludták magukat, alaposan le is maradtak. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Oktatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Tudom, ahhoz vannak szokva sokan, hogy megmondják mit tegyenek és meg is oldják, az adódó problémáikat helyettük, így lesz belőlük, a kiszolgálásuk által, egy idő után önmagukhoz képest, tán, túl könnyű.
Nem tudom kiszolgálni, az arra igényeseket, hogy más neve legyen az egyszemélyes oskolámnak, mert így kaptam meg hozzá az engedélyt.
S azóta, már annyi mindent megváltoztattak,
hogy maradok annál, ami biztosan tükrözi,
az oktatásommal járó tudást.
Bizonyára,
nem jönnek be az oktatásomra,
akik úgy gondolják, az,
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó,
hozzájuk már, méltatlan megfogalmazású.
Nem tudja más, a feltaláltamat, oktatni,
se fejleszteni, sem úgy kiszolgálni,
az arra már érett embereket,
hogy az át is menjen teljes egészében,
amit akkor megértettek, a saját tudásukká váljon.
Megértik, egy – két oldal rajzom után, hogy menet közben, a nehezebb oktatási módom, kitakarítja belőlük az értetlenséget, a meg nem értők helyett, már megértők lesznek. Mivel gondolkodniuk és dönteniük is, szükséges, az oktatási módom által. Úgy lesz, majd a sorsuknak, a megértése, is könnyebb, utána, miután feldolgozták a tanultakat. Azután, ki mennyi idő után, gondolkodva élnek és nem futamodnak meg, hiszen tudják, önmagukért, saját maguknak szükséges tenniük.
Honnan jöttek,
mit hoztak sorsuknak,
generációs feladataiknak,
hozzá is látnak,
miután megértették a miérteket,
már tudják, mit és hogyan oldjanak meg.
Megy az életük tovább, a maguk módján, s amikor legközelebb elhangzik, egy hasonlóan rezgő mondat az életükben, lapoz az agyuk és már tudják, mire figyelmezteti őket. Megértőbbek lesznek a többiekkel, nem kritizálják őket, hanem fejlődnek azáltal is, hogy már tudják, minden sors más és más.
Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, történik az szolgáltatásom. heringesarpadne@gmail.com, és a +36302470589 nem túl okos, kihangosított telefonom által, más lehetőségem nincs. Tisztelettel: Heringes Árpádné a Julamami
2022.08.28. Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is teszi az utat, a jóhoz és a széphez, újra megint fejlődve és úgy is teremtve. Mert, a saját Hazánkban is, jó minőségű életet élni szeretne, mindenki aki ide született, bele teremtett, azt a minőséget élné, amit szívesen, lelkesen, gondolkodva, a tehetsége, a hivatása által, ide bele teremtett. Akkor is, amikor a Nép gyermekeként, ide születve, az iskolákban jól teljesített. Azzal már készült a felnőtt életének a hasonló minőségére, hiszen a Hazánkba, bele teljesített. Minden percben átélve a sikerélményét annak, a jónak és szépnek, emelte a saját, a generációs szintjét, a Hazánk szintjét is, akkor is, amikor önmagáért tett. Tiszteld önmagad, hogy tisztelni tudjál másokat. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Vigyázz, hogy mit kívánsz,
mert ha megadatik, abban fogsz, azután, magad is élni.
Amikor az emberlánya, tudja, hogy amit feltalált, az túl sok,
azóta profivá vált hasznára vált. Tán, ki – ki emelve, belőle, a mondatainkat, erős hatásokat váltottak ki, azokkal az üzletmenetükre. Nem az jutott akkor eszükbe,
hogyan találják meg, a módját, hogy ami a miénk volt,
amíg el nem birtokolták, azt ne, a sajátjuknak, tudták be.
Tán azzal az indokkal, magyarázkodnának,
hogy előszőr ők találtak rá,
az internet világában,
az életkorunknál fogva, abban is, védtelennek látszókra.
Inkább vegyék számba azt, hogy nélkülünk, mint, feltalálókként megalkotott, mondataink nélkül, nem tartanának ott. Aztán meg rákapnának és a további, sikereiket is általunk, a hiteles mondataink által, biztosítanák be, hiszen bejött nekik. Így aztán, feltalálókként csak vegetálunk, mások meg, a kiszemezgetett, mondatainknak, a jó hatására, gyakran és biztosan, jókat profitálnak így, belőlünk. Hiszen pontosan tudják, a Hazánkban, senki sem vállalt fel bennünket, úgy, hogy tudná már, hogy mi mit tudunk. Pedig lenne megoldás erre, akik úgy használták mindazt, ami a miénk, önszántukból tegyék jóvá. Úgy, hogy az a pénz mennyiség, ami addig nem jött be, a tudásunk által, mivel nem kaptunk lehetőségeket, arra. A saját bevallásuk szerint, kérhessék mindazok, akik már elég érettek ahhoz, emberileg,
hogy az önmaguk által megfogalmazott, profitjuknak megfelelően, utalhassanak, hivatalosan. Mint, a sikerdíjunknak, megfogalmazott, fizethessék be számunkra, ami hozzánk, hivatalosan, bárhonnan, egy az egybe, az elutalt, összegben meg is érkezik majd. Abból aztán, a mi ügyünkből eredően, megtisztulhat, a lelkiismeretük, mi meg, abból, jó minőségben eltarthatjuk magunkat. Úgy, legyen, az, hivatalos és kapja a kártérítés csúfságos elnevezése helyett, a megkésett sikerdíj, elnevezést, az. Ah, hátha szívesen tartasz velem, jó öreg bocsánatot kérek. Amit én már megtapasztaltam, oda sokan most indulnának el, nekem nem gond az, nekik lesz furcsa, hogy mennyire elkéstek azzal. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Érted, ha már emberileg elég érett vagy arra, hogy ne mások után menjél, hiszen van saját sorsod, generációs feladataid neked is.
Tessék mondani, ha amikor, az eredeti szavakat, meg tetszett változtatni és azokra tetszett alapozni, mindazt, ami által azóta élünk. Ami megváltoztatta, a Hazánkban élőknek, a Nép azon rétegének, nekünk, a lehetőség hiányosaknak, a sehova, semerre, semmibe, maradtaknak, az életünket. Arra van-e magyarázat, gondolták-e azt, hogy közben, az önmagunk által elértekhez képest, fékekkel, átnevezésekkel, nehezítettekben élve, sokunk, közben meglátta összefüggésében. Mindazt ami az eredetihez, a valóságban, csatlakozni tudna és sok embernek lenne használhatóan, életszerűen a hasznára. Mivel önmagunkat tartjuk el és azom közben, még a Hazánkhoz is adunk, ahhoz, hogy el tudjuk tartani magunkat, nagyon ragaszkodunk. Hiszen, az is adja, az emberséges tartásunkat, szeretnénk, annak megfelelően megélni abból amit, mi magunk, keresünk, ahogy azt megérdemelnénk, jó minőségű életet éljünk, a saját Hazánkban, a munkánk becsülete, által, amíg élünk. Aki ezt még felfogni nem tudja, sokat szükséges még, emberileg tapasztalnia a gyakorlatban a munkája által, és pótolni mindazt, ami, általa kimondva, szakmailag is hiányosan hat. Viszont megváltoztatja az életminőségünket, úgy hat, az a saját megítélésünre, ránk, a Népre, mert az országunkra is hat az. A fokozatosság által való tapasztalásnál, szükséges az is, hogy rájöjjön, mit jelentenek, a munkája, az embersége, jó munkaminősége, megélései, általi ráhatások, amit azonnal, a mondjuk, kirakatban él meg. A másolatok, csak másolatok, ha ennyiféle döntés lehet, a feltalálók felett, bizonyára, van aki vállalja a döntése felett, a felelősséget. Nem tudom, tudja-e, ha felelős önmagához méri azt amit elért, el tudja helyezni, oda, ahol működőképes, hétköznapi szinten. S van, aki a felszínen jól láthatóvá tettek, szerinti magasságot érte el és megugorta. Mindazokat a lépcsőfokokat, amikre lépni nem volt akkor éppen kedve, s nem is szóltak arról neki, hogy tán nem kéne. Sőt, nem mondta senki se neki, hogy a gyakorlat teszi a mestert, s ahhoz, sok jó minőségű munka szükséges. Viszont, mivel, annál is, magasabbra helyezte magát, hiszen azt érezte, már azt is megérdemelte. Ha lúd, se fuldokoljon, viszont legyen, jól fogyasztható hája is, a fogyasztható minőséghez, a kisütéshez. Sokunknak, drága a töpörtyű is, s van, akinek megfizethetetlen, mert nem láttak bennünket el, megfelelő lehetőséggel, számunkra, az életkorunkban is megoldható, a tehetségünkből eredő hivatásunk gyakorlásához, eszközökkel, jó minőségű munkalehetőséggel. S az által, nekünk megoldható sikerélményekkel, hogy jó bevételünk lehet, annak megfelelően, amilyen jó minőséget, mi most, amikor beérett az emberségünkhöz, a tudásunk, mindazok által, adni tudunk. Hát ne találjon fel, aki nem ismeri az összes megoldást, vagy nincs pénze ahhoz, hogy az a világhálón jól el is tudja adni. Oda, ahol arra már emberileg is éretten, várakoznak, a nekik is megfelelő, a szintükön lévő, jó megoldásaikhoz, jól jönne a tudásunk, fejleszthetnénk és mások is fejleszthetnének. Ha lenne aki felelősséggel, felvállalva bennünket, mint a Hazánkban élőket, a szakmánkban, feltaláltjaink által, már évek óta, összefüggésében látókat. Nem tartanának bennünket a szintünk alatt, hogy csupán onnan láthassanak, azokról a szintekről, akik nem érettek még arra, se szakmailag, sem emberségükben, hogy felfogják mit is látnak. Mert ha nem vagyunk láthatóak, azokon a szinteken, ahova a feltaláltjaink, szakmánk, a munkánk becsülete, a hivatásunk, kontrollálható tehetségünk, által, már tudják mit látnak. Akkor mi nem is létezünk, így könnyen elbánnak velünk, mindazok, akik viszont abban nagyok, hogy betudják maguknak, mindazt amiből mi jól megélhetnénk, tán, már a saját Hazánkban is. Tán, éppen úgy illene ahhoz, mint a még ki nem hűlt kenyérhez, az otthon kisütött töpörtyű és az abból készült zsíros kenyér. Aminek, ha rákerülhetett, a tetejére, a lilahagyma, vagy ráreszelt foghagyma, fenséges étek lett belőle. Régebben mondták, azzá válsz, amit megeszel, most jól nézd meg, hogy a pénzedért mit veszel, milyen minőséget kapsz. Ugyan, hol és milyen körülmények között, készítik, eladásra minazt, ami csábítóan csomagolt, vagy jó minőségű, a megfogalmazása annak, hát a vevőkre erősen hat. Pedig mindennek, megvan a maga ideje és számodra jól ható szintje, annak van egy, az elkészítéshez szükséges idő, a várakozáshoz is, szükséges ideje. A megfelelő életminőségedre ható, sikerélménye, ha magad csinálod, az étked, az elkészítéséhez szükséges, közbeni, tapasztalásod is meglesz. Amiről azt is látod, amit késznél már nem, végig is kísérheti hát, az elkészítésnek a folyamatát, a jó érezését közvetiti az gondolkodó agyadhoz, az azzal járó, jó élményeket, a végén, a sikerélményt nyugtázó két szemed. Sokat kap azáltal, a hétköznapi tapasztalás közben, az emberlánya, a fokozatosság élménye megmarad és amikor újra hat, már ismerős a gondolkodó agyadnak. Ha van, elég abból, ami már, a megélésben, csak keveseknek tetszik, a tudásához és a sorsához, bőven, vagy aktuálisan, éppen, kellő alázata. Nem igazán akarják megérteni, én szerintem, a tudás nem hatalom most, hanem valami plusz energia, ami hat ada ahol a tudás, úgy keletkezett, hogy a saját megélései gyanánt lett, felfedező általa. Nem téveszthető össze semmiféle, ki ha én nem hatással, mert az pont az ellentettje, a valóságos, saját tudásnak. Jer velem, jó öreg, másom nincsen, mint az íráshoz a lehetőségem, azt sem tudom, kinek írom itt le, előbb és lesz belőle kiváltsága, vagy nagy pénze, amiből én nem látok, és nem is tudhatok bevételként, magaménak, semmit . Nincs más módom, mint a várakoztatásban, amit éppen szükséges, az eddig elért, jó életminőségemnek, a megtartásához, azt legalább, igyekszem és remélhetőleg, naponta, meg is óvom. Nem üresben várakozom, ide leírom, mindazt, amit már naponta összefüggésében, a tudásom szerint meglátok. Mind ehhez a sokaknak, akik tán ugyszintén nem látszanak, is, jó egészséget és jó szerencsét kívánok. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.26. Aztán miért jó az, ha nem fejlődhetünk, pedig szeretnénk, tudni mit miért, úgy várnak el tőlünk. Hiszen aközben is fejlődhetünk, használjuk az agyunkat, az egyszerűt követjük, nem akarunk senkit sem legyőzni, se meggyőzni. Csupán nem szeretnénk magunkat befőttnek érezni, ami arra vár tán, hogy majd egyszer valaki, jól megtölti a bendőjét általa. Értem én, hogy miért nem jó az, ha megtanulunk segíteni magunkon, hiszen akkor nem marad meg, a látszata annak, hogy micsoda nagy agy, vezényli le ezt az egészet. S nem lehet az másképp, csak úgy, ahogy a megmondó embernek éppen kényelmes lehet. Amit meg és feltaláltam, azért már sokszor megszenvedtem, ha megszólítottak, hogy gyere közénk, egyszer – egyszer elmentem úgy is, hogy már felnőttnek számítottam. Hiszen gyermekként, a nagyfaluban, jártuk a hirtelen lett, nagyszüleimmel, azokat a helyeket, ahova már nem előszőr mentünk és elvártak oda, a jó minőséget nyújtó zenélése miatt, a nagyanyámmal, bennünket. Amíg a nagyanyám harmonikázott és meghatódtak általa sokan, addig mi gyermekek játszottunk szépen csendben, ahogy azt ott illett. Nem járhattam egyetemre, akadémiára jutottam be, ahova azért mentem, valaki mondja meg nekem, mit miért úgy mondok, amikor, a tenyereknek a térképét leolvasom. Megtudtam, megtapasztaltam, amit csak lehetetett, mivel addigra már azt is tudtam, hogy nem vezetni születtem. Hát nem volt affinitásom arra sem, mentem tovább és tapasztaltam, előbb, a gyakorlatban, s miután összefüggésében megláttam, meg is rajzoltam. Így a saját meg és feltaláltamat oktatnám, most is, nagyon sok jelentkező lenne arra, a maguk által jónak tartott megoldásokat, üzenetként, kapom naponta. Beérett az oktatásom arra, hogy legyenek hozzá eszközeim, viszont nem adatott meg számomra most, annak a pénz mennyiségnek a megteremtése, ami ahhoz szükséges lenne. Ha meg a szívességből felajánlottakra gondolok, onnan már megjöttem többszőr, a vége az lett volna, hogy magának tudja be. Nem elherdálni szeretném, leginkább, a már arra beéretten, jó minőségben, a szintjének megfelelő, méltóképpen jó megoldását keresem. Várakoztatva vagyok, úgy 14 éve, nem vállalta fel senki sem, hogy mit találtam meg és fel, nem látták át és így, felvállalni sem tudják. Sokaknak ott lenne a helye, még sem jutnak be, a nekik megjáró, legjobb egyetemekre, mivel nincs rá pénzük. Ah, most rögvest bocsánatot is kérek, nem feszegetném, a most éppen bevétel mentes időszakomban, a nagyon szűkös határaimat. A megoldás arra a közbenső időre, a saját agyuknak a sikerélményeinek a szinten tartására jó, az amit meg és feltaláltam, összefüggésében, az oktatásához jó minőségben, megrajzoltam. A múlt elmúlt, gondoljál most, a mai napra, sikerélményekre vágyna a gondolkodó agyad, nem punnyadásra. Íme itt van, megrajzoltam, 153 oldal, az oktatási formája, mivel mindenki más sorsot és generációs feladatot hozott, mást fog kihallani és meglátni általa. Ami beleillik majd, a saját sorsába, úgy, hogy azt a pillanatot nyugtázza majd a gondolkodó agya és utána már a sajátja, a megfelelő sejtje elraktározza. Ah, persze, sok lesz ez mára, a gondolkodó agyamnak, igénye szerint, írok naponta, mivel nincs, magyarul beszélő jelentkező az oktatásomra. Hát csak nézem, hogyan száll el a lehetőségem, na meg mindazoknak, akik képesek lennének lefordítani azt, a más nyelveken bejelentkező, tanulni vágyóknak. A meg és feltaláltamat, kispénzzel csupán araszolni lehet csak, a nagypénznek nem érdeke valószínűleg, az, hogy az emberek használják, a saját fejlődésükhöz, azt amit feltaláltam. Be és megtanítható lenne sok – sok arra emberileg is érett és más nyelveken is beszélő emberséges, akik lehet, hogy most csak néznek ki a fejükből, mert nem tudják, hogyan tovább. Nem tudunk egymásról, ők nem olvassák azt amit ide írok, én meg nem tudok róluk, hát szükség lenne, valamiféle összekapcsolódási lehetőségre, mert anélkül sokan várakoztatva vannak a semmire. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, nem gond, ha nem érted, más dolgod van neked, tiszteletem. Sokan, mások meg, mivel keresik a jó megoldásaikat, értik már, mert ugyanúgy, a lehetőségeik hiányát élik, és mostanra már túl hosszú ideje annak. Mindenki más tehetséget hozott, más időben, másképp éli meg, más és más, kultúrának megfelelően fogja fel, helyezné, el magát benne, ha lenne ahhoz lehetősége. Szép napot, kellemes napot, jól megélhető életminőséget, kívánok, mindenkinek, akiknek ez most jól esne, hogy a mai napját úgy élhesse meg. Nyugtázva, hogy nem csak elment egy nap megint, a semmibe, hanem az amit közben, gondolkodva felfedezett, jó érzéssel töltötte el, a lelkes, szíves, motiváló énjét. Talán lesz remény ahhoz, hogy a racionális énjét fejlesztőkhöz is eljut, a saját érdekeltségeikben, esetleg a családjaikban, felfedeznek valakit. Aki más feladatot hozott, s megértik, hogy miért nem követte őket, lehet, hogy meg is bocsátanak nekik. Vagy, tán eszükbe jut, hogy nem kevesebbet hozott feladatnak az őket nem követő sarjuk, hanem a másik oldalát erősítené fel a családjuknak. Bocs, bocsánat, most mára, lehet, hogy békén hagylak. Ha az emberlányának van alázata ahhoz, amit meg és feltalált, ne várjad tőle, hogy vitába bonyolódjon, érvelni tanult meg, a sok várakoztató év alatt. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, védteleneket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Hazaszeretőként, embertisztelőként, gondoskodásáról biztosítja midazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják, mert nem látják át, azt, ami nem róluk szól. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal, a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie, minden szinten, az érintetteknek. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. https://julamami.com, heringesarpadne@gmail.com Tiszteletem.
2022.08.25. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Segíts magadon, az Isten is megsegít a módja, számomra, sok éve megoldom, ismerem a sorsom.
Nem gond ám az se, ha gügyének nézel, ne olvasd el, menj tovább, nem szükséges fejlődnöd sem, ha úgy döntöttél, elég az egyik oldaladat ismerned.
Nem vagy felelős értünk, akik által, észrevétlen, gazdagodtál, vagy a tehetségedre, általunk találtál. Ha úgy döntesz, hogy semmi közöd, az eddig történtekhez, nyugodtan tovább is léphetsz, sokan teszik ugyanazt.
Egyéni vállalkozók, szolgáltatók vagyunk, nem szolgái senkinek, ha mégis úgy döntenénk, az egy nekünk, rólunk szóló, más történet.
Nem tudom, tudod-e, mivel senki sem felelős értünk, a saját Hazánkban, ránk lett bízva, hogyan oldjuk meg, a naponta zúduló problémákat. Amikor már úgy érzik, hogy felhalmozódtak, akár naponta változtatják, gondot nem jelent az sem számukra, a lényeg a papírforma.
Azokban a magasságokban, nem szükséges a lábuk alatti talajra figyelni, majd megóvja a sok rajongó, őket mindentől. Mindaddig, amíg az érdekük arról szól, ha megváltoznak a körülmények, majd másokról szól a rajongásuk.
Nem kapunk annyi nyugdíjat, hogy meg tudnánk élni belőle, pedig dolgozunk egész életünkben. A Hazánkban tán van is annyi tartalék, futná arra, amire a megszokott módon, szükséges lenne. Ah, oldjuk meg, azt halljuk, tőlük, akiknek felelősnek kellene lennie, mindenért, amit felvállaltak döntő emberekként, mi vagyunk a Nép, belőlünk, általunk lett, a Hazánk.
Nem szeretnénk eltartottak lenni, hiszen egész életünkben azokat a sikereinket éltük, amit a munkánkból megteremtettünk, ismerjük a munka becsületét. A tehetségünkből élünk, napi sikereket élünk meg most is, feltaláltunk valami az emberek számára fontosat, nincsen belőle több csak egy.
Vannak országok, ahol nagyon megbecsülik a feltalálókat, a hitelesen szolgáltatókat, hiszen adják, a szinteket, hitelesen tartva, mindazok által, a Hazájukat.
Mi akik, nyugdíjasként, a Világ felé, szolgáltatók vagyunk, évek óta, megváltozott a szolgáltatók szerinti megítélésünk, nem a teljesítményünk minősége miatt.
A hatalmaskodás tetszett meg tán ennyire, sokaknak, akik úgy érzik különbek mindenkinél, erősen hat az, hogy hiányzik viszont az emberséges igényességük.
Erre is rájönnek, amikor eljön az ideje, hogy szembenézzenek azzal, amit egyedül maguknak köszönhetnek, mint teljesítésüket.
Itthon a saját Hazánkban, nincsenek számunkra, a kialakult helyzetünknek megfelelően, megoldások, nem gondolkodtak úgy, hogy nekünk is legyen a saját Hazánkban megoldásunk.
Hahó elfeledkeztek róla, hogy előbb voltunk itt, a Hazánkhoz teremtésben otthon, szorgalmasan éltünk. Mert mi már ismertük a Hazaszeretet érzését, előtte annak, amikor úgy döntöttek, hogy fölénk kerekednek, megmondó embereknek.
Mivel, nekünk, számunkra is láthatóan, most már, csak sok pénzért adnák azt, ami eddig, a tehetségünk által elvégzett jó minőségű, munkánkból ered. Jó minőségben, hasznosan, alkalmazható, jó munkánk gyümölcseként, úgy élik, mintha maguk teremtették volna.
Számunkra a jó megélhetésünket biztosította, a tehetségünk által adott tudásunk, mindaddig, amíg hozzáértő emberek döntöttek.
S nem rugaszkodtak el a talajtól, olyan magasságokból mondják meg, hogy miként éljünk, hogy annyi hitelessége sincs, a megfogalmazásuknak, hogy legalább látnák azt, amit nekünk megélhetésnek szánnak.
Most, online, vagy nem okos telefonon, nincsen megoldásunk ingyenesen valami miatt, le kerültünk valahova, ahol már más elbírálásunk lett, csak a szenvedői vagyunk annak.
Anélkül, hogy tudnánk róla, mi történt, tán csak annyi, hogy az addig megszokottan jól működő, minősítésünket nem védte meg, időben senki, akinek az akkor a feladata lett volna.
Bennünk van az érzés, hogy mi is minősítsük azért, akik nem végezték el, megfelelő minőségben és időben, a szintjük feletti, hozzájuk képest, túl nagy, a tudásukhoz, túlvállalt feladataikat.
Tengernyi sok nőhetett ki, lehetett azóta, látszatra profi és ha nem nézed, alaposan át az apró betűket, holnap már nincsen semmid sem.
Mivel nem adnak már, a Hazánkban semmit, számunkra elfogadható áron, ahhoz, hogy nekünk megfelelően, szolgáltatni tudjunk, nem tudunk hova fordulni.
Mivel nem álltunk be a nemlétező sorba, tisztességben, becsülettel szeretnénk megöregedni, a lelkiismeretünk szerint, a sorsunkat élni. Ahhoz szoktunk, hogy tervezünk, elvégezzük és a jutalma, az annak megfelelő életminőségünk, eltartjuk magunkat, megtartjuk a tartásunkat. Úgy néz ki, hogy az arra éretlen döntőknek, fölösleges gondok lettünk, a jól látni is alkalmatlan, hozzájuk képest, túl magas szinten élő, magukat jelölő, önjelölt, döntőknek.
Még nem jöttek rá, ha mi nem teremtünk, nekik kell majd sokat és jól, dolgozniuk. Úgy, hogy annak megfelelően, amit bele teremtenek a Hazánkba, azért megbecsülést, ugyanúgy nem kapnak, mint ahogy velünk bántak.
Adok – kapok, egészséges körforgásban maradok, megyek tovább a nehéz úton, pedig már teljesítettem többszőrösen, van hozzá energiám, teszem az éppen adott dolgomat.
Nem adom fel, feltaláló vagyok, azon leszek, hogy megoldom a magam módján, ahogy eddig mindig, leírom ide, ez mindig bejött.
Hátha idetéved valaki és elolvassa, szemezget belőle, életszerűvé teszi, úgy, hogy nem kérkedik vele, mert érzi, hogy emberileg érintett benne.
Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, nekem ez nagyon megy, nem magamért teszem, már nincs miért, viszont, hátha megjön a kedvük hozzá, akiknek eddig nem ment.
Láttam én már olyat is, akinek nem sikerült, megoldani azt, amit sok – sok évig halogatott és egyszer csak, az összes feladatát kapta meg, úgy, hogy nem készült fel rá, emberileg. Időben jelentkezett be, hát, nem rogyott bele.
Tisztelettel élj, hogy azt is kapjad, a saját idődben majd és ne azt, amit okoztál anélkül, hogy amit felvállaltál, tudtad volna, hogy megfelelő emberséges tartásod volt-e akkor, ahhoz.
Kiszolgáltad magadat, mások tudását használtad, fel és kihasználtál sokakat, mert nem mondta senki tán, hogy amit lehet, azt azért nem szabadna.
Vagy csupán az üzletben győztél le és meg mindenkit, az akkor vélt, igazadról, úgy, hogy mire felébredtek, már rájöttek kiben bíztak akkor meg. Tán nem kellett volna, ott maradtak kiszolgáltatva, az üresedésben is nagy törtetésben lévőknek, mert üzletembert játszanak, nekik már csak a pénz számít és semmi más nem.
Engem nem a pénz tett emberré, nem tudtam volna meggazdagodni, mert mást adott a sorsom, mindent meg is csináltam. A tehetségem által, találtam a hivatásomra, sokan tiszteltek meg mindazért, amit, a tudásomnak megfelelő, alázattal szolgáltattam számukra.
Az idén minden felszínre jön, nehéz időszak következik mindazoknak, akik nem akarták észre se venni, nem nőttek fel, emberileg a feladatukhoz.
Vagy túl korán kaptak meg mindenféle jót és szépet, nem kellett tenniük se érte, potyogott a manna, emberi tartást, az, számukra, nem adva.
A Logo átrajzolása látszik, ki mikor engedte ezt meg magának. Magyarországon fizettem ki, a védjegyet, mi történik, ha arra sem figyelnek, hogy az is hiteles maradjon.
Amikor nem tudod, hol vannak, az emberileg elfogadható határaid, feltételezed, hogy különb vagy másoknál és meg is akarod mutatni azt.
A nagy igyekezetedben, azok által, előfordulhat, vakmerően, megcsinálod mindazokat, amiket később már, felvállalni nem akarsz.
Erről szól az, hogy a saját idődben, lenne szükséges, bocsánatot kérni. Mert ha a hazugságaidra halmozod, az összes többi hasonlókat, bizony – bizony, azok már, menet közben, sok – sok ember számára láthatóvá válnak.
Ha nem hozod helyre, amíg lehet, egész életedben magyarázkodhatsz, mert nem hiszik el, azután már, amit a valóságnak megfelelően mondasz, azt sem.
Ah, ha még időben, pénzre válthatnám, a sok éven keresztül, napi gyakorlatban átélt és egy napon, összefüggésében, elméletre megrajzolt, 153 oldalamat, azt a. Tudom, nem felelős ezekért senki sem, nincs szükség, a működőképes, hasznos, életszerűvé tehető, emberséges megoldásokra.
/Emberi jelnyelnek neveztem el, ahogy oktatom, átmegy az oda, ahol arra már igényesen érettek emberileg, hogy mind a két oldalukat fejleszteni legyenek képesek /.
Mint azóta, már az oktatási formáját, mindannak, mint működő emberismeretet, még csak egyedül oktató, Heringes Árpádné a Julamami, csupán, egyenlőre, én magam oktatom.
Hát, az eddigi önmagamhoz képest, magamat most is, eltartani képes, a tudásomhoz mért és a sajátommá vált, alázatommal is, tartásosan, már a megérdemelt szintemen, jólétben élő, emberismerő lehetne belőlem.
Ha nem megy át, nem gond. Akinek átmegy, érti és meg is éli, hogy önmagához képest, mi minden hiányzik a jónak és szépnek, a megéléshez, a saját Hazánkban számára. Sokan vagyunk, akik mindent, ide teremtettünk, aszerint szeretnénk most meg is élni. Magunkhoz képest, igényesen szeretnénk, mint aki most is otthon van itt, a saját Hazánkban, a hétköznapjainkat, az egyszerűben is, nagyszerűen meg szeretnénk most is élni.
Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha, megjön az igényessége rá, az arra már emberileg éretteknek és még időben lesz számukra az, hogy fejlődni szeretnének, a saját sorsuknak is teljesítve. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., által működik az egyéni vállalkozásom. heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, a frissen készült, tenyérfotókat várom és a +36302470589 kihangosított telefonom, ami által szolgáltatok. Tiszteletem.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, https://julamami.comA jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Gondoskodásáról biztosítja midazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie az érintetteknek. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.comA nyugdíjam nem volt elég ahhoz, hogy kifizessem a Julamami védjegyet, spóroltunk rá, sikerült. Ezek a kisember sikerélményei, amikor a telefonhíváson elhangzott, hogy költözzek el, a szülőhelyemről, mert aki hívott megérkezett. Sok mindent mondott, szakemberként mutatkozott be és hozzátette, sárga lapja van, nem büntethető. Így kezdődött a vesszőfutásom, megüzenték, hogy ne menjek ki az utcára, a lakóhelyemen Pakson. Kimentem, a megoldást kerestem, hol bérelhetnék egy helyet, ahol az engem megtisztelő, az / Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó /. tudásomért, hozzám érkezőkhöz méltó a helyszín és a környéke. Felelős voltam értük, ne történjen semmi kellemetlenség velük közben, sem utána. Azután már történtek velem mindenféle nekem szóló történések, hogy félelmet keltsenek bennem. Nem hagytam el a szülőhelyemet Paksot, itt lakom azóta is. Most 2022.08.23.-án még a gépem, olyan hirdetéseket közöl velem, amik csak nekem szólnak, mondja a szolgáltató, mert ők nem látják azt. Eddig megoldottam, mindent, most is azon vagyok, felszínre hozom, hogy mások is láthassák, a zaklató vakmerőket. Nem a pénz csinált belőlem embert, sem feltaláló nem a mások összegyűjtött pénze által lettem, ezzel a tehetséggel születtem. Nem engednek be a saját születési helyemre, pedig már győztek megint, tán lehet, hogy nem biztosak még benne. Mert nem zárkóztak fel, tán még, emberileg a nagy sikereik magasságos szintjeihez, pedig egyoldalúan, csupán csak látszatra megy. Nincs bennem a versenyhez, pocsékolni való energia, nem arra születtem, hiszen tudom, győztes csak egy lehet mindenben. Hála Isten, a tehetségemhez, hoztam a megfelelő alázatot is, így az irigységet tán sosem ismertem, segítőnek születtem, az is megvolt, ki van pipálva. A lépcsőfokokat végig is jártam, amikor szükséges volt, szintet is váltottam, lehet, hogy nem számoltak azzal, hogy feltalálóként, magam oldom meg, a nehezeket. Azon voltam, hogy mindent, amit a sorsom elém tett, nem halogatva, hanem a saját időmben oldjam meg. Láttam, hogyan nyúlkáltak bele, az unatkozók, a segítőkként tehetségesek életébe, hát sokan ellehetetlenedtünk, újra és megint hozzákezdtünk, mert akkor már tudtuk. Nekünk szükséges megtalálnunk a racionális oldalunkat használva, a magunhoz mérhető, jó minőségű életünkhöz a számunkra is járható utat, mindannyian, birtokolni is születtünk. Nem ártunk, se nem bántunk, magunkra is jól vigyázunk, ez nem a racionális oldalukkal hozott tehetségesek sajátja, ez a motiváló, lelkes, szíves, emberségesek sajátja. Én most tanulom, a racionális megoldásaimon dolgozom, nem mások által, a saját sorsom és generációs feladatom által, megoldom, mint eddig mindent, amit elém tárt, megoldandónak a sorsom. Abból élek, hogy a hivatásomat gyakorlom, most éppen nem tudom, mert csak a spam jön át, napi 15 – 30, a hozzáértő is látja, mi történik, az okos gépemben éppen. Hagyom, hogy hülyét csináljanak belőlem, nem fordítok arra időt, már elment, a 71 évemből 14. így is, nem hozott jót, se szépet, amit ide beleteremtettem sokakkal együtt, hazaszeretőkként. Nem történt meg az egészséges körforgásból adódó jó és szép velem, csupán bele teremtettem a Hazánkba, nem kaptam vissza a jót és szépet. Gondolom, sokan vagyunk így ezzel. Viszont a Julamami védjegy logomba már belerajzoltak. Hiszen senki sem veszi azt zokon, ha egy ilyen emberből csinálnak hülyét, mint én magam. Szerencsére tudom, mit miért tesznek, valószínűleg hamarosan a felszínen lesz, minden, amiről azt gondolták, hogy nem látszik, majd ki, hogy kinek és mennyit ártottak. Lehet megtanulni bocsánatot kérni, velem már történtek ezek, már nem segített, mert magamhoz és a feltaláltamhoz képest, addigra, túl sok volt, amit megengedtek maguknak. Van egy lehetőség, ha már igényes lenne bárki arra, hogy megszabaduljon a lelkiismeretfurdalásától, hogy el tudja viselni, amikor majd, már csak magyarázkodni lesz képes, mert tagadni nem tudja, azt ami akkor már látható lesz. Bocsánatkérés helyett, van lehetőség, megérteni, mit miért úgy élt meg, mi szerint csak ismételte és nem oldotta meg, vagy, megy tovább, minden lefele, a koros körforgásba bele. Prevenciós a végzettségem, ebben értem el mindazt, amiért megtisztelnek, újra és évek múltán megint, bejelentkeznek a szolgáltatásomra. Hiszen, már túl vannak azon, amit előtte hallottak tőlem, amikor, a tenyereiket leolvastam. Önmagukhoz képest, nem lettek vesztesek, felismerték, a jót és a szépet, hiszen, felkészítettem őket a mondataimmal. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, oktatom. https://julamami.com heringesarpadne@gmail.com Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem.
Átfordultunk címet adtam a föstésemnek, annyi idő alatt készült el, amennyire gyorsan szaladt az ecsetem, a belemártott festékkel a vásznon. Eladom az összes többi föstésemmel együtt, egy embernek, aki szívesen látja az otthonában a föstéseimet. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami.Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasásnak is mondom. Julamami védjegyesen oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között., heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben a tenyereidnek, a frissen készült fotóit várom és a +36302470589 nem túl okos telefonomat, kihangosítom, úgy történik a szolgáltatásom. A szükséges idő: 60 és 90 perc között van, a díja: 15.000.-Ft. Amikor elköszönök, a számlaszámát is elmondom. Ahova kérem azon a napon utalni és a megjegyzés rovatba írni. Herginges Árpádné egyéni vállalkozó. Tiszteletem.
A pillanat címet adtam a föstésemnek. https://julamami.eu, Heringes Árpádné a Julamami. heringesarpadne@gmail.com
Ugyan hányan csinálnak a webtenyer honlapommal azt, amit akarnak, az is lehet, hogy jogosítványt is kaptak hozzá. Minden alkalommal változik rajta, valami, megdolgozom érte, mire be tudok jutni. A YouTube.com Heringes Árpádné oldalamon igyekszem megoldani, hogy a mondjuk, 600 db. videómat át tudjam vinni úgy, hogy a nyugdíjam mellé, kiegészítés legyen, a követők számával kapjak pontokat. Hátha akik olvassák az írásaimat, 2009. év óta, azt gondolják, hogy követői lesznek, a YouTube.com Heringes Árpádné csatornámnak. Dolgozom már rajta, remélem hamarosan kész is lesz. Privátba raktak a videóimat, mert ezzel képzeltem el, az első lépéseimet, a bevételem, tekintetében. Nem hagyhattam, hogy más országokban, mások húzgálják, rakjanak rá mindenféle, reklámokat, a szolgáltatók szerint, mintha a Julamami védjegy nem is lenne rajtuk. Megdolgoztam, azokért a videóimért, a túlélést jelentette akkor nekem, amikor nem csörgött egyáltalán hosszú ideig a telefonom, mint, ahogy most sem. Akkor készítettem őket, a magam egyszerű módján, mint a lehetetlenben a kisember, megéltem általuk, az egyszerűségemnek a nagyszerűségét. Átsegítettek az üres heteken, a tudásomnak az energiája vágyott, az addig megszokott, napi sikeremre, az egészséges körforgásunkért, adni születtünk mind. Bizony, ha valaki megtalálja és a tehetségéből lesz a hivatása, akkor azt szeretné átadni, hogy másoknak is jó legyen. Találjanak rá ők is, az egyszerűségük nagyszerűségére, amikor a tehetségüket felismerve, abból, ha nincsenek gátak rakva köréjük, el tudják tartani magukat. Hiszen nem mindenki született, hozta a többletet, a racionális oldalával hozott tehetségével, való gazdagodásra. Vagyunk sokan, akik a motiváló oldalunkon hoztuk a sikereinket, lelkesedni tudunk, ha mások is meg tudják oldani, a saját tehetségük által, a sikereiket. Ostobának tartanak bennünket, gondolom, akik nem értik, miért segítünk szívesen, azzal a tudással, ami által, mi már megoldottunk, számunkra addig nem ismert és lehetetlennek tűnő, feladatokat. Nem hoztunk üzleti érzéket, hát igyekszünk, nem ártva, se nem bántva haladni, bevételre van szükségünk, hogy el tudjuk tartani magunkat. Az emberi méltóságunk és emberségesen is, a tartásunk miatt. Mind a két talpunk alatt szükségünk van, a talajra, hogy járni tanuljunk, miden féle hatások következményeiben is, érezni tudjuk, ez itt a Hazánk, ide szült bennünket az anyánk.
Akkor jött ez a mondat. Fékezz, mielőtt megszoknád, a lóval növelt magasságodat, mert megteheti helyetted a lovad. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem.
2022.08.21. A pillanatom tükre… Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, a frissen készült tenyérfotókat várom. A nem túl okos, +36302470589, kihangosított telefonom, az eszközeim, a feltaláltammal történő, szolgáltatásomhoz. Amiben most élünk, az annyira alacsony szinten van, hogy a saját sorsodban a motivációd, ha nem veszed időben észre, elsorvadhat. Fáradtnak érzed magadat és nem érted, miért van az, hogy már fáradtan ébredsz fel, pedig annyit aludtál, hogy azáltal régebben, kialudtad, magadat. Nyomod a régit, a nem is létező sablonba bele. Oda teremted bele a megszokottba, valakinek az is majd jót tesz, hiszen túl sok éve annak is, csupán, a pénzről szól minden. Ha nem vetted észre, hogy a bal oldalad irányába, a racionális énedhez teljesítesz. A jobb oldaladat észre sem vetted, hogy kikopott belőled a motiváció, mindazok által, amit a pénzed által vehetsz meg. Ah félre ne értsed, a racionálisan erős éned kiszolgálása mellett, a lelkes, szíves, gondolkodó énedért is, neked lenne szükséges tenned. Mert, ha mások végzik el helyetted mindazt, ami a saját életörömödet szolgálhatná, becsaphatod magadat, ha túl nagy a bizalmad. Látható már minden, a felszínen van, ahol a megmondóknak az is lehet, hogy már nincs is tanácsadója. Hiszen úgy tudják, már a mindenek mindenét is, mindenkinél jobban tudják. Egyedül nyomja, mindent ugyanoda, ahogy éppen puffan, úgy esik majd néhányakat, a szintjük felett tartva, másoknak meg, már a sok hiány, mindennapi betevőért szól csak. Az egész életükben, a jót és szépet teremtők, megalázódnak, a tehetetlenség, mivel, az egészséges körforgástól távol vannak, idő előtt az üresedés felé irányítja az útjukat. A motiváló énjük adta, örömérzetük helyett, csak a pénz mennyiségét mérik, más már nem hat rájuk, nem is gondolnak vele, ha, ah, végleg, elveszíthetik, a motiváló energiájukat, a lelkes, szíves, gondolkodó énjükre, az kiüresítően hat. Nem valószínű, hogy tudnak róla, amit kivetítenek, az a hozzáértőkben, már tudatosítja, éppen hol tarthatnak, az össze – vissza hatásoknak a takarításában, rányomva azt, mindenkire és mindenre. Azt tapasztaltam a nagyon sok ember által, akik a hivatásom miatt, megérkeztek és tömegnek számíthatna, azon emberek száma, ahányan személyesen megtiszteltek. Az email már csak a mindenféle spam, nem jön be más, mint, hogy mit fizessek éppen be. A szolgáltatók kiszolgái lettünk, megkönnyítve a helyzetüket, hozzászoktunk, hogy mi fizetünk mindent és ahova éppen, az azt kigondolók szerint kéne. A kényelmüket óvják meg, minek fejlődnének, gondolkodniuk is minek, vagyunk mi a Nép, akik szó nélkül, viselünk el mindent, úgy néz ki, elkényeztettük őket. Ah, jer velem, jó öreg bocsánatot kérek, tegyünk oda még egyet, hátha kedvet csinálunk, ahhoz és másoknak is megjön hozzá és a saját sorsukhoz, az esze. Be és megtanítanám mindazt, amit érdemben, különböző szinteken a hétköznapi életükben hasznos alkalmazni tudják. Ezt betanítani, hogy tudják tovább oktatni, egyenlőre néhányan, azután, átadnám, az oktatásom által, mindazt amit, egyedül én tudok, úgy tovább adni, hogy az hatni képes, pont oda és akkor, ami használható, hasznossá válhat, mindazoknak most, akik ott tartanak emberileg. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.14. Kérem, ne küldjön emailt, hiába küld, ennyire sokat. Látom és értem, hogy a megkönnyített változatával, nagy pénzeket szeretne aratni, a feltaláltam által. Nem vagyok hozzá partner, a feltaláltam, a megfelelő racionális oldalán is otthon lévő, értő kezekben, majd idejében, kitudja, az igazi értékét fejteni. Nem megszabadulni akarok, a feltaláltamtól, a megfelelő emberségesen működő üzletember oktatásával, adnám majd át, hogy az esetleg, évekig eltartó, be és megtanítási idő után, oktassa azt, az értékének megfelelően tovább. Tiszteletem. Heringes Árpádné a Julamami.
Magyarországról, Paks, Vadász u.59. a Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami Tiszteletem.
Látod, látod, megint lett egy hasonló szinten értő, akár a racionális, vagy tán a motiváló énjét érintő, a belső kontrollodnak jelző, a tehetségéből emberségesen élő, ahol átmegy a szó, ami az Isten adta, jó embereknek való. Gondolom megvan, ahhoz is a terve, ahol a pénz adja meg, a felsoksorozott látszatot, tán nem is gondolnák ott, hogy a felszínen van nagyon sok minden, láthatóan. A tudásnak van egy össze nem téveszthető rezgése, az Isten adta a tehetséget mindenkinek. Aki még csak ott tart, hogy irigye lett minden tehetségesnek, tán ideje lenne felfejlődnie a saját tehetséges szintjére, hogy ne maradjon meg minden, a következőkre. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. A tanulása közben, jól érzik magukat, akik felvállalják azt a nehezet, amit át is élnek közben, amikor szinteket váltanak és elhagyják az addigra már kiüresedett szintjüket. Magyarországról, Pakson, a Vadász u.59. Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami. Tiszteletem.
Az idén tudás nélkül már nem megy, amivel együtt jár az alázat és szükséges hozzá, az emberséges tartás. Minden döntésnél, ügyelve arra, hogy megmaradjon az emberi méltóság. A tisztelet jó, a szeretet szép, vigyázzunk rá, hogy az adott szó, ki ne üresedjék. Heringes Árpádné a Julamami, egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. A, heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, tenyérfotókat várom és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.10. Hergáljula az emberlánya. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Mond mit tettél, meddig mentél utána annak, ami régen működött, remélted most is hasznot hoz neked. Az emberséges tartás és az emberi méltóság általi tehetség, a hivatás, az elvégzendő és elvégzett, munka becsületének ismerete. Egyenként születtünk le, mind más sorsot hoztunk, családon belül is, más és más, a generációs feladatunk is. Nem fárasztod magadat, az alkalmazkodásnak a megismerésével, minek lennél toleráns, a tudáshoz megfelelő, alázat, az meg mi, nem neked való úgy érzed. Hiszen megvan már mindened, elérted, hát ugyan minek, vesződnél, szerinted, fölöslegesnek vélt fejlődési lehetőséggel. Jó az úgy, ahogy van, úgy volt és úgy lesz, eldöntötted, nem változtatsz, minden erőddel azon vagy, a régi megfelel neked. Így észre sem vetted, a Világ és körülötted is, minden más is, s a talaj a lábad alatt is, megváltozott. Mivel nem fejlődtél, nem a saját szintedet éled, már régen, a hol behízelgő, máskor meg, erőből működők szekereit tolod. Szép napot, jó napot, a múlt elmúlt, most éppen azt éljük, amit lehet, a holnap úgy is, a megfelelő időben, megtisztel majd bennünket. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért, prevenciósnak születetten és végzettséggel. Tiszteletem.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért., fantázia nevet kapta, mivel Prevenciós a tehetségem és a végzettségem. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, történik. A, heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időpontban, a tenyérfotókat várom, a +36302470589 kihangosított telefonom, a megfelelő eszközöm, a szolgáltatásomhoz. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Meg is tagadhatod önmagad, azzal,
ha nem vállalod fel,
a saját kultúrádat és helyette,
a szándékod szerinti,
kultúrájúnak mutatod magadat.
Attól még a génjeidben a saját kultúrádat
erősíted akkor is, ha látszatra a mások kutúráját
vetted fel. Hiszen nem mindenkinek van jó emberismerete,
ahhoz, hogy a jó és a rossz közötti határvonalat felismerje.
Amikor egy napon, egy ritmusban megrajzoltam az oktatási
formáját annak, amit feltaláltam, alázatom is lett hozzá azáltal.
Nem lehet a látszatosat nyomni úgy, hogy az idén ne derülne
ki, az, hogy a valóságtól, mennyire erőlködte el magát.
Azt gondolva, hogy a többi kutúra azt nem veszi észre,
hogy miért az a nagy készülődés, tán minden már
ugyanabban a kézben, egy az ügy, több nincsen.
Megkoronázná már, nincs más hatás.
Nincs panaszra okom, a tehetségemből lett a
hivatásom, jó időben kerültem, arra az Akadémiára,
ahol hozzáértők voltak. Szükségem volt arra emberileg,
hogy kitűnő megajánlottat fogadjak ott el, hiszen ahhoz,
ami hivatásom, az volt, a legmagasabb szintű kontroll.
Mivel addigra már találkoztam, 15 ezer emberrel,
hát, annak a tapasztalatnak a tudásrezgése ott
volt az emberségemben. Megtapasztalhattam,
a gyakorlatok közben, hogy mi mindenről lenne,
fontos tudnia, mára már, alapban sok -sok embernek.
Oktathattam volna, mert kaptam hivatalos engedélyt,
arra, de nem tehettem. Mert a lelkiismeretem azt,
nem engedte meg, hogy szembe menjek azokkal,
akik, akkor voltak ott. S a hozzáértésükkel,
felismerték bennem, azt, ami a tehetségem.
Tisztelettel tartozom nekik, hiszen, tartást
és emberi méltóságot kaptam vissza általuk.
A racionális létem avitt, mivel nincsen ahhoz
késztetésem, hogy bárkinek ártsak, vagy
bántsak, azért, hogy nekem jobb legyen.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozóként,
ki vagyok téve, mindannak, aminek mindazok,
akik hitelesnek véltük, hogy akik döntenek
felettünk, azok tudják is mit miért tesznek.
Ez itt a Hazánk, mi vagyunk a Nép, akik
megdolgozunk most is, mindazért, hogy
haladhassunk, építhessünk, a szakmai
tudásunkat, érvekké formálva, alkotni tudjunk.
Nem tudjuk akkor még, amikor lehajtjuk a fejünket,
hogy kipihenjük mindazt, amit azon a napon kaptunk,
új és még újabb változatokban. Kapkodhatjuk a
lassan megint, a mezítlábas talpainkat, hogy
el ne veszítsük azt, ahova sok munkával elértünk.
Nekünk egyszerű embereknek, azon jár az eszünk,
hogy amit megalapoztunk, azt adnánk tovább a
következő generációnak alapnak. Ezzel be is érnénk,
nem kívánunk, a mások lehetőségei szerint élni, a
saját sorsunkat szeretnénk, jó minőségig vinni.
Úgy nem fog menni, hogy amikor elértünk egy
nekünk megfelelő szintet, amiért megdolgoztunk,
ismerve a munka becsületét, nem megugrottunk.
Egy napon a döntő emberek, hogy nekik legyen
meg kényelmük, miért fejlődnének, ha így is megy.
Eldöntik felettünk, hogy holnaptól már mindent,
megváltoztattak, tán kényükre kedvükre legyen az.
Egy – két mondat ide, talán a tapasztalat hiányzik,
az elmélet az kevés lesz, ahhoz, hogy meggyőző
legyen. Ah, miért jó az nekünk, hogy állandóan,
arra kell figyelnünk, változott-e valami éppen.
Nem kérdezik meg az embereket, mert
lehet, hogy sokan belefáradtak, abba,
hogy már, semmi nem értünk, a Népért van.
Egy valamiféle ügyet hajszolnak, az is lehet,
nem is ismerték még fel, hogy értük sincsen az.
Jer velem, jó öreg, gyorsan bocsánatot is kérek,
ah el ne késsek vele. Egy Haza ez csak egy, ezt el
ne felejtsétek, amikor az átfogalmazásokkal
mint a dobpergés történtek a változtatások.
Én nem szégyenlem zokogtam, és igen gyakran.
Hiszen az emberismeretem jelezte, nincsen az úgy,
rendben, hogy azt sem tudja, a Nép mi történik vele.
Igen, tudom, ez nem az én felelősségem, de azt leírom.
Amit szükséges leírnom, hogy ne csorbuljon mindaz,
amit a saját sorsomért, a következők alapjaiért és
Hazaszeretőként, a Hazánkért tehetek, csupán ez.
Azt már ne, hogy az oldalaimmal alapozza, meg
kellett volna kérdezze, a válaszom az, NEM.
Vannak akik rákapnak, arra, hogy
amikor elérték a sikerüket,
úgy csinálnak,
mintha,
a szolgálatás
igénybevétele helyett,
talán üzleti kapcsolatunk is
lenne. NEM, nincs üzleti
kapcsolatunk és semmi
más kapcsolatunk sincsen,
mint, hogy szolgáltattam.
Ez lenne az üzleti terv,
másokra alapozva,
a látszatra
hagyatkozva.
A munka
becsülete,
azt is jelenti,
én magam
csinálom,
a tervét
és a
munkát
is én
végzem.
Volt már
gondom
elégszer,
azzal, hogy
az emberségemet
nemcsak félre érették,
vissza is éltek vele.
Amikor az emberlánya,
munka nélkül is megtalálja,
azt, amivel a tudását tovább adja.
Abból ugyan nincsen bevétele, de
nem bújhat ki az emberségéből és
nem is szeretne, így hát szintet vált.
Mivel botcsinálta üzletasszonyként,
Heringes Árpádé egyéni vállalkozó.
Műhely, a megelőzésért., Prevenciósként.
Jula az emberlánya. Julamami védjegyesként.
Lépj tovább, ha nem szereted az ígéreteidet
teljesíteni, azt viszed tovább és addig emeled a
szintjét, amíg el nem hagyod a valóságot és
mindenáron csak magadnak jól, megcsinálod.
Megjöttem én már onnan is,
többször voltam ismétlésben,
bár nem én terveztem,
de nem volt más lehetőségem.
Önmagának is árt vele,
akkor, ha azt,
ami a saját Hazánkban lett feltalálva,
nem engedi be, a köztudatba.
A tudáshoz megfelelő,
alázat is szükséges lenne,
ha hozzá hatalmat szeretne,
az már a múlt, elmúlt.
Lehetne, hogy ne vállaljon olyat, amivel
nem bír el, mert amikor lefele megy,
azzal mindenkire úgy hat ám.
Ah, hát mondjuk,
ahhoz szükséges az átélése,
a Hazaszeretetnek.
Pedig látszik,
hogy nincsen semmi eszköze ahhoz most, se.
Amekkorát mentünk lefele, sokan, ahhoz képest,
amit addigra elértünk, több munkával is vegetálunk.
Ha nem engedik be a szolgáltatásomhoz az emailt, ami azért
érkezne, hogy pénzt keressek általa, azt minek nevezné, hinnye.
2009 óta vagyok fent az interneten és szolgáltattam már sok
országban, most meg, se megfelelő nyugdíjam, sem a lehetőségem
nem adott,
ahhoz, hogy a feltaláltam által,
szolgáltatni tudjak, sok országban.
Ne az én gondom legyen az,
biztosan van sok jól kereső,
akinek ideje is van bőven.
Arra is megtalálja a megoldásokat,
hogy ezzel a ránk rakottal is,
működni tudjon, a szolgáltatásunk.
Megjárna az nekünk, sokat dolgozunk,
azért, hogy a munkánk becsülete módján,
megdolgozva érte, jó minőségű életet éljünk.
Mi a munkánkat megbecsülő Nép,
úgy is jól érezhessük
magunkat, a saját Hazánkban,
hogy hála Isten, nem adtunk igent.
Tízszer annyit kell dolgoznunk,
hogy a saját szintünkön maradjunk,
az internet világához képest,
felfele szükséges naponta megoldanunk,
mert, úgy döntöttünk, hogy az önbecsülésünket megtartjuk.
/ Ha mindent csak úgy lehet, ahogy a megmondónak jó,
akkor majd ott ül a tömeg, a küszöbén,
hogy ne maradjanak le, hallják időben azt,
amit csinálniuk kellene. Hiszen,
az intelligens alkalmazkodóképes,
s vannak sokan, szinte,
minden családban, legalább egy.
Akit nem értenek meg,
mert eltérő attól a viselkedése,
amit generációsan csak ismételtek sokszor,
a családjukban. A tapasztalatom az, hogy a következő
generáció szülöttjei, magasabb szintű feladatokat hoztak.
Persze, nem pótolható sok pénzzel sem, ami nem megértve,
kinevelődik belőle, még mielőtt felnőne, ki ne üresedjen, ah.
Ezek nem függnek össze, az életkorral, kommunikálni,
kommunikálni, kommunikálni, fejlődni és
megtanulni, most, jól kommunikálni.
Ha nem veszi észre időben a szülő,
hogy neki kellene, megismerni a gyermeknyelvet,
felfejlődnie oda, ahol a gyermeke kommunikál nap mint nap.
Akkor hiába minden, alacsonyabb szinten nem fogadja,
a gyermeke azt, amiről több és más ismerete is van, mint a
nem megértő szülőjének. Amikor az emberlánya, elér oda,
ahova akkor érhet el, bárki, ha megcsinálta,
állapotban van. Annak a szintnek megfelelően,
ahova született és ahol nevelkedett,
vagy a legjobb esetben, ő nevelte fel magát,
a saját tehetségével. A hivatásához felért,
azóta is gyakorolja, mindenkor fejlődve,
a körülményeknek megfelelően él.
Amit a tehetségével ért el, tartást ad az,
s abból meríthet nyugodtan, egész életében.
Sok miden van bennem, tapasztalt tudásként,
amit életszerűvé is lehetne tenni, magához venni,
sok szülőnek és fiatalnak, a generációs jelek.
Egy napon rajzoltam meg, az egészet,
a személyiségére szabottan oktatom,
az ő szintjét követem. Én alkalmazkodom,
mert én már tudom, hogy az mit jelent számára,
hogy magától jön rá, a megoldásra, az oktatásom közben.
Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő
Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként
10.00 és 12.00 óra között. Magyarországról, Paks, Vadász u.59.
2022.07.06. Amikor eléred azt, hogy már a többieknél különbnek érzed magadat, hiszen megadatik minden, azon a szinten, amit megugrottál. Azt gondoltad, ha azt képes vagy megugrani, akkor, az a saját szinted lehet, többen is mondták magukról, neked, hogy elérték a szintjüket. Mintha egy külön szigetet látnál, magad körül, hiszen nem tudod, nem hallottál még olyat, ha mások tudása által kerültél bele, csupán csőlátásban vagy. A valóság belülről nem, viszont, kívülről és sok helyről, jól látható, aggódik, hogy szét ne hordja, az, önmagához képest, túlzásait, a manó. Hahó, hahó, hahó, a tisztelet, az alapja az önbecsülésnek, ne legyen hiányos az emberismeret, arra már építhető a saját sors. Ha csak elvárod és nem adod meg, a tiszteletet, akinek még lehet, ne aggódjál, majd megszólít, a saját idődben, a lelkiismereted. Két oldalunk van, ha az egyik felé teljesítettél, ideje figyelni a másik oldaladnak a jelzéseire. Máskülönben nem kapod meg, a számodra a saját idődben, megjáró tiszteletet és nem tudod tisztelni önmagadat sem. Mert, mindent akartál és kapkodva váltottál, hát nem lett, emberileg, a munkád becsülete által, alapod ahhoz. Hát egy ideig az még, életszerű se lehet, nem, hogy sorsszerű lenne számodra, vagy egyáltalán, szóba jöhetne, az neked. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasásként, oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a bejelentkezést várom és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom.
Heringes Árpádné a Julamami . Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó., Sors és emberismeretként oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, tájékoztatlak, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.
2022.07.05. Az álmaidat magad szerint szőtted, azt szeretted volna, hogy sok hasonlóan gondolkodó legyen, arról amit elképzelsz, ne kérdezzenek meg, csak a rajongásuk legyen feléd meg. Azt gondoltad, ismered annyira az embereket, hogy abban amit másoltál, úgy megerősítenek, a rajongásukkal, mintha a saját tudásodnak az ereje, lenne az. Valamit azért, jó, ha tud az ember, mind más tehetséget és sorsot hoztunk, egy ideig csinálhatja a semmit bárki. Viszont amikor eljön a saját ideje, annak is, hogy rájön, még nem csinált semmit se, a sorsát akarja majd, siettetve, jóra változtatni. Várja, hogy a rajongása forrása, tálalja fel, azt is, mint addig, a többi másolni valót. Még pedig, úgy, hogy képes legyen azt, a saját sorsaként, lemásolva, jó minőségű életre váltani. Tiszteletem. Magyarország, Paks, Vadász u.59. a Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., szolgáltatásom. A szükséges idő: 60 és 90 perc, a díja: 15.000.- Ft. Kérlek, ne vedd zokon, tiszteljél meg azzal, hogy a szolgáltatásom után, az elköszönésemet követően, átutalod a / tiszteletdíjamat /. Hétköznaponként 10.00 és 17.00, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, történik az oktatásom. A +36302470589 kihangosított telefonom és a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a tenyérfotókat, a megbeszélt időben várom. Tiszteletem.
Heringes Árpádné prevenciós, a nevemen van 2010. év óta, a julamami védjegy, egyéni válallkozó vagyok, Paksról a Hergál Házból írok, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com
