Két lábbal megállni a talajon,

ha az egyik, a hozott feladat,

elfogyott, mert megcsináltad.

Odateszi a sorsod a következőt,

tanuljad azt, igyekezz megoldani,

mert két lábon állni, könnyebb.

Adj munkát a lelkes agyadnak,

sokáig ne várasd, kiüresedhet.

Ismerem mint a tenyeremet.

Van-e a sorsodban olyan,

amit tudnia kellene,

minden sarjadnak.

Milyen módon

oldod meg a

rád vetülőket,

ha a sorsodat

nem is ismered.

Meglepően sok ilyet

láttam a hivatásomban,

nem ismerte fel senki

a családjukban azt, ami

által, ők előre juthattak volna.

Jártak körbe-körbe kínlódásban,

miközben már megoldhatták volna.

Gyakran inkább kilépnek abból ami

által a feladatukat vonzották ott be.

Azt gondolják, hogy az új helyzetük,

csak azzal, hogy váltottak megoldanák,

 ugyanazt a feladatot, kapják ott is majd meg.

Sem tehetségesek, se okosak nem lettek azzal,

a számukra átláthatatlan, gőgből bevonzottal.

Hamar kiderülhet, nem elég az, ami addig igen.

Meglepően gyorsan oldódnak viszont meg,

a régóta meg nem oldottak, akkor ha ott,

rájönnek a legmagasabb lélekrezgésűek a

családjukban, mi a módja a megoldásnak.

Ilyen sikerélményem van sok, hála Isten,

lelkes, szíves, gondolkodónak születtem meg.

Kérem, a kényelmük miatt most ne vigyenek le,

 lefékezetteket a lehetetlenbe, ahol semmit nem

tehettek még a jólétükért, akik nem ismerték a

lehetőségüket, a sorsuk helyett beleéltek.

Amikor megtalálják az utat a sorsukhoz,

rátalálnak az életútjukra, s haladnak rajta.

Akkor ha egyébként nincs elkényelmesedés

az életükben, tele lesznek sikerélményekkel.

Ha szintjük alatt kénytelenek élni emberiesek és

mások meg abból dőzsölnek, amit nem kaphattak

meg, ah generációkon keresztül látok nehezeket.

Belecsúsznak azáltal, a negatívba, amit okoztak,

 nehezen veszik rá magukat, a “bocsánatkérésre”.

Amikor generációsan megcsinálták az alapokat,

nagyon becsüljétek azt meg, bármilyen kicsi is.

Hiszen egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk

sok szépet és jót, itt élnénk meg mi ugyanolyan

minőségben, mint amit beletettünk, azt kapjuk.

Tartás, méltóság, az intelligensek születve tudják,

a többiek meg amikor ráébrednek, jól megtanulják.

Ne legyen hiányos a tudásuk, a rálátásuk, semmiképp,

haladni tudjanak abban ami tehetséget hoztak, azután

váltva, éppen azt tanulják amivel eddig nem találkoztak.

Aki most nem halad, abban amiben van megragad és biza a

Világtól lemarad, s akkor már hiába, mondja, mondja, mondja.

A többiek a saját lélekrezgésükben fölötte hallják ugyan, de rég,

túl vannak mindazon a gyakorlatban, amit ő elméletben kóstolgat.

A barátot nem vetjük le mint jó időben a nagykabátot, mert mi lesz

veled a nagy ridegségben barát nélkül, ha majd didereg a te lelked.

Áldjon meg az Isten, minden földi jóval, rajtad múlik, észleled-e.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó oktatás, neked.

Szeretettel.

Julamami

 

 

Érzi a kutya orrának

érintését a lábán,

hirtelen az

öröm és a

meglepettség

erejével

lenyúl,

a széttárt

ujjaival

mintegy

emelőkosár

fölhúzza

a lába

mentén

a kutyát.

Nem lát semmit,

de hallja a

hangokat,

erre, erre,

itt vagyunk,

segíteni

jöttünk,

csak

kiálts,

megtalálunk.

Úgy érzi halad,

de egy helyben

vannak,

hát megáll,

megigazítja

a két

legfontosabbat

a vállain.

Óvatosan

átpántolja őket

a karjaival,

összeszedi

minden erejét

és egy félhangosat

kiprésel a torkán.

Egyszer csak,

közvetlenül

mellettük,

villanó

viharlámpa

fényét látja.

Rájuk terítenek

egy jó meleg

subát

és

szinte

váll

a

vállal,

tolják

előre őket.

Sírva fakad

az óriás,

már

mindegy

mitől nem lát,

nem tud elesni,

tisztelettel

körbe fogták.

Legyen szép ez a nap,

ha tisztelettel,

szeretettel

vagy,

adj,

hogy

kaphass.

Egy jó szót,

s az egészséges

körforgásodban

te is benne maradj.

Tiszteletem.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból.

Szeretettel.  Julamami

Gyermekkorában csak  a nagy hajtást látta, más hatás nem volt,

nem terveztek a szülei mást,  mint az adott és másnapi munkát.

    Az apjától szerette volna megkérdezni, miért gyorsult fel annyira,

minden nap betervezte. Elmegy hozzá az öregotthonba, hogy nincs

miért, azt még nem is tudja, azt is levélben írja meg, a szeretett sarja.

Már annyira a pénzszerzés érdekelte csak, hogy észre sem vette,

túlzásba esett. A régi jó barátságai már nem működtek,

régen odalettek, gyakran gondolkodott el azon.

Mi lett volna,

ha menet

közben a

barátainak is,

adott volna a

tengernyi sok

lehetőségből,  amikre

menet közben ráláthatott.

Akkor talán nem épültek volna

le ennyire és lettek volna

kezelhetetlenné, a régi

jó baráti kapcsolatai.

Az asszonyára sem

volt már ideje,

rég nem

hallgatta

meg.

A vacsora

a  hűtőben, fogadta

az asztalon a cédula és

lenne már miről beszéljünk holnap.

Ráripakodott az asszonyára,

ne hívogassa, hát már nem hívja.

Az asszonya beiratkozott valami,

hogyan változzunk gyorsan tanfolyamra.

Sápadtnak, kedvetlennek látja, ha néha

találkoznak abban a nagyon nagy házban.

Meg – megérinti a nem kellemes érzés, már

megint, nem tudott megállni megszerezte,

a többieket is hagyhatta volna előrejutni.

Eluralta az érzés, nem gondolt  már másra,

csak a pénzszerzésre, mintha éhes lenne.

Csinált olyan helyzeteket, amikben már

magának adatott kitüntetéseket. Olyan

végzettségeket vett, amikről azt sem

tudta mit jelentenek, de kellettek.

Erősen szerette volna már, hogy

meg tudjon állni, vitte magával

az érzés, még és még és még.

Már lefele néznek a régiek,

nem néznek rá rendesen,

nem mosolyognak a

képébe pimaszul,

egy megjegyzéssel.

Gyakran érzi besokallt,

nem motiválja már semmi,

nem találja a kiutat, lohol csak.

Nem meri már figyelmeztetni senki,

tartanak tőle,  hogy egy rossz hangulatában

eltünteti a jó üzleti lehetőségekből  végleg őket.

Az egyetlen gyermeke már hetek óta beszélni szeretne

vele, de eddig nem volt rá ideje, halogatta mindig holnapra.

Hát most alig meri kibontani  a levelét,  ami az  asztalon várja.

Rászánja magát és megdöbbenti az első mondata rögvest.

Bocsáss meg apám, nem akarlak megbántani téged, de

kilakoltatták az egyik bérházadból a legjobb barátom

családját, tudod gyermekkorotokban barátkoztatok.

Egy faluból valók vagytok, a leánykája a szerelmem.

Nem tudtam elmondani neked, mert csak  loholtál és

 mindig a holnapi napot jelölted meg, ami nem jött el.

Nagyon sokat kellett bizonyítanom neki, hogy lássa,

nem úgy élek mint te apa,  nem tudom  mi történt veled.

Félrenéznek az emberek, amikor kimondom a nevemet,

vagy, amikor hétköznapi dolgokat kérdezek tőlük.

Mintha tartanának tőlem valami miatt, nem  jó ez itt nekem.

Dolgoztam az egyetem mellett velük apa, neked is dolgoztak,

nem fizetted meg őket rendesen, olcsóbb munkaerőt hoztál oda.

Nem divat már a szakértelem, az elvégzett munka becsülete sem.

Felfeslettek az egymásban megbízó jó szaki kapcsolatok, kiüresedve.

Jól jött a mérnöki agyam, meg a tapasztalat,  amit melletted láttam.

Köszönöm, hogy bejárattad velem a Világot, meg, hogy tanulhattam.

Nehéz a sok jót elmondani neked, pedig hetek  óta készülök már rá.

A nagyapám miatt maradtam  még itt, ma délelőtt elment,  éppen

odaértem, naponta látogattam meg, itt volt a szomszéd utcában.

Egy vaskos borítékot adott, hogy adjam át neked, az asztalon van,

már ne menj oda, intézd el kérlek ott ahol szükséges helyettem.

A kívánsága miatt nincs miért maradjak, mert azt már rád bízta.

A bakkártya amit a születésnapomra adtál, kiszolgálna talán

egész életemben, itt hagyom, kipróbálnám magamat apa.

Az okos telefont viszont nagyon megköszönöm jól jön.

Ne aggódj, nem mentem el örökre, tájékoztatlak,

ha lesznek olyan dolgok  az életemben,

elmondom és tanácsokat is kérek.

Valószínűleg, mire elolvasod,

már a vonaton ülök, jó

lett volna megölelni,

de majd legközelebb…

 

 

 

Mond és mit hoztál a sorsodban,

megtaláltad-e az utadat oda.

Vagy teszed amit lehet,

amit éppen az életed

odavet, nem tervezel,

nem kell elvégezned,

nincs mit befejezned.

S ha valaki halad mert,

tudja mi a dolga, sorsa,

azt megirigyled, s teszel

róla, hogy ne haladjon úgy,

ahogy az életritmusa adja.

Ugyan mit képzel hát, hogyan is

képzelheti, téged lehagyjon, ugyan.

No hiszen, csak olyan haladást látsz

szívesen, ami nem nőhet ki magához

képest sem, nemhogy hozzád képest, ah.

Odáig eljutsz, hogy már csak azok vannak

a felszínen akik bólogatnak akkor is ha nem

kérdezik őket, hogy ne tévedjen senki, igen.

Nem tanulsz, mert minek tanulnál, megvan

mindened már, anélkül, hogy kérdeznél,

bármit eléd tárnak, belőle válogatsz.

Alaposan megcsináltad magadnak,

arról feledkeztél meg csupán, hogy

másoknak is van sorsuk, hozták azt,

nekik is fontos lenne megcsinálnia.

Mert tervezve élnének, nem lehet

értelmesen csak úgy beleélni, aztán,

lesz ami lesz utána vagy előtte, olyan

mintha a saját sorsához nem lenne neki

semmi köze, állandóan hasra esik benne.

Pedig azért tette oda az Isten, hogy valamit

kezdjen vele, ha önmagára nem is tud gondolni,

a sarjainak meg lehetne alapozni, abból is ami van.

Ha mindig többet szeretnél, mint amiben lehetséges is vagy,

boldogtalannak tudod be magadat, az olyan erős negatív hatás,

energia, hogy addig gyakorlod, amíg megcsinálod s igazad lesz.

Legalább azon gondolkodj el kérlek téged, hogy ahhoz képest,

amit hoztál, hol tartasz most, a terveidbe belefér- e a holnap,

ne a mások felé gáncsoskodás legyen a motivációd naponta.

Ha mindenáron megcsinálod, azért is, pedig nem tehetséged

neked, mindenkit magad köré gyűjtesz, akik értenek ahhoz.

A látszatra adva, szoros kézben, folyamatos kontroll alatt

tartod, meg ne lássák a valóságot, nem derülhet ki a saját

hozzá nem értésed, tudatlanságod, minden berogyna ott.

Mivel az náladnál magasabb szinten van, úgyis kilátszik,

nem tölt fel a siker energiájával, idő múltával már kiüresít.

Régóta nincsenek akik beleláthatnának, ahhoz értenének,

legalább havonta ellenőriztetnének ott, éjszakánként alvás

helyett, gyötrődsz, nyomasztóan jelez a felelősségtudatod.

Túlmentél minden átláthatón, kihallhatón, érzékelhetőn,

nem  mered megcsinálni a saját mérleged, hiszen a sarjaid

még nálad jobban elrugaszkodva vannak már benne, azáltal,

 hozzáértőkért is kiáltozna, mert nemcsak családi, nem móka.

Egy haza ez csak egy, ide teremtettük, a szépet s jót, várjuk,

ugyanazokat vissza, nem ok nélkül teremtettünk, mi se ide.

Ha tettél ide, annyit is vegyél ki belőle, ha nem ide, ott várjad,

ahova teremtettél, megjár a minőségi élet neked is ahol tettél.

Azt, hogy ki vagy, meddig mehetsz, hol a saját határod, mit

bír el, kierőltetve, felszín alatt még a lelkiismereted neked.

Ahhoz szükséges, emberismeret, tolerancia, alázatos élet,

mindent beleírt, megmutat a sorstérképed, a két tenyeredbe.

Gondolkodva, tisztelettel, jól bánni az érintődő emberekkel,

mert önjelöltként sem szabadna, azt csinálni amit akarsz, ha

nincs belső kontrollod, mert nem ismered, megszenvedteted.

Ha bármilyen magasságokat céloztál meg magad felett, el is

érted a leged, a csúcsot egyszer, a többit, nem neked adta az

Isten, nincs benne a sorsodban, a mindeneddel se érheted el.

Az alapja az emberiesnek, minden körülmények között ember.

Ne legyen kínosabb az majd annál, ki mit hozott, ahhoz képest,

megcsinálva a sorsát, íme kivé, s a könnyítettben, mivé változott.

      Tisztelet, tartás, méltóság, legyen ottan bőven, vihessen belőle

az ott időző kimenőben, láttassa azt a többi emberiesekkel.

Lehet úgy élni, nem ártunk, nem bántunk, magunkra jól,

csak mi vigyázhatunk, nem pótolhat senkit sem más,

élni s élni hagyni, jó emberi kapcsolatban maradni.

Szeretettel.

Julamami

 

Mi a te sorsod, mi lenne a saját dolgod.

Ki mit hozott, mit nem csinált meg,

s hagyta hátra, neked, egy olyan

családtagod, akiét te viszed.

Generációs  hozadékként.

Mindenkinek van, olyan

feladata családon belül,

amiben ő lenne a legjobb.

Kértél-e már bocsánatot,

adsz-e, elég, dicséretet.

Persze, észre sem

veszed,

mi

 lenne, a

te dolgod.

Viszont, ha,

a lelkes, a szíves,

 a gondolkodó énednek,

jelezéseit komolyan veszed,

elindulsz valamilyen irányba.

Teszed a dolgodat, jönnek az

akadályok, rendesen.

Meglátsz egy

könnyebben

járható utat.

Azt mondják,

a járt utat, a

járatlanért,

el ne hagyd.

Megéled azt,

meg bele kóstolsz

másba, de valamit,

 fontos lenne tudnod.

Ha mások szerint élsz,

s elhagyod, azt, amiért,

annyi mindent, megtettél, ah.

A boldogulásig, vezetett el téged.

Honnan, miből, merítesz majd, erőt, ha

leépíted a régit, megtagadod a múltad.

Mi motiválhat, majd téged abban,

amit, mások hatására, választottál.

Az úton, ahhoz, szükséges végigmenni,

hogy tudjad, mit, miért, tettél, addig meg.

Van-e benned, sikerélmény azok hatására,

tegyed mérlegre, mihez képest hol tartasz.

Hozzáadhatsz-e, még valamit úgy, hogy ne

avatkozzál bele a mások dolgába, hinnye.

Hiszen, mindenkinek, megvan, a maga,

fontos dolga, ha mások hatására, azt,

változtatja, fárad, nincs motivációja.

Hiszen fölöslegesbe megy az,

a belső energia, amit, ahhoz

kapott, vigye végig a sikerbe.

Generációsan fontosnak szülte

az anyja, bevonzott mindent, amit

tapasztalnia volt fontos, a fejlődéséhez.

Lassan meglátta, maga körül a szépet és a jót.

Volt minden nap, egy kicsi, sikerélménye benne,

hát tudta, az anyja, nem szülte őt se, fölöslegesre.

Kitartott, a nehézben, erős lelkű ember lett belőle,

meglátta a különbséget, az érdek és az igaz emberek

között, mindenkinek adott, még és még, lehetőséget.

Hiszen, ő már tudta, a saját sorsához, való törlesztése,

elfogyott, hát nem kapkodott, megélte, amit teremtett.

Nem akart, kiemelkedően, dúskálni, irigységig menően.

Segítette az embereket, hogy ők is boldogulni tudjanak.

Így, aki kívülről nézte, azt látta, semmi, nem változott,

 adott, mindenkinek egy felszabadító, siker mondatot.

Boldogult a saját sorsában, tisztelni tudta önmagát,

számára úgy volt teljes a Világ. Az egyszerűben is,

megélhette a nagyszerűt, ha nem szerette, hát,

nem ette meg a keserűt. Tudta, a jóérzésből

való jó, eljut oda, ahol már, ott a hasonló.

A tisztelet szép, a szeretet jó, hát,

vigyázzunk, ne telepedjen rá,

az üresség, csábító gőgje, hahó.

Hiszen, a “legesleg”, az csak egy,

helyette jöhet, a kezd el még egyszer…

Ne másoktól várjad, a saját sorsodat, te,

magadért, önmagad szerint csináljad meg.

Amit hoztál, tudod, amit nem azt tanuljad.

S  jól érzed magadat, a bőrödben, az kihat, a

te családodra, a közvetlen környezetedre, miért ne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Akkor még nem tudtam,

hogy az emberek között van-e,

s mekkora a lélekszint különbség.

Tíz éve, hogy megláttam, kihallom,

a pénzt felvállalják, a lelküket nem.

Hát így, mit is keresek, mire is

várok itt én,

ezen a helyen,

amikor így bánik

velem és velünk,

tíz éve visszük már.

A férjem igazolványai

az ő feltört autójából

tűntek el a ház elől, az

 egyik felnőttemé egy

teremből a ruháiból.

Az autóból ellopott

igazolványaimmal,

nekem, ki tudja kik

és mennyi kárt is

okozhattak nekünk.

Jöttek ide biza,

céges levelek,

át nem vettük

őket, de ma

már tudom,

meg kellett

volna nézetni

azt ott, ahol be

lettek ide írva,

mint lakhatás,

vagy telephely.

Az emberek lelkeit

mentve tettem ott,

és gyakoroltam a

hivatásomat én itt is.

Gondolni se mertem

és aligha hittem is el,

kik voltak, többen-e

és milyen károkat

okoztak közben a

szeretteimnek.

Nem is egyedül

lehetek itt ezzel,

felvállalva írom le.

Mára már, sokszor

terveztem én el,

a költözést is,

de hol a

szeretteim,

hol a kötelesség,

hol meg a be nem

fejeztem a sorsomat,

érzés tartott itt meg.

Rájöttem nem tehetek

mást, mint leélem e helyen,

az életemet, ahogy lehet,

mert ez a

hely az, ahol

megszülettem,

többnyire nehezet,

de azért jókat is adott.

A megelőzés életútjára vitt,

1999. óta kitűnő megajánlott,

diplomásként is tapasztalhatok.

Kommunikálni is az élet tanított,

így a hivatásommá  is válhatott.

Innen szaladtam a netre ijedtemben, s

 ismertem meg az online világot, azóta

átlátni, megérezni, kihallani oktatok.

Előtte, ide is teremthettem én,

azt a sok jót és a szépet is,

amiben én is élhetnék itt.

Ez az a hely is, ahol a

szeretet, a remény, a

talpam alattnyi föld,

meg is fogott, ez a

hely a Hazám,

nekem is, mint

másoknak, nem

hagyom el, mert itt

 a Hazaszeretetnek

érzése érintett meg.

Itt tisztelnek meg oly

sokan a Világból és

mindenfelől és

sokan mindenféle

emberek engemet.

Itt teremtettük meg

azt, amiért elfordultak

az emberek, pedig ha

tudnák azt is, amit én

már akkor tudtam,

rendesen bántak

volna és azonnal.

Lehet-e erősebb

bármi is annál,

az emberies

erőnél, amivel

megszülettünk.

Kiteljesedhetne

mindenki és itt is,

ha értenék is azt a

feladatot és mind,

amit felvállaltak.

Vannak akik

keserűségük

hozadékaként,

helyzetbe hozzák

a többieket is, mert

felételezik, hogy akkor,

azzal meglett az elégtételük nekik.

Boldogulni, élni az oktató nővértől is,

kitűnő orvosok, ápolók mellett, még

az emberek tiszteletét, az ápolást,

és a hivatásunknak a becsületét is,

de többnyire egyedül tanultam,

mire felnőhettem volna, özvegy

lettem. Egy pocaklakóval és

egy kicsinykével, az életet

úgyis, megélni tanultam.

Néha eszembe jut, hogy

tán azoknak mennyi ilyet,

adott vajon a múlja, hogy

nem is gondolnak arra,

másoknak is van sorsa.

Élni és élni hagyni, hisz

apró fontos porszemek

vagyunk, mi mindannyian.

Hát nem a pénz csinál ilyenné

bennünket sem, mi emberiesek

vagyunk, erős a belső tartásunk.

Tudjuk mi a generációs dolgunk,

megcsináljuk, éljük a nehezét.

Más sorsot hoztunk, más a

generációs feladatunk, ha azt

még valaki nem is tudja, esetleg

neki is lenne generációs hozottja.

Akkor miszerint és ki szerint adja,

meg a családjának azt, ami most,

lenne az ő dolga. Vagy tudja-e azt,

hogy mi lenne akkor is az ő dolga,

ha az anyagi síkját elérte. Nehogy

 ártson vele magának, se a családja

egyetlen tagjának ne, a feladatait ő,

tudomásul nem veszi, meghagyja nekik.

Mindenkinek megvan, és generációsan

is a saját határa, ha teljesítette mindazokat,

gondolhat arra, jólétét ő magának és véglegesen.

A sarjainak nem túlozva, a határain belül biztosítja.

Ez adhat alapokat úgy, hogy amikor visszanéznek,

erre az időszakra a sarjainak a sarjai is, hálásan,

jó érzésekkel gondolnak arra,

volt valaki a családjukban aki,

értette is azt amit megélt. S így

adott a további generációiknak

is megtartó erőt, és megélhetőt,

a reményt, a boldogulásnak az erejét, az

emberek, a munka és a hivatása tiszteletét.

Szép napot ma is emberek, áldjon meg az Isten,

minden földi jóból annyival, ami a legjobb nektek.

Szeretettel. Julamami

Hú, de laza, látszik, megtanulta, ami ott volt

és adott volt, hiszen, életszerűen, neki még

a valósággal nem volt eddig dolga, hinnye.

Hosszú, tapasztaló, évekkel mögöttem,

s remélhetőleg, tapasztalhatókkal,

előttem, nem értem, a lazaságot.

Hinnye, ez meg, lehet, hogy

nem, teljesen érthető,

még,

esetleg,

másoknak.

Miért fontos,

a tartás és a méltóság,

szerintem, ha, nem divatos.

Belecsapni a lecsóba, akkor is,

megmutatja, hogy neki van igaza.

Meg sem érinti, fel sem fogja, a nagy

győzedelmesnek lenni energiájában.

Az legalább megállíthatná, egy teljes,

negatív pillanatában, hogy önmaga

miatt, na, meg, generációsan, nem

mindegy, miből, mennyit, merít.

A fellazult energiákban, nincs

meg a belső kontroll, hinnye.

Minta vagy, ha kiemelkedtél,

legalább mond el, hogy nekik

azt úgy sem lehet, csak neked.

Hisz,  azután, mi marad hátra,

generációs hozadékként,

amivel majd nem tudnak,

mit kezdeni, a következők.

Magadon túlmenve, biza,

nevetségessé válhatsz, ah,

fel sem fogtad, oda minden.

Elveszíthetik, a mihez képest,

honnan indult és mennyit tett meg,

önmagáért. S volt-e, magához való esze,

ahhoz, hogy önmagán kívül, van még értünk

is felelőssége, hát figyeljen, a cselekedeteire, ah

Gondolnak-e a tömegközlekedéseket működtetők,

arra, hogy legyen, minden kocsiban, ah. Valaki, aki időben

észleli, hogy az a két utas nem tartozik úgy össze, mint ahogy,

azt a látszatos mutatja. Gyakran utaztam a “nagy faluba” oktatni,

régen, az emberekkel való, személyesen találkozások okán, miatt.

Jó minta volt az, alázattal bevonzottam őket, ma már ők jönnek el, a

 saját sikerükben élők, a szorgalmuk által kiemelkedők, emberiesek.

Volt, hogy hazafele is, gyakoroltam, a hivatásomat, pedig szívesen,

kipihentem volna, a sikeres napom által eredő, kitakarítani valókat.

Megtalált egy ember, miután leültem és érezte, nem vagyok éppen, a

legmagasabb energiaszintemen. Kívülre ültem le, mert nem voltunk

sokan,  gondoltam hátha nem ül már mellém senki. Befurakodott és

mielőtt, felálltam volna, onnan, kinyújtott karral, átfogta a vállaimat.

Azonnal jelzett minden bennem, nem először tesz ilyet, begyakorlott

volt a mozdulata. Ah, erőből, felálltam, a sofőr melletti kapaszkodót,

két kézzel megfogtam és olyan módon, néztem a busz vezetőjére,

hogy tudta, figyeljen rám, mert szükségem van, a segítségére.

Odaszólt annak, a begyakorlottnak, hogy a legközelebbi

megállóban, szálljon le és közölt valakivel, valamit,

a vállára rögzített telefonon, ismerték, várták.

Toppon, a hivatásában, emberségében a sofőr.

Megmaradt, bennem, annak az átrezgése,

az oktatásnál beszélünk róla, amikor az

aktuális éppen, a talajra igazításban.

Minden apró, kicsi történés fontos,

ha nem figyelsz rá és nem jelzed

időben, ott, ahol, a hozzáértő,

ritkán oldódik meg, hinnye, ah.

Elnézést, prevenciós vagyok, s

van, amikor alázatot gyakorlok,

akkor is, amikor mások nem, ah.

Nézz szét, látod milyen szép, a

  lelkednek tiszta tükre, mi mind,

így érkezünk, a születésünkkel.

Nem különb, senki a másiknál,

viszont, történhet valami, ami

megváltoztathatja az embert.

Kibillenve, az egyensúlyából,

az ő saját idejében, szükséges

lenne, a visszavezető út, azt a.

Mindent, a megfelelő, időben, ah,

személyre szabva, neki megfelelően.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

ha megteheted, se változtass,

a szavaimon, kérlek, szépen.

Ez itt a hivatásom, a sorsom.

Nem várhatok a következő

életemre. Hiszen, magam

találtam meg, a generációs

jeleket, feladatokat, hinnye.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

A bocsánat, most is okkal hagyja el a számat, oktatnék, nevelnék.

2009-től írom a reggeli gondolataimat, bizony  körbeértek, hinnye.

Kérem ne olvassa, ha a valóság nem érdekli, lehet, hogy unalmas ez.

Amikor a szintje alatti megoldásnak tűnőt választja, rá kell jönnie,

alaposan mellé nyúlt, ah, nem tenne a fejlődéséért semmit, akarna.

Úgy hát már az áramlattal halad, nem tud saját döntést hozni, ah.

A rajongókkal begyűjti a tudatos követőit is, akik a számukra

könnyebb megoldások felé dicsérve jól beleterelik, azt a.

Negatív energia, ha azon kapja magát,

hogy megint

engedett,

a már

általa is

érzékelhetőknek.

Amivel a könnyebbet

választva, nehezítette azokat,

akik még vele együtt segíthetnének.

Mivel az egy erős hévvel mozgó energiával jár,

mások dolgaiba belehall, belelát, természetesnek

veszi, pedig a lelkes, szíves, gondolkodó énje már jelzi.

Nem volt ereje lemondani arról,  irigyelték azért sokan,

azt érezte már elérte, pedig csak ott kezdődne el a dolga, ah.

A messziről jött azt mond amit akar, sőt informálódik igen hamar,

nem néz utána érdemben senki sem, elhiszik amit láttatnak velük.

Sokat segít az internet világa, az információknak az áramlása, azt a.

Amikor már visszaszámlálásban leledzett, minden addigi előzmény.

Volt úgy, hogy már ő maga is szégyellte, hát másokkal tetette, gátak,

voltak ott meg amott is. Úgy hát megbizonyosodhatott, nyugodtan,

tehette  amit szeretne, nem  láthatott bele abba senki attól kezdve.

Elhitte azt mind, amit kegyeiként mutattak  felé,  néha még jelzett,

a lelkiismerete, talán kontrollálnia is kellene. Nem vette észre, hogy

az nem a saját szintje és már döntöttek felette, azonosult mindennel.

Nem számolt vele, hogy az embersége odalehet mindazok által, amit,

a mások kedvéért megoldott könnyítettként, nem őt igazolja, hinnye.

Amikor rájött mi történt, már csak önmagában bízott, haladékot már

senkinek sem  adott, aztán volt egy pillanat, amikor érezte, besokalt.

A motiváló kiüresedett, már nem tervezett, belefáradt, megoldást

nem talált. Nem számolt vele, hogy a sarja nincs azon a szinten, ah,

hogy mindazokat amiket ő, átlátná, hát nem állt össze amit tervezett.

Látta a sarja szemében, már tudja miben ment  és mikor félre, hol állt

a saját lábára a nagy műve, ami annyira elment másfele, nem bír vele.

Elhagyta a régi jó barátait, fogadta a rajongóit, akikben nem  bízhat,

hiszen az aktuális érdekük tartotta össze őket, azok már kikoptak.

Hallotta valakitől, segíthet az  ha megtanulja kezelni azt amiben van.

Hiszen pont ott ment mellé, amikor nem vette azt időben komolyan.

Kezd el még egyszer, most éppen azon van, a könnyűk helyett, van

most a megduplázódott, sokszorozódott nehezebb, ami már érte.

Nem állt össze minden a kezében, mint ahogy a könnyűt tervezte,

szükséges hát átértékelnie, hol tart most, nem vihet egyszerre két

oldalt, mert csak az egyiket ismerte fel, a másikat tanulnia kéne.

Ha bármilyen magasságokat értél  el, emberesedj, mellé ne menj.

Mert elmúlik majd a káprázat, kitisztulnak a fejek és a tájak, Haza, az

csak egy van, becsüljük meg méltóképpen, nekünk is legyen,  hinnye.

Ha nem terveztek velünk, attól még van és működik a tehetségünk,

bizonyítja, a sok – sok év, hiszen, bár szerényen, de mind abból élünk.

Ha ismerhetnénk a lehetőségeinket, tervezhetnénk, a nyugdíjunk az

a közelébe sincs a megélhetésünknek, dolgozunk egész életünkben.

Hiszen tíz év megint elment, nem vártunk semmire se, Hazaszeretők

lettünk, kitartunk itt, akkor is, ha nem kapjuk a jót és szépet, hinnye.

Az élet szép, ha hallod már, a lelkes,  szíves, gondolkodó éned, jelez,

ide születtél, itt szükséges megélned a sikereidet. Aztán elmehetsz,

hogy kamatoztasd másutt a saját szinteden amit lehet, jár az neked.

A szülőföldről el ne feledkezz, az érzés felé, a lelkednek, igen fontos.

Hol vannak a határaid,

ha időben nem ismered fel,

bizony kiszolgáltatott lehetsz.

Hiszen azt látod, neki mindent

lehet és hajbókolnak is szinte előtte

a fontosságra, a tiszteletre, a méltóságra

vágyó, szintjük alatt megrekedt emberek.

A gyermekedet akkor is jól szeresd, ha ő

nem úgy tapasztal, mint akkor te tetted.

Hahó, tiszteletben, szeretettel élni jó,

tudom nem túl gyors ez a jól bevált

életszerű, sorshajó, de van, hahó.

Lépésenként lépkedjed meg azt,

ami megalapozhatja a te sorsodat.

Ismerd meg azt is, a generációsan,

fontos feladatodat és meg is oldjad.

Mint a gyermeket a szerető szülője,

ringatja szavaival, amikor van arra

neki szabadideje, pedig bújna

oda gyakrabban is, érzi ott

van a tiszta szeretet ereje.

Amit nem hoztál, tanuljad.

Azaz amiből soha nem elég,

hiszen a gyermek addig az, amíg,

igénye van arra, dolog van, szoktam

mondani, kinek mihez képest elég már.

Szülők, családok, szerettek, hahó, hahó,

a tisztelet, a szeret, ha szabadna, ha lehetne.

Fázósak lettek a lelkek a kitalált ridegségből

van és bőven mindenhol, de a szeretetből,

nincsen, ami a legtermészetesebb őserő,

könyörögve kérlek, ne nyúlj az emberhez,

ha nem ahhoz értesz. Ne erőlködjél abban,

amihez egyáltalán nem értesz, más dolgod

lenne neked, amiben tehetnéd a dolgodat

és kitűnően.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés.

Egészséges

szintemelés,

a te szintedre,

nem máséra ah.

Ismerd meg azt

ami a tied lett,

a családodnak

köszönhetően,

hoztad mint a

generációsan

fontos jeleket.

Mindenkinek

megvan a maga

dolga azért született le

a földre, nem fölöslegesen.

Maradj a saját lelkes szinteden,

az átlátásod fontos, a szíved ritmusa

adott, csak neked, csak érted dolgozik

elsősorban, majd ha megérzed megérted.

Ne hidd el, hogy neked pontosan olyan lesz,

vagy még jobban megy, amit látsz és érzel,

jól megdolgoz majd téged energiaszinten.

 Az a tied lesz, azt elhiheted, utána jön, az

 ismeretlentől való alapos egész napos

félelmed, azzal mit kezdesz. Mert

csak vele tudod megbeszélni,

ő tud még arra pakolni.

Meg lehetne tanulni,

hogy kerülj a saját,

utadra, azt tudva.

Amikor már

nem találod a

helyedet sem,

csak azt érzed,

valami veled nincs

megint rendben.

Láthatsz

olyan

dolgokat,

amelyeket

kénytelen,

kelletlen

meg kell

majd tőle

kérdezned.

Na és kitől is,

csak egy helyen,

ott ahol meghintettek

azzal téged, téged, téged.

Belekerültél általa egy biza

kontrollálatlan, csak kevesek

által kontrollálható köztesbe.

Na ott van ám rendesen szinte

minden olyan most, ami neked

és másoknak is, a tájékozatlanok

számára nagyon fontos. Lemaradni

nem akartok semmiről, ami másnak

van és látszik, nektek is kellene már.

Nem néztek utána, hogy biztonságos,

vagy nem biztonságos, hiteles-e

vagy csak, a jól kreáltak által,

összeszokott erős katyvasz.

Ha másképp nem megy hát,

legalább ugráljál egy lábon

egy darabig, hogy rájöjjél,

két lábon állni könnyebb.

Ismerem mint a tenyeremet,

tréning, azoknak akik még ott

tartanak csak, hogy keresgélnek.

Akik már letették valahova a tiszta

energiájukat és befolyásoltak lettek,

nem tudok mit nyújtani.

A megelőzésnek is vannak

határai, fokozatai, igyekszem,

de egyedül viszem 22. éve ezt.

Eredményes is, de ahhoz képest

amekkora a katyvaszos érintettek

látványosan meg is mutatkozó rétege,

biza nagyon kevesen tanulták még ezt meg.

Pedig önmagukért, a családjukért szükséges,

lenne a 20 órás, Különös oktatás, nevelés

tréning, hogy ne csússzanak ők se bele.

Egy bizonyos szinttől tanulható csak,

mondhat amit akar, kilátszik ám az.

Vannak akiknek mindent lehet, ha

 kontrollálni úgy sem tudják őket.

Nem tehetek semmit sem,

hiszen (kívül) maradtam,

vagyok és ez így most

már nagyon jó dolog.

Hiszen ilyen, olyan is van,

szükséges is lenne,

láthassák sokan.

Miért is másoknak

hitték el azt amitől ők

mostanra megváltoztak,

de megoldást nem kaptak.

Ebben a nagyon erőltetett

ritmusú csak a pénzben hívő

s pont általa, lelkileg üresedő

katyvaszban, sokan vannak

már elég célirányosan,

hazugság áradatban.

Kívánom, hogy

érjék el ők és

mindazt, mihamarabb

amiért úgy odavannak,

és a bűvöletbe másztak.

Mert akkor jönnek majd

rá, nem abban van az amit

kerestek, mert megvolt az

nekik amikor megszülettek.

A különböző hatású energiák,

ha tetszik ha nem, biza léteznek.

Sajnos kontrollálatlanul sokan

nagyon divatosan működnek,

kommunikáljatok gyakran,

otthon és embertársaitokkal,

ne maradjanak magukra azok se,

akiknek most nincs hova fordulnia.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

 Szeretettel. Julamami

Tapasztalat tengerekben

élhetek, 24. éves mindez,

ami nagy kegy volt az Istentől,

hogy ezt a tehetséget adta nekem.

Nem tudtam megtanulni senkitől semmit,

különleges, érdekes, tanulságok erdőit éltem meg.

Nem hétköznapi élet ez, éppen ezért jó, hogy megmaradt,

az érzés, nagyszerű benne élnem, hogy egyszerűen megélem.

Ezért aztán, nem méltatlankodom olyanokon mint sokan teszik.

Miért sürgettem volna az időt, amikor tudtam, visszahúzó volna.

Megértettem a saját sorsomban a nehezeket miért veszem észre,

ha azt mások nem vették észre, jöttem rá, mind mást hoztunk, még

   akkor is, ha összetartozunk, van egy bizonyos alap, amit megkapja,

a saját felfogható idejében, aki azt már továbbfejleszteni is tudja.

Így én megértem már a sok embert, hiszen mi mindannyian mást,

hoztunk sorsokként, másképp éljük meg, ha még ugyanolyannak

       tűnik is, a sorsunk generációs jele, a fontos feladatokról is más.

Tapasztaltan tudom nem életkor függvénye a tehetség sem,

viszont van aki csak később érett arra be, jött meg az esze.

A csuklórész leolvasása adta meg a választ mindenre, ami

addig kérdéses volt, hogy miért nehéz egyeseknek az élet,

másoknak meg hasonló helyzetekben mennyire könnyű.

Látok olyat is amikor valaki már átélt, túlélt helyzeteket,

adja a tanácsokat másoknak, isszák is a szavait, na hiszen

ő már átélhette azokat, amiktől mások félnek, megérezni is.

Óriási szintkülönbségekben élik meg még munkatársak is azt,

ami másoknak könnyű, neki szinte elviselhetetlen nyomás lesz.

Elbeszélnek egymás mellett, az gubanc, ha felettünk döntenek.

Pedig ugyanazt éljük meg, ha nem értünk szól is, csak vívódnak,

 abban ki és meg is élik, a sikereik energiája, nekünk nem siker.

Miből ered a félelem, a tapasztalataim szerint, az pont abból,

hogy nem készülnek fel az emberek, nem előzik meg mindazt.

Amikor már mások bőrébe bújnának, azzal az eredetit gátolják,

magukat a semmivel, rájuk aggatottakkal, a sikert próbálják, ah.

Nem irigylésre méltók, pedig pont arra játszanak, hiszen tudják,

nagyon romboló az irigység energiája, magukból kifordít sokakat.

Rámehet mindenük, hogy megkeressék az általuk gondolt igazat.

Pedig egy igazságon belül, sokféle igazsága lehet mindenkinek.

Akik már látják összefüggésében az adott történeteket, tudják.

Aminek az ismeretének hiánya bizonytalanságot generál bennük,

mert mások is úgy jártak, vagy ők is úgy oldották meg, ezek nagyon

nagy csapdák lehetnek, hiszen mindennek van kezdete, a megélésre

lehetősége, s a végkifejlet, ami mind rajtuk is múlhatna, ha tennének.

Annak a megértéséért, nem csak azt élnék meg, amit könnyebb hisz,

   azt adta az Isten nekik tehetségnek, hanem pont azokat keresnék,

fejlődési lehetőségnek, amikről fogalmuk sincs, az mit is adhatna.

Botcsinálta üzletasszonyként, csak az emberismeretemet vehetem

alapul, amikor annak adom el az Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó) tréningemet, amit magam találtam meg és fel is.

Aki pontosan tudja mit vesz meg általa és beleillik a sorsába,

mert valószínűleg ő képes olyan szinten továbbvinni, amit

ez a nagyszerű magyarázatokat adó, rajzos tananyag ad.

Összekapja a saját életét, összerendezi a sorsában a

magyarázatokat megkapja, s jó minta lehet azoknak,

akik már hasonló lélekszinten vannak, értik miről szól.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek,

feltisztuló tükre, mind tisztán érkezünk mi le.

Kinél megmarad, vagy kontrollálni tudja,

ki meg nehezen talál a saját sorsára.

Mert rábízza másokra, aztán egy

napon rájön, le is késett róla.

Magyarországról, Pakson

HergálHázból.

Szeretettel.

 

 

 

 

 

 

Mindent learathat a mondvacsinált tudáshiányosan,

hiszen ki merne kiállni azzal amiben még tagadásban vannak.

Nem tanulják  meg, pedig hiányos a tudásuk abban, ah, ahhoz

vannak szokva, hogy sároznak, miközben sározódnak.

Ha csak a kiragadott részleteket nevesíted,

azt támogatod, megjön  annak a hozadéka

hozzád  is az a saját idődben összefüggésében életszerű lehet.

A tapasztalatom az, így is rajzoltam le, a jobb oldalunkon a racionális

énünkhöz tartozó jelek halmaza van. A bal oldalunkon a lelkes énünk

bizony szükséges lenne már mind a két oldalunkat használva élnünk.

 A talajon a két talpunkon állva, mindenki minden tudását beleadva,

a különböző szintjükön lehetnének, értően érintettek és sokan.

Tájékozatlanul, tudáshiányosan kapkodhatsz majd,

ha felkészülve  arra még addigra nem vagy, éppen

 abban amit a  legjobban védenél teszi oda az életed neked is.

Ne akarjad úgy összekeverni a két oldalt, ah, mintha tudnád már,

azt ah, az átjárás lehetséges, igen oktatnám  már, ha nem lennék

ennyire elzárva a lehetőségeimtől, a saját Hazámban, hinnye.

Ne vedd el a lelkesedést, a szívességet, a  gondolkodó agyakat

hagyjad meg működésükben, jót tesz az a saját Hazánknak.

Mert egy Haza ez csak  egy, ha mindig a  saját hasznodnak

a lehetőségét nézed, gyakrabban cserélhetnéd  máshol

 is a szemüvegeidet, az összefüggésében látásodért, ah.

Sírni ma sem árt, felszabadítja a lelkünk belső bugyrát,

sírjál hát, ne szégyelljed, ne túlzottan vonulj el,

ha most felvállalni még nem is mered. Arra

kérnélek, otthon a családodban beszéld meg,

csak akad egy értője annak az erős érzésnek.

Gyere jó öreg bocsánatot kérek, elég gyakran

kérlek, gyere velem, legyél a szószólóm itt is.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

az egészséges körforgás az alapja és érezhető

hol van az egészséges határ, mindenkinél  más.

Komoly vakmerőség és nagyon komoly az a

felelősség, amit felvállaltak azzal, ugyan,

tudás nélkül, hogyan tudják, helyezik

vissza az egészséges körforgásba, ah.

Nem véletlenül születtem pont ide,

itt lenne szükség arra amit tudok.

Annyiféle megalázó helyzet

volt már adott, hogy ne várja azt

senki sem, hogy kuncsorgok, ah,

hiszen nem kértek bocsánatot.

Ha majd érintettek lesznek ott,

ahol nem gondolták volna azt,

 mivel a megelőzésben otthon

vagyok, érdemben válaszolok.

Vállalják fel a felelősséget értem,

a 70. évemben tudom amit tudok.

Várakozom annak a megértésére,

nem mindent tudhat egy ember,

a tudást, a tehetséget az Isten adta

és adott belőle mindenkinek, hinnye.

A hozzáértők hol vannak, miért nem

vállalják fel, hogy abban is szeretnének

szakemberek lenni, amit tíz éve oktatok.

Vegye meg egy kitűnő üzleti érzékkel és

emberségesként is a helyén lévő adni tudó.

Miért nem felelőse a gyermekek egészséges

felfogásáért senki úgy, hogy tudja mit vállalt fel.

Mert  azt vállalták fel azzal, ah, ha kinyitnak egy

tabu területet, hogy azt gondolják az emberek,

 azon a területen a tudásuk nem általános és az

 egészséges területre vissza is tudják helyezni,

mert tapasztalták, hogy mi az egészséges.

Úgy raktak ki a saját városomból, mint

egy tárgyat, állítólag azért, hogy ne

lássam, nem érdekelt az se mit.

Így kerültem ki az Online

világba és vándorlok,

korosodó tapasztalóként.

Nem várhatok úgy érdemben

segítséget, addig hát sem elmondani,

se megelőzni amit még lehetne nem tudom, ah.

Hát, tíz éve, annak, várakozom, egyedül nem megy.

Hinnye, miért is kaptam meg és fogadtam el,  hinnye,

 az Isten adta 1999. évében, a beért tudásomért, a

 kitűnő megajánlott diplomámat egy akadémián.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolni, ésszel, tapasztalattal,

az egészséges körforgás ismeretével,

érvelek, ha kérdeznek válaszolni tudok.

Tíz év hosszú idő akkor, ha csak egyféle

a  hatás és nincs más magyarázata

annak, hogy mi miért úgy hathat, ah.

Ha alapokat nem kap az egészséges

körforgás magyarázata nincs meg hozzá,

csak kimozdítja minden felelősségtudat

nélkül, akkor az mennyit árthat, hinnye.

Mert, ha magadra erőltetsz olyan,

mondvacsináltakat, amik ellen,

tiltakozik minden működő sejted,

hát az is a tied lesz és cipelheted.

Az ember emberségesnek született,

ha a bűntudatra épül fel, akkor majd

lesz egy nagy tömegű zokogó, meg nem

vigasztalható ártatlan tömeg, hinnye, ah.

Van úgy, hogy csak mások után megy,

mert nincs magyarázata az egészséges

működésnek és hol van az a határ, ahol még

nem  billent nagyon ki és nem billentették át se.

S menet közben egyre lejjebb sietett, mert nem

érezte jól magát abban, hogy külső hatások úgy

hatnak rá, hogy azok által azt hitte másabb

lett és megállni már nem is tud talán.

Nem magyarázta meg neki

senki sem, hogy nincs

semmi  baj, csak

összetett

energiák is vannak.

Erre szoktam mondani,

amikor még időben látom

meg az életében, igyekszem

mondani forduljon szakorvoshoz.

Felelős-e érte valaki is, vagy csak hagyja

mert megállítani nem tudja, ahhoz már nem ért.

Úgy gondolja, hogy a saját védelmére csendben  van,

mintha köze se lenne  hozzá és hagyja vakmerően, lesz

ami lesz alapon, mert látja a nagyfokú tájékozatlanságot,

 hagyja végigmenni, reménykedik a talán nem sorsdöntő.

Mert az már utat csinált magának, vissza nem fordulhat.

Végig kell mennie annak, mert remény az mindig van.

S onnan jön a kezd el még egyszer emberséges,

még egyszer,

még egyszer,

van az úgy, hogy

építően hat az ismétlés.

Senki sem tökéletes, ah,

de a kitartó kiteljesedhet.

A saját döntése a fontos,

nem a rárakott, rábeszélt,

ahhoz hiányzik a belső tartás.

Kitartás, alázat is lehetne belőle még,

akkor, ha ő maga, arra beérve dönthetné el.

Nagyon sok az intelligens, okos, emberséges megoldásokra

született, ha az egészséges jót felvállalni nem mered, nem kérdezed

meg, hogy miért vagyok ebben a helyzetben tíz éve, hinnye  már.

Egy emberséges nem csinálhat semmi jót, oktatnám az egészséges

körforgást, mint megelőzést. Hiszen ahhoz értek, papírom van róla,

az Isten adta tehetségemről, az emberek általi tapasztalatomról.

Mivel nem gondolkodott el semmiféle hatásokról, hát azáltal

is csak az erős indulataival sodródott,

nem látott, nem hallott, nem érzett.

Annyira védte magát mindazoktól, amikre

nem  kapott sehonnan magyarázatokat, hinnye.

Lassan lezárt mindent, az is megszűnt benne,  ami

egészségesen a fejlődését biztosíthatná, hinnye.

Belülről lezárt, már nem fogadta, a jelzéseket

hinnye, ah, nagyon túlmentél már ne csináld,

legalább önmagadért tedd meg, állj meg.

Belecsúsztál, túlzottan bele merültél,

elrugaszkodtál a talajtól is már,

védtelenné lennél. Ha akartad, ha nem, hinnye,

miközben a végtelennek hitt, lehetőségedre vágynál,

figyelj rá, a tartás fontos, végleg egyedül ne maradjál.

Keresd a magadban lévő egészséges emberséges csodát,

ami mindenen eddig is átsegített, én tudom van az Isten.

A napjaidat nyugtázva rendezd el a lelkedben, a sikernek

a megcsináltam érzését, sose feledd el nyugtázni, ne félj.

Addig is amíg nem engednek be azzal amit én az egészséges

körforgásról, a helyes működése szerint, életszerűen jól tudok.

Ah, keress a családodban olyat, aki képes arra, hogy felfogja azt,

ami történik veled, amiért nem lehetsz felelős, csak ne félj kérlek.

Hiszen azt sem tudhatod, honnan jönnek azok a hatások,  hinnye,

mi történik akkor és miért az történik, majd  csak beengednek

engemet és oktathatom az egészséges körforgást, hinnye.

Hát ne a mondvacsinált csodacsinálókra figyelj,

mert majd olyan csodát csinálnak veled,

hogy azt egész életedben,

megemlegeted, mint terhet cipelheted.

Önmagadon túl ne menj, kontrollálatlanul,

ah, mások mozgathatnak, kényük – kedvükre téged.

Miről beszél, ha nem úgy él, hogy az egészséges körforgást

felismerte,  tanult  volna róla,  s ha majd lekopik az álca,

azt ugyan, az addig mintaként reája felnéző,

gyermekeknek,

fiataloknak, hiszékeny felnőtteknek,

mivel, hogyan magyarázza. Mert ott lesz minden,

 egészségtelenné, a napvilágon mindenki számára láthatóvá,

nyilvánvalóvá válva, beérett az energia, bocsánatkérésre várva.

Senki se tökéletes csak az Isten, kiteljesedhetünk a nekünk szánt,

tehetségünkben mindannyian. Más és más úton közelítjük meg,

életszerű, élhető életet keresve, megtalálhatjuk a sikerélménynek

az egészséges erősen ható rezgését. A sorsunkig érve, s azon végig

menve, ott van a hétköznapi történések általi sikerünk, hinnye már.

A megcsináltam érzése, a lelkes énjükben erőseknek is adott, a

racionális énjükben erősebbeknek szól a birtoklás  vágyról.

Az egészségesen működő, egyensúlyunkat megélve az

értelmes,

gondolkodó életünkben

nagyon sokféle hatások vannak.

Ami vigaszul lehet mindenre, a Hazaszeretetnek az érzése,

hogy mint az Isten adta Nép gyermekei a Hazánkhoz hűséggel

kitartunk. Mert ugyan ki csinálhatná meg helyettünk azt,

ami a mi dolgunk, hogy jó Hazánk mindig legyen nekünk.

Olyan az életrezgésünk, mint az anyaföldünkké,

hát ki mondhatná, hogy menjünk innen, hiszen

a Népért szól minden. Onnan indul és érkezik oda

vissza az egészséges, intelligens, tehetséges, okos

körforgások adják az értelmét és a sikerélményt.

Megtarthatod önmagadat az  emberséges létedben,

vagy vállalhatatlan lehet később  mivé lettél. Pedig ott

volt a lehetőséged, ah az alázatot időben ismerjed meg.

Jó szerencsét kívánok, hinnye már, ki ne fogyjon a tisztelet.

A sok,

a fontos,

a felszínen is

jól láthatóan hat,

meg a fontoskodó is

kinőtt mint a dudva,

 egyszavasokat mond,

vagy peregnek a szavak,

meghallva, elég súlyosak.

Uram Isten mi van itt.

S hol átkozódnak,

hol jókat röhögnek.

Akinek az a hivatása

az látszik is ott rajta,

tudja azt, mi a komoly

helyen a fontos dolga.

Majd vidámkodik is, ha

éppen lenne rá jó dolga,

ott ahol az már helyes.

A szabadidejükben azt

is tegyék, ami nekik jó,

hiszen az nagyon fontos,

hogy rendben és a helyén

legyen a lelkiismeretük is.

Tisztelet, szeretet, legyen

ottan bőven, hogy vihessen

belőle mindenki kimenőben.

S úgy nyújtsad a kezedet, hogy

abban a méltóságod ott legyen.

Ha neked még sem tartásod se,

méltóságod sincsen, akkor

a kezed csak legyintsen,

jobb leintéshez szokni,

mint méltatlan kezeket

fontoskodva rázogatni.

Uram Isten, nem a dolgát

helyezi előtérbe ott sem,

olyan helyzeteket teremt,

hogy csak ők érezhessék

 jól magukat a bőrükben.

Pironkodnak is ha látják azt

az emberiesek, Jézus Mária

mivé lesznek, nem ilyennek

látták őket, megváltoznak,

ha a saját szintjük feletti

az, amiben lehetnek.

Tisztelet, szeretet, ha

 szabad és esetleg lehetne.

Hol most az emberies határ,

valaki azt ugyan tudja-e, vagy

arra nem gondolt senki sem.

Nem azért szüljük mi anyák

a gyermekeinket, hogy mások

ne becsüljék kellően meg őket.

Azért mert csak ők láthatóak,

nem jelenti azt, hogy jó is az,

életszerű, mintáknak.

Ezt nem gondolták

volna az igazi nagyok,

néhány éve megtörtént az

a varázslat, sorsot váltottak.

S eluralta azon energia ezt itt,

a ruha, a külcsín megtévesztően

hatva, leváltották az igazit arra.

Nehezen, kiszolgáltatva, felül

jól láthatóan a tanulatlan,

elvárja a maga szintjét,

azoktól is , akik már a

megszületésükkor se,

kellett megismerjék azt.

Hiszen generációsan már

az elődeik megcsinálták azt

a sorszerűséget, amit hoztak.

A többiekből lettek a robotok,

a kiszolgálók, jó része megrogyott.

A többi meg jól tudja, a sors forgandó,

a tartós sikerek a tudásra alapozhatók,

tisztelhető, méltóságot adó, át is adható.

Mindennek megvan a maga rendje, ezt

elfelejteni nem kellene, ha ismernék

az emberek, a saját és a különböző

kultúrákat, ott rejlik a válasz.

Mindenkinek van

szerepe abban,

milyen a mi jövőnk

lesz-e nekünk, ugye te

nem hiszed el azt sem,

hogy ők csak vegetálnak,

akiknek kettészelték,

elvarratlanul és

befejezetlen, a

generációs jele,

feladják és kész.

Akkor te még nem

láttál emberieset akkor,

amikor ő meg is szenvedett

mindazért minden napján, s

a sarjairól az nem helyesen,

sem nem hozzá méltóan szólna.

Tartásra, méltóságra csak érted,

még az Isten is megtanítana.

Ha másoknak hisznek,

s nem önmaguk szerint

élik meg a saját sorsukat,

ott hiányok keletkeznek és

maguknak teremtik azt is.

Nem lehet azt mondani

most meg ki itt a hibás,

nincsen, elveszett a fék,

az angyaloknak látszó sok,

emberileg és égbe kiáltó volt.

Elértékteleníteni, kiüresíteni és

hétköznapivá tenni igyekeznek ők,

az értékes, minőséget érő szavakat.

Amiket az elődeink színe, java alkotott.

Tudod-e a felnőtteknek látszókban is

élnek ám a gyermeklelkek,

nagyon fontos, akik

vezetőknek állnak,

emberiesek-e

mert ha nem

egymásnak,

is mennek

nekik itt,

hova lett

a tartása,

méltósága,

a mindenit.

Átkot szórhat

az iskolázott.

Van egy jó

bohóc szám,

amikor sorba

újra és megint csak

zenél és veszi elő a

következőt, de

a zenét nem

hagyja abba.

Néznek ki

a fejükből

az okosok, az

intelligensek is,

hiszen hitték ez a

szint az, ami itt és most,

nekik is szükséges robotos.

Van mindenkinek olyan,

egyenként is biza, be is

vonzzák egymást ott.

Maradj nyugodtan

a szinteden, hiszen

az alkalmazkodás

az már emberies.

Ne szomorkodj,

a tudás benned,

azt tetőled elvenni

nem lehet, ott valami

párhuzamosan hatva

az egy érdekes dolog

lehetne, a valóság most,

és nem mese, egy misét

lehet, hogy meg is érne.

Fogja azt kihallja, átlátja,

 ez van, az intelligensek is

oda belehelyezkedve, se

a gondolati tőkéjükről

nem megfeledkezve, azt

felhasználva megy bele.

Miért fontos most, hogy

igaza legyen, az úgyis

bebizonyosodik

idejében,

de mire

eljuthat

oda, már nem

lesz fontos az sem,

nyugodtan higgye el.

Nem beleragadni a

semmibe, haladni és

megtapasztalni azt

ami éppen itt és adott.

Fejlődik rendesen, ha a

belbecs elég erős nincs

mit félteni, szükséges így

 is, gondolatban is haladni.

Mert az ember tervez,

az Isten végez,

segíts te is

magadon,

nem számít ott

most a vagyon.

El ne hidd azt,

hogy vége,

adj magadnak te,

egy tisztuló percet,

nézz bele a lelkedbe,

minden válaszod ott,

megtalálod benne.

Az alaposoknak a

tudása az nem lapos,

lesz miért megemeljék a

 jól működők előtt a kalapot.

Ha a könnyűnek a kezét szorítod,

akkor is fogjad majd, ha elrobog veled a

 batár, s kilátszik az üresség, ami bár látszott,

de nagymesterien vezényelték le ott a semmit.

Az igényeseket várom, az Általános műveltséget

növelő (Tenyérolvasó) tréningemre, bejelentkezve.

Jó szerencsét emberek, áldjon meg az Isten, miden

földi jóval és annyival, amennyi a legjobb nektek.

Szeretettel.

Julamami

 

 

 

Legalább ne árts, ha a könnyűt választod,

leépítheti a belső tartásod, azt veszed észre,

elnéznek melletted, akik addig kalapot emeltek.

Ha kibillentenek, mert elhiszed, hogy különb kell,

legyél, mindenkinél, elfog, a sárga irigység, hinnye.

Eluralhat, a birtoklásnak a vágya, pedig neked azzal,

generációs feladatként, dolgod se lehetne, ah, hinnye.

Te is abban vagy, a legjobb, amit tehetségként hoztál,

amit, másoktól, elirigyelve, leutánozol, kiüresíthet.

Keresd meg, a jó megoldást, rendezzed a talajra,

a talpaidat, s megint magadra találhatsz majd.

Amikor elhagytad a helyet, ahol születtél,

más Hazája, az, ahol kinőttél,

van még dolgod,

el ne feledd.

Addig, önmagadat,

 csak keresed,

amíg, nem

találtad meg, a

“szülő” Hazádban,

a saját nagyságodnak,

megfelelően, a helyed.

Tisztelettel élj, hogy

szerethető legyél.

Amikor azt hiszed,

mindent lehet,

megteheted,

azt is, amit

mások,

nem

tennének.

Mennyit ártasz,

annak a birtoklásával,

amit nem te teremtettél meg.

Fölemelt, a szinted fölé téged,

nem látod át, kezelni se tudod.

Azt hiszed vezető lett belőled,

pedig alaposan megvezettek.

Ülj le kicsit, gondolkodjál,

 ah, kérlek, hinnye,

csendesedjél el.

Gondold azt, ha

veled történne,

mindaz, hogy

éreznéd

magad.

Kicsi,

vagy

nagy,

szegény,

vagy gazdag.

A legnagyobb,

emberies kegyed, neked,

hogy minden körülmények

között, ah, (ember) maradj.

Nyisd ki, a szemed, hogy

megláthasd, a mások

számára, már jól

láthatót, hinnye.

A jóban, ami,

emberies,

erős,

erő,

minden

körülmények

között, a szinteden

maradj, a tudásod, a

 hited, megtartó.

Önismereti

oktatás,

oldal,

olvasd el.

Tanulj meg,

boldogulni

a jelenben, ah.

Ha, van már arra,

igényed, emberesedj.

Ha, azt érzed, mindent

megtehetsz, “túlmentél”,

a belső kontrollod, még,

segíthet, ah, ha időben vagy.

A generációs feladatodban,

meglátod, a saját sorsodat.

Jó szerencsét, kívánok,

minden,

jóakaratú

embernek.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

 

Julamami

 

 

 

Amikor ráébredsz a valóságra

ne uraljon el a bánat,

úgy lépj előre,

hogy a jövőd,

 majd, még időben

megveregethesse

az arra már alkalmas,

lelked által is erős vállad.

Szép jövőben élni, hinni,

szabadon jönni-menni,

meglátni a Világnak is

 a hétköznapi arcát,

tisztelettel,

szeretettel

van önmaga felé

és egymás iránt,

az a sokféle ember,

az angyalát, ó, nahát.

Neked adta az Isten, a

 tenyereidből leolvasható

és rád vonatkozó kulcsot.

Ha szeretnéd megismerni és

 magadnak és szeretteidnek is, ha

 szükségét érzik megnézni a tenyereit,

jelentkezz be és tanuld meg mindazt,

 amit feltaláltam és most már tovább is

 adok, szombatonként az oktatásaimon.

Most még csak én magam

oktatom, arra még

senki mást be nem

tanítottam és meg se.

Várom a jelentkezőket,

nagyon válogatós leszek,

ne lepődjön senki se meg.

Ha elérted az életutadat,

akkor is, abban is, mégis,

a saját határaidon belül

maradj még, mindaddig,

amíg azt már észleled,

megnyílik előtted, a

 jövőhöz elvezető

felismerhető

életutad.

A múlt

elmúlt,

gondolj

a mára,

a (mostra),

az életnek erős,

értékes pillanatára.

A jövőd a küszöbödön

 türelmesen ücsörög és

 úgyis megvár téged,

a saját idődben.

Ne mások,

szerint élj,

ami nekik jó,

számodra csak

utánzata annak.

Te magadból

indulj ki,

hogy

neked

is szép

legyen a

holnap.

Ne a

mások

életét

nézzed,

mert

akadhat

mindenhol

valami, ami

nem úgy

van.

Ahogy

te azt ma

láthatod,

lehet, hogy

elképzelni

sem tudod,

mi a mögöttes.

Mert ott is most,

annak felszínét láthatod,

ne nyúlkáljál bele, a mások

szerinti elméletbe. Ah, ha lehet,

semmiképpen és semmibe se,

vagy utána jól számoljad át, az

 összes ujjad megvan-e.

Ne keseregjél azon se,

ha látod, hogy eljutott,

valaki oda ahol már a

bőség szaruja lakik.

Az élet egy kör, s ha

elérte a körét amit, az

 Isten megadott ott is neki,

ha nem tanult még abból sem,

 tudás nélkül nem talál onnan ki.

Pörög körbe a lődőrgetőben, s

nem a kezében a pörgetője.

Hiszen, mindenkinek

megvan a saját

élete, tudod

te is, hogy

egyenként

születtünk meg,

mások és mi is,

nem csapatban.

Saját a szíved,

a lelkesedésed,

a gondolkodó agyad.

Persze élhetsz úgy is,

hogy beállsz a nem

is létező sorodba,

s várod azt is,

amit ott már

üresként is

majdnem

élethűen

mutatnak.

Sóváran és

ácsingózva,

a semmihez

is beigazodva,

várod már mikor

jön ott a nemlétező,

csodát varázslók sora.

Amikor egy

életszakasz

lezárult, hát

legyen meg

a következő

lépésedhez,

a magadhoz

való eszed és

a saját terved.

Egyedül jövünk,

magányosan élünk,

de az nem azt jelenti,

hogy mások szerint,

kellene haladnunk,

hiszen megvan

a magunk belső

iránymutatója

s van az Isten,

boldogulunk.

Fordulj ahhoz,

aki ennek az

ismeretnek

is a tudója.

Az, hogy két

oldalunk van,

rá is ébreszthet

az igazi valódra.

 Ah, két lábad van,

megadta az Isten,

hogy váltogassad,

ha netán  az egyik,

elfáradt volna,  akkor

átveszi a feladatot a

 kipihent másik lábad.

Ha az egyik feladatot

megcsináltad magad,

ráállhatsz annak is

a megtanulására,

amit addig, még fel

sem ismertél, hiszen a

 létezését sem tudtad.

 Általános műveltséget

növelő (Tenyérolvasó)

tréning, a teszthez a

+36 30 2470 589

 jelentkezhetsz be,

boldogulsz majd te is,

 ha azt el is végezted.

Úgy kibillenni már

te sem tudsz,

megjött az

eszed.

Tudod,

van

neked is már,

 sajátod sorsod,

ahhoz igazodsz.

Szoktam mondani,

amikor beérett már

arra, hogy a saját életét

ő maga irányíthatja, nem

bízza rá a mondvacsináltra.

Van amikor a múltadból,

valami sorszerűen

visszakacsint,

s megoldódik

anélkül, hogy

csinálni kellene

azért, bármit is.

Sorsszerűség,

az neked és

van az Isten.

Két lábon állni,

 s gondolkodva élni,

a reményt jól ismerni,

amikor az egyik feladat

elfogyott, hozzálátni a

másik megoldásához,

az nem unalmas dolog.

Az élet szép, ha hallod

már és lelkesen, a benned

lévő csendzenéd, kívánok

nektek is szép napot. Sok

szíves és tiszta pillanatot,

s, hogy szintet váltani még

időben észlelve tudjatok.

Jó szerencsét kívánok!

Szeretettel nektek, akik

már értitek, hogy eddig az

életetekről, mennyi mindent

miért is nem értettetek meg.

Magyarországról, Pakson a

HergálHázból.

Szeretettel.  Julamami

A minap szembesültem vele,

hogy mennyire fontos,

a férfiaknak, a

férfias tartása,

a büszkeség

fogalma,

annak,

  érzőként

átélései.

Ízlelgettem,

a szónak az igazi

tartalmát, kinek

mit is jelenthet,

az ő büszkesége.

Elemzőként az jön le,

az elért eredményeire

büszke az érintett ember.

A saját munkája becsületére,

ami mintaként, hasznot hozhat,

minden szinten, a Népünknek.

Vagy a generációsan hozottra,

mint a tiszta, élhető alapjára.

Vajon tudja-e, hogy ő az aki

a következő feladatra kész,

mert megvan benne minden.

Tudja-e törleszteni, ha azt

sem tudja, mi lenne a dolga.

Másoktól várja el azt, ami neki

lenne a feladata, ki oldja meg

azt helyette, hogyan megy

tovább az akkor generációs

feladatáról a következőkre.

Ha már tudnák az emberek, mi

is a dolguk önmaguk szerint, mint,

  a sarjaiknak az alapja. Ami az ő dolga

volna, ha egyáltalán ő is tudna róla.

Ne rakjad senki nyakába, azt, amit

 teneked, a saját kultúrád szerint meg kell

élned. Ah,  meg kellene erősítsed azt ott,

helyben értük is, a saját emberséged által.

Ne helyezd bele magadat, a könnyűbe,

amit elvár tőled, az Isten adta Nép, azt

magad is ugyanúgy, ahogy ők éljed át hát.

Különbözőek vagyunk, ezt tanuld meg és

 tiszteljed őket, hogy megkapjad ugyanazt.

Mindenki ragaszkodik a saját kultúrájához,

hiszen neki azzal van dolga, nem máséval.

Van amit hozunk, mint a tehetségünket,

 vannak azok, amit meg tanulnunk is

szükséges, ahhoz, hogy tudjuk,

van vele nekünk is dolgunk.

Emberesedünk mi mind, hisz

azért is jöttünk, jó emberekké

válhatunk, ha teszünk azért.

Ne mástól várjad, te magad

csináld, ha az Isten neked

szánta feladatként.

Se nem ártva

nem is bántva,

a gondolkodó, okos

agyad férfiként használva.

Gondolj a családodra, de tudd

másnak is van ám, családja, otthona

pedig ők, csak néha láthatják egymást.

Azért, hogy legyen jövőképük ment

el messzire, hiányoznak egymásnak,

 beszélgetni, online, telefonon tudnak.

Miről beszél, ha ő maga nem úgy él,

kényeskedő, a mozgása árulkodó.

A múlt elmúlt, gondolj a mára,

a most élhető pillanataira, a

 holnap a küszöbödön megvárhat,

most más dolga nincs is annak még.

Hol van arra, a jövőképed, ha neked

alapod abban nincs is megélve még.

Vagy tán, már alaposan ki is üresedtél,

nincsen motivációd, s a miértek sehol.

Üres szavakat semmibe szisszentőn,

 lelkeseket nem érintő igaztalanok, de

 legalább jól kibeszélték magukat.

S vannak a férfias dolgok, azt

a nők ne vegyék át, nem áll

az jól, a nőknek más a dolga.

Olyan feladatokra teremtette

az Isten őket, hogy szeretettel

motiváljanak. S olyan férfiaknak

párjaik legyenek, akik ehhez

úgy partnerek, hagyják ki is

 bontakozni, akár, vezetőknek.

Vannak-e igazi férfias területek,

igen vannak, abba nő ne nyúljon bele,

 mert nincs olyan a nő rendszerében.

A férfiaknak meg kell maradjon,

a tartása, s méltósága abban,

 akiknek még van, vagy lesz olyan.

Régen annyi elég volt, hogy férfias

és ők úgyis, aszerint is élték azt meg.

Kiknek, mennyi maradt, a (nagyok),

tiszteletéből, néhányaknak, miért

épp ők azok, akikre büszkék.

Tán hasonló a karakterük,

  ők belül ezt érzik és megélik,

 naponta látják, a hasonlókat.

Amikor megszületik a fiú,

a család szeme-fénye lesz,

hiszen ő benne hisznek. Ők

azok, akikből, még akárkik is,

lehetnek. Ha időben észlelik,

s tán, nemcsak, a rajongóik,

irányába mennek, azt a.

Bizony még nem biztos, hogy

számolnak azzal, az emberek,

hogy rajtuk a szülőkön múlik.

Minden percben, hogy kivé,

vagy mivé válik ő, a férfivá

cseperedő erősödő.

Vagy a lelkierejében lévő

erőt, a tehetségével hozza, éli.

S kinek a sorsa szerint, másoknak,

generációsan, mennyi a törlesztendő.

Tán, induljunk ki, a tartásosakból,

a talpuk alatti földet,

mint Hazájukat is,

tisztelni tudókból.

Az apját és az anyját és a

 családját szeretve tisztelőkből.

A jó férfi minta apából, a szerető

anya minta anyjából, s tegyük hozzá,

hogy mennyire fontos is lenne, ha az

aki köréjük lett engedve, arra érett-e.

Mennyi idő kell és kinek mennyire, is

van szüksége arra, hogy mindazokat

amik az alapokat jelentik, meg  is

ismerjék a saját idejükben még.

Ki mit hozott, ahhoz mennyi idő elég.

Kevesen kapnak még, olyan nevelést,

hogy tudják mit jelent az, hogy (Ember

tisztelő), a ( Hazaszeretet), meg is élhető.

Ha kívülről néznék magukat, meg

is lepődnének, a legtöbben, talán.

Uram Isten, de messzire is mentek,

attól, amit ők elterveztek, vagy túlzás

volt az ő vágyuk, széthullok a családjuk.

Nagy lett attól a bizalomvesztés és sok az

ő belső káruk, lődörögnek benne, akkor ér az

is hozzájuk, amikor azt a szél újra rájuk hordja.

Kászálódhatnak megint, ki belőle és ugyanoda,

mert nem teljesítették, a jól élhetőket, a Népért.

Ha ezt nem érti, álljon neki sürgősen, tanulni.

Elképzelt, valamit valaki, s szerinte az majd

kivitelezhető is lehet, aztán félúton meg is

rekedhet, ha elfogyott belőle a motivációja.

Rá kell jönnie, hogy kevesebb annál ő maga,

mint, hogy, azokat, amik rávárnak megoldani

is tudná, ezért felkér valakit aki elég divatos.

A neve elég hangzatos, s ha másoknak bejött,

hát neki is jó lesz, építse őt fel, arra amire már

 születésekor készen állt, csak nem vette észre.

Tudás nélkül, jó minőségű munka, teljesítés nincs.

Sokat számít, a jól látó, érző, gondolkodó, szülői

hozzáállás, kívül maradva lenni, onnan, vanni, lenni.

Szeretve tud-e hatni, úgy, hogy megmarad a születésekor

hozott, sőt, generációsan és önmagáért is fontos-e a sorsa.

Az amiben hozta a tehetségét, ő arra született,

nem pótolható mással, még egyszerre többel se,

nem, hiszen, igazi egyéniség, a Hazájához hűen

odaadóan tennie, kell azt, ami számára feladat.

Nem mindegy hol nevelődött közben, milyen

külső hatások érték, mennyire maradt meg,

felnőve a feladatához benne, az eredeti énje.

Kikbe kapaszkodott bele akkor, amikor még

nem volt a feladatához beérve, csak gyakorolt

arra, amire született, pedig már abban lehetne.

Mennyire ment el a fontos hétköznapi feladatai

mellett, vagy egyáltalán nem élte, meg azokat se.

Biza visszahat mindenben, abban az évei számai sem

számítanak, csak a valóságos, hétköznapi tapasztalata

lenne az ami neki adott, megtartó erő van benne ahhoz.

Sértődöttsége, gátja a kibontakozásnál, a semmiből jőve

önmagáig érkezve, az életkora szerint ő nincs is beérve.

Van-e emberismerete, önismerete, a generációs jeleit,

ugyan ismeri-e, vagy behozva erőltetné bele azt ami

ott működik, de itt idegen maradt, nem illik ide bele.

Mit is gyakorol, ha még fel sem ismerte, mi is az ő

jelentősége abban, hogy nem róla szólna az már.

Régen sem róla szólt, csak akkor még idejében,

neki senki sem szólt, hagyták futni bele az üres

semmibe, legalább az lenne meg, ahol elkezdte.

Édes Hazám Csoda Szép, kívánom, hogy legyen

szép, érthető, élhető jövőképe mindenkinek, aki

arra már érett, legyen előrelépési lehetősége itt.

S tudjon szembenézni önmagával, mert, legyőznie

mindenkinek önmagát kellene az elején, megtudná,

ki is a legény, hogy legyen mire büszkének lennie, ha

már a férfias tartása, méltósága, nemes része lenne.

A nők nagysága, a nőiségüket megtartva, kiegészítve

a férfiakat azzal az Isten adta lelkierővel, amiben ők a

 jobbak, így egymás mellett tisztelettel, tisztelhetően

haladnak. Nem térnek el attól amit a teremtő adott,

ki mit hozott, ki mit lehetőségként kapott, mert pont

ott tart generációsan, hogy a Hazáját boldogíthatja.

Akik vezetőnek születettek, alapban intelligensek,

ha a családjukban nincs férfi tag azon a szinten,

úgy nőként lett a feladatuk, hát vezessenek.

Egy párkapcsolatban meg a nőnek a

feladata a motiválás, a családban

meg mindegy, az vezessen,

aki arra, generációsan

már érett és képes.

Győzz meg, mert

legyőzni könnyű

tapasztalt lévén

engemet, nem

harcolnék se,

ellened, sem

melletted.

 Én egyedül

születtem,

mint ahogy

mindenki.

Írni, oktatni

vagyok itt,

tisztelet,

szeretet,

átélve is

ismerem a

jelentését is

mindkettőnek.

Egy Haza ez

csak egy,

mind

ide

s érte is,

tettünk és

 bele, amire mi

képesek voltunk.

 A tovább szépíteni

valókat és a jókat,

hogy jobb

legyen így a mi

sarjainknak is,

hisz átélték azt

amit az irigyek

nekünk szántak,

velünk együtt.

Ismerik már,

a mieink tudják,

a magyarok Istenit

és tisztelni is tudják már,

 apjukat, testvérüket, anyjukat,

értékelik a család szentségét.

Mond, a saját családotokon

belül igazi mintákat a

 tieitek láthatnak-e.

Mellettetek,

 és általatok

is nőhetnek-e,

önmagukra is

ismerhetnek-e.

S a többiek mind,

már ismerik-e

a valóságot,

vagy mások

szárnyainak

vetületében

vergődnek,

mert be nem

engedik őket.

El tudják-e azt

már dönteni ők is,

önmaguk szerint, hogy

ne vigyék mellé már őket se,

még a nagyon erőlködő hatások sem.

Tisztelettel, ne csak önmagadért tegyél,

  a családjainknak, Hazánknak, jó minta legyél.

Tiszteletem, ezt jelenti nekem az Ünnep.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

Az emberieseknek a sikere a segítés, a

 pénzre a megélhetésükhöz van szükség.

Ki ebben ki meg abban lesz jó, tehetséges,

aki még nem tudja, kérem tanulja meg.

Ugye nem valami végszók lettek,

a megelőzés helyett, elkopnak

gyorsan az emberiesek, a siker

 az éltető eleme a mi agyunknak.

Siker nélkül leépülnek a lelkesek,

kiüresedhetnek a szívesek, ha nem

is tervezhetnek a gondolkodók,

gyorsan lefele, elidegeníthető.

Se halak, se vadak, se jó falat,

mindenen áthúzó ott a huzat.

Ha nincsenek kijelölve azok

az ösvények, ahonnan jobbra

balra nyúlkálhatnánk, gombát

szedve, ne másokét szedjük le.

Ha nincsenek szabadon járható

helyek, ahol mint a saját Hazánkra,

tehetjük le a lábunkat, akkor az érzés,

idegen tőlünk, mi akik ide teremtettünk.

Miért is nincsenek közösen járható helyek,

vállalják fel, ha nem a nép mellett döntöttek,

legyenek jól láthatóak és mindenki tudja azt.

Ha ott időznek, akkor ők is valamiért így jártak.

Vagyunk, létezünk, úgy hívnak, mi a “Nép”.

Akkor legalább tudnánk, látnánk azokat,

akik a jóból valamiért most kimaradtak.

Nem kérdeznek döntenek felettünk,

kimaradunk a jóból így, túl sokan.

Rogyadozók és lyukasak a falak,

benne élnek sokan abban ami

éppen ott megadatik, aztán,

az ember már ennyire nem

számít itt, azt a mindenit.

Jött és önmagát sirattatta,

rákapott a vigasztalásra,

jól azóta is azt csinálja.

Íz nélküli húsneműk,

nem magyarosak,

korán leszedett

gyümölcsök,

nem számít,

csak abból

legyen sok,

ami jól fogy.

Az embernek

lánya már most,

lemond a halról, ha

 azt nem a Dunából

halászták, nem olyan.

Az étel íze sem, mert itt

   született, ahhoz szokott.

Mondják már meg kérem,

miért gondolják azt,

ha nem kérdezik,

csak döntenek,

az úgy is jó lesz.

Hol és milyen lesz

az amit megszabnak,

nem egyenek vagyunk.

Egyenként születtünk meg,

ha már így esett, különböző

feladatunk lenne, önmagunk

felé és generációsan a sorsunk.

Miért nem kérdezik meg, akik

felettünk döntenek, ha hiába

kérdezik ők, akik elmondják

ott a nehezített életünket.

Hiába mert nem hallják

meg, akik a döntéseket

felvállalták, nem akarják,

tudni a problémáinkat sem.

Eszi nem eszi nem kap mást.

A sejtjeink meg közvetítenék

felénk azt, amit az étkezésünkkel

bekerülve, egészségesekké lennénk.

Ugyan miért nem jó az nekik, ami nekünk

jó lenne, miért lettek ilyen immunissá felénk.

Megtettünk mindent amire képesek voltunk mi,

majd az öregedésünkhöz elérve, biztosítsuk azt,

a minőséget, amit ide beletettünk a Hazánkba.

Miért nem fontos minden ember, aki itt él, mert

ide született, s aki itt úgy él, hogy a Hazája lett.

Nemcsak elvesz, hozzátesz hasznosat helyette,

ki milyen jóban tehetséges azt adja a Hazához.

Beletettünk szépet és jót, azt várjuk kapni is,

amit beletettünk, nem üzletelni születtünk.

Hanem emberiesként teremtettünk ide,

kommunikálva segítve a sorsukat, arra is

kértek, hogy őszintén mutassuk meg őket.

Ha ez és sok minden más fölösleges lenne,

akkor egy nagy gépies üzletelés lenne, s ha

telítődnének, akkor lefele mennének, ha meg

fölfele jönnének, akkor tudná mindenki, most

éppen ők azok akik nagyon éhesek, szereznének.

Tiszteld önmagad, hogy mások is tisztelni tudjanak.

Ha bármilyen magasságokat is értél el, maradj ember.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), ha érted,

hogy érted lenne az is, amit még most nem értesz, tanuld,

hogy jó minőséget adhass abban, amiben éppen most vagy.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

Magyarul és érthetően,

most is itt is emberiesen,

mert ti is azért olvassátok,

az is lehet, hogy lefordítjátok.

Biza a lényeg, hogy úgyis átmegy,

hiszen akkor miért keresnétek ezt

az oldalt, köszönöm, hogy olvassátok.

Teljesüljön a sorsotokban minden fontos.

Bocsánat, csak el ne feledd van az Isten,

segít és magamat menedzselem.

Nincs más, egyszemélyes ez,

csak saját magam,

így is megismerve

önmagamat, adom át

másoknak a tudásomat.

Mond, amikor idejöttél és

elhitetted a hiszékenyekkel,

hogy te vagy az ő megmentőjük,

s jó alaposan megkavartad a fejüket.

Mi motiválhatott téged, valóban annyi,

nem tudod tisztelni sem az embereket.

Ó, lettél-e annyira neves és pénzes,

amint eltervezted amikor jöttél.

Itt vagytok-e még, vagy elmentél-e,

köszönetet sokan mondanának érte.

Maradtak-e valakik még itt, vagy

mindenkit kiüresítve elmentetek.

Kérlek a hasonlókat vidd magaddal,

ugye nem találkozunk a nevelteddel.

Ó, ha ti látnátok kívülről magatokat,

sírdogálnátok utána nap mint nap,

miután rájönnétek, titeket látnak.

Sok az intelligens, okos, tehetséges,

szorgalmas, jó és tiszta lélekkel élő,

aki most hátrányos helyzetben lévő.

Viszont a Világ gyorsan pörög, nekik

jár már a jó sorsuk és rálelnek most.

Ők nem ártanának senkinek, hiszen

tudják mindenki fontos aki született.

Hát nézz magadban szét, látod-e

milyen szép a lelkeknek a tiszta

tükre, mi mind így érkezünk le.

Persze bocsánatot nem várok,

mindazért amit te nem tudsz,

s megtanulni sem fogod már

több rosszat itt ne tegyél hát.

Azt a jót szeretném, amit ide

beletettem egész életemben.

Mond, tudod-e ki vagy te és

magadat megismerted-e,

ha van, a tartásodban

megmaradjál,

ki ne billenjél.

Mert rögvest,

kikezd téged is és

 alacsonyabban tarthat,

csak fejlődni nem tudó-e.

A kibillentben lévő kavaró,

ah, csak évei száma téves-e.

Vagy éppen azon zsengéket

használja fel arra és amire.

Már motiváció mentes,

be nem fejezett,

aki pont arra

várt, mikor

alázhat

téged

meg.

Én

csak

egyszerű

ember vagyok,

magyarul beszélek,

a lelkem, szívem, agyam,

mint alapos hármas vezet,

a Hazámmal is érzek,

fontosak az emberek,

mert általuk találtam

meg a generációs jelet.

Mindenfelől jöttek, én

nem különböztetek meg.

Hiszen milyen unalmas is

lenne a Világ, ha mindenki

egyforma lenne, s ugyanazt

és ugyanarról, ugyanúgy érezne,

ha saját kultúrája neki nem lenne.

Ha nem fejlődsz fel a 2016. évhez,

alaposan le is maradsz, ha másokat

utánzol, hozzájuk igazodva élsz, na

akkor miből merítesz a tartásodhoz és

a méltóságodhoz te. Más ország tudását

veszed magadhoz, bővítve vele a látásod,

mindent megtanulsz amit csak lehet el is

mégy mindenhova, hiszen megteheted.

Mindenkinek el is meséled, hogy bizony

mekkora a tudásod, tapasztaltál itt és ott.

Minden neves téged, már megtanított

arra, amit ő tapasztalva megtanulhatott.

Működik is ott ahol született, ahol élve

benne van a saját Hazája rezgésközegében.

Nagy tudásúnak érzed magadat, hiszen nem

akárkik által tanulhattad meg mindazt, amit

a Világban már tudhatnak, el is mentél oda érte.

Most rohannak hozzád isszák a szavaidat, hiszen

mekkora tudás lehet benned, hisz elmentél érte

és magadhoz vetted, odavannak, Istenítenek.

S gondolod-e, hogy bizony, az mások kultúrája,

azt erősíted, nem a saját Hazádat, s kultúráját.

Azután amikor adod át azt magad szerint, ami

nem a te hozott, sem belőled eredő tudásod és

fáradsz tőle, de kár, hogy annyian nyüzsögnek

már, hogy nem hagynak élni sem ah tégedet.

Ráébredsz egy reggel, nincs benned még

 igazán átható, érezhető Hazaszeretet,

sem alázat a különböző emberekhez.

Elfáradtál kimerülten sorba is állsz majd

reggelente, hogy feltöltsön valami éppen

aktuális szöveg. Valaki lelkesedve meg is

alkosson az aktuális naphoz téged, téged,

téged, s elveszítsed vele az egyéniségedet.

Ki és mikor mondta neked, hogy nem fontos

a család, a szülőd, a testvéreid, a tanítóid, az

emberek, akik körülötted élni próbálják saját

életüket, már amit hagytak nekik, amit lehet.

Nem is tartod fontosnak a belső tartásukat, se

az emberi méltóságukat figyelembe sem veszed.

Legyenek veled rendesek, miért legyen jó nekik,

hiszen téged mások már nem érdekelnek.

Kitalálsz valami szerinted

számukra igen-igen fontosat,

ami mindenkire hat, hát ideje

beállni mögétek a sorba és ugyanazt vallani, nem

is fontos nekik már, az eredetit se megtapasztalni.

Majd úgyis megmondják ne fáradjanak, gondolkodni

ők maguk, a sokat össze tanultak fognak, hiszen ők

tudják már mi a jó, a szép, a fontos és az arányos is.

Ne zavarják őket holmi egyéniségek, se gondolkodók,

még azok se, akiknek a hivatása, arra születtek meg.

Magyarországon szült az anyám, itt neveltem fel,

 iskoláztattam is magamat abban amit fontosnak is

tartottam, ahhoz amit tehetségként a születésem

által hoztam. S amikor arra beértem már emberileg

gyakoroltam, s a hozzám érkezőktől tapasztalatként

megkaptam. A Különös oktatás, nevelés tréningnek az

azóta  általam oktatható anyagát egy reggel lerajzoltam.

Egyszer azt is mondták nekem,

egy olyan helyen ahol nem vártam

volna, hogy jól jegyezzem meg, nem

lehetek próféta én a saját Hazámban.

Na az nem is, de hiszen már ott is voltam,

tiszteletet, szeretetet is adhattam és kaptam.

Egészségesen adtam a tudásomból, s alig várták,

néhányak, hogy végre elgyengülve legyek,

hiszen belenyúlhattak abba amit azáltal már,

 végig vinni nem tudtam, megüzenték, feladtam.

Arra nem is gondolhattak, hogy az én tapasztalt

tudásom odáig elért, hogy megoldom és folytatom.

Egy magasabb szinten, az online Világa amit azzal

ijedtemben megismertem, erősödhettem időben.

Ezt akarták ez lett, én megerősödve is csak egy,

ők meg sokan vannak ott abban már valószínűleg,

mivel nem magam miatt kerültem ebbe bele, nehezebb.

Így jártam az irigyeim által, s azóta ők nagyon fontosak itt.

Nemcsak az én kiváltságom lehet ez a helyzet, bárkivel és

bármikor meg is történhet, ha valamiben gyakorolhatja a

tehetségét itt, mert nincs rá jó minta, hogy vidd végig azt

amit hoztál, hogy ne csak magadra, de másokra is gondoljál.

Nem ismerik a saját generációs jeleiket, se a feladataikat, mert

aki azt már felismerte, az hat a saját életére, a sorsát éli azóta.

Mindenki hozott ám tehetséget valamiben, addig nincs készen

amíg nem ébred rá, hogy miben boldogulhatna a legjobban,

azt kellene gyakorolnia aztán, s hozzátanulni amit nem tudhat.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, én nem harcolnék veled,

de ellened sem, ide is, az ingyenes reklámokkal élve is segítőkért  jöttem, hátha megérzitek a fontosságát. Az Általános műveltséget növelő ( Tenyérolvasó) tréningnek, mint a generációs feladatnak.

Ne árts, senkit se bánts, de magadra is vigyázz, nem pótolhat senki más, az eredetire, az igazira, a természetesre, a fejlődésedre adjál.

Legyen szép ez a nap, ha szeretettel, tisztelettel vagy, hát azt adj.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

                                           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nincs mit tenni, csak írok feszt,

leírom, hogy a mondataim, a

 fejemből kerüljenek ki, most ide.

Ó ha még megelőzésben lehetne,

hogy ne fussanak a zsengék bele.

Azokba amiket a felnőtteknek is

nehéz akkor már kezelnie, hinnye.

Aztán miért nem mehetek oda be,

 megelőzésben tenni amit még lehet.

Ők is magukhoz vehetnék ezt a tudást,

hozzáadva a meglévőkhöz, na az aztán.

Van aki feloldani azt nem tudta, magának

okozta, hát nosztalgiázva visszahozza, ő

nem felejtett, vele packázni nem lehet.

Összeállt a pénzeknek sokasága már,

azt egy szarkofág borításával és

 lágy betonnal is körbeforgatja.

Se ki se be, a lábát megvetette,

nála erősebb az igazságérzete,

éppen viszi le lelkileg véglegesre.

Valakinek vágyott, a határait fel

nem ismerte, nem tudta, hogy

generációs feladata neki is

lenne, valamivé lett helyette.

Az elhordott hegyek helyére,

a mondvacsináltak hatalmasak,

 a mesékből is megtanulhatóak.

Nincs benne a sorsában, de ott a

 rossz minta, hát miért ne, leutánozza.

Minél inkább nem szeretnék, annál jobban

akarja, a túlzásoktól kiguvadva, már hazafele,

ártóan jó nagyokat taposva, ott hagyva a sajgó

tehetetlensége, rút nyomát, na, ez itt a mi Hazánk.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, érted,

a sorsok, a generációs feladatokkal összefüggenek.

Bizony nem itt tanultátok azt, ami árthatott nektek,

tán túl korán bántottak először, mint gyermeknyieket.

A lelketeknek ártó mérgeiteket, miért ide eregetitek,

komoly felhővé lehet, s bevonzza az ugyanilyeneket.

Ki mondta azt nektek, hogy elég az, csak önmagatokat

szeretnetek, hogy a nép akikből ez a mi Hazánk lett, nem

számít, ha elértétek, magatokért a hasonlókért tegyetek.

Ha már ennyire ártó az a túl sok szerzettetek, a kiváltságból

csak nektek teremhetett, itt teremtettétek, látszik ártó lett.

Visszafele a hálától esetleg, hogy veletek eshetett ez is meg,

nem lehetne rakni, oda bele ahol talán azért nincs elég, mert

 a mindenáron szerzésnél, túlzónál nem működött időben a fék.

S nem beleülni a káosz tetejébe, mint egy rálátó jól fészkelhetőre.

Hálásnak lenni, tán Istenben hinni, embert tisztelni, megtartó erő,

a megelőzésben hiszek akkor is, ha nem látok most lehetőséget.

Nem kophatnak ki a jó szavaink, a tisztesség, becsület, méltóság,

belső tartás, kölcsönösség, segítő viselkedés, a tolerancia, se az

 alázat, ezek csak néhányak, a talpalatnyi anyaföld, Hazaszeretet.

Tudom nem kérdeztek, így válaszolni sem lehet, leírom ide azt a

sok hatást, amit összefüggésében nemcsak én élek, mindannyian.

Nem szabadna, hogy a hétköznapokból kikerüljenek mindezek,

legyen értelme a szavaknak, igazat szóljanak, ereje van a szónak.

Tán nem kéne, kénye kedve szerint rongálni a tehetségeseket, az

arra született, tartásos, sorsszerűen hivatásukat gyakorlókat, ah.

Itt a tiszta szó át is megy, nem lehet becsapni a lelkiismeretüket.

Hinnye, azt a, hogy is mondjam csak, feltaláltam valami fontosat,

a belső tartást, emberi méltóságot igazgatja vissza, ha netán tán,

időben lenne, elmozdult volna, megtalálhatja a jó útját, sorsát újra.

Kitartó vagyok, mert másom nincsen mint a tartásom, méltóságom,

 a tudás amit az Isten rám bízott, megtartom ezt, amíg el nem adom,

utána átadom, s betanítok erre sok arra érdemeset, emberieseket.

Sokféleképpen jót mondtak, nem tudom magamat rossznak, jónak

igyekszem lenni, de jobb az, csak úgy egyszerű emberiesként tenni.

A nyugdíj helyett az aprópénzből nem lehet megélni, azt a szorzót

próbálja ki, ha biztos benne, 17. évtől dolgoztam egész életemben.

Mellette tanultam, magamat taníttatva, ami érdekelt pont azokra.

Nekem mindegy, higgyék el, hogy mi motiválja az érkezőket, róluk

szól az ittlét, elhangzanak példaértékűek, ha odaillenek, hogy ne

legyen sok hirtelen, ami újdonságként éri itt, akkor egyedül őket.

Csak leolvasom a tenyereiket, nem teszek hozzá és nem veszek

el se belőle, azt mondom amit látok, csak az ő sorsuk van benne.

Magam fedeztem fel, láttam meg összefüggésében, védjegy lett,

igazolták a sorsok, generációs jelek, megérdemelten enyém ez.

Eddig még csak kevesen nem tudtak, mit kezdeni akkor itt vele,

azóta már hallottam tőlük, sok év után visszajeleztek, már élik.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A címlapját a festésemmel láttam el.

Emberséges méltóság, emberi tartás az amit

az oktatásom által meg tud, közben és utána naponta igazítani.

Ah, ne menjen lejjebb a saját szintjénél,

mert ott is ragadhat majd végleg.

Oktatom azt, hogy minden mindennel

összefügg, ah, csak nem mindegy, hogy

közben a szintjét le vagy fel igazítja-e.

Átfordultunk címet adtam neki,

annak is már három éve.

Azóta itt élünk mind,

gyors pörgésben,

ki észrevette,

ki meg még nem.

Ez itt az én Hazám is,

ide szült az anyám,

itt neveltem magam,

itt tanultam meg azt,

ami érdekelt ez ügyben

engem, továbbadnám a tudást,

ha valaki a Hazánkba vissza képviselné.

Nem lehet mindent csak egy oldalról nézni,

mert akkor a többieknek nem lesz lehetőségük,

a saját Hazájukban, csak a maradék résnyi.

Én magam rájöttem, megtaláltam

a saját tehetségem,

amiben nap mint nap,

megélhetem a sikeremet.

Mások is elérhetnék ezzel,

az általam felismert rezgéssel,

megtanulhatnák tőlem a miértekre,

a saját életükre a magyarázatokat.

46 országban olvasták naponta,

150.000 volt a látogatottsága,

hirtelen törölték le, hát ez a

  Webenyer. Online lett helyette.

Helyi adót is fizetek,

bár még sem előadást tartani,

sem az oktatási formámat bemutatni,

nem kértek fel itthon engem egyszer sem.

Megyek tovább, miért állnék le,

hiszen még csak keveseknek,

adtam át ezt az összefüggésében látást.

Szembe szeretnék nézni önmagammal,

s az összes beletett energiámmal,

nem adom fel, ugyan már miért tenném.

Ez a tudásom az, aminek a gyümölcsét,

nem hagyatékként szeretném tudni,

eladom a megfelelő kitűnő üzletembernek.

 Átadok így hát generációsan, ahogy illik,

általa a szeretteimnek én is valamit,

megtanulni mástól nem tudják.

Miután megvették tőlem, betanítanám  az oktatását.
Menjen tovább adjon az arra igényes embereknek magyarázatokat arra, hogy ha szabad, ha nem, ez az alapja a létezésünknek. A szeretet egy olyan energia, amit mással összetéveszteni nem lehet. Ha hiányzik valakikből, hát óvatosan mondom csak, tőlem az oktatásomon kapnak belőle annyit, amitől aztán, adják tovább, oda ahol éppen leledzenek. Túláradás, túlcsordulás, ez egy gépi kifejezés (ember alkotta a gépet is), valami hasonló kifejezéseket találok, akkor amikor az természetes, létezik a szeretet. Igen azzal mentettem meg az emberséges létezésemet, hogy kiírtam magamból nap mint nap, a tíz év alatt, hogy tudjak adni másnap a tehetségem által lett hivatásom gyakorlásával. A gépies szövegeket is lehetne átírni ám emberségesre, hogy akkora különbség tán ne legyen. Amikor úgy fogalmazták meg, talán nem gondolták, hogy sokan eljutnak odáig. Elhiszik, hogy tisztelet, szeretet nélkül, üresben is lehet emberséges az élet. Hát nem lehet, csak csökkent értékben, a kulcsok között az első a tartás, az emberi méltóság, a tisztelet és ki ne hagyjátok a szeretetet. Nem szégyen az, hogy megmaradunk emberségeseknek, leginkább ügyelni szükséges, mint egy kincsre. Ne az legyen a divat, nagyon kelljen vigyázni arra, hogy lehetőleg érzelmet, ki ne mutassanak, ugye van annyi bennetek, hogy nem engeditek divatossá válni (a szeretethiányt) azt a. Tanulni a gyermekektől mindig lehet, tisztán születtünk mind, maradjanak meg az alapvető emberi jogaink mindannyiunknak, éljen a tisztelet, maradjon alap a szeretet. Persze bocsánatot is kérhetek, nekem az nagyon megy, a jó öreg alázatot jól ismerem, köszönöm, hogy létezik, mert megtartott engem.

Elértem odáig, hogy

fel kellene vállaljon engemet,

a tudásommal a saját Hazánk.
Tiszteletem.

Ezt csak én tudom, nekem

adta az Isten, kiteljesedtem.

Adnám tovább itt is,

hogy másoknak

is jó legyen,

megtalálják általa,

az ő tehetségüket.

Hiszen a sorsukat,

a generációs feladataikat, a tenyerükben,

mutatják a jelek

 és mindenkinek.

Amikor rájöttem,

hogy a sorsunk, a

tenyereinkben,

olyan mint egy,

 csak rólunk szóló képlet.

Megvan a

kiindulás,

ott a folytatása,

közben vannak,

nagyon hasonlók s

ugyanolyanok, csak

másról szólnak a jelek.

Amikor feltárult

előttem,

valakinek

a sorsa éppen.

Sorsolvasóként is

úgy vizsgáztam,

hogy azt,

ami feladat

lett volna,

megtanulni úgy,

hogy azonosuljak is

vele és aszerint nézzem

a lerajzolt tenyereket,

nem tudtam.

Nekem

nem

mondott

az semmit sem,

amit mások másképp tudtak, egyenként, sablonként tanítottak.

Viszont amikor

belenézhettem( odanyújtotta),

valakinek a

tenyerébe,

hát

egy

csomó

mást is megláttattak,

a vonalai, arról az emberről,

hogy lennének  generációsan

is bőven elvégzendő feladatai.

Ugyanazok a jelek megjelentek,

itt is, meg ott is,

akkor megláttam,

hogy bizonyos idő

elmúltával, az emberek,

bele is csúszhatnak az ismétlésekbe.

Ami akkor történik meg velük,

ha nem a saját,

lelkük,

szívük,

agyuk

döntései után,

hanem

a mások

szerinti úton mennek. Nem váltanak, mert nem tudtak felfejlődni, a másokat utánzásokkal önmagukhoz.

Mindenki hozott tehetséget, 42 éves

 voltam, amikor rájöttem, én ebben.

A sok – sok embernél, mind – mind,

más és más volt amit láttam,

közben megtapasztaltam azt is,

hogy a jelek, mit is jelenthetnek még.

Az mondtam, íme az emberismeretem.

Kezdtem összeolvasni a jeleket,

érdekes volt, mert feltárult,

egy – egy sors róluk, amit,

meg is lehetne élniük.

Egyszerűbb lenne,

mindent idejében,

persze ahhoz

ismerni

kellene

 a saját

tenyerüket.

Vagy legalább

egy ember,

egy közösségből,

egy családon belül,

tudna tanácsot adni,

még megelőzésben

a többieknek, a saját idejükben.

Nem össze -vissza

mindenhova

mennének

és kérdeznének, rutinból jövő,

náluk alacsonyabb lélekszinten.

S utána, a kapott válaszok

szerint élnék az életüket.

Arról nem is beszélve, hogy

a kiélezettebbek, tán túlzó információk,

átadása miatt, belenyúlnak ebbe – abba.

Minden hat mindenre és mindenkire,

így egy sablon szerint fura lenne,

hogy mindenki számára,

ugyanaz a válasz jó is lenne,

a tenyereik személyesen nekik,

róluk szólnak csak, a sorsuk abban van.

Odáig eljutottam sok éve,

hogy válaszokat szerettem volna rá kapni,

hogy mit miért úgy látok és mondok, olvasok,

Tudományos Prevenciós Akadémián,

jó helyen voltam ahhoz is, hogy

nagyon sok választ kaphattam meg ott,

szakmailag, az akkor bennem lévő miértek sokaságára.

Be voltam arra akkor éppen már érve, pont időben.

Nagyon jó helyen voltam ahhoz, hogy megértsem,

az összefüggéseket, az érzéseket, a láthatóakat.

Örültem, hogy elvezetett oda a sorsom.

Nagyon sok választ megkaptam ott,

gyakran köszöntem az Istennek azt is,

hogy oda eljuthattam, pont időben tapasztalhattam.

Arra nem gondoltam, hogy engemet is látnak ott,

megköszönték, hogy náluk tanultam,

s kitűnő, megajánlott diplomát kaptam.

Ennek, a tanulási és tapasztalási szakaszában

az életemnek, felkértek rá, s én is helyesnek tartottam,

párhuzamosan amit akkor tudtam, azonos szinten oktathattam, továbbadtam.

Közben sok mindent megtanultam, menedzselni is a tudásomat.

S túlhajtottam magamat, nem tudtam még nemet mondani,

telítődött a lelkem, szívem, a mások segítése közben,

olyan energiákkal, amit feloldani akkor nem tudtam.

Az a kép maradt meg az emberekben, hogy ott a képernyőn,

a lábadozásomról beszéltem, azt már nem feltételezték,

hogy képes vagyok arra és újra lehet még utána, annak tapasztalásával, egyensúly bennem.

Valóban, akkor régen, embert próbálóan beteg voltam,

abból és már másból is kijöttem,

az életkoromnak megfelelően,

egyensúlyban élem most is az életem.

Még meg – meg kérdezik, együttérzésből,

hogy vagyok, most éppen, nem hiszik el,

hogy abból, már sok – sok éve jól kijöttem.

Sokat segített az akkor nekem, hogy

megtaláltam a helyem, tapasztalóként a megelőzésben,

azóta is, aszerint gyakorlom a hivatásomat nap mint nap.

Inkább jönnek még azóta és most is, Online messziről az emberek,

valamiért nem találtak ide még, nem jönnek a helybéliek.

Elkönyveltek, rajtam túlléptek, a jelenben létem

már nem érdekelte őket, a múltba révedtek,

elfelejtettek, tanácsokért máshoz mentek.

Remélem el nem tévedtek közben,

s jól kontrollálható emberekhez járnak.

Én meg kiszaladtam az online világába is,

 jórészt ott szolgáltattam,  írtam, írok, írok.

Ez időtájt is tapasztalva tanultam,

az emberek nagyon különböző

energiáit nap mint nap tapasztalom,

azoknak a kezelését is megtanultam.

Tartást, méltóságot ad a sorsunk nekünk,

ha felismerjük, a legjobbak miben lehetünk.

Most a 70. évemben már szükségem lenne arra, hogy

képviseljék a tudásomat, vigyék be azt, általam közvetítve,

működésében láthatóan a hitelesítésemet láttatva, a köztudatba.

Majd csak ráébred valaki és képviseli a tudásomat ott ahol most már nagyon hiányzik, az emberséges viselkedési forma.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat,

nem mentél sehova a Világ mégis ott van nálad.

Valami fontosat találtam meg és fel,

látom meg összefüggésében,

sokat segített már azoknak,

akik megtisztelnek és hozzám a tanácsaimért Paksra eljöttek.

Nem vagyok és nem leszek riválisa senkinek sem, ezt csak én tudom.

Addig amíg az elavult módszerek gyakorlói is meg nem tisztelnek,

s hozzá nem veszik a saját tudásukhoz, a szélesebb ( összefüggésében) látásukra igényük okán.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék ellened, se veled

sem, most és itt is, a Világban is,  az oktatás lehetőségét keresem.

Online, ha magyarul beszéltek és bárhol is éltek a Világban.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek, ne menj még, hova mennél, hiszen,

a széppel, a jóval, nekünk még meg sem jöttél. Arról szól a remény,

amit magunkért tettünk meg itt, érted is tettük egyben.

Nem mindegy milyen a lelke, szíve, gondolkodása

annak a helynek ahol születtünk, ahol élünk,

hiszen minden hat mindenre és mindenkire.

Amikor másokért tettünk,

magunkért és generációsan is,

a legjobb tudásunkkal együtt törlesztünk.

Hiszen mi itt születtünk és egyek vagyunk vele, a talpunk alatti anyafölddel,

egy Haza ez csak egy, ha megbecsüljük, nekünk is mindig lesz.

Magyarországról,  Paksról, a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Ha ébredésnél átgondolod,

ma mit szeretnél tenni,

s azután aszerint

teszel-veszel,

ébredezel,

ez a nap

 a tied lehet.

A kávéját ma

mindenkinek te

készíted, de ügyelsz

rá, hogy olyan is legyen,

mint, ahogy ők tennék. Nem

 is számítasz dicséretre, s nem

megcsinálod csak önmagadért se.

Nem a saját ízlésed szerint készíted,

hanem ahogy ők a legjobban szeretik.

Van rá időd, így mire ők felébrednek,

a legfinomabbat, amit idő hiányában

régóta halogatsz, most fogod és

elkészíted, hogy örüljenek.

A kedvenc poharaikat,

tányérjaikat rakod,

a finomságokat

szeretettel

tálalod.

Ne

várd,

hogy

mindenki

úgy reagálja

le, hogy ugrik

a nyakadba érte.

Ha mégis meglenne,

hát örülj ki a fejedből,

de ha mégse, akkor

is legyen jó napod,

csak attól, hogy

tettél értük,

valamit

ami

most,

neked

is jólesett.

Ha most ez

mégis korán

lenne neked,

majd egyszer

elkészíted.

Nem azért

tesz az ember,

hogy ők hálásak

legyenek érte.

Leginkább az a

 fontos, hogy

magaddal,

szerinted

meg

legyél

elégedve,

adtál-e most

is annyit, hogy

indulhat a napod.

Jólesett azt adnod.

Szeretettel tetted,

hát kaptál is azonnal,

azt a többletedet, ami

egy idő után a hiányt

generálja benned,

 te megoldottad.

Nekik jól indul

a napjuk vele,

akkor is ha

nem látod

rajtuk ott.

Lehet, hogy

csak később,

eljön az idő majd

egyszer, köszönik

 azt meg neked, de

hidd el, meglesz.

Ha nem is általuk

kapod vissza azt,

benne van azóta

a paklidban, hogy

adtál, a jóban vagy.

Neked magadnak

kell ügyelned arra,

hogy ki ne billenjél,

abból amibe születtél,

hogy megmaradjon a

jóság benned, oh, csak

el ne feledd a rezgését,

annak amit akkor érzel.

Amikor te adni tudtál,

azzal a legjobb érzést

magadnak tudhatod

már a másik oldalad

kóstolgatod, adsz,

hogy el ne romolj.

Elsősorban ezt is,

magadért tedd,

ne csapd be, ne

mondjad, hogy

rögtön jólesik,

úgy ahogy azt

vágytad átélni.

Akkor esik az

majd jól neked,

ha a ott másikon

azt meg is érzed,

s felszabadultál.

Átment a te jó

energiád,

nahát,

ott a

jóban

lehet ő is

kaphatott.

S azt, nem is

érezteti veled,

hogy elfogadni

szörnyű neki is,

hiszen, mindenki

adni született.

Esténként,

amikor te

lehunynád

a szemeidet,

mondod-e az imát,

megköszönöd-e azt,

az Istennek, hogy te

vagy az aki adhatott,

tehetted az Isten adta

tehetségedben a dolgod.

 Eszébe sem jutott senkinek,

hogy téged csak úgy egy adott

pillanatában, valaki megalázzon.

Viszont nagy gond lehet akkor, ha

előreugrottál túl sok lépcsővel,

vagy nem jártad ki az iskoláidat.

Ahhoz, hogy a vezető rezgésed

neked már meglegyen, hát akkor

bizony mehetsz vissza oda ahol el

is hitted, a téged hitegetőnek azt,

hogy arra már te is elég érett vagy.

Jön az Isten segít neked abban is és

megint, s önmagadhoz visszatalálsz,

ha azután már nem fokozod a hibád.

Örülj nagyon, tedd össze a kezeidet,

ha jön a pillanat és te elkezdheted,

még egyszer, még egyszer, még…

Ne hidd el, hogy több vagy annál

aki vagy, becsüld meg magadat.

 Tanulj meg adni és időben tedd,

ne kelljen, ha akarod, ha nem,

elfogadni is tanulni neked.

Szaladhatsz önmagad

elől amennyit csak

bírsz, elérni azt

tudod, amivel

már te is elbírsz.

Szólj ha segíthetek,

emberismeret is,

meg önismeret,

jó helyen leszel,

tanuljad itt nálam,

én adni születtem

és teljesítettem.

Szeretettel:

 

Julamami