Íme, látod, látod, neked is lehet ám, igaz barátod,

na nem úgy, hogy leutánozod, a másolata maradsz.

A túlzó többletedből adjál, tőle meg elfogadhatsz,

jót tesz, az egymástól tanulható, ám a tapasztalat.

A kezdet és a vég között lenne, a minőségi élet,

van-e emberies kapcsolatod, mint a kincsed.

Magadért, magadnak csinálod, úgy, hogy nem

ártasz közben, mert az olyan mint, magad ellen.

Nem jó az, ha csak neked jó, vigyáznod kelljen, ah,

hogy ne lássanak bele az életedbe, szorongás lesz az.

Abból a „leg” helyett, lelkileg egyre lejjebb visz, hinnye,

odáig mehet, hogy önmagadtól félsz majd, mástól nem.

Ha, a múltadat nem becsülöd, selejtessé lesz a jelened,

honnan jöttél, hova tartozol, tartsad meg a méltóságod.

Hatalmat gyakorolsz éppen rajtuk, akiknek azt okoztad,

hogy keresik a kapaszkodókat, ahol nemet mondhatnak.

Szeretnék megőrizni és továbbadni az emberi méltóságukat.

Hinnye, elfelejtetted volna, honnan indultál, hova érkeztél azzal,

amiért akkor megdolgoztál. Semmibe veszed, akik naponta viszik, a

 rájuk rakott a nehezeket, hogy a munkájuk által jó életük legyen.

Mindannyian adni születtünk, másban van a tehetségünk.

Van, akikből kikopott már, az adok – kapok, jó érzéssel,

lenni a többiek fele, s nem mindent begyűjteni, hinnye.

Ha mindent, magadnak csak, kirekeszted vele magadat,

tisztelettel legyél a környezeted felé, azt kapod vissza,

akkor, amikor már megértették, mit szeretnél azzal.

Ismerjed meg a saját sorsod, a generációs határaid,

fontos tudnod, megmarad a tartásod, méltóságod.

Teljesülhet talán, hogy jóérzésre, vágyik a Világ.

Tegyél érte, hogy a mosolyod is lássák, ne csak,

a nemtetszésedet, a jól fejlett kritikádat, ah.

Tisztelet, szeretet, legyen otthon bőven,

hogy vihessenek belőle kimenőben.

Ők kívülről is látnak engemet,

mint ahogy, én is őket láthatom.

Nem bántanak meg azzal hát, ha

  őszinték, hisz barátok vagyunk,

nem beszélünk róla, tudjuk.

A barátot, nem vetjük le,

mint jó időben,

a nagykabátot.

Ki segíti majd, a

 nagy kiteljesedett

ridegségben, ah,

felmelegíteni

a lelkedet,

hinnye.

Megcélzod,

s  mindenáron,

megteszel érte

mindent, eléred.

Körbenézel és

látod, nem

maradt

jóérzésű,

körülötted,

nem, hogy

barát, hinnye.

Sebaj, lesz majd,

sok üzleti barátod, neked,

ha az újabb, pénzesedésedhez,

a fondorlatos terveid megcsinálod.

Egyik nap barátod, másnap ellenfeled,

szegény embernek, gazdag barátja, ah.

Adjon az Isten, mindenkinek, minden

földi jóból, annyit és akkor, amikor, ahhoz,

  már a legérettebb időszakotokban vagytok.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel, Julamami