Nem igazi, csak mű… 2017.01.24. https://julamami.com

Nincs aki megmondhatná azt,

hogy mellé tetszettek menni.

Célirányosan mű, látszólagos a

bőség, óriás a hiányok sora, ne

 hagyj el, maradj nekünk Haza.

Miért tetszik azt gondolni,

hogy természetes az, hogy

 ők azért mert intelligensek és

másokért jót és szépet tesznek,

 ők maguk meg sanyarogva élnek.

Mert akik korán értek bele a jóba,

fel sem fogják, az nem nekik járna.

Egy Haza ez csak egy, ide tettük a

szépet és sok jót, azt várnánk, hogy

ugyanabban a minőségben kapjuk.

Egyoldalúvá válik minden üresedik,

talán nincs emberies aki ott segít.

A testedért már megteszed azt,

ami lelkednek is megjárna,

ne halaszd holnapra.

Nem kapják meg a jól

megérdemelt jóban a

megjáró szépet és jót,

de hát ők teremtették.

Nem látják már meg,

 nem akarnak hallani

 semmi olyat nem,

ami a kedvüket

el tudná

rontani.

Boldogok

akarnak lenni

és mindenáron,

lefölözni a mások

által teremtetteket.

Mutatják bőségesen,

azt, hol és mit is lehet még.

 Semmi olyat ne beszéljenek

ami negatívan hathat,

már csak a

pozitívat

akarják

hallani.

Természetesnek

veszik, ami nem az.

Á, még a

körítését

elrontanák,

hiszen ők,

felépítettek

valami olyat,

ami kívülről

már igen

jól mutat.

Ha törik,

ha szakad,

megtervezték

az úgy marad.

Ezért semmi

olyanról nem

beszélnek, ami

mutathatná a

valóságot is.

Nem jó a

műsor,

kilátszik,

a valóság

már látható

az igen rosszul

összetákolt,

na meg a hamis,

még akkor is, ha

 azt nem szeretik.

Előbb – utóbb, már

taps is jár majd és azt

meglehetne adni nekik.

Megtudni azt szabadna-e,

esetleg előre, azt lehetne-e.

Hiszen, közösük az ami

érdekes, meg érdek is,

azt mutatni, amit ők

szerettek volna,

az álmaik

szerint

elérni,

hamis.

Na meg az

álságos minta a

gyermekeknek,

ha nem értétek

el, azt az anyagi

síkot, hát nem

számít, miben

vagy mennyire

tehetségesek,

sem az, hogy

emberiesként

mit érhettek el.

Akkor se ha inkább

éljenzőitek, mint sem

fékezőitek lennének.

Azok akiknek

a munkájukért

oly rég megjárna,

a jó minőségű életük,

így ugyan mi lesz velük.

Hiszen azért ők régóta

 megtesznek mindent,

hogy hozzáadjanak,

valami szépet és jót,

itt az ő saját Hazájukhoz.

Értem én, zavaró körülmény,

de “könyörüljenek”,  ha értik azt,

hogy megjár mindenkinek aki tett

érte a saját minőségű ma, hiszen

telítettek az energiák és

sok mindenben, ha nem

értik, kérem, talán ne

fékezzenek le engemet se.

Inkább engedjenek be, ahol

dolog van vele, azt érteni is

kellene, magyarosan most,

máshol másképp vannak.

Megelőzés, megelőzés…

Különös oktatás, nevelés

és megértenének mindent.

Ha az emberiesek nem jól

végeznék a hivatásukat, na

akkor, erősen látható lenne az.

Amit azok, akikről feltételeznék,

hogy ahhoz értenek amit csinálnak

az dolguk lenne, meg sem látják.

Ha az egyik feladat elfogott,

akkor hozzá kellene látni

a másikhoz, a tehetséget

kellene először megélni.

Az megadná az alapot a

sikerélmény érzéséhez és

mindenkinek, abban ami az

ő dolga lenne, utána tanulva,

tapasztalva, haladni előre.

Így sikerélmény nélkül, hála

Isten senki sem maradhatna.

A hétköznapi életükben, a

 minőségi embereknek az a

 fontos, hogy a hivatásukat

gyakorolhassák, hiszen

azáltal megélik, nap

mint nap a sikert,

építik maguk

a teljes életet.

Ismerik a saját

sorsukat, tudják

generációsan most

hol is tartanak.

Egyensúlyban vannak

önmagukkal, a Világgal,

általában irigylik őket,

ahelyett, hogy maguk

is megtennének

mindent azért,

hogy boldogulni

tudjanak a saját

lelkes, szíves,

gondolkodó

szintjükön.

Nem vesznek

el senkitől semmit,

azt maguk teremtik.

Mintha

fából

lennének

akkor, amikor

emberiesként

is tehetnének,

de nem, inkább

túlzásokba esnek.

Nem ismerik az

alkalmazkodni

tudást, mint

a legjobb

belülről

jövőt.

Ehhez

meg

lehet

tanulni,

azt amit

nem hozott,

mindenki

mindenben

nem lehet

a legjobb.

Akkor miért

lennének a

többiek,

csak

azért,

hogy

nézzék,

bámulják

azt amit,

ők el nem

érhetnek.

Elemelték

ami tetszett,

amit elterveztek,

biztosították azt a

jólétet, amiért semmi

jót, se szépet, se a többiekért

szólót nem tettek, csak magukért.

A sorsuk, egyszer csak megmutatja,

mi mindent szükséges még csinálniuk.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami