Nincs aki megmondhatná azt,
hogy mellé tetszettek menni.
Célirányosan mű, látszólagos a
bőség, óriás a hiányok sora, ne
hagyj el, maradj nekünk Haza.
Miért tetszik azt gondolni,
hogy természetes az, hogy
ők azért mert intelligensek és
másokért jót és szépet tesznek,
ők maguk meg sanyarogva élnek.
Mert akik korán értek bele a jóba,
fel sem fogják, az nem nekik járna.
Egy Haza ez csak egy, ide tettük a
szépet és sok jót, azt várnánk, hogy
ugyanabban a minőségben kapjuk.
Egyoldalúvá válik minden üresedik,
talán nincs emberies aki ott segít.
A testedért már megteszed azt,
ami lelkednek is megjárna,
ne halaszd holnapra.
Nem kapják meg a jól
megérdemelt jóban a
megjáró szépet és jót,
de hát ők teremtették.
Nem látják már meg,
nem akarnak hallani
semmi olyat nem,
ami a kedvüket
el tudná
rontani.
Boldogok
akarnak lenni
és mindenáron,
lefölözni a mások
által teremtetteket.
Mutatják bőségesen,
azt, hol és mit is lehet még.
Semmi olyat ne beszéljenek
ami negatívan hathat,
már csak a
pozitívat
akarják
hallani.
Természetesnek
veszik, ami nem az.
Á, még a
körítését
elrontanák,
hiszen ők,
felépítettek
valami olyat,
ami kívülről
már igen
jól mutat.
Ha törik,
ha szakad,
megtervezték
az úgy marad.
Ezért semmi
olyanról nem
beszélnek, ami
mutathatná a
valóságot is.
Nem jó a
műsor,
kilátszik,
a valóság
már látható
az igen rosszul
összetákolt,
na meg a hamis,
még akkor is, ha
azt nem szeretik.
Előbb – utóbb, már
taps is jár majd és azt
meglehetne adni nekik.
Megtudni azt szabadna-e,
esetleg előre, azt lehetne-e.
Hiszen, közösük az ami
érdekes, meg érdek is,
azt mutatni, amit ők
szerettek volna,
az álmaik
szerint
elérni,
hamis.
Na meg az
álságos minta a
gyermekeknek,
ha nem értétek
el, azt az anyagi
síkot, hát nem
számít, miben
vagy mennyire
tehetségesek,
sem az, hogy
emberiesként
mit érhettek el.
Akkor se ha inkább
éljenzőitek, mint sem
fékezőitek lennének.
Azok akiknek
a munkájukért
oly rég megjárna,
a jó minőségű életük,
így ugyan mi lesz velük.
Hiszen azért ők régóta
megtesznek mindent,
hogy hozzáadjanak,
valami szépet és jót,
itt az ő saját Hazájukhoz.
Értem én, zavaró körülmény,
de „könyörüljenek”, ha értik azt,
hogy megjár mindenkinek aki tett
érte a saját minőségű ma, hiszen
telítettek az energiák és
sok mindenben, ha nem
értik, kérem, talán ne
fékezzenek le engemet se.
Inkább engedjenek be, ahol
dolog van vele, azt érteni is
kellene, magyarosan most,
máshol másképp vannak.
Megelőzés, megelőzés…
Különös oktatás, nevelés
és megértenének mindent.
Ha az emberiesek nem jól
végeznék a hivatásukat, na
akkor, erősen látható lenne az.
Amit azok, akikről feltételeznék,
hogy ahhoz értenek amit csinálnak
az dolguk lenne, meg sem látják.
Ha az egyik feladat elfogott,
akkor hozzá kellene látni
a másikhoz, a tehetséget
kellene először megélni.
Az megadná az alapot a
sikerélmény érzéséhez és
mindenkinek, abban ami az
ő dolga lenne, utána tanulva,
tapasztalva, haladni előre.
Így sikerélmény nélkül, hála
Isten senki sem maradhatna.
A hétköznapi életükben, a
minőségi embereknek az a
fontos, hogy a hivatásukat
gyakorolhassák, hiszen
azáltal megélik, nap
mint nap a sikert,
építik maguk
a teljes életet.
Ismerik a saját
sorsukat, tudják
generációsan most
hol is tartanak.
Egyensúlyban vannak
önmagukkal, a Világgal,
általában irigylik őket,
ahelyett, hogy maguk
is megtennének
mindent azért,
hogy boldogulni
tudjanak a saját
lelkes, szíves,
gondolkodó
szintjükön.
Nem vesznek
el senkitől semmit,
azt maguk teremtik.
Mintha
fából
lennének
akkor, amikor
emberiesként
is tehetnének,
de nem, inkább
túlzásokba esnek.
Nem ismerik az
alkalmazkodni
tudást, mint
a legjobb
belülről
jövőt.
Ehhez
meg
lehet
tanulni,
azt amit
nem hozott,
mindenki
mindenben
nem lehet
a legjobb.
Akkor miért
lennének a
többiek,
csak
azért,
hogy
nézzék,
bámulják
azt amit,
ők el nem
érhetnek.
Elemelték
ami tetszett,
amit elterveztek,
biztosították azt a
jólétet, amiért semmi
jót, se szépet, se a többiekért
szólót nem tettek, csak magukért.
A sorsuk, egyszer csak megmutatja,
mi mindent szükséges még csinálniuk.
Szeretettel. Julamami