Tisztelet, szeretet… 2018.02.28. julamami.com

Tisztelet, szeretet, legyen ottan bőven,

hogy vihessenek belőle kimenőben.

Nem lehet neked mindenben

mindig igazad, másoknak

is van igazságérzetük.

Ha megvan mindened,

mi motiválhatna még.

Alázat nélkül nem megy.

Ne tedd nevetségessé

magad, a hirtelen jövő

kínlódással, változtatással.

Nyögvenyelős lesz, nem valós,

tudják milyen vagy valójában.

Összefüggésében látható az,

van, aki rendelkezik azzal.

A 2018. év a feltisztulás,

kilátszik már a hamisság.

Ha feltisztulni szükséges,

a saját ritmusodban tedd.

Érzékelteti veled a szíved,

lelkes, gondolkodó éned.

A fölöslegesedből adj,

nehogy a túlzásba

beleess és benne

is maradj, hiszen

megtartó ereje

van annak.

Ha benne

van az is a

sorsodban,

gazdag leszel.

Vagy már, lelkesen,

szíves, gondolkodóként

gazdagnak születhettél.

Hol így, hol úgy leszel az,

bocsánat ez tapasztalat.

Jó lenne, ha a döntők is,

tudnák mindezeket.

Becsüld meg a

pillanatot,

amikor

boldog

vagy,

egész

életedre

kihathat.

Ha már

látnák,

értük is

szól az, ah.

Rájönnének,

az egészséges,

ha körforgásban

vannak, hát adnak.

Abból ami nem is

rövidíti meg őket,

de tartást azt ad.

Mikor igazítottad

meg a belső tartásod.

Haladsz-e, vagy már csak

punnyadozol, kornyadozol,ah.

Sokan várják még a boldogságot

a párkapcsolattól, pedig mi mind,

hoztuk azt, amivel ha boldogulunk

boldognak is érezhetjük magunkat.

Ne a párodtól várjad a boldogságot,

benned van, annak a lenyomata, ah.

Ismerd meg a generációs feladatod.

S amikor ti együtt boldogultok már,

boldognak tudhatjátok magatokat.

Megjön minden idejében, ha arra

már elég éretten, készen is vagy.

Persze vannak, akik már korán

megérintődnek a boldogsággal.

Tapasztalatom szerint az marad,

ha közben fejlődnek, haladnak.

Nem üresedhet ki az, amire jól

alapoztak, arra építkezhetnek.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, volt olyan is,

az utolsó pillanatban, de

okultak, a hiányából.

Hallottam azt is,

miért nem,

ébredtek

rá előbb.

Amibe,

azáltal

kerültek,

bennük volt,

az a régieknek

számító előítélet.

Azt sem tudták,

mit tagadnak meg,

de nem vállalhatták.

Hiszen már elérték azt,

amit ennek a tudásával,

meg is tarthattak volna.

Hinnye, azt a, ejha, hűha.

Figyelj ha a lelked jelez,

nem véletlenül van az.

Ne várd meg, amíg,

félrever a szíved,

méltatlankodik

a gondolkodó

agyad, te is

emberiesnek

születtél, hát ha

 lehet maradj is az.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

„Kérem hívjon fel, aki,

 készül jönni az oktatásomra,

beszéljünk róla, ne induljon el”.

 

Julamami

A sajátod-e… 2017.02.27. https://julamami.com

Az intelligens ember nincs

felkészülve arra, hogy pont a

 jósága lehet a saját csapdája.

Azt tapasztalom 23. éve,

hogy amikor megszülettünk,

jeleztük a magzati szakaszunkban.

Miben lehetünk jobbak másoknál,

 mi az amit meg kellene tanulnunk,

mert annak a tudását nem kaptuk.

Fontos információkat hoztunk, amikor

megszülettünk, feladat lenne a szülőknek,

felismerni a gyermekeiknek a tehetségét.

A sorsvonalunk az maga a gerincünk,

megmutatja, kivé vagy mivé lettünk.

Adok – kapok és körforgásban vagyok,

az Isten jókedvében teremtett bennünket,

az emberek teremtettek hiányt, többletet.

Valószínűleg nem tudták, hogy ártanak vele.

S amikor majd túlmennek a saját és generációs

határaikon, az vissza is köszön nekik rendesen.

Győzz meg, nem harcolnék se veled, se ellened,

én az oktatás, nevelés lehetőségét keresem.

Megtaláltam és nagyon örültem neki,

hiszen már össze tudtam kötni,

az addigi leolvasható

információkkal.

Megtaláltam a

generációs jelet, a

 generációs határt,

mindenkinek más.

Kiegészült vele, a

 magzati szakaszban

megéltek sora, a terület,

a pénz, ami már akkor hat.

Van akinek úgy, hogy egész

életében csak

motiváció nélküli

irritációk sora marad,

mert túl jó még ahhoz,

hogy megállítsa azt aki,

nem veszi észre, hogy árt.

Fel kell nőni ahhoz is, hogy

megerősödve jelezze, hahó

adni a maga idejében az a jó.

Van akinek kitolódik annak

a megélése egészen hosszan,

mert annyi sok hátráltatója van.

Van aki odáig bátorkodik, jut el,

hogy kihasználja a többi jóságát.

S ha nem figyelmeztetik őt időben,

hát belefut a semmibe és egészen,

kezdi el még egyszer, még egyszer…

Ezeket generációkon keresztül viszik,

sanyarognak attól a saját gyermekeik.

Annak a dolga lesz, az adni mintája,

akik adni születtünk, de a mi saját

határunkon belül kell azt tennünk.

Én már adni nagyon tudok, most

azt tanulom, hogyan fogadjam el,

a jót amit már megérdemlek, éljek

azzal, egy magamhoz méltó életet.

Minta vagy mindenben, magam is,

ha már ott tartasz, letörlesztetted,

azért maradsz jó egész életedben,

 te döntheted el, hogy hol és hogyan.

Azt is amit rád raktak és nem a tied,

ha kikerülni nem tudja az ember,

mert „emberies” az ő dolga lesz.

Megmutatni az érdeklődőknek,

a sorsunk nemcsak rólunk szól,

mindannyiunkról, akik értik már.

Legalább ne árts, ne bánts, te sem.

Ne birtokold el ami nem lehet a tiéd,

a másokét is tartsd tiszteletben tán, ne

csak a magadét, a sorsforduló furcsa ám.

Visszarendezi, mint a természet teszi,

mindent idejében, magadhoz mérve.

Hiszen rögzítik azt azok, akiknek

fontos lesz a pénz, életükben, s

mások meg nem jeleznek és

semmit a pénzről akkor.

Tehát, talán majd

később lesz

fontos,

vagy

nem

is

lesz

fontos, az

 sorszerűen.

Mindent oda

belerajzolunk,

így könnyű

leolvasni,

hiszen

ott

van.

Tanuld meg.

Végigéltem

már minden

irigységet és

féltékenységet,

ami felém irányult,

azt gondolom kész.

Rájöttek, nem

vettem én el,

senkitől

semmit,

azzal, hogy

feltaláltam,

megtaláltam, az

 Isten engedélyével.

Azokat a feladatokat,

amit mindenki oda

belerajzol, ahol én

azt megleltem.

Sok év után,

mindent

egyedül néztem,

találtam meg.

Egy olyan

helyen

ahol nem is

 gondolnák az

 emberek, hogy

ott is tárolunk

magunkról jelet.

Azt meg végképp

nem, hogy magzati

szakaszunkban is.

Ami később lehet

magyarázata annak,

ami miatt nem

haladnak úgy,

ahogy azt már

megérdemelnék.

Mások meg pont

azzal mennek túl

a saját határaikon,

hogy csak önmagukra

gondolva gyarapodnak.

Magam jöttem rá arra,

ha összeolvasom

azokat onnan,

egy teljesebb

képet kapok,

az ő sorsáról.

Mindenkinek

lehetne tudnia

miért született

oda, általuk mit

is hozott. Mi az

amit neki kell

megvalósítani,

mert másnak

nem szabad

hozzányúlni.

Neki magának

lenne fontos,

hogy megoldja,

hiszen fejlődne

tőle a lelke, szíve,

gondolkodó agya.

Lenne tőle tartása.

Rájönne lehet a pénzért

lelkesedve végigélni az életet,

de pénzzel nem lehet megváltani

a lelkiismeretét senkinek sem.

Két oldallal áldott meg az

Isten bennünket mind, ki

a pénzzel kapcsolatosat

hozza meg fontosnak.

S az első dolga az, ha

a szülője észleli, jól

kellene azt kezelni.

Másoknak meg éppen a

 lelkes, szíves, gondolkodó oldala

 az első, azt a feladatukat végzik el

először és váltják át a másikra.

Persze lehet úgy is

élni, hogy továbbra

is másoktól várják,

azt amit csak ők

tudnának most

megoldani.

Az idő

akkor is

halad tovább,

ha nem csinál

senki semmit.

Akkor majd

azt fogja

csinálni,

amit

mások

mondanak neki.

Hiszen fogalma

sincsen arról

mit kellene

tennie,

vagy

egyáltalán

kell-e valamit

önmagáért tennie.

Ne kelljen majd azt

is megélnie, bosszantóan

nehéz a sorsa a sarjainak.

Megelőzés, megelőzés…

Ha le tudnák olvasni

az emberek a saját

tenyereiket

és látnák a

 kapcsolódási

pontokat a

családjuk

tekintetében.

Megértenék,

ki miért is

kedvesebb,

a másik meg

miért is nem.

Belátnák, ha

azt ők fedezték

fel, akkor az rájuk

vonatkozik, nem

rakhatják rá

senki másra

annak a

felelősségét.

Hiszen a másik

még nem látja át,

nem hallja ki, nem

gondolkodik felőle,

mert még észre

sem vette, hogy

lenne arra

neki

lehetősége.

Rájöttem

közben,

hogy

hiába

szólítanám

meg azt

az embert,

hogy ott lenne

az ideje, önmagáért

tennie, ha ő maga még

nem érett akkor arra.

Így hát csak akkor

jelzek és azoknak,

akik arra már elég

érettek, hogy ne

késsenek el,

érezzék meg,

mikor van ott a

 saját idejük, tegyenek.

Amikor változniuk lehet,

mindent az ő idejükben, hogy

ne késsenek mindenről le.

Hiszen fölöslegesen meg

minek szenvednének, ha

élni egyszerűbben is lehet.

Boldog voltam, amikor rájöttem,

milyen jó is élni az egyszerűben,

hiszen letörlesztettem azt amit

hoztam, nagyszerűnek érzem.

Különös oktatás, nevelés.

Magyarországról írok,

Pakson a Hergál Házból.

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajodna
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné, Műhely, a megelőzésért e.v. Önismereti oktatás, az önbecsülésünkért. Szeretettel. Julamami védjegy.

Szeretettel.

Az emberek gyermekei… 2016.02.26. https://julamami.com

2016.02.26.  írtam. Az emberek gyermekei, nemcsak azért születtek, hogy felnőjenek, korosodjanak, gyarapodjanak, éljenek ahogy éppen lehet és a végkifejlet az legyen, hogy éljenek jólétben.

Hanem, hogy generációsan az övéi felé is megtegyenek mindent amit lehet, hogy legyen értelme úgy is az életüknek, ne a nincs ürességében vergődjenek majd.

Ma nekem, holnap neked, nem egy rezgésben vannak, élnek az emberek, így az irigység, nézetkülönbség, régóta jól működő társaságokba, barátságokba is beleköltözhet.

Ahogy 22 éve tapasztalom, a legfontosabb a szeretet rezgése, különösen az anyai, a szülői szeretet. Pocaklakóként egy körben, egy rezgésben, nem mindegy, hogy közben mi hat a magzatra. Amíg az a rezgés ott marad továbbra is az emberben, a / túlrezgés/ jelen van,  az a bizonytalan érzése, ami az élete során, bármikor visszaköszönhet.

Születése után,  mindenki más lélekrezgésben van, még az egypetéjű ikreknél is ezt tapasztaltam, hasonló lehet, de nem ugyanolyan.

Alacsony rezgésű embereknél, általában annak van igaza, akinek a legnagyobb a hangja, vagy vannak hozzá módszerei, hogy az igazát, mindenáron  látványosan bizonygassa.

A magasabb lélekrezgésű emberek, valamihez többlettel születtek,  s azon igyekeznek, hogy abban ki is teljesedjenek. Ha nem kap elég / siker/táplálékot a lélek, bizony beszűkülhet, elszürkülhet, kiüresedve leépülhet.

Vannak akik akkora tehetséggel születtek, hogy azon tudásuk által gazdagodnak meg,  ezért jó ha tudják az  emberek, hogy vannak a lélekben, szívükben, gondolkodásuk által gazdag emberek, ők így születtek.

Nem számolnak velük, csak a legritkább esetekben, pedig a tapasztalatom, 22. éve az, hogy sok az intelligens ember,  s magas lélekrezgésű gyermek is születik mostanság a Hazánkban is meg.

Amikor a testedet edzed, a lelkednek, gondolkodó agyadnak is járna, nem szabadna halasztani holnapra, vagy máskorra, mindennek megvan a maga ideje arra, hogy feltöltődjön és abból erőre kapva, ki ebben, más meg amabban, kiteljesedjen.

Becsüld meg a pillanatot, amikor boldognak érzed magadat, mert egész életedre kihathat az.  Az ember, a lelke, a szíve, a gondolkodó agya nélkül, hiába gazdag, csak teli persely, akaratosan üresedően egyedül marad.

Két oldalunk van, annak megfelelően kétféle feladatot hoztunk, ha az egyik feladatunkat amivel a tehetségünknek teljesítettünk megoldottuk, hozzá kellene kezdjünk, megtanulni azt, amit tudásként nem hoztunk.  Hiszen két lábon kellene álljunk.

Mindent idejében, azt sem véletlenül mondjuk úgy, ha halogatod azt amit a sorsod eléd rak. S csak hasra esel benne gyakran majd, akkor bizony rárakod a következő generációra teherként, nehezékként cipelheti majd.

Tiszteld a másikban az embert, hogy magadban is tisztelhesd ugyanazt. Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten a tehetségeteknek megfelelő méltósággal benneteket.

Magyarországból, Paksról a Hergál Házból,  szeretettel, Julamami.

 

Tisztelet,… 2018.02.25. https://julamami.com

Nem tudom , van-e a Világban olyan, ami

azt be is tartja, hogy minden ember fontos.

4. éve átfordultunk, talán ideje lenne, ahhoz

alkalmazkodva élnünk, már a jó energiában vagyunk.

Az intelligensek tudják mindezeket, talán nekik

szól az, csináljanak valamit, ami működőképes is.

Senki sem született véletlenül oda, ahol a Hazája,

ne kelljen elhagynia azért, hogy megélni tudjon.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan bőven, hogy

ők is, vihessenek belőle kimenőben.

Kapja meg mindazt a Hazájában,

hiszen pont, azért született, ő

 is oda, kiteljesedhessen ott,

önmaga, a Hazája hasznára.

Az Isten, élhetőket alkotott.

Ha önmagadat, még

nem tiszteled,

hiába mondod,

ugyan, hogyan

tudnád tisztelni,

a többieket.

Elveszel

mindent,

nem marad

lehetősége

sem, az arra

már éretteknek.

Kívülről nézve,

a Hazánkat, te

minősíthetted, ah.

Nem is láthatták

azokat, akik arra

születtek, abban

tehetségesek.

Nem tarthatod

azt, úgyse meg,

sokan olyanok

mint te magad.

A fokozatosság,

az intelligenseknek,

a sajátja, gyakorolják.

Nem ártva, nem bántva

megélik, amit ad a sorsuk,

nem veszik el a másokét.

Ha magad fölött élsz,

az addig tart csak,

amíg abban, ki

nem üresedsz.

S kivel lehet

őszintén

beszélned,

ha nem

becsülted

azt se meg.

Van az Isten.

Felszínen

élni és

kikerülni

a nehezet,

azt is lehet.

Vedd észre,

a jó minőségű

életedhez vezet, a

napi tapasztalható.

Maga a teljesíthető,

élhető nehézségek.

A könnyű, a hamis,

igencsak csábító

lehet maga is.

Teljesíteni

a magad

sorsát, a

 hivatásod,

ha maga a

tehetséged.

Azért több

generáción

keresztül a

 tieid is tettek.

A te alapod lett

az, a családod

tekintetében.

Akiknek éppen

azt a feladatot

adta, az Isten.

Amit, azért, mert

nem látod át, rontasz

el, több generáción

keresztül szenvedik

a szeretteid meg.

Egyforma lenne, a

látszata, szétzilálja,

félreállítja a vakmerő.

Könnyű győzelem a hamis,

ami a hitelesektől távol van.

Átlátják, kihallják, megérzik,

a Hazánkban és másutt is,

pontosan tudják, hogy

mi a fifikának a tárgya.

Egy Haza ez csak egy,

jól becsüljük mind meg.

Elfértünk itt szépen, jól,

különbözőkként is, addig,

amíg a tájékozatlanságuk,

másokat, félelembe vitt.

Oda lett, minden ami

tartást, méltóságot

adhatott nekik ott.

Elhitetik velük azt,

hogy itt a „kánaán”,

maguk fölé emelik,

kezelhetetlenné is

válhat ha leengedik.

Nem kihasználni,

punnyadni jöttél,

építsd, a szépet, s

a jót, igazítsad, a

 belső tartásod.

Ne várjad el azt,

a kultúrád szerint

éljenek, mindannyian,

akik nem ismerik még,

a sajátjukat sem.

Amit másoktól

elveszel, nem a

tied, leépül tőle

a lelkes éned.

Kérdezzél, a

Julamami

Magyaros

Agyalósa

facebook,

  arra, a magam

módján felelni

is fogok, ott.

Tapasztaltként

mondom, nem

mondvacsinált.

Tanuld meg azt,

amit még nem

tudsz, azt meg

éljed, amit te,

sorsodként

hoztál.

Ha

észre

sem

veszed,

mi a

dolgod,

attól az még,

a saját sorsod.

A gondot te magad,

s magadnak csinálod.

Tán, generációsan is

lenne feladatod.

Persze meg is

hagyhatod, s

a sarjaidat,

jól meg is

pakolhatod.

Kommunikálj.

Tanuljál, ha nem

csinálod azt se,

ami, a dolgod

lenne, hinnye.

Ha tudnál róla,

tanulnád is

serényen, íme.

Tisztelettel élj,

hogy szerethető

és ne irigyelt

legyél.

Nem

ártani,

segíteni

jöttünk

mi mind.

Ne hagyd,

hogy félre

vigyenek.

Kontrolláljál és

minden újszerűt,

kommunikáljál.

Kérdezzél rá,

konkrétan arra,

ami a gondod most,

neked, a sarjaidnak.

Az élhető lehetőség,

legnagyszerűbbje lesz az

érzés, amikor rájöhetsz, ah.

Az egyszerű életedet, milyen

nagyszerű, alázattal megélned.

A lépcsőket kihagyni, úgyse

nem érdemes, ne hidd el,

hogy mások szerint,

a saját sorsod éled.

A hozzáértő, az

abban tehetséges,

képviseljen téged.

Elmondja mit is

tehet azért, hogy rólad,

neked szólóan, életszerűen,

élhessed a sorsodat meg.

Ne akarjál kiemelkedni,

magad fölé kerekedni se.

Sok olyan ácsingózik még,

akinek abban tájékozottsága

sincsen, bedőlhet minden.

Várják azt, akik kitalálták ezt,

mert tudják, mi a tudatlanság,

felelőtlenül „csak” játékának,

a számukra jó hozadéka.

Mindenki hozott ám, saját,

szintjén lévő lehetőséget.

Ha nem léped azt sem,

meg a saját idődben,

meglépik azt,

helyetted.

Ha nem is

ismered,

a saját

kultúrádat,

mások azért tán,

még ismerhetik azt.

Szemben találhatod,

a saját tisztátlanul

felépített,

terveiddel

 te magadat.

Ha bármilyen

magasságokat

értél és bárhogy el,

magadra vetted azt.

Amivel jó eredményt,

te ugyan, nem értél el, de

felismerve a felszínességét

az embereknek, jól kitaláltad.

Az intelligensek nem ártanának, de

megtudják eszesen védeni magukat.

Ők pontosan tudják, mit miért és

hogyan teszed azt, amikor a hamisakat,

próbálod ki rajtuk, tudják azt is, odalépnek.

Vannak akik, a vakmerőséged,  el sem hiszik.

 Mások meg, csak nem jelzik, hogy mennyire

észlelik, mily bátran, tévesztenéd azokat

is meg, akiket látszatra még meglehet.

Hagyják, tegyed, miután már észlelték,

nem értenéd, ellenségeskednél.

Ők lelkesen, szívesen és

gondolkodva érvelnek.

Van amit hozunk,

életfeladatként

gyakorlunk, van

amit, ha nem ismersz

időben fel, belecsúszol.

S mások kultúrája szerint

fogsz azután élni, nem lesz

miért reklamálni, hiszen nem

szóltál arról, még a saját idődben.

Nem rólad szól az majd, sem nem, a

sarjaidról, csak az erős, erővel ható,

kontrollálatlan, a sikerüket megélőkről.

Itt a hétköznapjainkban benne élőkről,

szintjük fölé emeltekre gondoljatok.

Kontrolláljad a vágyaidat, mert

ha erőből tolod a sikerbe bele,

azt amit ésszel átgondolva,

is lehetett volna.

Azután úgy

fogsz élni,

ahogy azt,

ott elvárják

majd tőled,

azt a, hinnye.

A legnagyobb

gond nem is az,

hanem az, hogy

megrekedhetünk

és mindannyian.

Édes Hazánk,

Csodaszép, mi

ide teremtettük,

a szépet és a jókat.

Várjuk a Hazaértem

érzését, mindazokért,

csak ugyanúgy, azt, ahogy

beletettük, nem másképp.

Szeretettel. Julamami

 

 

S megint egy új nap… 2016.02.24. https://julamami.com

Elment a tegnap, örüljünk a mának, a holnap a küszöbön még várhat, már bocsánat.

Mit is jelent az alázat bennem, mikor vettem észre, hogy nekem van ilyen.

Gyermekkoromban, amikor legkisebb gyerekként vártam, mert nagyon ritkán történt, hogy ott, én is kapok csokit, s csak azt hallottam, menj innen, valamiért ő nem szívlelt engemet.

Nem várt, pottyant gyermekként tudomásul vettem, hogy nem szeret ő engem, így könnyebben vettem már, ha újra és megint megtörtént, valamilyen módon ugyanaz az érzés, jött elő bennem, csak egyre halványabb lett.

S azután egy idő után rájöttem, hogy nekem nem jár az sem, meg amaz sem, hát nem álltam be a sorba érte, nem kísérleteztem vele,  nem szerettem azt az érzést, belülről jelzett valami, ami által nem akartam, hogy megerősödjön bennem.

Utána, ha bármi miatt előfordult, hogy sorba kellett állni, hát csak ácsorogtam ott, s ha azt mondták, hogy én vagyok az aki most beléphet, hát jól körülnéztem, hogy ne tévedjek.

S amikor jó alaposan meggyőződtem róla, hogy tényleg, hát  megköszöntem és beléptem. Volt az is igen gyakran, hogy mások szóltak helyettem értem, s úgy kerültem előre akkor éppen, mert ők úgy gondolták, hogy ideje lett annak, arra már beértem, megérdemeltem.

Előfordult olyan is, hogy megköszönni sem tudtam, mert nem volt akkorra már kinek, csak hálával gondoltam arra, aki megtette azt akkor értem, mert tudta, én magamért nem tenném meg sohasem.

Megtanulni azt, hogy nem vagyok fontos, nagyon rossz volt kezdetben.  Ki tudja miért, talán mert véznácska voltam, talán mert nagyon halkan, nagyon bátortalanul mondtam, hogy ne értsék félre, nekem úgy is jó lesz ám, ha úgy látják, hát nem állok sorba érte.

S egy idő után megtanultam, hogy a saját lépéseimet, ha hallom, vagy érzem a járásomban a ritmust, még szabályozni is tudom a gyorsaságom.  Megérezhettem, milyen az egészséges életritmusom,  hát örültem neki, jé nem szól rám senki.

Igyekeztem senkit se beelőzni, nehogy rám szóljanak, sokáig toporogtam, ha úgy látszott, kénytelen leszek megelőzni, mert akkor lemaradok,  nem érem el időre, azt amit tőlem elvártak.

Apám várt a kapuban, hogy időre megjövök-e, loholtam, hogy el ne késsek, rám szólt amikor időre megérkeztem, ki szakad a nagy loholásban a lelked, te, előbb indulj el.

Felnőtt koromban már inkább várakoztam, mint elkéstem volna valahonnan. Ma már tudom mennyi idő szükséges nekem ahhoz, hogy odaérjek időre.

Emlékszem jól, hogy volt egy nő aki mindenkit megpletykált, ok nélkül, hogy ne róla szóljon a pletyka, s csak ráfigyeljenek az emberek. Mindig ott voltak nála a kíváncsiak, addig is, növelték a fontosságukat.

Na meg azt az érzést akarták átélni, hogy nem kizárható az, hogy közülük akkor, bárkit megpletykálhatnak, jobb, ha nekik, nem megérdemelten is, kellő tiszteletet adnak.

Ha a többiek, maguknak jót akarnak, csendesen, tudomásul véve elosonnak, úgy gondolták azzal, hogy olyan magabiztosak, bebiztosítva is vannak, s azzal örök kiváltságokat szerezhetnek maguknak.

S közben bárkit meghúzgáltak a pletykákkal, a szájukra vették, ok nélkül, kibeszélték, lenézték, megbélyegezték, anélkül, hogy tudott volna róla az illető. Már be is állították, a saját szintjüket tükröző legalacsonyabb szintre, ahol ők kitűnően működhettek, nem szólt rájuk senki sem.

Amiből aztán igen nehezen vergődhetett ki bárki, vagy egyáltalán nem került már,  a saját szintjére.  Közben az összesúgók,  /akik a véleményüket, azért nem vállalták ám fel/,  kiszellőztették a mocskolódó, ártó, szájukat.

Aktuálisan, éppen, valakin köszörülve a nyelvüket, felettébb vidámak voltak és hangosak, talán fel sem fogták, hogy mennyit ártottak, nemcsak másoknak,  közben végleg önmaguknak.

Talán nem is gondoltak, a nagy felszabadultságuk közben arra, mennyire lehúzzák azzal, az éppen aktuálisan kóstolgatottakat, csak akkor éppen, őt, a számukra irigyeltet. Nehogy már náluk különb legyen bárki, azt nem engedhetik meg senkinek sem és azt el is hiszik, hogy az is, csak az ő kiváltságuk lehetett.

Mindig egy éppen soros irigyelendőt, felelőtlenül, a  szellentés szintjével egybe olvadóan, mert nekik azt is szabad.  Magukból kifordultan, benne a bőségszaruban, ahogy már megszokták,  aktuálisan napi szinten, hablatyoltak valakiről éppen, akkor pont ő volt akinek ártottak.

Észre sem vették talán azt, mert nem volt fontos az sem, hogy éppen kit szapulnak, csak azáltal, volt meg a szabad érzésük, hogy fölé helyezhették magukat felszabadultan, jól érezték az ártásban is magukat.

Egyszer régen, már nagylányocska voltam, jöttem haza a kollégiumból boldog voltam, mert munka mellett tanulhattam, tudtam venni magamnak egy hosszú kabátot, királynőnek éreztem magamat benne.

S láttam már jó messziről, hárman ott jól láthatóan rólam kárálnak, nem álltam meg, mert közben hazaértem volna, hanem tovább haladtam, odamentem, s befordultam közéjük.

Csókolom megjöttem, én is hallhatom mit beszéltek, olyan jó kedvűen, tanítsanak meg pletykálni engemet, hátha nekem is lenne hozzá kedvem, nevetni én is nagyon szeretek.

Aztán elköszöntem és hazamentem, nagyon meglepődtek, egymástól is gyorsan elköszöntek. Azt nem gondolták volna, hogy ez megtörténhet velük és velem egyszer, szembesítem önmagukkal őket.

Egy percen belül már, zörrent is a kiskapu,  s megkért ne haragudjak azért, hogy rólam beszéltek, miattam dugták össze a fejüket, higgyem el, hogy rosszat nem mondtak, csak jót beszéltek.

Nem szóltam, hagytam főni a saját levében, volt köztünk, az életkorunkat tekintve, úgy 30 év az ő javára.

Azután mindig,  jó hangosan, előre köszöntem a férjének, aki nagyon hálásan ki nem hagyott volna, egy ugyanolyan tiszteletet adó hangos köszöntést felém, egyszer sem.

Megírtam,  A csoda könyvemet, ami arról szól, hogy mennyivel másabb az életed, ha megélheted azt is, amit tehetségként hoztál.

Ha felvállalhatod szépen lassan,  hogy nem az életkorod függvénye az, hogy átlátod, kihallod, megérzed, azt, amit a környezeted akkor még  nem lát, nem érez, nem hall meg. Hozzá adja a hétköznapjaidhoz, a tehetségedből lett hivatásod, a napi és sokféle, emberismeretet adó tapasztalatod.

Adj élhető esélyt a mának, adj tiszteletet oda is, ahol arra lenne igény, de még ott olyan nincsen, aki abban  jó minta lehetne, a hasonló szintűeknek.

Magad miatt legyél igényes, tartásos is igen, ne szégyelljed azok előtt a többletedet, tehetségedet, akiknek olyan nincsen, de másmilyenből, nekik is van többletük. Nyugodj meg, nem különb senki a másiknál, az Isten adott mindenkinek, a jóból és a szépből, teljesíthetőt és követhetőt, bőven.

Ne akard, hogy értsék mindazt, s megértőek legyenek azzal, amit még te is csak, tapasztalgatva tanulgatsz, nap mint nap.

Tanulj meg élni, abban a miliőben, ahol tisztelnek, szeretnek téged. S akkor kóstolj bele a Világba, ha már erről és arról az oldalról is, bírsz rálátással arra. S nézz körül, kérjél kóstolót ott, ahol élni és étkezni szeretnél, mielőtt döntenél.

Ne a tájékozatlanságod vessen vissza mindig, a kezd el még egyszer, még egyszer, na még egyszer helyzetekbe. Magad döntsél, ha már tudod, hogy azt ismétlésnek nevezheted, s szeretnéd tapasztalva átélni újra. Hiszen az már akkor, újra megélve,  egy nagyobb rálátást biztosít, az újabb megéléssel neked, tapasztaltabb lettél, azáltal is közben.

Jó szerencsét tisztelet és szeretet, kívánom magunknak, hogy az alapokat rátok építhessük, úgy is élhessünk. Azáltal is biztonságos lehessen minden lépésünk, hiszen ez a Hazánk nekünk. Ne kelljen mindentől, ami ismeretlen előre félnünk, tanulni és fejlődni is tudjunk. A saját magunk által teremtett Hazánk ez itt, hát legyen meg, az azt is megtapasztalható lehetőségünk, nyugodtan, szabadon élhessünk, tartásos emberek lehessünk.

Figyeljük rá, hogy a sokat ismételtek, a hangzatosak, a túlbeszéltek, a csak ígéretek maradtak által, lelkileg, se sérüljünk. Az alapokat adó, emberi tartást biztosító, értékes szavaink, mint a tisztelet, a becsület, a tartás, hétköznapi legyen. A tudás, az emberi méltóság, a jó, a szép, a szaktudás, a bölcsesség megmaradjon és ne csak a szótárban.  A tisztességes tisztségből eredő magasságban, az emberséges nagyság, lényeges és fontos, tartást adó és elvárható legyen.

A művészet, az emberies, a szeretet, és annak a jól megérdemelt kiváltsága a hó tiszta, érzelem mint szerelem, ki ne üresedjenek, megtarthassák az igazi értéküket.

A lélek, a szív, az agy intelligenciájának értéke, a kiteljesedés emberies mértéke, a tehetségből élők, tisztelete, érjen annyit. Mint másoknak, a viharokat kavaró, csak csatározó, a túlzók által közvetített, de elérhetetlen, a megközelíthetetlenséget közvetítő, irigységet generáló, hatalmas  pénzhegyei.

Ki ne üresedjenek, a lelkesek, a szívesek, az eszesek, a csak erőből jövő, lehetőséget sem adó, csak, elváró hatások által, a gyermekek mielőtt még felnőnék. Az emberileg, éretlenek, tartás nélkül a könnyűvel azonosulók, a gyakorlatban tapasztalatlan, szájalással hamiskodók, az arra alkalmatlanok és mégis, döntők, a felelősséget nem vállalók.

Az elvárásaikkal, felnőttnek látszók, vagy a megkopott, megrekedt, tartással már nem rendelkezők által. A hozzá nem értők által, hozott döntések következtében, ne kelljen felnőttes életet éljenek. Amikor azt sem tudják mit várnak és miért várják el tőlük azt. 

Nem tanították meg őket, a megelőzésnek a nyelvét nem ismerik, hát ki sem hallják azt időben. Maradhassanak gyermekek, ameddig nem felnőttek, ne várják el tőlük azt, amit nem hoztak a születésükkel, s ennyi idő alatt,  meg sem tanulhattak.

Sem azt amit ők maguk, az elvárók, sem tartanak be, csak másoktól várják el, mert úgy intézték, hogy elhitessék, mert megtehették.

Természetes számomra, hogy jobb, ha  megint bocsánatot kérek, zokon ne vegyék, hogy leírtam itt ezeket.  Megköszönöm viszont, ha az arra már érettek, szívesen elolvassák, amiért éjjelente, vagy hajnalonként felébredek, hogy írjam ide le, hátha jól jönnek, a szavak.

Jó szerencsét emberek, áldjon meg az Isten minden földi jóval benneteket.  Tisztelettel. 2010. év óta, Magyarországon, Heringes Árpádné a Julamami

 

Fejlődjél, tanuljál, amikor lehet haladjál … 2017.02.23. https://julamami.com

Kérlek, Isten, mutasd meg az igazat,

segítsd megtisztulni a hamisat.

Kérlek óvd a gyermekeket, hogy

egészséges lélekkel, boldogan

gyermekekként nőhessenek.

Hiszen nem egy ritmusban

születtek a gyermekek.

Ha nagyon más a

ritmusa a

gyermekkel

foglalkozónak,

attól a gyermek

a saját ritmusától,
távol tartva,
nem tud jól teljesíteni,
sikeres nem lehet,
a tudásához mérve, alul teljesít.

A megoldás kulcsa az a

magasabb rezgésűnél lesz.

A gyermekek a növésük

közben többször is jelzik,

megmutatják, hogy mire

születtek tehetségesen.

Ahogy egyszer is

megérzi a

boldogulás

pillanatát,

utána már

várja.

Egyre

éhesebb

a sikerre,

ahogy halad

előre, fejlődik

fel a saját szintjére.

A felnőtteknél van a

megoldásoknak a kulcsa,

mennyire képesek felmérni,

hogy melyik gyermek miben

lenne a legjobban sikeres.

Különös oktatás, nevelés.

Mindent idejében,

halasztgatva,

a felszínen

lődörögve,

minőséget nem

 lehet remélni.

Segíts magadon az

 Isten is megsegít.

Hacsak a testedet

edzed, kornyadozik

a lelked, ha csak a

könnyűre figyelsz,

elhalad az értékes.

Ismerjed meg magad,

s azáltal a többieket,

a fejlődésed által,

újabb szintek

jönnek.

Arról,

hogy

két

oldalad

van el ne

feledkezz.

Mindkettő

felé teljesíteni

kellene, hogy

ne maradjál

a jó dolgokról

le te se. Vagy a

 jó dolgodban se

üresedj ki.

Ne sürgess

senkit se, ne

kelljen a te

életritmusodat

élje, a kicsinyke se.

Ha megtanulsz

bánni a lelkeddel,

harmóniában

lehet a testeddel.

Szebbé

válhat az

életed is tőle,

nem kapkodva

élsz mint a dőre.

Láthatod rászáradt

már a látszatos,

nem természetes

egyetlen szava se.

Szeretettel. Julamami

Kicsiben és nagyban, ugyanaz van… 2018.02.22. https://julamami.com

Jó előre, bocsánatot többször is kérek, nem

szeretnék gondot magamnak, még többet.

A megelőzésben gyakorlom a hivatásomat,

 prevenciós a végzettségem, kitűnő lett.

Megajánlották, elfogadtam, akkor már

megtisztelt 15.000 ember, 90%-ban

grátisz voltam, ah. A utolsó pénzüket

el nem fogadhattam, volt az, amit hiába

kínálgattak, én elfogadni nem akartam.

Megváltoztattak volna, akkor nem lenne,

mit adnom, ha ugyanolyan lennék mint ők.

Pedig pont az a lényege, a másik oldalamat

használom, mert az a tehetségem nekem.

Így tükröt tartok, amikor ők megérkeznek.

Aztán meg, a bevételt zárták el előlünk is,

gondolom nem vagyunk ezzel egyedül mi.

Talán még örömködhettek is, közben, hogy

sikerült, a szintünk alá vinni bennünket is.

Mert ha nem látszanak a különbségek,

akkor nincsenek, úgy kiemelkedhetnek.

Kiüresedettek sora, dönthetett felettünk,

meg sem kérdezték, jó lenne-e az nekünk.

Hatalomra vágyódnak, ácsingóznak, még

csak nem is ismerik a saját sorsukat, sem.

Ugyanaz, begyakorolt szinten, uram Isten.

A generációs terheket amit a sajátjaiknak,

odaraknak azáltal, hogy a megérdemeltek

helyett, kényeztetésként nekik szánják azt.

Néz az ember ki a fejéből, uram Isten, ki is

az aki, tudás, rátermettség nélkül van ott.

Tartás és méltóság, legyen ott is bőven, hogy

 ha szeretnének, vigyenek belőle kimenőben.

Nem gondolnám azt, hogy én ne lennék elég

óvatos tán a hétköznapjaimban, sőt alapos, ah.

Valami nagyon nem megy már át, a racionális

 informatika világa és az emberiesek között.

Ne csak nesze semmi fogd meg jól legyen,

nem tudom hova és miért szánhatták.

Akik kitalálták, létrehozták, nem is

gondoltak erre, hogy nincsenek ott,

emberies kapcsolódási pontok, hát

miért nem fontosak már az emberek.

Az Isten, emberiesnek teremtett meg

 és mindannyiunkat, meg is alázhatsz engemet.

Én azt is, hagyni fogom, nem az én dolgom az se,

születésem óta ismerem az alázatot, gyakorlom.

Nem gondoltam azt, hogy ilyen alaposan is lesz

ennyi tapasztalni valóm nekem is, a nagyszerű,

de egyszerű, „internetvándor” életem során.

Ki mit nem vállalt fel, ki mit vállalt fel,

amit szükséges lett volna, vagy nem

értett hozzá, maga fölé emelve tette.

Azt sem érzékelve, árthat nekünk vele.

Ha önmagadat sem ismered, ugyan mi

módon ismerhetnéd te az embereket.

Nem mondta senki se, „felelősségtudat”,

mögötte ott emberi sorsok, életek vannak.

Nyilván, megértettem, a csíziót is benne, ah.

Nem volt dolgom, nem értek az informatika

nyelvén, de most már, azt is tanulmányozom.

Amerikából oktatott ő a számítógép ismeretre,

annak már 10. éve, tehát elméletben nem, de

a hétköznapit, jól megtanultam, gyakorlom.

Lehetnének ott, minden szolgáltatónál már,

az általam oktatott, neveltek, sorra, akik le is

fordítanák emberies jelnyelven, azt áthidalva.

Ne beszéljenek el, egymás mellett olyan sokan.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”,

ne tévesszen meg, a „szó” az a ráadás ahhoz.

Ismernem kell a kifejezéseket, hogy tudjam,

amit hibának érzek, azt ott is jól érzékelem.

Nem akarják érteni a  hétköznapi emberiest,

vajon fejlődni ott, tényleg nem is szükséges.

A Világ gyors pörgésben van, lemaradhatsz.

Különös oktatás, nevelés, most fontos lenne.

Megelőzés, megelőzés, prevenciós vagyok, ah.

Tapasztalva kapom is rendesen, a hétköznapi

életemben, nem vagyok hajlandó már másra

bízni, a sok velem kapcsolatos történések,

ugyanúgy megtörténhetnek másokkal is.

Mi lesz, ha nem bízhatunk a többiekben.

Igyekszem időben odatenni a fékeket,

de vannak, a megkeményedett esetek.

Aki ismer, tudja nem ártanék senkinek,

viszont figyelmeztetem elégszer ahhoz,

hogyha belecsúszna, a saját hibája által,

ne legyen lelkiismeret furdalásom sem.

Julamami védjegy, Heringes Árpádné

tulajdona, soha nem is volt másé.

julamami.eu, julamami.com,

julamami.hu, vagy bármi,

ami julamami, az védjegyes.

Kérem ne használja, ha becsapódott,

félreértelmezte, tájékozatlan lett volna se.

 A Web-tenyér, a 158.000 látogatóval együtt,

történt meg amikor, magyar is lett, le lett törölve.

Bekerülhetett helyettem, a google keresőbe, kétszer

is másnak a neve, megtéveszthette azokat is,

akik azt látták ott, az én nevem helyett.

Úgy látszik, nem tudom egyedül ezt

rendezni, szükséges a googl, olyan

hozzáállása, most, nekem legyen jó.

Megszenvedtem ezt rendesen, talán

más országokban, ez másképp van,

az emberek fontosabbak tán még.

Mennyit ér a védjegy, ha magyar.

Nincs a Hazánkban, egy szolgálat

sem, ingyenesen védjegyet figyelő.

A magyarokért is felelősséget vállaló.

Mondja miért vállalja fel, ha nem

tudja tisztelni az embereket se már.

Ha nem látja át, az életminőségét így,

nem veszi figyelembe az egyszerűeket.

Tán sokan vagyunk, nem baj ha fogyunk,

csőlátásban, nem láthatja át, jöjjön

ki, kérem szépen, a hétköznapi

élet, megtaníthatja mindezekre.

Van-e ingyenes képviselet itt, a

 saját Hazánkban értünk szóló.

Hát ki vigyázza, óvja azokat,

akik ide születtünk, itt élünk,

az interneten szolgáltatunk.

Megismert ezáltal a Világ is,

Magyarországhoz kötik azt,

amit és ahogy szolgáltatunk,

tudják azt, hogy feltaláltunk.

A Hazánkat el nem hagytuk,

vándorolunk, amíg az érzést,

„Hazaértem” megérezhetjük.

Amire már nagyon vágyunk,

ide teremtettünk, itt fontos az,

hogy megkapjuk mi is, mindazt.

A szépet és jót, nem többet, azt.

Azt mondják nagy üzlet,

ugrasz mégy,

neked is

kell.

Ki

nem

hagynád,

hátha te

magad

vagy a

mágus.

Akkor

jött elő,

gyógyító

leszel és

gazdagság

üti a markod.

Nem hallottál

arról, ki ebben,

ki meg amabban

hozza a tehetségét.

A racionális oldal,

ugyan, hogyan

tudná adni,

tisztán.

Hinnye.

Amikor

a másik

oldalra,

születnek

az emberek.

Ha meguntad

a gazdagodást,

de nem tudsz

lemondani róla,

gazdaggá teszed

magad, gyógyítasz.

Nem addig az, vagy

a gazdagodást hoztad,

most feladatnak, de lehet,

hogy tiszta is maradtál, sőt

feltisztulttá váltál addigra.

Megadja az Isten, mondjad

el a többieknek, hogyan

tudnának, úgy élni,

egészségesek

maradjanak.

Ne csinálj,

üzletet,

abból,

ami

nem

arra van.

Maradj a

saját dolgod

mellett, azt

csináljad, ah.

Van az Isten,

ha tudod, ha

nem érintett

még meg az.

Attól még van.

Ki mikor jut el

odáig, felfogja,

vannak határai

az embereknek.

A kiteljesedést, azt

mindenki elérheti,

abban amiben ő a

legmagasabb lelki

szintre érhetett.

Attól még, sőt

hála Isten,

marad

emberies.

Olyan módon

pörgött az üzlet,

fel és még feljebb.

Kikerültek azok,

akik belementek,

a belső kontrolljuk

alól, úgy, hogy el is

hitték, különbek.

A többieknél,

még többen

és még és

többen

lettek.

Mivel,

nem értő,

senki se, annak

sem, felvállalója a

 következményeknek.

Szabadon tehetik azt,

amit gondolnak,

kicsit onnan, ah,

aztán máshonnan,

magukhoz vesznek.

Aztán már ők lesznek,

akik továbbtanítják,

a következőket.

Vagy mintha,

rálátnának,

átlátnák azt,

üzletelnek.

Senki sem

felelős

azért,

ha már

ott tart

az egész,

 ártó lett.

Állj meg!

Azért, hogy

igazad legyen,

nem betegedhetnek

bele a tisztalelkűek, he.

Nem kerülhettem be,

nem oktathatom,

megelőzésként,

ébredjetek,

ha van még

felelősen

emberies.

Tartás és

méltóság

nélkül,

teljesen

kiszolgáltatottak

lehetnek az emberek.

Nem az én feladatom,

nem kaptam hozzá

jogosítványt.

Túl sok már,

nem lehet,

csak úgy,

hatni a

lelkeikre se.

Ejnye, bejnye,

ne csináljátok,

hiszen ártotok.

Cinkos aki hallgat,

leírom ide, hátha hat.

Nem működik már, ah,

össze van szutykolódva.

Adja tovább, gyógyíthat,

pedig ránézésre, hinnye.

Szokták mondani, aztán

majd, gyógyítsák meg ők, őt.

Arra is születnek, hivatásuk,

hosszú évekig tanulják, mire

készek már, a gyógyításra.

Ne legyen hosszú az út oda,

amire, tisztelni fogják ott,

 a megelőzést is újra.

Kérlek téged, akire

ez rá van bízva,

a tegezés az a

bizalmamat

mutatja feléd.

Hagyjátok abba,

ha nem látjátok át.

Addig ne menjetek el,

amíg tönkre nem megy,

minden kontrollálható.

Szálljál magadba, ha

el is mentél abba

az irányba.

Már nem

lehet mást

tenni, mint

lecsökkenteni, ah.

Egyszer kérdeztem

meg, mit jelent az a

szó, hogy „szeretet”,

időben lehetett volna.

A megelőzésre váltani,

felerősítve azzal őket.

Rájöjjenek, van nekik

tartásuk, méltóságuk.

Hagyni, ritmusosan,

egészségessé lenni, ah

tenni érte, megint, újra.

Az idén minden, úgyis

feltisztul és láthatóvá lesz.

Ne vesszen el, ennyi ember,

se így sem másképpen, hinnye.

Segítsél magadon , az Isten is

 megsegíthet, téged, téged…

Senki sem született rossznak,

legyen elég, rosszalkodtál eleget.

Ne menjél túl, a még kezelhetőn, a

tán még most, visszafordíthatón, ah.

Egyszer fordulhat ki, utána már nem

tudja a felelősségét annak felvállalni.

Megmarad abban, sodortatva az árral.

Engedd el a múltat, figyelj a mai napnak,

a tisztuló energiájára, ne hatalmaskodjál,

nem áll az jól neked, teljesen idegen tőled.

Akik belecsúsztak abba, az emberies határukat

talán, nem ismerte fel előtte, senki sem, hinnye.

Minden lehetőség, csak néhány kézben, hinnye,

mi lesz a sok intelligens, azokra születettekkel.

Jól megtévesztettek téged, elhitted, hogy nem

kell vállalnod semmiért a felelősséget, hinnye.

A belső kontrollodtól ne térjél el ember, azt a,

aztán mi van, ha igazad van, mire mégy azzal.

Az igazságnak, megvan az ideje és a maga útja,

Maradj emberiesen, legalább ne ártsál, senkit

se bántsál, a saját egészségedre is vigyázzál.

Van az Isten, ha hiszed, ha nem, majd te is

megtudod azt idejében, emberiesnek

születtünk mindannyian, hinnye.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

Szeretettel,

Julamami

 

Nézzünk vissza… https://julamami.com, 2016.02.21. írtam.

Tisztelettel vagyok!

Gondolataim 2016.02.21. napján írtam. Nézz szét, látod milyen szép, saját teremtményed, hát neked is ez lesz a jövőképed.

Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd is megveregethesse a vállad.

Az vagy amit megteremtesz, hiszen te magad is beleteremtesz, magad köré építed, s ha váltani szeretnél, egykönnyen onnan nem szabadulsz el, hiszen az már te magad is vagy, belőled is van.

S mond, hogy magyarázod majd a sarjaidnak, ha kérdeznek, mit miért tettél, miért másokra építkeztél, miért mások szerint éltél, s rá amikor nagyon szerette volna, hogy meghalljad amit mondani szeretne, nem is figyeltél.

Bizony fogalmazok úgy is, amikor a generációs jeléről beszélek az engemet azért megtisztelő embernek, hogy hála Isten megjött már a sorsodhoz neked is az eszed.

Az azt is jelenti, hogy megértette azt, amit a sorsa számára mutat, nem mások szerint, mások tanácsai által dönt, hanem, lélekből, szívből, ésszel kontrollálva teszi azt, ami számára adhatja a következő napokat, a holnapját, a jövőképét majd.

Amit nagyon szeretnél elérni és megteszel érte szinte mindent, hogy az akaratod szerint legyen, s nem engeded hatni rád a lelked, szíved, gondolkodó eszed sem.

Mert a tanácsot adónak annyira hiszel, hogy már azt sem tudod, hogy fölötted van-e még az Isten, hiszen egészen más dolgok által haladtál olyan gyorsan oda.

Ahonnan nincs már se előre, se sehova, megérkeztél oda ahova ő mondta, csak akkor sem figyeltél alaposan oda, amikor azt neked mondta.

Oda jutottál, ahova mindannyian akik addig, a járható útról letérve, tévúton jártak, s ahol azóta már, megtanulják kimondani azt, hogy bocsánat.

S boldogok, ha ott,  azt megértő fülekre találnak, ha időben van még az,  s észreveszik egyáltalán őket még, s tehetnek az addig lenézettekért, semmibe vettekért, a tovatűnő, szinte elérhetetlen, megbocsátásukért.

Hát bizony nehéz lesz visszatalálnod ép lélekkel majd, mert nem lesz senki sem, aki mutatja a visszautat, hiszen általad mindenki aki addig érted rajongott, túlságosan előreszaladt, s onnan nézik végig majd, a kínlódásodat, ahogy lefele haladsz.

Hiszen abban közösködni, amibe jutottál már nem akarnak, jól meghúznák inkább magukat, most éppen aktuálisan, másoknak adják,  a könnyű kontrollálhatatlan tanácsaikat…

Hahó, hahó, kérlek benneteket, az adott szavatokra ügyeljetek, ki ne üresedjenek az adott szavak, mert milyen minta leszel a gyermekednek, s tőle később mit várhatsz, amikor azt mondja majd, hogy te is így csináltad, éppen tőled látta azt.

S elgondolkodsz akkor talán majd, mit nem csináltál meg magadért, a saját sorsodért, a szeretteidért.

S rájössz, de jó lett volna megtanulnod azt, amit a születésedkor nem hoztál, s egész életedben halogattál, pedig ha megtanulod, mit jelent számodra a generációs határod,  beérted volna azzal, amit az Isten adott. Nem hittél volna, olyannak, aki csak a szépet, jót, könnyű utat, mutatta meg, neked ahhoz, hogy  gyorsan haladhass.

Nem beszélt semmi olyanról, hogy a tapasztalás adja az életed ízét, a saját életritmusod, a számodra ép lélekkel elérhető, maradandó jót.

S, hogy a legfontosabb legyen a jó érzés benned, el ne hagyjad, meg ne tagadjad, mit saját magad által megteremtettél, s tarts ki a nehézben is, a szeretteid, tiszteltjeid mellett,  attól is emberesedsz.

Szeretettel: Julamami

Ugyan… 2020.02.20. https://julamami.com

Ugyan gondol-e arra bárki,  aki a sorsunkat igazgatja,

van neki is sajátja, ugyan miért nem azt igazgatja.

Valószínűleg nem tudja,

ha már az indulásnál,

mások szerint élte meg.

Abba bonyolódva jár körbe,

kiüresedhet mielőtt kiteljesedne.

Ha rájön rajta múlik, hogy jó-e

a kedve, várja, pedig benne a

többlet. Azt mások  nem

tudják, neki fontos az,

hát érezze jól,

abban is magát, hinnye.

Nem ártok, sem bántok,

magamra is jól vigyázok, ah.

Megtanulni jól kommunikálni,

bármikor lehetséges,  ha adott

ahhoz, sorsszerű-e, a helyzet ott.

Tanulható a sorsának az olvasása,

napi szinten frissen tarthatja,

ha felismeri azt ami adott ott.

Önmagán, a családján segíthet.

Önismereti oktatás, igényesen.

Kérem ne aggódjon, jós se látó sem

vagyok. A tenyereiből olvasom le,

azt amit sorsnak és generációsan

jelnek látok. Saját találmányom.

Ezt már 10 éve, hogy oktatom,

ha  kéri, felnevelődni segítem,

 a sorsához az igényes felnőttet.

Ugyanabban él tovább, viszont

már látja, a miértjeire a választ.

Tartást ad, a belső kontrollja,

nem mindent ad  közre már. Jól

átgondolva, rájön neki szól, ah,

az is ha tárgyilagos marad.

Tehetséget valami széphez,

jóhoz mindenki hozott,

minden összefügg, azt a.

Változást hoz,  ha tud már

alkalmazkodni, használja,

az intelligens agyát, hinnye.

A történésekből mindenki mást

lát meg, másképp hat rá ugyanaz.

Mindenkinek van valamiben igaza,

az alkalmazkodni tudás a lényege

mindennek, nem sérülhet az énje.

Ha várja, hogy kérdezzék tőle és

nem hangzik el  a kérdés,

mit szeretne, akkor is lesz saját

véleménye, utánzó nem lesz belőle.

Hinnye,  lehet, hogy nem érzi felelősnek

majd magát,  amikor önjelöltként várja

és már senki sem mondja, mit

kellene csinálnia.

Feltételezték

felnőtt már,

van saját

gondolata.

Valószínűleg túl  sokáig

várta, hogy majd mindig,

mindenhez lesz jelölt,

aki azt is megmondja.

Beáll oda ahol a

 könnyebbet

választja.

Így aztán,

amit

meg sem

csinált, pont

azáltal maradt le.

Hinnye, a könnyűnek

tűnő lesz majd a neheze.

Van belső lelkes, szíves,

gondolkodó énje, kontrollja.

Megjön az esze a sorsához, ahogy

látom mindenkinek, ne aggódjon, ha

már felfogja, bármikor jöhet, a lehetősége

is  adott lesz ahhoz, hogy megcsinálja a sorsát.

Adjon az Isten minden földi jóból, annyit, ami akkor,

mindenkinek  a saját sorsához, éppen jókor és a legjobb.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Heringes Árpádné ev. Műhely, a megelőzésért,  Szeretettel. Julamami védjegy

 

Sorsod, sorsa, sorsunk… 2019.02.19. https://julamami.com

A múlt elmúlt, figyelj,

a mára, a sorsodnak,

most fontos pillanatára.

 A kölcsönös tiszteletre.

Kinek, mennyit bír el, a

válla, vagy a belső tartása.

A sorsod ismeretlen

számodra és

mégis, a

 tehetségedtől,

annyira távol, tiéd

lehet, a győzelmi mámor.

Ki, mikor, emelkedhet, önmaga fölé,

 tudása van-e, a hiányát, a vagyona lefedi.

A legjobb, az egyszerűben, nagyszerűen.

Ha az egyik oldaladon, még szükséges,

számodra, a segítség, arra figyeljél, hogy

a másik oldalad által, már legyen fizetség.

Ne legyél kiszolgáltatott, azzal, hogy azt,

hiszed, érted szól, rajtad segít, magán fog.

Ez egy szokatlan, sokaknak, idegen állapot.

Maguk köré állítják, azokat, akik hozzáértők,

tudással, belső tartással, hitelesek, amíg, bírják.

Alázat helyett, megalázó helyzetekbe sodródnak,

hétköznapian kiszolgálják, használják, a vállaikat.

Egy generáció, már letudva, most kallódik éppen.

A többieket megterhelik, nyögvenyelős dolgokkal,

így, a felelősség, áthárítva, újra állnak, a kirakatban.

Jézus, mekkora hiányok keletkezhetnek, számolatlan,

jól játszik, a látszatos, lesz belőle, gyorsan nagyságos.

Egyszer, mindenkinek, eljön a pillanat, amikor szólítja,

a lelkiismerete, „bocsánat”, én még, időben szóltam.

Ismerd meg a sorsodat, a generációs feladatodat, a

 fokozatosság, lényeges, a gondolkodó agyad dönt.

Megalapozod-e tudással, vagy üresen csapongsz.

Előtte, kontrollálhatnád, a belső tartásodat, hinnye.

Sorsod szerinti-e, vagy, csak éled, amit, most éppen lehet.

Ugyan mit üzenhet, ez, generációsan, az éppen felnövőknek.

Ad-e azzal, döntési lehetőséget, vagy aki nem bírja, elmehet.

A nehéz feladatokkal, fejlődünk, erősödünk, emberesedünk.

Egy Haza, ez, csak egy, szívesen, lelkesen és gondolkodóan,

élhetnénk benne, mindannyian, ki, miben, tehetséges, azt a.

Abból, adhatna bele a közösbe, úgy körforgásban lehetne,

egészségesen, jóval, széppel, tartalmas életet élhetne.

Legyen szerencsés napunk, tiszteletben élni szép,

szeretetben élni jó, az élet élni szeretne.

Megtalálja a módját, mindenképp.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Nem működik… 2018.02.18. https://julamami.com

Oktatnám a lerajzoltamat,

a most szükséges tudást,

nem hallják még a szavaimat se.

Azt írják magas százalékon vagyok,

hirdessem meg ott és révben leszek.

Nem jut eszébe azon a magas anyagi

síkon már senkinek, adja azt ingyen.

Hiszen azért mert ilyen vagyok, nem

gazdagodtam, a tudásomból meg.

Mielőtt még, félre gondolnák,

magamat  sem hibáztatom, ki

mondta, hogy adjak ahol nincs

épp oda, a szintjére került vele.

Tudom én túl sokat adtam mindig,

de mit tehettem volna, ha látszott

más nem látja meg, a szükséget ott.

Elgondolkodom, hány év szükséges

ahhoz az életemből, hogy átmenjen.

Mit kezdjek majd nagyon öregen,

mindazzal, ami előbb járt volna.

Megelőzésként, értük is tenném,

végig is viszem, tán meg is oldom.

Ha gügyét akar csinálni belőlem,

 le akar győzni, én bizony hagyom.

A lelkiismeretem megnyugtatom,

megtettem mindent amit hagyott.

Mástól, másképp tanulja azt meg,

attól kezdve, nem az én dolgom.

Ahhoz szoktak, jól láthatóan ott

hirdetik, akik nevelnek, oktatnak.

Nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom az érkezőkhöz és épp

 oda, nehezen megy a hírverés.

Nincs működőképes ingyenes

lehetőségem, hogy átmenjen.

Sok éve annak elzárták előlem,

az oktatásom akkori szintjének

megfelelő pénzcsapját, hinnye, ah.

Miért is gondolják, hogy képesek,

vezetni magas szinteken, hogyha

nem látják át, nem hallják ki, az

emberek beszorultsága hangját.

Van-e rádió hallgatható szinten, a

 hosszú utakon vezetés közben.

Vagy csak a magas kategóriások

vannak kiszolgálva azon közben.

Nagyon boldog voltam, amikor

megéreztem belül a Hazaszeretet

megrendítő érzését. Igen vegyes,

érzések voltak, mintha nem azt

éreztem volna, értem is van az.

Folytak a könnyeim is rendesen,

nem vagyok egyedül ezzel tudom.

Legfeljebb rájuk is raknak bélyeget,

hol ilyet, hol olyat, nekik az mindegy.

 Ki ne látszunk, emberiesek vagyunk.

Ha nem beszélünk ezekről, megy

valami nagyon üresbe minden.

Különös oktatás, nevelés, az

adna magyarázatokat oda.

Sorsok, generációs jelek,

teljesíthetőek lennének.

Vannak akik a lelkes, szíves,

gondolkodójukat hozták,

mások meg pénzesedhetnek.

Generációsan fontos lenne, hogy

ezekben is fejlődhessenek a sarjak.

Sok olyat látni a szerzésben, hogy

vesztesek kezeikbe kerülhetnek.

Mások meg, ha megkaphatták

volna a lehetőségeiket időben,

emelték volna, azt amit lehet.

Nemcsak magukra gondolnak,

teszik, hivatásukat gyakorolva.

Most kérek bocsánatot, sokat.

A szeretet szó tartalmát régen

tudtam kontrollálni magamban.

Sokféle hatással volt az sokakra.

Még olyanok is akadtak, akik azt

hitték, szeretetet hazudhatnak.

Vissza is sokan élhettek azzal,

mert rájöttek, kontroll nincs

az emberekben, magukhoz

mérnek minden tisztát, jót.

Hiába minden, nem működik,

különböző szintű emberek

nem hallják meg egymást.

Íme itt vagyok fordítónak.

Van aki abban is képzetten

emberies, a dolga is volna.

Tegye közzé mindezeket,

ingyenesen nem megy

át oda ahol pénz van.

Persze lehet tolni,

úgy mint régen.

A megszokott

szerint, csak

nem működik.

Az intelligencia

hiánya mögé bebújva,

nyafogásba bocsátkozva.

Azzal nincs semmi pótolva,

 erősen nem hat rá, nagyítja.

Nem tudom, a gyakorlatában

nem ismerem, így tájékozatlanul

feltételezem. Azzal, ha nem, veszik

  fel, a folyamatnak megfelelően az

életritmusát, le is maradhatnak.

Hiába minden volt hamisság,

nem működik azzal már.

Jó energiák vannak.

A tapasztalást nem

szabadna kihagyni,

hiányozni fog mint

következő lépcső.

Lehet ugrálva is

közlekedni, de

a biztonságos

lépésben, néha

csak az araszolás,

a valós tapasztalás.

Egy sima, egy fordított

és úgy tovább, hacsak nem

tesznek bele csavart mintát.

Kettőt jobbra és kettőt balra,

ez magyaros, igazán fenséges.

Egészséges ritmus ám a csárdás,

megigazíthatja az embernek

minden apró részletét.

Visszakapja általa,

az életének azt

a működését,

amiben élni

jó és szép,

Az egyszerű

dolgok azok a

legnagyobbak.

Amikor tudod, ki

vagy te, hol tartasz és

ha vezetni születtél volna,

megkapod azt a lehetőséget.

Felismerve az életritmusodat,

megérzed a saját határaidat.

Rájössz, lépni megint lehet,

továbblépni, csak akkor,

ha megvolt minden

lépcsőfok odáig.

Megalapoztad.

Ha nem volt,

lehet elölről

kezdeni azt.

Nem megy az,

ha, csak ugrálsz,

össze – vissza, azt

sem tudva, hova.

A hitelesnek tűnő

még nem biztos ám

hogy az is, tán meg

sem tapasztaltad.

Honnan tudhatod,

hogy valóságos-e az.

Ha kikopott már az

 emberies belőle tán.

Nemcsak a látszat,

ami mögött, ott ül a

 kánya, épp arra várva,

ah, mikor lehet károdra.

Megszokta, kellene neki az

elégtétel, hogy mindenki

neki hódoljon, különb ő,

másoknál mindenben.

Csupán azt nem vette

észre, a nagy igyekezete

kivette belőle, lelkének

a jól megszokott erejét.

Hiszen a szintje fölött

sokkal több kell abból,

mint a saját szintjén.

A tapasztalást nem

adják ám készen,

megdolgozunk

alaposan érte.

A jó és a rossz is

jön vele vegyesen.

 Rájöjjünk arra is,

számunkra, mi a

lent és mi a fent.

Meghatódtam,

amikor éreztem,

milyen jó az nekem.

Hisz, beérem a saját

egyszerű életemmel.

Nem vágyom nagyra,

nem siettetek semmit,

nem másokhoz mérem.

Hiszen rájöttem az ízére,

nagyszerű érzés, élni a

jól megszokott

egyszerűben.

Ugyan miért

cserélném le,

tán azért, hogy

többnek lássanak.

Aztán, meg mire jó

az, a születésemnél

engemet is elneveztek.

A Nagy Julianna nevet adták,

ami nem sok jót hozott nekem még.

Talán, ha a nagyapám jól kiérdemelt

előnevét felveszem, felemelt volna,

így megmaradtam, épp csak látszom.

Nincs értő segítség, hát nem várom.

Ami azt jelentette, jót tett a többiekkel.

Mivel ismétlésben vagyok, csak másképp,

hát, a jól megérdemelt életminőségre váltanék.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó.

Olyan embernek, aki tudja mit vesz meg általa, beviszi

az oktatásba, s azáltal mindenki, akinek igénye lenne rá,

hozzájuthatna a saját Hazájában, kerüljön a szintjére vele.

Híresedjen és nevesedjen is általa, a jó üzletét megcsinálva.

Ha így, nem megy és jön valaki messziről, hát vegye és vigye,

jól járhat bárki, az oktatás hatásával, tartással, méltósággal.

Adjon az Isten minden földi jóból, mindenkinek annyit,

ami számára, akkor éppen a legjobb.

Jó szerencsét kívánok.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból, Heringes Árpádné,

Julamami Szeretettel.

 

 

A tenyered térképe … 2017.02.17. https://julamami.com

A tenyered térképe

az csak a tied.

Rajtad múlik,

hogy az életed

a sorsod-e, vagy

mennyire térsz el.

Ha ennyire eltérsz

a saját kultúrádtól,

hogy nem vállalod

azt fel, akkor mi

adja a tartásodat, ah.

Ó ha láthatnám a tenyered,

tán még segíthetnék is neked.

Túlmentél, s észre sem vetted,

se lát, se hall, nem gondolkodik,

hiszen még magasabbra vágyik.

Amikor észreveszi, hogy azt már

neki se lehetett volna, már késő.

Emberies vagyok, emberismerő

a megelőzésben, által lettem az.

Óvatosan a hajlítással, nem

elég ha poszton a furkó,

az intelligens látja is.

Tán, megbocsátóan

akár üthet is,

hiszen nem

egyértelmű

szabad-e neki.

Jól gondold meg,

nem fog válogatni.

A jele nem egyezik

meg senki

máséval,

egyedi

az, mint a te

személyiséged.

Nem az életkora

függvénye az sem.

A generációs jeled,

a generációs feladataid,

a generációs hozadékod,

a generációs rád vetülések.

Az élet még nem a sors,

akkor lesz az, amikor

már azt éled, amivel

letörleszted azokat

az élethelyzeteket,

amikkel előreviszed

a családodat, szeretteidet.

Ha az elején, a kezdet kezdetén,

figyelmeztetnek rá, akkor is

végigviszem azt, addig

amíg képes vagyok.

Kiderült a végére,

hogy megegyeztek

már előre, az nem

engemet illet majd.

Jósnő meg, soha nem

is voltam, „sorsolvasó”

az első végzettségem ez

 ügyben. Amit megtanulni

nem tudtam a tanfolyamon,

de hagyták, hogy azt mondjam

amit látok az elnök tenyerében.

Mindent másképp csináltam és

mondtam, mint ahogy abban

ott, elvárták éppen, meg

kellett volna tanuljam,

de nem láttam benne

az összefüggéseket.

Nagy vagy, mondta

a vizsgáztató elnök,

Nagy Juliannának

hívnak mondtam.

Jót mosolyogtunk.

Valahogy láttam azt

ami a tenyerekben van

és rájöttem, hogy meglátom

azt mi mihez kapcsolódik, mi

minek a következményeként,

ott van az összefüggésében.

A saját tapasztalatomat

rajzoltam le egy nap

alatt, mert éreztem

le kell rajzolnom már.

172 oldal lett belőle,

amit oktatok, amit a

neveléshez használok.

A saját karakterére, lelke

rezdülésére igazítom, hogy

boldogulni tudjon ezeknek a

jeleknek az átérzésével, a

hétköznapi életében.

Nyilván kell ahhoz, a

 beleérző képessége, a

 többi kialakul benne.

Miután végig is tanulta

a 20 órát, megváltozik

a szemlélete, szélesebb

lesz a látóköre, azzal amit

hozzávesz ahhoz, amivel

addig úgy ahogy boldogult.

A nyílt titok benne az, hogy

mi mind, egyenként születtünk

és hozzuk a saját térképünk, ami

 a miénk, mintegy az össze nem

téveszthető, senki máséval sem.

Amikor az akadémiára jelentkeztem,

már megtisztelt, jött 15.000 ember.

Kitűnő, megajánlottal végeztem ott,

nem tudtam megtanulni semmit,

de sok mindenre megkaptam

a válaszaimat, hogy mit és

miért úgy csinálok,

kontrollálok.

Az idei már a

mester éve

az ami,

akkor

már jól is

működik,

ha átlátja,

megérzi,

kihallja azt,

mindenki, a

 hétköznapok

sűrűjében is.

Ami őt segíti

abban, hogy

ne menjen

mellé és ne

sodródjon

a csapdába.

Már csak a

tiszta élhető

meg jól, amiben

már hajlítás van,

abból komoly

galiba lehet.

Hiszen az aki

azt hiszi, hogy

nem látják, nem

hallják ki a szavaiból

a hamisat, mellé is mehet.

Julamami Magyarosan Agyalósa

Tudjuk, senki sem tökéletes csak

az Isten, de kiteljesedni azt lehet,

a sorsunkat beteljesíteni az meg

feladat is lenne és mindenkinek.

Tartást, méltóságot adna, ha

aki elég érett rá tudhatná, mi

az amiben eltérő lett az ő sorsa a

családtagjaitól, ezért benne több

a tolerancia, alázatos, emberies.

Győzz meg, legyőznöd könnyű

engemet, nem harcolok sem

ellened, sem veled, oktatnám,

nevelnék ezzel, ha lehetne.

Különös oktatás, nevelés.

Elsősorban a saját Hazámban.

Gondoljátok ti is el, mennyivel

könnyebb lenne beszélgetni

a gyermekekkel, fiatalokkal,

ha lenne miről beszélni, mert

akinek leolvasod a sorsát, az

pontosan érez mindent belül.

Rájönnétek miért tér annyira

el a már ismert családtagoktól

a te nem behatárolható sarjad.

A lelkében, szívében, gondolkodva

kontrollálni tudja, mi helyes mi nem,

abból amit leolvasol, a saját tenyeréből.

 

Julamami védjegy, 2010. év óta Magyarországon, Heringes Árpádné nevemen van. HeringesÁrpádnéPaks. Műhely, a megelőzésért e.v. a Hergál Házból. webtenyer@gmail.com Tiszteletem.

</p srcset=

Sorsok, emberek … 2017.02.16. http://julamami.com

Ha megkérdeznék, a mai napra

én mit szeretnék,

a kívánságom

csak ennyi,

a saját

Hazánkban

tartással élni,

a sajátomban

kiteljesedni.

 Méltósággal

oktatni, nevelni,

mindenféle új és

régi kultúrát

megismerve

jóembernek

lenni.

Sorsok,

kié, mié,

enyém,

tied, övé,

vagy másé.

Kinek mivel

kezdődik el,

kinek mikor

ér körbe.

Anélkül

beleélnek

a semmibe,

sorstalan

lődörögve.

Ki meg

csak

néz,

hisz

meg

van

rekedve.

Keresi az

életének

mi az igaz

értelme,

ha a sorsa

soha nem

érhet körbe.

Generációs jel.

Ha előbb hat a

mások kultúrája

rád az oktatásban,

mint a sajátodat

felismernéd,

hát honnan

tudnád, mi a

 dolgod neked,

ha a sajátodat

nem is ismered.

Vajon tudja-e

az aki mindezt

elrendezi, hogy

kinek mennyi

gondot okoz

azzal, ha

anélkül

teszi

azt

amit

felvállalt,

hogy ahhoz

értene is.

Neki csak

azon járhat-e

az esze, hajrázik,

hogy időben érjen

be az éppen aktuális

döntéshelyzetébe.

Ugyan eszébe

jut-e,

hogy

a mögött

emberek

vannak,

akiknek

fontos

lenne,

hogy

végig

vigyék

a sorsaikat.

Mert, hogy az

nem egy sors csak,

hanem, mindenkinek

a maga sorsa, nem is

egyforma, s nem is

egy időben  van

ugyanazzal

neki dolga.

Mint a

többieknek,

viszont tudna

tanácsot adni ő

oda, ahol már túl van

azon a szakaszon, amit

a többiek még nem is

sejtenek. Nekik is

dolguk lesz vele.

Ki ad tanácsot

kinek és közben

mennyi számára

ismeretlen helyzetbe

nyúlhatnak bele, olyan

emberek, akik csak azért

vannak ott, hogy ott legyenek.

Hiszen soha életükben nem is

voltak olyan élethelyzetekben.

A mások meg nem érdemelt sorsát,

még időben egyengessék, révbe vigyék,

anélkül, hogy tudnák mi a tartás, méltóság.

Úgy gondolják, hiábavalóság a fokozatosság.

Üres emberek sora, lesz azzal ott legyártva,

nem a saját Hazájának jó sorsát igazítva.

Biza különb életet élhetnek, mint amit

megérdemelnének, hiszen

csak önmagukért tesznek.

Tán eszükbe sem jut soha,

hogy mások nekik vannak

abban, azáltal kiszolgáltatva.

A tetővel nem lehet kezdeni a

ház építését sem, előbb az alapra

van szükség ott, hogy a továbbiakra

úgy gondoljanak, olyat tervezzenek,

hogy alap legyen az minden következő

építési fázishoz, hogy időtlen időkig az

meg is álljon.

Az embereknek,

lakhatást nyújtson,

mosoly, öröm, töltse be

a szobákat, gyermekeket

neveljenek fel bennük.

Sokszor nézhessenek

 a szüleik majd utánuk

a küszöbjükről, amikor

elhagyják ők egy időre a házat, Hazát,

hogy a megfelelő helyen továbbtanulnak.

Amikor hazavágynak odalátogassanak,

újra és megint szeretetet kapjanak.

A szüleik elégedetten éljék meg

azt, a gyermekeik kikké váltak.

Örülnek nekik, hiszen adtak

általuk a saját Hazájuknak,

hiszen egy Haza csak egy,

mindannyiunkból lett akik,

 szépet, jót teremtettünk itt.

Emberesedjenek fel, ahhoz

a feladathoz, hogy megértsék,

ha emberekhez nyúlnak, ahhoz

érteniük kell, hogy legalább ne

ártsanak.

Tapasztalat nélkül,

csak hű bele, lesz ami

lesz, az elméletet tudja

talán, hogy meddig mehet.

Meg sem érinti, ha emberről

dönt, lehet, hogy ő is úgy nőtt

fel, hogy nem kérdezte meg senki

soha, hogy van, csak ki lett szolgálva

az éppen aktuális tanuláshoz a pénzzel.

Hát úgy érzi az megjár neki egész életében,

nem szeretne semmi újat megtapasztalni, se

elfáradni, sem gondolkodva élni, csak beleélni.

Félbemaradt sorsok, meg nem élt jó életek,

csak ami marad, csak amit meglehet,

mintha nem is tudná azt az

emberek egy része,

hogy szeretet

nélkül

nem

megy.

Az eredője,

a következő

lépése, az alapja

a szeretet mindennek.

Ha nem hiszed, éld meg,

s csak utána mondjál róla

véleményt, amikor már

tudod miről beszélsz.

Tapasztalva haladtam,

amikor úgy éreztem még

valami hiányzik onnan, hát

mentem és megtanultam.

Nemcsak belecsaptam az

élet lecsójába, azt nosza,

rugaszkodjunk el sehonnan,

sehova, csak haladjunk felfele

a nemlétező jól kitalált ranglétrán.

Mert azt hiszik, ha jó alaposan körbe

udvarolják azokat, akik már bizonyítottak

és megtisztelő rangokat, címeket adnak oda,

akkor azzal minden el is van intézve, mehetnek

félre, nem kérik ki többet a tanácsaikat, majd

ők mennek a saját, makacs fejük után, hiszen

némileg akkor már bele láttam, hogy azok,

akik tudták mit csinálnak, miben, hogyan

nyúlnak. S ha megvan  már a mozdulat,

akkor abból gond nem lehet, hiszen

úgy tűnik, ahhoz már ők is értenek.

Nem szóltak időben a többiek sem,

mert ki tudja, honnan jöttek, kik

vannak mögöttük, mi bajuk lehet

abból, ha szólni mernek, így aztán

ment tovább minden bele a semmibe.

Sok – sok „mekelekkel” lett tele minden,

s azok is csak néztek ki a fejükből jó nagy

szemekkel, akik tudják mikor mit kellene

tenni, hogy abból kilépve, minden haladjon

a maga útján, s mindenkinek a megfelelő

sorsa legyen az amit megélhet, s végig

is viheti, hiszen felelős azért amit

megteremtett, generációsan, ha

ő már megszenvedte, az övéinek

jó kell legyen, ne kerüljön ismétlésbe

mindenki, az is aki már ott jár a befejezés

előtt az életművének, csak nincs aki felelősen

felvállalná, hogy adjon hozzá neki is lehetőséget.

Ezért aztán nyomhatják ezerrel a külföldről ide

behozott, kontrollálatlant, mindent elárasztva.

Ami ahonnan jött ott kitűnően működhetett,

ez itt a mi Hazánk, s vagyunk benne mi, akik

elértünk oda, amit már átadhatnák, oktatatni

tudnánk, feltisztult állapotában a Hazánkban.

Hiszen egy Haza ez csak egy, itt nőttünk ki,

belőle lettünk, ide születtünk, ide adnánk el,

azt amit elértünk, hogy legyen rálátása, a

 magas rezgésűeknek, arra ami itt

érett be, mielőtt eladnánk oda,

valahova, ahol azt is tudják mennyit ér.

Nem vagyok a választékok között, így az arra

tévedőt, nem figyelmeztetem, kontrolláljad, ah.

Szombatonként bejelentkezéssel részt vehet az

oktatásomon, nevelésemen. Magyarországon,

Pakson a Hergál Házban, vagy megtervezzük

és tanulunk az általam átküldött

oktatási rajzos formák

által az online Világban.

Szeretettel. Julamami

„Monti” vagy „Mezőségi”, a ritmusa.. 2021./2017.02.15. https://julamami.com

 

 

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.
Amit mondott megmondta, tetszik nem tetszik, másképp nem lehet, mint, ahogy szerinte mindig, mindenben igaza van. Bocsánatot kérek és az Emberismeret, Önismeret, Önbecsülés, a Sors, a Generációs feladatok, a Julamami védjegy.

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés nevet kapott, a

rajzos oktatási formája annak,

amit tizen éve feltaláltam és

ha megtiszteltek vele Oktattam,

személyesen, egyéniségükre szabtam.

Párhuzamosan, Online is oktattam

akkor és maradt az Online Oktatás.

Önismereti oktatás, nevelés címen.

Talán ne az igaza után menjen, mert

mindenkinek mindenben van egy

kicsi igaza. Érveljen az már a tudását

tükrözi, aki érti tudja, értője annak.

Arra ébredtem, hogy nézzek rá,

milyen csárdáshoz hasonlíthat

a ritmusa, a feltaláltamnak.

Hát elkezdtem utánanézni,

hogy mi az igen a gondolkodó

 agyam és a lelkem, a szívem,

szerint ott belül nekem.

Nagyon jó

érzés,

azt

érezni,

hogy van

ritmusa is

annak amit

feltaláltam.

Mint ahogy

mindenki magát adva,

járja magyarosan a táncot,

ugyanúgy mindenkire

szabva másképp mondom,

viszont van egy alapritmusa

annak ahogy mondom.

Azt mondják jó hallani.

Elértem azzal amit

feltaláltam, azt amit

mindenki megérthet.

Azt is, amit a magasabb

lélekrezgésűek, akiknek

tükör az Online Oktatásom.

Emberségesek maradtak,

kifinomult a lelkük

rezgése, a szívük

ritmusa, értik.

Mindenkihez szól

és egyesekhez is

szól, mindenkiről

van benne valami,

s mindenkinek

mond valamit.

Elértem oda,

hogy amit

feltaláltam

megtalálva az

 útját a Világban,

a saját magyaros

sorsát is megtalálja.

Ne kallódjon el, mert

a magam feltalálta ez is,

most akkor megkeresem neki,

a legjobb helyet. Ahol meg tudják

becsülni és a saját jó minőségében

tudják továbbadni a Hazánkban és

   a Világban az intelligenseknek.

Julamami Magyarosan Agyalósa,

Online Oktatás bejelentkezéssel,

webtenyer@gmail.com.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból és Online a Világban bárhonnan.

Tájékozódjatok, ha eldöntöttétek,

jelentkezzetek be,

webtenyer@gmail.com, +36302470589 által.

Jó egészséget kívánok. Tiszteletem. Julamami védjegy.

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.
Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v. Szeretettel.  Julamami

 

A bizalom… 2018.02.14. https://julamami.com

Segítő emberiesnek születtem, nem tértem el, fejlődtem.

Tudnék már segíteni abban, hogy megértsék egymást ők,

akik két különböző oldalon elérték mindazt, amit hoztak.

Tehát tulajdonképpen, egy bizonyos szinten vannak,

csak a másik oldalon és elbeszélve egymás mellett.

Értem, hogy ő mit nem ért, inkább gyügyének néz.

Mintsem felvállalná, van olyan amit nem hozott a

születésekor, másban tehetséges és nem ebben.

Szintjére kerülhetne, ha megtanulná, amit nem tud.

Lelkesen, szívesen, gondolkodó emberies vagyok, ne

várjátok tőlem azt, amit tudnak, a felvetten nagyok.

A születésemkor, Nagy előnevet kaptam, sikeresnek

lenni azáltal mégsem tudtam, feleség nevet vettem fel.

Most tanulom és nagyon odafigyelve, a racionális oldalt.

Mivel nem én döntöttem el, csak belekerültem abba, amin

változtatni egyedül nem is tudtam, hát újra adtam, adtam.

Félreértve ezt, gyengének, butának, vélnek, akik úgy érzik,

mindent elértek és továbbra is elérhetnek. Csak magukra

gondolva élnek, nem veszik észre, így elmagányosodnak.

Megtaláltam, feltaláltam, egy nap alatt lerajzoltam, amit

oktathatok, ami által nevelhetek felnőtteket. Addig, amíg

nem billentek át teljesen, anélkül, a túlzó oldalra, hogy ők,

 kontrollálhatóan a gyakorlati életükben, tudtak volna róla.

Készül a fiókomban a tájékoztatás mindezekről, videókat

rakok fel, meg lehet majd vásárolni, letölteni, megtanulni.

Emberies nyelvnek neveztem el, működő, általam átmegy.

Megtanítanék sokakat, hogy mindenhol legyen legalább.

Egy ilyen tudással bíró ember, tudjon fordítani az ugyan,

egy anyanyelvű, de másik oldalon, szinteken élők között.

A tiszteletem, Julamami vagyok, addig vándorolok, amíg

 nem érzem végre, Hazaértem, már otthon vagyok, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű, oktatnék, ha megengednétek.

Először csináltam ilyet, kiadhattam, A csoda című könyvemet,

2015. Karácsonyára szántam, az értőknek, hogy el ne vesszenek,

  emberiesen,  gyors pörgésben,  figyeljen mindenki a legfontosabbra.

A lelkes, szíves, gondolkodó emberies hármasára, akkor is, ha most,

nem azt látja fontosnak, maga körül. Minden azt sugallja,

   hajts, győzd le a többieket, legyél első mindenben.

Különben nem látszol ki a tömegből.

Úgy látszik minden aprót is

eljátszottak már,

némelyek,

mindazért.

Igyekeztem,

érzékeltetni a

történeteimben, jól,

hogy ne menjenek mellé,

 az arra még időben beérettek.

Tapasztalt emberiesként, van is

mögöttem tapasztalat igen bőven.

Van olyan is, ahol elmentem, odáig,

ameddig csak lehet, hogy ne ártsak.

Nem ártok, nem bántok, magamra is

 jól vigyázok, hiszen emberies vagyok.

Nagyon nehéz és még annál is nehezebb,

akkor, ha minden másképp működik már.

Gyakran, igen gyakran csinálnak gügyét

belőlem, meg kell tapasztalnom, hogy

elhiggyem azt, a negatív aprócska

jelzését, ami megóv majd attól.

A továbbiakban már, hiszen,

 igen sokszor tapasztaltként,

segíthetek azzal másokat.

Legyen szép ez a nap.

Átfordultunk címet adtam a föstésemnek.

Szeretettel.

 

Műhely, a megelőzésért. e.v. HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

Tiszteletem. https://julamami.com HeringesÁrpádnéPaks. Vállald fel, ha mindent magadnak szeretnél, s akkor tudnak róla a többiek, nem érzik becsapva magukat. Mert sokáig, kinél mennyi ideig szükséges megtapasztalni, azt, hogy rájöjjön, kihasználják, mert, felismerték, az alázatát, az ártani nem, csupán adni tudását. Nem kérdezik meg, hogy miért úgy gondolja, ráhagyják, akkor is, ha tudják, hogy becsapják azzal, csak önmagukra, gondolnak, csupán, jól járni, kapni akarnak. Mintha egyedül róluk szólna, a jóról és a szépről, amit beleteremtettünk, nem kapjuk vissza, odalett, másik meg nincsen, mert elhittük. Ha beleteremtünk a Hazába, akkor az a miénk is lesz, legalábbis, akkor, azt éreztük. Láttuk, hallottuk, éreztük, valami nagyon nem volt rendben. Mégsem akartunk arra gondolni, hogy csak magukra gondolnak és a rajongóiknak adják, a napi jót és szépet. Mintha kiüresedett volna, az ami maradt, arra tervezni, nekünk a régi módon, nem lehet. Nem találja az Emberlánya, mitől is lettek hirtelen ennyien, akik a régi önmaguktól elfordulva, a múltat hirtelen, letudva, ekkorára nőttek. Vagy valóban elhiszik, hogy nem szükséges a Világhoz felfejlődniük, se legalább a látszathoz, megemberesedniük. Elhiszik, hogy elég az, ha az aktuálisan megmondók szerint cselekszenek, s azzal már, kiváltságosok is maradnak. Várakozni hetvenen felül, amikor nincs is mire, de mégis bele kell kapaszkodni, a saját emberséges tartásomba, a tudásomba. Hiszen, a feltaláltam jól működik, hát meghozza majd, a saját idejükben, az erre a tudásra is igényeseket. Amikor rájönnek az emberek, hogy nem lehet, csak egyoldalúan gondolkodni, se átélni a jót, sem jól megélni, a hétköznapokat, üresjáratban maradva, azt, amit a sorsuk számukra tartogat. Emberek vagyunk, hát gondolkodva döntünk, nem másoktól várjuk a megoldásokat, hiszen, ahhoz, hogy itt tartsunk, ide, sokféle módon fejlődtünk fel. S nagyon sok ember, érte el, a saját szintjét, mind a két oldalának teljesítve érte el a sikereit. Az csak úgy, meg nem szűnik, a következő szinteket is elérték már azóta, akár naponta felfejlődve oda, ahol a saját sorsa, azt már megtartja. Nem lehet a fejlődést megállítani, hiszen mire leírom, már megint fejlődött a Világ, s az egyes ember, tudja, neki szükséges minden jóhoz és széphez alkalmazkodnia. A sorsát, a generációs feladatait, helyette, vagy őt kihagyva a döntésből, más számára jól működően, megoldani számára jól, nélküle, nem tudhatja. Kérdezni jól, az tud, aki tisztában van azzal. hogy megfelelő emberismeret nélkül, más szintre, nem megy át a kérdés, a válasz sem érthető ugyanúgy. Ha mindig, csak ugyanoda szól a kérdés, s a válasz is csak onnan érkezik, bizony – bizony, akkor az nem valóságos. Se nem életszerű, csak álságos, nincs energiája, üres marad, annak, a jól működő élethez, semmi köze nincsen és nem is lehet, ah. A többi emberekhez nem szól az, a más szinteken élők számára, jó minőségű életet megélhetést az, nem biztosít. Kimaradva a jóból és a szépből, amit ide, a Hazába teremtettünk, várakozunk, mert nem akarjuk elhinni, hogy mindez megtörténhetett velünk. Sokat adtunk, teljesítettünk, ledolgoztunk, a nettó jól elbánt velünk. Hát nem álltunk meg, naponta most is, teljesítünk, egyre nagyobb tudással rendelkezünk. Oktatjuk amit feltaláltunk, csend van róla, nem számolják bele azt az időt, se a pénzt, amit azóta dolgoztunk, a Hazához teremtettünk, amióta nyugdíjba mentünk. Minden egybe és egyre megy, a saját szintünknél, tudásunknál lejjebb, így bizonyára kényelmesebb, ha csak darabra megy. Nem harcolni születtünk, a kultúránk sem arról szól, a feladatunkat egyszerűen teljesítjük, nevelünk, oktatunk. Nem gondoltuk, hogy harcolnunk kell majd azért, amit a Hazába, teremtettünk, természetesnek vettük, hogy annyi amit beleteremtettünk, az vissza is jár nekünk. A Hazát védőknek, a férfiaknak és a nőknek, az arra, hivatásában és emberileg megbecsült szintje, akkor tudja jól csinálni, ha abból jól meg tud élni. A Hazát és az itt élőket, bennünket, a Népet védeni, az egy hivatás, akikről tudjuk, hogy napi szinten, felkészülten, jól védik a Hazát. Mivel elvárások vannak, teljesítik, hivatásukként élik a napjaikat, alapvetően, tiszteletet kapnak, azért amit tudnak. https://julamami.com Műhely, a megelőzésért e.v. HeringesÁrpádnéPaks.

Tán átbillentél… 2018.02.12. https://julamami.com

 

Magyarországon Pakson a Hergál Házból,

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

neked, aki már érzed, várja a választ a kérdésed.

Látszik a tenyereidben, mindezek eleje és a vége.

Sok éves tapasztalásaim gyümölcsét rajzoltam le,

 amikor összeállt, az a tudás bennem, íme oktatom.

Körbeért, amikor már átlátod, kihallod, megérzed.

Stabil lesz az is, amit fokozatosan építhetsz fel és

 bizonyítottan, hiteles embert építesz magadból.

Minden következő lépcsőfokod is megerősít.

Kiteljesedhetsz, a gyakorlat teszi a mestert.

Ha bármilyen magasságokat értél azáltal el,

minden körülmények között maradj ember.

Megtörténhet bárkivel, ha nem ismeri fel a

saját és generációs feladatait, túlzásba esik.

Átbillenhettél, amikor már mindenből van,

s elkezded hozzá gyorsan gyűjteni. Még és

még, a következőt is még, s a következőt.

Elbűvölhet, megragadhatsz abban ott,

  nem fejlődsz fel, a sorsodhoz.

Már csak az irigység van

körülötted, meg a hiány.

Kontroll nélkül,

bevonzod,

a hamisakat.

Kecsegtetően

hat, jó üzletnek

látszik, csak kapsz.

Nem érdekel már,

kinek mennyi lett, a

 hátránya és kiknek

árthat az, majd még.

Már csak kapni akarsz,

nincs meg elvesztetted, az

 egészséges belső jelzésedet.

Mások is szeretnének jót és

szépet, abból amit teremtettek.

Túlléptél minden belső jelzéseden,

elhitted, neked már mindent lehet.

Olyan erős az, amit át sem láttál,

csak hagytad, kényeztessenek,

hiszen megjár az is neked.

A barátok helyett, sok

üzleti barátod lett.

A körül rajongást

is elhitették, csak

neked, s csak érted.

Úgy érezted, elérted,

azt a magasságot, ahol

meglátják, a te nagyságod.

Alapok, vesződség, kigondolás,

fokozatosság, s újragondolás és a

várakozás, a következők felépítése.

Sok – sok agyalás, hogy meglegyen a

saját, ami hozza a tapasztalást, s abból

lesz fokozatosan a tudásodnak alapja.

Ezek mind érezhetőek rajtad, benne

lesz a kisugárzásodban, megbízható

embernek tudnak, bizonyítottan.

Nem hiányzik belőled, se a tudás,

sem az azzal járó magabiztosság.

Építeni lehet rád, azt gondolják,

ezen ponton el ne feledd, semmi

olyat ne vállalj fel, amit te látsz,

de a másik, még nem látja át.

A felelősséget áthárítja rád.

Egy szinten lévő emberek,

jó alapokat adnak, egy

következő lépéshez.

Addig egyedül menj,

ha készen vagy azzal,

amit te építettél fel.

Összeállhat a  sok

tudás és okosság,

jövőt építő lesz az.

Összetett tudás, az

 intelligens agy, már

tudja, mit, hogyan.

Ne rohangáljál

piszkosul, van

amikor, az idő

ott már az úr.

Szeretettel. Julamami

Átlátni, kihallani, megérezni… 2017.02.11. https://julamami.com

Átlátni, kihallani, megérezni,

gondolkodva eldönteni és

amit az élet odatett,

sorszerűen

 megélni.

Ha nem

ismered

a saját

kultúrádat,

csak lézengsz, a

 másik hatásában,

nézel ki a fejedből,

hogy lehet ő rendben,

ha te hiába, sehogy sem.

Szoktam beszélni a sorsok

leolvasása közben, azokról

is amik, az emberekre már

hatnak, s ha nem vették

időben észre, szenvedik.

Nem értik, hogy lehet

az, amikor megtesznek

mindent és mégsem lett,

az ő életük mégse könnyebb.

 Megismerve a generációs jelet,

azzal a saját szintjén lehetne,

 kihallva, átlátva, megérezné.

A saját sorsa mestere lenne.

Akik intelligensnek születtek,

nem ártanak, nem is bántanak,

képesek úgy élni a többiekkel,

hogy alkalmazkodni tudnak.

Ezek tisztán Isteni kegyek,

ők nem térnek el attól se,

amihez közük nem is lesz,

de egy élethelyzetük által

megérintette őket mindaz.

Van aki simán azt mondja,

nem az ő dolga, az lehet,

hogy ma még nem,

na de holnapra,

ha sokasodnak,

bizony ah, csak

nézegethetne

ki a fejéből.

S eszébe

jutna, na

akkor még

valamit ott is

tehetett volna.

Hosszú idő kell

ahhoz, hogy te a

mások kultúrája

után érdeklődve,

vagy oda eltévedve,

átvegyed úgy, hogy

ne sérüljél meg bele.

Ejha, láttam én már

karón károgót

nem is egyet,

szoktam

mondani,

ha ismerős

az a helyzet.

Az életrezgése

visszaköszön ott

és akkor, az ám a

helyzet, eltévedni

azt is lehet. Nem

a tied, úgy visz

az előre, hogy

észre se veszed

megtéveszthet,

mire felismered.

Azonnal nem is

ismered fel, csak

ha már többször

megtapasztalva

megérzed azt.

Hahó, no lám,

milyen bátran,

inkább vakmerően,

azt gondolja nem is

láthatja őt tán senki sem.

Pedig okos, tanult nép ez,

lehet, hogy nem szól érte,

de tudja, mit kell tennie.

Ez olyan mint a kicsinyke

gyermekek, úgy bújnak el,

hogy közben a hátsójukat

nem bújtatják el, gondolják,

ha ők nem látják, akkor tán

őket sem látja senki sem.

Ha érezted már azt,

hogy televigyorral

belenevetnek az

arcodba. Valamitől

 magabiztosat mutatva,

  önmaguk kontrolljáról

megfeledkezve.

Akkor aki

 azt önmagának

megengedte, nem

is sejti, hogy azzal

a szintje alá került

és olyan módon,

hogy aki azt

látta, nem

pozitívan

nyugtázta.

Még akkor

sem, ha ő

volt tán,

addig neki

a jó barátja.

Ez egy olyan

mélyről jövő

önelégültség tükör,

hogy azt nem, sehogy

sem, semmi mással

  nem lehet már,

összetéveszteni,

megmagyarázni,

egyértelmű a mű.

Szintje fölöttiben

nem ő vezet már,

megvezették őt,

alaposan, jócskán.

Ismerd meg a saját

kultúrádat, hogy

megerősíteni

 tudjad azt.

Akkor

tudod

majd

tisztelni

a többiét,

ha már

képes vagy,

a sajátodat.

Élhetünk

szívesen,

színesen

egymás

mellett,

akkor is,

ha nagyon

mások vagyunk.

Hiszen ide szült

az anyánk bennünk,

 itt a szeretett Hazánk

nekünk, nem elvettünk,

bele tettük a szépet és jót.

Tartásból, méltóságból is

legyen otthon bőven,

hogy vihessenek a

zsengék is kimenőben.

Különös oktatás, nevelés,

tanulni soha nem késő, de

nem szégyen semmiképpen.

Van aki azt a születésével

hozza, van aki megtanulja,

átlátni, kihallani, megérezni.

Megelőzés és megelőzés…

Tanuld meg időben, hogy el

ne tévedj, a nagyon igyekvő

 vásott rengetegben.

Ha a családod

 a munkájával

elérte a sikereit,

nem kopik az ki,

ne csüggedjél, ott

van generációsan és

lehet, hogy a sarjadban.

A sorsod a tenyereidben,

tanuld meg leolvasni azt,

hogy a szeretteidet is,

a generációs jelekkel

segíteni tudjad majd.

A gyermek csak kicsi,

nem gügye, érte tegyél

ne helyette, az életének úgy

 lesz az ő minőségében értelme.

Magyarországon, Pakson, a Hergál

Házban tanulhatjátok, bejelentkezve.

Vagy online, ha bárhol éltek a Világban.

Nem tudtam megtanulni senkitől semmit,

a Sorsolvasó vizsgát is úgy tettem, hogy

elmondtam ott, nincs összefüggés abban.

Hagyták, hogy a tenyerüket leolvassam és

rácsodálkoztak, hogy mindazokat honnan.

Azt mondtam, ott vannak azok a jelek, meg

is mutattam mindet, hiszen leolvasom csak.

 Én magam tapasztaltam minden apró jelet,

s amikor összegződött bennem, leültem

és lerajzoltam, egy nap alatt, az egészet.

Ebben az évben szeretném megtanítani,

azon érdeklődőket, akik már beértek arra,

hogy a saját sorsukat, ők maguk éljék meg.

Van az egésznek, a személyhez alkalmazkodó

működő ritmusa, fejből oktatok, nem írtam le.

Majd akkor adatom ki azt, a megfelelő eszköz

kiválasztásával, ha megfelelő a partner ehhez.

Általános műveltséget növelő” Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés, Julamami a védjegye.

Elsősorban a Hazám bélieknek szánnám mindezt,

de mint eddig sem zárkóztam el, a Világból jövőktől,

az oktatás rajzos szintemelése utána érdeklődőktől.

Julamami védjegy.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné, Általános műveltséget növelő ( Tenyérolvasó ). Messenger Heringes Árpádné. Szeretettel. Julamami

Nem hagyhatom elkallódni … 2017.02.10. https://julamami.com

Az élet élni szeretne,

nem arról szól, hogy az

 aktuálisnak igaza van-e.

Kérem szépen én látom,

 érzem és ki is hallom, szó

 nélkül nem is hagyhatom.

Különös oktatás, nevelés,

szükséges és most, hogy el

 ne kallódjál, hát ide leírom.

Neked is van saját sorsod.

Beleszorulsz az erősködő

 kultúrájába, mielőtt még

a sajátodat felismernéd.

Az nem lehet, hogy itt

a Hazánkban nincsen

egy köztetek, aki ott

pisszent és időben.

Túl gyorsan robog,

túl nagy az a batár.

Aki lepotyogott az

hol van, letudva és

neki annyi, s amit,

végigcsinált, abban

mi benne élünk, ah.

Miért nem érnek

össze az évek se,

egy Haza a mienk.

Hol az eleje, hol a

közepe, ki ér el oda,

akit meg is hallana.

Nem hagyhatom,

hiszen átlátom,

megérzem,

összefügg és

gondolkodom.

Nem lehet ilyen

könnyen venni azt,

hogy a döntések

végén emberek

vannak.

Mi oly

sokan,

akikre

nem is

gondolt

senki se.

Ugyan

mondjad,

milyen minta

az, aki még azt is

emberiesnek tartja.

Ha meg már nem számít,

semmi más, csak a pénzes

hatás, akkor legalább, kérem

mondják meg, hol van a felső

határa annak, amiben robognak.

Kivárnánk itt, ennyi évvel mögöttünk

nem inalhatunk innen el, ez a Hazánk.

Magunk voltunk, magunk vagyunk,

gondolkodva élünk, remélünk,

hogy nem ért még minden ott

körbe. Anélkül, hogy bárkit akit

az érintene és benne él, majd,

meg is kérdeznék, hát ez jó-e.

Nem hallja ki, nem látja át sem,

a gondolkodó hová lett mondja.

Az mindenkinek a sajátja amikor

megszületik, ki se le se cserélik,

attól emberies minden ember.

Az alap tán, hogy nem bánt,

nem árt, nem vet gátakat

oda, ahol a szíves, lelkes,

gondolkodók élnék a

hétköznapjaikat.

Néhány évvel

ezelőtt egy

éjjel arra

ébredtem,

hogy írjam le.

Se halak, se jó falat,

se falak, csak dübörög,

s maradnak utána a lyukak,

s mindent rángat a huzatos.

Se nem múlt, se nem jelen,

nincs most, hisz túl gyors,

ahhoz, hogy átmenjen,

van-e értelmes ott.

Van-e még akinek

van szava felé,

vagy csak jön

felelőtlenül,

valahonnan

valakitől.

Az amit

élünk mi,

én népnek

nevezem,

nem avult el,

nem tudok

jobb szót rá.

Sok mindent

átneveztek és

elhagytak, de az

emberieseknek a

szótárában még ott,

megtalálhatóak azok a

szavak. S mögötte az a

jelentés, ami biztosított

bennünket arról, hogy az

aki megalkotta, tudja mit.

Tessék mondani, milyen

tanácsokat tetszik adni,

miért nem tetszik előtte

olyanokkal értekezni akik

abban élnek még jelenleg is.

Édes Hazám Csodaszép kérlek,

ne menj még, hiszen a széppel, a

jóval amit mi ide teremtettünk,

még nekünk meg sem jöttél, kicsi

porszemek vagyunk, belőlünk nő

ki a fa, a virág, az avar, az ugar is.

Szeretnénk a Hazánkban élni itt,

a magunk egyszerű életét, mert

nekünk az a szép. Nem vágyunk

semmiféle földi hívságosra, se

csillogóra. Úgy szeretnénk élni,

hogy tartásosan tudjunk öregedni,

ne mondja nekünk senki, hogy majd,

kötelező bennünket a szeretteinknek

eltartani. Ha nem tetszett még olyat

látni, hogy vannak emberek, akiknek

az természetes, ami másoknak nem.

Hát elárulom, ha szeretetben nőnek,

ha nem is lettek elhalmozva és nem

is tudtuk minden mondvacsinálttól

megóvni őket, tapasztaltak lettek,

működik a tisztelet és a szeretet.

Nem látom, hogy ilyen minták is

lennének láthatóan, talán minden

ilyen ember lapos kúszásban van.

Kérem kérdezzen, anélkül ne húzza

meg a határainkat, adott nekünk az

Isten, amikor születtünk gondolkodó

agyat, át tudjuk gondolni, hogy mit és

hogyan szeretnénk megélni. Mi nem

büntetnénk senkit sem, azért, mert a

kevésből a gyermekeikre költötték azt,

amit a közösbe kellett volna beleszorítani.

Igen ám, de át kellett a keveset és nagyon

gondolni, mindent szűkre tettszettek szabni.

  Meglátják-e, amikor a gyermekeken már látszik

korán, hogy ne neveld ki belőle a tehetségét,

mert rögtön azzal kezdené el a felnőtt életét.

Azt csak a szülő tudja, merre van az arra és azt, a

 hamar felnőtté érett már kéri, mondja, mit szeretne.

Ha nincs egy olyan gondolkodó, aki tudja mi az ami

elég is arra, hogy szerényen, de megéljenek, hiszen

dolgoztak egész életükben, gyermekeket neveltek,

tették amit a Haza elvárt, s amit az őserejük sejtett.

Persze most is bocsánatot kérek, hiszen nekem már

” tíz éve” nehezített, azt szeretném élni amit adtam.

 A határaim tudom hol vannak, éppen, itt és most is.

Különös oktatás, nevelés, tanulj meg beszélni a saját

gyermeked nyelvén, ne a szintje alatt kérje a tanácsot.

Mond a papírját honnan vette, amit tanult betartotta-e.

Vagy a gyors siker utáni éhsége, mellé azóta mennyire

vitte, kontroll nélküliek serege, viszik bele a semmibe,

gépiesedve, a saját életritmusodból kimozdítod magad.

A mások kultúráját előbb ismeritek meg, mint a sajátot,

az csak annyi, hogy kihez, mihez képest hol is tartotok.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” 20 óra

és nektek, akik már értitek, miért Magyarországon

találtam meg és fel ezeket, nem költöztem el,

hozzám jöttek, hozták a tanácsért, a tudást.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az

Isten minden földi jóból annyival bennünket,

ami ahhoz elég, hogy emberiesen éljük az életünket.

Maradjon meg a szótárban, a tisztelet, a becsületes élet.

Ne váljon divattá a túl könnyű, a hamar és a meggondolatlan.

Sablonos helyett, tartsa meg, minden ember a saját életritmusát.

A szeretetből legyen otthon bőven, hogy vihessenek kimenőben.

Szeretettel. Julamami