Biztosan fogadkoztak már,
sokan, hogy így, meg úgy,
másképp csinálják
most azt, mint tavaly.
Kérlek téged, ha még
hallod a magamfajta,
egyszerű embereket,
engedj végigmenni, a
saját sorsomat már
ismerem, az való
nekem, teljesítem.
Ne kelljen hát mások
helyett is vinnem azt,
amit ők még fel sem
ismertek, biza nem.
Ha te ismernéd azt,
hogy miért is oda
születtél, abban a
kultúrában mi a te
dolgod most és majd
még akkor is, ha te azt
megoldani nem tudod.
Némi rálátással én már
bírok, amióta, e Világnak
10. éve már szolgáltatok.
A szép szíves és lelkes
Világunkban maradva
megélnénk a sorsunk.
Tennénk amivel már
tisztában vagyunk.
A megfigyeléseim
alapján, én csak
folytatnám azt,
ami a sorsommá
lett, a hivatásomat.
Megcsinálnám azt, ami
az én dolgom, a következő
generáció szülötteire nem
hagyom, tapasztalva oktatom.
A magamhoz mért, generációs
minőségemet nekem kellene
most még itt biztosítanom,
legyen abból is tartásom.
Tanuljad, ha nem tudod,
neked mi is lenne a te
generációs feladatod.
Hiszen az anyaságom
nekem már körbeért,
ha megnézem azt,
mi is a hozadék,
hát van bőven
olyan, amit
mások,
lehet,
hogy
nem
tudtak
volna úgy
elképzelni,
hogy arra
és amarra
is képesek.
A semmiből
teremtenek.
Önmagamhoz
képest lehetett
mérlegelnem is,
magamat nevelve
tudtam, honnan is
indultam. S mihez
képest nem úgy
terveztem el,
azt amit a
sarjaimnak
biztosítani
szerettem
volna, mint
lehetőséget.
S ha valami
fontosat is
végigvittem,
amíg lehetett,
tartást adott az
nekem, s mindazt
magamhoz képest.
Láttam nevesedett
embereket, egymás
szekerét tolókat is,
számomra az nem
adott, csak elvitt.
Egyszerű és nem
mások által
megmondott,
irányított életre
vágytam, amiben
megtarthatom
önmagamat.
Hiszen
amikor
rájöttem,
minden
azon
múlik,
hogy
miért
és hogyan.
Tudtam a belső
átlátó, megérző,
gondolkodásommal
döntéseket hoztam,
felelősen tettem azt,
hiszen magamért is
felelős voltam.
Ennél tovább
nem juthattam,
mások még nem
így gondolkodtak.
Tartsad tiszteletben
a másikat, ami az övé
nem a tied, azt neki
adta, az ő fejlődési
lehetőségeként
a teremtő Isten.
Tanuld meg azt is,
amit eddig nem tudtál,
de nem is volt rá igényed.
S egyszer csak azt érezted,
hogy hiányzik az életedből,
valami ami színesebbé teszi.
Nem szeretnél, csak úgy élni
bele a semmibe, a jólétedbe,
hiszen lassan, vagy gyorsan
épül lefele, fordulsz befele.
Tudnod is lehet, melyik út
vezet neked előre, s mi
az ami megrekeszthet.
Velem gyakran történt,
különböző változatban.
A szerencsém mindenben,
hogy én használhattam azt,
amivel megszülettem, maradt
nekem, az és természetesen.
Mert nem élhetsz úgy
mint mások, hiszen te
és ők is mást is hoztak,
mint a saját feladataik,
generációsan is teljesít
az ember, mert meglátta
azt, ami az ő dolga volna.
Hát teszi a dolgát, a maga
szintjén, úgy, hogy értelmes
legyen a hétköznapja, abban
amiben éppen ő most van.
A saját lelkünk küldi az
impulzust a szívnek, a
szívünk adja a ritmust
a gondolkodó agyunknak.
Így a legfontosabb hármas,
jó döntéseket hoz, önmagunk
felé és a környezetünk felé is.
Hiszen belső látással születtünk
mindannyian, hol azáltal, hol meg
amazzal kinevelődik, átformálódik,
de attól az még ott van, megmaradt.
A 23. év alatt gyakran tapasztalhattam,
hogy ébredeznek az emberek, akkor már,
amikor azon értékes pillanatukhoz eljutnak.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).
Amikor felismerik önmagukban azt amit ők
hoztak, nem mások által, másoktól tanultak.
Tanuld meg tisztelni önmagad, hogy mások
is tisztelni tudjanak annak, aki te vagy.
Különös oktatás, nevelés érted,
ha már annak a hiányát érzed,
jelentkezz az oktatásomra be.
Szeretettel.
