Te akinek tán már

a túlontúl is kevés,

a hétköznapokra

való odafigyelés.

Nem veszed  észre,

az egyszerűben a

nagyszerűséget.

S a pénzedtől

várod el, hogy

töltsön fel, amit

azzal megveszel.

Meg akarsz felelni

oda, ahol már van,

sokaknak palota.

S hiába keresed,

mögötte azt, ami

hamis, mert az

valódi, úgy is.

Megfordítva,

azt mutatod,

ami csak a te

kiváltságod,

de a valóságos

mögötte nem az.

Ne ringasd bele

magadat, amit te

másoktól vettél el,

az látszólag a tied,

 időlegesen az csak.

Nincs benne a saját

teremtő energiád, úgy

a hiányából adódóan,

a tied úgysem lehet.

Túlment rajtad a

 gazdagságod,

a lelked meg

 attól épül le,

elhagytad

akik tisztán

tiszteltek.

Kikopott

belőled a

tisztelet.

A hamisak

csak visznek,

s megtörténik

veled is, amit te

tettél másokkal.

Nem a sorsodat

éled, a rendező

visszarendez

téged is a

megfelelő

szerepedbe.

Kapsz újra egy

lehetőséget, hogy

kezd el még egyszer.

Megígértem ezt itt

a Kicsilánynak,

íme leírtam ide.

„2012.07.09.

Ma reggel, hogy

őt megnyugtassam,

a nagy könyvéből neki

felolvastam. Az ötlet

jól bevált, holnap

folytatom

tovább.

Küszködik

a lelkével épp ő,

tör fel a múltkesergő.

Egyensúlyt teremtenek hát

bennem a szépen fejlődő bégetők,

na meg, a kis fekete gubanc, a terelő.

Később festettünk közösen a terasz falára,

serényen, a Kicsinyke és én, na meg a Terelő,

a Barinagy és a Százhármas is, ámulva nézte.

Míg a Kicsinyke és jómagam

  feszt kentük a falra a színeket,

ők hárman, szorgalmasan segédkeztek.

Teljes odaadással, a nyelvükkel igyekeztek

kihozni ők is a falon, a legjobb árnyalatokat,

amit ott, a vízfestékekből keverni lehetett.

A Terelő percekig készült rá, hogy

megcélozza a zöldet, az ugrása túl

jól sikeredett, a pofácskája, s mind a

 két füle, a zöldtől a bordóig közben

minden színnel érintkezett.

Jól állt az neki és ő tudta,

a Kicsinyke, aha, bólintott amikor,

a látod, most megvan, mindenünket

kimondtam.  Hiszen a tejes érzéssel mi

ott találkoztunk mindketten, na meg az

állatkákon is látszott, hogy valószínűleg.

Amikor a  széles mosolyunk átment rögvest

kacagásba, körbefutott bennünket a Terelő,

a Barinagy és a Százhármas, a teljes érzésből

kizökkentett, amikor a Terelő a vizes kádba,

hasast csobbanva lehűtött bennünket.

Mintha tudta volna, le kellene

 mosni róla időben a festéket.

Erőre kaptam, hogy menjen

 tovább minden, úgy ahogy van.

Egy hétköznapi eset, amikor a

segíts magadon és az Isten is

megsegít téged, téged, téged.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon

meg az Isten hát, minden földi jóval

bennünket is, s a hétköznapjaitokban,

legyenek meg nektek is az ünnepeitek.

Magyarországról, Paks, a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami