Jó egészséget, emberséget, jó sorsot,

a tehetségünk általi jól boldogulást, a

 jóban, a szépben, az emberséges tartásunkban.

Napi sikereket, a gondolkodó agyunknak, minden szinten,

jót és szépet, adjon az Isten, a 2022. évünkben, nekünk a Népnek is.

Az agg is lehet gyereklélek,

egy ártó pillanatba, a gyermek

lelke, akár bele is öregedhet.

Szeretném, ezt a néhány mondatomat,

A csoda című könyvem kéziratából,

megosztani mindazokkal,

akiknek most van igénye erre.

Nem lát, csak az erős

csapkodását hallja

a vén folyónak.

A halk síró

hang felé

viszi a lába,

a kutya már

csak örül,

nem ugat.

Előrenyúl

fölkapja a

gyermeket,

s fordul is,

hogy a víz

nyakon ne

csapja őket.

Ki ne húzza a

lábai alól a talajt.

Sietni próbálna,

de erős az ellenszél,

szerencsére a sok

fizikai munka erős

férfivá tette.

Mellkasán

a karjaival

átkarolva a

gyermeket védve, a

 csatakos vizes ingében,

láthatóan rázza a hideg.

Megfeledkezett a nagy

örömében a kutyáról,

mert az ugatását,

hallva ment oda,

átfut az agyán,

megretten,

jaj, hogy is

szólítsa meg.

Hős lett, s még nincs

is neve, beszéltek többször

már róla, de megállapodni még

nem tudtak a névben, mindenki

mást szeretett volna adni neki.

Muszáj visszamenjen érte,

nem hagyhatja magára,

 odaveszne szegény.

Eddig még csak hallotta,

az embernek a

leghűségesebb

barátja a kutya.

Sok történetet

ismer, és hát, magának

is van most már sajátja.

Megfordulva,

még nehezebb,

a mellkasát veri,

sűrűn az eső, előtte

segítette, tolta előre.

Védi a gyermeket,

ahogy csak lehet, aki

zihál, nagyon csendben,

inkább érzi mint hallja.

Kicsi még a fekete

gubanc, lemaradt,

nem csoda, ahogy ő

 onnan, az ijedtségét

átváltó, hirtelen jövő

nagy örömében elrohant.

Már a földhöz simította a

 nagy víz, meg is szerezte

volna. Ha onnan abban

a pillanatban, ő ki nem

szakítja, nagy volt ott, az

elemeknek a rettentő ereje.

Megrettent, a kis fekete

gubancot megszólítani

sem tudja. Ah, hiszen nincs

még neve, nem tudtak dűlőre jutni.

Pedig, nélküle, most nem lenne,

a gyermek se a karjában.

Visszalép néhányat, nem

lát semmit, szinte vakon

lépeget csípi az eső, marja a

 bőrét, igyekszik, megóvni a szemeit.

Átfogja jó erősen az árvát

a két karjával tartja, erőre kap

és nekilát, megy amerre

viszik a lábai. Nem bízhat

semmi másban, csak a

belső érzéseiben, meg

a füle segít neki sokat.

A nagyapja szavai ott

duruzsolnak az agyában,

sírjál te is, ha kell, az erős

férfiak is sírhatnak. Pont

azért, hogy ne

tudjon végleg

keménnyé

válni, se

a lelke,

se a szíve,

mint a kőszikla.

Hát sírt hangosan,

s az mentette meg,

amikor hirtelen nagy

lett a csend, meghallották,

a vacogástól rázkódó, fájdalmas zokogását.

Segíts Isten, ne hagyjál magunkra, se elveszni

bennünket. Adj erőt, hogy megtaláljanak, a

segítségünkre összegyűlt emberségesek.

A remény tartotta benne az erőt lelkileg,

hiszen, itt – ott már egy – egy

hangfoszlányt elkapott,

előtte is. Azt is hallotta,

hogy vannak körülötte,

kiabálnak, időnként innen,

aztán onnan hallja a hangokat.

A kutyát az orra sem csapja be,

a gyapjú szagát hirtelen megérezte.

A férfi érzi valami megérinti a bokáját,

lenyul oda, a kutya, hirtelen örömében,

nyüsszent, egy hálás csendeset.

Odaemeli,

a kicsi fiú

mellé,

azt érzi,

hogy

most

megvan

mindene.

Nagyon

hálás az

Istennek,

a teljes érzéséért.

Bocsáss meg nekem

mondja a kutyának,

hogy nem hittem

benne, hogy

ilyen erős

ragaszkodás

van benned.

S abban a

pillanatban,

ketten is ott

vannak mellette,

de már mögötte

is. Körbe fogják,

a nagy örömtől,

hálától, megrogyik

mind a két térde.

Folyik a könnye,

elesni sem tudna,

váll a vállhoz érve,

megtartja már

az emberek

szeretetének

az összetett ereje.

Kellemes ünneplést

kívánok emberek,

legyen ott ahol

időztök,

tisztelet

és szeretet.

Tudjunk mi

 mind, kiteljesedni a jóban,

a saját sorsunknak megfelelően.

Jó minőséget nyújtva, a generációsan

is, a ránk vetült feladatainkkal is, alapokat adva, ott élve.

A Hazánk, a Népünk javára, életszerűen jókat, naponta,

cselekedjen mindenki. A legjobb tudásunk szerint, a

  tehetségünkből is, mindannyian  jól megéljünk.

Ne helyettünk, felettünk, hanem értünk legyen.

A Hazánkban érezzük otthon magunkat, adja meg

a lehetőséget ahhoz, hogy mi a Nép is, folyamatosan fejlődhessünk.

A  2023. év, emberséges, egészséges évünk legyen. Tegyenek sok jót,

a jó minőségű életünkért, értünk a Népért, a hivatásunkból élőkért.

Szerintünk és ne helyettünk, legyen az életszerűre elég pénzünk,

gyakorolhassuk a hivatásunkat. Találjanak megfelelő munkát minden

szinten, a fejlődőképesek tanulhassanak és képezhessék magukat.

Maradjon meg az önbecsülésünk, biztosítsák a jó

életminőségünkhöz, a lehetőségünket a saját Hazánkban.

Ha nem elég a megélhetésünkhöz a nyugdíjunk, ne

úgy kezeljenek bennünket, mint akik fölöslegesek, azt

mutatva a külvilág felé, mintha minden rendben lenne.

Ne kelljen azt éreznünk, hogy csak a gondjuk van velünk,

megengedőek, dolgozhatunk, ha adót rendesen fizetünk.

Ne hárítsák a családokra, a megoldás a Hazánk dolga.

Azt amit mi ide a saját Hazánkba beleteremtettünk,

jókat és szépeket, a hivatásunkat gyakorolva kapjuk,

abban az életminőségben vissza, akkor ha szükséges.

A Hazánkhoz is teremthessünk, értelmes életet élhessünk,

mindannyiunkról szóljon az életünk, egy Haza ez csak egy.

Senki kiszolgáltatva ne legyen, a hozzá nem értőknek,

se a hatalmaskodóknak, meg az elbirtoklón, önmaguk

fölé kapaszkodottan döntőktől, óvjon meg az Isten.

Jer velem jó öreg alázat, ide, a bocsánatot

kérek betűit, bizony a védelmeműl  leírom.

Ezzel a tartásom, emberi méltóságom,

az önbecsülésemet is megtartom.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

                                                      Szeretettel. Julamami

HAHÓ, én kívül rekedtem, kérem

szépen a jóban is a lehetőségemet,

hogy megmutathassam, oktassam,

azoknak is, akik ezzel a tudással

most még nem rendelkeznek.

Ha te a felelősségtől tartasz,

én a hivatásomat felelősen

is tevékenyen segítő, vagyok.

Ha megtanulod, amit tudok, azt

a meglévő tudásodhoz adhatod.

Nem tartozom se ide, se oda,

akiknek a tanácsot adom,

akkor éppen oda, hogy

ne ragadjak le sehova.

Magyarul és emberies

nyelven is beszélek,

az oktatáson is így,

de ha nap mint nap

olvasod, már érted.

Te, hogy vagy vele,

ha megérint

valami, de

nincs

hozzá

eszközöd,

így keresed,

hogy hol lehet,

ahhoz a megoldás,

amivel nem is ártasz,

 se meg nem bántod,

amivel segítheted.

Amikor rájöttem,

hogy a megelőzés,

az, amihez értek,

már mást nem is

vállaltam fel, hiszen

amit már megelőzni nem

lehet, az egy másik terület.

Milyen jól is működne, ha

olyan emberek lennének,

azokon a területeken, akik

arra születtek, a hivatásuk

tudatával teszik, át is érzik.

Kérem szépen, lehetne újra,

hogy fontosak legyenek az

emberek, egymásnak is.

Mindenki valami

fontos feladatra

született, ha arra

igényesek lennének,

megtalálhatók azok az

emberek, akik kihallva,

ráérezve, átgondoltan

tennék ott a dolgukat,

a következő segítőig.

Aki meg megint

tudná hova és

merre van a

segítője,

annak

az adott

területnek.

Lenne ami időbe

telne, de, igényesen,

emberies szinten lenne

végig víve, aztán nyugodtan,

elengedve a hétköznapi életbe,

mert, egy ahhoz értőtől kérdez.

Ha nem ér össze, hézagok vannak

közte, ott elveszhetnek azok, az igen

értékes, jobb sorsra született emberek,

akikből később ott jó segítők lehetnének.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engem,

nem harcolnék se veled, sem ellened,

ide is az oktatás lehetőségéért jöttem.

Ha nem vállal fel a feltaláltammal, a

 szülőhelyem, Paks, engem, hát,

másutt szükséges,

keresnem.

Ahhoz, az üzletileg kitűnőt, a

 racionális oldalhoz, jól értőt,

hogy az embereknek, az életét,

sorsát, generációsan is építően,

ható, számukra is hasznos,

tudás, pocsékba ne menjen.

Paksi Általános műveltséget növelő

Tenyérolvasó. Julamami, ezért készült.

Valami új, valami egészen más, valami,

ami a 22 évem tapasztalatának már a

gyümölcse lett, betanítanám minden

olyan embernek, aki erre már elég érett.

A fokozatosság a lényege az egésznek, ha

nem igazodik a hétköznapokhoz a történés,

bizony csak hiábavalóság lehet belőle, mert

senki el ne felejtse, hogy két oldalunk van.

Ha az egyikkel a feladat elfogyott, attól

még a másikra is figyelni kellene,

hogy ne maradjon teljesítések

nélkül az sem, az egyensúlyunk

miatt. A két oldalunknak, az egészséges

egyensúlyunkban való, működésünknek, a

fontosságát hangsúlyoznám ki. Ami,

ha hosszan nincs a helyén, az egész

felborulhat, s oda is az egészséges

körforgás, azonnal jön mindenféle

fura, szokatlan hatás. Hiszen nincs

meg a belső védelem, s ezt bizony

megérzik azok is, akik lehet, nem

jó szándékkal, behamiskodják oda

magukat, mintha segíteni jönnének.

Az élet ritmusát fel kellene venni és

nap mint nap, újra kezdeni, ahhoz a

naphoz igazodva élni, tudod-e miről

beszélek. Ha nem, ideje lenne neked

is megtanulnod, hogy kezelni tudjad.

Legalább a saját életedet, hogy ne

a sorsod mellett lődörögjél csak,

találd meg azt a kezelhetőt, amit

jelez a lelked, szíved, gondolkodó

agyad, hogy a döntéseidet te és

ne mások hozzák meg feletted.

2017. év az a nagymester lesz

ebben, hogy a tudásod ne

kallódjon el, neked sem.

Találj rá te, a kezelhető,

alkalmazkodó lépéseidre,

amivel kontrollálva haladsz,

s kiszolgáltatott a hamisaknak

nem lehetsz, mert átlátod őket.

Tanulj meg az adott helyzeteknek

megfelelően élni,

toleránsnak lenni,

hogy időben tudjál

te is a helyedre lépni,

mert felkínálja a sorsod

neked is azt amit eddig,

még nem vettél észre.

Jó érzés lesz, hogy

nem maradtál, te

sem le, a fejlődésed

napról napra alakul,

a saját életritmusod

már ismered, kihallod

a kommunikálás közben,

hogy mi lenne abban a dolgod neked.

Kontrollálod, kontrollálod, kontrollálod,

s ha már nyugodt lehetsz afelől, hogy jól

érzékeled, átgondoltan te is dönthetsz.

A múlt elmúlt, gondolj a mára, a most

látható pillanatára, ne odázz el semmi

olyat, ami holnap már hiányokat okoz.

Következmények nélkül semmi nem

múlhat el, annak az energiája ott van,

arra vár, hogy valaki időben betoppan.

Vele a megoldás is megérkezik oda, s

úgy hat a környezetére, mint a csoda.

Ami megérint lelkileg, azzal egyszer

neked is dolgod lesz, hiába ám a sok

mindenféle oskola, ha nem fejlődsz

időben fel, a saját nagyságodhoz,

kiszolgáltatottá válsz, alatta.

Aki másokra vár, miközben

azzal neki lenne már dolga.

A lelkünk, szívünk, agyunk,

tudja, hogy együtt van dolgunk.

S azok a döntéseink mind jók, amik

a mester hármasunkkal kontrollálhatók.

Így születtünk meg mindannyian, akik az

egészséges, természetes, valóságos életben

boldogulva élünk. Ah, akár nehézségekkel terhelik

mások az életünket, nem adják azt ingyen, a sorsodra

lelve, meglesz neked is, minden lehetőséged, még időben.

Elérheted, csak ne kapkodj, ne siess, helyezkedj bele abba,

ami épp, ahhoz adott. Mókuskeréknek is hívhatod, csak azt

hiszed, hogy nem visz az előre, pedig másképp látod már te,

azt majd jövőre és a magyarázatok is meg lesznek benne.

Megfordulhat a sorsod, egy átható pillanat alatt úgy,

hogy mire kigondolnád, megtörténik, van az Isten,

s amivel mi emberek nem bírnánk el, elvégzi.

Most, úgy döntöttem online szolgáltatok,

heringesarpadne@julamami.com és a

+36302470589 telefonom által is van,

ugyanazt látod ott, mint én magam.

Önmagamhoz is tartásosan, oktatom,

a saját sorsodat is átlátod, megéled.

Semmiféle fura nincs benne, minden,

az életvezetésről, a tenyereidben lévő,

sorsodról, generációs feladataidról szól.

Magad döntsél róla, ne hagyd rábeszélni

magadat, mert nem tudok mit kezdeni azzal.

Jó szerencsét emberek, tisztelettel, szeretetben

élni, lássátok be, magatokhoz mérve is sokkal könnyebb lenne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Vadász u.59. Heringes Árpádné nyugdíjas, egyéni vállalkozó. Prevenciósként., Műhely, a megelőzésért. Webtenyeres önismereti oktatásom, a találmányom. Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Vajon menni könnyebb, vagy

maradni nehezebb, az tudja,

aki mindkettőt meg is élte.

A Mekk mesterek kivülről

össze-vissza gányolása, nem

késztet senkit gondolkodásra.

Megoldják helyette, csak bele

kell a nem róla szólóba ülnie.

Az anyák, apák befele sírása,

a tehetséges sarjaik is

kallódva, sorsuk félbe,

az életük minőségéért

elszélednek a Világban.

Az összetartott családok

helyett ami megmaradt,

más országokból jönnek,

egymást havonta látva.

A szaktudásos helyett,

jó pénzekért a töltelékek,

statisztikaként legyártva.

Se tartás, se méltóság, lóvé

legyen bőven, fejet hajtanak

előttük, mert tudják milyenek.

Bármit  szabadon megtehetnek,

s mondja jól érzi-e magát a bőrébe,

akkor, ha netán meglátja a valóságot.

S nem azt amit oda, köré, tudatosan

a nem jó szándékú, jól le is gyártatta,

körös körben a sajátjaik jólétét látja.

Kész a mű hű de mű, csak semmi

más, most épp az arra hivatottat

alakítja aztán meg egészen mást,

látványos kaméleonos az a hatás.

Hova lett az emberek tartása, hol

a méltósága, a generációs feladata,

van-e még nekik is, saját kultúrája.

Összemosott, igen alacsony szinten,

az igaziak helyett, csak a másolatok.

A segítő nem segíthet, át nem látható

az, amiről nem tudhatnak, az nincs is.

Mintha nem is lett volna neki soha,

beállt a nemlétező sorba is, hát nosza.

Bocsánatot igen gyakran kérek ott és itt,

magamat a megfelelő helyzetbe hozva.

Mire ők rájönnek nincs is mire várniuk,

már mindegy, minden kifordítva oda.

Se halakat, se vadakat, se jó falatot,

csak azok amik, ki tudja honnan

és hogyan és mikből vannak.

Lyukak csak amin átfújhat a

huzatos, nem törődnek az

emberek már egymással,

lelkes, szíves, gondolkodó

nincsen, kifordult minden.

Keresd meg a középpontod,

maradj eredeti és tartásos.

Az intelligensek meghúzzák

magukat, ismeretlen a terep,

ilyet még ők nem tapasztaltak.

Amazok meg a pénzhajszában nem

vették észre, minden lelkesedésük oda,

a szívesség oly fontos az emberieseknek.

Nem pótolhatja senki más, csak te magad,

az ürességet kerüld, adni úgy tanulj meg,

 amivel te örömet szerzel, hogy újra

legyenek még, miértek benned,

hiszen az érzés ad vele neked.

Édes Hazám Csodaszép,

ne menj még, hiszen a jót

és a szépet amit ide bele sokan

teremtettünk, már megélni nem

élhettük, azt is mások élik meg,

 egész nyugodtan helyettünk.

Attól, hogy el is vetted,

még nem lehet a tied.

Birtokolásra

születtél,

úgy érzed,

nem lehet

másnak, csak

minden teneked.

Szétszórattad azokat

akik hozzád hasonlóak,

mindenbe belelátnak,

belehallanak,

attól te még,

csak egyedül

vagy, maradsz.

Nem adsz csak

elveszel, még és

még, hogy legyen

minden a tiéd, ne

legyen senki másnak

semmije, csak teneked.

Bajban vagy, elveszítetted

amit az Isten adott neked,

a kontrollt leépítetted, saját

belső kontrollod már nincs is.

A tehetséged általi tisztaságod

átvinne mindenen, nem sérülne

meg a te lelked, de a szíved sem.

A gondolkodó agyaddal döntesz,

miután már az emberies létedet

jól megerősítetted, van az Isten.

Te is segíthetnél magadon még,

ha a szerzésvágyadat te

 is lecsendesíthetnéd,

megpihennél néha ott,

ahova te sem ok nélkül

születtél, hogy szembesülj.

Azon pillanattal, már nincs is

semmi benned, elhasználtad

a kívánság kosarad, kiürült a

nagy igyekezetben a lelked.

Lehuppansz s egy pillanatra

számot adsz az életednek,

rájössz, amikor indultál,

már megvolt mindened.

A nyertesedből te csináltál

vesztest, amikor túl mentél

még a tulon is, már nem

hallgatsz meg senkit se,

csak önmagadat hallod,

mint a te saját víszhangod.

Cseppnyi ez a mi szeretett

Hazánk, belőlünk lett amikor

bele teremtettük a szépet és

a sok jót, az élhetőt, a tiszta szót.

A barátságunkat, az emberies az

velünk mindannyiunkkal született,

aki nem vette észre, hogy az lenne

a legnagyobb kincse, el is veszítette.

A generációs hozadék azt jelenti,

valaki valamit elrontott, amikor

nagyon rá akarta vinni már

mindenkire a saját

akaratát.

S azáltal

hirtelen

megváltozott,

az, ami állandónak

látszatra tán megvolt.

A hiánya is óriásira nőtt,

amikor ráébredne, egyszerre,

hogy nélküle, üres lett az élete.

Hát keres is ő valakit, akire újra

rárakhatná a saját kínja kosarát.

Akire rá lehet vinni a felelősség

hiányából adódót mint energiát.

Ha nem viszi végig az életfonalát,

rávetíti arra aki a legfontosabb, a

megoldhatatlan terheket rárakva.

A szeretetet megvenni nem lehet,

vagy van, vagy nincsen, a tisztelet

 amit az ember az életében megkap,

az ő törlesztéséből adódó sorszerű.

A következő generáció is másabb

feladatot hozott, mint az előző,

magasabb rezgésű a lelke,

a szíve, a gondolkodása.

Az előzőket leutánozva

megreked nála az energia,

nem fejlődhet lelkileg fel ő a

 saját lelkes, szíves, emberies

magasságába, de nem ám.

Minden hiába

akkor is, ha túl

megy azon is amit

ő teremthetett meg

és túlságosan elfogadó

lesz, azzal ami kecsegtető.

Birtokolni nem lehet, nála

időzhet, de a visszarendező

energia, odarakja ahova való.

Vagy elkezdi még egyszer, vagy

 azután már minden hiábavaló,

ha elrontotta, amikor az alázat

ott volt mint lehetőség, elodázta.

Amit hozunk abban tehetségesek

vagyunk, amit megteremtünk az a

miénk lehet amíg szükséges, hiszen

minden egy, egy minden, egy közös

egészséges létben élve, használva

azt ami szükséges, elbirtokolni

úgy sem lehet, csak időlegesen.

Futsz, szaladsz, így mindenről ami

ott van menet közben le is maradsz,

pedig abban leledzik az életed sója,

 a jóknak hétköznapi mondanivalója.

Mutatott-e már neked tükröt valaki

aki nem rontotta el azt, amit kapott és

a generációs feladatát már ismeri, tiszteli

is amit nehézségként ő megoldani hozott.

Nem vetítheti másokra, ami a saját dolga

volna, de meg nem oldotta, kiszalad csak

alóla, pedig önmagában és magán is hordja.

Van akinek kicsi a másik kabátja, a kényelem

a feladatát meg nem oldja, hiszen az amit ő

maga hozott, már letörlesztve nagyobb volt.

Gyermekkorában oldotta meg azt, amit más

felnőttként is képtelen lenne, elbírta, nem

terhelődött azzal se, ment tovább mert ő

tudta mi a feladata, oda tette neki a sorsa.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,

önmagadért, hogy időben felismerjed a sorsodat.

Ha időben szólhattam volna, hogy mindenki tudja,

azóta, tartás és emberi méltóság ott és amott is lehetne.

S ne menj mellé azzal, hogy majd, ami a mások dolga volna,

te azt is megoldod, pedig nincs is abban dolgod, se tudásod.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Webtenyeres önismereti oktatásom., a

  találmányom. https://julamami.com.

heringesarpadne@julamami.com

Szeretettel. Julamami

Ébredezik a jó öreg, tapasztaltan tudja,

mindenki más sorsot hozott, más a feladata.

Generációsan is lenne dolga, na meg, ahhoz is,

saját feladata. Bocsánat, a történetek,

nem, csak valaki által megélten.

Sem, valakiért,

leginkább,

azoknak szól, akik

átlátják, kihallják, már gondolkodva élnek.

Akik a megelőzésben hisznek és tesznek mind azokért,

akik értik, már sokat tapasztaltan. Van sorsa mindenkinek.

Megmutatják a tudásukkal, tisztelettel élni  jó, szeretetben élni

szép, jó lenne, ha vigyázna rá mindenki, aki érti, a saját szintjén.

Könnyen kibillenthetők sokan, hiszen annyira sokféle az ami,

miatt már aggódnak, másképp van, mint szeretnék azt.

Nem találják még azokat, akik valóban segíteni

születtek, mert elhiszik, a mondvacsinált,

feltupírozott, összetákolt, látszatot.

Ma abban, holnap meg,

majd másban a legjobb.

Jól ki van találva, mivel

csak őt látják, nincs más,

azt gondolják. A többiek

meg, nem győzik óvni azt

amit tudnak. Mert mintha

szemfényvesztés lenne,

mindent széthordanának.

Azt látják, hogy azt is lehet,

nem gondolják át, az valakinek,

az életének a gyümölcse lenne, ah.

Vannak akiknek szinte mindent lehet,

mások meg, nem tudják, vannak lehetőségek.

Mert tudás nélkül elfogadta, azt a magas szintet,

attól még, odáig, addig, fel sem látott, nem élte azt meg.

Tán olyan, mintha, az egy napja ott lévőtől, azt várnák el,

úgy mondanák, ne gondolkodjál, majd akkor tegyed,

ha lesz rá időd, dolgod van, kezdjed megmondani.

Nem gond az, ha botladozol, majd felkelsz,

ha elestél, ha felvállaltad, csináljad azt jól.

Ha az életük gyümölcsét nem arathatják

le az emberségesek, akkor meg mire,

számíthatnak, van az Isten és ad.

Az Isten ad mindenkinek fontos

feladatot, amikor beérik arra,

amiben tehetséges, átlátja

azt, s jól meg is csinálhatja.

Ha egy generáció is úgy jár,

hogy kimarad, tehetetlenül

várja a segítséget másoktól.

A jól látható életszerű minták

a felszínen is vannak, néha, na

nem túl gyakran, ha az érdeklődő,

láthatja, ne azt várja, hogy kiszolgálja.

Ha elébe megy annak,  amit már érez,

hogy neki az jó lenne, forduljon oda,

ahol azt a tudást neki, az Isten adta.

Ha a tehetségét gyakorolhatja, hisz,

az egy annak megfelelő magas szint.

A színjátszás is csodálatos mesterség,

vannak akik arra születtek, abban

tehetségesek.

Mások meg mást,

kaptak tehetségüknek, a

  lekopírozásuk, mellé is viszi

mindazokat, akik, már nagyon

várják, a hiteles segítséget.

A hivatalos nevemet odaírom,

mert addig, eltűntek oldalaim, vissza

is kaptam őket, egy idő után, teljesen

kiüresítve, nem kért elnézést senki.

Na most jön, a jó öreg alázatom.

Bocsánatot kérek, mindenkitől,

hiszen, gyakran szükséges, a

az asszony nevemen lévő

oldalamat, újra építeni,

mert valahogy,

az is, gyakran, eltűnik.

Webtenyeres önismereti oktatás,

ha igénylik, a sorsukra neveléssel,

az, amikért fent vagyok, itt és ott.

Sokat ugyan nem segít az ingyenes,

hátha tán, odatéved valaki, akit érdekel.

Sok mindent elkészítettem már,  a 25 év alatt,

megpróbálom megóvni őket mindaddig, amíg, tán,

lesz rávalóm és akkor már, megmaradnak tán, láthatóan.

Ezt hagynám hátra, csak  győzzem kivárni, a lehetőségemet

ahhoz, hogy láthassák sokan, akiket esetleg érdekelne, a sorsuk.

Nélkülem nem oktatható, sem, nem tudnak nevelni általa, magam

találtam fel, rajzoltam le. Azt, amit kicsiben oktatok, nagyban még

nem láthatják, egyenlőre még, azon a szinten, ahol értően várnának,

a jó minőségű oktatásomra. A sorsuk megismeréséhez, már sok éve

bebizonyosodott, sok ember éli már azt, kitűnően, vagy jól, hitelesen.

 

Tiszteletem.  Julamami

Még gyermek vagy,

amikor elhatározod,

rendben lesznek a

dolgaid,

betartod

a szabályokat,

jó ember akarsz

lenni, a Hazádnak

hasznos polgára.

Azt látod, ami ott

van körülötted, hat is

rád, vagy leutánozod,

vagy végigviszed,

azt ami a sajátod.

Nősz, s növögetsz,

kezded kigondolni a

miként és hogyanokat.

S egyszer csak változik

valami, amire te nem is

számíthattál, nem utalt

rá semmi, nem mondták

neked, hogy mi várható.

Tennéd a dolgodat úgy,

ahogy azt addig, hiszen

megszoktad, már benne

van az életritmusodban.

Szembesülsz vele, hogy

már nem azt várják el,

másképp kell tenned.

Az bizony nem férhet

bele a régi rendedbe,

hát megpróbálod azt

is és úgy is teljesíteni.

Nekifeszülsz teszed

annak megfelelően,

de most meg más

módon változik, s

észlelned kell, hogy

az a kétféle dolog

nem fér meg

egymással.

Elcsúsznak

egymástól,

nem visz az

téged előre,

leginkább az

rekesztett meg,

ami a sajátod volt.

Emberiesednél te,

de valahogy semmi

nem arról szól most.

Nincs hol elmondjad,

kérem szépen lehetne

esetleg emberiesebben.

Ugye még mindig fontos

az ember, nem változott

teljes egészében meg.

Na nekilátsz és újra

tervezel, elhiszed

 majd most megy.

Ha egy porszem

elmozdul, indul

vele minden,

egymáshoz

is próbál

igazodni,

működni

szeretne.

De a régi

még kéri

a magáét,

az új meg

már kéri is

azt amiért

épp teszel,

közben azt

is igyekszel

megszokni.

Áthangolni,

megváltozni,

igazodni és

igazodni,

kihez is

akkor

hozzá,

máshoz

máskor,

közben,

pörögsz,

forogsz,

igyekszel

alkalmazkodsz.

S úgy el is fáradsz

néhányszor, újra

tervezel, át is

csoportosítasz.

Emberies vagy,

igen nehéz azt is

látnod, nem rólad

szól az sem és ott is

neked kell igazodni.

Kezdesz belefáradni,

sikerélmények nélkül

igen nehéz azt vinni, ami

 nem is a te saját ritmusod.

Nem mindenki iskolázott,

abban is meg amabban is,

akkor pedig igen nehéz

felvenni az ismeretlen

ritmusát, ha nem is

tudod, miért és

abból mi is lesz.

Hiszen te máshoz

értesz nem ahhoz.

Jó lesz-e az neked is,

oda úgy, ahogy te azt

valamikor tervezted.

S ha oda sem jó, hát

csalódott is leszel,

nem rólad szól,

megint az sem.

Ki mit hozott

tehetségként,

megtanulhatta-e

ő azokat az életszerű

dolgokat, amit elvárnak

tőle a hétköznapjaiban is.

A vezetőnek álltak ugyan

tudják-e mindezeket így is.

Én azt gondoltam, hogy

a Haza az olyan mint

egy kiteljesedetten

nagy családias élet,

sikerélmények is

lehetnek benne,

hiszen mi is azért

születtünk ide le.

Fölöslegesen senki

nem született ide se,

milyen szépen és jól is

működne, ha az ember

is fontosabb lehetne.

Csak mondanám én,

mindenki csak egy,

személyére szóló

feladatokkal és

generációs jellel.

Bocsánatot most

itt azonnal kérek, de

az ember gondolkodni

is született, ha mindig

csak teljesíti, azt amit

mások elvárnak tőle,

biza, kiüresedhetne.

Ha nem azt teszi ami

az ő tehetségét is

tükrözi, csak teszi

amit elvárnak épp.

Csalódni fog, ha a

változást ő közben

időben nem vette

észre, hiszen ő azt

eltervezte, hogy jól

 szeretne működni

és együttműködő

lenne ha lehetne.

Két oldalunk van,

páros szerveink,

ha egyik oldalon

teljesítettünk, na

akkor tanuljuk azt,

amiről nem tudunk.

Ugye gondolkodsz,

gyakran arról is te

anyaként, aki már

szültél gyermeket,

ha megfelelő ott a

személyzet és az a

miliő, ahol te szülhetsz.

Ahhoz, ahogy eltervezted,

miként fogod az erődet oda

csoportosítani, amikor azt

ott szükséges lenne.

Az sem mindegy

ki vezeti a szülést,

kinek a hangja felel

meg a legjobban

ahhoz, hogy ott

harmóniában,

összhangban

történjenek

a legnagyobb

eseményhez

azok, amikbe

nem sérül bele

a gyermek és az ő

anyja se, hiszen ott

ők ketten kellene ám a

 legfontosabbak legyenek.

Kiszolgáltatva vannak olyan

embereknek, akik lehet, hogy

nem is összeszokottan vannak.

Itt van az első és legfontosabb

pillanat, hogy az anya, úgy tud-e

odafigyelni a legszentebbre az

ő gyermekének megszületésére,

hogy az ő magzatából gyermeke,

ne sérüljön bele a születésébe se.

Az összhang, a harmónia az ami ott

a legfontosabb kellene, hogy legyen, az

 anyáról és a csecsemőről szóljon minden.

Átélik a leválást mindketten, nem mindegy

hogyan történik meg, csak rutinból vagy,

valóban ahhoz értően odafigyeléssel.

Vajon van-e elég pénze ott ahhoz,

a lelkesítéshez és szívességhez is,

hogy megkapja azt ami elvárható

lenne alapban, hiszen a Hazájában

van, ami értük kellene szóljon ott is,

ahol, emberies hivatástudat kellene.

Mondjuk nem az van a legfőbb helyen

a születés levezetésénél, aki ért hozzá,

hanem valaki, aki elég vakmerő  és bele

helyezkedik oda, ahol emberileg még

nem tart ő ott, de arról álmodozott,

hogy annyi éves korára már eléri.

Megtett érte mindent, elvégezte

azt amit elvártak tőle, de úgy nőtt,

hogy köré kerekedett minden ahhoz,

tehát emberesedni, tovább is fejlődni,

nem volt megpróbáltatás nem is tudott.

A születés pillanatától meg is járna az és

mindenkinek, hogy méltó körülmények

között születhessen, hiszen rögzítünk

mindent, a lelkünkben, szívünkben,

a gondolkodó agyunk sem felejti el.

Ahhoz mér majd mindent, fontos-e ő

és az anyja mennyit tesz érte ott azért,

ha le is lesz pisszentve, hogy ne sérüljön

 meg lelkileg se a legfontosabb helyzetben.

Onnan indul minden, ki mit rögzített az első

élményében, lehet látni a magzati szakaszban,

belerajzolunk minden olyat és oda arra a helyre

a mi tenyereinkbe. Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, hiszen nem harcolnék ellened sem, én

ide is annak az oktatási lehetősége miatt jöttem.

Amihez másképp nincsen lehetőségem úgy, hogy

többen is láthassák, miket is találtam meg és fel.

A gyermek felnőtté akkor lesz, ha a Hazája is

megad neki lehetőségként, időben mindent.

Szép napot kívánok emberek, tisztelettel és

szeretetben élni könnyebb, mindenkinek,

ha nem azt láttátok, hát tanuljátok meg.

Megéri higgyétek el a magatokhoz mért,

minőségben megélni azt ami jó nektek.

Tégy magadért, az Isten is megsegít,

a szeretetnek a távolság sem,

halványíthatja el az erejét.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v.

Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom

( a találmányom).  Szeretettel. Julamami

 

A saját sorsotok, lehetőségeitek, ne már

hogy ne érdekelnének benneteket, egyedül

születtünk, mi éljük meg, ha van sikerünk.

Magunk keressük, a tehetségünkhöz,

 hol, miben van még lehetőségünk.

Ha nincs éppen szórakoztató

másféle, leviszi a sikereseket

a saját, kényelmi szintjére.

Ott mind, megrekedhetnek,

ha nem észlelik, hát végleg.

Úgy megtarthatja mindazt,

aki mások által lett ő,

 sajátja sohase volt.

A többiek ezt látják,

követik, divatos lett.

Lazán, könnyen, nem

szükséges komolyan

venni semmit, minek.

Kiemelkedik a többiek

fölé, úgy hát könnyen

él, az meg sem érinti.

Pocskondiázza a maga

sajátos szintjén, teheti,

hiszen, van akik félik.

Mások meg rendezik,

a sorsukat, önmaguk

szerint, jól meg is élik.

Óriásira nőhetnek az

ő szintkülönbségeik.

Elvesznek az értékek,

csak lefedve léteznek.

A saját sorsodért tégy,

ne bízzad, senkire se,

elrontva te éled meg.

Állj ki magadért, azzal

 minta leszel a többinek.

Egy Haza ez csak egy,

 higgyél a szemeidnek.

Láttasd magad, azzal

nem vitatkozhatnak,

az vagy, akit látnak.

Kit érdekel a másik,

továbblépnek,

észre sem

veszik.

Persze

csak

addig,

amíg majd,

ugyanazokat

ők is megélik.

Eljutnak odáig,

hol hibázták el,

 nem nyújtottak ah,

kezet se, azt hitték,

velük hasonló, soha

nem történhet meg.

Elvették azt is, amivel

megrövidítették őket,

a jólétből kimaradtak,

helyettük megélték azt.

Megelőzés, megelőzés…

Különös oktatás, nevelés.

Maradjon meg az emberies

ne legyen divatossá a, nem a

 te dolgod az, továbbléphetsz.

Tanuljál meg adni, ah, ha úgy érzed

kopik már az ki belőled, nem tudhatod,

mostanában, hogy is mennek mindezek.

Ne legyen belőled, neked mindent lehet,

hiszen túljutottál a hiányokon, van többlet.

Attól aztán azt érzed, különb lettél mindnél,

érezteted is azokkal, akik még benne várnak,

magas szintre kerültél, alacsonyan maradtak.

Nem egészséges az, ah, biztosan jelez a lelked,

a szíved, a gondolkodó agyad, nem jól van az.

Önhibájukon kívül kerültek, abba a helyzetbe,

nem róluk szólt, ami róluk kellett volna szóljon.

A hasznukat lesők meg, várták azt a pillanatot,

a gyors, hirtelen, túlzó gazdagodás reményében,

mindent megtettek, ami adott volt, ahhoz éppen.

Nem gondoltak arra, mi lesz majd utána, csak azt

látták, hogy előnyökhöz juthatnak általa, nem néznek

ők majd hátra, akkor nem kell látniuk mi maradt utánuk.

Ismerd meg a saját kultúrádat, tisztelni tudnád a többiét,

ne a felvett szerepedet játsszad, elfelejtheted a valódidat.

Mivel nem tudják mi a saját sorsuk, miért nem szabadna,

másoktól elirigyelni semmit, de olyat meg semmiképpen,

ami másokat meggátolhat, a sorsuk időben teljesítésében.

Talán annak, aki éppen beleszalad és látja, jeleznie kellene,

legalább azt, hogy látja, éppen a hamisságra készülődtek.

Tanulj meg időben adni, hogy ne kelljen, ha szeretnéd, ha

nem, akkor is elfogadni, szeretetlenség által, csak kapni.

Tanuld meg időben megköszönni, ami által oda eljutottál,

ahol már a jólétedet élheted tovább, mert hiányozni fog.

Annak az energiája a tartásodból, méltóság nélkül élsz,

hiába várnád el, tiszteljenek ott, amit elértél, pont azért.

Alázat, alázattal fűszerezve, megjön annak az eredménye.

Libatoll, pulykaháj, bocsánatot kérni tudnak-e majd időben,

sokuk helyett, mert nem tudták és aktuális volt, megtettem.

Nem kapkodtam, nem a felszínes könnyűt éltem, van az Isten,

átsegített minden, nem magamnak csinált nehéz helyzetemen.

Oktatnám, nevelnék általa, nem gondoltam volna, hogy a saját

Hazám nem fogadja be, azt amit feltaláltam, segítene sokaknak.

Így hát eladom, olyan embernek, aki tudja mit jelent, a sorszerű.

 Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó, pont neki.

Az elérhetőségeimet, a címszó mögött megtalálja, beszéljünk róla.

Múlt, jelen, jövő, boldogulni tanulj most, ne csak kergesd az álmod.

A boldogulást is oktatok, te meg azt mondod ah, „boldogok”, hinnye.

   Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, tisztelettel. Szeretettel.

Adjon az Isten mindenből annyit,

ami akkor a legjobb, legyen már

nálatok otthonos a bőség, hogy

a szeretteiteknek bennetek is,

legyen naprakészen a segítség.

Bocsánatot most előre kérek,

ne rontsd el a mások ünnepét,

azzal magadat is minősítenéd.

Minden nap ünnep lehetne,

ha elérted a saját lelkes,

szíves, gondolkodó

szintedet,

mert

attól

kezdve

jól érzed

magadat

a bőrödben.

Ráláthatsz arra

amire addig nem,

de ha, őszinte vagy

magaddal vágytál rá,

hogy megláthasd a te

további fejlődésedhez

a lehetőségeid tárát.

Ha hirtelen éretlen,

kerültél a túlzó jóba,

azt hiszed megjárna.

Sokféleképpen láttam

már sok mindent, hát

elhiheted, inkább te is

tanuld meg hol a lent.

Ha túlfeszíted azt ami,

nem is lehetne neked,

kénytelenül ott leszel,

 talajszinten a számodra

hiányos ismeretlenben.

Az erősödő léleknek a

fokozatosság a lényeg.

Jó amikor rájönnek, ki,

mikor, hol tart, az ő

lelki fejlődésében,

ahhoz képest,

amit hozott.

Én is nagyon

meglepődtem,

nocsak, hiszen,

hát akkor,

az ember

tudja már,

merre van

az előre

neki.

Azt

hol

lehet

félbe,

abba is

hagynia,

most éppen,

egy kis időre.

Mert ha akar,

túlmegy,

azon

ami

neki a

biztos

határa,

bizony

az

élet,

 olyan,

vissza is

szokta

 pörgetni

ugyanoda.

Elképzeltem

mekkora lesz

az öröme az

embereknek,

na végre itt

a megoldás,

nem reked

meg az aki,

meglátja,

hol van

a saját

határa,

sorsa-e

az útja.

A dolgát is

csinálhatná,

hiszen

fontos,

hogy

tudja,

mi

az

ő

sorsa.

Amikor

meg arra

is rájöttem,

generációsan

ki kitől is

hozza a

feladatát,

volt-e

olyan

aki

nem

csinálta

 meg azt

amit a sorsa

neki odarakott.

S köztük kik azok

intelligensen,

akik bár

okosak,

rálátnak,

s mégis

valami

ok miatt,

várakoznak.

Mindig mások

fontoskodása,

okoskodásai

miatt van,

ami bizony,

megrekesztő

lehet egy ideig.

Amíg rá nem lát

a saját sorsára,

könnyebb már

neki attól fogva.

S kik is azok a

családokon

belül, akik

képesek

tovább

is vinni,

átadni,

azokat,

mint ott,

abban épp

fontosat,

ami miatt

várakozó

állásponton

már egész

családok is

 punnyadnak.

Gondoljad hát

át, ha olyan

feladatot

vállaltál,

elbírod-e

azt, amit

át nem

is látsz.

Ne

menj

túl, te se

magadon,

mert,

ahogy

látom,

hétszer

veti vissza

azt a sorsa.

Aki igen

bátran,

át sem

látva,

halad,

s olyan

utakat

jár be,

ahova

neki még

lépnie se

lehetne még.

Az ő alacsony

lelki szintje,

 is kiül az ő

orcájára,

vitatni se

lehet,

hisz,

nincs

rá már érve sem,

  látható mindenkinek.

Nem lehet azt

 ellensúlyozni se, a

külső felfokozottan

látszatos maszattal,

hogy mindenki ott is

van már a markában.

Lelkes, szíves, eszes,

gondolkodj el ezen.

Ne vállald túl te se

magadat, mert aztán

hiába szeretnél attól is

szabadulni, nem tudsz.

Magadra vetted azt

mint nehéz terhet,

pedig te is csak,

azt gondoltad,

miért ne, ha

mások is, az

önmaguk

fölöttiben

olyan bátrak.

Nézz magadban

szét, látod milyen

szép a lelkednek

tükre, mind így

érkezünk le.

S ha nem

térnének

néhányan

annyira el tőle,

mindenki csinálhatná

azt amire született,

amiben tehetséges.

Ó Istenem, milyen

 boldogulásban szép,

békés, Világ lehetne.

Becsüld meg amit

az Isten adott

tehetségként,

csináld azt, amit

éppen lehetséges,

tanulj, ha nem tudod,

ne árts, s ne bánts meg

senkit sem, s magadra

is vigyázz, hiszen téged

se pótolhat senki más.

Maradj ki abból te is,

amihez nem értesz.

Nem gátolni teremtett

az Isten, fejlődni is jöttél,

ha nem haladsz, lemaradsz.

A nő az őserő, a gyermekeket

kihordó, ez a kegy lett az övé,

a jó nevelőként szerető anyáé.

Ha már látja milyen fontos az

ő szerepe a saját családjában,

s teszi a dolgát elsődlegesként,

ha generációsan arra született,

akkor annyit tanul, hogy elérje

 ami a családján belüli dolga lenne.

Neki akkor kettős a fontos szerepe,

s el is bír vele, van hozzá lelkiereje.

Nem igen beszélnek arról, hogy

vannak akik, párhuzamosan

többfélét is képesek

megoldani,

” ász embereknek”,

mondom, nekik abban

semmi különleges nincs is.

Vannak láthatók, nem kevesen.

Bocsánat, hogy ezen Ünnepen

írom le, de együtt vagytok, ami

fontos, tervezni is lehetne azt,

amit eddig nem tettetek még.

Látható már az a családtagotok,

akinek mindig van valami fontos

újszerű ötlete, de egyedül volt

eddig abban, gondolkodjatok el

azon, hogy tehetnétek ti is érte.

Egy Haza ez csak egy, mindenki

találhatna benne, neki megfelelő

értékes tennivalót, saját szerepet.

Ne maradjon már egyetlen ember

se a lelki szintje alatt, ő is tehetne.

S majd bevonzzátok azon a szinten

ahol a legjobbak vagytok azt is, hol

vannak azok a közösségek, ahol ti

magatokat a legjobban éreznétek.

Ahol hasonló emberek időznek

és nem is különböztetnek meg,

hiszen intelligensen érzékenyek.

A 2017. év a tudásnak, a mestereknek

éve is lehetne számodra, ha a lelkednek

szintje oda felér, meglátod a lehetőségedet.

Jó szerencsét kívánok emberek, áldjon meg az

 Isten, mindenből annyival, ami a legjobb nektek,

ne essetek túlzásba, ne vigyen bele a pocsékba.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Boldogságot, tiszteletet, szeretetet,

érezze otthon és jól magát a bőség,

kellemes ünnepeket, jó szerencsét.

Mit jelent neked az ünnep,

tán a régen látott

szeretteid,

vagy

a

velük

elköltött

jó étel, amit

szeretettel

főztek nektek.

Készülsz-e rá,

hogy te mivel is

örvendezteted

meg őket, azzal

önmagadat is.

Elmeséled-e te,

a réges régen

dédelgetett

jót, ami

akkor

neked

sokat

jelentett.

S talán az

életed során

oda elsegített

ahova eljutottál.

Vannak akik erre

nem is gondolnak,

hogy azzal adnak,

ha a jóra gondolva

elmesélik ők azt a

történetüket, ami

másoknak is lehet.

S azzal segítik őket,

hogy meséljenek,

hiszen mindenki

számára lehet

egy történet.

A saját sorsa,

amit el nem

felejthet ő,

mert sokat

jelentett az

ő lelkének és

szívének, s az

emberesedésének

az odáig fejlődésében.

Amikor az embereknek

a generációs jeleiket nézem,

mert megtisztelnek azzal engem,

felfedezek ott olyan információkat,

amik csak róluk, csak nekik szólnak.

Segítik őket abban, hogy a következő

életszakaszukban, már annak tudatában

teljesítenek, hiszen megmutatkoznak ám,

a hétköznapjukban az események.

Nem azért teszik másképp mint

addig tették, hanem adja magát

hozzá az élethelyzetük, mintegy

felkínálja a lehetőségét, egy új

teljesítéséhez, ami által egy

más minőségben is, látják

azt amiről nem gondolták

volna, hogy lehetséges úgy.

Így azután teljesítik azt, ami

a saját sorsukhoz szükséges,

s azt is párhuzamosan azzal,

amivel segítenek a családjuk

azon tagjainak, akik tán éppen

megrekedtek valamiben, hiszen

nem is gondolták, hogy velük az

megtörténhet, s megoldani ők

képesek, a minőségi életükhöz

vezető útra rátérhetnek időben.

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat

végleg ne hagyd el, inkább nézz

rá a generációs jeleidre te is,

a megoldásokat te is tudjad

kezelni, amit nem hoztál a

születésedkor tudásként,

na azt kellene megtanulni.

Három éve már fel tudtam

venni a felgyorsult ritmust,

igazodva ahhoz, nem várva

valamire, magam csináltam,

úgy ahogy arra képes voltam.

A magam tapasztalt tudásával,

sokaknak segítség, támasz voltam,

mert ha épp elfogyott a feladatuk,

adva volt egy másik, de saját útjuk.

Ha a gép nyelvén mindenki tudna,

akkor az nem lenne egy jó szakma, ha

akad annak kritikusa, tán lenne még mit

odafigyelve pontosítva emberekre szabni.

Adok- kapok marad a legjobb dolog, ha bele

is lapulhatsz a sikeresek tengerének közepébe,

pénzed neked is lehet attól is, mint a pelyva.

Nem lehet a tied a mások elért nagysága

akkor se, ha kitűnően van utánozva.

Már megfordultunk a másik oldalra,

jól jönne az aki az emberieset tudja.

Meghúzzák magukat az emberiesek,

hiszen nem rájuk épült az elmúlt világ,

ők, akik nemcsak a sablont látják át.

Meglátják a problémák gyökerét,

annál fogva a másikat segítenék,

hogy ő is rájöjjön a megoldásra.

Mert ha kihúzod onnan azt a fát,

nem tudhatod min megy közben

 át, a gyökereken múlik a család.

Én magam tudom, ebben élek,

amióta rájöttem, ez a dolgom, a

 kesergőt nem engedhetem meg.

Milyen lenne ez a világ, egyforma,

szürke, vagy barna, a tehetségek

világa szép színekben is bőséges.

A gyermek csak kicsi nem gügye,

érte tegyél, ne helyette, az életének

úgy lesz igazán értéke, minősége, értelme.

Az életed attól is szép, ha hallhatod már, a

lelkedben a te belső csended zenéjét,

kívánok mindenkinek, szép ünnepet,

s a sorsfordulójához, jó szerencsét.

Magyarországról, Paks, Vadász u.59.

 a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Hova bújtál szeretet, tán bátrabban, ha lehet.

Hisz mindannyian hozzuk a sok jót,

amit nekünk szánt a sorsunk.

Mikor mennek el

a helyes, sorsszerű

mellett, kitudhatja.

Persze van annak

is megfelelő módja.

Belepecsételte az

 Isten mindazt, amit

 nekünk magunkról,

 tudnunk lehetne.

Mennyivel

könnyebb,

amikor

látható.

Mi lenne

a helyes, a

 számunkra

sorsszerű, jó.

Vigyázhatnánk

is egymásra, meg

nem utolsó sorban

mi is, önmagunkra.

Mindannyian szinte

ugyanarra vágyunk, a

szeretetre gondolunk.

Az ajándékkal is azt

próbálnánk kifejezni,

hogy mennyire számít,

hogy van lelkileg a másik.

Felemelővé tenni a pillanatot,

amit azzal teljesíteni akarnánk.

Fontos, a másik nekünk annyira,

hogy akár költekezünk is miatta.

Pedig a pillanat akkor is megvan,

ha kimondjuk a szót, amire vágyik.

Az áhítat, amikor egy új élet születik,

a pillanatnyi idő, amikor átélhetjük azt a

változást, amikor megoldódott a sorsunk.

Hasonló az érzés, örülünk, a legmagasabb

lélekrezgésben leszünk, megadatik nekünk.

S akkor rájövünk, mi mindent szükséges még

megcsinálnunk, magunkért és önmagunknak.

Azután már sokszor máshova, oda elvágyunk,

a siker ízét ismerjük, az üzlet nem való nekünk.

Van aki megszületik, újjászülethetnek mások,

holnaptól másképp látják az addig eléjük még

fel nem tárult Világot, változást hozott a nap.

A jóba készülünk, jövőre megadathat azoknak,

akik tesznek a jóért, szépért, emelkedetten élnek.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva élhetik át már azt.

A boldogulás által, a boldogság adatik azzal is meg,

 egyszer rögzítette az alkalmas sejtjük, az övék lett.

Visszatérően ismétlődik és abba belekerülhetnek.

Segíts magadon az Isten is megsegít, hallottam,

gyakran egy nehéz időszakomban, persze azt

is mondhatnám, mást sem hallottam még.

Miközben tettem a dolgomat, alázatot

gyakoroltam, magamról feledkeztem

meg csupán, tán nem eléggé figyeltem.

Így aztán eldöntöttem, elkezdek most

magamért tenni, mert, ahogy ismerem

önmagam, megint másokat tennék elém.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online.

Mindent a maga idejében, hát, az enyém most

eljött, 66. évemet zárva, átadnám a tudásomat.

Sok éve várom már, hogy legyen erőm kimondani,

jól megérdemelten, miután elég emberiesnél lenne.

Majd már ott, ez a feltisztult, működőképes, tartást és

méltóságot adó, jól helyére igazító, tapasztalt tudásom.

Más irányba menne a saját sorsom, hát bizony megoldom.

Eljut majd, szájról szájra járva, a lehetőségük megadatott.

Tanulni fejlődni a legjobb jó dolgokhoz tartozik, hát legott.

Nem veszhet kárba, jó helyen lesz, nála meg nála és nála.

Újjászülethetnek általa, önmaguk, s családjuk hasznára.

Gyakorolva szorgalmasan az alázatot, a Világ hasznára.

Tiszteletből, szeretetből, legyen otthon bőven, hogy

vihessenek, ha bármerre járnak kelnek kimenőben.

Adja az Isten minden földi jóból azt, ami a legjobb.

Boldog ünnepeket kívánok!

Szeretettel. Julamami

 

 

Mégy minden ismeretlen nagyravágyó után,

beül ide, beül oda, s már azt gondolja, elég

az ő tudása ahhoz, hogy hamiskodni álljon.

Nem kérdezel, hát mit mondanék, hinnye,

a te dolgod, mikor csúszol oda, te is bele.

Azután már visz magával az ár, beleálltál,

hamiskodni fogsz, mert nem kontrolláltad.

Magyarnak születtem, az anyanyelvem

is az, miért ne lehetnék otthon én is,

a saját magam által is szépítettben, a

 lelkesedésben, sorsuk fejlődésében.

Feltaláltam valami kontrollálhatót,

amit az emberektől kapok, mint

tudást, amikor megtisztelnek s a

 tanácsaimért messziről jönnek.

Rá is láthatok általuk a Világra,

pedig ki sem tettem a lábamat.

Hét erre érett emberiest, most

betanítanék, segítse a családját.

Visszaadnám az összefüggését

már átlátva, oktatva és nevelve.

A tapasztalt tudásomat adnám át.

Sorsodat vidd végig amibe tetted,

az alapjaidat teremtve tegyed meg.

Azáltal, hol meg másban boldogulva,

felszabadulhat, a sikerednek érzése ott.

Ne szedd szét a jól működő kapcsolatot,

nem lesz unalmas az, sokat tanulhattok,

eléritek a sorsotokban a sikereiteket.

Haladva mindenki a sorsát megélve,

a másiknak sorsát, nem hátráltatva.

A generációsról se feledkezzetek el,

utána, ha már a sajátot elvégeztétek.

Önmagát ő is gyógyítónak mondja,

nem teljesülhetett a kívánsága,

hát megmutatja,

nyoma marad,

a fájdalmát

itt hagyta.

Ez nem az

 első, sem

véletlen,

nem lehet.

Hát mikor is

volt az első,

hogy jöttél

rá, hogy azt

éreztetheted,

ilyen módon,

te megteheted.

Odahelyezted a

fájdalmakat, hogy

látványosan elvedd.

Nem kontrollálhatta

tán azt se senki sem,

mit szabad, s mit nem.

Mire használtátok hát,

olyan sokan ezt az, azt

sem tudni, honnan jött,

ide bekerült energiát.

Csak nem, hogy így

gyűjtöttétek azt a

sok embert, aki el

is hitte gyógyítás

az, ami történik.

Elhitték azt is netán tán,

szerelemesek lettek, ah.

Hagytak, csapot, papot,

s hirtelen elköltöztek.

Mire ők kijózanodtak,

semmijük se maradt.

Más gazdagabb lett.

Legalább ne ártsál,

nem mondták azt

neked, amikor oda

beletetted a pénzedet.

A nagy üzlet reményében,

magabiztosan, önhitten, nem

számított semmi más, minthogy,

egyre többen legyenek benne ott.

Nem is tudom, hogy is nevezzem,

hogy magamnak se ártsak vele.

Túl sokan káprázódtak el, hittek

bennük, egyik napról a másikra,

gyógyítókká váltak, ha volt ahhoz

annyi pénzük, hát belefektették oda.

Ej, de jó is lenne, ha ennyi jó ember

lenne, mint ahányan profitáltak, a

mások hiszékenységéből, hinnye.

Kontroll nélkül is, azt a, csak sokan,

látványosan, legyenek benne abban.

Hiszen elhiszik majd gyógyító sokaság,

néhány év alatt, meglátja a világ talán.

Csodát kiáltanak netán, pedig csak

a fájdalomtól szisszennek fel,

azok, akiknél épp hatott.

Mondjad volt-e olyan,

rád mordult már,

a lelkiismereted.

Mennyi ideig hitted,

elbánhatsz az érzéssel.

A szíved vajon félrevert-e,

miközben talán számoltad az

időt attól kezdve, mennyi telt el.

Intő jel, hogy megérezzed, nem

szabadna neked se azt tenned.

Keress egy helyet, ahol te

elmondhatsz egy imát.

Hiszen hozzászoktál,

neked mindenki,

 megbocsát.

Van az Isten,

ha hiszed, ha

nem, ne csodáld,

ha leomlik a térded.

Az arra alkalmas helyen,

megállít a lelkiismereted.

Jelzett egyszer, még kétszer,

nem figyeltél, azt hitted tán,

már mindent lehet, hiszen

megemelkedettben éltél.

Valamiről megfeledkeztél,

az ember, emberiesnek

született, s marad az.

Túlmentél azzal, hogy

felülbíráltál mindent.

S közben nem jelzett

senki, aki azt is mondta

volna, állj meg, ne tegyed.

Az Isten dolga nem a tied.

Túlmentél a túlon is, már rég,

alázatot, egyáltalán nem ismertél.

Szaladnál vissza oda, ahol ártottál,

megbocsát tudod, igen, valóban úgy

van, de a megelőzésben észnél van.

Nem ad oda, ahol már ártottak neki,

a toleranciát ismeri, igyekszik most

se, nem ártani, jó embernek lenni.

Mert ő a fokozatosságot ismeri.

Kitűnően tud bocsánatot kérni.

Alázatot gyakorol nap mint nap.

Nevel is általa, oktatja azt amit ő

maga talált fel, hitelesen bevált.

Különös oktatás, nevelés, eladó.

Néhányan, de remélem nem túl

sokan megtanulták, hogyan

tudnak mindig győztessé,

bekebelezőkké válni.

Ők az alázatot nem

akarják megismerni,

csak a hiszékenyek

által, győzni, győzni.

Szép napot kívánok,

emberek, tisztelettel,

szeretetben könnyebb.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.  Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Mások hatására kérlek ne válj,

szelektálj, ki miért mondja,

a magad döntésében higgyél,

mert elég érett kell hozzá légy.

Néhány éve megfogalmaztad,

ide rakták a más karmáját,

most már tudod azt is,

akkor mit mondtál,

tíz éve annak is,

hogy rád rakta

a saját sarát a

szeretet okán.

A múlt elmúlt,

örüljünk, a ma

meghozza azt,

találd fel magad,

 pillanatnyi a most,

a jövődhöz fontos.

Megtanulhattál te,

a mínusznak is örülni,

hiszen a jó döntéseidet most

megdicsérik a következmények.

Megismersz néhány emberiest is,

ez lett ám az igazán ajándék neked.

Amikor a dolgok beigazolódva, körbe

is érnek, mi minek a következtében.

Vagy mi van előbb, s jön azonnal

utána a megoldás, s az ajándék

az lesz, hogy a rosszból

átfordulással jó lesz.

Nincs már benned

semmi más, csak a

 spontán elfogadás.

A generációs jelek

felfedezésének

köszönhetően,

meg is tanulható.

Amikor a tollas még

pelyhedzik is egy időben

megél valamit, ami soha az

övé nem lett volna, lám mégis.

Mintha a vedlés fényében úszna,

ragyogva a karmáját is elhagyta.

A hót lélek az nem élő, ha nem

vetted volna eddig te észre, az

 élet élni és nem pocsékot akar.

Mintha az is levethető volna,

ami összetartozik úgy marad,

aminek el és szét kell vállnia

az még az idén megtörténik.

Természetesen a magam által

tapasztaltakról írok, beszélek.

Győzz meg legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék sem

veled se ellened, írni jöttem.

Amikor ő is tudja, hogy hamis,

de annyira nem lát a ködétől,

hogy észre sem veszi, ez mind

látszik, azok számára, akiknek

az Isten megadta a belső látás,

kihallás, gondolkodva döntés,

összefüggésében megélését.

Ezek az igazi nagy élmények,

már nem fáj az, ami tegnap,

hiszen tiéd lett a másik nap.

Tudtad, mindig is tudtad azt,

hogyha kivárod, megadatik.

Mások kultúráját másképp

ismered meg, helyettük

lesz az meg már neked.

Felkészít rá a sorsod,

te majd ezt is már

oktatni is tudod.

Köszönheted

az Istennek, az

 emberieseknek a

tájékozottságának,

hogy rálátnak, nálad

van az a tapasztalt

tudás, amivel ők is

boldogulni tudnak.

Az irigységet,

te már régen

 felismerted, vetülve a

 mostani hétköznapjaidban

nem leled, nem keresed, soha

nem is volt, nincs is rá szükséged.

Viszont láthatod, hogy ami megvan

írva, azt kikerülni úgy sem lehet és

nemcsak neked, hát az elfogadás

lett az igazi ajándék most neked.

Nekik megmaradt felerősödve,

az amit elkerültek nagy bőszen,

egymást figyelik, több ne legyen.

A gyarapodás kiüresedő hajszája,

ma annyit rak amennyit csak lehet,

fél, hogy a holnap tán nem is lesz.

Ahogy megfogalmazod, azt nem

túl sokan, de értik már, hiszen

náluk is elindult az újaknak

a megtapasztalása,

le ők sem maradnak,

köszönhetik a jó öreg

alázatodnak, felkínálja

 használjad, mindig ott van,

már kéznél, hiszen azzal élsz.

Köszönöd is a teremtőnek, ez

lett az igazi ajándék ma neked,

nem is vársz semmi másra,

megvan így is mindened,

körbeért a történeted.

Ezt köszönheted

azoknak,

akik,

adni

nem

tudtak,

vetni nem

vetettek,

azt mégis

előled is

learattak.

Nincs is

káprázat,

az erő

veled,

hát

adsz,

azzal,

hogy

megírod a

 történetedet.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami

Megjárna neked is, aki ide

teremtetted a szépeket

és a jót is, a mindenkiért

szólót, a jó minőségű életet.

Mert egy Haza ez csak egy, mi

mindannyian teremtettünk is ide,

akik tevékenyen alkottuk ezt meg.

Ugye azt ami nem jó nekünk biza,

 csak tájékozatlanságodból teszed.

Nem viszed bele se, a te ki tudja

mikori sérelmeidet, mert azzal

árthat minden döntésed ott,

ahol azáltal nem tudják ők

végigvinni a saját sorsukat.

Mond te felelősnek tartod

magadat, ha azt sem tudod

mit vállaltál fel, mert nem

is látod át, nem is hallod ki,

de átgondolni sem tudod.

Mindenkinek járna abból

nem rólad szól, másokról.

Esetleg lehetne a hiányt

pótolnod, megtanulnod,

hát tegyél magadért és az

Isten is megsegít tégedet.

Nevetségessé válhatsz te is,

ha azt amit természetesnek

vesznek mások, te nem tudod.

Lehet vágytál rá, hogy tiszteljenek,

helyette azt érted el, amiért már

irigyelnek téged, hiszen arra vágytál,

 tisztelni nem ilyenekért szoktak, így

csak lehajtott fejjel megalázkodnak.

Nem tetted meg azt a pluszt te se,

ami által már tisztán adni is tudnál,

hisz önmagadnak járna a tudás már.

Ezek ott vannak az emberek körül,

amit a többiek megérezve tudnak.

Szerintem már fontos lenne tudni,

 a 2017. év az a mesterek száma,

mindenki, az ő tehetségének

megfelelő sikert megtalálja.

Majd hiába nyomja még aki,

azt sem tudja mit vállalt fel,

a visszájára fordulva látszik,

majd az amit nem szeretne.

Amikor már azt is átlátod,

senki más nincs úgy

otthon abban se,

nem lát rá arra.

Hát nyugodtan

megcsinálhatod,

a hozzátartozó

lehetőségeket,

úgy gondolod,

 birtokolhatod.

Csak te látod,

hátha más

nem, hát

rákapsz

s egy

idő

után

már

te

magad

motiválod.

Jókat kuncogsz

azon, hogy bármit

megcsinálhatsz,

észre sem veszik,

nem a jó szándékod

vezet abban tégedet.

Nem vigasztalnálak

meg tégedet, látszik.

Megérzik, át is látják,

gondolkodva élők ők,

tudják mit is csinálsz,

nem kérdezted őket,

hát megvárják amíg a

 többiek is meglátják.

Mindenki így született,

csak vannak akik nem

mentek mellé, így aztán

összefüggésében látják.

Szintkülönbségeknek

mondom, amikor arra

igyekszem rámutatni,

hogy léteznek ám ők,

köztetek is, ha nem

is tudtok róluk,

attól ők még

ott léteznek.

Ha nincs más

mögötte, mint

a tájékozatlanok

sora, sorban állva,

besorolva az ő nem

is létező sorukba.

Hiszen az nem is

 az ő sorsuk, megélnek

csak valami álságosan

igen jót, fölöttük valót

vettek vele célba,

raktak bele oda.

Ha felfognák mit

tesznek a hozzá

nem értésükkel,

 elhinnék van Isten,

most önmaguktól

mentette meg

őket éppen.

Ahol ők még

az alapjaiknál

sem lehetnének,

ha tudnák, mi

a saját és a

generációs

jelük, nem is

lenne dolguk

azzal, sosem,

élnék az életet

kiteljesedve.

Mond,

tudod-e

miért oda,

születtél meg,

a feladatodat

felismered-e.

Ha ott van a

lehetőséged,

azon belül te

a dolgodat

teszed-e,

úgy, hogy

nem árthatsz

senkinek se vele.

Azt a fejlődésben

lévőt, felelőtlenül

miért emelted fel,

abba a helyzetbe,

ahol másnak van

megérdemelten

a tudásával a helye.

A nemcsak számodra

jót és szépeket is

feltételezed-e,

tudod-e hol

vannak a

határaid,

mennyit

kellene

tenned

azért,

hogy

szóba

 jöhess,

akkor is,

amikor a

dicséret

már nem

álságos,

se nem

 is hamis.

Tudod-e

adni jöttünk

mi mind,

s miután

már azt is

teljesítettük,

lépünk tovább,

s magunkat is

felépítjük oda,

ami elvárható

generációsan.

Hiszen átérzed,

átlátod, átgondolod,

mert ezeket tudod.

Így születtünk mind,

menet közben attól

függően ki, miért

nem adta meg a

lehetőségeinket,

fogunk mellette

ballagni a saját

életünknek, s

azt érezni, tán

a sorsunkat

nem is

tudjuk

tejesíteni sem.

Ez csak időleges,

mert jön az a pont,

amikor átfordulunk,

s megint egy újabb

szinten találjuk

magunkat.

A várakozás

helyett csak

úgy megint

megtörtént,

meg kellett élni,

azt a nehezet,

egyébként

nem megy.

Ami csak jön

meg nem is

érdemelten,

az úgyis a

pocsékig

is elmegy.

Mindenben

ami eléd tárul

mint a saját utad,

van valami neked,

valami olyan ami

érted is szól,

nemcsak

másokról.

Mert miközben

teszed a hétköznapi

dolgodnak tűnőt, már

teljesíted is a sorsodnak

megfelelő éppen időben

lévőt, amit addig nem

tett meg senki sem.

Mert nem ismerte

fel, az alapokhoz,

először adni, a

jóért tenni kell.

Amikor a családod

benned tiszteletet

generált, amikor

nem vársz el

többet,

tőlük,

mint

amire

képesek.

Amikor már

alapban tudod,

a szereteted az

ajándék dolog.

Mert, ha már

felismerted

magadban

azt az érzést,

kezelni is tudod,

hogy az emberies

létedet formálja az.

Felelős is vagy azért

amit te már látsz és

ők még nem látják.

Nem mindegy az,

hogyan tálalod,

amire már elég

érettek azt gondolod,

hogy ideje elmondanod.

A tartás és méltóság az

a belsőkben formálódik,

pont a hatások által, ami

éri őket óhatatlan, ha akarják,

ha nem, történnek velük, azon

történések, amire felkészülni

ők nem tudtak, mert a belső,

a szíves, a lelkes, a gondolkodó

énjükről még nem is hallottak.

Elértem, megértettem, igen

hálás vagyok a sorsomnak,

hogy megtartott ilyennek,

amilyenné az Isten tett.

Amiről nekem most,

fontos tájékozottnak

lennem, az a hogyan,

abban amit nem én

teremtettem meg.

Rám lett hordva,

minden olyan,

ami nem is

tükrözi a

valóságot,

de jó nagy

hátrányt

 is okozott.

Tájékozatlan

vándoroltam az

 online világában,

az embereket,

a hasonlókat is

bevonzottam,

akikből tán sokan

mást feltételeztek,

az üres mindenféle

össze-vissza beszéd

alapján énrólam is.

Pedig én is csak egy

kis porszem vagyok,

aki talán, tisztán is

tájékozott, s azáltal

mellé nem ment,

sem el nem romlott.

Megtalálta önmagában,

a saját tehetsége által a

sorsában is kezelhetőt,

a középpontját, amitől,

el – el távolodhatott,

hiszen egyre inkább

felismerte a határait.

Kihallottam a helyeset is,

a nem ártok, nem bántok,

de magamra is vigyázok,

hétköznapi szinten is

működött,

az arról kérdezők a

helyükre is kerültek,

érzéseim fokozatosan

felerősödve segítettek.

Oktatva is tapasztaltam,

emberesedtem közben.

Ezt neveztem el szinten

tartásnak, szintemelésnek,

amikor tudom, kinek mi az

a magasság, amiben még

nem tér el az egészséges

határaitól és önmagától.

Különös oktatás,nevelés,

 önmagad megismerése,

a saját tenyereid által.

Nem lehet mellé menni,

mert jelez közben a lelked,

a lelkiismereted kontrolljával,

a tudásomat is kontrollálod.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

Egy Haza ez csak egy,  beleteremtettük,

a sok jót és a szépet, arra gondoltunk,

mi gondoskodunk magunkról, hogy

amikor ott az ideje, kapjuk azt meg.

Jó emberekként jöttünk, mi mind.

Eltérve tőle, magad is abban élsz,

gondoltál-e arra, mi mennyit ér.

Mond és minek alapján döntesz,

mérlegre teszed-e előtte, azt

 is, kit, miben, mennyire

érint a döntésednek,

a következménye.

Vagy csak

döntesz,

vegye

észre

mind,

aki,

ami ott

érintett.

Azután

úgy fog

élni, ha

jó az

neki,

ha

nem.

Nem

kérdez,

eldöntötte.

Megszokta,

jó az neki,

miért is

változna,

neki jó úgy.

Azt meg

hogyan is

gondolnák,

az emberek,

megkérdezik-e

tőlük, jó-e nekik.

Valamit nem értek,

ha azt lehetséges is

átvinni mindenkin és

mindenen. Amikor a

belső kontrolljuk,

 jelez még időben,

miért nem állnak

meg egy pillanatra.

Átgondolva, hova,

mibe is rohannak,

saját magukat, se

a generációs

jeleiket nem

ismerve fel.

Pedig jelzi,

nem kéne,

tán azt,

amazt

tenniük.

Mindent

idejében,

magadhoz

képest és a

generációs

feladatodnak

ismeretében.

Figyelve arra,

mind egyedül

születtünk.

Sőt sokan

vagyunk,

akik a

sorsunknak az

önmagunk szerinti

kiteljesítésével,

jó életminőségre,

várunk, mert amit

lehetett megtettünk.

Azért, nem ajándék az, sokat,

megdolgoztunk mindenért.

Nekünk szánta az Isten,

így hát a miénk, akkor

is, ha mások könnyen

veszik, nem tisztelik.

Azt amit nem értük,

nem nekik szánt a

teremtő, csak

mert észlelik,

a lehetőségét

el is vehetik.

Le se hajolnak,

csak hazaterelik.

Meghajolni tudni,

mások emberi

nagysága  előtt,

az egy, nem

hétköznapi

teljes érzés.

Megbecsülés,

tisztelet, legyen

ottan bőven, hogy

vihessenek belőle

mind, kimenőben.

Emberiesség teszt,

hogy felismerje a

biztonságos

határait.

Más és

másabb

mindaz is.

Felszínen élni,

tanulás helyett,

tapasztalás nélkül,

kikerülni a nehezet,

azt is lehet, az élet az,

maga a tapasztalható

nehézségeknek a sora.

Ne közben nevelődjenek,

fel ahhoz, amit felelőtlenül

felvállaltak, teljesítsék azt.

Az egyenes az egyenes, ha

el is tér tőle bárki, azzal,

azért tisztában kellene lennie,

neki szükséges azt, helyre is hoznia.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, oktatom, online,

ha bárhol éltek a Világban, most,

heringesarpadne@julamami.com.

Hétköznapokon 10.00 és 12.00  óra,

között, bejelentkezéssel. Érted és

érted, érted is, hogy a körülötted

lévő, gyakori változást, ne riadtan,

nézzed, átlátva, a sorsodat éljed.

Szeretettel. Julamami

 

Áruljad már el te miért is

tolakszol annyira előre,

ha azt sem tudod, az

embereknek mire

lenne szüksége, tán

alapban ahhoz, hogy

felismerjék azt nekik

mi is most a legjobb.

Nem egyformák se

az emberek, sem

a kultúrájuk nem.

Legalább ezt tán,

ismerni kellene.

Vagy mondjad, ha

olyan a te feladatod,

és nem vagy gondolkodó,

akkor, hogyan gondoskodsz,

arról, aki magáról képtelen.

S mikor mentél mellé annyira,

hogy isteneset játszol bátran,

akit lehetett már bevittél oda,

így nincs ki lepisszentsen sem.

Édes Hazám Csodaszép, tán,

ne menjél még, hiszen a jót, a

 szépet, amit mi teremtettünk

ide, nem tapasztalhattuk meg.

Nem megyünk el, kivárjuk itt,

a körforgás meghozza a jót is.

Valamiben mindenki hozott

tehetséget a születésével.

Uram Isten, milyen jó

és szép is lehetne,

ha azt a hivatást

gyakorolná, ami neki

a jóra adatott meg.

Ti akik itt vagytok,

kívül maradtatok,

sokan átlátjátok,

áthalljátok, érzitek.

Van a világban élő

embereknek, egy

ébredő kíváncsi

rétege,

jönnek,

megkeresnek,

így is, úgy is vele,

ha már beértek erre.

Kicsiben és nagyban is,

ugyanaz a lenyomat van.

Ha földgömböt kívülről

nézed a forgásában,

7 rét látva,

megláthatod te,

 ott a lenyomatokat

benne, a világrészeket.

Amikor rácsodálkozol ott

egy falevélre, vagy a tenger

mélyében lévő élőlényekre.

Egy földrészen felülről egy

erdőre, a mezőkön lévő

 lenyomatok ugyanazok.

A múltban nem érzett,

mostanában különös érzéseit

meséli, tudom, hogy átélte azt.

Ennyi embernek nem lehet baja,

mert az túlságosan egyszerű volna.

Felelőtlenül azt mondani na, na,

nekik meg félre ment az agya.

A legjobb módja ilyenkor a,

tisztán maradásnak, az ima.

Sok gyermeknek, fiatalnak,

ilyenkor tiszta magyarázatot

kellene már erről is kapnia.

Megelőzve a bajt, mesélhet

róla, annak aki tapasztaltan

tudja, felpörög minden, nem

áll egy helyben, látja,

érzékelni, ki most, ki

nem sokkal később fogja.

Mindenki más időben kapja,

felkészülten nem lesz riadt.

Sok mindennek megvan a

maga magyarázata,

lehet gondolkodni rajta.

Felnőtt ébredj, ne menj

át tagadásba, éld át azt a

tieiddel, hallgasd meg őket.

Ha a sorsod odatette, hát

feladat az neked, meg ne

sérüljön, szembesüljön.

Tudom ezek nem is nagy

dolgok, meglátja az ember

szeme, hogy az egyszerűen

is nagyszerű, ahogy a

lenyomatok ott,

vannak benne.

Az rendre utal,

ha tiszteletben és

szeretetben vagy.

Becsüljük meg azt amit

az Isten, a szeretteink,

az emberek, minőségi,

visszajelzésként adnak.

Szeretet, szerencse,

legyen a zsebedben,

amikor ott a pillanat

és adni vágysz,

ne égjen

az orcád.

Legyen

minden

olyanból,

ami a legjobb

akkor nektek.

Szeretettel. Julamami

Nem ártasz, nem bántasz,

önmagadat ismerve

teszed-e a dolgod.

Tudod, ez a sorsod,

azt is tudod, honnan

tudod, adja azt a belső

tartásod és méltóságod,

a megtapasztalt tudásod.

Nem ártanál senkinek, te

már tudod, magadnak se

  szabadna, minta vagy.

Nem szeretnél te is

ismételni, mint

addig minden

családtagod.

Érzed neked

fel lehet azt

is vállalnod,

hiszen át is

látod, ki is

hallod már,

a megoldás

abban hol van.

Felelősséggel

teszed azt ami

 nemcsak a te

jó dolgodat,

készíti elő.

A te sorsod

a te dolgod.

Vagy mégy a

többiek után,

s te is azt teszed,

amit az akkor, éppen

aktuálisan erős hatású mond.

Óvatosan mondom, mind egyedül

születtünk, hoztuk a tehetségünket.

Tudod-e önmagad szerint, neked

mi a hozzáadott feladatod.

A családod tekintetében,

merre vinne a sorsod,

ha már a sajátodat,

megoldottad, biza

fontos lenne azt

tudnod, van még

tennivalód, akkor

kapod meg, ha már

érted, hogy miért te

kapod azt, akkor meg.

Mert te vagy abban a

legmagasabb lelkes,

szíves, gondolkodó.

Átlátod, megérzed,

kontrollálod a többi

ember hatásának

megfelelően,

átérezve

azt amit

mások

nem.

Két

oldalú

az ember

és kettős az

ő feladata.

Mivel az

erősebb

hatású

hatása

kézzel

fogható

erővel

hat,

hát

az lesz

amit ő

választ.

Bár lehet,

hogy a belső

tartása nem

azt érezteti

vele, de mi

az neki,

nem

veszi

komolyan,

hogy neki

már jelez,

inkább ő is,

a

többiek

után megy.

Nem vállalja

fel azt, hogy

leintse őket,

megelőzés.

Így elérik az

elégedettségi

felső szintjüket,

azt hiszik, hogy

boldogok lettek,

 elhiszik véglegesen.

Életszerűtlenül teszik,

száguldoznak benne,

a tudattalanban,

teljesen tudatlanul,

tömegeket vonzva oda.

Megelőzés, megelőzés.

A fokozatosságot nem

ismerve, boldogulást

kihagyva, hiányosan.

Átszellemülve élnek,

önmagukkal elégedett

emberek, azt sugározva

lám, lám, elértek valahova.

S valóban elérték azt amivel

esetleg dolguk sem lett volna.

Hiszen, hogy jön ahhoz valaki,

aki önmaga felett százszoros

magasságban, felvállal olyat,

amiről azt sem tudja mi az.

Viszont van miből tegye,

senki sem meri már

elmondani neki,

negatív minta,

önmagának és

másnak, ártva.

Hiszen nem is

értené miről

beszél a másik,

hát láthatóan ő

elérte azt is, amit

a másik hiába lenne

dolga vele, nem fog

és soha sem, hiszen,

az ő szerepét is átvette,

megmutatva, neki lehet.

Tudjuk, mi honnan hová

tartunk, az utunkat járva,

megtettük-e azokat az adott

feladatokat, hogy emberiesnek

maradva is elértük a felső határt,

hogy megálljunk és kifújjuk magunk.

Hiszen az első te vagy, s magamnak én,

mert miből adjál, ha nincs miből adnod neked,

hát te először hozzálátsz és tisztán teremtesz.

A hosszú tapasztaló időm által tudom, van Isten,

megcsináltam, mindent amit lehetett, feladatként

önmagamért, egy időben azzal, tettem a többiekért.

Hiszen átlátva, megérezve, kihallva, gondolkodva már

könnyebb, tisztelettel, szeretettel a hétköznapokban

is megélni azt, amiről mások azt hiszik, a minden.

S amikor rájönnek, hogy még nem is csináltak

semmit a többiekért, de már a legfelsőbb

szinteket is kifényesítve ők döngetik.

Mindent megcsinálnak, ami emeli

az ő hiányosságuk által őket,

hátha azt nem látja már

senki, mit hogyan és

miért is tettek.

Nem a valóságnak

megfelelően élnek,

ők a saját világukhoz

mérve, érettnek tűnnek.

Ezért nem mozdulnak ki

onnan, ott az összetett

energia által magukban

erőt éreznek, s azt is,

hogy mindent lehet.

Egyedül születtünk,

saját sorsot, életet hozunk,

azért jöttünk, hogy fejlődjünk,

azt tanuljuk meg, amit nem hoztunk.

S ne abban megrekedve éljünk, amivel

születtünk, tanulni, fejlődni, lenne az,

ami előrevisz akkor is, ha mások

nem szeretnék a fejlődésünk.

Édes Hazám Csodaszép,

ne menj még, hiszen a

széppel és a jóval, amit,

mi mind ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

Online oktatás, tanácsadás,

hogy ne unatkozva töltsd

el az ünnepeket, hátha

változást hoz neked,

e hasznos ismeret.

Vagy tedd rendbe

azt ami elromlott,

érkezzél másképp

mint eddig tetted a

 tieidhez, a rokonokhoz.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Ha túlságosan magas röptűen kerül fölé a többieknek,

viszont, azt a szintet várja el, ami a sajátja lent.

Miért is számolna vele, ha nincsen ahhoz

szokva, ott jelen van sok intelligens is, ah,

mert azt, az intelligenseknek  szánta az Isten.

Jövünk és majd megyünk, ha nem éljük meg azt

ami feladat  is lehetne a sorsunkban, hinnye, ah.

Mutatják a többiek, hogy mi lenne jó minőségű

egyenként nekik, hiába, fel sem fogja, nem érti.

Akkor meg mire és miféle emberesedés az.

Egy Haza ez csak  egy,  nem  különb

senki sem a másiknál, csupán,

lehet, hogy egyszer nem figyelt.

Belekerült valami tőle teljesen

idegenbe, dolga se lenne vele.

Valakinél magzatként időztünk,

megszülettünk, azután, ki,

hogyan és mikor elmegyünk.

Az nem mindegy, hogy közben,

amit az életünknek nevezünk,

milyen minőségben éljük meg.

Lehet csak beleélni abba, ami éppen

adott, lehetne tudni, azt is, hogy mit jelent a sorsunk.

Hiszen ott van benne, mindenkinek, minden apró részlete,

generációs jele, a generációs feladata, várakozva már a teljesítésre.

Van aki az anyja ágáról hozza a sorsfeladatát, másoknak meg az apja

ágán lenne fontos, hogy teljesítsék, a hozott feladatukat, hinnye, ah.

Szerintem, a racionális, vagy a lelkes, a szíves, a gondolkodó,

az ami adott, kétféle az oldalunk.

Ha nem hiszel magadban,

na meg semmiben, csak teljesítesz,

naponta oda, mindaddig, amíg

azt, vagy mást, elvárnak tőled.

Akkor, ugyan, honnan tudod hol tartasz,

mihez, kihez képest, mekkora utat tettél meg.

Van-e dolgod azzal, amiben éppen benne időzöl.

Vagy, makacsul csak a saját vélt utadat járod,

azt sem tudod, honnan és miért éppen

oda tartasz, amerre áll a lábujjad.

Rátalálsz valami számodra

jónak tűnőre, másokkal

beszéled meg és

nem a saját

családoddal.

Akkor, ugyan,

miképpen tudod

teljesíteni a hozottadat.

Ahhoz tán legyél tisztelettel,

akin látszik érti az életének a lényegét.

Persze szabadon is lehet toccsanni, mint a

tehénlepény, ami visszafordulva a természethez

nagyon hasznossá lehet, nem gondolkodik, ah, minek.

Tanuljál, fejlődjél, ne állj be a nemlétező sorba, legyél,

mozgásban, tervezz még akkor is, ha az adott

pillanat az amire lehet. Fontos, hogy

el tudjál számolni, teljesítetted-e a

 sorsodat, ismered-e önmagadat, hinnye.

Tisztelettel vagy-e azok fele,  akiktől kaptál,

akkor is amikor még adni, egyáltalán nem tudtál.

Milyen alapot adsz, a következő generációnak, vagy

beéred azzal, hogy a sajátos igényeidet ellátod. Nem figyelsz

a lelkes, a szíves, a gondolkodó éned, kontrolljának a hatására, ah.

Ami aztán fellazíthat, magadhoz képest könnyűvé válhatsz, hinnye.

Mindenkinél eljön az idő, amikor már keresi az értelmes életét és

 fontos lesz a tartása, az emberséges méltósága lesz az alapjává.

Ha hiszed, ha nem, van az Isten, majd megtudod idejében.

Legyen elfogadó ez a nap, tisztelettel legyél,  hogy azt

majd, a megfelelő időben megkapjad, le a kalap.

 

Mond mikor érezted azt először, jó élni,

 örülsz annak, hogy embernek születtél.

Tudsz-e már lelkesen, szívesen megélni,

s a megoldást, nem másoktól remélni.

Az emberies érzéseid akkor jönnek

először, amikor már elég érettként,

felkészülten feltudod dolgozni, vagy.

S beéred azzal, jó dolog, ha adhatsz,

s kapni nem, már csak adni szeretnél,

nem teheted, mert a többiek azt még

nem értenék és kihasználnának téged.

Becsüld meg amiért dolgoztál, az a tied,

s oszd meg azt ami számodra fölösleges,

hogy ne rontsd el a túlzásokkal a tieidet.

A gyermekedet az Isten rád bízta, hogy

tartsd jól, érte tegyél, s ne helyette, így

az ő életének is lehetne igazán értelme.

Tanulj meg lelkesen, szívesen kontrollálj,

az érzéseid is a te hozottad, becsüljed,

 figyelj a belső jelzéseidre, segít téged.

Felkínálja neked a lelked az impulzust,

adja hozzá a szíved az életed ritmusát,

 a gondolkodó agyaddal eldöntötted,

mi jó neked most, az emberiesnek.

Hiszen hiába várnád, hogy mások

meg is értsenek téged, attól, hogy

te érted már a miérteket, azáltal

végzed az emberies feladatod.

Alkalmazkodni tanultál meg

talán legelőször, a magzati

szakaszodban, hiszen mi

lett volna veletek, ha

te azt nem teszed.

Érezted, te is hogy ki

vagy szolgáltatva ott a

 pocakban mindennek, ami

irányítja a megmaradásod,

vagy a minőségi fejlődésedet.

Ha az anyák tudnák mindezeket,

kimondva is, hát bizony felkészülten

mennének bele a kilenc hónapba,

mint a várakozási szakaszukba.

Ketten vannak ott is, abban a

körforgásukban, nemcsak ő.

A magzatnak mindenféle

jelzésére ráfigyelhetne

az anya, hogy megóvja.

Már ott a kilenc

hónap alatti

időben,

tudja a

magzat,

hol vannak

az ő határai.

Minden arra

figyelmezteti,

amin belül tud

mozogni, hogy

ne tekeredjen

rá a köldökén

a zsinórja jelzi.

Nem ajánlott

hirtelen át, se

túlpördülni a

 határait be

kellene

tartani,

önmagát

hozza bajba,

ha megteszi,

nem nyúlnak

attól a határai.

Viszont, ha a

kívülről jövő

hirtelen

hatások

által neki

a helyzetét

meg kellene

változtatni,

mert arra

nem figyelt

értően senki,

védtelenné

lett ott a magzat.

Figyelj ha a lelked

jelez, hogy nem jól

van az, ne várjad

meg a következő

jelzést, érted szól

az aki akkor hozzád

őszintén beszél, hiszen

te még nem érzékeled,

azt amit ő már az ő elért

szintjén a hétköznapjaiban

megél, nem kellene a jelek

mellett csak úgy elmenni se,

hogy nem figyelt fel arra senki.

Fontos porszemek vagyunk mind,

 ha egy fontos porszem elmozdul,

 a hegy is utána omolhat, mert

 az Isten eggyé teremtette.

Jó szerencsét emberek,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval,

azt akinek arra,

van az imához,

már elég esze.

Mert hiába

minden,

ha érteni

sem akarja,

ő azt elvárja,

hogy majd azt

más megoldja.

Nem kibeszélni

megcsinálni,

az oktatáson,

fogalmazom

meg így, ha

addig csak

hárította azt,

amivel lett volna

neki fontos dolga.

Már bocsánat érte,

de elfogyhat az ahhoz

 kapott többlet energia,

ha kibeszéli azt ami

csak rá tartozna.

Mert azért,

adta neki

az Isten,

hogy azzal

ő megoldja,

van az Isten,

ha hiszed vagy

most még nem,

mindent idejében.

A megszületéskor

elvágják a köldökzsinórt,

külön és együtt még, a két

 ember egészséges lelkéért.

Szeretettel. Julamami

Fordítónak születni, vagy fordítóvá válni.

Amikor egy gyermek beleszületik,

a szegénységbe,

egy

darabig,

természetes

számára az.

Megtanul abban,

úgy élni, hogy túlélje,

azokat a nehézségeket,

amikkel más gyermekek

nem is találkoznak,

életük során

sem.

Vannak

gyermekek,

akik ki vannak

kímélve, vagy,

az egyszerűbb

megoldások

miatt.

Nem is

találkoznak,

élethelyzetekkel,

amit mások, szinte,

természetesnek

vesznek már.

Egyszerű lenne,

azt mondani,

a kényelmes

felnőttnek,

összehozza

a gyermekeket,

tanuljanak meg

alkalmazkodni.

Gondolkodjál,

gondolkodjál,

gondolkodjál,

hát akkor, azt

tervezed,

lassan,

óvatosan,

életszerűvé

tenni, hinnye.

Elfogadod az

a könnyebb,

van és kész.

Mekkora, a

tanulni valója,

annak, aki

úgy vállal

fel,

valamit,

amiről,

életszerűen,

fogalma, sincsen.

Nevezzük fordítóknak,

akik, ha megtanulnák, azt,

amit meg és feltaláltam az

emberek tenyereiben,

alkalmazhatnák,

életszerűen.

Hiszen miután,

lejárt ott az idő,

hova tud majd,

visszamenni.

Kommunikálni,

kommunikálni,

kommunikálni tanulni,

így is, felkészülni arra, amit

nem hoztak, mert mást hoztak.

Nem tudok, üzletelni, mert nem

hoztam, a „hogyanját”, tapasztalva

tanulom, a saját bőrömön, mondjuk,

úgy, 26 éve már és még nem tudom.

Ezért, minden helyzetre felfigyelek,

amit már ez ügyben, én is megértek.

Attól, hogy felfogom, hogyan lépnek,

előre ebben sikeresen mások, még nem

lesz belőlem, jó üzletasszony, azt tudom.

Persze igyekeznék, de nem látom azt,

ami nekem, ebben, a segítségemre

lenne, nekem kell tanulnom,

hiszen, nem tudom.

Lassan, óvatosan,

engedem át a

hatásokat.

Attól viszont,

nem lesz a sajátom.

Így jártam, mondhatnám,

van valami, amit nekem adott,

a teremtő tehetségnek, ah. Élni

vele úgy nem tudok, hogy át is

menjen és meggyőzhetők,

legyenek, akiknek az lenne,

a dolga, a lehetőséget adják meg.

Én értem, a miérteket, ők meg csak,

mondják a magukét, a tanulás helyett.

Nincsenek, kapcsolódási pontok sem.

Tudom, ha nem érdeke annak a körnek,

akik sok minden, vagy mindenek felett,

döntenek, nem haladhatok előre, ah.

Tudomásul is venném, mást is,

csinálok már, időközben,

viszont, most nem boldogulok.

Keresem a kapcsolódási pontot.

Ha, a saját jó minőségű életemet,

nem is tudnám, megteremteni, akkor se,

várja el tőlem senki se. Nyugodjak bele, majd,

a következő generáció megoldja helyettem, mert

 az, nem megnyugtató, nem elfogadható számomra.

Aki úgy élek, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít.

Szívesen tanulom meg, de azt, ami, életszerűen, működik is.

Azt viszont, ne várja el tőlem, senki, hogy becsapjak, másokat.

Mert számomra az, ha átlátom, kihallom, megérzem, a gondolkodó

agyam, fordítja, működőképesen, nem azt jelenti, csak nekem legyen.

Nem élhetek úgy, hogy nem érdekel, kinek rossz, kinek nem, ah, csak

nekem jó legyen, azt meg, ugyan, minek nevezzem, azt a, hinnye már.

Ha, a fokozatosság kimarad, nincsenek alapok generációsan sem, ah.

Lehetne tanulni egymástól, ki mit hozott többletként, kommunikálni,

kommunikálni, kommunikál, fordítja, a szintkülönbségeket, áthidalja.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok, csak nevelnék,

oktatnám, hogy mások is láthassák, a saját sorsukat, generációsan.

Adjon az Isten, miden földi jóból, mindenkinek, úgy, ahogy, jó neki,

ne legyen erősebb, az irigység ereje, az alkotó energiáknál, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

A szeretet ad és kap, körforgásban van,

megtévesztő a hasonló, se hamissal

sem tárgyakkal, nem pótolható.

Nem szép dolog ám, hamiskodni,

a szeretet mögé jól elbújva, igen

 magabiztosan vakmerővé lenni.

Mindent jól összekuszálva élni,

úgy sem bogozza ki azt senki.

A felszínességekre alapozni,

amire rájönnek, hogy az nem, a

 sajátjuk, már általa várakoznak.

Különös oktatás, nevelés. Julamami

Azért, hogy átláss, kihalljad,

 érezzed meg, gondolkodjál.

Tanuljad megkülönböztetni,

az egyenes érzést a többitől.

Meglátni azt is, a hétköznapi

csodát, tisztaságra vágyik,

s már tesz is érte, a Világ.

Az ember születése után,

nő, növöget, hatások

is érik, ilyenek,

meg olyanok is.

Ha más hatások

nem érik, csak

ugyanazok, biza

nem tud váltani.

Azt hiszi, nincs is

 másik, csak az, amit,

nap mint nap láthat.

S amikor a tetszetős

új hatások érik, máris

azt szeretné, legyen.

Abból neki is, szinte

a változásra éhesen.

Veti bele magát, nem

kontrollálja, megbízik

abban ugyanúgy. Mint

addig is, amiben volt, mást

nem is tehetett, másik nem volt.

Felelős vagy önmagadért, minden

olyan döntésedért, ami megváltoztatja

az életedet, mert azzal változik ott és az

is, amire hatással vagy, a döntéseid által.

Ismerete nélkül, belepottyanhatsz, bármi

olyanba, amiből csak nagyon nehezen,

vagy egyáltalán nem tudsz kijönni már.

Kiszolgáltatottja lehetsz egy, időben

ki nem mondott nemnek, tovább

burjánzik, anélkül, hogy tudnád,

mi volt, megteremtve mögötte.

Beszutykolodhat, a neved, úgy,

hogy az addigi sikeres életedet,

lefele viszi, pedig azt jól végzed.

Nézz mögé időben, kontrollálj

mindent, mielőtt elhinnéd.

Vannak akik a segítő szót,

használják fel mindezekre.

Pedig önmagukon, segítenek,

csak vele, a többiek nem érdeklik

őket, viszont ismerik, az embereknek

a hiszékenységét és a túlzott bizalmát is.

Nem is gondolnak azzal, három éve annak,

hogy a jó energiákba bekerültünk, minden a

felszínre kerül, amit hamisnak terveztek el.

Az egészséges körforgás, már csak ilyen,

nézz magadban is szét, látod milyen szép,

a lelkednek tiszta a tükre, így érkezünk le.

Ne árts, ne bánts, magadra is vigyázz, téged

sem pótolhatna hidd el, ugyanúgy senki más.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

 

 

szeretettel. Julamami

 

 

 

Az életet lehet játékosan is élni, viszont nem játék az, ha

a többiekre, kiüresítően hat az, amivel csak eljátszanak.

Felvállaltam, teszem hát naponta, tisztelettel vagyok,

oda is, ahol azt is kapom, van bőven tapasztalatom.

Van aki tudja, van aki majd megtudhatja, a

 saját idejében, szerintem van az Isten.

Megszólítanád, jól gondold meg,

ki tudja, mi lehet belőle,

mire véli,

az élet nagyot tud alakítani.

Amikor amit mondasz, nem érti,

nem kérdez vissza, csak

nyugtázza. Vagy kapásból hárítja.

Nem érti,  nem tudja hova tenni,

a másik biztosan

be van buggyanva,

úgy nyugtázza.

Van úgy is, hogy

hú de laza, a többieket

simán, üresben, bekategóriázza.

Elhiszi magáról, ő  a megmondója.

Nem fejlődik, ugyan, hogyan, meg

minek, amikor elérte azt is már,

amivel dolga nem is lehetne.

Elbeszélnek

egymás mellett,

olyan mintha

beszélgetnének.

Fordítókra lenne

szükség napi szinten.

Az egy szinten  lévők

értik  egymást, hinnye.

Talán érdemes lenne,

megtanulni azt is,

amit a többiek

már tudnak, azt a.

Mindenki és minden

hat, az nem mindegy,

a szándéka milyen.

Ha nem tiszta az amiért,

jelzem, vissza is hathat az.

A tapasztaló kommunikálna,

mert érzi, van miért kérdeznie.

Segít-e feloldani azt, mert mi lenne, ha egy

védtelent magára hagynának és hozzá fordulna, ah.

Tudna-e mit kezdeni vele, vagy csak, odébb menne.

A elmélet már kevés, a hétköznapok megértéséhez.

Ismerem mint a tenyeremet, én igen és te miért nem.

Lerajzoltam, oktatom, nevelek általa, palló a két oldalra.

Egyenként születtünk, két oldalunk van, vannak akik már,

emberi nyelven tudnak, mások jól kommunikálnak, elbeszélnek.

Ha nem azt csinálja, amire született, elkallódik a tehetsége, hinnye.

Persze lehet úgy is, hogy berakják üresbe, szabadon felfele, onnan

néz mindenkire lefele. Érezni lehet, valami alaposan megemelte, ah,

levezetné hát, úgy csinál, mintha, értékes beszélgetésben lehetne.

A pénznek is van hozzá köze, igen furává lesz, ah, olyanná teszi,

azt aki nem örökölte, se nem a saját munkájával teremtette,

mert megtehette, hát kiszolgálta magát belőle, hinnye.

Azoknak játszik, akik látják, nincs otthon abban,

a bocsánat akkor hat, ha nem éppen ártás az is.

A valóságban élek, arra vagyok hangolva, a sorsok

fontosak számomra, generációs feladatok vannak.

Nem mondhatja senki, hogy tapasztalatlan lennék,

lenne mit oktatnom, hogy ne maradjanak sokan

a múltban, lépjenek a saját életüket éljék meg.

Milyen furán körbejárják, ki nem mondják,

 mindenki látja, érzi, aki gondolkodva éli

az életét. Értem én, csak inkább tartsák

meg kérem szépen, ne rakják ránk hát,

ilyen erőteljesen, áthatóan az ürességet.

Bár érdekes lehet ez is, gondolati ébresztőnek.

Miért ne tanulhatnák meg, hogy megértsék a többieket,

hátha az megérintené őket és a többieket is hasonlóképpen.

Mit engedek  meg magamnak, most nem is vicceltem, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból akkor és annyit ami a legjobb.