Tíz éve írom  a napi gondolatom… 2021.04.10. Web  –

tenyér, az életszerű tiszteletről és az emberi méltóság

megtartásának a létező belső kontrolljáról szól. Julamami

2016.04.10. írtam és azóta hozzá is írtam.

Magyarország, Édes Hazám Csodaszép, hova

mennél, hiszen, a nekünk is jóval még meg sem jöttél.

Prevenciósként ennyit szeretnék ide leírni ébresztőnek.

Magyarország az én Hazám, ide szült engemet az Anyám!

Ha nem érti, hogy miért lenne szükséges a  tehetségemnek

megfelelően is jól vigyáznia reám, ah, hogy egyszerűbb  legyen

bánni velem, majd befékezve véleményeznek engemet, hinnye.

Magyarországon  a 26. éves tapasztalatom szerint nagyon sok

intelligens, okos gyermek született, generációs feladatuk lenne.

Ha tudnák a szülők, hogy milyen lehetőségekre lenne szüksége

a gyermekeiknek akik  hozzájuk születtek, tán tennének is érte.

Tartásos önismeretre, emberismeretre épül az alapja az Online

sorsolvasásomnak, aki tapasztalta, tudja, bizony hat.

Megigazítja a belső lelkes,  szíves, gondolkodó

tartásunkat, s ha még nem mentek mellé

nagyon az egészséges körforgásuknak,

visszaigazítja a belső kontrolljukat.

Amit teszel másokért,

egyszer körbeér,

s teszik a jót, nem

 biztos, hogy ugyanúgy, de neked is jó az.

Az is megtörtént nem egyszer már, hogy

 alkalomadtán azt, a szeretteid élik majd meg.

Tudod-e, hogy az amit teszel mások ellen,

holnap ott lehet már veled szemben,

 megéled nem sorsszerűen.

Gondolkodva,

emberségesen élni jó,

jó embereknek való, hahó.

Emlékszel még a szeretetre,

 a tiszta adni tudó, lelkes, szíves, eszes,

nem a magamutogató szeretetre.

Nézz mélyen a lelkedbe,

ott lakik az benne.

Nem

tartozom,

 se ide, sem oda, a

 Hazánkat megbecsülve itt vagyok benne,

 ahol tisztelnek, szeretnek, oda adom a tudásom.

Adni születtem,

vagyok létezem,

keresem az esélyemet.

Nyugdíjas nem lehetek,

mert nettóból aprópénzes, van

 tapasztalatom jó és sok. Keresem,

merre, hol lehetnék olyan helyzetben, a

  tehetségemből eredő jót hol oktathatnám.

Megüzenték, itt nincs szükség arra, se rám,

hogy az általam feltalált emberies nyelvet,

a születési helyemen is közreadhatnám,

az arra igényeseknek bemutathatnám.

Aki nem elég pénzes az nem számít, hát,

hogy jönnék én ahhoz, hiszen lelkes, szíves,

gondolkodóként elfogadottan a szülőhelyemen,

 az első 7 évben voltam, megtettem amit tehettem.

S tettek róla az irigyeim, hogy már látható se legyek,

azóta nézhetik azt ami van, minek a megelőző önmagam.

Az Isten mindenkit oda tervezett, ahol a legjobb helye van,

fut szalad, minden jóról, szépről, tapasztalhatóról lemarad,

nem fejlődik általa a térlátása, összefüggésében sem látja.

Vannak akik vezetni születnek, generációsan azt hozzák,

vannak akik a  saját Hazájuk hasznára feltalálnak olyat,

ami nevesítené őket a Világban, megint egy ugyanonnan.

Ami adott volt, a hivatásom, feltaláltam által, a lehetséges

sikereimet és azt is, hogy megismertek a Világban már megvan,

megkaptam az Isten vigyázott rám. Az éppen aktuálisan döntő,

 a feltaláltamhoz és a tudásomhoz mérhető pénzt zárta el, hát

ismétlésben vagyok, egyéni vállalkozásban hivatást gyakorlok.

Az egészséges körforgásban benne vannak az anyagi javak,

úgy találták ki az életszerűségét az okosak, intelligensek.

A tehetségüket már ismerők, a gyakorlatban tudnák  azt

napi szinten vinni, ha a megfelelő pénzmennyiséget nekik

oda is adnák, nem lennének kiszolgáltatva az akaratnak.

A Világból jöttek, s a hivatásomat az internet világában,

gyakoroltam, a magyarul beszélő honfitársaimnak voltam.

Csoportoknak szolgáltattam, a megfelelő nyelvre fordítva,

mindenkinek meg lenne a helye a tudására alapozva, azt a.

Már gyakrabban látnak, de mindenfélét hallottak rólam,

nem a szemüknek hisznek, inkább a szorgos ártónak.

Hát honnan jött, ki küldhette, milyen szándékkal,

emelték  fel  annyira, ah magáról azt el  is hitte.

Megmondónak állt hát, rendet vág  a nem is

létező sorokban, sablonba rakja mindazt,

ami oly elavult, hogy széthordja a szél.

Ami megmaradt már nem kell senkinek,

abból megtanítanak mindenkit, azt a,

hogyan éljen a hirtelen jött semmiben.

Aki abból amit önmaga teremtett meg,

még nem élt boldogulva, honnan tudja.

Mi lesz a Néppel, ha tudás nélkül ontja,

azt amit elvár, ki sincs próbálva, hinnye.

Alkalmazkodni tudni, alázatot gyakorolni,

a legfőbb  fontossága a tehetségeseknek,

az Isten által jól az vezet, aki arra született.

Az időt sürgetni teljesen fölösleges, csupán azt

szükséges hozzá tudni, mindenkinél más az is.

Hahó, hinnye, mi ide teremtettük a szépeket,

 a jókat, az életünk során, nem várunk mást,

csak ugyanazokat, ugyanúgy vissza.

 Nép idősödő gyermekeként se

 mondjam azt, hinnye, hogy

valakinek van még lelke.

Nem érted, hinnye, ah,

attól tart a lelked,

jól láthatóvá lesz.

Mi lenne, ha

kilátszana,

 az emberséges éned,

akkor, mit szólnának, nem lehet,

hátha nem férnél a zsebükben meg.

Eltérni az elvárásoktól nem  lehet, ah

mert meglátszana, ahhoz nem értenek.

Mivel önmagamért is felelős vagyok,

teremtek magamnak egy építően szép,

magamat is fenntartó, szerény világot.

Várom az új és megújuló napokat,

és a Vevőjét a feltaláltamnak.

Adjam át a Világnak ezt a tudást,

a várakoztatás, a bizonytalanság,

 a motiváció hiánya, az üresedés

folyamata mindennek a gátja.

Ezt a tehetségemből eredőt, az

általam egy napon megrajzoltat,

más oktatni nem tudja, hiába na.

Erős fél év szükséges lenne hozzá,

hogy úgy menjen át a tudásom,

az arra már érettekhez, hogy azt,

 tovább is tudják oktatni érdemben.

Jó napot, kellemes napot,

szép napot kívánok,

az utamon járok, a sorsomat élem,

amit az arra már beéretteknek is kívánok.