Mi szerint, ki szerint próbálod nevelni,

vagy neveli önmagát, érettebb mint

a korosztálya, vezetni született.

Ha a saját veleszületett énjét,

intelligenciáját,

tehetségét,

nem

hagyod, tán,

meg is élni, ah.

A gondolkodó,

lelkes, szíves,

az emberies.

Ha csak azt

erősíted fel

benne, amit

hozott, ah.

Hiányos

abban

lesz,

amit

nem ő

hozott.

Mindkét

oldalunkat

fel lehetne

erősíteni a

“most-hoz”.

Mert

haladni,

fejlődni,

lényeges.

Ha oda

emeled,

fel, abba a

magasságba,

amit kitalálnak

és elvárnak, ah.

Egyoldalúvá,

 csak egy ügyet

elismerővé

válhat, persze,

elboldogulni,
hozzáértés nélkül, úgy,

könnyebb vele.

Csak teljesít és

nem gondolkodik.

Viszont, a

közben

keletkezett

érzelmi hiányokat,

ki fogja pótolni.

Vagy majd úgy

működik, hogy

ő az egyik oldal,

mellé áll, a másik

oldalra neveltnek.

Kiegészítik egymást

s úgy, egészen jól

mutatnak.

Csak

akkor

lesznek,

a hiánytól,

magányosak,

ha rájönnek, belül

úgy is, még is,
egyedül vannak, ah.

Hiányt mutat az, ami

belülről késztetésként

ott van, egyre nagyobb.

Ám, senki sem mondta,

beszélt arról, hogy nem

viszi el, a manó, se a cica.

Neki magának a sajátja,

az is, megjárna, hiszen

azért születtünk meg

egyenként, mert úgy

hívják egyéniség.

Minden nélkül,

egyszerűbb az,

igaz, viszont, oly

könnyűek lesznek,

elviheti őket a huzat.

Mindenki, valami fontos

feladatra született, hozta

ahhoz, a megfelelő fejlettségre

való igényességet és tehetségét.

S megkapja a Hazájában, mindazt,

ami szükséges lehet, a fejlődéséhez.

Gondolkodóként is gondoskodó, ah,

de jó is lenne megélni azt, amit ide mi,

beletettünk a szépből és jóból, hinnye.

Győzz meg legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, se veled, sem ellened, nem

az a dolgom nekem, tapasztaltan érvelek.

Átadnám a lerajzolt tudásomat, mint hidat.

Ne féljen attól, senki sem, amit még nem tud, az

ő idejében a megoldásokat is megtalálhatja, hinnye.

Élhessen, gondolkodó, lelkes, szíves emberiesként, ah.

A tapasztalva érvelőt, nem viszi el olyan könnyen a huzat.

Hiszen aki hallja, tudja, nemcsak, kipörgeti oda, a szavakat,

 lelkesen szíves, a gondolkodó, kontrollálja közben mindazt.

A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzuk rá, ki ne üresedjék,

ne csak szaporodjon a szó, legyen tiszta, a mondanivaló.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

A múlt elmúlt, gondolj, a mára,

a most élhető, jóleső pillanatára.

Ha úgy érzed, megélve is jót tett.

Éppen jókor érkezett, megelőző,

volt az írásom, segített abban az

élethelyzetben. Merítettél belőle,

ihletet kaptál általa, megérezted a

 pillanatot, sikeres, gazdag lettél.

Van akinek ez meglepő,

a hivatásom, oktató,

 megelőzésként, nevelő.

Adni születtünk,

mindannyian, én

teszem is, amióta

tudom az eszem.

Adok és kapok,

így körforgásban

 vagyok, s maradok.

Nem tesz jót a túl sok,

ha azért meg nem dolgoztatok,
vagy, az elismerésre méltó alkotásaitokkal,
a Hazánk hírnevét, nem erősíthettétek.
A szaktudásotok elismerve a Hazánkban, nem lett,
azzal a Hazát nem erősíthettétek.
A saját és generációs

határaitokra is figyelve,
ide bele, aszerint megfizetve
nem lettetek, se emberileg is elismerve.
nem teremthettetek.

 Fokozottan volt szükséges,
arra figyelnetek, hogy kikezdhetők ne legyetek,
s a magatok által felismertek szerint,
a kezelhetőn belül maradjatok.

Oktatással együtt a nevelés,

mindazoknak, akik már értik, miért,

szükséges az, hogy maradnak jóemberek,

a gazdag életükben is, azt a.

Heringes Árpádné, prevenciósként,
Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, prevenciósként,
Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból.Szeretettel a Julamami