Mi szerint, ki szerint próbálod nevelni,
vagy neveli önmagát, érettebb mint
a korosztálya, vezetni született.
Ha a saját veleszületett énjét,
intelligenciáját,
tehetségét,
nem
hagyod, tán,
meg is élni, ah.
A gondolkodó,
lelkes, szíves,
az emberies.
Ha csak azt
erősíted fel
benne, amit
hozott, ah.
Hiányos
abban
lesz,
amit
nem ő
hozott.
Mindkét
oldalunkat
fel lehetne
erősíteni a
„most-hoz”.
Mert
haladni,
fejlődni,
lényeges.
Ha oda
emeled,
fel, abba a
magasságba,
amit kitalálnak
és elvárnak, ah.
Egyoldalúvá,
csak egy ügyet
elismerővé
válhat, persze,
elboldogulni,
hozzáértés nélkül, úgy,
könnyebb vele.
Csak teljesít és
nem gondolkodik.
Viszont, a
közben
keletkezett
érzelmi hiányokat,
ki fogja pótolni.
Vagy majd úgy
működik, hogy
ő az egyik oldal,
mellé áll, a másik
oldalra neveltnek.
Kiegészítik egymást
s úgy, egészen jól
mutatnak.
Csak
akkor
lesznek,
a hiánytól,
magányosak,
ha rájönnek, belül
úgy is, még is,
egyedül vannak, ah.
Hiányt mutat az, ami
belülről késztetésként
ott van, egyre nagyobb.
Ám, senki sem mondta,
beszélt arról, hogy nem
viszi el, a manó, se a cica.
Neki magának a sajátja,
az is, megjárna, hiszen
azért születtünk meg
egyenként, mert úgy
hívják egyéniség.
Minden nélkül,
egyszerűbb az,
igaz, viszont, oly
könnyűek lesznek,
elviheti őket a huzat.
Mindenki, valami fontos
feladatra született, hozta
ahhoz, a megfelelő fejlettségre
való igényességet és tehetségét.
S megkapja a Hazájában, mindazt,
ami szükséges lehet, a fejlődéséhez.
Gondolkodóként is gondoskodó, ah,
de jó is lenne megélni azt, amit ide mi,
beletettünk a szépből és jóból, hinnye.
Győzz meg legyőzni könnyű engemet,
nem harcolok, se veled, sem ellened, nem
az a dolgom nekem, tapasztaltan érvelek.
Átadnám a lerajzolt tudásomat, mint hidat.
Ne féljen attól, senki sem, amit még nem tud, az
ő idejében a megoldásokat is megtalálhatja, hinnye.
Élhessen, gondolkodó, lelkes, szíves emberiesként, ah.
A tapasztalva érvelőt, nem viszi el olyan könnyen a huzat.
Hiszen aki hallja, tudja, nemcsak, kipörgeti oda, a szavakat,
lelkesen szíves, a gondolkodó, kontrollálja közben mindazt.
A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzuk rá, ki ne üresedjék,
ne csak szaporodjon a szó, legyen tiszta, a mondanivaló.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
A múlt elmúlt, gondolj, a mára,
a most élhető, jóleső pillanatára.
Ha úgy érzed, megélve is jót tett.
Éppen jókor érkezett, megelőző,
volt az írásom, segített abban az
élethelyzetben. Merítettél belőle,
ihletet kaptál általa, megérezted a
pillanatot, sikeres, gazdag lettél.
Van akinek ez meglepő,
a hivatásom, oktató,
megelőzésként, nevelő.
Adni születtünk,
mindannyian, én
teszem is, amióta
tudom az eszem.
Adok és kapok,
így körforgásban
vagyok, s maradok.
Nem tesz jót a túl sok,
ha azért meg nem dolgoztatok,
vagy, az elismerésre méltó alkotásaitokkal,
a Hazánk hírnevét, nem erősíthettétek.
A szaktudásotok elismerve a Hazánkban, nem lett,
azzal a Hazát nem erősíthettétek.
A saját és generációs
határaitokra is figyelve,
ide bele, aszerint megfizetve
nem lettetek, se emberileg is elismerve.
nem teremthettetek.
Fokozottan volt szükséges,
arra figyelnetek, hogy kikezdhetők ne legyetek,
s a magatok által felismertek szerint,
a kezelhetőn belül maradjatok.
Oktatással együtt a nevelés,
mindazoknak, akik már értik, miért,
szükséges az, hogy maradnak jóemberek,
a gazdag életükben is, azt a.
Heringes Árpádné, prevenciósként,
Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból.
Heringes Árpádné, prevenciósként,
Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból.Szeretettel a Julamami
