Heringes Árpádné ev. tudományos prevenciós a megelőzésért. A szükséges idő 60 perc 35.000.-Ft. összes bejegyzése
https://julamami.com Heringes Árpádné 74. életévemben, tudományos prevenciós a megelőzésért egyéni vállalkozóként. A nevemen van 2010. év óta a julamami védjegy, a használatát nem engedem meg senkinek sem, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm.
Magam találtam fel és rajzoltam meg, egy napon és egy ritmusban, s azóta is fejlesztem, akár napi szinten is életszerűen jól oktathatóra.
H.Nagy Júlia néven szólítottatok nagyon sokan, sok évig, amikor
bejelentkezéssel jöttetek Paksra a Hergál Házba, sok éve már, hogy julamami néven hívtok, korosodva julamamivédjegyöreganyám.
A találkozásunk alapja a tisztelet, a tehetségemből lett hivatásomban benne van az is, hogy a szeretet szükséges, hogy alapban, ott maradjon a kapcsolatokban és a családokban. S a divatosítottal se, ne múljon el, az emberséges és szakmai szinteken már elérteknek is a megtartó alapja lehessen az emberséges tartásnak, s az emberi méltóságnak.
A tudásomat a már elért szintemnek megfelelően fejlesztem, akár napi szinten most 2026. évben is, ha tisztelettel mondod, megfelelő megszólítás már korosodóként, julamamivédjegyöreganyám.
Jer velem, jó öreg bocsánatot kérek, sírtam már eleget, hát én is, jól megérdemelten, már nevetni szeretnék, ha sikerült ezt is megoldanom. Ah, bocsánatot kérek, hátha még divatos is lehet és megkérik időben, tán a továbbiakban már csak pihenjen, mert látszik, hogy motiválatlan és nagyon elfáradt. Azon a szinten lévők, az elhallgató halogatók, cinkosok, amióta tudják, mert ők már régóta látják. Hát senki sem tiszteli annyira, nincsen olyan, feladattal bíró, ember ott, hogy legalább, az emberi méltóságát megóvhatná. Tiszteletem. Azt, amikor ráébred az Emberlánya, hogy a szolgáltatók közül néhányan, hozzák, éppen abba helyzetbe, amiben vergődve viszi át, a napjait. Így aztán, nem az általam elért sikereimnek, a szintjén, attól sokkal alacsonyabb, meghatározhatatlan szinten, gyakorolhatom, a hivatásomat. Nem akarom elhinni, hogy ugyanazt a hangot hallom, ami után már, a nem tudom, szót fogom hallani. Nincs hova fordulni, hiszen azon a szinten, mind ugyanonnan ered és a megszabott, sablon szerint, mások nem szolgáltathatnak. Azt mondja, a megmondó, felelős vagyok magamért, igen, gyermekkorom óta tudom és azóta is, naponta gyakorlom. Ah, azt a, mostanra már, csupán csak erőlködő és a tudás nélkül lévő, feltűnően, sokat, tévedők sora van és jól láthatóan. Nem ismerik a felelősségtudatnak az energiáját, ami alap lenne, ahhoz, hogy valaki felelős pozíciót tölthessön be. Ne már, valaki mondja meg, mi lesz itt, mire számítsunk, fel tudunk-e, így, készülni rá. Ami éppen felébreszti az Emberlányát, nincs mit tenni, használni az összefüggésében látásomat. Ah, akkor elő, a mindig jól bevált megoldásokat, ha az Isten velem, velünk, kicsoda ellenem, ellenünk. Hát már sokadszorra, kezdem el, amikor ráébredek, a valóságra. Az Emberlánya magából kiindulva, nem ártva, se nem bántva, magamra is jól vigyázva, araszolok, most megint. Segítek magamon, hogy az Isten is megsegítsen engem, nem adom fel, át kell vinnem, a talpam alatt talajnak kell lennie. Hiszen oda lehet minden, amiért eddig dolgoztam, ami szépet és jót megteremtettem. A könnyűben lévőknek, az önmagukhoz, tudásukhoz képest, túl magasan lévőknek, csak a játszótere, azt a. Ah, vagy az unatkozóknak, rongálni való, a Webtenyér, https://julamami.com, az életművem nekem. Hagyatkozom a józan paraszti eszemre, gondolkodó maradtam, mert a sokféle, apróbb, nagyobb sikerről, le nem maradhattam. Hiszem azt, hogy nem ezt szánja, nekünk, az Isten, sem a tartásos, emberi méltósággal még bíró, tudással rendelkezők, meg hát, sok az intelligens és okos, na meg, alapban a Hazaszeretők. A túléléshez szoktam, napi szinten, 2009. és óta írom. Most, a felelősen, hitelesen, végzett sok éves, tanácsadás helyett, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, szolgáltatásnak mondom. Ugyanazt, a saját tapasztalatomból eredőt, a feltaláltam szerinti módot gyakorlom. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, Paksi lakos vagyok. Magyarországon, Vadász u.59. HergálHázból írom, ahol feltaláltam és megrajzoltam, amit, most is, a saját módomon, oktatom. https://julamami.com. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami
Mindent learathat a mondvacsinált tudáshiányosan,
hiszen ki merne kiállni azzal amiben még tagadásban vannak.
Nem tanulják meg, pedig hiányos a tudásuk abban, ah, ahhoz
vannak szokva, hogy sároznak, miközben sározódnak.
Ha csak a kiragadott részleteket nevesíted,
azt támogatod, megjön annak a hozadéka
hozzád is az a saját idődben összefüggésében életszerű lehet.
A tapasztalatom az, így is rajzoltam le, a jobb oldalunkon a racionális
énünkhöz tartozó jelek halmaza van. A bal oldalunkon a lelkes énünk
bizony szükséges lenne már mind a két oldalunkat használva élnünk.
A talajon a két talpunkon állva, mindenki minden tudását beleadva,
a különböző szintjükön lehetnének, értően érintettek és sokan.
Tájékozatlanul, tudáshiányosan kapkodhatsz majd,
ha felkészülve arra még addigra nem vagy, éppen
abban amit a legjobban védenél teszi oda az életed neked is.
Ne akarjad úgy összekeverni a két oldalt, ah, mintha tudnád már,
azt ah, az átjárás lehetséges, igen oktatnám már, ha nem lennék
ennyire elzárva a lehetőségeimtől, a saját Hazámban, hinnye.
Ne vedd el a lelkesedést, a szívességet, a gondolkodó agyakat
hagyjad meg működésükben, jót tesz az a saját Hazánknak.
Mert egy Haza ez csak egy, ha mindig a saját hasznodnak
a lehetőségét nézed, gyakrabban cserélhetnéd máshol
is a szemüvegeidet, az összefüggésében látásodért, ah.
Sírni ma sem árt, felszabadítja a lelkünk belső bugyrát,
sírjál hát, ne szégyelljed, ne túlzottan vonulj el,
ha most felvállalni még nem is mered. Arra
kérnélek, otthon a családodban beszéld meg,
csak akad egy értője annak az erős érzésnek.
Gyere jó öreg bocsánatot kérek, elég gyakran
kérlek, gyere velem, legyél a szószólóm itt is.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
az egészséges körforgás az alapja és érezhető
hol van az egészséges határ, mindenkinél más.
Komoly vakmerőség és nagyon komoly az a
felelősség, amit felvállaltak azzal, ugyan,
tudás nélkül, hogyan tudják, helyezik
vissza az egészséges körforgásba, ah.
Nem véletlenül születtem pont ide,
itt lenne szükség arra amit tudok.
Annyiféle megalázó helyzet
volt már adott, hogy ne várja azt
senki sem, hogy kuncsorgok, ah,
hiszen nem kértek bocsánatot.
Ha majd érintettek lesznek ott,
ahol nem gondolták volna azt,
mivel a megelőzésben otthon
vagyok, érdemben válaszolok.
Vállalják fel a felelősséget értem,
a 70. évemben tudom amit tudok.
Várakozom annak a megértésére,
nem mindent tudhat egy ember,
a tudást, a tehetséget az Isten adta
és adott belőle mindenkinek, hinnye.
A hozzáértők hol vannak, miért nem
vállalják fel, hogy abban is szeretnének
szakemberek lenni, amit tíz éve oktatok.
Vegye meg egy kitűnő üzleti érzékkel és
emberségesként is a helyén lévő adni tudó.
Miért nem felelőse a gyermekek egészséges
felfogásáért senki úgy, hogy tudja mit vállalt fel.
Mert azt vállalták fel azzal, ah, ha kinyitnak egy
tabu területet, hogy azt gondolják az emberek,
azon a területen a tudásuk nem általános és az
egészséges területre vissza is tudják helyezni,
mert tapasztalták, hogy mi az egészséges.
Úgy raktak ki a saját városomból, mint
egy tárgyat, állítólag azért, hogy ne
lássam, nem érdekelt az se mit.
Így kerültem ki az Online
világba és vándorlok,
korosodó tapasztalóként.
Nem várhatok úgy érdemben
segítséget, addig hát sem elmondani,
se megelőzni amit még lehetne nem tudom, ah.
Hát, tíz éve, annak, várakozom, egyedül nem megy.
Hinnye, miért is kaptam meg és fogadtam el, hinnye,
az Isten adta 1999. évében, a beért tudásomért, a
kitűnő megajánlott diplomámat egy akadémián.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,
nem harcolni, ésszel, tapasztalattal,
az egészséges körforgás ismeretével,
érvelek, ha kérdeznek válaszolni tudok.
Tíz év hosszú idő akkor, ha csak egyféle
a hatás és nincs más magyarázata
annak, hogy mi miért úgy hathat, ah.
Ha alapokat nem kap az egészséges
körforgás magyarázata nincs meg hozzá,
csak kimozdítja minden felelősségtudat
nélkül, akkor az mennyit árthat, hinnye.
Mert, ha magadra erőltetsz olyan,
mondvacsináltakat, amik ellen,
tiltakozik minden működő sejted,
hát az is a tied lesz és cipelheted.
Az ember emberségesnek született,
ha a bűntudatra épül fel, akkor majd
lesz egy nagy tömegű zokogó, meg nem
vigasztalható ártatlan tömeg, hinnye, ah.
Van úgy, hogy csak mások után megy,
mert nincs magyarázata az egészséges
működésnek és hol van az a határ, ahol még
nem billent nagyon ki és nem billentették át se.
S menet közben egyre lejjebb sietett, mert nem
érezte jól magát abban, hogy külső hatások úgy
hatnak rá, hogy azok által azt hitte másabb
lett és megállni már nem is tud talán.
Nem magyarázta meg neki
senki sem, hogy nincs
semmi baj, csak
összetett
energiák is vannak.
Erre szoktam mondani,
amikor még időben látom
meg az életében, igyekszem
mondani forduljon szakorvoshoz.
Felelős-e érte valaki is, vagy csak hagyja
mert megállítani nem tudja, ahhoz már nem ért.
Úgy gondolja, hogy a saját védelmére csendben van,
mintha köze se lenne hozzá és hagyja vakmerően, lesz
ami lesz alapon, mert látja a nagyfokú tájékozatlanságot,
hagyja végigmenni, reménykedik a talán nem sorsdöntő.
Mert az már utat csinált magának, vissza nem fordulhat.
Végig kell mennie annak, mert remény az mindig van.
S onnan jön a kezd el még egyszer emberséges,
még egyszer,
még egyszer,
van az úgy, hogy
építően hat az ismétlés.
Senki sem tökéletes, ah,
de a kitartó kiteljesedhet.
A saját döntése a fontos,
nem a rárakott, rábeszélt,
ahhoz hiányzik a belső tartás.
Kitartás, alázat is lehetne belőle még,
akkor, ha ő maga, arra beérve dönthetné el.
Nagyon sok az intelligens, okos, emberséges megoldásokra
született, ha az egészséges jót felvállalni nem mered, nem kérdezed
meg, hogy miért vagyok ebben a helyzetben tíz éve, hinnye már.
Egy emberséges nem csinálhat semmi jót, oktatnám az egészséges
körforgást, mint megelőzést. Hiszen ahhoz értek, papírom van róla,
az Isten adta tehetségemről, az emberek általi tapasztalatomról.
Mivel nem gondolkodott el semmiféle hatásokról, hát azáltal
is csak az erős indulataival sodródott,
nem látott, nem hallott, nem érzett.
Annyira védte magát mindazoktól, amikre
nem kapott sehonnan magyarázatokat, hinnye.
Lassan lezárt mindent, az is megszűnt benne, ami
egészségesen a fejlődését biztosíthatná, hinnye.
Belülről lezárt, már nem fogadta, a jelzéseket
hinnye, ah, nagyon túlmentél már ne csináld,
legalább önmagadért tedd meg, állj meg.
Belecsúsztál, túlzottan bele merültél,
elrugaszkodtál a talajtól is már,
védtelenné lennél. Ha akartad, ha nem, hinnye,
miközben a végtelennek hitt, lehetőségedre vágynál,
figyelj rá, a tartás fontos, végleg egyedül ne maradjál.
Keresd a magadban lévő egészséges emberséges csodát,
ami mindenen eddig is átsegített, én tudom van az Isten.
A napjaidat nyugtázva rendezd el a lelkedben, a sikernek
a megcsináltam érzését, sose feledd el nyugtázni, ne félj.
Addig is amíg nem engednek be azzal amit én az egészséges
körforgásról, a helyes működése szerint, életszerűen jól tudok.
Ah, keress a családodban olyat, aki képes arra, hogy felfogja azt,
ami történik veled, amiért nem lehetsz felelős, csak ne félj kérlek.
Hiszen azt sem tudhatod, honnan jönnek azok a hatások, hinnye,
mi történik akkor és miért az történik, majd csak beengednek
engemet és oktathatom az egészséges körforgást, hinnye.
Hát ne a mondvacsinált csodacsinálókra figyelj,
mert majd olyan csodát csinálnak veled,
hogy azt egész életedben,
megemlegeted, mint terhet cipelheted.
Önmagadon túl ne menj, kontrollálatlanul,
ah, mások mozgathatnak, kényük – kedvükre téged.
Miről beszél, ha nem úgy él, hogy az egészséges körforgást
felismerte, tanult volna róla, s ha majd lekopik az álca,
azt ugyan, az addig mintaként reája felnéző,
gyermekeknek,
fiataloknak, hiszékeny felnőtteknek,
mivel, hogyan magyarázza. Mert ott lesz minden,
egészségtelenné, a napvilágon mindenki számára láthatóvá,
nyilvánvalóvá válva, beérett az energia, bocsánatkérésre várva.
Senki se tökéletes csak az Isten, kiteljesedhetünk a nekünk szánt,
tehetségünkben mindannyian. Más és más úton közelítjük meg,
életszerű, élhető életet keresve, megtalálhatjuk a sikerélménynek
az egészséges erősen ható rezgését. A sorsunkig érve, s azon végig
menve, ott van a hétköznapi történések általi sikerünk, hinnye már.
A megcsináltam érzése, a lelkes énjükben erőseknek is adott, a
racionális énjükben erősebbeknek szól a birtoklás vágyról.
Az egészségesen működő, egyensúlyunkat megélve az
értelmes,
gondolkodó életünkben
nagyon sokféle hatások vannak.
Ami vigaszul lehet mindenre, a Hazaszeretetnek az érzése,
hogy mint az Isten adta Nép gyermekei a Hazánkhoz hűséggel
kitartunk. Mert ugyan ki csinálhatná meg helyettünk azt,
ami a mi dolgunk, hogy jó Hazánk mindig legyen nekünk.
Olyan az életrezgésünk, mint az anyaföldünkké,
hát ki mondhatná, hogy menjünk innen, hiszen
a Népért szól minden. Onnan indul és érkezik oda
vissza az egészséges, intelligens, tehetséges, okos
körforgások adják az értelmét és a sikerélményt.
Megtarthatod önmagadat az emberséges létedben,
vagy vállalhatatlan lehet később mivé lettél. Pedig ott
volt a lehetőséged, ah az alázatot időben ismerjed meg.
Jó szerencsét kívánok, hinnye már, ki ne fogyjon a tisztelet.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
A teremtés ereje, abban is erősítő, hogy az elvégzett munkádnak a becsülete, adjon neked tartást. El tudjál számolni magaddal, hogy képes vagy arra, ami esetleg előbb hullott az öledbe, mint, hogy azt megérdemelted volna. A tudásodat fejleszteni a hétköznapi gyakorlat adja azt. Ha arra már elég érett vagy, naponta, mind a két oldaladra vonatkoztatva. Érdemessé válhatsz, mindenre, arra, amivel se, a sorsodban, sem generációsan, nem lett volna, senkinek, akkor még, azzal dolga. Ah, persze csak akkor fontos ez, ha tartásos akarsz maradni a jólétben, vagy abban, amit lehetőségként, nem hagytál ki, mert fel sem fogtad. Ah, amit lehetőségnek véltél, azt a tartásos éned szerint, akkor még, nem szabad lett volna. https://julamami.com heringesarpadne@julamami.com. Tiszteletem. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergálházból. Julamami védjegy
Legalább ne árts, ha a könnyűt választod,
leépítheti a belső tartásod, azt veszed észre,
elnéznek melletted, akik addig kalapot emeltek.
Ha kibillentenek, mert elhiszed, hogy különb kell,
legyél, mindenkinél, elfog, a sárga irigység, hinnye.
Eluralhat, a birtoklásnak a vágya, pedig neked azzal,
generációs feladatként, dolgod se lehetne, ah, hinnye.
Te is abban vagy, a legjobb, amit tehetségként hoztál,
Nem siettem, nem kapkodtam, rátalálva a saját életritmusomra, abban teljesítettem, megéltem a napi sikereimet. Nem mentem tovább, nem vágytam másra, mint a saját sorsomnak és a generációs feladataimnak, az általam jó megoldásaira. Amikor mindazt, amit a sorsomban hoztam tehetségemnek, megértettem, hiába várnék másokra, nekem, önmagamért, fontos teljesítenem. Láttam gyakran, hogy nem értik miért, nem várakozom, ha nem mondják meg, még nem hangzott el, hova és mikor lépjünk egyszerre, hogy könnyen és jól átláthatóak legyünk. Meg és feltaláltam, valamit, ami eszközéül szolgálhatna, mindazoknak, akik eljutottak, az életük során, a sorsuknak a megértéséig. Korosodóként, Julamami Magyarosan Agyalósan, át szükséges adni mindent. Amit addig megértettünk és amikor, a megcsináltam fázisába kerültünk, sikerélményt adott nekünk. A napi siker érzése, lehet, hogy kicsinyke, dicsekedni semmiképpen nem kellene vele. Hiszen, az eddigi átélt és megélt, tapasztalataim szerint, nem valószínű, hogy bárki is, ugyanabban, az időben, ugyanazt a tapasztalhatót kapja. A sorsomat és a generációs feladataimat, ébresztőként kaptam, azoknak, az elvégzésére, a saját időmet szántam és nem sajnáltam rá, a megfelelő időt. S, megmutatták nekem, a rászánt időmnek a hasznosságát, sok idő volt szükséges ahhoz is, hogy megértsem a miérteket. A gátakat, fékeket, azért kaptam, mert dolgom van vele, nekem, néhol araszolva, máskor meg egyik lábamat, a másik után, a biztos talajt keresve, óvatoskodva, léptem előre. Nem ugrálni születtünk, hol csupán tépelődni tudunk, hiszen előre egyedül hiába szaladunk, meg kellene várnunk, a többieket. Gondolkodni is születtünk, a várakozás közben meg el is foglalhatjuk magunkat, megcsináljuk, a magunk megnyugtatására, a saját mérlegünket. Honnan jöttünk, meddig volt az, hogy csak úgy, az egészséges egyensúlyunknak a megtapasztalása miatt lépkedtünk. Mindazokat már a saját tapasztalatunknak tudva, a sorsunknak és annak, egyes állomásának megértéséig, mikor értünk. A saját szintünkért felelősen élünk, az előző generációknak, megadjuk a tiszteletet, nem várunk el se többet, se nem nézzük azt semmiségeknek. Önmagukhoz képest teljesítenek és a következők is várják, a saját mintánkat, mert az lenne a számukra az alap. Vagy követik azt, vagy nem, annak megfelelően, hogy a sorsukért és a generációs feladatukhoz, a saját felfogásuk szerint, érzik-e azt, a sajátjuknak. Mindenki a saját idejében, eljut oda és megértővé is válik közben, hogy a saját sorsukat és generációs feladataikat, más nem csinálhatja meg helyettük sem. Egy eszköz lehetne az, amit fel és megtaláltam, egy napon, egy ritmusban megrajzoltam és oktatható azóta is. A hozzám megérkező és azzal engem, megtisztelő, embereknél, tapasztaltam meg, a Tenyérolvasásuknál. Összefüggéseket láttam meg azután, mindazt, ami már a saját felfedezésemmé és oktathatóvá vált. Mivel valószínűleg, még csak kevesen értik, úgy, hogy rájöhetnének, ők maguk is oktathatnák tovább. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, által tervezem oktatni, keresem a lehetőségeket, a csoportos oktatáshoz. Anélkül, nehéz rájönniük, hogy képesek megtanulni úgy, hogy tovább vigyék és adják aztán többeknek is, át. Ezt a nem hétköznapi, de nagyszerűen megélhetőt, az egyszerűben is jól működőt, ami az élhető életünkből, a sorsunkká is válhatna, most bizonyára, sokunknak. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, hátha lesz kedve hozzá, mindazoknak, akik rájöttek, hogy az is lehet jó eszköze, a saját lelkes és szíves, énjüknek a megismerésének. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Tiszteletem.
Az emberieseknek a sikere a segítés, a
pénzre a megélhetésükhöz van szükség.
Ki ebben ki meg abban lesz jó, tehetséges,
aki még nem tudja, kérem tanulja meg.
Ugye nem valami végszók lettek,
a megelőzés helyett, elkopnak
gyorsan az emberiesek, a siker
az éltető eleme a mi agyunknak.
Siker nélkül leépülnek a lelkesek,
kiüresedhetnek a szívesek, ha nem
is tervezhetnek a gondolkodók,
gyorsan lefele, elidegeníthető.
Se halak, se vadak, se jó falat,
mindenen áthúzó ott a huzat.
Ha nincsenek kijelölve azok
az ösvények, ahonnan jobbra
balra nyúlkálhatnánk, gombát
szedve, ne másokét szedjük le.
Ha nincsenek szabadon járható
helyek, ahol mint a saját Hazánkra,
tehetjük le a lábunkat, akkor az érzés,
idegen tőlünk, mi akik ide teremtettünk.
Miért is nincsenek közösen járható helyek,
vállalják fel, ha nem a nép mellett döntöttek,
legyenek jól láthatóak és mindenki tudja azt.
Ha ott időznek, akkor ők is valamiért így jártak.
Vagyunk, létezünk, úgy hívnak, mi a „Nép”.
Akkor legalább tudnánk, látnánk azokat,
akik a jóból valamiért most kimaradtak.
Nem kérdeznek döntenek felettünk,
kimaradunk a jóból így, túl sokan.
Rogyadozók és lyukasak a falak,
benne élnek sokan abban ami
éppen ott megadatik, aztán,
az ember már ennyire nem
számít itt, azt a mindenit.
Jött és önmagát sirattatta,
rákapott a vigasztalásra,
jól azóta is azt csinálja.
Íz nélküli húsneműk,
nem magyarosak,
korán leszedett
gyümölcsök,
nem számít,
csak abból
legyen sok,
ami jól fogy.
Az embernek
lánya már most,
lemond a halról, ha
azt nem a Dunából
halászták, nem olyan.
Az étel íze sem, mert itt
született, ahhoz szokott.
Mondják már meg kérem,
miért gondolják azt,
ha nem kérdezik,
csak döntenek,
az úgy is jó lesz.
Hol és milyen lesz
az amit megszabnak,
nem egyenek vagyunk.
Egyenként születtünk meg,
ha már így esett, különböző
feladatunk lenne, önmagunk
felé és generációsan a sorsunk.
Miért nem kérdezik meg, akik
felettünk döntenek, ha hiába
kérdezik ők, akik elmondják
ott a nehezített életünket.
Hiába mert nem hallják
meg, akik a döntéseket
felvállalták, nem akarják,
tudni a problémáinkat sem.
Eszi nem eszi nem kap mást.
A sejtjeink meg közvetítenék
felénk azt, amit az étkezésünkkel
bekerülve, egészségesekké lennénk.
Ugyan miért nem jó az nekik, ami nekünk
jó lenne, miért lettek ilyen immunissá felénk.
Megtettünk mindent amire képesek voltunk mi,
majd az öregedésünkhöz elérve, biztosítsuk azt,
a minőséget, amit ide beletettünk a Hazánkba.
Miért nem fontos minden ember, aki itt él, mert
ide született, s aki itt úgy él, hogy a Hazája lett.
Nemcsak elvesz, hozzátesz hasznosat helyette,
ki milyen jóban tehetséges azt adja a Hazához.
Beletettünk szépet és jót, azt várjuk kapni is,
amit beletettünk, nem üzletelni születtünk.
Hanem emberiesként teremtettünk ide,
kommunikálva segítve a sorsukat, arra is
kértek, hogy őszintén mutassuk meg őket.
Ha ez és sok minden más fölösleges lenne,
akkor egy nagy gépies üzletelés lenne, s ha
telítődnének, akkor lefele mennének, ha meg
fölfele jönnének, akkor tudná mindenki, most
éppen ők azok akik nagyon éhesek, szereznének.
Tiszteld önmagad, hogy mások is tisztelni tudjanak.
Ha bármilyen magasságokat is értél el, maradj ember.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), ha érted,
hogy érted lenne az is, amit még most nem értesz, tanuld,
hogy jó minőséget adhass abban, amiben éppen most vagy.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
Tiszteletem. Jer velem bocsánatot kérek, prevenciós vagyok a végzettségemet tekintve, a megelőzésben élem az életemet, a hivatásomat gyakorolva, amit a tehetségemmel születetten hoztam. 2022.10.21. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Szolgáltatásom és oktatásom. 2010. év óta, Julamami védjegyesen. A Hazánkba születetten, magyarul gondolkodva és megélve, ezt a nehezet, ami nem értünk szól most. Itt élve, különböző szinteken, most is, amit éppen lehet, vagy generációkkal előbb, innen elszármazva, tán valami, a magadhoz képest, a jó életminőségedet keresésed miatt, nem a születési helyeden élsz már. A Hazánkat hosszabb időre elhagyva éled azt, ami ott adatott meg, számodra, viszont tudva azt, honnan származól. Vagy, küldöd vissza a családodnak, mindazt, amit megteremthetsz egy, másik országban és a jövődet biztosítod ide haza. Ah, ahol lakni szeretnél később, Hazádban is, alapozod meg, ahhoz, a jó életminőségedet, biztosítva, azzal. Itthon nem tudnád megteremteni ugyanazt, az életminőséget biztosítani. Na, hiszen azért mentél oda, ahol most is, arra még a nehéz időkben is, képes vagy. Viszont, itt tervezed, a jó minőségű életeteket, mert a szíved, lelked szerint, itt vagy otthon. Ott, ahol megszülettél, ugyanúgy dobog a szíve, a magyar földnek, mint benned, a Hazádhoz tartozásodat, generációsan már előbb is, megerősítendő erős, megtartó erő az. Elmehetsz, hosszasan is időzhetsz, az arra alkalmas sejted, jelezni fogja, a belső kontrolloddal együtt, hol vagy otthon, ahova hazavárnak, úgy, hogy érdemes oda megérkezned. Aminek az életrezgése, erősebb mint bármi, ami felszabadultságnak az éltető energiáját, adhatja, megtartó erőként, benned. Hazaértem az érzése, a sok apróbb, nagyobb, emberséges, tudással járó, sikerek adják azt. Jobb ha tudod, ah, hát, adni születtünk mindannyian elsősorban. Eltelhet egy idő, vagy sok – sok idő, amire, tán, esetleg, vissza is kapunk belőle, vagy mindazt a jót és szépet, megélhetjük, anélkül is, hiszen én, sokat tapasztalóként, tudom, van az Isten. Ezt nevezem egészséges, emberséges, körforgásnak, ami a tartásunkat adja. S ahova beleteremtettük, a sok jót és szépet, azt nem hagyjuk annál a szintnél lejjebb menni, azt a. Na hiszen azzal, a saját emberséges tartásunk is oda le menne, pedig sosem lett volna ott helye. Mint amit a munkánk becsülete adott, akkor jó érzésként, nekünk, oda bele teremtettük, a magunkhoz képest, jót és szépet. Hiszen együtt rezeg, a boldogulást kereső, szíves, lelkes énünk, önmagukat adja, mindaz, amit bele teremtettünk, a Hazánkba. Isten óvjon a szívességtől és a csak lelkesítő, megtévesztő energiáktól, ha megszoknánk, mindent behatároló energiává is válhatna. Jer velem, jó öreg bocsánatot kérek, tarts ki mellettem, hiszen együtt éltünk át mindent, amit sosem lett volna szükséges, hiszen, már előzőleg megélték, átfájták, nélkülözték, azt, generációsan, a családunkban. Fölösleges köröket futottunk, sok éven át, a semmire várakoztunk, volna, ha nem vesszük észre, hogy mentünk lelefele. Nem akartuk elhinni, azt, hogy ez megtörténhet, a Hazánkban, ahol ennyi az intelligens, okos, jó szaktudású, feltaláló, vezetni született emberséges. Boldogulni akarunk, a saját elért szintünknek megfelelően, emberségesen, tudással és ahhoz, sok – sok tapasztalattal, bebizonyítottan. Itt a saját Hazánkban. Erősítve mindazzal, hogy mindig legyen meg, az a jó érzésünk, hogy a Hazánkhoz mi is, önmagunkhoz képest, adtunk. Ami mindannyiunknak, a saját beleteremtő energiát adó munkájához képest, itt van a Hazánkban értünk is szól az, belőlünk is van az. Mi a magyar Nép is önmagunkat adva élünk itt, most is, sokfélék, más kultúrákban nevelkedve is, megvoltunk egymás mellett, a saját Hazánk vagyunk otthon, most is. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Julamami szeretettel.
Magyarul és érthetően,
most is itt is emberiesen,
mert ti is azért olvassátok,
az is lehet, hogy lefordítjátok.
Biza a lényeg, hogy úgyis átmegy,
hiszen akkor miért keresnétek ezt
az oldalt, köszönöm, hogy olvassátok.
Teljesüljön a sorsotokban minden fontos.
Bocsánat, csak el ne feledd van az Isten,
segít és magamat menedzselem.
Nincs más, egyszemélyes ez,
csak saját magam,
így is megismerve
önmagamat, adom át
másoknak a tudásomat.
Mond, amikor idejöttél és
elhitetted a hiszékenyekkel,
hogy te vagy az ő megmentőjük,
s jó alaposan megkavartad a fejüket.
Mi motiválhatott téged, valóban annyi,
nem tudod tisztelni sem az embereket.
Ó, lettél-e annyira neves és pénzes,
amint eltervezted amikor jöttél.
Itt vagytok-e még, vagy elmentél-e,
köszönetet sokan mondanának érte.
Maradtak-e valakik még itt, vagy
mindenkit kiüresítve elmentetek.
Kérlek a hasonlókat vidd magaddal,
ugye nem találkozunk a nevelteddel.
Ó, ha ti látnátok kívülről magatokat,
sírdogálnátok utána nap mint nap,
miután rájönnétek, titeket látnak.
Sok az intelligens, okos, tehetséges,
szorgalmas, jó és tiszta lélekkel élő,
aki most hátrányos helyzetben lévő.
Viszont a Világ gyorsan pörög, nekik
jár már a jó sorsuk és rálelnek most.
Ők nem ártanának senkinek, hiszen
tudják mindenki fontos aki született.
Hát nézz magadban szét, látod-e
milyen szép a lelkeknek a tiszta
tükre, mi mind így érkezünk le.
Persze bocsánatot nem várok,
mindazért amit te nem tudsz,
s megtanulni sem fogod már
több rosszat itt ne tegyél hát.
Azt a jót szeretném, amit ide
beletettem egész életemben.
Mond, tudod-e ki vagy te és
magadat megismerted-e,
ha van, a tartásodban
megmaradjál,
ki ne billenjél.
Mert rögvest,
kikezd téged is és
alacsonyabban tarthat,
csak fejlődni nem tudó-e.
A kibillentben lévő kavaró,
ah, csak évei száma téves-e.
Vagy éppen azon zsengéket
használja fel arra és amire.
Már motiváció mentes,
be nem fejezett,
aki pont arra
várt, mikor
alázhat
téged
meg.
Én
csak
egyszerű
ember vagyok,
magyarul beszélek,
a lelkem, szívem, agyam,
mint alapos hármas vezet,
a Hazámmal is érzek,
fontosak az emberek,
mert általuk találtam
meg a generációs jelet.
Mindenfelől jöttek, én
nem különböztetek meg.
Hiszen milyen unalmas is
lenne a Világ, ha mindenki
egyforma lenne, s ugyanazt
és ugyanarról, ugyanúgy érezne,
ha saját kultúrája neki nem lenne.
Ha nem fejlődsz fel a 2016. évhez,
alaposan le is maradsz, ha másokat
utánzol, hozzájuk igazodva élsz, na
akkor miből merítesz a tartásodhoz és
a méltóságodhoz te. Más ország tudását
veszed magadhoz, bővítve vele a látásod,
mindent megtanulsz amit csak lehet el is
mégy mindenhova, hiszen megteheted.
Mindenkinek el is meséled, hogy bizony
mekkora a tudásod, tapasztaltál itt és ott.
Minden neves téged, már megtanított
arra, amit ő tapasztalva megtanulhatott.
Működik is ott ahol született, ahol élve
benne van a saját Hazája rezgésközegében.
Nagy tudásúnak érzed magadat, hiszen nem
akárkik által tanulhattad meg mindazt, amit
a Világban már tudhatnak, el is mentél oda érte.
Most rohannak hozzád isszák a szavaidat, hiszen
mekkora tudás lehet benned, hisz elmentél érte
és magadhoz vetted, odavannak, Istenítenek.
S gondolod-e, hogy bizony, az mások kultúrája,
azt erősíted, nem a saját Hazádat, s kultúráját.
Azután amikor adod át azt magad szerint, ami
nem a te hozott, sem belőled eredő tudásod és
fáradsz tőle, de kár, hogy annyian nyüzsögnek
már, hogy nem hagynak élni sem ah tégedet.
Ráébredsz egy reggel, nincs benned még
igazán átható, érezhető Hazaszeretet,
sem alázat a különböző emberekhez.
Elfáradtál kimerülten sorba is állsz majd
reggelente, hogy feltöltsön valami éppen
aktuális szöveg. Valaki lelkesedve meg is
alkosson az aktuális naphoz téged, téged,
téged, s elveszítsed vele az egyéniségedet.
Ki és mikor mondta neked, hogy nem fontos
a család, a szülőd, a testvéreid, a tanítóid, az
emberek, akik körülötted élni próbálják saját
életüket, már amit hagytak nekik, amit lehet.
Nem is tartod fontosnak a belső tartásukat, se
az emberi méltóságukat figyelembe sem veszed.
Legyenek veled rendesek, miért legyen jó nekik,
hiszen téged mások már nem érdekelnek.
Kitalálsz valami szerinted
számukra igen-igen fontosat,
ami mindenkire hat, hát ideje
beállni mögétek a sorba és ugyanazt vallani, nem
is fontos nekik már, az eredetit se megtapasztalni.
Majd úgyis megmondják ne fáradjanak, gondolkodni
ők maguk, a sokat össze tanultak fognak, hiszen ők
tudják már mi a jó, a szép, a fontos és az arányos is.
Ne zavarják őket holmi egyéniségek, se gondolkodók,
még azok se, akiknek a hivatása, arra születtek meg.
Magyarországon szült az anyám, itt neveltem fel,
iskoláztattam is magamat abban amit fontosnak is
tartottam, ahhoz amit tehetségként a születésem
által hoztam. S amikor arra beértem már emberileg
gyakoroltam, s a hozzám érkezőktől tapasztalatként
megkaptam. A Különös oktatás, nevelés tréningnek az
azóta általam oktatható anyagát egy reggel lerajzoltam.
Egyszer azt is mondták nekem,
egy olyan helyen ahol nem vártam
volna, hogy jól jegyezzem meg, nem
lehetek próféta én a saját Hazámban.
Na az nem is, de hiszen már ott is voltam,
tiszteletet, szeretetet is adhattam és kaptam.
Egészségesen adtam a tudásomból, s alig várták,
néhányak, hogy végre elgyengülve legyek,
hiszen belenyúlhattak abba amit azáltal már,
végig vinni nem tudtam, megüzenték, feladtam.
Arra nem is gondolhattak, hogy az én tapasztalt
tudásom odáig elért, hogy megoldom és folytatom.
Egy magasabb szinten, az online Világa amit azzal
ijedtemben megismertem, erősödhettem időben.
Ezt akarták ez lett, én megerősödve is csak egy,
ők meg sokan vannak ott abban már valószínűleg,
mivel nem magam miatt kerültem ebbe bele, nehezebb.
Így jártam az irigyeim által, s azóta ők nagyon fontosak itt.
Nemcsak az én kiváltságom lehet ez a helyzet, bárkivel és
bármikor meg is történhet, ha valamiben gyakorolhatja a
tehetségét itt, mert nincs rá jó minta, hogy vidd végig azt
amit hoztál, hogy ne csak magadra, de másokra is gondoljál.
Nem ismerik a saját generációs jeleiket, se a feladataikat, mert
aki azt már felismerte, az hat a saját életére, a sorsát éli azóta.
Mindenki hozott ám tehetséget valamiben, addig nincs készen
amíg nem ébred rá, hogy miben boldogulhatna a legjobban,
azt kellene gyakorolnia aztán, s hozzátanulni amit nem tudhat.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, én nem harcolnék veled,
de ellened sem, ide is, az ingyenes reklámokkal élve is segítőkért jöttem, hátha megérzitek a fontosságát. Az Általános műveltséget növelő ( Tenyérolvasó) tréningnek, mint a generációs feladatnak.
Ne árts, senkit se bánts, de magadra is vigyázz, nem pótolhat senki más, az eredetire, az igazira, a természetesre, a fejlődésedre adjál.
Legyen szép ez a nap, ha szeretettel, tisztelettel vagy, hát azt adj.
2022.10.20. Tiszteletem. Én a valóságot élem, nem engedhetem meg magamnak, hogy álmodozzak, lépésről – lépésre, gyakran csak araszolva, haladhatok, de leginkább, mint sokan mások, várakoztatva vagyok. Hazaszeretőként, élem az életemet, amióta már tudom, a hivatásomat azért gyakorlom, hogy szolgáljam a szolgáltatásom által, a tudásommal járó alázatommal, mindazokat, akik megtisztelnek és azért, hozzám fordulnak. Heringes Árpádné, Julamami védjegy, ácsmunkával nem foglalkozom, mégis ott van Julamami védjegy alatt, a facebookon, / kérem törölje le/. Nem engedtem meg senkinek sem, hogy használja a Julamami védjegyemet, se azt, hogy addig menjen, hogy helyettem próbálkozzon, a nála lévő oldalakkal, bármi hasonlónak, az oktatásával. Azt mondták, bérbe adhatom, pont azért, nem tettem meg, mert attól kezdve, már kontrollálni nem tudnám, ki mindenki használná és mire, a Julamami védjegyet. Mivel, szerintem, két oldalunk van úgy, hogy a jobb oldalunk, a motiváló énünk, a bal oldalunk, a racionális énünk. Egyik a másik nélkül, egészséges körforgást nem ad, hiányos marad, jól nem működik. Ki egyiket, más meg a másik érintettségével hozta, a tehetségét, amiből a jó szaktudása, a hivatása, által, annak a, legmagasabb szintjét elérhetné. Mivel még kevesen vannak tisztában vele, hogy ami, úgy van tálalva, hogy lehet, ha felismerné mire van a belső kontrollja, azáltal se, nem menne ennyire mellé. Mivel, a belső tartásának, az emberies, jelzése által, már tudná, hogy nem szabad, azt elhinnie. Ami annyira erősen hatott, akkor ott, jól kitalálták, remekműként, annak megfelelően tálalták. Na meg, azt gondolta, ha másoknak szabad, akkor, miért pont neki, lenne gondja, ha merít, magának, belőle. Hiszen, azt hallotta, a tudás hatalom, óvatosan, csendben, halkan súgom, a tudáshoz, a megfelelő alázat is, fontos lenne most már. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, sose lehet tudni, ki mindenki lett már, hatalmasnak tudva magát. Ha tisztelet, nincsen benned, nem várhatod, hogy csupán azért, mert azt gondolod, hogy neked azt is szabad, azért majd hajbókolni sokan fognak. amikor meglátnak téged. Jó szerencsét emberségesek. Én úgy tapasztaltam, hogy a sorsunkat azért rajzolta a teremtő Isten, a tenyerünkbe, hogy azt megismerve, ne térjünk nagyon, kezelhetetlenül el tőle. Tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép, vigyázzunk rá, hogy az adott szó és az életünk, ki ne üresedjék, hahó. Magyarország, Paks, Vadász u. 59. HergálHáz és nem Kiskörös.
Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is tesz mindent érte. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért., prevenciós végzettségüként. Julamami védjegy.
Nincs mit tenni, csak írok feszt,
leírom, hogy a mondataim, a
fejemből kerüljenek ki, most ide.
Ó ha még megelőzésben lehetne,
hogy ne fussanak a zsengék bele.
Azokba amiket a felnőtteknek is
nehéz akkor már kezelnie, hinnye.
Aztán miért nem mehetek oda be,
megelőzésben tenni amit még lehet.
Ők is magukhoz vehetnék ezt a tudást,
hozzáadva a meglévőkhöz, na az aztán.
Van aki feloldani azt nem tudta, magának
okozta, hát nosztalgiázva visszahozza, ő
nem felejtett, vele packázni nem lehet.
Összeállt a pénzeknek sokasága már,
azt egy szarkofág borításával és
lágy betonnal is körbeforgatja.
Se ki se be, a lábát megvetette,
nála erősebb az igazságérzete,
éppen viszi le lelkileg véglegesre.
Valakinek vágyott, a határait fel
nem ismerte, nem tudta, hogy
generációs feladata neki is
lenne, valamivé lett helyette.
Az elhordott hegyek helyére,
a mondvacsináltak hatalmasak,
a mesékből is megtanulhatóak.
Nincs benne a sorsában, de ott a
rossz minta, hát miért ne, leutánozza.
Minél inkább nem szeretnék, annál jobban
akarja, a túlzásoktól kiguvadva, már hazafele,
ártóan jó nagyokat taposva, ott hagyva a sajgó
tehetetlensége, rút nyomát, na, ez itt a mi Hazánk.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, érted,
a sorsok, a generációs feladatokkal összefüggenek.
Bizony nem itt tanultátok azt, ami árthatott nektek,
tán túl korán bántottak először, mint gyermeknyieket.
A lelketeknek ártó mérgeiteket, miért ide eregetitek,
komoly felhővé lehet, s bevonzza az ugyanilyeneket.
Ki mondta azt nektek, hogy elég az, csak önmagatokat
szeretnetek, hogy a nép akikből ez a mi Hazánk lett, nem
számít, ha elértétek, magatokért a hasonlókért tegyetek.
Ha már ennyire ártó az a túl sok szerzettetek, a kiváltságból
csak nektek teremhetett, itt teremtettétek, látszik ártó lett.
Visszafele a hálától esetleg, hogy veletek eshetett ez is meg,
nem lehetne rakni, oda bele ahol talán azért nincs elég, mert
a mindenáron szerzésnél, túlzónál nem működött időben a fék.
S nem beleülni a káosz tetejébe, mint egy rálátó jól fészkelhetőre.
Hálásnak lenni, tán Istenben hinni, embert tisztelni, megtartó erő,
a megelőzésben hiszek akkor is, ha nem látok most lehetőséget.
Nem kophatnak ki a jó szavaink, a tisztesség, becsület, méltóság,
belső tartás, kölcsönösség, segítő viselkedés, a tolerancia, se az
alázat, ezek csak néhányak, a talpalatnyi anyaföld, Hazaszeretet.
Tudom nem kérdeztek, így válaszolni sem lehet, leírom ide azt a
sok hatást, amit összefüggésében nemcsak én élek, mindannyian.
Nem szabadna, hogy a hétköznapokból kikerüljenek mindezek,
legyen értelme a szavaknak, igazat szóljanak, ereje van a szónak.
Tán nem kéne, kénye kedve szerint rongálni a tehetségeseket, az
arra született, tartásos, sorsszerűen hivatásukat gyakorlókat, ah.
Itt a tiszta szó át is megy, nem lehet becsapni a lelkiismeretüket.
Hinnye, azt a, hogy is mondjam csak, feltaláltam valami fontosat,
a belső tartást, emberi méltóságot igazgatja vissza, ha netán tán,
időben lenne, elmozdult volna, megtalálhatja a jó útját, sorsát újra.
Kitartó vagyok, mert másom nincsen mint a tartásom, méltóságom,
a tudás amit az Isten rám bízott, megtartom ezt, amíg el nem adom,
utána átadom, s betanítok erre sok arra érdemeset, emberieseket.
Sokféleképpen jót mondtak, nem tudom magamat rossznak, jónak
igyekszem lenni, de jobb az, csak úgy egyszerű emberiesként tenni.
A nyugdíj helyett az aprópénzből nem lehet megélni, azt a szorzót
próbálja ki, ha biztos benne, 17. évtől dolgoztam egész életemben.
Mellette tanultam, magamat taníttatva, ami érdekelt pont azokra.
Nekem mindegy, higgyék el, hogy mi motiválja az érkezőket, róluk
szól az ittlét, elhangzanak példaértékűek, ha odaillenek, hogy ne
legyen sok hirtelen, ami újdonságként éri itt, akkor egyedül őket.
Csak leolvasom a tenyereiket, nem teszek hozzá és nem veszek
el se belőle, azt mondom amit látok, csak az ő sorsuk van benne.
Magam fedeztem fel, láttam meg összefüggésében, védjegy lett,
igazolták a sorsok, generációs jelek, megérdemelten enyém ez.
Eddig még csak kevesen nem tudtak, mit kezdeni akkor itt vele,
azóta már hallottam tőlük, sok év után visszajeleztek, már élik.
Átfordultunk címet adtam a festésemnek, ami az előlapja lett, A csoda című könyvemnek. Heringes Árpádné. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHáz. https://julamami.com
2022.10.18. Tiszteletem. Valószínűleg, amikor a csősz fütyült, jelezte a többi csősznek azt, hogy hall valamit. Amihez visszajelzett, igen tudja, vette a hanghatást, onnan ahonnan, hallatszott, hogy baj van. Esetleg, egyezményes jel volt az, hogy ne legyenek egyedül, se kiszolgáltatottan, ne maradjanak ott. Hiszen, amit megtermeltek, azért sokat dolgozók, annak a gyümölcsét is, ők maguk szerették volna learatni. Hagyománya is volt annak, megünnepelték, hogy mindenki, aki szerette volna, láthatta, az örömüket szétosztották. Vegyen belőle magához az érzésből, mindenki számára lehetőséget adva, érezze át, annak az örömnek, az összetett energiáját. Nem lehetett csak úgy, az arra már, rákapottnak, kényére – kedvére, ledézsmálni, általuk ellopni, hagyni. Vigyázták egymást, vigyázva a munkájuk becsületét óvták, a hitelességüket, megrongálni nem hagyták. Ha már megkopik, mert nem fejlődhet, vagy nem is volt az a saját szava, egy idő után, kikopik annak a szónak, a hiteles szavaknak, a tiszta ereje, erőtlenül hat az. Nem megy át, nem hallik ki oda sem, ahol az már régóta hitelesen hatott, ha nem fejlődik fel oda, ahol most a nagyközönség arra nyitott. Egy szintre ment le, már nagyon sok minden, nem volt úgy gond vele, nem szóltak érte menet közben, aki azt időben észlelte, nem is tett, azért. Ah, akik kitalálták azt, tudjanak róla, hogyan, mennyire, hat az, negatívhoz adva, natúran megfogalmazva. Át is ment, mintha, a legfontosabb információ lett volna az, érdemesnek tartva arra, hogy annak a létezése nyilvánvalóvá és állandóvá váljon. S, az a különböző szinteken is érinthesse meg, mindazokat, akik arra már érettek, tán fontos lenne, mindazoknak a ellenoldala, már megelőzésben. A fejlődésüket szolgálhatná, azután minden, azzal kapcsolatos jelzés, azon a szinten, amikor egy szó átmegy, az hatogat, hatogatna. Eljuthatna oda, ahol annak az értője, tehetne érte és bizonyára, hatna az még időben. Azáltal, ráhatással lehetne, arra, aki azon a szinten van, akkor is, ha teljesen más a feladata, megérti azt. Még akkor is, ha a másik oldalon, teljesít éppen, az aktuális fejlődéséhez adott, az énjére ható, gondolkodó agysejtje, azt tárolja. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, összefüggésében írom ide is, mint tenném fel, a Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami oldalamra. Mindazokat, az oktatásomhoz megrajzolt oldalaimat, most, még tán időben. Ah, ami a motiváló énem szerint, most éppen, aktuális lehetne, hiszen, van érdeklődés már erre. Azt , a, ha hasonlót találnának, az arra érzékenyek, az általuk, tőlem megtanultak alapján. Hiszen utána, már számukra is leolvasható lenne, tenyereikben lévő, szerintem, lelki térképük. Azáltal, megismernék, van sorsuk és vannak, generációs feladataik, amiknek a felismerésére, most már nagyon nagy szükség lenne. Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj, ha csak üresben mondod, mondogatod, már kimondtad, ott van az, elgondolkodtatja. A, akit megérint, majd a saját idejében, megérti és a magáénak tudja azt. Mehet is tovább, ha hangosan, fütyül, hogy a hasonló érintettségűek számára is hallható legyen, megértsék, átmenjen. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Szeretettel. Julamami
Átfordultunk, a címe a festésemnek. Heringes Árpádné, a Julamami védjegy tulajdonosa.Átfordultunk, címet adtam a festésemnek. Heringes Árpádné, a Julamami védjegy tulajdonosa.
A címlapját a festésemmel láttam el.
Emberséges méltóság, emberi tartás az amit
az oktatásom által meg tud, közben és utána naponta igazítani.
Ah, ne menjen lejjebb a saját szintjénél,
mert ott is ragadhat majd végleg.
Oktatom azt, hogy minden mindennel
összefügg, ah, csak nem mindegy, hogy
közben a szintjét le vagy fel igazítja-e.
Átfordultunk címet adtam neki,
annak is már három éve.
Azóta itt élünk mind,
gyors pörgésben,
ki észrevette,
ki meg még nem.
Ez itt az én Hazám is,
ide szült az anyám,
itt neveltem magam,
itt tanultam meg azt,
ami érdekelt ez ügyben
engem, továbbadnám a tudást,
ha valaki a Hazánkba vissza képviselné.
Nem lehet mindent csak egy oldalról nézni,
mert akkor a többieknek nem lesz lehetőségük,
a saját Hazájukban, csak a maradék résnyi.
Én magam rájöttem, megtaláltam
a saját tehetségem,
amiben nap mint nap,
megélhetem a sikeremet.
Mások is elérhetnék ezzel,
az általam felismert rezgéssel,
megtanulhatnák tőlem a miértekre,
a saját életükre a magyarázatokat.
46 országban olvasták naponta,
150.000 volt a látogatottsága,
hirtelen törölték le, hát ez a
Webenyer. Online lett helyette.
Helyi adót is fizetek,
bár még sem előadást tartani,
sem az oktatási formámat bemutatni,
nem kértek fel itthon engem egyszer sem.
Megyek tovább, miért állnék le,
hiszen még csak keveseknek,
adtam át ezt az összefüggésében látást.
Szembe szeretnék nézni önmagammal,
s az összes beletett energiámmal,
nem adom fel, ugyan már miért tenném.
Ez a tudásom az, aminek a gyümölcsét,
nem hagyatékként szeretném tudni,
eladom a megfelelő kitűnő üzletembernek.
Átadok így hát generációsan, ahogy illik,
általa a szeretteimnek én is valamit,
megtanulni mástól nem tudják.
Miután megvették tőlem, betanítanám az oktatását.
Menjen tovább adjon az arra igényes embereknek magyarázatokat arra, hogy ha szabad, ha nem, ez az alapja a létezésünknek. A szeretet egy olyan energia, amit mással összetéveszteni nem lehet. Ha hiányzik valakikből, hát óvatosan mondom csak, tőlem az oktatásomon kapnak belőle annyit, amitől aztán, adják tovább, oda ahol éppen leledzenek. Túláradás, túlcsordulás, ez egy gépi kifejezés (ember alkotta a gépet is), valami hasonló kifejezéseket találok, akkor amikor az természetes, létezik a szeretet. Igen azzal mentettem meg az emberséges létezésemet, hogy kiírtam magamból nap mint nap, a tíz év alatt, hogy tudjak adni másnap a tehetségem által lett hivatásom gyakorlásával. A gépies szövegeket is lehetne átírni ám emberségesre, hogy akkora különbség tán ne legyen. Amikor úgy fogalmazták meg, talán nem gondolták, hogy sokan eljutnak odáig. Elhiszik, hogy tisztelet, szeretet nélkül, üresben is lehet emberséges az élet. Hát nem lehet, csak csökkent értékben, a kulcsok között az első a tartás, az emberi méltóság, a tisztelet és ki ne hagyjátok a szeretetet. Nem szégyen az, hogy megmaradunk emberségeseknek, leginkább ügyelni szükséges, mint egy kincsre. Ne az legyen a divat, nagyon kelljen vigyázni arra, hogy lehetőleg érzelmet, ki ne mutassanak, ugye van annyi bennetek, hogy nem engeditek divatossá válni (a szeretethiányt) azt a. Tanulni a gyermekektől mindig lehet, tisztán születtünk mind, maradjanak meg az alapvető emberi jogaink mindannyiunknak, éljen a tisztelet, maradjon alap a szeretet. Persze bocsánatot is kérhetek, nekem az nagyon megy, a jó öreg alázatot jól ismerem, köszönöm, hogy létezik, mert megtartott engem.
Elértem odáig, hogy
fel kellene vállaljon engemet,
a tudásommal a saját Hazánk.
Tiszteletem.
Ezt csak én tudom, nekem
adta az Isten, kiteljesedtem.
Adnám tovább itt is,
hogy másoknak
is jó legyen,
megtalálják általa,
az ő tehetségüket.
Hiszen a sorsukat,
a generációs feladataikat, a tenyerükben,
mutatják a jelek
és mindenkinek.
Amikor rájöttem,
hogy a sorsunk, a
tenyereinkben,
olyan mint egy,
csak rólunk szóló képlet.
Megvan a
kiindulás,
ott a folytatása,
közben vannak,
nagyon hasonlók s
ugyanolyanok, csak
másról szólnak a jelek.
Amikor feltárult
előttem,
valakinek
a sorsa éppen.
Sorsolvasóként is
úgy vizsgáztam,
hogy azt,
ami feladat
lett volna,
megtanulni úgy,
hogy azonosuljak is
vele és aszerint nézzem
a lerajzolt tenyereket,
nem tudtam.
Nekem
nem
mondott
az semmit sem,
amit mások másképp tudtak, egyenként, sablonként tanítottak.
Viszont amikor
belenézhettem( odanyújtotta),
valakinek a
tenyerébe,
hát
egy
csomó
mást is megláttattak,
a vonalai, arról az emberről,
hogy lennének generációsan
is bőven elvégzendő feladatai.
Ugyanazok a jelek megjelentek,
itt is, meg ott is,
akkor megláttam,
hogy bizonyos idő
elmúltával, az emberek,
bele is csúszhatnak az ismétlésekbe.
Ami akkor történik meg velük,
ha nem a saját,
lelkük,
szívük,
agyuk
döntései után,
hanem
a mások
szerinti úton mennek. Nem váltanak, mert nem tudtak felfejlődni, a másokat utánzásokkal önmagukhoz.
Mindenki hozott tehetséget, 42 éves
voltam, amikor rájöttem, én ebben.
A sok – sok embernél, mind – mind,
más és más volt amit láttam,
közben megtapasztaltam azt is,
hogy a jelek, mit is jelenthetnek még.
Az mondtam, íme az emberismeretem.
Kezdtem összeolvasni a jeleket,
érdekes volt, mert feltárult,
egy – egy sors róluk, amit,
meg is lehetne élniük.
Egyszerűbb lenne,
mindent idejében,
persze ahhoz
ismerni
kellene
a saját
tenyerüket.
Vagy legalább
egy ember,
egy közösségből,
egy családon belül,
tudna tanácsot adni,
még megelőzésben
a többieknek, a saját idejükben.
Nem össze -vissza
mindenhova
mennének
és kérdeznének, rutinból jövő,
náluk alacsonyabb lélekszinten.
S utána, a kapott válaszok
szerint élnék az életüket.
Arról nem is beszélve, hogy
a kiélezettebbek, tán túlzó információk,
átadása miatt, belenyúlnak ebbe – abba.
Minden hat mindenre és mindenkire,
így egy sablon szerint fura lenne,
hogy mindenki számára,
ugyanaz a válasz jó is lenne,
a tenyereik személyesen nekik,
róluk szólnak csak, a sorsuk abban van.
Odáig eljutottam sok éve,
hogy válaszokat szerettem volna rá kapni,
hogy mit miért úgy látok és mondok, olvasok,
Tudományos Prevenciós Akadémián,
jó helyen voltam ahhoz is, hogy
nagyon sok választ kaphattam meg ott,
szakmailag, az akkor bennem lévő miértek sokaságára.
Be voltam arra akkor éppen már érve, pont időben.
Nagyon jó helyen voltam ahhoz, hogy megértsem,
az összefüggéseket, az érzéseket, a láthatóakat.
Örültem, hogy elvezetett oda a sorsom.
Nagyon sok választ megkaptam ott,
gyakran köszöntem az Istennek azt is,
hogy oda eljuthattam, pont időben tapasztalhattam.
Arra nem gondoltam, hogy engemet is látnak ott,
megköszönték, hogy náluk tanultam,
s kitűnő, megajánlott diplomát kaptam.
Ennek, a tanulási és tapasztalási szakaszában
az életemnek, felkértek rá, s én is helyesnek tartottam,
párhuzamosan amit akkor tudtam, azonos szinten oktathattam, továbbadtam.
Közben sok mindent megtanultam, menedzselni is a tudásomat.
S túlhajtottam magamat, nem tudtam még nemet mondani,
telítődött a lelkem, szívem, a mások segítése közben,
olyan energiákkal, amit feloldani akkor nem tudtam.
Az a kép maradt meg az emberekben, hogy ott a képernyőn,
a lábadozásomról beszéltem, azt már nem feltételezték,
hogy képes vagyok arra és újra lehet még utána, annak tapasztalásával, egyensúly bennem.
Valóban, akkor régen, embert próbálóan beteg voltam,
abból és már másból is kijöttem,
az életkoromnak megfelelően,
egyensúlyban élem most is az életem.
Még meg – meg kérdezik, együttérzésből,
hogy vagyok, most éppen, nem hiszik el,
hogy abból, már sok – sok éve jól kijöttem.
Sokat segített az akkor nekem, hogy
megtaláltam a helyem, tapasztalóként a megelőzésben,
azóta is, aszerint gyakorlom a hivatásomat nap mint nap.
Inkább jönnek még azóta és most is, Online messziről az emberek,
valamiért nem találtak ide még, nem jönnek a helybéliek.
Elkönyveltek, rajtam túlléptek, a jelenben létem
már nem érdekelte őket, a múltba révedtek,
elfelejtettek, tanácsokért máshoz mentek.
Remélem el nem tévedtek közben,
s jól kontrollálható emberekhez járnak.
Én meg kiszaladtam az online világába is,
jórészt ott szolgáltattam, írtam, írok, írok.
Ez időtájt is tapasztalva tanultam,
az emberek nagyon különböző
energiáit nap mint nap tapasztalom,
azoknak a kezelését is megtanultam.
Tartást, méltóságot ad a sorsunk nekünk,
ha felismerjük, a legjobbak miben lehetünk.
Most a 70. évemben már szükségem lenne arra, hogy
képviseljék a tudásomat, vigyék be azt, általam közvetítve,
működésében láthatóan a hitelesítésemet láttatva, a köztudatba.
Majd csak ráébred valaki és képviseli a tudásomat ott ahol most már nagyon hiányzik, az emberséges viselkedési forma.
Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat,
nem mentél sehova a Világ mégis ott van nálad.
Valami fontosat találtam meg és fel,
látom meg összefüggésében,
sokat segített már azoknak,
akik megtisztelnek és hozzám a tanácsaimért Paksra eljöttek.
Nem vagyok és nem leszek riválisa senkinek sem, ezt csak én tudom.
Addig amíg az elavult módszerek gyakorlói is meg nem tisztelnek,
s hozzá nem veszik a saját tudásukhoz, a szélesebb ( összefüggésében) látásukra igényük okán.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék ellened, se veled
sem, most és itt is, a Világban is, az oktatás lehetőségét keresem.
Online, ha magyarul beszéltek és bárhol is éltek a Világban.
Édes Hazám Csodaszép, kérlek, ne menj még, hova mennél, hiszen,
a széppel, a jóval, nekünk még meg sem jöttél. Arról szól a remény,
amit magunkért tettünk meg itt, érted is tettük egyben.
Nem mindegy milyen a lelke, szíve, gondolkodása
annak a helynek ahol születtünk, ahol élünk,
hiszen minden hat mindenre és mindenkire.
Amikor másokért tettünk,
magunkért és generációsan is,
a legjobb tudásunkkal együtt törlesztünk.
Hiszen mi itt születtünk és egyek vagyunk vele, a talpunk alatti anyafölddel,
egy Haza ez csak egy, ha megbecsüljük, nekünk is mindig lesz.
Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból. Szeretettel.
2022.10.15. Heringes Árpádné. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami Ezt azért regisztráltam, mert itt születtem, ide szeretném letenni azt a tudást, amit a közel harminc évnek, az életszerű, napi szinten használható, sokak számára megtanulható, eredménye lett. Ha adni születtél, hát most önmagadért is tegyél, hogy azután már a fejlődésed által, egy másik lehetőségedet, megérdemelten, jó minőségben meg is éljél. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHáz. Napi szinten tanulok boldogulni most is, hiszen nem a gondolkodókhoz kerül, nem a Hazaszerető Népről szól, a Hazánk fejlesztése. Erős akarattal, valaminek végig kell mennie, ami látszik, érezhető, nem magyaros virtus. Nincs hasznára, a fejlődni, jó minőségű életet élni tervezett és azért, a Hazánkhoz teremtett, Népnek. Na nem ajándékba, se szívességként, sem a lelkesedésünk miatt, érett ez, itt mostanra, ennyire ellehetetlenítően be. Nézem az online térképet, mert, Kisköröst mutatja a helyszínemnek, megjelölném, hogy Pakson vagyok, szomorúan nézem, nincs ráírva, Magyarország. Hanem, ahova most sodródtunk, az teljesen idegen tőlünk, azt a. Se tartás, sem emberi méltóság, a kölcsönös tisztelet, egymás megbecsülése, mintha átment volna mindez, igénytelenségbe. A tudásnak, a megtartóan fejleszthető ereje, mind hiányzik belőle, kiüresedést okozva sokaknak. Hiszen ide teremtettünk egész életünkben, mert hittünk abban, hogy ha ide születtünk, akkor megbecsüli azt, a szülőhelyünk. Hozzáadva a tudásunkat, ide fejlesztünk, innen kapjuk meg ahhoz, az eszközöket, mert fontos a saját szülőhelyünk, ami, most, csupán, a lakóhelyünk. Aztán arra ébredtünk, hogy mások jöttek és lett ez, ami, most van, berogytunk, az egyféle gondolatsornak, a csak, egy irányú, akaratos ereje, miatt. Tán, nagyot profitáltak, abból, amit ide ránk raktak, javíthatatlan, nagyon erősen fékező, sablonnak. Ah, éljünk benne úgy, mintha a sajátunk volna, tetszik vagy nem, más nincs, csak ez van. Hiszen szorgalmas Nép a magyar, teszi a dolgát, nem ártana másoknak, se nem használná ki a többieket. Szépen, szívesen, lelkesen, a sok munkánkkal, a tartásunkat is megtartva, egymásnak segítve éltünk itt, sokáig. Nem volt jellemző az irigység, az ennyire nagy hatású ki ha ők nem, a magyar Népre, tudtuk, ki mivel érte el, azt, ami a saját, szintjére emelte. Hiába akarja többnek, jobbnak mutatni magát, az emberismerettel rendelkezők, mind tuják, az csak felvett álca, a valóságot nem lehet elfedni már. Amikor ráébredtem, vannak a generációs jelek, a sorsunkat kiegészítve, esetleg kiegyengetve, tudtam a megoldást is. Tartást adott, a megcsináltam érzésének, a pillanatnyiból lett, ismétlése, annak, az erőt adó, összetett energiája. Azt szoktam mondani, ha valami hiba esett, az életében, menet közben, az oktatás közben, bizony, az elő is került. Már láthatóvá vált, minden, ami a fékeket adta, a gondolkodó magyar Nép számára. A korosodó is, ha más dolga nem lenne éppen, hát köti a sálat, a pulóvert, a mellényt, hogy hasznára legyen a szeretteinek. Ha netán hibát vétene és csak később veszi észre, lefejti azt, egészen odáig, a jó minőségű munkája érdekében. Nem mindegy, mit ad ki a kezéből, mert az őt minősíti, hogy tudja mit jelent, a munka becsülete. Ah, ha már nem tudná felvenni annak, a ritmusát, hát egészen végig megy és kezdi elölről. S közben az is előfordulhat, hogy azzal a tapasztalattal, már szebbet és jobbat, életszerűt is, hozhat majd, abból aztán, létre. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tartsál ki, mellettem, egy egész életre, Hátha másoknak is lesz, a saját sorsuk megsegítése érdekében, jó sorsa, a hiányokat pótólandó, generációs feladataiknak, a megismerése után. A következő generációnak alapot adva azzal, hogy képes legyen, a saját sorsának és generációs feladatainak a megoldására. Nem életkor függvénye az sem, hogy ki mikor érik be, a saját sorsának az egyengetésére. Viszont szükséges ahhoz, a tapasztaltan is fejlődő, gondolkodóknak, az összefüggésében látók tudásának, az ott is napi szintű, megléte. A Hazánkhoz adva, a szépet és a jókat, hozzáértőkkel, ott, ahol azt eldöntik, mire van szüksége most a magyar Népnek. A tudással együtt járó alázat, a napi szintű alkalmazkodás, az emberséges tartás, emberi méltóság, a tiszta kommunikáció, adta, Hazaszeretet nélkül nem megy. Tiszteletem. Julamami védjegy.
Ki mennyit bír el, kinek mennyi adatott, a sorsunk mindannyiunknak megadatott, mást, másképp, más időben, éljük meg, amit lehet. Annak a függvényében, hogy mennyire emberségesen vállalja fel azt, amiért önmagát jelölteti, oda, ahova, talán ő maga sem tudja, hogy képes- e arra. 2022. évben vagyunk, szerintem 8. éve annak, hogy a jó energiákat élhetnénk meg, az időt és a hatalmat, na meg a működőképes párkapcsolatokat, az Isten visszavette. Tán nem kéne, most kimozdulni és megsértődni, tapasztalgatni, ezt meg azt, vagy bárkiket, kóstolgatni, kirakni bármit is, ami személyes, kirakatba. Túl sok a hamis, az álságos, a másoló és viszik mintha ingyen lenne, azt amihez hozzáférnek. Hiszen nincsen ráírva, heringesarpadne@gmail.com, az a hivatalos nevemet erősítőként hoztam létre, a hivatásom gyakorlásához. Több napig hozzá sem fértem, aggódtam, hogy bármit tehetnek vele, mögötte, megtörtént egy másik oldalammal, volt már olyan. Most nem üresedett ki, de a könyveim, a hivatalos számláim a tárhely szolgáltatóimé, a tananyagom, a festményeim, mind ott voltak. Nem tudom, hogy eltűnt-e bármi is, így jártam. Magyarországon lakom, ugyan honnan tudnák, mennyire nehéz itt miden, több millió embernek, akik érintettek vagyunk. Ez a Hazánk, nincs másik hazánk nekünk, sem lehetőségünk, hogy bármiben is, választhatnánk a saját sorsunkat, generációs feladatainkat, tán azt sem tudják, hogy miért is, várakoztatnak. Ki garantálja azt, nekünk, hogy megélhetjük, ebben, a jót és a szépet, amit a Hazánkhoz teremtettünk, amikor azt már igénybe vennénk. Ez ami van, nem szerintünk jött létre, se nem miattunk, ezt a hétköznapjainkban megéljük. Ah, hát, senki sem ad garanciát rá, hogy változik-e valaha is, vagy meddig kell várnunk. A számunkra is megfelelő, életminőségünkre, a az ide teremtetteink, után, a saját Hazánktól megjáró, jóra és szépre. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, jó ízesen, hinnye, má, azt a, nem jól van ez. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van. Tiszteletem.Érintsd meg a sorsod., az első könyvem. H.Nagy Júlia néven. Heringes Árpádné a Julamami védjegy 2010. év óta a nevemen.
Julamami
Gondolkodjál el, ha összefüggésében még nem látod,
ugyan, hogyan tudnád a hivatásod szerint jól szolgálni.
A még és már megint összefüggésében látó, mind a két
oldalát ismerő és hétköznapi szinten azt meg is élő Isten adta
Népet. Tán tanulj, hogy felfejlődj ahhoz a feladathoz amit vállaltál.
Amiért sikeresen jót tettél, azt megélni ne félj…
2016.06.06. – 2021.06.06. https://julamami.com
Nem az én dolgom, hogy rábeszéljelek téged,
téged, téged, majd időben észreveszitek,
van az Isten, ha hiszitek, ha nem hiszitek.
Hinnye miért gondolod, hogy azt amit már
elrontottál, helyetted rendbe hozza más, ha
nem teszel a jóért, szépért mások megteszik,
nem helyetted ám, csupán az emberségükért.
Ugyan ne tessék ám értem aggódni, csupán az
történt velem is mint mindenkivel, aki a saját
sorsát fontosnak tartja, mert helyzetbe lett
hozva, a racionálisba lett beterelve, hinnye.
Hát felgyorsítva szükséges megtalálnunk
a lehetőségeinket, mert van hozzá agyunk.
Ide teszek sokféle bocsánatot kérek, legyen
választék bőven, mert nekem az már megy.
Sokszor alkalmaztam mások helyett oda,
ahol még nem értették volna meg miért.
Nem vártam köszönetet, nem is kaptam,
viszont nem hagyhattam ott a bajban.
Mindent idejében, ha elkésel magadhoz
képest, megtanulni már fölösleges lett,
hiszen másképp rakja oda a sorsod azt.
Régen, biztosan volt legalább egy ága,
generációsan a családotoknak,
akik akkor, volt miben és hittek,
s családon belül is jól működtek.
Alázattal voltak közben a többiekhez,
mert látták, hogy nem egyformák az
emberek, ha egymás mellett is élnek.
S mond, mi lenne a gyermekekkel, ah,
ha nem lenne előttük működőképes minta,
most is van jó, hogy legyen lehetőségük a jó útra.
A fiataloknak, gyermekeknek, a tiszta lelkűeknek,
nemcsak az amit néhányan az éppen aktuálisan megmondók,
most, eléjük mintha egyetlen lehetőségük az lenne odatennének.
Nincsen rátelepedne néhányuk, mert a látszatára adnak, hogy ne
olyan legyen mintha, más nem is lehetne otthon itt a születési
helyünkön, az általunk is teremtett Hazánkban látszatosan.
Figyelnek arra, hogy mindenhol, ne csak ők csak őket
lássák, még ha láthatóan nagyon jól is érzik,
már magukat és sikeresnek hat nekik,
minden pillanatuk már. Nem,
jutna eszükbe sem az,
hogy mi van most velünk,
az Isten adta Néppel most.
Ha nem rájuk szavaztunk,
akkor mi nyugodtan,
sanyaroghatunk.
Nem az van ám,
hogy igyekeznének,
csak azért is tennének,
amiért, majd legközelebb,
szimpatikusak is lehetnének már.
Látszik, csak a látszatosra adókat szeretnék látni, a
helyzeteket ahhoz meg is teremtik maguknak, azt szabad.
A Világban többnyire emberségesek laknak, ha bárhol is vannak,
tudják, hogy vagyunk, létezünk, ha nem is láthatnak bennünket, a
nagy bújócska nem játék, maga az életünk lett, itt élünk, hinnye.
Attól, hogy ritkán lát bennünket, nem szűnik meg az emberség,
a velünk született emberséges viselkedés és nem uralja el, csak
néhányakat a mindent birtoklásnak a lehetősége. Hiszen ha a látszat
azt mutatja, minden rendben és azt őrzik ilyen odaadóan, hinnye
ah. Attól még a gondolkodó agyunk nem hagyott cserben,
megmutatja a természetes lehetőségeket, hiszen akik sok
mindenről kénytelenek lemondani, hinnye, amiért tettek már.
A jó minőségű életükről, amiért ők egész életükben tettek,
mert nem divat már, sem a tisztelet, se a szeretet, hiszen
emberségeseknek teremtett bennünket az Isten.
Naponta elgondolkodunk, hogyan tudjuk
ezt úgy megoldani, hogy amit az egész
életünk munkájával elérhettünk,
azt megoldjuk jó minőséget adó
munkánkkal, hivatásukkal, azt a.
Megmaradjunk emberségeseknek,
nekünk ezt adta az Isten tehetségnek, ah,
hát sorszerűen cselekszünk, amiben hiszünk.
Megtanuljuk menet közben, a sokféle
kultúrának a hatását kezelni, itthon
kiszolgál bennünket az ami adott.
Az Online Világa még megadatott,
amíg össze nem keveredik az a jól
kitalálttal, hinnye már, ezt ne már.
Nem tudja kivárni a saját tehetsége
általi megoldásokkal, ezt választja,
ah. https://julamami.com a védjegyes
domain megvettem tíz éve már és nem
én vagyok az üzletelő, julamani.com,
valószínűleg profik találták ezt ki,
szinte észre sem vehető különbség.
julamami@gmail.com, ah ki használta,
még a nem nekem címzett üzenetek
jönnek rajta, szinte naponta jönnek.
Édes Hazánk Csodaszép, Nagyon
Szépen Kérlek, ne tűnjél el, mert
tán észre sem vették, az Isten adta
Népnek a jóval még meg sem jöttél.
Hát ki vigyázza a gyermekeket és
akik már teremtettek, dolgoztak
a Hazájukhoz adtak sokat, hát
ennyire nem számít már a Nép.
Hinnye, nem tűnhet mindenki el,
hiszen a mozgásterünk mindenhol
szűkre szabott és meghatározott.
Lehet, hogy valamit félreértenek,
ah, ha már mindent elértek, akkor ez minek.
Ha nincs bennük az emberek iránti tisztelet se,
az Isten adta Népért tenni akarásban igyekezet.
Ah, hát kérem szépen és már bocsánatot is kérek,
tessék mondani a fiataloknak, mihez jó minta az,
hinnye, a Julamami mintájaként julamani néven,
üzletelnek, jót tesz az emberséges ismertségem.
Vajon tudatában van-e, elveszi azt amit,
eddig felépítettem, nem ad lehetőséget
nekem abban, hogy magam jöjjek rá.
Milyen módon tudok, ha eljött annak
az ideje, pénzt teremteni azzal amit
az Isten tehetségként adott nekem.
Hiszek az emberséges életnek az
adott időben való lehetőségeiben,
na hiszen akkor miért adott volna
az Isten két oldalt nekünk, hinnye.
Nem hiszek abban amit már látok,
de attól megóvni nem tudom magam,
mert nem úgy éltem, hogy a másokét
használtam volna fel gazdagodásként.
Mivel tíz év nagyon hosszú idő, a 70. van
és nem tudtam elérni a saját Hazánkban,
hogy ezt a különleges egyensúlyt megtartó
visszaigazító megrajzoltamat, betanítva már
oktathatnám. Hát meglátták benne mások
azt, amiért én egész életem során sokat
adtam, tettem, az emberségemben meg
is erősödtem. Eljutottam oda, hogy
megtalálhatnám a saját gondolkodó
agyam által, a pénzkeresés formáját.
Tudom, hogy van az Isten, abban hiszek,
amit feltaláltam, van már a sok sikeres.
Nem várom senkitől sem, hogy igazolja,
hiszen a gyakorlatban, már igyekeznek
gyorsan elfelejteni, jelen voltam, ahhoz
az emberséges megerősítő szavaimmal.
Jól szolgáltattam, a díját kifizették érte,
adok – kapok, a legemberibb feladatunk.
Szégyen, a nyugdíjam 54.000 .-Ft sincs, ah
ugyan, hogyan találták ki, hinnye már, az
egész életemet végigdolgozom alázattal,
mert ez a tehetségem és a hivatásom is.
Csupán annyi lenne szükséges most,
hogy valaki vegye meg és utána
csináljon akármekkora nagy
nyereséget belőle, hinnye.
Mert nélkülem nem
lehet sikerre vinnie senkinek,
mindennek megvan a maga rezgése.
Abból kerekedik ki az a tudás, amit azért
kaptunk, hogy mi magunk éljünk jól abból,
ha körbeért, mindenkinek adatott ilyen.
Nem lehet begyűjteni mindenkiét úgy,
hogy a teremtő ne tudna róla és ne
adná a lehetőségét a korrigálásnak.
Ad a vetéshez lehetőséget is mindenkinek,
a saját tehetségét használhatja fel arra,
hogy ahogy bánt vele, olyanná lesz az is.
A gyümölcsét összefüggésében látja-e,
tett-e érte, tanult-e eleget már ahhoz, hogy
továbbadja mindazoknak akiknek már van
rá igénye, emberséges maradt-e ahhoz.
Különös oktatás, nevelés, Julamami
az én hivatásomnak a védjegye ez.
Én még várom itt a lehetőségemet,
nem adom fel, kivárom itt is a sikert.
Nem tudom elfogadni azt, hogy az
ne járna meg az nekem, hogy a saját,
Hazánkban megtudják, mit találtam fel.
Így nem érhetem el, legalább a miértek,
miért nem és most meg megint miért nem,
érdekli még őket, így nem is képviselnek.
Az ember szívesen és lelkesen született,
fejlődőképesnek,
emberies is lehetne,
ha volna rá igénye.
Mi van ha itt vagyunk,
ugyan mit is képzelnénk,
nem rólunk szól itt semmi,
ha nem tetszik el lehet menni.
De rólunk is kell, hogy szóljon,
jót és szépet teremtettünk ide,
visszavárnánk csak azt, nem mást,
fontos hely ez, nekünk a Hazánk.
Mi vagyunk itt az Isten adta
Nép, rólunk szükséges
szólnia, a jó életünket
itt teremtettük meg,
hova lett a gyümölcse.
Ez is hozzájárulna a
Hazánknak a lelkéhez,
a pénz nem tud ilyet.
Mond, mi a sikerélmény,
neked abban, a mindenit, ha,
előre elrendezted, megfizetted.
Csak annyi az, mindenáron győzni,
megmutatni, hogy te vagy az első.
Ha a szavaidnak igazságtartalma is
lenne, akkor itt nekünk is jó lenne.
Magadon nem próbáltad ki ezt,
szinte csettintésre rendeztél,
át mindent, senki sem
kérdezett bennünket,
hogy nekünk ez így jó
lesz-e. Mintha nem is
léteznénk, a Haza a miénk is.
Tapasztalva élni, tanulni, a kettőt,
együtt is meglehet ám élni, remélni.
Ha a jót, magadnak mind megtartod,
akkor bizony, vele jár a bánat is, meg
ami másoknál sok hiányt okozott.
Mit mondjak akkor, ha nem
hagyod feltisztulni azt sem,
amiben te magad is benne élsz.
S ha majd nem bírsz már el vele,
na akkor te is a jó Istentől kérsz.
Valahogy szükséges tapasztalnod,
akkor van reményed, azt mondom,
a sorsodnak megfelelő tisztuláshoz.
A lelked, szíved, időben jelzi, a hamisat,
a mondvacsináltat, igaznak ne mutassad,
se önmagad miatt, se mások miatt ne tedd,
a hiteleseket te gátolod meg abban, tudod-e,
hogy itt számunkra is jól élhető, jó Világ legyen.
Egyszer fordulsz ki, utána már,
nem győzöd korrigálni, ha nem
teszed magadért meg, hátha
időben teszi a sors, helyetted.
Tanuld meg te, átlátni, kihallani,
gondolkodva a saját sorsodban,
időben dönteni, ne használják,
a tehetségünket a maguk élete
könnyítésére, a kihasználók se.
Megélni te se félj, ide tervezzél,
hogy tiszta sikerélményeket éljél.
Tapasztalásra, tanulásra, segítésre,
teremtettél bennünket embereket.
Kérlek Isten segítsd a szeretettel,
tisztelettel élő, működésükben
tevékeny intelligenseket,
kibontakoztatni a
tehetségüket.
Kérlek segítsd,
a tiszta úton járó emberségeseket,
hogy meg tudják értetni, az életszerűt közvetítve is
magukat, hogy időben legyen még, működni tudjon a fék.
A gyermekedet azért bízta rád az Isten, hogy mutasd meg neki,
a saját és generációs feladatait, ne más életét élje a mindenit.
Ne csak az elvárásokat soroljad, jól boldogulni tanítsad meg,
a gondolkodásra teremtett agynak szüksége van a sikerre, ha
nem lát mást, csak a megvásárolt tárgyak nőnek, azt utánozza.
Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ neked igényes.
Mutasd meg az igazakat, segítsd, megtisztulni a hamisakat.
Kérlek Isten óvjad a gyermekeket, a gyermekien tiszta
lelkű, szívű felnőtt embereket,
hiszen te tudod Isten, a legjobban,
nem egy ritmusban élnek az emberek.
Óvd, hogy a saját ritmusában nőhessen
minden gyermek és a felnőttek,
se a mások ritmusától szenvedjenek.
Néhány nemlétező sablon emléke
nem illik minden gyermekhez hahó,
a gyermekek mutatják mire születtek.
Most még csak kevés felnőtt tanulta meg,
tisztán is látni a gyermekeket, így segíteni sem
tudja, hogy a tisztában is erősödve nőhessenek.
Egészséges fiatal felnőtt életet élhessenek mind,
a fokozatosságot ismerhessék meg, ah, ne csak a
vágyat erősítsék magukban a jóhoz, széphez.
Isten kérlek adj értelmet oda a hol nincsen,
segítsd az intelligenseket, az élhető élethez,
hogy ne mások mondják meg mit tehetnek.
Hiszen mindenki szabadnak született,
s ha már ekkorák lettek a lehúzó fékek,
hát ne sérüljenek tőle azok, akik valóban
vezetni, jó mintáknak születtek a többiek fele.
Isten te nem teremtettél, óriás hiányokat és
krőzusosként felhalmozott többleteket se.
Kérlek Isten mutasd meg, hogyan
fordítható a helyére mindez,
teljesítenénk a sorsunkat,
mindannyian akik
aszerint is élnénk.
Boldogulva abban
amiért megdolgoztunk,
hiszen ez a Hazánk nekünk.
Maradjon meg az egyensúlyunk,
a lelkes, a szíves, a gondolkodó énünk és
a racionálisan felerősödött hatások között.
Mindent megkaptunk a boldoguláshoz emberként,
mások a rezgéseink, kiderül menet közben, ah, hogy
hiába használják fel azt ami nekünk megjárna már,
ha hiányt okoztak nekünk azzal, az is átmegy ám.
A két oldalunk közötti egyensúlyt mi magunk
tudjuk csak, a gondolkodó agyunk irányítja, ah
a teremtő Isten egyenként adta mindenkinek.
Boldogulni tanuljunk mindenben ami éppen adott.
Szép napot, jó egészséget kívánok. Szeretettel.Julamami
2022.10.09. Tiszteletem. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. webtenyer@gmail.com, mert a heringesarpadne@gmail.com, több napja, használni nem tudom, azt sem tudom mi történik mögötte. Azon vagyok, hogy kapjam vissza, mert az, a hivatalos nevemet igazolja. 2009. év óta vándorlok az internet világában, a napi túlélést tanulva. Nem találtam úgy hozzáértőre, hogy hozzá tudná adni, a saját feltalált tudásomhoz, az önmaga által hasonló szinten lévő tudását.
Természetesen, általa is, a napi gyakorlatban bizonyítottan.
Reménykedem már 14. éve annak is, hogy
valaki aki megveszi tőlem, a feltaláltamat és
nem csak, lefedni, elvenni akarja, viszi – hordja,
serényen, vakmerően, mintha ő találta volna fel.
Nem kérdezte meg tőlem, megengedem-e,
vagy mennyit fizessen érte, ha
felhasználná a mondataimat.
Gondolom, jókedvűen
nyugtázza, amikor
gazdagodott
általa.
Vessen
mindenki
magára, ha
a becsapós
szövegekről,
nem gondolja,
hogy csilicsalacsak.
Hahó, ez itt a saját Hazánk,
ide születtünk, a hely a mi
szülőhelyünk. Ha csak,
a régi módokat,
ismerik és
utánoznak és
lemásolhatnak mindent,
ami megtetszik. Akkor mi
marad nekünk, az ide
születetteknek, a néhány
milliónyi Népnek.
Esetleg még egy
lehetőséget,
a sokból,
amit, mi a jóval és
a sok széppel, ide
teremtettünk.
Átfordultunk, szerintem, annak már 8. éve,
én heringesarpadne@gmail.com, ide is, az engem megtisztelő sok – sok ember általi, 30- hoz közeli év, sokat tapasztalójaként írom.
Átfordultunk, címet adtam a föstésemnek.
Ebben, benne van minden, amit azóta, mi
az itt maradt, az egyszerűt megélők,
viszont közben, önmagunkhoz felfejlődők,
egyszerűen megéljük azt amit hagytak.
Ah, mit tehetnénk mást, abban élünk,
ami van, megélve a nagyszerűségét,
azért, az Isten adta, Hazánknak.
Mert, csak egy Hazánk van,
kiállunk mellette, hiszen,
elveszíteni nem szeretnénk.
Ah, ha nem az van, most nekünk,
amit odaadóan, a Hazánkba,
beleteremtettünk, mindig
van megoldás mindenre.
Hiszen az egyenes, az
nem görbe, ha el – el is
tér az egyenestől, mert
nem találja hétköznapi szinten, ah.
Azt, a belső kontrollja, az embersége,
a saját tudása, emberséges belső
tartása, visszaigazgatja oda.
Jer velem jó öreg, tán,
kitartasz mellettem,
ebben is, mert most,
alázattal arra, meg is kérlek.
Bocsánatot kérek, már jó ideje,
nem magamért teszem. Hanem,
leírom, hátha, ide, rátalálnak, ők.
Akik azt már úgy érzik, hogy
a saját idejükben,
elértek oda,
hogy már nem sérülnek bele.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó,
ami által tervezem a csoportos oktatásomat.
Egyenlőre nincsenek hozzá megfelelő,
eszközeim, amit én magam is meg
tudnék fizetni. Nem fogadom
el a szívességet, mert az
nagyon kellemetlen, tud lenni.
Amikor meg kell tanulni, azt a kifejezést,
ami számára mást jelentett, mint nekem.
Nem vagyok és nem leszek üzletasszony,
csak botcsinálta módon, egyéni
vállalkozóként araszolok.
Tán, csupán a nagy
sietségben eshetett
meg velük, hogy nem
adtak annyit amiből, annak
megfelelően meg is élhetünk.
Amit kifele a Hazánk mutathat, azt
mi egyéni vállalkozókként, a lehetőségünkként,
nem ismerjük ám. Hol ide, hol meg máshova vagyunk
sorolva, ahogy kényelmesebb, az éppen aktuálisaknak.
Tiszteletem. A jó gazda, előszőr, ellátja mindazokat, akik azáltal, amit felvállalt, rá vannak bízva. Az intelligenseket, az okosakat, akik itt a saját Hazánkban élve is, fejlődni szeretnének, a gyermekeket, az öregeket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Gondoskodásáról biztosítja mindazokat, akik önmagukat ellátni most, a hirtelen jött, bevezetés nélküli, üzleti világban, boldogulni nem tudnának. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad, a magyar Népnek, mert a tudás ahhoz is nála van. Tapasztalva ismeri a toleranciát, a tudásához megfelelően, alázattal szolgálja azt, amit felvállalt. Lehetőséget biztosít, működőképesen, az életvitelszerűen gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők, a születésükkel hozták ahhoz, a tehetségüket. Annak tudatában, hozzá is tanulták, mindazt amit a tehetségük, ahhoz, tőlük, a tisztelhetővé válásukhoz, elvárt. S aki többre, valakivé válni vágyna, nem vállal, a saját szintjénél magasabb feladatokat. Egy olyan országban, mint Magyarország, a Hazánk. Az általunk, megbecsült, szeretett, gondolkodva gondoskodóan, működőképes, Hazánk. Ahonnan, több kiválóság került ki úgy, a Világba, hogy ott megbecsülést kapott, azért amit feltalált. Pedig ha itthon marad, a Hazánkat minősítette volna, a feltaláltjával, elsősorban. Ah, megértem ám, ha nincs kedve alkalmazkodni, alázatot gyakorolni, meg főleg nincsen. Tiszteletem. Azért ugye tudja, hogy azok szerint kell, majd élnie, a döntőknek is, bizony – bizony, a megfelelő, tudás nélkül már nem megy. Az itt élő, érintetteknek, minden szinten, a saját szintjükön, jóléltben, annak megfelelően, ahogy mutatják kifele. Az Isten adta módon, a gyakorlat azt mutatja, hogy így, vagy úgy, de mindannyiunkra hat, csak másképpen. Egy Haza ez csak egy, eddig megfértünk benne mind, szíves, lelkes, gondolkodók, más és más kultúrát hozók, azt a. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.com
2022.10.08. Ne már, nincs mit te
nni, ha ide születtünk és túl sokszor bonyolódnak az ismétléseikbe, s nem vették észre, hogy mindent, amit akartak, elérték már. Az ismétlésnek, az ismétlése is volt itt, többszőr is, ne már. Az állandó küszködésbe és sehova előre, ah. Emberek vagyunk, akik ide születtünk, a szüleink a sajátjuknál,
jobb életet szántak nekünk. Nem volt, vagy néha kevés idő,
volt, a kérdéseinkhez képest ránk. Rohanó életet láttunk,
a kapkodás elhasználta korán őket. A szélhámosok meg,
teljesen nyugodtan, verték át, ahányszor csak akarták,
mert elhitték azt, amit, a félrevezetőktől hallottak.
Nem akarták elfogadni, hogy vannak
akik, a többieknek a jószándékára is adnak, a munkának,
a becsületében hisznek, nem gondolták, hogy jól kiterveltek
pont azt használják ki ellenük. Ah, láttuk mit jelent, a mások által,
nekik megszabott életminőség és napi munka mennyisége. Amikor
fél éjszaka, az Édesapámék, a csoportnak, a személyeikre szabottan,
kiszámolták, az elvégzett munkájukra a járó bért, reggel, le is adták.
Nappal meg ugyanúgy, dolgoztak, mint a többiek, kellett az a pénz is.
Ugyan mit szólna, most ehhez, ami itt most ennyire, berogyott,
nem értünk szól, a jó, pedig megdolgoztunk, nagyon érte.
Amikor megláttam a generációs feladatomat, adtam a
sorsomhoz párhuzamosan oldottam meg, készen van.
Mégsem értem el azt, amiért ennyit tettek, ők az
előző generáció és magam is, jól megcsináltam.
Valószínűleg, mondana, egy nagyon kacskaringóst,
azt akkor szokta, amikor, a megoldásban volt, mások által, gátolva.
Mindenki összekapta magát, aki azt akkor meghallotta, érezhető
volt rajta, mindent megtett, hát a készen van örömét, át akarja élni.
Ha a bocsánatot kérők, energiája hiányzik, ne rakj rá, mert berogyik.
Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tarts ki mellettem. Mert úgy néz
ki, a rátartiság, a kivagyiság, a gőg, a hatalom után ácsingózás, meg és
legyőzött sokakat, a semmire várakozásban vannak, hát lemaradnak.
2015.06.22. A valóságot mellé rakva, már látható, a hamis is most,
ne magyarázkodj. Csupán annyira vedd komolyan, mint ahogy téged.
Ha arra éretten, van ahhoz, érved, jól jön az, neked hitelesít, egész
életedre, ahhoz, a megcsináltadnak, az energiája is jó minősítést ad.
Heringes Árpádné, nevemen van, a Julamami védjegy, Magyarországon, 2010. év óta. Kérem vissza a, heringesarpadne@gmail.com oldalamat. Köszönöm.
Tiszteletem.
Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó.
Nem tartozom sem ide, se oda, tartozom az Online oktatásra
jelentkezőhöz és akkor éppen az összes tudásommal érte, oda.
Azóta szélesedett a rálátása és már használja az oktatásom által,
önmagának felépített tartását, a saját sorsát ismerve ér a szintjére.
Aminek a következtében rátalál a tehetségére és boldogul benne.
Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ neked, ha már érted,
számodra mit adhat az emberséged, a tartásod és az emberi
méltóságod megtartása, minden körülmények között.
A te neved… 2015.06.22. – 2021.06.22. https://julamami.com
Ez itt a Hazánk nem hagyjuk el, kitartunk benne mellette, ah,
reménykedünk a sok túl nehéz feladata a Népnek kitermelte.
A felelősen is emberséges, hűséges, tisztelhető, hiteles,
a szeretetre is igényes, a sorsát élő, ember a te neved.
Bízom benne, hogy nemcsak elképzelés, létezik is.
Jó vezető akkor lennél, ha akiket érintenek a döntéseid,
annak következtében, minden szinten jól boldogulna a Nép.
Valami kimaradt amikor már azt hitted képes vagy, hinnye,
nem mondta senki sem, akkor igyál rá, ha már van mire.
Attól, hogy fel sem fogod hányan sanyarognak, azok
A tisztelet természetes őre, hogy a lelkes, szíves, gondolkodó éned se maradjon pőre. JulamamiIdeje lenne tisztulni.
Magyarország az én Hazám, a szülőhelyemen élek,
ide szült engem, orvosi javallatra, sokadiknak, az én
Anyám, azt mondják akkor, meg is gyógyult abból.
70. évemet élem, remélem mire betöltöm, eladom
a feltaláltamat, mint Önismereti oktatást. A saját
módszeremet betanítva, sors és generációs jelekkel.
2016.07.07. írtam és hozzá még, többszőr is.
Nem kényeztetett az élet,
sokat tapasztalva nevelődtem fel,
hozzá is tanultam még, ami érdekelt akkor
megtanultam, a tehetségemet meg én hoztam.
Minden láthatóan benne van, az aurákban, egy
ideig tisztán láthattam, nem állandóan ugyanaz van,
amit a tudásunkkal elértünk, a hozott és a tanult.
Látszik már ami látható, a tekinteten átható, ha
nem adod meg a tiszteletet, miért tiszteljenek.
Ha bármilyen magasságokat is értél el, akkor
tudod megtartani, ha a hozzávezető utat, a
saját tudásod által tetted meg. Hiszen akkor
tisztelet is alázat is van kellőképpen benned. Az
én tudásom, a julamami védjegyem nem a tied,
ha túl mégy a saját határodon, a gondokat kapod.
A folyamat nem állt meg, naponta teszem,
megtisztelnek az emberek engem,
tapasztaltan erős lett a lelkem.
Nem tehetek mást, mint
teszem, amit most lehet.
Tanácsot adtam azoknak,
akik megtiszteltek,
tőlem most már,
telefonon kérnek.
Édes Hazám Csodaszép,
nem menj még,
hiszen
nekünk
a széppel,
a jóval még
meg sem jöttél.
Teérted mi sokat teszünk,
maradj meg mindig nekünk.
Amikor megérinted a leged,
a jóban, a szépben, azt éled,
akkor váltanod kellene tán,
neked, neked, neked
és mindenkinek.
Gazdaggá
tehet
a pénz
téged,
de a
tiszteletet,
szeretetet,
pénzen
meg
nem
veheted.
Hol a
hozott,
lelked,
szíved,
agyad
által,
hol
a
saját
ritmusodban
megteremtett,
pénzed által is
lehetsz gazdag.
Mindkettőt együtt,
a hozottaddal akkor
tudhatod magadnak,
ha generációsan már,
a szeretteid is gazdagodtak,
vagy az örökséged megkaptad.
Korosan is alkalmazkodunk,
mert van már hozzá,
gondolkodó
agyunk.
Hiszen
gyorsan
pörög minden,
s ha nem veszed
fel a Világ ritmusát,
hát megnézheted
magadat.
Ah, mert
a múlt
elmúlt,
ha te nem váltottál,
hát benne maradtál.
Felveszi az ember,
a Világ ritmusát,
mert apró
porszem
mindenki,
fontos
része az
egésznek.
Sorsforduló
hallottál-e
már róla,
a saját
kezed,
tenyered
mutatja,
mert
oda bele
rajzolta,
sorsodat,
az Isten.
Nem más
mondja meg, csak,
te magadnak olvasod.
Világgá is szaladhatsz,
ha Magyarországon
születtél, s
ha itt élő,
magyar
vagy.
Itt
a
föld
is úgy
rezeg,
mint
te
magad.
Figyelj rá,
hogy kire
bízod
a
lelked,
kinek,
tárod
fel a
szíved.
Ha túl
sokszor
beszélsz
valamiről,
az beléd ül.
Hallgat,
nem
beszél,
egyedül
dolgozza fel.
Ez azt jelenti,
megtartom
azt az
energiát
a lelkemben,
hiszen szükséges
lesz ahhoz az mind,
hogy erős lélekkel,
lássak hozzá a
következő
feladathoz.
Amíg a feladat
is adott, a
változáshoz,
addig van
jó dolgom.
Viszont,
ha
nincs
feladat
most,
hát
csinálok,
magamnak,
újat,
lapoz,
a
gondolkodó
agyam,
hiszen,
lelkem,
szívem,
az impulzust,
a ritmust adva, a
segítségemre van.
Ne hidd azt, hogy
most akkor itt a vége,
hiszen az a következő
lépéseidnek, az elsője.
Nem állj meg, nézz
jól körül,
mit tehetnél,
ami előre visz,
abban,
amiben
éppen
vagy és
magadért tegyél.
Jól nézd meg, az újat,
még mielőtt mellé
mennél, vinne az ami,
amikor már oda elértél,
magyarázata, az oknak,
okozatnak. Nem az a
megoldás, indulj menj,
bele abba a feladatba,
amibe belerakhatod,
ezt a sok várakoztató
energiát. Ám, előtte,
gőzerővel tervezz vele,
rájössz hova miért vinne.
Amit önmagadért is teszel,
azzal a többiek segítőjévé
leszel, mert a tudás ott van,
benned, az most a te leged.
Kontrollálj, kontrollálj és
mielőtt elhinnéd azt,
amit kifényesítve
eléd is tálaltak,
kontrollálj.
Ha magad
fölé emelt,
az amit
elhittél,
visszafele
a lépéseket
ismerve,
tán már
magadtól is,
rájöhetnél.
Felfordult
az alja,
holnapra,
vagy mára,
láthatóvá
válva,
magát,
a tudását,
maga fölött kínálja.
Lehet, hogy több tudás
van benned, csak
még nem hiszed.
Az élet akkor már
szép, ha hallom a
lelkemben a csendzenét,
ne menj még, hova mennél,
hiszen a jót, nem is élted meg még.
Magyarországról, Pakson a HergálHázból,
oktatom a webtenyer@gmail.com által. Julamami.
A bejelentkezéseteket, hogy megértsétek azt is,
hogy nincs semmi baj sem bennetek, sem veletek.
A sorsotok, a generációs feladatotok mutatják azt,
amit szükséges megoldanotok, helyettetek nem lehet.
Bejelentkezésnek a módja, hétköznapokon és szombatonként,
10.00 és 12.00 óra között, a +36 30 2470 589 vagy,
a webtenyer@gmail.com. Heringes Árpádné ev.
Szeretettel:
H. Nagy Júlia, nevet adta nekem,
úgy 26 éve, az akkor a helyi újság főszerkesztője,
ahogyan az írásaimat, mindet, alá is írtam.
Ezen a néven ismertek meg,
a Tenyérelemző hivatásomban,
s szólítottak úgy, sok évig és nagyon – nagyon, sokan.
Heringes Árpádné a hivatalos nevem, több éve az igazolványaimat,
az autónkat feltörték és ellopták. Azokat ez idáig nem találták meg,
az is lehet, hogy arról ennyi idő után már nem is értesítenek, ah.
Jó egészséget kívánok, az életet tisztelő és szeretetre igényes,
emberségüket a gazdagodásban is megőrző embereknek.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
https://julamami.com H.Nagy Júlia, julamami védjegy, most Heringes Árpádné tudományos prevenciós a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból szeretettel. Magam találtam fel, a Tenyér – térképolvasó és oktató, mint összefüggésében látó vagyok. A megelőzésben hoztam, a tehetségemet, ami több évvel már a hivatásommá lett. Paksról a Hergál Házból szeretettel. heringesa1@gmail.com https://julamami.com +36302470589, heringesa1@gmail.com, 2010. év óta, nevemen van a julamami védjegy, a Logo rajza Gálosi Ádám József alkotása, kérem tartsa tiszteletben.
