2017.03.11. – 2021.03.11.

Vigyázz magadra mondják,

köszönöm igyekszem,

te is tedd azt,

szoktam mondani.

Más nem vigyázhat rád,

honnan tudná te abban

az élethelyzetedben,

mit szükséges,

azzal megtapasztaljál.

Ugyan mit is jelent ez,

nála, nála, nála, nálam.

Emberismeret, sors és

generációs feladatok

ismerete helyett döntés.

Az emberi méltóságukra

hat mindaz most, mert

a racionális szerint van

minden. Ha nincsenek

ellátva, hogy maradjon

meg a tartásuk, ahhoz

képest amit mind

ide teremtettek.

A vállalkozásaikból

tartották el magukat

most életszerűtlen,

megfelelő pénz

helyett a semmit

látják és az igéreteket.

Nekem talán könnyebb,

hiszen magamat neveltem.

Mentem amerre azt láttam,

hogy már előre mehetek úgy, hogy

nem ártok, nem bántok, de haladhatok.

Abban a ritmusban ahogy képes vagyok,

könnyű nem ártani akkor, ha látod mi az,

amiben te már a saját szinteden lehetsz.

Nem megsértődni, más meg másban

érte el a megfelelő szintjét a saját idejében.

Ezért, aki még nincs időben az ő szintjén,

nem érthet téged, mit miért mondasz.

Önismereti oktatás az önbecsülésért.

Átsegíti magát az akadályokon időben,

úgy nem csaphatják be, nem tévedhet el.

Van a másik, gyakran megtévesztő érzés,

 amikor feltételezi az ő szintje már magasabb,

vagy, hogy ugyanazon a szinten voltak megbántva.

Pedig a helyzet az, úgy áll, az ő dolga lenne mindaz,

hogy a másik oldalon se legyen már abból hiánya,

mindenki tudja  azt, van a jobb és a bal oldala.

Ha utána is az egyiket pakolja, mert azt már

jól megszokta, még nagyobb hiányok lesznek,

ott amire még nem gondolt, oda nem teljesített.

Igyekeztem mindent, ami feljött az életem  során

mint általam addig nem teljesíthetőt, megoldani,

amikor már értettem, miért nem tudok haladni.

Szerintem mind a 27. évem tapasztalójaként,

jó tanácsot adónak, nevelőnek, oktatónak,

a meglátásomat igazolják több százszor.

Azok az élethelyzetek, amikor ott van

a generációs jele annak, hogy ő most

hanyadik generáció melyik ágának,

az el nem végzett feladatát kapta.

Sok nehézben volt szükséges az,

hogy megtapasztalva éljem át,

nem számíthattam senki másra.

Nem tudhatja azt senki, mi az ami

felszabadíthatja átélve a lelkes énem.

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”,

ami által mindenki végigéli a múltjának minden

nehezét,  amit addig nem tudott megoldani.

Felszabadulnak azok az energiák amiket

attól  kezdve már tud kezelni az övé lett.

Minden fölösleges feszültségek nélkül,

meg tudják oldani ott a helyzeteiket.

Most éppen a racionális oldalamnak

a kontrollját tanulom, hogy meddig

mehetek el úgy,  hogy azt a kicsit,

amit még képes vagyok teremteni,

önmagamért és azzal generációsan

szerintem magam teljesíthessem.

Próbálkoztak már oktatni amit

nem lehetne, hiszen én nem

engedtem meg, plágium

lehet belőle.

Én szólok

ezzel is

most is,

ne tedd.

Valami

nagyon

fontosat

találtam

meg és fel.

Valószínű,

ha másik

országban

élnék, már

nevesednék

a találmányom

szerint oktatnék.

Hívnának, meg is

becsülnének, hisz

valami nagyon jót

működőképeset,

használhatót

fedeztem fel.

Természetesen

csak az egy szinten

lévőknél egyszerűbb,

a többiekkel is lehet

lassan felépíttetni

önmagukat.

Mert mindenki

magának, maga

szerint csinálja azt.

Személyre szabom,

akkor is, ha csoportos

az oktatás, vagy nevelés.

Tapasztaltan tudom,

magam szerint adom,

a szavakat a helyükre

teszik magukban, mert

úgy mondom, hogy az

át is megy ott rögvest.

Itt vagyok, létezem,

olyan rajzos oktatási

anyagot találtam fel

és rajzoltam meg, amivel

felemelkednek az emberek.

Már a saját szintjükön, önmagukká

válnak aközben, olyan érzés mint a

 hazaértem érzése, egy pillanat alatt.

A gyakorlatban átérezve, kihallva és

meglátva benne, a most lényegét.

A racionális és a lelkes énjük

közötti egyensúly most

nagyon fontos lett.

Az egészségük

felépítéséhez,

megtartásához,

abból tapasztalva,

kiteljesedhetnek.

A nagy emberek

nagy feladatokat

kapnak, mit kezdenének

egy könnyű elvégzésével.

Szintet váltanak, azután már

azáltal  is boldogulni tudnak.

Tisztelettel vagyok.

Jó egészséget kívánok.

Szeretettel.

Julamami védjegy

Aztán mondjad, te milyen módon építed

fel, önmagadhoz, saját magadat.

Miért veszed magadat, annyira

komolyan, hogy nevetséges az.

Az életet élni is szabad, nem

a mások általi sablon vagy.

Megélni már a hivatásodat,

a tehetséged abban hoztad.

Aztán miért is nem veszed,

elég komolyan, a saját

sorsodat, az életedet.

Magamat neveltem

és taníttattam arra,

amit nem hoztam.

Tapasztaló oktató,

nevelő lett belőlem.

Megtanítanék úgy,

oktatni, nevelni vele,

hogy mindenkinek ott

attól ketté álljon a füle.

Nézhetsz gügyének, ah,

ha valahol felhasználnád,

élni fogok a védjegynek a

 nekem járó védelmével.

Már felnőttem ehhez,

élek a lehetőséggel.

Megélem a sikert,

a magamnak járó

egyszerűben és

nagyszerűen.

Ugyan, hogyan

várhatnád el,

a  sarjaidtól, te

adhass tanácsot.

Amikor ők már azt

is felismerték, mi a

módja. Úgy megélni,

nem ártani, se bántani.

Viszont magukra vigyázva,

megélik a jót és a szépet is.

Mindenki tanulhat mástól.

Vajon tudod-e, honnan

jöttél, meg hova

is tartanál.

Vagy majd

megoldja,

az aktuális

furfangosa tán.

Amikor azt el is

hiszi, csak

neki lehet

önmagához

való esze, nem

tartja a többit

tiszteletben.

Hát ott van

mellette, ah,

ugyanúgy ér

révbe azzal,

amit ő hozott.

Hasonló, de nem

az igazi. Vakmerően

feltételezi nálánál se,

okosabb, se hamisabb,

nem is létezhet.

Pedig felfordult

az alja, jól látható.

Ha ismered már a

sorsodat, felfogod a

 generációs jeleidnek,

a fontosságát, tanulsz.

Fejlődsz, oda ahol, vár

a tudásodnak az a tára,

ahol, ami által, lehetsz,

a kitűnő specialista.

Néha nézz magadba,

nem ártana tudnod,

hol tartasz, mit nem

csináltál még magadért.

Úgy meg, mit várhatnának

tőled, a sarjaid, tanácsokként.

Hiszen nincs hiteles bizonyíték,

ami látszik, azt éppen, hogy el

kellene rejtened, hogy ne oda,

vonzzad arra, az ő figyelmüket.

Kétségessé válhat a tudásod,

ha nincs a gyakorlati életed

során, a hétköznapjaidban.

Amikor beült a tartásod,

méltóságod, tudni fogja

minden olyan emberies.

Jó helyen lesz melletted.

Az éretlen szót, hagyd

magadban, nem jó az,

 idő előtt ne arasd le.

A tudás hatalom,

csak a jó és szép

oldalad igazolja.

Persze csak,

csendben

mondom.

Nem is

mindenkinek

szól, a sorsát,

gyakorolva,

megtanulni.

Sikeresként,

a tehetségét

jól megélni.

Önmagáért

tenni, hogy

a sarjainak

ne hagyjon.

Úgy hátra, a

meg nem

oldottból.

Ami mint

nehezék

nem is

róluk

szól.

Nem

lenne

hiány se,

benned,

ha tudnád.

Mi vinne előre,

tégedet, éppen

abban, amiben

vagy, nem is

hiányzik,

ahhoz

semmi.

Hahó, lám

itt a kulcs.

Használd,

ha már

tudod,

mi a

hiány,

hol a

többlet.

Éljed meg.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel, Heringes Árpádné,Julamami

Ha kimaradsz, lemaradsz, ez

 most már, az (éven belüli) állapot.

Tegyed a dolgodat, ami éppen adott.

Ne bánkódjál, ha nem fizetnek eleget,

kérjed, érveljél, ne bántódjál meg.

Hiszen ide teremtettük a szépet,

 jót, az építően hatót, azt várjuk,

ne a nettóval számolják nekünk.

Amit azért tettük bele, hogy azt,

nyugdíjként megkapjuk, hinnye.

Aztán kipróbálták-e, meglehet-e

élni belőle, vagy ez van és kész.

Kommunikálni, kommunikálni,

megtanulni jól kommunikálni.

A hivatás az, amikor tudod,

mi a dolgod. S teszed,

azt, ami éppen van,

mert tudod, hogy

azzal van dolgod.

Majd, a széphez

jóhoz, adod,

tapasztalod.

Tudás

nélkül,

is lehet,

akkor

viszont,

ne bántódj meg.

Csinálj valamit és

figyelj arra, legalább,

ne ártsál, azzal, senkinek se.

Elsősorban önmagadat, fontos

lenne megismerned, nem egyformák

az emberek sem, nagyon különbözőek.

Emberismeret, alázat nélkül nem megy,

nézz magadban szét, keresd meg mi az, ami

által nem sérülhetsz, megélni belőle, a lényeg.

Ne várjad, hogy megbecsüljenek, ha olyat még,

nem tapasztaltak saját magukon, nem ismerhetik,

mi lenne a lényeg, még a túlélésben is tartást ad.

A belső tartás, a legfontosabb, arra építkezünk,

abban, fontos otthon lennünk. A kontroll figyel

és jelez benned, hogy meddig mehetsz, úgy,

hogy erősödjél, pont attól, ami történik.

A tapasztalás érted is szól, na meg

másokról is szólna, mert, most,

 a tudás alapú hivatás, fontos.

Örülj, ha van miből adni, úgy

a motivációd, nem fogy ki.

Egészséges körforgásban

maradva, ne vágyakozz, a

 talpaidat, a földre rakjad.

Mert kevesen tudják még,

hogy az, amivel, el vannak

foglalva, kevés lesz már ahhoz,

hogy megerősödjenek tapasztalva.

Kölcsönös tisztelet, mindennek az alapja.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Már, igen, régóta, ismerem a (hazaértem érzését),

az engemet, megtisztelő, emberek, által ismertem

meg, a (Hazaszeretetnek), a meghatóan jó érzését.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom a most,

engemet, megtisztelőhöz és akkor, éppen, oda.

Az emberiesem, adja a tartásom, a hivatásom.

Most még, nehéz lenne, ezekről lemondanom,

mert, gyakorlatilag, összefüggésében, látom.

Sokan vagyunk így ezzel, akiknek nem lehet,

mindegy, milyen élményt visznek haza, hinnye.

S azután, miért is jönnek el, az ide látogatók,

hát azért, mert a tudás, itt lakik bennünk.

Ha a tudást nem tiszteled, hiába minden,

amit biztosnak érzel, holnap más lesz,

az aki teljesíti és minden kívánságot ott.

Amikor nincs benned a tudás iránti tisztelet,

önmagadat nem tiszteled, majd megtudod,

 idejében, kevés a tanult tudás, a hozotthoz.

Ha tisztelet nincsen benned, kezed csak

legyintsen, jobb legyintéshez igazodni,

mint megalázó kezet rázogatni, hinnye.

Tudás alapú, minden fontos, ha neked,

olyanod még nincsen, tanuljál sürgősen.

Nem elég, a túlzó pénz, ha nem valóságos,

nem tükrözi, az igényességét, a helyeknek,

ha csak adott helyszínekre tolnak pénzeket.

Kinek, mi az, ami, a másiknak, nem ugyanaz.

Valószínűleg, voltál már, olyan helyzetben,

amikor, láttál olyat, ami szerinted, nem

helyes és nem tettél semmit,

hogy figyelmeztesd.

Mert nem

akartad,

bonyolulttá

tenni a

napodat,

azzal, hogy

esetleg,

nevetségessé

válhatsz.

Mi történik,

mondjuk, két,

összekapaszkodó

furcsán vigyorgó,

fiatallal.

Ha elesnek

és lent is

maradnak.

Mindenki

elmegy

mellettük.

S majd, mint

a kidobott

fölöslegessel

bánnak velük.

Akik pont arra

figyelnek fel.

Jó volna, ha

tudná az ember,

hol lennének, addig

biztonságban. Amíg,

magukhoz térnek,

ráébrednek a

 valóságra.

 Nem

sérülnek.

Ha nem

tanítod rá,

hol vannak, a

 kezelhető

határaik.

Mit

vársz

el tőlük.

Van-e

megoldás

emberiesen.

Látják-e azt, a

kamerák és kik

láthatják, mennyire

lehet tudni, mikor

vannak értünk is.

Menyire kellene,

odafigyelőnek

lennünk,

vagy

ideje,

lenne,

egymásra

jól figyelnünk.

A biokamerák,

jól működnek-e,

még bennünk.

Vagy már,

csak

magunkra

figyelünk.

Azzal meg,

mire megyünk.

Emberismeret,

oktatás, nevelés,

tiszteletem.

Jó napot,

neked, akinek

elsiklottam, a

köszönése

felett,

szép napot.

Más vonta el,

a figyelmemet.

Lehet, hogy ez csak

nekem tűnik fel, de

nem gondolnám,

hogy ne lenne,

fontos az.

Mi lesz,

akkor, ha

nem törődöm

módon, kezdünk

el élni, hinnye, ah.

Ha sérül a belső

tartás, méltóság,

ki hozza rendbe.

Egyszer körbeér,

megjelenhet és

mindenkinél.

„Nekem

fontos a

család” és

neked, fontos-e.

Délelőtt, 11 órától,

beszélgetek, a

generációs

jelekről,

feladatokról.

Ha érdekelne,

gyere, hallgass

meg, kérdezz.

Rajzold le egy

papírra a bal

tenyereden,

alul lévő erős

vonalakat, úgy,

ahogy ott vannak.

Jelöld meg, azzal,

amiről, tudod,

az a tiéd és

névtelen

maradhatsz.

A jeledre hivatkozok,

 meghallod, mit látok.

Rajtunk múlik,

minden, ami

igényként,

belőlünk

indul ki.

Segíts

magadon,

az Isten is megsegít.

Prevenciós lettem, 2000 előtt,

azóta már, a hivatásommá lett,

tapasztalva oktató, nevelő vagyok.

Szerencsés napot kívánok.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Szeretettel.

Julamami védjegy

Ne keverjed össze a szintedet,

ha már felismerted, a tied lett.

Ugyan mire jó a szomorúság,

amikor, azzal magadnak is

ártasz, vedd vidámra azt.

Amit csak lehet, ne legyen

gond az sem, ha gügyének

néznek, attól nem leszel az.

Csak az Isten a tökéletes, mi

mind, kiteljesedni jöttünk le.

Mit hoz, milyen minta volt,

tán nem is alapozhatott.

Ejnye, megalapozott

volt-e az, amire

felépíthette ő

önmagát.

Volt-e

hiánya,

miből van a

többlet benne.

Mivel, hogyan,

jutott el ő, arra a

szintre, megállja-e

a helyét, s jól érzi-e

magát, abban benne.

Kommunikálni tanul-e,

segítőnek születette-e.

Érzésekből állunk, élünk,

a lelkes, szíves, gondolkodó,

az énünk, rávezet a szintünkre.

Nem az a fontos, hogy mi mikor,

honnan, maradunk ki, esetleg le.

Leginkább eltudjuk-e képzelni

magunkat, a saját sorsunkban,

úgy, hogy jól érezzük magunk.

Ha egyszer megcsípted, azt az

érzést, hát biz tudjad már azt,

 a továbbiakban a magadénak.

Boldogulni tudtál abban ma,

felismered a helyzetet ott.

Esténként nyugtázzad, a

napodat, hogy tudjad,

az adott napodra való,

emberségedet megcsináltad.

Nem tudok rá jobb kifejezést,

mint a megelőzést, mint érzést.

Ott van benned annak a kontrollja,

eligazít, mielőtt mellé mennél, jelez.

A lelked vergődik, a szíved melléver,

 gondolkodó az agy, a türelmedet kéri.

Időben ismerjed fel az arra alkalmas,

sejted, várja az impulzust, a szíved,

adja hozzá a te életritmusodat.

Csak a tied nem másé az.

Emeld feljebb a fejed,

ne lógasd az orrodat.

Örömködnek azok a

sejtjeid, akik azt a jót

felismerik, közvetítik.

Hiszen érted vannak,

s mind, jó szándékúan,

benned és érted, ha

azt már megértetted.

Alkalmazni is kezded,

a hétköznapi életedben.

Miért ne lenne jókedved,

nem szeretne szomorkodni,

egyetlen sejted se, élni szeretne.

Tiszteletem, az őszinte szavakért,

felkészített vele az alkalmazkodásra.

Sosem választottam volna a könnyűt,

mindig a nehezebb vonzott, éreztem, a

lehetőségét, a megcsináltam érzésnek.

Alapos, motiváló a siker buborék,

ha szomorú vagy, nem működik.

Éld meg, amit az életed éppen

odatett, nézzed meg a másik

oldalát, fordítsd a magadéra át.

Meglátod benne a humorost.

Maradj azon a szinten, ami ott

éppen neked adott, ne szomorkodj.

Azt nem az Isten teremtette, s talán,

valaki elfelejtette az ajtót, eltévesztette.

Jegyezd meg a jóhoz a bejáratokat, oda menj,

nem szomorúságra teremtett senkit se az Isten.

A élet élni szeretne, megtalálja a módját, újra és

megint, a saját szinteden közlekedve, menni fog.

Törekedjél a saját szintednek a minőségére legott.

Minden emberies önmagáért is felelősen született,

márpedig mindannyian így landoltunk, azt a, hinnye.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), érted,

hogy ne szomorkodva éljed át azt, aminek örülhetnél is.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, online,

ha bárhol is éltek most, a szép nagy, toleráns Világban.

Szeretettel. Heringes Árpádné e.v. ,Julamami védjegy

Jó egészséget, így

 köszöntünk, a nap

 minden szakában.

Megtanultunk mi

mindent, amit csak

ott lehetett, mert

arra igen igényesen

a higiénés felügyelt.

Ha nincsen benne

veleszületetten, hát

tanulnia még lehet.

Hypó szaga áradt,

ott a megelőzésre

nagyon vigyáztak.

Mondja, azoknak

akik a tréningeket

tartják, van-e valami

emberies alapja, vagy

csak a gyorstalpalón

tanultakat nyomja,

nem a sajátja.

Ha csak ők

lehetnek

akkor a

kontrollálás,

mihez képest.

Elindult valami,

érezni, ki tudja azt

most megállítani.

Ha már nem él itt

benne, elvonult már

a hétköznapokból,

csak ünnep lett az

élete, kiszolgálja

a sok cselédje, ő

 maga bízhat-e,

hogy nem ugyanez

történik majd vele.

„Látszik, hogy nagyon

betegek, fátyolosak

a tekintetek, náthás,

erősen váladékosan

köhög valamire,

egészen

közel

hajolva.

A kicsinyek

megszeppenve

nézegetnek körbe.

Mintha ők nem is

tartoznának össze.

Vajon azt ami ott

történik látják-e

mások és mi lesz

ha rájönnek arra.

Mondja sírni tud-e

még őszintén néha.

Összenézünk

kétszer is,

riadt,

nem

biztos,

hogy

család,

árad ott az erős

 kiszolgáltatottság.

Hány ember lesz

tőle majd beteg,

s miért hajolt oly

közel az áruhoz,

nem vásárolt.

Talán a

kamera

kevés

ehhez.

Mondja,

tudja-e

hol tartunk,

ahhoz képest

amit eltervezett.

Vagy átgondolta-e

valaki mindezeket így is,

mi minek a következtében,

mivé válik menet közben.

Összefüggésében látják-e azt,

azok akiknek minimum kellene.

Hol vannak az egészséges testi

és lelki határok, kinek mikor,

nem lesz ott kontrollja,

vagy nem is volt soha.

Hol fordul ki az ember,

amikor már minden

mindegy, mert

nem törődik

vele senki,

hát ő se.

Valamit

tennie

kell,

hol

tart,

most,

van-e

mérce,

mérik-e.

Tudják-e,

hol a kezdete,

a közepe és van-e

mindezeknek vége.

Emberismeret van-e.

Vagy elég ha elindul

magát oldja az meg.

S gondoltak-e arra,

hogy azt akkor nem

úszhatja senki meg,

ha telített lesz az,

aminek itt nem is

lenne már helye sem.

Fejlettebbek voltunk

annál, hogy szóba is

jöhessen és íme,

nehezen hiszem,

még mindig

gondolkodom,

hogy hátha nem is az.

Édes Hazám Csodaszép

sok szépet és jót tettünk

ide bele, ahhoz, hogy a jót

és szépet majd élvezni mi is

tudjuk, ha eljön az öregség.

Az ember tervez az Isten

annak a végére pontot tesz.

Vajon tudja-e az aki maga

fölött vállalt feladatokat,

hogy felelős mindazért,

amit megteremtett.

Vagy ami szabadon

árad, minden mindenre

hatva, sok ártatlan lehet

a lazaságnak az áldozata.

Vannak-e határok, amik

átláthatóan egészségesen

bővíthetők kontrollálva, vagy

lesz ami lesz, rá van bízva a

természetnek erejére.

Ugye nemcsak

ennyit érnek az

emberek, mert az

is látszott, hogy ők

valamikor voltak jobb

sorsra is érdemesben.

Ki nem szólt ott időben

kinek, s ki odázta azt el.

Miért kell minden, ha

azt már élvezni úgy sem

lehet, eszébe jut-e bárkinek,

hogy az hiányzik már sokaknak.

Hiszen nem terem magától az se,

nem lesz több belőle, csak kevesebb,

ha nincs hova mit vessenek, aratás sincs.

Van-e még tartás, méltóság ott,

ahol mindezek kontroll nélkül

elindulhatnak mint átláthatatlan,

esetleg megállíthatatlan folyamat.

Nem velünk van a gond, akik átlátjuk,

kihalljuk, megérezzük, átgondoljuk, nem.

Ha benned alázat nincsen, akkor a kezed,

legalább legyintsen, hogy lássák az emberek,

nem érdekel az téged, mi lesz most velük, nem.

Jobb szembenézni a valósággal, mint remélni azt,

ami soha nem lesz úgy, ahogy az természetes lenne.

Édes Hazám Csodaszép, ne hagyjál el, hiszen a szépet

és jót amit megteremtettünk ide, nem kaptuk meg még.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Hét te Tüske koma, aztán hagyd már

abba. Cupáknak nézed a bokámat.

Harapdálsz rajta, finom kis,

tüskelyukakat, hű de hányat.

Mire leírom a gondolataimat,

te boldogan szuszogsz, néha,

meg is tisztelsz vele, hangosan

horkolsz, szabadon a lábamon.

Mond felvállalod-e, ki vagy te és

mit kellene tenned önmagadért, a

 szeretteidnek elmondtad-e ki mit

 hozott, ki nem csinálta meg azt.

Ismered-e a generációs jeled,

tudod-e miért vagytok ti

egy család, a

 szeretteiddel.

Voltál-e már

mindenhol

azért, hogy

tájékozott

legyél,

vagy

beéred

azzal is ami

 lehetséges,

amiről a

 tenyered

mindent

elmesél.

23. éve

annak,

hogy

nézem,

olvasom,

kutatom,

meglátom,

összefüggésében

leolvasom a tenyereket.

Elmondhatom, nagyon nagy

kegy ez, hogy hozzám eljönnek,

megtisztelnek, rám bízzák azt,

ami a legpontosabb sajátjuk.

Aki már ismeri a tenyerét,

úgy is működik, ahogy az

ott van, nem azért mert

már olvassa, hanem

mert az tényleg

a pontos sajátja.

Megszenvedtem

azt, hogy rájöjjek,

nekem adta az Isten,

mert nálam van jó helyen.

Felnőttem ahhoz, hogy mit

is jelent, emberiesen segíteni

az embereket, ez nagy kegy.

Az első hét évben minden

olyat is láttam, amitől

később fejlődhettem.

Ezért hát szeretném

bevinni, az emberek

számára olvashatóvá

tenni a saját tenyerüket.

Mert fantasztikus jelzések

az elszíneződések, megmutatják,

hol lehetne megelőzni a betegséget.

Merre lehetne úgy menni abban is,

amiben éppen van, hogy ne menjen

mellé, ne mások szerint, önmaga

szerint dönthessen.

Hiszen egyenként

születtünk mi meg.

Hoztuk azt a saját

és generációs jelet,

ami át is segíthet azon,

ami éppen a feladatunk.

Mert, ha csak úgy bele élnek

az emberek és a sorsuk ismeretlen

számukra, bizony lesz egy pillanatuk,

amikor rá kell jöjjenek, jól mellé mentek.

Ismerd meg, hogy a tenyeredben lévő

jelek mit is mutatnak neked, segítsd a

 családodat, azokban a helyzetekben,

amiért a kontroll nélkülinél kérdeznek.

Amikor oktattam a jelentkezőknek, azt

is elmondtam, hogy előbb emberesedjen,

s ezzel nevelgettem is felfele a szintjére,

 csak utána és nagyon óvatosan tapasztaljon.

Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel, ez a

legfontosabb része, ha idáig nem jut el, akkor,

hagyja, hogy a sorsa rávezesse, arra a helyzetre.

Amikor megérti, ő nem foglalkozhat emberekkel,

nem arra szánta az Isten, de a saját hasznára lehet,

az amit megtanult, idővel segítővé emberesedhet.

Nem adják azt, se egy pillanat alatt, de akkor sem,

ha felismeri már a jeleket a tenyerekben, de az

élettapasztalata még ahhoz, nincsen meg.

Nem mondhatom, pedig mondanám,

a jóslással foglalkozóknak, hogy

fejlődniük is lehetne, hiszen

az emberek, a Világhoz

igazodva, óriási nagy

fejlődésekben vannak.

A „mosthoz” felfejlődni, a

 tiszta energiához igazodni.

A tiszta energiákban már

nem működnek, a régi jól

beváltak, a Világ attól már

elhaladt, aki nem tanulja

meg a most energiáját,

az bizony lemaradhat.

Persze, hogy jövök én

ehhez, hiszen nem

tartozom se ide,

se oda, így biza,

tartozom hát

mindenhova.

Aki éppen

megtisztel.

pont oda.

Adjon az Isten,

minden földi jóból

annyit ami mindenkinek

akkor éppen a legjobb.

Mindenkinek megvan

a maga dolga, de az,

hogy még be sem

nőtt a feje lágya

és már jósol,

na azt ne.

Ezek biza

energiák,

ha egyszer

belenyúlsz,

olyanba ami

ismeretlen

számodra,

ki hoz ki

belőle, ahh .

Segíts magadon az Isten is megsegít,

ismerik sokan, így neveltem fel magam.

Nehéz azoknak a fiataloknak, akik azt

hiszik, hogy a szüleik emberi méltósága

majd segít rajtuk is, mert ahhoz szoktak,

hogy mint egy védelem fogja őket körbe.

Valóban létezett ez, de az üres erősebb,

erre is jó a Különös oktatás, nevelés.

Visszarendezi benned a tartásodat.

Amikor az ember már nem fontos,

amikor azt, onnan számolják,

hogy ki vagy,

mennyi a

pénzed.

A pénz adja

neked azt a

méltóságot,

ami addig tart.

Így tükrözi feléd

a valóságos életet,

a szerzett pénzed által.

Megkülönböztet, de ha

 nem te teremtetted,

nem adtál abból a

 jóból, szépből se,

ami a tehetséged,

nem is járna meg,

ez érezhető is lesz.

Ha elfelejtődik az,

ki mit tett, ki mint

vet, nemcsak arat,

akkor egy katyvasz

mindaz. Ha te látod,

a sarjad nem biztos,

szülő ébredj, mert

mindegy hány éves

a sarjad, belefuthat.

Ami az egyik

ember életműve azt

a másik honnan tudná.

Ha nem lett belőle sok

pénze, hiszen akkor az

tárgyakban látható lenne.

Különös oktatás, nevelés.

„Emberies” nézzél te is rá.

Gondolják-e, ha nem így mérik,

láttam egy felvételt egy

nő az úttesten táncolva

vetkőzik, hogy magára

a figyelmet felhívja, nem

tudom, kinek mi jutott az

eszébe róla, nekem az,

hogy” bajban” van.

Te voltál-e már olyan

helyzetben, minden

idegen körülötted,

 egy kontrollálatlan

pillanatodban esett,

kerültél abba bele.

Kiszolgáltatott voltál-e.

Ki vagy te akkor,

ha nem tudják,

nem ismernek,

sosem láttak.

Ha nincsen

körítésed,

ha magadat

kell vezetned.

Képes lennél-e

arra, megmaradó

méltósággal, hogy

közben kimégy

az ismeretlen

nagy Világba.

Pedig nem is

utaztál sehova,

csak elsodortak

az események oda,

figyelmetlenséged

következménye az.

Mert a tartás és

méltóság az

ott nem számít,

ahol az sose volt

 nincsen benne jó bolt.

Kipróbáltad-e már, milyen

az, ha kérned kell idegen

emberektől, az érzésre

nem tudsz nem figyelni,

mert elhatalmasodik

rajtad, megalázott

leszel és gyorsan.

Vannak akik még

nem is sejtik azt,

hogy mennyire

megváltozott.

Az emberies

nem mindig

elég óvatos.

Erre már jól

felkészültek

a nem vetők,

csak learatók.

Megtévesztő a

 pénze rezgése,

mert van akit

felemel oda,

ahol neki

soha

nem

lenne

helye.

Hasonló

a két rezgés,

az intelligens

és a sokpénzes,

megtévesztően

hasonló rezgések.

Ha nincs még meg

az egészséges

kontrollod,

felismerni

nem tudod.

A 23. évem

gyümölcse az

is  lett, hogy

otthon vagyok

az emberies

rezgésekben.

Na meg sokat

már felismerek

azokból, amiket

mások még nem.

Tanuld meg, ha ez

még nincsen benned,

mert gyakran leszel

olyan helyzetben,

hogy bevonzod,

azokat, akik

viszont

tudják,

mi a te

hiányosságod.

Ha megfelelőek

lesznek hozzá

a körülmények,

hozzálátok itt is,

hogy megérezze

mindenki, akinek

már vannak ilyen

gondjai, hogy még

nem tudja érzékelni.

Megelőzés, megelőzés…

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból kívánok,

mindenből annyit, ami

nektek a legjobb.

Túl sokan szóltak bele, nem segítették, hátráltatták vele,

így, várnia kell, ha akarna, ha nem, de nem adja fel.

Előbb – utóbb rájönnek, könnyebben boldogulnak vele, mint nélküle.

Adjon az Isten minden földi jóból annyit és akkor, amikor az a legjobbkor van nektek. Szerencsés napot kívánok emberek.

Amiért más dolgozott meg, rezgésben nem

épülhet be neked, úgysem a tied.

A hozott többletünkhöz

megtanuljuk azt,

ami adott és

amit lehet.

Egy Haza

ez csak egy,

ki hova született,

veszi át a rezgését

az anyaföldjének.

Ott nőhet ki majd

az ő idejében, az

érzései között,

a Hazaszeretete.

Tapasztaltként azt

itt el is mondhatom,

úgy sincs más helyem

nekem, régóta ahhoz.

Döntöttek felettem,

kihatott a családomra,

ennek a döntésüknek a

 következménye hosszan.

Különös oktatás, nevelés.

Minden körforgásban van,

mindenkivel megtörténhet

hasonló, ha a tehetségére,

már éretten, azt gyakorolja.

Nagyon kevesen vannak még

tájékozódva arról, hogy nem

különb senki sem a másiknál.

Ha az emberek megismernék

egymást, megszűnhetne már

az irigység, a kárörvendés.

S minden olyan, ami neki

is rosszulesik majd.

Amikor rá kerül

annak a sora.

Aki már

ismeri

a sorsát,

annak azt

könnyebb

gyakorolnia.

Nincs szüksége

a mindenféle és

összevissza épp

akkor, aktuális,

fals szövegére.

Hiszen tudja,

merre van

számára,

az előre.

Éli azt,

amit a

sorsa

megad.

Naponta

apróbb,

nagyobb

sikerei

lesznek.

S ő, azzal

elégedett,

mindenki

sikeres lesz.

Mert abból,

táplálkozik a

 gondolkodó,

lelkes, szíves,

egészségesen.

Emberiesnek

születtünk mind.

Megtartani azt

a hétköznapok

sűrűjében, na

ahhoz kell már,

a jó öreg alázat.

Magyarországról

Pakson, a Hergál

Házból írom.

Szeretettel:

Julamami

Nem elég,

hogy érted,

meglehetne

tanulnod is,

hogy tudjad.

Addig is itt egy

üzenőfalat

csinálnék ide

azoknak, akik

olvassák nap

mint nap, itt

kifinomultan

üzenhetnek

egymásnak.

Mivel elértem

a saját legfelső

határaimat itt és most,

eladnám a julamami.com

tájékozódni tudtok a

Tanácsadás, oktatás,

nevelés alcímnél.

Ki mire

született

tehetségben,

ki miben nő fel

ahelyett, hogy ott

kibontakozhatna.

Sokféle emberrel

találkozhattam,

kiteljesedtem.

Oktatnám már,

nevelnék általa.

Bizony, magam

tapasztaltam,

van aki már tudja,

van aki még ezt nem.

Átélve megtapasztalni,

közben nem ártva haladni

és arra dolgozni, hogy rájöjjön

még időben, az aki nem gondolja,

hogy a másik a szándékát átlátja.

A Különös oktatás által tanítható,

saját maga által nevelődhet vele.

Legalább nem ártani, az alapja,

közben megismerhető a másik

felének az ismeretlen nyelve.

Kiktől, mi által jött az úgy létre,

mit terveztek nélküle az életére.

Megelőzés, megelőzés, megelőz…

Vagy rábízzák, hagyatkozzon

a saját jól működő kútfőjére.

Egyedül születtünk meg és

van aki akkor dönti el,

amikor

 ő maga már

beérett arra.

Van aki korábban,

valami, valaki hatására,

más erős késztetésénél fogva.

Van akit megmentenek

akkor is ha nem akarja.

Van akit önmagától mentenek

meg és ő azt már akkor akarja.

Van úgy, nem kérdezik meg, így

 nem tudják azt sem, mit szeretne.

Ő maga szeretne-e így élni, hogy

levegőt még nem tud úgy venni,

hogy a teletüdő, kifújt levegő

örömet jelentene neki.

A levegővételen múlik

sok minden, hiszen ott

történik meg az oxigéndús kör,

véráram teljesítése a szervezetünk felé.

Ha nincs olyan érzete az embernek, hogy

tele van friss levegővel a tüdeje által a

szervezete, hát folyamatosan lehet

olyan érzése, hogy kevés a levegője.

Más rendelkezik most őfelette,

az agyával hozza ki magát belőle.

Nem jó az, igyekszik kijönni belőle,

hogy neki legyen általa sikerélménye.

Kevés a lehetősége ahhoz, hogy jól

érezze magát ott, abban a helyzetben.

Adná a jeleket, folyik az orra, prüszköl,

fáradt lesz a megfeleléstől, belázasodik,

attól, hogy nem tud úgy alkalmazkodni,

megfelelni, ahogy a másik elvárná tőle.

Nem tud jókat enni, nem tud úgy emészteni,

egyre jobban érzi, hogy abban a helyzetben,

 nem szeretne továbbra is másnak megfelelni.

Tudja, hogy neki kell megoldani, de ha a másik

oldalon van dolga kiteljesedni, nem fogják ők,

egymást, a másik helyzetéről meggyőzni.

Hiányzik az elfogadóvá válás, nincs

meg a tapasztalás a másik érveihez.

Van aki olyan bonyolulttá vált már abban,

hogy átlátja a kiskapuit, hogy nagyon messze

jár már a járhatótól, életszerűtlenűl gazdagodik.

Kihasználva az előnyeit, a kiskapui felé tereli még

azt is, aki nagyon óvatosan közelíti az ismeretlent.

Hiszen mindegyikük másban teljesedhetett ki, így

nem érti az egyik, azzal a másik mit is szeretne,

vagy úgy érezteti vele, mintha az úgy lenne.

Elbeszél, mellette, mintha a másik

csak értetlen lenne, arra játszik,

hogy a másik belefáradjon abba,

feladja, átadja, a megoldást rábízza.

Nem akarja tudni a másik érveit,

amit ő nem is ért és nem is érdekli,

vagy pontosan érti, de kibeszéli belőle.

Szerinte nincs is olyan, tapasztalatlan, hát az

nem is létezik szerinte, úgy, ahogy a másik

azt elmondani, megértetni próbálja vele.

Ezért aztán ideje lenne, tájékozódni,

hogy is lehetne a másik által beszéltről

valamit, aztán egyre többet megtudni.

Hiszen, ha ő úgy él, akkor az létezik is,

ha annak a hogyanját, miértjét még nem

tudja a másik, az attól még életszerű, létezik.

Legfeljebb hiányos a tájékozottsága azokról,

amikkel ő még életében nem is találkozott,

úgy meg sem élhetett belőle, tájékozatlan.

Átérezni, átlátni, áthallani, megérezni,

meghallani, meglátni, kiérezni, kilátni,

kihallani, mindezek az egyik életszerűen

 megélők hétköznapjaiban benne vannak.

A másik meg csak a kézzelfoghatóakat

fogadja el, nem érzékeli még, vagy nem

is fogja, mert nem abban teljesedett ki.

Nehéz akkor, amikor bebizonyosodott

a sikerét elérve, hogy amit csinált az jó.

Az ellenkezőjéről meggyőzni, érvelni is,

hiszen nem is érti miről beszél az a másik,

még nem találkozott olyannal az ő életében.

Akkor meg azt gondolja, az nem is létezik,

csak hablatyol a másik valamiről, ami nem

kézzel fogható, nem bizonyítható, de mégis

működik mert azt kénytelen elfogadni látja.

Itt jön az erőpróba, van aki ésszel érvel, de a

másik azt nem érti meg, hiszen nem jártas még

olyan ügyben. S van aki már megélte az ő oldalán

mindazt, ami élhetően ott volt és fejlődni szeretne

abban, amiről addig még nem volt tapasztalata, hogy

azáltal átlátni, áthallani, átérezni meg is lehet tanulni.

Még pedig úgy, hogy közben azt folyamatosan, lépésről,

lépésre átélve, megtapasztalhatja, minden pillanatát annak

 és ő maga, életszerűen átélve aprólékosan kontrollálhatja.

Nehéz megmagyarázni azoknak, akik még most nem ott

tartanak, hogy érdeklődőek legyenek, vagy tapasztalni

kontrollálni nem  szeretnének. Inkább futnak bele a

hétköznapi életükben,

olyan életszerűtlen,

helyzetekbe,

hogy felettük

döntenek akkor is,

ha tudják, hiszen hallották, hogy ők azt nem

 szeretnék úgy és azt is tudják, hogyan szeretnék.

Minek lehet nevezni ezeket a helyzeteket, amikor

nincs más csak az, amit a másik sablonként odatesz.

Akkor is, ha a másik kifejtette, hogy úgy nem kéri,

mégis azt hallja, úgy van és nincs másképp, na abba

bele lehet betegedni, olyan mintha behatárolva

lenne a mozgásában, nehéz a súly a vállain,

azt érzi és egyre jobban nehezednek a karjai.

Egy idő után már érzi is fáj abból kimozdítani,

mert még nagyobb a súlya annak ami kívülről

hat rá, belül meg a behatároltság miatt gyengül.

Valószínűleg megfogalmazhatók ezek, találkoztak

sokan ilyen helyzetekkel, amikor azt érzi az ember,

nem dönthet saját maga felett, nem dönthet abban,

amit megalkotott. Nem viheti tovább a másik

értetlensége miatt, alacsony szintre szorulva,

vegetálva túléli a napokat, mert nem akarja

azt érezni, hogy neki talán tudatosan ártanak.

Egy ilyen fejlett Világban kitalálhatnák azt is,

hogyan lehetne itthonról befizetni úgy egy,

védjegyes domain nevet, hogy nyugodtan

tehesse a dolgát azon a szerveren, ha ott,

 a már tapasztaltaknál biztonságosabban lehet.

Mert ott nem a saját Hazája törvénye vonatkozik

rá, így ki óvja meg, ha nem láthatja át azt teljesen.

Hiszen elmennek az emberek más országokba,

hogy abból megéljenek, vagy a terveiket azáltal,

megvalósítani legyenek képesek, tesznek érte.

Akkor abban sikert elérni is szeretnének, nem

csak egész életüket túlélni a mások által,

rájuk rakott

terheket cipelni,

látva magukon felnőni sokakat.

 Csak azért, mert nem segítik őket azok,

 a saját Hazájukban akiknek az a dolga lenne.

Egy Haza ez csak egy, beletettem sok jót és szépet,

szeretném, ha megkapnám ugyanezeket amikor az,

nekem életszerűen szükséges a továbblépésemhez.

Hamar, gyorsan, most itt már bocsánatot is kérek.

Mások meg arra vannak kiélezve, hol, hogyan

tudnának valaki tudásából valamit szakítani,

 nem szeretnének tanulni, fejlődni, inkább

kifele annak a látszatát közvetíteni.

Mintha neki az is meglenne már.

A másik oldalon vagy szoktam

mondani, amikor megszólítok

valakit, hogy ideje lenne ezt is

megtanulnia, hogy mind a két

oldalát megismerve vigye sikerre.

Általános műveltséget növelő” Tenyérolvasó”

tréning 20 rajzos oktatás, nevelés, megértésen

alapuló magához vehető tudás és működik is.

Ön megtanult már minden olyan érdekeset,

figyelemre érdemeset, amit máshonnan

hoztak ide, ezt meg nem is ismeri még.

Aggódik esetleg, hogy kikerül a saját

kezéből az élete, sorsa, tevékenysége

irányítása, nem szeretne élni se most,

sem máskor, se máshol, mások által se

kiszolgáltatva, hát ismerje meg, hogy fel

 tudja azt ismerni és még megelőzésben.

Szeretettel. Julamami

Nem tudott róla,

hogy a képességeihez

mérhető lehetőségeiben

 régóta élhetett volna.

Nem tudta azt sem,

hol van a határa,

ha túlmegy már

azon ami neki

 egészséges,

lelkes, szíves,

agyalósan is jó,

kontrollálatlanul

beleveszhet abba.

A generációs jelek,

amiknek ismerete

által időben fékez.

Hisz megkapott,

a sorsához már

mindent addigra,

de azt fel sem fogta.

Generációs határai,

bizony neki is voltak,

éreznie kellett amikor

azokat átlépve ott állt,

a semmiben landolva.

Óriásira nőtt benne,

vágyott nagyon arra,

hogy megmutassa,

mit jelent az ő ereje

hatásként a többiekre.

A hosszú ideje megálmodott,

általa kikerekített és mindenre

kiterjesztett hatalmát fel nem fogta.

Más megoldás már nem volt ott, mint

belenyúlt abba, amit maga körül látott.

Vásott, rogyott, rovott, kakaskodott ott,

mint a mást még nem tapasztaló, rontó,

ártó, kotyvasztásban hatalmat megérző.

Akit megérintett mindenkit magához

energizáló, s fájdalommal sanyargató,

nem látott még életében a tisztában,

tudással haladót. Nem hallotta meg

a bocsánat, elnézést szavakat, nem

értette, azzal meg mit is akarnak.

Mindent zokon vett, fordítottan

látta meg a helyzeteket, azonnal

ellenségeskedett, már tervezte,

hogyan lehetne lefékezni őket.

Nehogy már fölé kerekedjenek,

lefékezte, befékezte, körbeírta

és még azt nem is tudta, hogyha

megvalósít egy – egy förtelmet,

maga köré húzza, azzal a jelet.

Igen szorgalmasan tevékenyen

élte a nem hétköznapi valamit.

Hiszen sem az élete, sem a sorsa

nem abban rejlett, csak rávetült

mindaz. Gondolkodni, agyalni se,

de dolgozni sem szeretett, hát a

 könnyebbnek tűnőket választva,

minden kezelhetőtől, életszerűtől

nagyon eltávolodva katyvaszolgatott.

S mindenkire aki gondolkodott, akinek

dolga volt és dolgozott, hivatást gyakorolt,

kitartóan alkotott, igen nagyon irigy volt.

Mert a lelkében, szívében, gondolkodó

agyában, titokban azért tervezgetett,

hogy egyszer, ha sikerülne neki azt

megvalósítani, mindent letenne

és még ő is jó ember lehetne,

fordulhat még időben vissza.

Csak a hatalmat a túlzó pénzt,

ne érezte volna meg oly korán,

akkor megúszta volna még talán.

Visszafelé az út, igen nehéz lesz,

hiszen elveszítette már minden

hétköznapias hitelét, elnéznek

mellette az emberek is már.

Nem köszönnek rá,

mint régen, ő is.

Megörült akkor,

még meglátta őket,

őszintén beszélt velük.

Most azonnal manipulálni

akarná vevőnek, akkor még

nem kerülték őt nagy ívben.

Nem is érti, hogyan lehet,

hogy ennyire eltévedt, a

 tiszta vágja mint a lézer.

Mennyire szeretne,

egy egyszerűen is

nagyszerű életet.

Gyermekei miatt is,

jaj meg ne tudják azt,

hogy ő hogyan is él.

Mivel más motiváció

nincs, régen elveszett,

szinte lehetetlen mindez.

Különös oktatás, nevelés,

azoknak is, akik még érzik

magukban a késztetést,

hogy megismerjék az

igaz valójukat és kész.

Nem elég ha eldönti

és kifizeti, végig is kell

ezt jelentként majd tanulni.

Nem azért, hogy tenyereket

olvasson, hanem, hogy annak

a jó energiáival is boldoguljon.

Péntekig engedményes díjas

 az oktatás a jelentkezőknek.

A generációs feladataink,

megadják a következőkre

a motivációikat, felépítve

azzal egy új járható utat, ők

is a jó sorsukhoz igazodnának.

Az apa előző kapcsolatából is

gyermeke született, ezért nem

volt annyi ideje emberünkre,

amennyire ő vágyott volna.

Az anyai generációs hatások

között van negatív is, de van

idősebb testvére is. Így ő nem

egyedüli gyermeke a szüleinek.

Itt megtalálhatóak, az eltitkolt

gyermekek is. Emberünk élete

40 éves koránál változik meg,

megy a dolga irányába, a párját

megtalálja, három gyermeküket

már a sikeres életükbe várják.

Tartás, méltóság, lelkes, szíves,

gondolkodónak lenni igen jó.

Bejelentkezését várom,

Magyarországon, Pakson a

Hergál Házban, vagy online

ha bárhol is él a nagy Világban.

Szeretettel. Julamami

Amikor rájönnek az emberek,

hogy hazugságspirálba terelték

őket, semmi sem valós, amit ők

mint hitelesek, annak hittek.

Felismerik az intelligensek,

nélkülük az nem működik,

hát felülemelkednek.

A saját szintjükön,

megoldásokra lelnek.

Aki nem ébred időben,

tán, lemarad teljesen.

Csőlátásban lehetnek,

akik vezetni képtelenek,

de arra, igényesek lettek.

Minél inkább igyekszik,

sietve, elfedni a dolgait,

annál inkább kiviláglik, ah.

Hozza fel a múltbélieket,

mit, hogyan szerzett meg.

Nem tanulta meg az alapot,

a rohangálásba nem volt,

mire, hova, csak halmozta.

A többieket, akiket a munka

becsülete is foglalkoztatta,

azt látták, őket lehagyta.

Ah, te miért nem tudod,

adni születtünk mi mind.

Lehetőségeket kaptunk,

azoknak kiteljesítéséhez.

Ha időben azt, nem teszed,

lehajthatod majd a fejed.

Akik értenek hozzá,

meglátják benne, a

 lelkeket töltőket is.

Vannak a gátakat,

fékeket, alkalmazók,

azt gondolják lefedik,

hátha ki sem látszik.

Átlátni és kihallani,

gondolkodva élni,

Átfordultunk már 4.

 éve, tisztul minden,

jól láthatóvá vált az.

Ha te nem hiszed el,

attól az még van ám.

Az intelligensek, ah

így születtek mind.

Akik sokat tanulnak,

összefüggésében is

megláthatják azt.

Érthetetlen az,

miért veszel el,

vagy azon

igyekszel.

Miért nem

teszel bele

a közösbe,

inkább, ha

magadhoz

viszonyítva,

túl jól megy.

Ez nem egy,

meg, még egy,

minden hozzád,

nem máshoz megy.

Nem mondta,

soha senki.

Azok akik,

emberiesek

maradtak, jól

tudják mindazt.

Ne fordulj ki

 önmagadból,

emberséges

maradjál.

Örüljön

neked

az apád,

s anyád.

Íme, lám

vezetni

születtél,

van hozzá

alázatod,

gyakorlod a

 hivatásod.

Tanuljál,

fejlődjél,

másokat,

ne a sajátos

szintedre, ah

lefele vigyél.

Teszel bele

a közösbe, s

nem, kiveszel

inkább belőle.

Emberiesen

születtünk.

Nem lenne

szabadna,

attól eltérniük.

Még akkor sem,

ha kiemelkedő

feladatot hoztak.

Vezetni csak egyedül

lehet, a hasonló rezgésben

lévők, átlátják és értik egymást.

Kivéve azt, ha a másik oldalukon

maradnak, elfoglalva a sajátjukkal.

Úgy ők, nem fejlődhetnek fel, de

hinnye, ottmarad a lenyomat.

S felnőhet mindazokhoz,

megtapasztal sokféle

egyenest, aki vezet.

Tapasztalva teszi,

vezetni született.

A görbét is látja,

de tudja, neki

azzal nincs

dolga, hát

nem tér el.

Tisztelni,

becsülni, a

 jólétben is,

tisztának,

jó embernek

megmaradni.

A saját határait

felismerve ott maradni,

abban, ami biztonságos.

Nem vonzza ki a csillogás,

hirtelen, erősen hatóan,

mert látszik könnyű az.

Hinnye, az már valami.

A sorsunkat végigvinni,

nem hagyni, lefegni, ah.

Se azzal másoknak, sem,

önmagunknak nem ártani.

sorstalanságot okozni.

Hiszen rárakodna az,

generációsan,

a sarjainkra.

Ne féljél hát,

megtapasztalni,

új és újabb jól

kezelhető

és szép

dolgokat,

íme igaziak.

Nem gond,

ha húzzák hát,

a szájukat, majd

rájönnek idővel,

értük is volt az.

A nehézségek

sűrűjében, a

megoldások ott

 is, kilátszanak.

A legnehezebb,

meg és legyőzni,

a régi önmagadat.

Esetleg, amikor

végigértél,

megemelik

előtted majd,

az emberek,

a kalapjaikat.

Tisztelettel élj,

hogy szerethető

legyél, ah.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Julamami

A szeretet nem múlik, a boldogság a

barátja, mert rajtuk van az Isten áldása.

Hol bujkálsz szeretet, gyere elő kérlek, oh

mennyit kaptam érted, szívemben, lelkemben

tartottalak, akkor is ha fáztam a ridegségben.

Hiszen emberiesnek születtem, azt tettem.

Észlelted-e már, hogy van az a pillanat,

amikor a lelked megfeszül

abban a helyzetben,

s tudod-e

kontrollálni

akkor, amikor

eldöntöd, nem

a könnyebet

választod.

Elhiszed azt,

körforgásban

vagyunk mind.

A legodaadóbb

helyzet az, amikor

rájössz, hogy neked

nincs is szükséged akkor,

hogy sikerélményed legyen,

 abban az adott pillanatban.

Hagyd meg a mások igazát,

nem kellene, hogy igazad

legyen, mert átéltél már

olyan helyzeteket te is.

Nem volt jó érzés az

még neked, amikor

azt hitted, hogy

 ismétlésben,

fejlődhetett

volna a

lelked

a siker

által.

Te

mégis

lemondtál

arról, mert

már ismerted

azt az érzést,

nem jelentett

neked akkor se

olyan sokat,

mint amit

vártál

volna

tőle.

Adni jó,

ezen érzés

még nagyon

sok embert

meg sem érint,

hiszen csak kapni

szeretne mindenki.

Az életéhez az alázat

a szükséges minőség,

nélkülük ő evickélve él.

Pénzzel kitölteni a lelke

üresedését nem is lehet,

jelezze ha van már igénye.

Különös oktatás, nevelés,

hogy végleg el ne késsél.

Megelőzés, megelőzés…

Sokat árthat bárkinek,

ha a saját kultúráját

elhagyja egy iskola

miatt és őt felemeli

az oda, ahova neki

 nem kellett volna

soha felérnie sem.

Az érettséget nem

az iskola adja, vagy

van, vagy nem lesz

sohasem, hiszen ott

belül nem nő ahhoz fel.

A sajátjainak se tudja

nyújtani abból a szépet

és jót, hiszen ők meg ott

maradtak, az ő letagadott

múltjában, így velük sem

azonosul, magára marad.

Neked írom, te tudod, a

 hétköznapokban éled,

megtapasztalod, azt a

nehezet, ami teérted,

neked, miattad a tied,

mert megérdemled.

Te adni is képes vagy,

amikor az a pillanat

adott, elindul a

lelkedben egy

most, érzés.

Tapasztaltan

tudod, hogy

mit érzel,

csak attól

tartasz,

hogyha

adsz,

valami

elveszik

belőled,

amit már

te ismersz.

S nem tudod,

helyette jön-e

ami azt pótolni

tudja majd.

Nem

szeretnél

vesztes

lenni,

de azt

sem,

hogy

butának

tartsanak,

hogy még

annyi sincs

benned, hogy

idejében adj.

Gondolkodónak,

lelkesnek, szívesnek

születtünk mindannyian.

Különös oktatás, nevelés.

Ha meg szeretnéd tartani

az egyensúlyodat, olyan

nagyon ne térjél el az

igaz valódtól, ha

azt sem tudod

kontrollálni.

A saját

határod

neked

hol

van,

abban,

amire

vágysz

olyan

nagyon.

Tanítsd meg

a gyermekedet,

a generációs jelét

ismerje meg, nem

ártana tudnia róla,

generációs határa

is van neki is, ami

nem egyezik meg

a tiéddel és senki

máséval sem, nem.

Mit jelent neked a

szeretet, nekem adni,

annyit ami nem üresít ki.

Mert utána azt is nekem

szükséges majd pótolni.

Szeretettel. Julamami

Mond, felismered-e

már magadban,

a jót és a szépet,

vagy csak mégy

mások után,

vagy mellett.

Megadod-e azt,

ami a lelkednek

is járna,

vagy

elégedett

leszel,

ha az

edzések után

jól kifáradva,

nézel rá a Világra.

S várod, vajon mit is

ad az élet neked pozitívat

mára, hogy jól láss rá a munkádra.

Ugye nem mondod, hogy nem is

gondolsz rá, hogy milyen módon

adhatnád meg a lelkednek azt,

amire már régóta vágyna.

Nem hiszel még eléggé

ahhoz, hogy eljárj

a templomba,

vagy úgy érzed

nem illesz oda.

Várod azt a hatást

ami helyetted majd

megoldja, mitől töltődik

fel a lelked nap mint nap

az új és újabb feladataidra.

Csak nézel azokra, akik oly

harmonikusat árasztanak,

vajon honnan is veszik azt.

Lelkesen, szívesen,

gondolkodóan

születtünk mi

mindannyian.

Ki kitől, mitől,

lett olyanná,

vagy volt

jó minta,

vagy

nem.

Ha

másoktól

nem látta,

akkor majd

magától

jön rá

arra,

neki

mi a

legjobb

hozzá illő

módja

annak.

Elég régóta,

megvan nekem

az, hogy este egy

ima, reggel egy

köszönet érte.

Mehet a napom,

hiszen közben

rálátva arra,

ami ott van

körülöttem,

elégedett

már a lelkem.

Nem vágyom

másra, mint

azokra,

amik a

 feladataim,

ahhoz, hogy

jól érezzem

magamat a

 bőrömben.

 Hiszen adni

születtem,

a hivatásom

alapja is az.

S ha nem olyan

lenne körülöttem,

a világom, mint ami

azt sugározná,

rendben

vannak.

Hát

várnék,

hogy

megmutassa

magát a hiány,

s ha van igény

ott rám,

hát vagyok.

Különös oktatás, nevelés,

én találtam fel és rajzoltam

le egy nap alatt, amikor

összegződött bennem.

Az oktatást, nevelést,

egyenlőre csak én vezetem,

nem adtam át, nem tanítottam

meg még senkit sem erre.

Harmonizálónak,

lelki egyensúlynak,

bele illeszkedőnek,

ráhangolódásnak,

is nevezhetném,

azok meg is tudják tanulni,

akikben már megvan rá az igény.

Ne másnak higgyél, olyannak, akit

lebeszéltek róla azok, akikkel

még nem találkoztam soha.

Te magadért tapasztaljad meg,

milyen módon tanulhatod ahhoz,

amit hoztál tehetségként, egészíted

ki a tapasztalt, tanult tudásodat vele.

Ne halaszd te se holnapra, ha itt van, a

 most pillanata és beérett már benned.

 Késő ne legyen, mert akkor megelőzésben

már nem megy, csak nyugtázhatod vele, de

kár, hogy nem tanultad meg azt időben.

Julamami Magyarosan Agyalósa

Julamami Magyaros Agyalósa

Mindennek, megvan a maga ideje.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból és online a Világból.

heringesarpadne@gmail.com

Már tudom,

hogy mi az

én dolgom.

Csupán

annyi,

hogy

tegyem

a dolgom.

Tíz éve

annak,

hogy

kipipáltam,

megcsináltam.

Azt amit a ősök

közül elrontott

valaki, s azóta

voltunk benne

a nehézben.

Amikor

rájöttem,

hogy én

vagyok

az,

akinek

ezt át kell

vinnie úgy,

hogy a többi

gyermeknek

fiatalnak is

jó legyen.

Megjött

hozzá

akkor az a

lehetőség,

amivel az,

lehetséges

lett volna.

A többiek

még nem

értették,

hogy mit is

 szeretnék,

így nem

is ment át,

megrekedt.

Viszont ahhoz

sem voltam

akkor még

elég érett,

hogy lássam

az irigységet.

Azt gondoltam,

ha én ilyen vagyok,

akkor mások sem

lesznek velem

máshogy.

Gondolni

sem mertem,

mennyire sok

embernek

nyúltam

bele ott, a

 megszokott,

megengedett

életvitelébe.

Kértem őket

sorban, nem

értették

miért.

Hiszen

mindennek

megvannak

a lehetőségei,

vagy korlátai,

mindenkinek

a feladatai és

attól eltérni

nem lehet.

Nem

bántam

meg azt a

nehezet,

amit

viszek.

Tartást

 is adott és

sokat, hogy

gyakoroljam

az alázatomat.

Most már tudom,

mi az én dolgom,

hát az, hogy

eljusson az

írásom oda,

ahol a mondat,

a válasz van erre.

Tudom, hogy van

az Isten, nemcsak

hiszem, van az Isten.

Ezért ma reggel arra

ébredtem, hogy írjam

ide le, mindezeket és

higgyem el, hogy lesz

olyan aki olvassa és

van olyan kapcsolata

oda, ahol a pénznek

a forrása lakik, ahol

mindent eldöntenek.

Hátha van rá hatással

olyan ember, aki szintén

emberies, vagy netán tán,

még belőle se kopott ki és

megteheti, hogy hat oda,

ahol eldöntik azt, mi a

fontos és mi nem.

Megszólítani

nem tudom,

ezért csak

a magam

egyszerű

módján,

ide írom.

Oktatnám

azokat az

embereket,

akik már

érettek

arra,

hogy

a saját

életüket

nekik kell

igazgatniuk.

Megtanítanám

őket arra amit

én már tudok és

a továbbadására

10 éve várakozom, a

megelőzésben vagyok.

Összefüggésében látni

oktatnék, nevelnék,

a saját találmányom.

A szülőktől hallja a

hasznos szavakat a

gyermek és a fiatal, s

akkor kérjenek tanácsot,

ha túlment a feladat azon.

Most van a tudásom abban

a fázisában, hogy a

leginkább szükség

lenne rá ott, ahol

más nincsen,

csak a tartás,

méltóság, de

az még megvan.

Valami ami máshol

nem tanulható, csak

nálam és csak tőlem.

Nem tanítottam meg

még senkit sem arra, de

 eljutottam oda mostanra,

hogy megtanítanék többeket.

Akikből nem kopott ki a lelkes,

szíves, gondolkodó, erre érzékenyen,

már látja a kopását, a tartásának és a

méltóságának, akinek fontos, hogy az

általa érintett területeken az emberek,

jól érezzék magukat azokban is, amit ők

felvállaltak. S úgy tudják gyakorolni azt a

 hétköznapjaikban, hogy megerősödjenek

a következő feladathoz, átlássák, kihallják,

megérezzék azt, ahol úgy tudnak tevékenyen

dolgozni, hogy annak mindenre jó hatása legyen.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian beletettük a

sok szépet és jót, amit éppen tudtunk akkor ott,

ahhoz, hogy továbbra is adni tudjunk a Hazánknak,

ahhoz kapnunk kellene a lehetőségeinket, a miérteket

látva, rátérhetnénk a hogyanra. S menne tovább minden

az új ritmusnak megfelelően, mert ha egy feladat elfogyott

keresni kell egy másikat, ami épít, szépít, haladhatunk vele.

S azt vesszük észre, a semmiből valamit is meglátva, no lám,

a magyarokból nem veszett ki a virtus, gondolkodva haladnak.

Természetesen azon belül, amit azok akiknél a vezetésünk

van megszabnak, nem szeretném döngetni a határaimat,

pontosan tudom a „porszemségemet”, nemcsak magamért

gyakorolnám az oktatást, hanem azért, mert szeretem a Hazámat.

Nem tartozom se ide, se oda, tartozom hát most éppen ezzel, hogy

rálásson esetleg olyan ember, akinek elmondják, ha nem érti mit is

szeretnék, hogy ez mindenkinek jó lehetne, aki erre már elég érett.

Oktatnám már, különböző szinteken, más és más rálátású, emberies gondolkodású embereknek, hiszen magyar vagyok, itt fedeztem fel,

de úgy, hogy a Világból  is jöttek és megtiszteltek, a rálátásomért.

A feladatom körbeért, minden működőképes megoldásra nyitott

vagyok, a fő, hogy ne kallódjon el ez a Különös oktatás, nevelés.

Hiszen a dolgok rendje szerint előbb – utóbb megjönnek érte,

onnan, ahol ez már nagyon hiányozhat, de előtte szeretném,

itthon megláttatni, oktatni, nevelni vele, hiszen már igen jól

működik sok éve bizonyít, én is itt élek, hozzám ide jöttek.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, várom

a válaszokat, a lehetőségeket, hogy sok – sok

embernek a hasznára lehessen, akkor is, ha

nekik nincs miből azt kifizetnie, tegyék ezt

meg helyettük, hiszen egy Haza csak egy.

Az emberieseket, a segítőket, az ápolókat,

a megelőzésben lévőket, utógondozókat,

tevékenyeket ideje lenne megbecsülni,

a jó működésükben őket is segíteni.

A tudásukat oktatva, nevelve átadva,

abból nekik is tartásosan meglehessen élni,

hiszen a tanácsokat itthonitól életszerűbb kapni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami

Már a hajlítás se marad

nyomtalan a szavakban.

Ne beszélj mellé, mondj

igazat, ha te is jót akarsz.

Hiszen a következővel már

te is kint vagy a kirakatban.

Az, ami működött ezelőtt,

az már nem működik most.

Az átfordulás meghozta azt

is, amit meg kellene tanulni.

Van amit hozunk, azt tudjuk,

amit nem hoztuk az tanuljuk.

Ne hidd el, hogy vége,

fordulj meg,

s azt veszed

észre,

te

kerültél

az elejére.

Átfordultunk,

a jó energiákban

vagyunk,

már aki

nyitott

szemmel

jár, s nem

a mások

utasítását

követve,

néz ki

a fejéből

és valamire

mindig csak vár.

Gondolkodni nem

is tud már, elment az

élvezetek irányába,

így telített érzete van.

S marad tovább a hiányban,

nincs igénye a fejlődésére,

úgy érzi megvan mindene.

A másik meg aki vágyik a

saját maga által teremtett

sikerére, a saját kútfőjéből

merít és életszerűen halad.

Beérett a feladatra, mert

az a hivatása, nemcsak

belecsap ebbe-abba.

Várnak sokan arra

a pillanatra, hogy

feltűnően látsszon

az már, ami jó nekik is.

Nem tudják elrendezni

magukkal, hogy hol is

tartanak, de hisz, azt se

tudják honnan indultak,

tanulni szükséges azt.

Pedig itt van, meg

is érkezett már oda,

elérhetné azt amit

a sorsa neki adott.

Azon belül kellene

tennie a saját dolgát,

de ha azt sem tudja

mi az, hát csak vár.

Igen vonzó lett,

az aki elérte

a legfelső

határát, a

hogyan

azt

úgy

sem

látják.

Tévedés,

már azt is

sokan látják.

Meg lehet

csinálni

sok – sok

mindent,

de a sors

is megkéri

a magáét

mindenkitől.

Ha erősen

mellé ment,

hát jön a

nagyon alapos

visszarendezés.

Nem tudnak az

emberek, sorsok

nélkül élni, nincs

miről beszélni

akkor, ha

fel sem

fogta,

hogy

neki

is van

sorsa.

Nem

véletlen

az sem,

hogy ki

hova

születik,

hiszen

annak

az

országnak

a rezgését

közvetíti,

ott is ahol

éppen

időzik.

Próbálják

az emberek

megtartani

az állandónak

hittjeiket, amik

azzal, hogy révbe

értek, körbe is értek.

Újra kell teremteni

minden nap mindent,

megkopik, elfelejtődik

az amit az ősök adtak,

azoknak már nincsen az

 élőkre működő energiája a

 jóban, akik már meghóttak.

Hiába szeretnék sorolni,

maguk előtt tolni, amit

az elődeik

teremtettek,

hiszen közben

megváltozik

 igen hamar

minden.

Nekem itt,

10 évem van

benne abban

amivel olyan

rosszat akartak,

fel sem fogják,

kivel mit is

csinálnak.

Gondolom

ezzel nem

egyedül

vagyok,

mások

is átéltek

hasonlókat.

Azt mondta,

nem a saját

ötlete volt,

megbízták

vele.

Ez itt az

enyém is, mint

mindannyiunké,

aki azt már érzi,

hogy felelős

azért,

amiért

ő is tett

szépet

és jót.

Amitől ez

ilyen lett, azt

meg vállalja

az, aki ezt tette.

Akik meg jó érzéssel

 jöttek ide, hogy itt éljenek,

vegyék természetesnek,

ne szakítsanak ki innen

 semmi fontosat sem,

ami ide teremtődött.

Ha ilyenek kellenek

ahhoz, hogy valakik

győztesnek

érezzék

magukat,

akkor

nagyon

mellette

vannak.

Már megint

tapasztaltabb

lettem, igaz

az is, hogy

ők közben,

igyekeztek

a háttérben

mindent

vittek.

Amivel

mutathatják,

hogy lám, íme,

legyőztek

mindenkit,

csak arról

feledkeztek

meg, hogy

van az

Isten.

Túl könnyű lett,

mert elölről

kezdhettem

és mindent.

Alkotom a

gyökereinket

mert, ha nincs

mire alapozni,

akkor kezdj el

teremteni.

Ha te vagy

az, aki azt

érti, hogy

mi történik.

Lődörgő életek,

sorstalan emberek,

ugye nem jól hangzik.

A generációs jeleiket

felfedeztem az emberek

tenyereiben, s akik már

ismerik a sajátjukat,

hála Isten boldogulnak,

még akkor is, ha nekik

sem volt könnyebbségük,

csak a nehezebbeket élik.

A legnagyobb élményem,

a tapasztalásom közben,

a Hazaszeretet érzése,

nem gondoltam, hogy

érezni lehet azt

és mennyire.

Azt mondják,

aki a virágot

szereti,

rossz

ember

nem lehet.

Aki az embereket

tiszteli, az emberies,

 megismerik egymást,

hasonló rezgésűek.

Ők arra születtek,

hogy segítsék

azokat,

akik

magukon

esetleg,

átmenetileg

képtelenek.

Mindenféle

hatások érik

az embereket,

mindig a legerősebbnek

tűnő után mennek, szinte

természetes lett ez.

Ott a gond abban,

nem is fogják fel, az

ismeretlenek általi

  különbségeket, nem

 sejtik, hogy az nekik

rosszat is akarhat, ha

olyanba bonyolódnak,

amit nem is ismernek.

Ha nincsenek beérve

a felvállalt feladatukra,

sok embernek van kára.

A múlt elmúlt, bármilyen

is volt, tovább megyünk,

hiszen visz a lábunk előre,

rá – rá lépünk megint egy

  csak róluk szóló helyzetre.

Igazítsd meg a saját életedet,

hogy megtaláljad végre a saját

sorsodat, erősítsed a kultúrádat.

A lelkes, szíves, gondolkodó éned,

az amire építheted a jövőképedet,

neked kell az alapokat adnod ahhoz,

hogy a sarjaidnak legyen mire raknia.

A saját életüket igazítva haladjanak ők

is, a saját sorsuk felé, ami nem ugyanaz

mint a tiétek, valami amit ők építettek.

Átlátják, hogy mi a dolguk a többiekkel,

mutatják az utat, ne tévedjenek ők se el.

A punnyadás az a legnagyobb ellensége

mindenkinek, épülnek le a sejtjei általa,

ahhoz képest amit önmagáért

ő tehetne, hogy ne mások

mondják meg mit lehet.

Megemelheted-e a

karjaidat ölelésre,

vagy csak lógnak

lefele a semmibe,

abba kellene hagyni

a rosszakaratot, már

egyáltalán nem divatos.

Kontrollálatlanul működők,

nektek sem lehet mindent,

ha még nem hiszitek, hogy

van az Isten, majd meglátjátok

ti is éppen idejében, hogy el ne

tévedjetek nagyon és véglegesen…

Tedd rendbe a múltadat, hogy a jövőd

is rendbe lehessen, ne a mások gyerekét

fékezzed be a sajátjaid helyett. Mert pont

ott lesz a tükröd, ahol nem is gondolnád, s

nem kerülheted el, mert oda teszi az Isten.

Ismerd meg a generációs jeleidet, hogy a

feladataidat teljesíthesd. A sajátjaidat ne

a sorstalanságban hagyva, menjél mellé a

 te saját sorsodnak, megfelelve másoknak,

nem éred el soha, a számodra jó sorsodat.

Lelekesen, szívesen, a gondolkodó aggyal

válaszd ki a saját, a szeretteid útját, hogy

megélhessék ők is a saját jó sorsukat.

Szeretettel.

Julamami

Magyaros

Agyalósa

  te neked,

aki már érted,

hogy minden amit

 megtanulsz, az is a

 te tudásoddá lesz,

hisz magyaros

virtus ez is.

Amivel már

nem bírhatsz

te sem el, hát

van az Isten.

A más tudását

ne úgy vedd,

mintha te

találtad

volna fel,

 az nem a tied,

megtanulhatod,

át is veheted,

hozzáadod a

sajátodhoz,

kibővül tőle

a térlátásod.

Attól te nem

lehetsz erősebb,

hogy a többieket

lefedve tartod,

beteges, ha

tudatosan,

szintjük alatt

sanyargatod.

Talán eljött az ideje,

hogy váltanod kellene.

Tartás, méltóság,

ahhoz amit te

hoztál, abban

hordod a te

tehetségedet.

Ha már ismered

önmagadat, tudod

kontrollálni minden

szavad és tetted.

Ami nem a tied,

el ne vegyed,

leépül tőle a

 lelkesedésed,

s megterheled

a lelkiismereted.

Ha betartod

a generációs

határaidat,

nem vihet el a

 könnyebben jött

által se a huzat.

Ha már az

elődeid

által,

elkészült

a te alapod,

adj hálát és

add hozzá a

 te tudásod.

Tisztelet,

becsület,

szeretet,

legyen ottan

bőven, hogy

vihessenek

 kimenőben.

Valakinek a

családokból

fel kellene

vállalnia,

meg kellene

teremtse a

 gyökereket.

A régi idők

megkoptak,

de ha a név,

meg nem

kopott,

tovább

léphetsz ha

megadatott.

„Gyakorolnak,

le föl járkáltak

a létrán,

hogyha

kalandra volna

kedve ne essen

a létrán se kétségbe.

Az igazán nagy élmény

az volt akkor számára,

amikor kivitte az öreg őt a

sötétbe, hogy tájékozódni tanítsa.

Amíg elértek a sötétben a

szénaboglyához,

néhányszor

inába

szállt

a bátorsága.

Ha nem szégyellte

volna magát,

visszaszalad

a konyhába.

Mindenféle

árnyékok,

surranások,

kattogások,

 szusszanások.

A férfinak, embernek

kell lenni a talpán,

mondta a nagyapja.

A nők, a gyermekek,

az öregek, a férfiakra

vannak bízva, az

életerős

férfiaknak,

a lelkéből,

szívével,

eszével, a

védelmet

kell oda át

sugároznia.

A férfi nem

attól erős,

mert nagy

a hangja,

gyorsan

lendül az ökle

erejét fitogtatva,

a gyengét alázza.

Hanem attól,

amikor a

szeretteit óvja,

védelmezi a

kezét eléjük,

a karját feléjük

nyújtja.

Kölcsönös

a tisztelet,

kölcsönös a

szeretet,

ebben a

körforgásban

a családok erősek.

Ha egy időre el is

hagyják a

Hazájukat,

a Világnak

bármely

pontjáig el

is mennek, a család

szeretete adja a

biztonságérzetüket”.

Ha a család elfogadó,

nem kötelezően

erős a köteléke,

az a jó.

A szabadon

hagyó, erőt adó,

a hatásokat állják,

szét nem szélednek.

A barátot nem vetjük

le, mint jó időben a

télikabátot,

mert,

akkor a megértést,

szeretetet kitől várod.

Ha a ridegségtől

fázik majd

a lelked,

mert

rájössz,

ott még

őszinte

szóra se lelhetsz.

Gyakran eszébe jut,

amikor az

asszonyának

a nagyanyja azt

 mondogatta.

Úgy fogjad a

szeretteidnek

a kezét, ha

szükségük van rá,

a távolság se

halványítsa

el az erejét.

Öleld meg a

 szeretteidet,

dicsérd meg

az anyósodat,

tisztelettel

nyújts kezet,

 adjad oda a

a tudásodat

ahol igénylik.

Mosolyogj

amikor

ahhoz

van

kedved,

mert,

amikor a

tehetségednek,

tudásodnak

megfelelően

adsz, a Világ is

biztonságosabb.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel.

Most azonnal

bocsánatért

nem esengek,

több rosszat mi

már nem kérünk.

Megéltük már

azt is amit az

emberek

elképzelni

sem képesek.

Mindezt azért,

mert tehetséggel

születtünk mi mind.

Ezért úgy gondoltuk,

hogy ez a mi Hazánk,

hát ad lehetőséget

nekünk is.

Kivárjuk itt.

Megtettünk

érte mindent,

amire képesek

voltunk a jót és a

szépet ide tettük.

Tessék mondani,

meddig kell még

várnunk, hogy

meg is éljük mi.

66. évemben

vagyok 10 éve

várakozom itt.

Feltaláltam

valamit, ami

fontos lenne,

másoknak is.

Aszerint éltem

túl a nehezeket,

tudtam, hogy van

generációs

feladatom is

 nekem.

Végig

viszem,

alapokat

adva oda,

ha készen

vagyok én,

a sorsommal.

Elkésve, de

nem miattam,

már csak hozzá

készülök adni,

oda majd,

ahol már

a teheségük

által araszolnak.

Megfordult minden,

így igazodok hozzá,

most így éppen.

Nem

tartozom

se ide, se oda,

tartozom ahhoz

aki megtisztel és

érkezik, éppen oda.

Nem is

mennénk

el mi innen,

ide születtünk,

itt élnénk mi is

meg a jó életet,

magunk szerint.

Hiszen megtettük

érte amit lehetett itt.

Mondja, nem lehet az,

hogy csak az önmaga,

tájékozatlanságának

 lett a foglya.

Vagy talán

könnyebb

lehet beleélni

a múlt keresőbe,

a látszatos kesergőbe.

Generációsan tudja-e,

hogy ki is valójában,

lehet, hogy annál,

akinek hajbókol,

önnek már nagyobb

a tapasztalt tudása.

Na meg van az Isten.

Van-e terve, lehet-e

terveznie, van-e

már bizonyítéka

arra, hogy miből

mi lett azóta.

Hányan

vannak ott

kiszolgáltatva,

azért mert bele

nem is láthatnak,

abba amit csinálnak.

Van aki azzal születik,

s vannak akik tanulnak,

hogy azt is tudják majd.

Szájról-szájra megy és

végig, nagy lehetősége

ez, hiszen messziről jött,

az meg itt nagyon megy.

Vajon miért is születnek

az emberek egy családba,

miért is egy nekik a Hazájuk.

Mi az amiért tisztelni tudják

egymást és mi az, amiért nem

összetartóak akkor sem, ha

látják, valaki pont amiatt

kifelé tart.

Miért várják

el a többiektől,

hogy tegyenek

értük, miért nem

tanulják meg, hogy

segíts magadon, az

Isten is megsegít.

Miért jó az ami

 kontrollálhatatlan,

miért nem jó az ami

ott van hétköznapi

szinten láthatóan.

Miért nincs meg

a kellő akarat ott,

ahol már volt jobb,

mire várnak sokan,

ha ígéret sincsen

és jól láthatóan.

Ami mögötted

marad az a múltad,

ha egy pillanat alatt

letudtad, akkor mire

emlékezel majd, ha

nem lesz már neked

motivációd sem,

mert mindent

magad köré

kerekítettél.

A gondolkodó

agy emlékszik

minden olyanra

amiben volt sikere.

Ha olyan gyorsan lett

mindened, hogy nem is

emlékszel, ki mikor, hogyan

teremtette azt, amire rátetted

a kezedet, mintha a tied lenne.

A birtoklás fogalma mögött,

ott van a gyűjtögetés, a napi

miértek, az apró és nagyobb

sikerélmények, emlékek is.

Nem tudom mi lehet az és

nem is szeretném tudni, ha

valami úgy kerül át valahova,

hogy annak ott soha nem is

volt gondolkodva tevékeny,

szakirányos, munkás múltja.

Akkor bizony nincs is alapja,

akkor meg mire halmozná a

többi megszerzettet, ha csak

hiányosan hőbörögve lődörög.

Mert szerintem, az embert

az adja, mutatja, amit ő maga

teremtett meg, s generációsan

az elődei már alapként odatettek.

Mit is mond neked a származásod

szerint a te neved, a születési helyed.

Honnan jöttél, miért jöttél és hova mégy,

ha már a tervedet itt teljesítetted, te, te,te.

Mit hagysz majd magad mögött, a hiányt-e,

vagy valamit ami rád is emlékezteti azokat,

akik között ott éltél és általuk gazdagodtál meg.

Lesz-e még miért vissza – vissza nézned, látogatóba

hova érkezned, vagy csak átrohansz olyan módon, mint

 ahogy a lehetőségeidet észlelve magadat összeszedted.

Ismered-e még a hálát mint érzést, vagy a természetesen

megjáró jut az eszedbe neked, neked, neked, igen gyorsan

elfelejted. Kik voltak azok, akik gazdaggá tettek, akik által

a lehetőségeiddel élhettél ott, kik nem mertek szólni sem,

hogy nekik is már mindenük elfogyott, nincs semmijük se.

Az intelligensek azt gondolják, hogy csak nem veszik észre

tán még és majd eljut hozzájuk, meglátják, hogy nekik nem

adtak lehetőségeket. Hiszen ők ahhoz vannak szokva, hogy

maguk teremtsék meg a szükségleteiket, de ha lehetőségük

nincsen. Akkor nincs miből teremteni, csak azt kénytelenek

látni, hogy ni csak, kettőig nem tudott számolni, most meg,

úgy néz ki ő fogja megmondani mindenkinek, hogy mit lehet.

Na nem azt, hogy íme a választék, tessék választani, lehetőség,

hiszen ebbe tetszettek teremteni a szépet és a jókat, hát éljenek

belőle maguk is jól. Ha ahhoz értenek, ne az legyen a gond, hogy

másképp is látják, saját kútfőből fejlődni képesek, hát akkor

meg mit akarnak, találják jól fel a „nincsben” is magukat.

Valami nagyon mellette van a jónak, szépnek, inkább

csak a nincs látszik, s az is olyan módon, hogy

legalább a megalázás ott legyen mögötte.

Ha addig nem vettük volna észre, most

az lesz amit megmondanak, mit szabad.

Ha nem mondanak semmit, akkor meg

ne keresgéljenek semmit sem mögötte.

Majd szólnak, ha éppen sorra kerülnének,

de nekik most olyan jó ott fent a lentihez

képest. Ne irigykedjen senki,  hiszen nekik,

még ilyen jól soha nem ment, élveznék most

a jólétet, ha már egyszer így kerekedett, nahát.

Ha nem sikerülne abból sem kihozni megint semmit,

akkor majd jön az újratervezés, amíg meg lehet azt is

magyarázni, hiszen nem láthat mögé még az sem akinek

oda látnia szükséges lenne, hogy a Hazáját azzal segítse.

Győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék

se ellened, sem veled, oktatnék a saját Hazámban

úgy, hogy megismerjék mit is találtam 10 éve fel.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban.

Különös oktatás, nevelés,

azért, hogy a tapasztalt tudásomat, az

általam lerajzolt oktatási formában tanulja

meg az, aki arra már igényes és be is érett.

Vagy éppen jól jönne a tartás méltóság,

önmagából merítve, ezzel lehetséges.