A még ijedt asszonyának azt mondja az ura,

most ne nézz ide, a dézsában a víz még langyos,

így a kutyát egy határozott mozdulattal beletette.

Megérdemli, hogy ne vacogjon a hűségese.

Aztán megtörölgette, megsimogatta,

barátian sugdosott a fülébe,

hogy a kicsi árvát, a

szendergésből föl

ne ébressze,

megdicsérgette, a

 bátorságát emlegette.

Meleg tejet kapsz te is

vacsorára, gyere töltsd

meg a bendődet vele.

A kutya ma itt bent

alszik a búbosnál,

közölte az asszonyával,

ellentmondást nem tűrően.

Nem mintha lett volna akkor olyan,

hát vackot csinált neki a kiszolgált

nagykabátjából a búbos mellett.

A kutya, majdnem emberként,

hősiesen viselkedett, a bajban

kitartott az ájult gyermek

 mellett. Rekedtre ugatta

magát és azzal a kicsi

  árva életét mentette meg.

A szeretet nem múlik a

boldogság a barátja,

mert rajta van

az Isten áldása.

Különös oktatás, nevelés.

Magyarországon, Pakson,

a Hegál Házban, vagy

online, ha

bárhol éltek a Világban.

A napi apróbb, nagyobb siker, a intelligens agy  tápláléka, amikor már a tehetségét naponta gyakorolja. A nő,  az anya  felelőssége most nagyon nagy,nekik adta az Isten tudásnak. A férfi ha igényes, mindazt időben felfogja, mit szeretne a párja, a jóban, szépben, hogy életszerűen egy pár legyenek. Nem az elvárásról beszélek, akkor várhatsz ha igényesen adtál hozzá és értetek teljesítettél. Addig fel sem fogod, amíg nem jössz  rá , minden a te dolgod, aki ezt tudja életszerűen gyakorolja. Aztán már azt nem mondhatja,  hogy nem  látta,  nem is hallott róla,

mert az is nyilvánvaló,

hogy csak kibújna alóla.

Ha mégis,

akkor annak

az oka az, hogy

nem voltál eléggé

igényes  arra amit vállaltál,

úgy működjön,  hogy ne  ártsál.

Valami nincs a helyén akkor, ha

ebben  nem látják azt, akiknek biza

látnia szükséges lenne, hol vannak az

 emberséges határok, s kiket  érintenek.

Belső látásodnak, szoktam  az oktatáson

fogalmazni, a lelkes, a szíves, a gondolkodó

  énednek  van egy erősen ható kontrollja, azt a.

Megérzésnek,  intuíciónak is emlegetik, hinnye.

Az egy megfelelő fejlődési szint, a tudásod ott

van mögötte, hiába mondod,  hogy kinek tartod

magadat, ha nem érezhető az rajtad, nem az vagy.

A belső kisugárzásod, a fejlettségi szintednek

 felel meg, nem pótolható, viszont megtanulható,

lenne, ha már megértél  igényesen a  felelősségre.

Fordítva nem működhet, mert  majd csak kapni

akar, pedig adni  születtünk mi mindannyian, ah.

Az  intelligensek  sajátja, azzal jönnek a Világra,az

okos  emberek,  megtanulják azt amit  ők nem

hoztak tudásnak, hogy ráláthassanak  a  világukra.

Ha azt tapasztalod, hogy nem tisztelnek annak

megfelelően, amilyen  magasságban  érzed

magadat, bizony, hiányosságaid vannak.

Tanulással pótolható, hogy ne  érezzed,

a megkülönböztető negatív figyelmet.

Ha nem érzed a felelősségét annak,

hogy a mások életének az egészséges

működését teljes  egészében  biztosítsad,

kérlek addig,  ne hozzál döntéseket, hinnye.

Amíg olyan emberektől meg nem tanultad azt

a plusz tudást, ami egy jó vezetőnek biza megjár.

Nem tudom  mit kezdenek  azzal  akik által  nem

kaptam  meg a  lehetőségeimet,  ahhoz a jóhoz,

széphez, amit a Hazánkba beleteremtettem.

Viszont azt tudom, hogy feltaláltam valami

nagyon fontosat, hogy ne  legyenek

elkésve ennek a  tudásáról

lemaradva,  tanulni kéne.

Önismereti oktatás

sokféle lehet,

gyűjtő fogalom.

Amit feltaláltam abból

csak egy van, nincs több belőle.

Aki megtanulja online, a vételi  szándékától

nem áll  el  bizonyosan, mert menet  közben

érezni fogja  jó érzés tudni azt, megválaszolva

amiről, addig csak kérdőjelek voltak benne.

Érzi,  a saját  fejlettségi szintjének megfelelően

élheti nyugodtan az életét, a  belső kontrollja

jelzi, megcsinálta, hazaért a tudásához.

Szükséges, hogy az emberségesek

érezzék  azt, megcsinálták,

akkor is,  ha azt pénzben

magukénak  nem látják.

Nem törődve azzal,

hogy akik úgy látják

megvan mindenük, ah éppen

attól, a valóságot nem láthatják.

Azt mondják a tudás hatalom,

nem  tudom  mi az, hiszen

magam  jöttem rá,

minden apró

részletére,

s amikor már

összeállt mint  egy

megmagyarázó képlet,

még nagyobb alázatom  lett.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból,

Műhely, a  megelőzésért e.v.   szeretettel.

 Naponta ide nézek, Skype Árpádné  Heringes

Minőségi életedért, tégy magadért,

mielőtt elérnéd a határaidat,

tanulj meg tenni

a többiekért.

Ha mások

kultúrája

hat rád a

kezdetnél.

Nehéz lesz,

 a sajátodhoz

jól felnőnöd, s

alkalmazkodnod.

Erősödjél fel a

sajátodban,

s tanuljad

tisztelni a

másokét.

Addig örülj,

amíg őszinte,

nem ellened,

érted, teszi.

Ha nem

tetszik,

amit a

tükrödben

látsz, változzál,

hogy szebbet láss.

Az élet odatesz, új

és még újabb dolgokat.

El ne feledd, a tapasztalás,

a hétköznapi élet sűrűjében

a megoldások is ott láthatóak.

Neked van szükséged arra, hogy

kontrolláljad, másoktól azt úgy,

ahogy neked jó, el nem várhatod.

Mindenki hozott fontos feladatot,

a jóra és szépre van teremtve. El ne

higgyed, hogy azt más is megteheti

helyetted, a feladatokat törlesztve

erősödik a lelked, szíved, agyad, ah.

Mindennek megvan, a maga ideje és

helye, ne árts, ne bánts, senkit sem.

Ne vedd el másoknak a lehetőségét,

 nem lehet a tied, mert hiányzik az,

nem fejlődnek nélküle, neked meg,

lefele törpülhet a túlzástól a lelked.

Amikor mások szerint teszel dolgokat,

azt nem magadnak szántad, hanem a

közösbe raktad, az energiád benne van.

Elkíséri az életedet, rajtad lesz, annak a

rezgése, minden jóban, szépben, minősít

téged, a többi jóakaratú ember szemében.

Amit teszel másokért, amikor a te dolgod

körbeért, azt kapják majd, hozadékként, a

 következő generációk, dicsérik a neved.

Egy Haza ez csak egy, érezzed hát át,

becsüljük meg, mindig legyen nekünk.

A jó energiákban vagyunk 4. éve, ha

nem vetted még észre, lehet az is,

hirtelen ébredsz fel majd benne.

Akinek működőképes a családja

 most, ah, már mindene megvan.

Ne rontsad el, amit felépítettél,

ha a múltad lebontottad, nincsen

talaj a lábad alatt, jövőd honnan.

Megtaláltam, a feladatomat,

24 évem van tapasztaltan.

A hivatásom, nevelek,

azáltal, amit magam

találtam meg és fel.

Mindenkinek van

tehetsége valami

jóhoz, széphez.

Ne add alább,

nem életkor

függvénye,

fedezzed fel.

Nem különb ám,

senki a másiknál.

Vannak akik időben

találtak a hivatásukra.

Azokért az elődeik meg

is dolgoztak, szenvedtek.

Minden családban lehetne,

ha tudnának róla, „sikeres”.

Jól láthatók az emberiesek.

Családodon belül vannak,

az intelligensek. Se nem

életkor függvénye, sem,

az iskolai végzettségnek

nem a tükre, azt a, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolok sem

veled, se ellened, oktatok.

Ha nem becsüljük meg azt,

amit az Isten azért adott,

hogy széppé, jóvá tegyük

a Világot. Hát magunkban

szükséges, feldolgoznunk,

a lelkiismeretünk dolgozik.

Figyelj ha a lelked jelez, ne

várjad meg, amíg rád mordul

fájdalmasan a lelkiismereted.

Örülj, az őszinte szavaknak,

mert ha félnek kimondani,

azt ami van, nem jól van az.

Ezért, ne vegyenek semmi

olyat, életük során, magukra,

ami rávetülhet végleg a sarjaikra.

Adjon az Isten minden földi jóból és

szépből, annyit, ami éppen most elég, ah.

Ahhoz, hogy boldogulni tudjanak abban, amit

tehetségként, nekik adott hivatásukként a sorsuk.

Tisztelet legyen ottan bőven, hogy vihessenek belőle,

 akik a jóért, szépért, az emberekért hozzáértően tesznek.

Amit a kicsiben elrontasz, rávetül arra, aki nagy lehetne, ah.

Ha értenéd már, mi dolgod lenne, abban a helyzetben neked,

tengernyi gondod oldódna meg egyszerre, ha alázatod lenne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Megtanultam a 67. évem alatt,

mit jelent, az életben,

ha nem valakinek a

gyermeke vagy.

Vannak olyanok

akik úgy élték

mindezt meg,

sok pénzük lett.

Boldogultam hát,

hiszen rájöttem, a

boldogság az más

mint ami, látható.

Így aztán könnyen,

kikopott belőlem,

nincs irigységem.

Már negyvenen

kicsit túl élhettem

át, megtaláltam azt,

amit számomra szánt,

az Isten, a sorsommá vált.

Azóta tudom mit jelent az,

tisztelni, szeretni azt, amit

generációsan a sorsunk nekem

szánt, hogy oldjam meg, hinnye.

Hát teszem a dolgomat, amit

az Isten, naponta ide tesz.

Felvállalni

azt is,

amit

más,

nem

érzett

feladatnak.

Találkoztam

mindenféle

emberekkel.

Tapasztaltnak

mondhatom

magamat.

Viszont,

az nem

jellemző

rám, hogy

aki nem tudja,

az tanítja. Hiszen,

oktathatok, nevelhetek,

azzal amit meg és feltaláltam.

Felnőttem a hivatásom által,

minden olyat megkaptam,

amit az életemben nem.

Már nincs kérdőjel

bennem, miért is,

úgy, vagy amúgy.

Választ adott, a

saját, s generációs

jelem, letörlesztem.

Mindazt amit mások

még nem tudják, létezik.

Gondos, dolgos hétköznapok

ezek, rájöttem milyen nagyszerű,

hogy az egyszerű mellett döntöttem.

A saját sorsomat élem úgy, hogy olvasom,

a másokét is, s oktatom, nevelem, a sorsához

fel őket, akik azzal, hogy jönnek, megtisztelnek.

Araszolva haladok, s van, hogy egy pillanat az,

amivel szintet váltok, minden nehezéket is,

úgy élek meg, mint egy sorsfeladatomat.

Ami rám hat, azzal dolgom is van, hát

beszélek, írok róla, hogy átmenjen.

Oda ahol érdemben tehetnének,

hiszen, ha mások szabják meg,

az nem szabad élettér érzet.

Mindannyian élhetnénk úgy,

hogy jól érezzük magunkat, a

saját életünkben, sorszerűen.

Ahhoz legalább, szükség lenne, az

 olyan szintű emberismeretére, ha

 megígéri mindazt, hát képes is rá.

Tudja mit vállal fel, nemcsak róla

szól az, hanem mindenkiről, akit

érinthet, az ő döntése, hinnye.

Az élet élni szeretne, keresi

és meg is találhatja. Azokat a

jó minőségű élethelyzeteket,

amik által, megérdemelten a

 saját Hazájában otthon lehet.

Az alkalmazkodás képességét

akkor fedeztem fel magamban,

amikor nem sérültem bele, abba,

hogy lenéztek, félretettek, letudtak.

Erősebb, a lelkem, a szívem, az agyam,

tudom minden körforgásban van, hinnye.

Ma már tudom, megláttam, megéreztem,

kihallottam, még nem tudhatják, azt, amit,

akkorra, már sokszor megtapasztalhattam.

Így hát, amikor, az Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó” által, nevelhetek,

oktathatok, az Istennek hálálkodok.

Nem ment volna, ha nem találok

rá a hivatásomra, amit az

élet nem adott, adta

hozzá sorszerűen.

Egy Haza, ez csak

egy, jó és szép lehet,

ha megtalálhatod te is,

benne a megfelelő helyed.

Magyarország, Édes Hazám,

kérlek maradj meg, ne hagyjál

el bennünket. Itt születtünk, s

itt is élnénk meg, a jót és szépet,

amit hozzáadtunk mi mindannyian.

Nem ilyenek, vagy olyanok vagyunk,

magyar az anyanyelvünk, itt születtünk.

Idő kellett ahhoz is, hogy Hazaszeretők

legyünk, ne mások szerint éljünk, magunk

szerint, a családunkért, generációsan is tegyünk.

Aki értünk szeretne tenni, annak az hivatása legyen,

különben nem tudunk kiteljesedni, a saját sorsunkban.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék, sem

veled, se ellened, átadnám a tudásomat, az érdeklődőknek.

Jó szerencsét kívánok, minden jóakaratú embernek.

Magyarországról, Pakson, a

  Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Bocsánat, az értőknek szántam, na lám, nem egyedül vannak.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat,  nem mentél

sehova, az internet világa is ott van, íme a hasznodra válhatna.

Nem felejt el semmit sem,  megőrzi az internet világa, ah.

Tisztelet,  szeretet, megbecsülés, legyen ottan bőven,

hogy vihessenek mindazokból  kimenőben, azt ah.

Megváltozott minden  hirtelen,  vannak  akik

észlelték,  mások  meg  még most sem.

Amit addig sikeresnek  éltünk meg,

úgy  tűnt ah pocsékba ment.

Amikor már jól  kizokogtam

magamat és elengedtem

mindent amit elvettek,

azzal, ahogy elterezték.

Ne legyek látható, hátha

még meglátják van másik

lehetőség, nemcsak egy.

Remélem találtak más

megoldást és

nem pottyantak bele.

Lehetetlenné válhatott

volna, azzal,  hogy át nevezték

azt is, amit addigra összefüggésében

megláttam a  tenyerek által feltaláltam.

Kerengenék még most is, ha nem látom

meg időben, amibe sokan merültek el.

Azután, rájöttem a sok teherrel

küszködve, amit rám raktak,

akiknek azt szabad volt, ah,

megnőtt az  emberségem is.

Ah, van sorsom, ha azzal  vagyok

elfoglalva,  hogy fejlődni tudjak, nem

veszek  el a semmibe  bonyolódva, hinnye.

S éppen azáltal, ami nagy valószínűséggel,

határtalan lehetőségekkel, megvalósítható

örömöket szerzett, a kitalálóiknak, azt ah.

Gondold jól  át, hogy mit kívánsz, mert  ha

megadatik, abban élsz  majd magad is.

Hinnye, most épp kinek a szerepe

tetszett

neked

meg,

tudom,

mindent

megtehetsz már.

Nem értettem,  miért

nem igyekeztek a

 saját  sorsaik helyett

megélni és miért mindig a

másokét  irigyelték, utánozták  le, azóta megértettem, ah.

Na, most akkor igyekszem  egyes  személyben fogalmazni,

ha mostanra, valóban nem jutottál el  oda, hogy

neked is lehet sorsod, generációs jeled,

akkor bizony bocsánatot kérek tőled.

Akkor megteheted, hogy ártsál  vele  és

nem csak  másoknak fogsz, hidd el, hinnye.

Nem szeretnék rosszat magamnak sem.

Érvelek amióta  rájöttem, feltaláltam

valamit ami az intelligensek  számára

megtartó erővel  bír,  ha tudnak róla.

A jó öreg bocsánatot  kérek, itt van

velem, átsegít a nehézen remélem.

Aki csak tehette rántott lefele, mit

tehettem volna, azonosultam és

igyekeztem  vissza a szintemre.

Szerencsére van az Isten, hinnye.

A  sok elhangzott ígéret csak  az is

maradt, ah. Félmegoldás  lett  belőle,

nincs mivel tovább lépnem, hinnye, az

  energiámból sokat tettem  akkor bele.

Majd eljön az ideje annak is, amikor

megjön az esze mindazoknak, akik

saját magukat alázták meg azzal.

Kezd el még egyszer, még egyszer,

még  egyszer ezt már jól  ismerem, hinnye.

 Hazaszeretőként fedeztem fel,  kevesen jöttek és

csak messzebbről, itt élek a szülőhelyemen, nem

 tisztelt  meg innen, sokáig senki sem  az

 érkezésével, elérte a  célját,  hinnye.

Megerősödött a lelkem, a szívem,

átgondoltan cselekedtem, vagyok.

Önismereti oktatás a gyűjtőneve,

volt már többféle az elnevezése,

nettóból nyugdíjasként ez van.

Ha nem adod meg a  tiszteletet,

akkor miért várnád el magadnak.

Az  emberek  feltételezik, azt a,  hogy

azokon a helyeken emberségesek vannak.

Mennyire látod magadat, vagy milyennek

látják mások a szeretett Hazánkat,  hinnye.

Ide teremtettük a szépeket, a jókat, ugye nem

maradunk ki  belőlük, nem vágyunk  ám a maradékra.

A kapkodás következménye gyakran megy a minőség ellen,

ugye azon lesznek, hogy akik  elérték  azokat a helyeket, ah,

figyelnek arra is, ne tegyék a nyugdíjakat, semmiképpen sutba.

Nyugdíj nettóból, mintha nem lennénk, hinnye, nem figyeltek arra,

 jó minőségű  életünk  legyen, a saját tisztelt,  szeretett, Hazánkban.

Ha betöltheti a helyet, legalább  azt idő közben pótolhatná ah, ami

 hiányosságként erősen látszik, hinnye. Műhely, a megelőzésért e.v.

Ha egy porszem  elmozdul attól gödör keletkezhet a  hegyben, ah.

Ami jól működött addig,  az miért nem maradhatott meg, azt a.

Mindenkinek megjár,  ha oda teremtette a jót és szépet,  az,

hogy azt visszakapja  időben,  amit oda ő is teremtett.

Segíts  magadon az Isten is megsegít, íme éppen.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ha már sok minden nem magyarázódik  meg.

Az oktatásom  közben megérted és magadban

a jó helyére teszed, a  sorsodhoz közel  kerülhetsz.

Könnyebben boldogulsz a saját sorsod szerinti szinteden,

mint valamiféle jól kitalált, ki nem  próbált helyzetben, hinnye.

Hergál! Bízzál! Hívjál! A javítás, Esztergomban a TESCO

parkolójában történik,  előtte hívja, a +36304828041 számon és

tájékoztatja, Gábor szélvédős Gálosi

Tiszteletem.

Szerintem a legkisebb közösség, ami jól működhetne, ha lenne,

valaki, aki működteti. Mert, csak úgy, nem áll ám össze.

Attól függ, hogy a gyermekek miben nőnek,

mit használnak, a szülők eszközül.

Ahhoz, hogy többre,

jobbra, szebbre,

ösztönözzék,

a gyermekeiket.

Nem értek egyet a

büntetéssel, lehet, hogy

másoknak az jól bejött, de

nekem nem esne jól, azt látni.

Ha csak sanyarog a gyermek, az

 igazságát keresi egész életében,

ah akit, gyermekkorában vertek.

Nem tudja érzékelni, hogy a

 többiek, sanyarognak,

önmagukhoz képest.

Akkor is ha nem verik őket,

mert nem racionálist hoztak,

tehetségüknek, ah,  hinnye.

Ha kapnának lehetőséget

megtanulnák mindazt.

Ha nem vigyáztok

rájuk, akkor csak

ti maradtok meg.

Hamar egymásnak

mentek, az igazatokért, hinnye.

A gyermekek, fejlődni, boldogulni

születtek, egyre több és szebb az,

amit tapasztalva, tanulva, teremtenek.

Boldogulásnak hívom és nem ok nélkül,

azt, amit, mások, feltételezve, hogy nekik,

azt is szabad, lefékezve, gátolva, megoldanak.

Ah, csak jelzem, nem biztos, hogy amivel most,

nem értesz egyet, a gyermekeid majd örülnek.

A döntésednek, van amit össze lehet ollózni,

s van amit, belső tartásként, meg is lehetne,

tanulni. Fontos lenne tudni, a működésünk,

nem véletlenül úgy van, ahogy, „van az Isten”.

Van aki érti, van, aki, még, csak habzsol és nem,

is akarja látni a valóságot, még gondolkodóba esne.

Boldogulni tanulni, azon belül, amid van, vagy mindent,

megszerezni, amit csak lehet, tudatosan, elvenni a közösből is.

Nem jól hiszed, ha tapasztalatlanul úgy gondolod, az a tied lehet.

Amit mások teremtettek meg, a saját energiáikkal van tele, hinnye.

Nem késztet téged, a továbbiaknak a megteremtésére, hiszen nem,

ismered fel, annak az energiáját, rezgését, a megoldáshoz vezetőket.

    Mit mondasz, majd, ha kérdez a gyermeked, hány embernek nem

lett meg a jóléte, azért, hogy neked meglegyen tétlen is mindened.

Mert az életet, csak élvezni szereted, tegyenek mások érted, hinnye.

Mondták-e neked annak idején, gyermekkorodban, meddig van,

a biztos neked, hol kezdődik a hátra fele, csak látszatra előre.

Amikor, felfedeztem, a sorsokban, a sorsfordulókat, azt is

megláttam, mit tehetne még, ami beleférne sorsszerűen.

S mi az, amitől, mint „megelőzésben jártas” megóvnám.

Valóban sokan csüngtek rajtad már, biztosan tudod,

miről írok. Nehezen tudtad úgy megoldani, hogy

ne bántsad meg őket, engedjenek el téged.

Hiszen általad, a tudásod által, magasabb

szintre jutottak hála Isten. Ahova talán,

egyedül, sokáig tartott volna, hinnye.

Ott maradtál, azon a szinten, ahol

voltál, ők felemelkedtek a sajátjukra.

Ez a dolgod, tehát volt sikerélményed,

ha kiállítást csinálhatnál, jó nagy lenne.

Hivatásnak mondják, csak az Isten tudja,

miért kapjuk, talán, mert, megszenvedtük.

Előtte, mielőtt arra az útra léptünk, hinnye.

A fordítottja nehezen menne, vagyis, hát,

közben nehéz úgy teljesíteni, hogy nem

 hozta tehetségnek, nem is tanulta meg.

Viszont ügyesen játszik a szavakkal,

igyekszik üresben mondani, hogy

ne legyen miről felelősséggel,

beszámolót tartani. Oda ahol,

azt úgy gondolják, elvárhatnák.

Nem érdemes eltérni, attól ami,

a járható utat is mutatja, meg adja,

azokat a lehetőségeket, választhatsz.

Vagy azt csinálod, amiben tehetséged,

esetleg, mehetsz feljebb, de versenyre

kelni a rutinosakkal, aztán meg minek.

A tudás hatalom, csak nem negatív,

hanem pozitív értelemben, emberies.

Aki, azt még, nem gyakorolta, nem is

tudja kontrollálni, hol vannak, a határai.

Önmagadnak megfelelni, nem lényegtelen,

inkább a magadat legyőzni, az a fontosabb.

Utána már, meggyőző tudsz lenni, hinnye.

Az ismeretlen, nagyon erősen, vonzó

tud lenni, mert olyan érzés, mintha,

a saját el nem végzett feladataidat

is megoldaná, miközben pihensz.

Munkáddal, teremteni, emberies,

annak a gyümölcsét élni, sikeres.

Ha csak, a pénzszerzésre gondolsz,

kiüresedhetsz, motiválatlan maradsz.

Ami fontos neked, azért tenned kell,

hogy megmaradjon, a jó minőséged.

S elengedni, akkor, ha tenni érte,

még nem nőttél fel, nincs dolgod.

Adni tudni, egy felnőtté érett,

élethelyzet, az birtoklás ellenes.

Amikor rájön az ember, nem a

pénzétől boldog. Hanem, azzal,

tudna csak boldogulni, a pénznek, a

 nem is őérte, teremtődött világában.

A két oldal egymás nélkül nem megy,

győzz meg, legyőzni könnyű engemet.

Nem harcolnék, sem ellened, se érted.

Oktatnám, nevelnék, azáltal, amit,

itt, a Hazánkban fedeztem fel.

Az elégedettség érzése, ott van

bennünk, gyermekkorunk óta.

Vagy valami marad helyette,

amit vagy megismételsz,

egymásnak szembe,

állítva a gyermekeidet.

Lehetőleg az irigység,

vegye el a punnyadástól,

a kedvüket, győzni, legyőzni.

Nem értem, minek, amikor össze,

is tartozhatnának, család lehetnének.

Akinek, működőképes családja van, biza,

megvan mindene, a régi sablonok, elkoptak.

Nehezen akarják tudomásul venni az emberek,

a családtagjaikra, a hozott sorsokra, generációs,

jelekre, gondosabban fel lehetne építeni a családot.

Amikor, a másikat szutykolni igyekszel, a magadét,

elfednéd, hogy lehetőleg, ne lássák, mi mindent,

nem tettél meg, amiért mások megszenvedtek.

Vannak a sorszerűségek és a generációs jelek,

akinek az elődei, megszenvedték, araszolták,

nekik maguknak már nem szükséges, hinnye.

Tehát, nem lehetne, irigység tárgya sem az,

mert nem adták az elődöknek ingyen azt.

Ha ismernétek, a sorsotokat, generációs

feladataitokat, azzal lennétek elfoglalva.

Mi mindent tegyetek még, hogy a következő

generációtok, már ne szenvedjen, jó minőségű

sorsot, élhessen. Tartást, méltóságot, viseljen, a

belsőjében, élhessen, gerincesen, tartásosan, ah.

Hiszen, ha elismerték, ha nem, már benne a tudása.

Tudja miben mérik a hozott tehetségét, a tanultakat.

A magasabb szintet elérte, feljebb léphet, megcsinálta.

Ki ne hagyja senki sem az életéből, nekem sok ilyen van,

ez adja bármilyen helyzetben meg azt, a tudás értékes.

Sok értékes embert lehetne, segíteni abban, segítse ő,

maga a saját sorsát, csinálja meg a generációs dolgát.

Ha visszanéz az életére, legyen miből ereje legyen,

az újabb nehézségekhez, sokasodjanak a sikerei.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek ne menj még,

hiszen nekünk, azt a jót és szépet, amit ide és

megteremtettünk, meg, sem, hoztad, még.

Tisztelettel élni jó, szeretettel élni szép.

Csináljad meg, magadat és mindenképp,

magadból, akkor adj, ha már készen vagy.

Teljesítetted a sorsodat, generációsan haladj,

legyél jelen a jóban és szépben, tartást ad majd.

Ne arasd le, a mások által teremtetteket, az nem

tesz jót, se neked, sem a következő generációidnak.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy Szeretettel.

Tapasztalva, tanulva élj,

ne csak remélj.

Kicsinyke,

apró

részletecske,

hosszú az út

még a tudás fele.

Amikor a tehetségednek,

tudásodnak megfelelően,

vállalod a feladatodat, a

Világ is biztonságosabb.

Jó vezető akkor vagy,

ha az emberek, a

 saját feladatuk

szerint is,

generációs

feladataikban is,

jól boldogulnak,

élhetik a sorsukat.

Gondolkodóként

a saját tehetség

és tudás határt

megbecsülni,

 az emberekkel

tisztelettel jól bánni.

Egy Haza ez csak egy,

jól szeressétek, becsüljétek,

meg, egymással is így tegyetek.

Áldjon meg az Isten minden

földi jóból annyival benneteket,

ami akkor éppen a legjobb nektek.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Heringes Árpádné,

Julamami védjegy

Szeretettel.

Sokféle módon lehet vegetálni,

felszínen maradni,

mások szerint,

a nemlétező

sorba állni.

Nézz hát,

magadban

szét, látod,

milyen szép.

Lelkednek tiszta

tükre, mind így

érkezünk le.

Ismerve

a saját,

sorsunk,

nemcsak

beleélnénk,

érdemben

megélnénk.

Van egy belső

szabályunk is

mindannyiunknak.

Becsüljük magunkat,

annyira, hogy ismerjük a

 saját sorsunkat, életünket.

Elsősorban magunk szerint.

azután már alkalmazkodva

mások szerint is megélni

azt, ami sorsot hoztunk.

Így viszonyítani tudunk.

Apró fontos porszemek

vagyunk, mindannyian.

Ha kellőképpen erősek

vagyunk, tartás, méltóság,

fontos a hétköznapjainkban is.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva

megéljük, amire alapozhatjuk azt,

amit tehetségként, mind hoztunk.

Ahogy az Isten megengedi és ott

láthatom a csuklókon a jeleiket.

Nem sablonos, egyszemélyes

történetek, mindazok,

csak értük szólnak.

Amitől jól érzik

magukat ők a

bőrükben.

Fontos

az érzés,

elkészült,

egy-egy

helyzet

kialakult.

Aszerint,

ahogy neki

is jó megélni.

Ha még nem

látja át mindazt,

meglehetne tanulni.

Legyen általa is saját

rálátása, véleménye.

Nem fontos azonnal

közölni is azt, van úgy,

hogy be kell érnie arra.

Előbb tapasztalva éli,

azután érzi a sajátja

lett, beült az életébe.

Lépésről – lépésre,

halad előre, mint

aki tudja már,

mi fontos neki.

Hiszen érzékeli,

folyamatában

átlátja, kihallja,

meglátja mindazt.

Erről szól az oktatás

és még sokféle módja

van a megközelítésének,

a saját és generációs jelek

felismerésének, léteznek.

Támasz, kapaszkodó, van,

nem másoktól várja már,

önmaga szerint éli meg.

Megtörténik közben, a

 szembesülések sora,

mit miért, törnek fel

belőle az érzések.

S kerülnek helyre a

 válaszok mindarra.

Nem mindegy, hogy

tud-e lelkesen, szívesen,

gondolkodva is megélni,

vagy csak úgy beleél épp.

A jó energiákban vagyunk,

aki még a régi sablonokba

rekedve próbálja megélni,

nincs miből merítenie már.

Elfogyott, elkopott a sablon,

ha nem épített fel magának

egy újat, életszerűt, bele is

ragad, nem naprakész az.

Gyors pörgésben vagyunk,

ha a Világgal együtt haladunk,

ha nem vesszük fel a ritmusát,

az elavultak, sorra megtalálnak.

Mert a hasonlók keresik azt, amiben

jól érezhetik ők magukat, mintha otthon

lennének. Olyat keresnek, hogy ne kelljen,

beilleszkedjenek, csak belehuppanjanak.

Ahol erőt mutathatnak, úgy, hogy észlelve

a gyengeségét másoknak, kihasználják azt.

Igyekeznek azon, hogy mindenkit körbe is

fonjanak, olyan az ajánlat, amit, kihagyni,

csak kevesen tudnak, a túlzás, az önbecsülés

kellő hiánya, a másokra épített sikerek sora.

Megcélozható, hiszen ha nincs más, amivel

előre juthat, nem nézi, kik által kaphatta azt.

Fontos neki, hogy különb legyen mint a többi.

Mindent idejében, szoktam mondani a nevelés

alkalmazása során, nem bánta meg, még senki.

Csupán az történik, hogy önmagát, a saját és

generációs helyzetében elhelyezve él aztán.

Nem lesz fontos már a régi nem működő,

lépésenként  haladhat, nem tévedhet,

hiszen saját döntéseket hozhat.

Alkalmazkodik, hiszen tudja,

nem mástól várja, amire ő,

már a hivatása szerint

képes, azt más nem

tudja még úgy tenni.

Mindenkinek megvan,

a maga sorsa, feladata.

A többi embertől, nem

elvárja, felajánlja azt,

ami benne többlet.

Azzal tesz azért,

hogy lehetőleg,

mindenkinek,

legyen olyan,

amiben ő jó.

Hozzáadni,

beletenni,

a szépet,

a jókat.

Ez lenne

a közös

ügy, ah.

Mindenki

érezhetné,

fontos az,

amit ő is

belead.

Egy Haza

ez csak egy.

Emberies

mindenki,

születve, ah,

valahogyan

kinevelődik

az belőle.

Ám, vissza is

simogatható.

Egyszerűen

megélni a

nagyszerűt,

 az igazi, valós.

Hát csak ennyi,

önmagunk szerint,

emberiesnek lenni.

S nem menne mellé

senki olyan, aki azt

hiszi, mindenki érte

szól és van, hinnye.

Van aki a kirakatban

van, látható minden,

amit megtett már.

Kontrolláljad, ha

nem ismered fel,

mi és ki van mögötte.

Képes-e, kiállni, azért,

amit még nem csinált

a gyakorlati életében.

Ha túl sokat vállalt fel,

vajon képes-e vinni együtt,

úgy, hogy megelégedésére is

legyen, azoknak, akiket képvisel.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

annyit, mindenkinek, ami a legjobbkor jön,

 az ő, jó minőségű életének a kiteljesedéséhez.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy Szeretettel.

Ide vagy oda,

mihez képest hova.

Van-e önnek olyan felhalmozott java,

ami már problémát jelenthet mostanra.

Akkor ha azt már érti, hogy nem árthat

azzal önmagának sem, hát adjon belőle,

 oda ahol ennek nagy a hiánya, kezdje

azokkal akik az ön szeretet köre.

Ha nem értesz hozzá,

nem elég az akarat,

akkor tanuljad meg.

Magadnak se szabad

hátrányt okozni vele.

A másiknak miért nincs

semmije, ah, előre tervezett-e,

hogy a becsapott ingatlanját ki vigye.

Ki mire hova tervezze meg, hol erre, hol arra,

a pénzre ki mondja, hogy hova és hova nem soha.

Se arra, se amarra el ne térjen, amoda semmi esetre

se csurogjon, ne menjen egy fillér se belőle.

Még betakarhatná vele valamijét a pőre.

Mondja tudja-e ki mit rontott el azok

közül, akik nem csináltak semmit se.

Vagy azok közül akik nem törődtek

a többiekkel, most épp jól vannak-e.

Az élet egy körforgás, nem azt kellene

keresni, hogy ki a hibás, hanem a megelőzés

szólna arról és nem lenne a dolog problémás.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Különös oktatás, nevelés, hogy megértsd.

Szeretettel.

Várom a lehetőségemet,

nekem még nem volt ilyen.

Nem adom fel megvárom,

hiszen hiszek abban amit

feltaláltam,

minőségi.

Jól működik,

sok embernek

segített már amikor

megtanulta tőlem, a

hogyan kerüljön ő is,

a sorsának

megfelelő

állapotába.

A tudás hatalom,

nem olyan mint az

amivel mindent és

mindenkit legyőzni

akarnak, inkább ad.

Az amit feltaláltam

oktatom, nevelek

vele felnőtteket.

Arra is milyen

módon tudnának,

segíteni ők a saját

gyermekeiknek.

Akik arra már

beértek és

szeretnének

egy hozzájuk

méltó életet.

A magadhoz

mért minőség

 a lényege, hogy

tudjad, ki vagy te.

Honnan jöttél, merre

indultál el, menet közben

te kivé, vagy mivé váltál.

Mennyire tértél el attól,

ami a sorsodban diktálna,

hogy önmagaddá válva,

csináld meg a saját

és a generációs

feladatodat.

A túlzóan

sok pénzzel

az a gond, hogy

nem serkenti azt,

aki birtokolja, arra,

amit hozott mint a

természetes volta,

fel is használhatja

gondolkodva.

S azzá váljon

általa, akivé

az Isten akarja.

Ha nagyon eltér tőle,

majd megbánja idejében.

Akkor viszont már nincs meg,

 a visszaúthoz vezető jelek halmaza.

Mivel a lehetőségem hiányzott eddig,

nehezebb utat jártam be, azért, hogy

idáig eljussak, a tudás volt a célom.

Megkaptam a 23. tapasztaló

évemben, körbeért, de ha

nem tudom én oktatni és

a nevelésben használni,

akkor megmaradok a

magam szerénységében.

S viszem tovább addig így,

amíg méltó érdeklődés nem

látok ahhoz, hogy valaki ezt

átlátva meg is becsülje.

A Hazámban találtam

fel, eljöttek a tanácsért

nagyon messziről is ide.

Megköszönöm az Istennek

minden nap, hogy elfogadott,

és erre érdemesnek tartott.

Birtokló nem vagyok, nem

teszem a fiókba és hagyom

kallódni, inkább eladom.

Sok ember hasznára

lehet azt is tudom.

A tananyag amit

lerajzoltam, nem

válogat, nincs akit

kizárna, csupán

annyi, ezt az

intelligenseknek

szánta az Isten.

Így alakult, ezt

akarta így lett.

Nem mondhatja

senki sem, hogy

én nem mentem

végig az úton.

Nagyon

alaposan

végigmentem,

megcsináltam,

feltaláltam és

lerajzoltam,

megvan.

Eladom,

hogy legyen

pénzem arra,

 az öregségem

biztosíthassa.

A szeretteim

se szenvedjék már tovább, a

 hátrányát annak, hogy én ilyen

 hivatásra adtam a fejemet.

Aki csak tehette rántott is

egyet az én sorsomon, mit

tehettem volna hagytam.

Azáltal is lett alázatom,

ezt nem vehetik el, nem

hagyom, inkább eladom.

Tanítani egyenlőre még

csak én magam, majd

betanítom rá azokat,

akik arra érdemesek.

Van az Isten tudom.

Hát mint eddig is

magam szerint, magam

teremtettem meg.

Feltisztult lett, így

benne van minden,

amit egy ember az

élete során elbírhat,

ami által lelkileg és

szívében erősödhet,

gondolkodó marad.

Annyiban változik

csak, hogy többlet

tudáshoz jut általa.

„A kis nyuszi évek óta

kiabálja, sarban vagyok,

sarban vagyok.

Sokan elmennek

mellette, hallják,

de nem érdekli

őket, hogy mit és

miért mondogatja.

Egyszerre besokall

tőle a mindeneknek

a megmondója és

rámordul, maradj

csendben, húzzad

meg magadat, mert

különben reggelire

 egy falásra felfallak.

A nyuszi csak mondja

sarban vagyok, erre

ráordít, azzal

 elindul a lendülete

indulatból jó nagy lett.

Nem tud lefékezni és

potty a gödörbe esett.

A súlyának hatásától,

a nyuszika lendületet

kapott, gyorsan kiugrott.

Sétálgatnak a barátaival,

hallják ám egyre többen

kiabálják, sarban vagyok,

sarban vagyok, sarban vagyok.

Kérdezik a barátai miért kiabálnak,

egyszerű a dolog, én még jóindulatból,

reggelente odajárok, kiabálok, azóta

 sokan lettek, ők a délutánosok”.

Magyarországról, a

Hergál Házból kívánom,

legyen szép napotok nektek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Hova sietnék, minek loholnék, hát akkor, a nagy kapkodásban,

nem érezném az életnek az ízes létét, a lelkemhez szóló érintését.

Nem látnék mást,

csak kapkodást, loholást, s számomra  is,

gyorsan kiüresedne, ez a csodálatosnak is látható, Világ.

Gazdálkodjál jól az idővel, ne a gyermekeden spóroljad azt meg,

ne úgy hagyd ott, mint egy letudott megoldandó reggeli feladatot.

Hiszen te indítod a napját, ott marad az, ami benne nyomot hagyott.

Hinnye, megint szólnék, a Julamami védjegy, ne rongáljad nem a tied,

mit keresel itt, a szerkesztői oldalamon, az írásom közben, ne tegyed.

Hát ennyire szeretnéd, hogy ne írjam le, amikor felébredek, miért

jó az neked, ha csak te maradsz már és senki más nem, az őszinte

szó, hiányozni fog. Anélkül, nem tudsz, felnőni a saját nagyságodhoz.

Az őszintétlenség, látszik már, ha nem is látod, a tükröd is megjött.

Hinnye, elkezd dolgozni, a lelkiismereted, azt majd minek nevezed,

köszönd meg az Istennek, ah, ha még időben lesz, a bocsánatkérésed.

Gondolkodjál, inkább tanuld meg a Kölcsönös tiszteletet, mert majd

egymással is, ugyanazt teszitek, ha mások már nem hisznek nektek.

Látszik, ami látható, a tekinteten átható, látszik már, hiába bujkálna.

Szerencsét nem hozott neki sem, csak behatárolta alaposan, a patkó.

Hirtelen kinőnek, mintha már készen lennének, bizonyítottak volna.

Iskolázottság máshonnan, vagy most, a mások kultúráját nyomja,

hiszen nem erősítették meg benne, lenne neki is sajátja, sorsa, ah.

Így minden egyéb, fejlődik is, hol van, tisztán a csárdás, a jóakarat.

Akár meg is szokhatom, el is fogadom, ha nincs mit tennem ellene,

van az Isten, minden felszínre jön, fel kellene nőni ahhoz is, időben.

Ha nem törődsz azzal, ami szemmel láthatóan, nem működik jól, ah,

miért pont te kérdeznéd meg, miért nincs nagyobb figyelem ott, ahol

megsérülhetnek lelkileg a zsengék. Igen vakmerőek, körülöttük, ah.

Láthatóan van-e, ott, megelőzés, szinted alá kerülhetsz, kiben bízol.

Igen tudom, bizalom nélkül nem megy, ne magadból indulj ki, hallod,

érzed, látod, valami hajlítást vélsz felfedezni benne, kérdezzél rá, ah.

Vagy, az is ugyanazokra van bízva, mint minden más, hinnye már, ah.

Az alkalmazkodást megtanultam gyermekként, szerencsémre még

időben. Mit jelent a semmiből valami, a belső kontrollra figyelve élni.

Magyarországon maradtam, ide jöttek hozzám, megtisztelve azért,

amit a sok megtapasztalások által kaptam, sorsok, tanultak, okosak.

Megtanulni, senkitől sem tudtam, semmit, de megtiszteltetés volt,

 nem jött aszerint át, az  „Akadémián”, kitűnő megajánlottat,  kaptam.

Sok év után, a hivatásom a megelőzés, segítőként, összefüggésében.

„Magyarosan agyalósan” átláttam, megrajzoltam, ami összegződött.

Ahogy nőtt, a látogatók száma, különbözősége, Hazaszerető lettem.

A tudásomból meríteni, abból megélni, a lelkes, szíves, gondolkodó

énemet komolyan venni, a belső tartással, méltósággal együtt élni.

Nem akarni többet, sem jobbat, mint, ami jóért, már sokat tettem,

megjárna, amikor arra éppen szükségem lenne, meríthetnék belőle.

Ha a megmondó is tudná azt, a hétköznapokban közlekedve élne, ah.

Azon belül, amin belül lehet, teszem a dolgomat, gyakorlom a

hivatásomat, amin belül azt, az éppen aktuális megmondó ember,

behatárolva megenged. Ami éppen kényelmes neki, nem szeretne

fejlődni, tanulni, mert azt érzi, tud mindent. Jól legorombítja a

többieket, akkor a látszata az, hogy minden rendben van, ah.

Amikor meg, már nincs mit mondjanak, azt kifogásolva, hinnye.

Amit az anyáknak lenne fontos megtennie a gyermekeikért, azt nem

pótolhatja semmi más, ” vissza a szülők bugyrába, beszéljétek meg”.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés, ez mindeneknek az alapja.

Hiszen látszik már, az nem elég, nem életszerű, ha alkalmanként,

sokan bólogatnak ahhoz, amit eldönt, anélkül, hogy tudná, jó-e az.

Tudok már, megtanultam jó korán, alázatban élni, a hétköznapokat

tapasztalva, nem szálldosni, se másoknak parancsolni, emberesedni.

Kellemetlen, ha tudom, látom, kihallom, milyen bátran, megengedi

magának azt, amivel tudnia kell, hogy sok embernek árthat az majd.

Látszik, nincs még az alázatnak a kezdete sem benne, elhiszi azt,

amit éppen láttatnak vele, még nem tudja, nincs is saját élete, ah.

Hagyja kikopni a belső kontrollját, mások szerint hall és lát, nem hiszi

el a belső tartása, méltósága, tapasztalata, a saját szintjére vinné, ah.

Aki csak teheti, fordít a sorsomon, mit tehetnék, hagyom, ezzel is,

gyakorlom, a hivatásomhoz az alázatom, látom a féket, megoldom.

Mivel kiírom, becsomagolom, a fogyaszthatóba úgy helyezem, nem

veszek el belőle, nem adok hozzá. A valóságot fogalmazom meg,

őszinte a szó, a határozottsága, fogyasztható, átmegy még időben.

Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel, amikor kimondom,

átmegy az, nem árt már senkinek, önmagának sem, hála Isten.

Felelős lennél hát, elsősorban magadért, s másokért akkor, ha látják,

hallják, megérzik, de a szavakat, nem találják, a megszólításodhoz.

Vannak akik vezetni születtek, generációsan hozzák a jeleit annak.

Vannak akik vezetők lesznek, anélkül, hogy felismernék, szolgáltatni

születtek, hogy megtanulják menet közben, alázattal élni könnyebb.

Az élet szép, ha gyakorolni tudod, az alázatot, az lesz mindenképp.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online, ha bárhol élsz most és olvasod a Világban, szeretettel nektek. Julamami

Bocsánatot előre kérek, ah,

prevenciós lettem, vagyok.

Nem lát, nem hall, meg

nem, csak beleél, így

hát arra kell ügyelni,

ki lehessen kerülni.

Még mielőtt felnőne

önmagához, öregszik,

idő előtt, üresedik ki.

Amikor már annyira

csak a kütyüiket

nyomkodták.

Odalépve

szóltam,

Észre

sem

vették,

kikkel élik

meg a családjuk

helyett, az életüket.

Nagyon felkészültek ám,

pontosan tudják, a sablont

odarakják és belesétáltatják.

Aztán minden más zavarta őket,

ami elvonhatná, élhetővé tenné,

a gépi élet helyett a valóságot.

Az eszközök kiszolgálnak

 bennünket, de nem olyanok,

mint az igazi emberies kapcsolataink.

Persze akadnak, akik alaposan készülnek,

arra, hogy szórakoztassanak, olyan témákat

hoznak, ami odavonzza, nem akarnak kimaradni.

Társalgásnak gondolják, miközben mindent kiíratnak

magukról, jobban ismerik már, mint a saját családjuk.

Szelektálni, szoktam mondani, a neveléskor, a rajzos,

általam, lerajzolt formában, alkalmas visszarendezni a

saját életritmusukba, mivel megdolgoznak magukért.

A rajzos forma mellé írják, a sajátjukba visszatalálnak.

Nem lehet ám, csak úgy kontroll nélkül, össze-vissza,

mert visszarendezi, a saját életritmusukba, hinnye.

Van akinek kihullik, van akinek kinő, tőle a haja,

jól jön-e némelyeknek, a kitárulkozó  energia.

Észre sem veszik és mindent tudnak róluk.

Sajnos sokan, jól megélnek, a hamisságból,

ha magukat kibeszélve társalognak, hinnye.

Nem való a kirakatba az, amit azért adott a

sorsuk, hogy egyedül dolgozzák, majd fel.

Ha kibeszélik az emberek, mindazokat,

amik adnák, a saját rezgéseiket, hát

igen gyorsan, kiüresedhetnek általa.

Elpocsékolt energia, nincs ismétlése,

még egyszer nem kapja meg ahhoz, ah.

Hallgat, nem beszél egyedül dolgozza

fel, megtartó ereje van annak, őbenne.

Azt azért adta az Isten, hogy előre vigye,

 fejlődhessenek, azáltal is, nem azért,

hogy mindenféle kíváncsiskodóknak,

kiszolgáltassák magukat, hinnye, ah.

A tapasztalásom az, hogy kikíméltek,

nem kapták meg a saját mintájuknak

megfelelőt, a fejlődésük közben, ah.

Így erősebbek rájuk, a hatások és ezt

pontosan tudják, mivel vonzhatják be.

Ébresztőt fúj az, aztán majd, amikor,

már lent maradtak, mert megtudtak

róluk mindent, amit, addig akartak, ah.

Elhasználják az energiáikat, akik már,

a kütyüik szerintiek, egy párhuzamos

világot élnek meg, a saját életük helyett.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, ah, …

Hatással lehet, a környezetükre, leviszi

a szintjüket, ha tehetetlenül élik azt meg.

Befele fordulók lehetnek, egy idő után, ah.

A saját akaratukat viszik rá és mindenre ők,

akiknek jól kitalált céljaik vannak mindarra.

Amikor a hétköznapjaikban nem partnerek

a környezetükben élők, mindezekhez, csak

reménykednek, hogy abbamarad, majd, ah.

Inkább lenne szükséges az őszinte társalgás,

hiszen pont azzal lesz vonzó a hamiskodó, ah.

Az őszinteségükre utal, mintha barátkozna.

Hát nem érdekel senkit se már, pedig csupán

annyi lenne a fontos, hogy figyelemmel legyen,

önmaga a környezete felé, alázatot gyakoroljon.

Lehetne minden családban egy tanácsadó, az a

rajzos forma, amit oktatok, alkalmas lenne arra.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva, tanácsokat adna.

Mert mindenki hozott, fontos feladatot, addig is

amíg rájön mi lenne az, ne menjen a szintje alá.

Valószínűleg nem bontakozhattak ki, abban,

ami tehetséget hoztak. Jó lenne, ha a Hazánk

venné meg, adná ingyen, oda ahol a szükség.

Julamami Magyaros Agyalósa nevet adtam,

 az oktatási, nevelési, jól működő formának.

Nem tanulhatnak, nincsen rá pénzük, nem

kapják azáltal azt az energiát, amire az agy,

vágyik, fejlődne, ha kapna elég táplálékot.

Napi, pillanatnyi, sikerélmény nélküli élet,

leépüléshez vezet, kirekesztheti, pedig,

pont a jó társaságot, a társalgást keresi.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

nincs megfelelő üzleti érzékem hozzá, hogy

felépíthessek valamit, ami szükséges lenne.

Ezért aztán, keresek, a szegény Hazánkban,

olyan felelős embert, aki tájékozódna, mit is

találtam fel és segítségére lehetne ezzel is.

Azoknak az embereknek, akik vágynak a

tanulásra, de nem adatott meg nekik az.

Gondolkodva tartja frissen, az agyakat.

Emberismeret nélkül tessék mondani,

hogy is lehet, eligazodni, ezen a nem

hétköznapi területen, azt a, hinnye.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Egy Haza ez csak egy, közösen meg

is lehetne oldani és jól a helyzeteket.

Hahó, a valóság az amit, hétköznapi életnek

hívnak, nem mások szerint élünk, magunknak

teljesítünk, magunkért is teszünk. Aztán miért is

 vállalja fel azt, ha nem bír el vele, a valóság nem ez.

El lehet tévedni ha minden szót komolyan vesznek,

ami összeollózott, lemásolt, másoknak a felfedezése.

Különböző energiaszinteken élünk, mi emberek, így

nem mások szerint, hanem magunk szerint, élnénk meg.

Ha lemennek a sok hiábavaló kütyüzéssel a saját szintjük

alá, energiahiányossá válnak és annak vannak fokozatai.

Volt időm megfigyelni, volt olyan, amikor látszott, hogy

közbe kell szólni, kizökkenteni, mert elviheti a valóságtól.

Évekig naponta gyakoroltam a hivatásom mellett mindazt.

Nem akarom, sehogy sem nevezni, nem az én dolgom az.

Ha nem figyelnek rájuk a szeretteik és időben nem jelzik,

úgy feléjük, hogy az hatással is legyen,  szeretettel intézi.

Akkor az is lehet, hogy úgy fognak közlekedni azok, akik

ebből kijönni, nem tudnak, mintha megszűnne a Világ és

egy gépi világot, alakítanak ki maguknak, párhuzamosan.

Keresik azokat a rezgéseket, amiben ott a sikerélményük,

miközben, alaposan megvezetik őket és célirányosan, ah.

Ehhez sincsen közöm, tudom, csak magamnak mondom,

hátha segítségére lehet azoknak, akik épp benne vannak.

Megváltozott üres rezgésűekké válhatnak, pedig pont azt

szeretnék elérni, hogy tájékozottan legyenek, érdekesek.

Kimaradva minden apró élményből, amit az élet adhatna,

kizárva önmagukat a jóból, szépből, elgépiesedve élnek.

Különös oktatás,nevelés, Julamami védjegy eladó, olyan

emberiesnek, aki érti mit is vesz meg, hasznára tudná

fordítani a Hazánkban, ahol jól jönne megelőzésként.

Az életszerűen adott ritmusával, visszavezetésként,

sejtig hatóan dolgozza meg, gondolkodni kénytelen.

Gondolkodóvá válik általa újra, a gondolkodó agy,

megtanul tanulni, ha már, felismeri a saját sorsát.

Generációsan megalapozhatja, a jövőképét, aki

rájön, milyen jó élni, a saját életritmusában.

Az egyszerűben is nagyszerű, gondolkodva.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el,

ezért megszenvedtek generációsan a tieid, hogy

Hazádnak nevezhesd, magadat jól érezzed itt.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.

Körforgásban vagyunk, ha időben váltunk,

nem akad el az életünk, megéljük mi is,

 jól megérdemelten a sorsunkat itt is.

Ott vagy otthon, ahova hazavárnak,

ahol van tartásod, méltóságod.

Az a Hazád, ahol a mezitlábad

először érintette meg ott

az anyaföldet, ne

hagyd el végleg.

A talpalatnyit, a

 megteremtetted,

ne add el, az lehet,

hogy most átmenetileg

 pénzed lesz belőle neked.

Ugyan mi adja majd utána,

a tartásodat neked, neked.

A telefonjaim nem csörögnek,

némák vagy megszakad a vonal.

Ha olyanok teszik ezt, akik erre

bebiztosították már magukat jól,

unatkoznak, nincs mit tenniük már.

Azok éljenek meg a nyugdíjamból,

hogy újra gondolkodva élhessenek, de

nincs mit tenni, Magyarországon élek.

Nem tudom mihez van jogom itt a

saját Hazámban, nem értem miért

ne lehetnék tevékenyen részese a

 nevelésben azzal, amit feltaláltam.

Utánanéztem, nincs jogom semmihez,

akinek más a véleménye kérem szépen

ossza meg azt velem, mert keresem.

Magamhoz ölelném mint a sajátomat,

aztán elengedném, másnak is legyen.

Még szerencse, hogy van az Isten.

Ha az jutna netán eszedbe, hogy

tartsanak el engemet, hát akkor

előbb ismerjél meg, mert lenne

mit nevelve tanítanom neked.

Akkor talán értenéd, az ember

alkotni, teremteni, szorgalmasan

dolgozni, gondolkodva élni született.

Ha nem ehhez szoktál, akkor tartsad

meg magadnak, nem magyaros virtus,

az, mi lenne ha most fel is vállalnátok,

 utáljátok a fejlődni vágyó embereket.

Hát nem akarjátok, hogy segítsék

őket az emberiesek, legalább

ennyi magyarázat a szátokból.

Azért tettétek ezt ilyenné,

hogy kevesen ússzák meg,

ne legyen gondotok nektek.

Felismerjük egymást már,

nem tesz különbséget a

pénz sem, ott a tisztelet.

Amitől fejlődik is a lelkünk,

szívünk, gondolkodó agyunk,

  emberségesek megmaradunk.

A sorsunkat teljesítve élünk,

nem hagyunk hátra semmit,

ami generációsan árthatna.

Élünk, nem ártva, se bántva.

Vannak akik ott fejletlenként

meg is rekednek, helyettük

már a cselédjeik dolgoznak.

Üresedésre adták magukat,

túlszaladtak önmagukon, nem

 találták meg a saját feladatukat.

Kényeskednek és nyafognak, se

nem tapasztalók, se nem tudnak

másról, mint ami a saját körük.

Így ők már most lemaradtak.

Eljön az idő és megbecsülik

újra azt, amit az ember

a saját lelkesedésével,

szívesen, gondolkodó

kútfőjéből teremtett.

Életemben kétszer

éreztem azt,

hogy ott

tudnék élni

hosszabban,

két különböző

országban volt az.

Ne tűnj el, ne add fel,

a Hazádat ne hagyd el,

mert betöltik a helyed.

Különböző okok miatt

mennek el az emberek,

többre, jobbra vágynak,

teljesítve azoknak a

kívánságát,

akik meg pont

ezt szeretnék.

Huh, kik töltik be

azoknak a helyét.

Ha a minőségi,

az emberies,

a szorgalmas,

az intelligens,

a jó szaktudású,

a nagyon igyekvő,

elhagyja a Hazáját

könnyen válogatnak.

Ahol már nincsen se

tartása, se méltósága,

 csak a szolgalelkűség,

tegyen érte aki arra

képes most,

ne legyen

divattá.

Olyan

nagyon

alacsony

a lelkes,

a szíves

szintje,

hogy

alig

bírnak

már élni

benne.

Kapkodva veszik

a levegőt, be van

szorulva a lelkük,

sanyarog a szívük.

Valaki mondja már

meg oda, ahol sajnos

 a döntéseket hozhatják,

túl sok lett a szenvedő már.

Különös oktatás, nevelés.

Győzz meg legyőznöd könnyű

engemet, nem harcolni jöttem,

oktatnék, nevelnék a magam

által feltalált módján, hogy itt,

ilyen kezelhetetlenné váltan,

különbségek ne legyenek, ah.

Szegény Hazám Csoda Szép,

ne menj még, hiszen a

sok jót és szépet,

amit mi ide bele

teremtettünk

nem kaptuk

vissza még.

Nem adjuk fel,

kivárjuk ez itt a

 Hazánk nekünk.

Nincs belőle több

csak egy a Haza,

becsüljük meg.

Figyeljetek

egymásra,

ne legyen

későn már

a figyelem.

Egymásra

találnak az

emberségesek, a

tapasztalatom ez.

Szívesen, lelkesen,

átlátva és kihallva,

gondolkodva élnek,

ki nem üresednek.

Jó szerencsét,

jó emberek, áldjon

meg a Isten minden

földi jóból annyival

benneteket, ami a

legjobb nektek.

Szülő Hazám Csoda Szép, sokan szeretünk, már

tudjuk mit jelent, a Hazaszeretet, méltósága van ám

annak. Bocsánat, ha néha őzésen kapnátok engemet,

apám, apai ágán uszódi, anyai ágán madocsai vagyok.

Ki arra, más emerre, a sorsfeladatra született,

mutatja a tenyere, megmagyarázóan, a

saját és a generációs térképét is.

Magam találtam meg a jeleket,

azoknak összefüggésekeit is,

megtaláltam a tenyerekben.

Vannak a lelkesen, szívesen,

gondolkodó emberiesek, akik

a kontrolljukon keresztül érzik.

Mások meg, a pénz szemüvegét

kapták, sajátjukként, generációsan.

Vannak akik párkapcsolatban élik át,

azt a hatást, hogy tudjanak bánni vele.

Mindenki tanulhat mindenkitől, mert ha

ők minden helyzetben látják a megoldást,

s azáltal néznek mindent, az a feladatuk ott.

Amikor elérték, rátalálnak egymás szintjére,

bevonzzák a saját lehetőségüket a másikéval.

Párkapcsolati Tenyérolvasás, ahol egymás előtt,

olvasom le, a tenyereikből, a saját sorsaikat.

Na nem ám csak úgy, leolvasva hiteles,

hiszen átmegy, a lelkes, szíves és

gondolkodó agyakon az impulzus.

Van-e másik közös feladat, vagy a

 saját és generációsat oldják meg.

Ugyanilyen megoldással az emberi

kapcsolatoknak, a még kezelhetőségét.

Két különböző feladatsor, más és másabb

feladatra született emberek sora, egyikük sem,

szeretne beállni a nemlétező sorba, van feladata.

Két oldalunk van, páros szerveink, agyféltekénk is,

jelzi azoknak, akik komolyan veszik és nem másolják,

azt amibe hol innen csípnek le, hol meg onnan ollóznak.

Nem lehet lemásolni, a hitelességét a feladatával kapta,

ő, aki meg és feltalálta, az ő, pontos, fontos feladata lett.

Hiába minden, nem lehet helyettesíteni senki mással se.

Ahogy tapasztalom, sokan nem is tudnak arról, hogy mi

lenne az ő fontos feladatuk, ezért aztán amikor elérték,

a pénzbeni jólétüket, nem igyekeznek tanulni, minek.

Feltételezik, mindent elértek, igen látom, valóban,

az egyik oldalon elérték, tehát ha nem tanulnak,

a másik oldalon, nem lehetnek otthon, átlátva.

Beletenni oda, ahonnan kapták a lehetőséget,

mindennek megvan, a maga ideje és a helye.

Mert, ugye, ahhoz szoktak, hogy minden az

ő elképzeléseik szerint működik, csúcson

vannak, bármit megvehetnek ők a pénzen.

Inog a léc szoktam mondani, még időben,

nemcsak róla szólt, észreveszi elengedi.

Az ember szervezete harmonikusan jól

működik és intelligensen alkalmazkodik.

A könnyű nem a gondolkodóknak való, ah.

Később kapja meg, megszenvedheti majd,

aki a könnyűt gyakorolja, a szintje felett.

A tudáshoz, ahhoz fejlődni szükséges,

s amikor, eljutott arra, a saját szintjére,

már kezelni lesz képes, eléggé fejlett.

Nem lehet megúszni a tanulást, bár

mindenki hozott valamiben tudást.

Az sem lenne gond, ha felvállalva,

minden irigység nélkül, hiszen az

/nem magyaros virtus/, összeadhatnák.

Ki befektetne a mások tudását fejlesztve,

mások meg megvennék az ahhoz szükséges,

kiegészítőket. Azzal magukat és a Hazájukat

fejlesztenék közösen, a feltalálókat ahhoz jó

helyzetbe hozva, tiszta tudás, tiszta forrás.

Működőképes lehetne ahhoz, hogy a Haza

fejlődésére figyelnének fel és fektetnének be.

Hiszen tudják sokan, kicsiben, nagyban ugyanaz a

 lenyomat van. A Világ egészséges körforgásába bele

tehetnének, nevesedhetnének, mert azt tennék bele,

amit hoztak, fontos fejlődési lehetőségként kaptak.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta

tükre, mindannyian így születtünk meg.

Ne térjél el tőle nagyon, hogy vissza is

rendezhesd, ne lógjál nagyon ki, a

nemlétező sorból, egyedül leszel.

Amit nem hoztál, tanuljad meg,

hogy két lábbal álljál a földön.

Legyen rálátásod minden

olyanra, amit hozzáadhatsz

a saját tudásodhoz, többlet.

Különös oktatás, nevelés neked.

Aki már átlátja, fontos a jövőképe,

a körforgás nem áll meg, haladunk vele.

Oktatás, nevelés az oldala, kérlek olvasd el.

Igyekszem felfejlődni ahhoz, amit nem hoztam,

a megoldás lassan már úton van, a mások idejével.

Már7. éve annak, hogy lépésről lépésre, araszolok,

sokadik gyermekként, valahol hátul voltam mindig.

Magamat nevelve, tanultam azt, amit nem tudtam, s

fontosnak éreztem, azzal, az érkezőket is segíthetem.

A továbbfejlesztéshez szükséges, az oktatásra érkező.

Tájékoztatni fogom az érdeklődőket itt az írás közben.

Adjon az Isten minden jóravaló embernek, annyit, ami

a legjobbkor adatik, hogy fejlődhessen általa mindenki.

Magyarországról, Pakson a HergálHázból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Már negyedik éve annak, hogy nem

működnek, a régi beidegződések.

Átfordultunk és a jó energiákban

vagyunk, hiába minden próba, ha

nem észlelted, nem tapasztalhatod.

Nem ismerted fel, a szintedet se.

Nem fejlődtél, egy cseppet sem.

Tanulás nélkül, hogyan ismernéd

fel mit tudhatsz, mit tanuljál meg.

Ha komolyan veszed, attól tanulsz,

aki megtalálta a tenyeredben a jeled.

Generációsan is építsed fel magadat, te,

ne hagyjad a sarjaidra a katyvaszodat se.

Tanulj, fejlődj, ébredj, 2018. év emberiese.

Ne pocsékold a múltbélire, tedd a jövőbe.

Ami előrevihetne sokakat, s éppen időben.

Felhalmozva árt, megemeli akit nem kéne.

Csőlátó, kerül föléje, az intelligenseknek.

Mi mind, egyenként születtünk meg.

Mondjad, tudod-e, hogy ki vagy,

mit csináltál már meg,

te önmagadért.

Apró fontos

porszemek

vagyunk.

Mindenki

hozott hát

feladatot.

Adtál-e

abból,

amit

mások

nem kaptak

és neked az már,

a túlzó energiákba

terelő folyamat.

Vagy azt is

megtartod

magadnak.

Nem is

sejted,

mennyi

gondot okoz, a

 hiánya másoknak.

Vagy a kényeztető,

megcsinálod helyettük,

mert nem tudod kivárni.

Nincs benned elég alázat,

ahhoz, hogy meg is várjad.

Hiszen mind más és más

életritmust hoztunk,

annak megfelelően

működnénk jól.

Ha minden

olyat,

elvársz,

másoktól, amit

te magad nem is

teszel meg értük.

Hogyan számolsz el

a lelkiismereteddel, ah.

Ne várd el, a saját ritmusod,

másoktól, nekik az rosszat

sugall, nem tiszteled, ah.

Tanuljad azt, amit  nem

hoztál, önmagadnak lesz

fontos, ha majd fejlődhetsz.

Oda rakjad a jót és szépet is,

ahol arra, már igény is lenne.

Ne menjen hát a pocsékba, ah.

Mindenkitől, tanulhatsz te is.

A gyermekek őszintén teszik

oda a szavakat, gondolkodjál

el rajtuk, ne gorombítsad le.

Hiszen tanulni is lehetne.

azokból, amit tükörként

odatesznek. A fejlődése

mindenkinek, a napi

rutin se legyen az.

Inkább figyeljél,

csendben, mint,

legorombítsad.

A szavak, hatnak,

nemcsak elhangzanak.

Az éretlen szót hagyd

magadban, nem jó az

sem idő előtt learatva.

Szeretet, szerencse, legyen

bőven a zsebedben, hogy

ne szűkölködjél, ha

adnod is lehetne.

Ügyeljél arra,

egészséges

maradhass.

Rád bízta

azt is az

Isten,

hát

ne

rongáld

ismerd fel.

Tegyél magadért,

más nem tud tenni

érted, honnan tudná.

A hogyan, a mennyit,

mikor lenne, s mi a jó.

Felelősen éljél, tégy

jót magadnak, érted,

hogy amikor abba már

belejöttél, tegyél hát, a

  fölöslegesből másokért.

Adjon az Isten minden földi

jóból annyit, ami nektek épp,

akkor és abból, a legjobban jön.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy.

Szép reggelt kívánok emberek,

áldjon meg az Isten,

minden földi

jóból,

annyival

benneteket,

ami akkor, a

  legjobb nektek.

Amikor ráébredsz

 valóságra, ne uraljon

úgy el a bánat, hogy

a jövőképed, már

meg ne láthasd.

Legyen tartásod,

ahhoz, aki vagy,

engedjed felnőni,

önmagához a másikat.

Nem egyedül csak te vagy,

a további generációknak is

lehessen Hazája, ez az egy.

Tiszteljük és kellőképpen

becsüljük meg hát, hogy

mindig legyen meg.

Szép ünnepet

kívánok

nektek.

Szeretettel.

Heringes Árpádné,

Julamami védjegy

2017.03.14.- 2021.03.14.

Milyen nekem itt

a lehetőségem,

mi köt ide engem.

Miért nem hagytam

el tíz éve a Hazámat,

pedig volt hova érkezésem.

Miért tartottam ki makacsul

elhivatottként én abban, hogy van

nekem is lehetőségem a Hazámban.

Hiszen feltaláltam, megtaláltam már

évekkel ezelőtt, azóta próbálkozom itt a

 saját Hazámban nevesíteni amit oktatok.

A nagy levegővétel az oktatás közben adott

lesz, amikor végbemegy a felismerése neki is,

azzal kapcsolatban ami a magzati szakaszában,

történt vele, de addig nem tudta azt feloldani.

Általában még élnek a hozzátartozóik így meg

tudják oldani, hogy megkérdezik átbeszélik az

új információkat és azok a helyükre kerülnek.

Kibékülések lehetnek belőle, másképp látják

már azokat a megmagyarázhatatlanul nehéz

érzéseket, néhány emberrel kapcsolatban.

Több külföldön élő magyar embert oktattam,

más országbéli magyarul beszélőt még nem.

Így csak azt mondhatom, a magyarokra hat,

nekik már megoldódott azóta sok minden,

amit nem tudtak oldani, már a sorukat élik.

Arra szántam, az embertársaimnak segítsek,

akkor is ha máshol időznek, élnek a magyarok.

Ha eldönti, meg tudja tanulni, az elnevezéseket

 is magam fogalmaztam meg, megjegyezhetőek.

Életre szóló élményt nyújt, azt megígérhetem,

átértékelődik sok minden, az addigihoz képest.

Tengernyi a kontrollálatlan behozott és abból

csináltak nagy divatot, kérem szépen ez a

Julamami Magyaros Agyalósa íme feltalálva.

Hazaszeretőként az emberieseket szólítom,

nem kellene hagyni a semmibe veszni, hátha,

nemcsak a magyarokról, de emberekről szól.

Tartást, méltóságot ad a 20 óra alatt és úgy,

hogy felismerik a miérteket, amik eddig is

 voltak nekik, mint válasz nélküli kérdéseik.

Már sok mindenben használják, igazolni

tudják azt a személyt, a saját tenyerei.

Tervemben van, hogy megtanítanék

több, arra alkalmas emberségest,

oktatni, nevelni a tudásom szerint.

Vegyék meg és vigyék tovább a tudást.

Ha az én Hazám nem veszi meg, mert

nem is érdekli mit találtam fel, akkor

eladom oda, ahol ezt meg is becsülik.

Hiszen a sok tízezer ember által, akik

megtiszteltek és tanácsért hozzám ide

eljöttek megtapasztalhattam valami

nagyon fontosat, emberségeset.

Mindenkinek van

méltósága, tartása,

azzal születtünk meg.

Nemcsak úgy mondom,

ott van az embereknek

a tenyerében, mint a lelkük

térképén, a sorsuk térképén.

Minden ami rájuk és a szeretteikre,

tartozik, az ő generációs jeleik is ott.

Ami fontos a családok összetartozásában,

mert ott vannak a jelek ahhoz mindenkinek.

Mit lehetne tennie a családjáért, önmagáért.

A magzati szakaszuk is megmutatkozik ám,

mint fontos információ azokra a nehezen

megoldható helyzetekre, amit később

 látni is lehet, hogy abból táplálkozik.

Nem gondoltam volna, hogy idáig

eljutok, ennyi mindent láthatok

a tenyerek által, az emberekről.

Az Isten megengedte nekem, a

 sorsomat ehhez alázatban élem.

Mi lenne fontos nekik, hogy el

is érjenek időben önmagukhoz.

Meg tudják valósítani a sorsukat,

úgy tudjanak élni, hogy eltévedni

ők végleg nem fognak, észreveszik

időben a váltás pillanatait, mert érzik.

A tapasztalatom, hogy a jobb oldalon van

a lelkünk, a szívünkkel szemben motivál.

Adja az impulzust a szívnek, mire vágyik, mit

szeretne megélni, mi ne maradjon az életünkből ki.

Hétköznapi szinten is, bizony tud nagyon erősen jelezni,

amikor már türelmetlenül várja, hogy a szív mozduljon és

adja az intenzív impulzusához a ritmust.

Nagyon komoly lelkiismeretfurdalást tud

generálni, ha nem jut el a gondolkodó agyig

a jelzése, nem hagyja annyiban rezegve jelez.

Amikor már összeér a lélek impulzusa, a szív

ritmusával, együtt hatnak a gondolkodó agyra,

 megvan az életünknek, egyensúlyban a ritmusa.

Mindezeket sikerült lerajzolnom egy nap alatt,

153 oldal már az egész a mai napig, tehát friss.

Más nem tudja tanítani, mert, nem tanítottam

meg az oktatására még senkit, a sorsra bíztam,

meghozza az alkalmas jelentkezőket időben.

Ennek egy része a Különös oktatás nevelés,

az alapja annak, hogy rendet teremtsenek

az emberek a saját lelkükben, szívükben,

gondolkodó agyukban, legyen harmónia.

Mindennek megvan a maga életrezgése.

Azoknál, akik már tudják, hogy alap dolog,

felérni a saját lélekszintjükhöz, felelősen élni,

hogy a sarjaik is tudjanak majd miből meríteni.

Legyen szép ez a nap, egészséges maradj. Tiszteletem,

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, elérhetsz,

heringesarpadne@gmail.com, +36302470589 hívásával.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Szép napot kívánok neked is,

jó szerencsét minden jóhoz.

Ne félj megtapasztalni a jót,

a hasznossá tehető szépet.

Nap mint nap, kontrolláld.

Hiszen az élet sűrűjében,

a megoldásokat is látod.

A könnyen jött el is megy,

nem erősíti a lelked, szíved,

kontrolláló intelligens agyad.

Oszt, mily dicsőség az neked,

lopni, az árván nőttől, hinnye.

Tartás, méltóság, lesz az alap.

Adok – kapok, s egészséges

körforgásban maradok.

Tisztelni, szeretni,

jó időben, jó

helyen

lenni.

Mit is

jelent ez,

önmagadat

megismerve,

embernek

lenni.

Annyi

az csupán,

megmaradni

nem fordulni ki.

Mivel tartozom

önmagamnak és

mivel a sorsomnak.

Generációsan a saját

családomnak, a többi

embernek, azzal, hogy

amikor lehet, vagyok.

Önmagamhoz képest,

alkalmazkodok, ahhoz,

amihez, akkor, épp tudok.

Amit nem tudok, megtanulok,

magamhoz is tisztelettel vagyok.

Mert, ha a kiteljesedés ritmusában

jól alakulok, emberiesnek, megmaradok.

Felismerve a határaimat, megint alkalmazkodok,

tulajdonképpen, úgy igazodok, hogy maradjon meg,

az érzésem, egyedül születtem,  egyszemélyes a lelkem.

Vannak, akiknek egyszerűbb, ha másokra hárítják mindazt,

amit ők sem tartanak tiszteletben, a minta az nagyon fontos.

Megtapasztaltan, megőrizni a saját belső tartásodat magadnak.

Generációkon keresztül, követheti, mindenki, akire az hárul, tán

nem is tudja, neki is lehetne, a sorsában, fontos dolga.

A tartás, a méltóság, belülről jövő fontos érzés,

motivációnak neveztem el, ami meghatározó.

Persze csak akkor, ha azt észlelte s már tudja,

érte motiválja, a lelke, szíve, gondolkodó agya.

Amikor összeáll, az már jól muzsikál, harmónia

aminek nevezik, nemcsak mondvacsinált ám, azt a

 mindenit, ha megismerted önmagadat, az neked teljesít.

Mindezek meg is nyilvánulnak az életed során, mint lehetőség.

Nem biztos, hogy pénzbeni gazdagodással is járhat együtt mindaz.

Gazdagodik, a lelkes, szíves, gondolkodó éned, mint intelligensnek.

Az intelligensek vezetni születtek, így gyakran fordul elő, hogy őket

a láthatóságtól félre rakják, mert már megvezetni nem tudják őket.

Belőlük van a tudás ugyan, de ők azáltal, a saját tudásukkal, meg nem

nyilvánulhatnak, hiszen erős tükröt tartanának, az egyéniségükkel.

A rezgésében benne, mindenkinek minden, nemcsak az enyém ez,

 a kifinomultan átrezgő, sokan vagyunk így már ezzel, átjön az is, ah.

Ölelni jó, ha szeretetből való, ha nem szereted, ne tedd, az is átmegy.

Magyarázkodással, az, meg nem változtatható, tanuljál, hogy tudjad,

Élj úgy, nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok, ember vagyok.

Ismerd, a sorsodat, a generációs feladataidat, igen sok dolgod lehet.

Ha egyik feladatodat elvégezted, láss hozzá a másikhoz, ne a mások,

élethelyzeteiben kutakodj, mert közben punnyadhat ám a sajátod.

Elpocsolyásodik,, előbb-utóbb, észre sem veszik és átrezeg rajtuk,

s ott állnak a kirakatban, a lelkük pőre, hiszen nincs ki megőrizze,

Van az Isten, ha hiszed, ha nem, majd felismered, a saját idődben.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy