Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”. Julamami
Jó egészséget kívánok,
és bocsánatot kérek,
emberségesnek
születtem, nem
változnék meg,
a jó sorsomat
megcsinálni
igyekszem.
Az Isten adta
Nép, egyszerű
már korosodó
gyermekeiként
érezzük azt át,
egy Haza ez
csak egy. Ide
teremtettük
a jót és a szépet,
azt várjuk mind,
amit a Hazánkba
beleteremtettünk.
Innen teljesítsen
felénk jól, ha
felvállalta,
szeretnénk
megélni és
tőle várjuk
jól bánjon
velünk, ha
rámaradtunk,
itt élünk várjuk,
a jót és a szépet.
Amit a saját sorsunkban
mi az itt maradt Nép, egyszerű
emberségesen segítői
nekünk megfelelően,
jó minőségben
élnénk meg
még a földi
életünkben.
Nem mindenki
hiszi a következő
életében teljesítés
lehetőségét, így hát
most teljesítenénk.
Ne várakoztassanak
kérem szépen, adják
meg ahhoz azt a
pénzt, ami
szükséges
a sorsunknak
a teljesítéséhez.
A Hazaértem
érzését is itt
várjuk meg, ez
a szülőhelyünk.
Gondolkodó
tisztelettel,
jól bánni a
tiszteletet
megérdemlő,
ide teremtő, itt a
jó életre váró Néppel.
Akik a jó sorsukat mind,
a saját elért szintjükön is
jó minőségben megélni
itthon tervezték el.
Megélnénk a jó
sorsunkat és
a generációs
feladatainkat
teljesítenénk a
következő már
itt várakozó.
generációnak.
Legyen meg az
alapjuk ahhoz,
hogy a saját
sorsukat ők is
megélhessék.
Ha mindezeket
át nem láthatják,
azt a minőséget
biztostosítani
nem tudják,
tanuljanak
hát előtte
önismeretet.
Mielőtt olyat
vállalnának, ami
meghaladja a
számukra
teljesíthetőket.
Ne menj még,
hova is sietnél,
hiszen a neked jó
életminőségedben,
itt még nem is éltél.
Otthon vagy,
amikor,
a kicsiben,
a fejlődőkben,
már látod magadat,
nem mentél sehova, a
Világ mégis ott van nálad.
Ah, ha néha ránézel a Népre,
az nem elég most, a jólétükért
szükséges hozzá az a pénz.
Ami biztosítja számukra azt a
jó minőségű életet, amit a saját
Hazájukba, jó minőségben,
igényesen, ide teremtettek.
A saját otthonukra gondolnak,
érezhető amikor kimondják
mert meg, át is élik az érzését.
Megértették azt is amit addig
nem tudtak megválaszolni se,
mert a miértje sem volt meg.
Körbeértnek mondom, azt ami
teljesített feladattal beteljesült.
Lehet tovább is lépni, új utakat
keresni és nem megrekedve,
élni az életüket, ugyanabban.
Mit jelent az otthon neked,
mit jelent neki és nekem.
Nekem azt jelenti, hogy
nyugodtan mondhatom,
nem fog senki sem, se
megsértődni, sem nem
érti félre, amit hallani fog.
Megelőzésként fogalmazok.
Hiszen pontosan tudja ő azt,
hogy csak ki van mondva ott,
arról a mondandóm nekem.
Nem veszi magára senki sem,
hiszen kommunikálunk és nem
azt jelenti az, hogy róla szólna,
de elgondolkodhat bárki rajta.
Ő is, mások is azon, hátha
segít akkor, amikor ők is
benne lehetnek egyszer,
olyan élethelyzetben ami,
addig nem volt betervezve.
Mégis megtörténhet bármikor,
ha mások szerint kellene élnünk,
a sorsunkat teljesíteni nem tudnánk.
Otthon vagyok, ahol van saját terem,
ahol megélhetem az elvonulásomat is,
hiszen hozzátartozik a hivatásomhoz.
Otthon vannak-e a gyermekek akkor,
amikor csak úgy benyitottunk, nem
várjuk meg a kopogtatás utáni
érthetően „szabad” válaszukat.
Megadva azzal a tiszteletet,
felnőttnek és gyermeknek.
A feszültséget mindenki
simán hazaviszi, nem is
gondolja, hogy az övéi
túlrezgést kapnak tőle.
Pedig ha nem rögtön
hazasietne, hanem
inkább valamit tán,
még elintézne előtte,
akár együtt mennének,
jobban járna mindenki.
Mert ha szűrés nélkül azt a
megpakoltat hazaviszi, amit
ott szedett össze, ahol
időzött napközben.
Ahol nincs sem,
tolerancia, sem
tisztelet,
ezekből a hiány
tölti be a teret,
ott szeretet sincs.
Biza, visítva rohan
ki onnan, az otthon
édes otthon melege messzire.
Tolerancia is van az oktatásomban,
életszerű és sorsszerű is az egyben.
Kellemes időtöltést mindenkinek,
legyen ott ahol vagytok éppen,
tisztelet és szeretet,
áldjon meg az Isten,
minden földi jóval bennünket.
Online. Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból,
szeretettel,
Julamami
