A Tüskénél  bevett szokás,

mindenkinek felkínálja,

többszőr is, a játékhoz a labdát.

Julamami védjegy, nem adtam oda,

sem nem engedtem meg senkinek,

hogy használja,  hinnye, azt a..

Az elégedettség egy érzés,

ki miben éli át és meg.

Ismerd meg a sorsodat,

s a generációs feladattal,

 sok tennivalót kaphatsz.

Ha nem tudod ki vagy, azt

sem mi a sorsod, a generációs

feladatod, bocsánat, hogy ezt

írom, akkor csak beleélsz most

is éppen abba, másokat utánozva.

Lehetne és megértenék végre,

így, a 70. évemre is tekintettel,

ne kérjenek tőlem több pénzt,

mint amire képes lehetek.

Ne önmagukhoz mérjenek,

bennünket kifelejtettek

a nekünk is járó jókból.

Egyéni vállalkozóként,

aprópénzes nyugdíj

nincsen dicséret.

Mit akarnának

legyőzni, tán nem,

az én 156 centimet.

Azt a, megtartanám az

önbecsülésemet, hinnye.

Viszont a szívességtől, a

középszerűségtől,

óvjon meg az Isten.

Segítőknek születtünk,

vagy emberesednek  érte, hogy

a jólétükben el ne vesszenek.

Kérem szépen én már,

teljesítettem egyszer, a

 hivatásomért teszem.

S egyben ebből is élek,

 lehetőséget nem is

kaptam még egyet sem,

hogy valamire azt mondhassam

ha úgy érzem, hogy nem kérem.

Talán keressék a megoldást, ha

 nettóból van a nyugdíjunk,

akkor az úgy rendben van.

Vagy annyira távol vannak

a valóságtól, hogy nem is

gondolkodnak azon, hogy

minden szinten úgy hat-e.

Olyan minőségben élhet-e a

Nép abból amit a régi sablonnal,

nem a jelenhez igazítva adnak,

mintha az szívességből lenne.

A szívességek sokba kerülnek,

igénybe veszem, ki is fizetem,

ez az életszerű gyakorlat, ah.

Mind akik itt vagyunk kint, más

országok fogadnak el bennünket,

hozzájuk igazodni tanulunk naponta.

Ah, csak nem az a gondjuk, hogy kinél

vagyok regisztrálva, az a betű miért nem

a tájékoztatásomra van, miért nincsenek

magyar fordítások a szolgáltatásoknál.

Persze tudom, hogy nincsen rá ember,

vagy a kisemberek nem  számítanak,

talán majd teremtenek,  dolgoznak

helyettünk mi csak sanyarogjunk,

megfelelő ellátást ne is várjunk.

Ez a Hazánk nekünk, szeretnénk

jól érezni magunkat ide születtünk,

ide teremtettünk, hol  a jó hozadéka.

Azért nem szeretnénk megélni azt,

hogy akinek az lenne a dolga, nem

tesz azért, hogy megkapjuk mind

azt, ami itt másoknak megadatik.

Nem véletlenül  megyünk oda ahol

elfogadnak bennünket, ha a tehetségünk

által ott gyakorolhatjuk a hivatásainkat.

Hát nincsenek most emberek a Hazánkban ah,

arra hogy megkapjuk azt, mint akik máshol élnek,

az internet világában ne alázódjunk meg azért, ah,

 mi a Népből vagyunk, gondolkodó emberségesek.

Nem  vállalnak fel  bennünket, oldjuk meg, na hiszen

nincsen fizetésünk se, ha nem tudunk  jól dolgozni.

Ahhoz szükségünk lenne az internet világában

olyan emberségesekre, akik nem a sajátjukként

kezelik a dolgainkat, a szabadságunk megmarad.

Máris van ötletem hozzá, Önismeretet oktatok,

tiszteletem, szolgáltathatnék oda, ahhoz értek.

Tudom nem mindenki tudja tisztelni az öregeket,

nem  is várom  el,  hiszen könnyen elbánhat velem.

A magam kínján neveltem  fel magamat,  nem vagyok

informatikus, nem ismerem azt a nyelvet, tiszteletem.

Amikor szűrés  nélkül gyakorolja  felém, azt is megoldom,

a magam módján, tanulhatna belőle, az ember gondolkodik.

A hivatásunkat,  a munkánkat mind magunk szervezzük és

igyekszünk itt túlélni,  sorstalanná  nem szeretnénk  lenni,

ha nem nagy kérés lenne, némi tiszteletet kérnénk érte.

Mi ide születtünk, itt szeretnénk megélni azt, hogy amit

ide teremtettünk, egyszer megjár nekünk a Hazánkban.

Ha így haladnak, beszorulhatunk a saját Hazánk általi,

nem  magunk generálta, hozzá nem értésükbe, hinnye.

Lehetne, hogy az életkorunk és az internet világában

körülményeskedéseink miatt ne alázzanak, azzal,

hogy a védjegyet sem  tartják tiszteletben.

Lehetne, hogy ne szoruljunk  más országok

szívességére, fizetni szeretnénk azért,

amit ott használunk. Az igaz, hogy

elismertek nem vagyunk, a saját

Hazánkban se, mi vagyunk talán

az egyéb kategória. Tudják tán,

hogy létezünk, reménykedünk,

hogy nem  másolják le maguknak

a tehetségünk védjegyes termését.

Isten óvjon a gondolattól  is, hogy

sokszor lemásoljanak bennünket,

azért mert megtehetik. Nekik lehet,

hát meg sem kérdeznek, csak azt

vesszük észre, az egész életünk

munkája, megy a pocsékságba.

Imádkozom érte eleget,  hogy ez

ne történhessen meg velem sem.

Van az Isten, hát most is segítek

magamon. Ha nem bírnék el ah,

a hivatásom gyakorlásához

szükséges lehetőségemért

emberesedve nem érnék el,

jó minőségű eredményt.  Hát

rábízom  a teremtő Istenre,

eldönti megérdemlem-e  azt,

hogy végig vigyem és jó legyen

az eredménye a feltaláltamnak.

Gyere velem  jó öreg bocsánatot

kérek, az irigységet én már nem

ismerem, mégis kapok belőle

naponta, olyan szinten is,

ahol nem gondolnám már,

hogy még létezhet, hinnye.

Ha megbántódtak volna,

kérem gondolkodjanak  el

azon, jó helyen vannak-e ott.

Ahova a Világhoz való jól

alkalmazkodás  lenne az emberies

alapja, ha működőképesre gondoltak.

Nem tudom megjár-e nekem azért, ah,

amit 27.  éve  hivatásként gyakorlok,

annyi,  hogy legalább  nem ártsanak.

Leállt a számlálóm,  nekem  napi

öröm volt, az, hogy olvassák

azt amit írok tizedik éve.

Kérek helyette olyat, ami nem

csak mutatja az írásomat blokkolni

szándékozók számát.  Jól meg is oldja,

hogy átküldi ide, a most számomra, a

legjobbat, kiérzem azt amiben

kiszolgáltatva lennék, olyat

nem kérek, köszönöm.

Ballagjunk gyere velem hát,

bocsánatot kérek, helyettük,

mert látszik nekik az nem megy.

Bizony így járnak,  ha emberismeret

nélkül kerülnek feljebb annál,  mint

amit az egyensúlyukkal elbírnának.

Elragadhatja őket az kiüresítő

hatások gyorsasága, hinnye.

Segíteni akkor lehet, ha arra

már elég érett emberileg és

megkérdezte, azért amit

kapott tőle az elég fizetség-e.

Azért amit jól teljesítettünk,

abban a minőségben kapjuk.

Igen azt is gondolhatja,

ugyan már, nem kérte

hogy tegyem a dolgom,

akkor miért teljesítene.

Akkor mind vesszünk oda,

akiknek nincsen üzleti érzéke.

Mert kényük kedvük szerint,

úgy intézhetik, hiszen azt

úgy sem vesszük észre,

nem kaptuk meg a jót.

Ami azért nekünk járt volna,

akik a közösbe is teremtettünk,

bármilyen anyagi síkon is vagyunk,

értjük egymást emberesedünk.

Az ismertségemet mind,

a tehetségemmel értem el,

kívül vagyok kérem szépen.

A Nép öregedő gyermekekként,

csak nézem hova mivé lett minden.

Hazaszerető lettem, el nem kerülhettem,

a sok emberséges akikkel találkozhattam,

az nagyon megtisztelő lett számomra.

Ha vannak miértek, a motiváló erő az

meg egyensúlyban van az emberséggel.

Az elégedettség érzése akkor szabadul fel,

ha hasonló a jó értelmű az adok és a kapok.

Sok tanulásra van szüksége annak aki ezt

még fel  nem érte, egyszerű józan ésszel.

Megváltozott minden, a gyakorlati élet

adja a rálátást, hogy merre az előre.

Hiába van meg túl korán mindened,

utána hiányoznak a motiváló miértek,

amit szereztél az nem  lehet a tied

végleg, nem ugyanúgy rezeg mit te.

Ne vegyed zokon majd ha ismételsz,

köszönd meg az Istennek törődik veled.

Lelkes, szíves, gondolkodó az agyam,

 amit tehetségként a születésemmel hoztam,

tapasztalva tanuló és oktató is vagyok egyben.

S te magadtól ugyan mit tettél, a

saját erődből, tudásoddal el mit értél.

Tudod-e miben vagy a legtehetségesebb,

tudod-e hasznára tenni azt a Hazánknak is,

miután már kiszolgáltatottja  nem lehetsz.

Ide teremtettük mi, a szépet és a jót, pont

azt várnánk vissza annak a minősége jó.

Tartás és emberség, amim nekem van,

naponta alázattal fűszerezem meg.

Nem tartozom se ide, se oda,

tartozom hát, az érkezőkhöz,

s ahol a Világban olvasnak,

talán egy kicsit, mindenhova.

Ugyan, éltek-e hasonlókban,

ilyen helyzeteket azok akik,

felettem is így döntenek most.

Tanultak-e, vagy csak döntenek,

mert olyan feladatuk van, lehet.

Ha egy kicsit lefele is néznének,

megláthatnának ott lent a porban,

elég régóta, 11 éve integetek onnan.

Itt vagyok, itt lent, kívül hagytátok a jóra

 jól használható tudást, emberségeseket oktatok.

Ha megrekedve, mindig csak ugyanazt nyomod,

akkor már, magadat is nagyon unhatod.

Óriásira nőttek a rezgéskülönbségek,

tanuljátok ti is meg, ha megismeritek,

a másik kultúráját is, a hozottját, a sorsát is,

rájöttök, a magatok fölöttiben, ti már nem láttok.

Főleg, ha olyat vállalnátok, ami meghaladja mindazt

amit a tanult tudásotok adhat, mert ha a könnyűben

vagytok, magatok fölé helyezve, hát nem gondolom,

hogy annak megfelelően emberesednétek, hinnye.

A generációsan hozott feladataitokat, jelzéseiteket is,

felismerhetnétek, s amiért egymást meg nem értettétek.

Sok tízezer ember tisztelt meg és lett emberismeretemet,

miről beszélsz, ha te magad nem így, már túlzások között élsz.

Átfordultunk, a  rezgések ismeretében tapasztaltan jól vagyok,

felismerem a különbségeket, a még mindig erős erőlködéseket.

Van amit te magad hoztál tehetségnek, van amit még

neked is meg lehetne tanulnod,

 másoktól is, amit ők jól tudnak.

Nekem a hivatásom van egyben,

 tapasztaló és oktató is vagyok.

Nap mint nap ehhez alázattal,

élem a 70. évem egyszerűen,

viszem az életem, így élek én.

A boldogulásodtól egészen

a boldogság érzéséig vezet.

Az lesz az életed a sorsod,

a sorsod az életed neked

is, neked is és neked is.

S mond neked most,

mennyi az elég,

mikor érzed,

hogy kell-e,

ugyanabból,

még és még, még.

S amikor megvan,

akkor már nem is

érdekel, hogy mire

 jó az energiája annak,

amit addig beletettél,

sikert el nem érhettél.

Csinálod a sajátos

köreidet,

körbe

körbe,

s nem is

sejted,

hogy

mit üzenne,

 a saját sejted, a

generációs jeled.

Legalább  te ne ártsál,

jól kigondolva se bánts meg,

de kérlek magadra is vigyázz.

A lelked, szíved, agyad, rólad is

gondoskodva hat és takarít is.

Biza, mindent visszaad neked,

az egészséges körforgásod is,

fejlődhetsz tőle te magad is.

Sokan vagyunk és nem, csak te,

nem szólhat rólad, mindig minden,

egymást tiszteletben tartva is lehetne.

Jól kommunikálni úgy tudsz, ha felismered

abban a jól működő életszerűt, amiről beszélsz.

Szép színesen, szívesen, lelkesen gondolkodó

Világ is lehetne, ami mindenkivel jót is tenne.

Hiszen összefügg minden mindennel, én már

  tudom, te meg tanuld meg szépen kérlek téged.

Bizony, inkább alázattal tapasztalj, hogy a saját

lélekrezgésedig, te is a saját idődben eljuthass.

Szerintem, azért születtünk a tehetségünkkel,

hogy a jóban emberesedjünk, s egymást

 segítve, adok – kapok, éljünk.

Ha egymás sorsát ismernék,

végre megérthetnék a szavakat,

az egy anyanyelvet beszélő emberek.

Mindezekben, fordítónak már jó vagyok.

 a jóban, adok – kapok is lehetne élnünk.

Mond, te meg, hogy nem fáradsz

el bele,

ha csak

mindig

ugyanazt,

a kört járod.

S kezded újra,

ha úgy gondolod,

s nem is sejted, hogy

tiltakozna már az arra

alkalmas sejted, hiszen

fejlődni szeretne ma is.

Na meg éhes az újra már

a gondolkodó agyad is.

Szerintem két oldalon

is jó lehetne az ember,

a bal oldalunkon, az apai

hatásukat fedeztem fel.

A jobb oldalunkon meg,

az anyai ágnak a hatásait

tapasztalhatom, az első

fontos a magzati szakasz.

Nagyon különbözőek,

ott a jelek, a hatások,

amit közreadunk,

a tenyerünkben,

láthatóak már

azoknak, akik,

értik is azt.

Feladat

halmazok,

vannak ott.

Aki ért hozzá,

annak azok ott,

sokat mondanak.

Amikor megláttam,

a generációs jeleket,

igen megörültem nekik,

hiszen megvolt a magyarázat,

azokra a jelzésekre, amikhez,

addig nem találtam válaszokat.

A hiányt mutatja most a legtöbb

tenyér, ah, de a többleteket

is felfedeztem,

hála Isten.

S akkor,

már

tudtam,

kezdeni

is vele

valamit.

Hiány-

többlet,

amit a

többlet

okozhat,

az is hiány.

Biza, mert két

oldalunk van.

Az egyensúlyra

törekszünk mi mind,

hiszen jelez a szervezet.

Hahó, nincs belül rend,

s akkor gyorsan hozzá

is látunk, a magunk

módján,

megoldani

igyekszünk.

Nekem is

sikerült az,

mind sokaknak.

Eljutottam a saját

lélekrezgésemig,

a szívem adja hozzá

a saját ritmusomat,

 döntést hoz az agyam.

Ismerd meg önmagad,

biztosan sokszor

hallotta már

mindenki.

Igen én is

erről írok,

megismertem

önmagamat,

s azóta,

elboldogulok,

mert segít hozzá, a

 lelkem, a szívem, az agyam.

Furfangosak lehetnek a zenék,

mert átrezegnek az agyunkon.

S az nem a mi rezgésünk, a szerzőké,

megtalálhatók a sajátunkhoz hasonlók.

Ezért jó lenne, ha mindenki,

ráébredne, hogy van neki is,

egy saját lélekrezgése, ritmus

a szívében, az ami érte dobog,

miatta hoz jó döntést az agya is.

Tartás, méltóság az eredménye,

nem ártva sem nem bántóan.

Mi  és mindannyian hozunk,

valami fontos feladatot, az

nemcsak úgy adott,

ott vagy amott.

Önismeret,

Önbecsülés,

Emberismeret,

segíts magadon, az

 Isten abban segít.

Tapasztalva az

életszerűt meglátni,

ahhoz naponta tanulni.

Vagy tanultan, az

 életvezetésben

tapasztalatlanul

lenni, bizonytalanul

ide – oda évickélni.

Nagy alázattal lenni

mindenhez, amit

még nem tudunk,

aközben tapasztalva

sokat tanulhatunk.

Van aki Világgá

szalad, hogy megkeresse,

azt az impulzust ami neki jó,

van akinek bejön itt is éppen,

ezáltal amit megfogalmazott.

Különböző a feladatunk nekünk,

de attól még megérthetnénk mind egymást.

Ez maga az én nehéz tapasztalva tanuló utam,

Uram nem kapkodtam, nem siettem, megéltem

azt is, amit nekem szántál, megértettem azt,

amit rám tettek, mert éppen úgy döntöttek.

Ismerem az élet ízét, megismertem sok –

sok embert, ők mind – mind különbözőek,

az alázatot, tán a születésem óta ismerem.

Különös oktatás, nevelés a sors, védjegy,

már a saját sorsukra is igényeseknek.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, Online,

ha most bárhol is éltek a Világban.

Bocsánatot kérek, csupán az alázatom

íratja velem, tudás nélkül már nem megy.

A tapasztalt tudás lehet a megfelelője az

elméletinek, hiszen már gyorspörgésben

fejlődik minden, a sablonok elkoptak.

Azért, hogy kikíméljed magadat,

ne terheljél túl másokat, hinnye.

Egy napon megrajzoltam  azt, ami

a hivatásom gyakorlásából állt össze.

Tiszteljetek meg, legyetek az Online

tanítványaim,

 szombatonként,

10 órai kezdéssel,

bejelentkezéssel,

várlak tisztelettel.