Te, te, te … 2016.10.17. https://julamami.com

Tisztelettel kívánom,

mindenkinek azt,

ami neki a legjobb.

Érzékenyen érint,

ha arra gondolok,

hogy hol lehetnek

ők, akik jártak itt

és sikeresek ott.

Ahova elmentek,

mert itt nem abban

éltek, amire születtek.

A hely ahol ők lehetnek,

az biztosan befogadta őket,

hisz mind okosak, intelligensek.

De egy Haza csak egy, el ne feledd,

ahol születtél az veled együtt rezeg.

Időben, mindenki érezhesse át azt,

hogy másokra az netalántán,

nem biztos, hogy úgy is hat.

Hiszen ők meg másban jók,

mindenkinek van tehetsége,

amikor azzal kiteljesedhetett,

jöhet a tanulása annak amiben,

ő tehetségesként nem érintett.

Kommunikálj, kommunikálj…

Egymás felé és mifelénk is,

tisztelettel kellene lennie,

kérdezzenek bennünket.

Emberiesek vagyunk és itt

élünk abban, amit ők nem

élnek, mert önmaguktól is

túlságosan messzire vannak.

Ha mindenki csak arra lenne

rámozdulva amit ők, fontosnak

tartanak, nem ott tartanának.

  Hiszen tudják a létezésünket,

a jóból nem látunk és nem is

érzékelünk mi semmit sem.

 Lehetőség, tájékoztatás híján

olyan mintha elköltöztünk volna,

csak nem fogadnak be, ide idegennek

néznek itt a saját Hazánkban, jó lenne,

ha rendben lenne ez itt

 valóban, ténylegesen.

Mondjátok el és meg,

a ti szeretteiteknek,

hogy nem ez az ami

jó minta lehetne, ne…

Emberiesként is élni

szeretnénk a jóban ah,

hiszen megtettünk érte

minden szépet és jót is, a

 Hazánkban vagyunk mi itt.

Küldjétek szakemberhez

akinél látjátok a hatalom

rossz hatásának a jeleit.

Még időben legyen arra a

segítség, mert jön ám rá is,

a kiüresedés és elterjedhet,

 el is hiszik nincs más csak az.

Olyan békés is lehetne a Haza,

ha mindenkit szeretettel várnak

tán haza. S tisztelettel töltik be

a házat, otthon lehet őnáluk is a

 szeretet és várják haza mindet,

másnap feltöltődve mennek.

Különböző életformákban,

más-más szinteken teszünk,

kérem, kérdezzen bennünk,

itt maradtunk, még élünk.

Tíz éve vegetálunk, mert

nem vagyunk fabábok, s

szomorúan látjuk, hogy

milyen sokan lettek azok.

Kevesebben még el is hitték,

 a sarjaikat nagyoknak szülték,

 időznek ott ők a vezető helyeken.

Gazdagok, mások helyett megkapták,

hiányzik ott sok és az egészséges alázat.

Ugye nem gondolja azt senki sem, hogy

nem tudja az egész Haza, kilátszik az.

Jaj majd elfelejtettem, ah bocsánat,

bocsánat, bocsánat, bocsánat,

de én nagyon szeretem a

  Hazámat, a hivatásomat

és hiszek a megelőzésben.

Mihez is vezet bennetek,

az, ha nem egyforma

életritmusban

élitek meg azt,

amiben éppen

együtt vagytok.

Hahó, ugyanazok

a múltban ragadt,

hangzatok, miért

nem a mai napra

figyel, aki a szót

csak kiengedi és

nem érdemben

szól, szajkózza ó.

Tán nem is érti ő,

hogy miért ment

oda, ahova mások

nem jutnak soha.

Kevés ott az igazi,

 sok ott a csak pénzes,

akinek nincsenek már

meg az igazi miértjei se.

Nem abban tehetséges,

statisztikákat húzni az

emberekre, az nem

igazi, nem igényes.

Pedig nekik valós

mondanivalójuk is

 volna ott hahó, húha.

A mai napra éretten

kommunikáljatok,

hogy mitől érzitek

azt, hogy ti nem

velünk vagytok.

Miért, hogyan

különböztetitek

meg egymástól, s

 tőletek bennünket.

Tán bennetek se

nem tisztelhető

érzés ez a Haza,

se a nép aki lakja.

Pedig egy a Haza,

annak akit ide is

szülte az anyja.

Annak aki itt él és

a Hazánkat tisztelve,

teszi a szépet, jót benne,

 ha értünk is teszi sikerrel

tegye, érezze jól magát tőle.

Nem egy a lelkek rezgése

 ami magyarázhatná,

ha arra éretten mára

kíváncsian, tanulnátok azt.

 A miértek adnák a válaszokat,

s időben meg is kaphatnátok.

Te,te és te és te, meg te is, a

 2016. évnek a rezgése

megtanuló,

 most, a ma

embere is

lehetnél, ha

felismernéd,

a tréningen.

Ebbe-abba

ugyan

miért

mentél

akkor bele.

Nem fékezett

le a lelkednek

tiszta tükre se,

pedig a válaszok

ott vannak benned.

Vacilláltál is bizony,

hogy jól érezted-e

 amit ott éreztél,

nem volt meg a

tapasztalat sora,

a magyarázata

amik nélkül,

bizonytalan

talaj nélküli

lehetsz még.

Többször

kellene

azt újra

és megint

megérezned,

azt ahhoz, hogy

el is higgyed azt a

  saját érzéseidnek.

Azt még kevesen

ismerhetik fel és

másban keresik,

pedig meg lehet

élniük nekik is.

Anélkül, hogy

bármi olyat,

tennének,

amit ők,

felvállalni

képtelenek, s

csak szenvednek.

Amikor a tréning

rajzos anyagánál

azok az érzések is

 felszínre jöhetnek,

amiket ott akkor,

 majd te átélhetsz.

Rájössz és meg is

magyarázódnak

az események.

Megismered

azokat

is amiknek

kapcsán azt

te úgy élted

meg és várod,

hogy újra azt,

megélhessed.

Hiszen egyéb

módon úgy azt

kontrollálni nem

lehetne, csak át is

érezve, újra, újra…

Hiszen azáltal már

nem lesz ismeretlen

be tudod azonosítani,

eltudsz magadban,

azzal számolni.

Nem nyomaszt

annak a kérdése,

hogy vajon miért

érzed, újra és újra.

Feljön a felszínre és

azzal a tiéd lett már

meg is magyarázva.

Beépült a tartásodba,

a méltóságodban már

érzékeled, felismered,

azzal is tapasztaltabb

lettél, nem másoknak

hittél, azt is kontrollálva,

önmagad felé teljesítettél.

Tégy magadért, hogy erősödj,

s akkor már tehetsz másokért,

mert, ha abból adsz ami neked

fontos ahhoz, hogy boldoguljál,

hát megrekedsz egész életedre.

 Szomorkodhatsz a fejedből kifele,

ha netán arra várnál, hogy majd

mások tesznek érted épp időben.

Van olyan is amikor az Istennek a

tenyerében vagy éppen, de azért

tegyél magadért, hogy az Isten is

 megsegítsen téged, téged, téged…

Az utadra találva haladhatsz előre,

s ha felismerted már a saját rezgésed,

a sorsodat generációsan is teljesítheted.

Lehet, hogy ezt még kevesen értik, ahogy

fogalmazok, de a Különös oktatás, nevelés

tréningen hamar megértik és már tudjuk,

mit takar egy kifejezésem, egy addig

számukra érthetetlennek tűnő

mondatom, vagy kifejezésem.

Emberies nyelvnek neveztem

el, betanító a tréning, a rajzolás

közben, tanuljuk a hozzá tartozó

kifejezéseket, amik egyértelműek.

Mindez a saját rezgésszinteken és

értelmezve történik a 20 óra alatt.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon

meg az Isten minden földi jóval,

szintjükön lévő emberekkel,

emberies hatásokkal

benneteket.

Éljen a tisztelet.

Logo

Gazdag szegények, szegény gazdagok…2018.10.17. https://julamami.com

Hagyjad nyugodtan, a ki nem nőtt szárnyaidat.

A legjobb, ami történhet veled, az,

 hogy minden körülmények

között, emberséges

maradsz.

Vajon

mondta-e

bárki is, aki,

hitelesen szólt, ah.

Amikor túllépette ah,

a sajátjaival, a kezelhetőt.

A maguk fölé helyezettben,

ártanak maguknak s azzal,

a saját sarjaiknak, ah.

Nem élhették át, azt,

ami a belső tartásukat,

megerősítette volna, a

 hozzájuk, merészen,

kitalált feladatukra.

A nevesedése közben,

kinek mennyi jót, lenne

fontos tennie, ahhoz,

hogy emberies

maradjon.

Utalt-e

valaki,

arra,

hogy

ismerni, a

feladatát, fontos.

Ne vállaljon olyat,

amit ő nem láthat át,

mások szerint, jó az.

Ne várjon el, senkitől,

olyat ahol még nem tart.

Ah, tudja-e, honnan indult,

 tett-e már, azért, ami ott van,

a látszatosban. Vagy, csak, az

a fontos, úgy sem láthatnak,

mást, mint amit mutatnak,

az éppen, aktuálisak, ah.

A gazdag szegények,

nem véletlenül,

akadhatott, a

 kezembe,

egykor.

Amikor,

gyermekként,

két necchálóval,

hordtam haza,

a könyveket.

Messze volt,

tőlünk a könyvtár.

Nem volt akkor

más, mint az

olvasás.

Átsegített,

akkor, azon a

nehézen, hinnye.

Sok “nagy ember”,

életét ismerhettem,

 a könyvekből meg.

Sokszor adott vigaszt,

ha másom, nem volt, akkor,

hogy nem volt sokkal különb,

sokaknak, akkor sem a sorsuk.

Sokan, keresték az útjukat,

tanultak, olvastak, hogy

le ne épüljenek, hinnye.

Amikor feltételezed,

ah, mások is olvasottak,

tanultak, intelligensek.

Nem is gondolod, hinnye,

hogy amit látsz, annak, a

mögöttese, teljesen más.

Hiába várod, hogy majd,

mutatják, neked, a helyes

utat, ha mindenkinél, más az.

Amikor már a sorsodat élheted,

fel sem fogod, óriási, a kegyed.

Valaki a családtagjaid közül,

megcsinálta az alapot,

amire állhatsz,

majd,

vagy

éppen,

ah, legott.

Gyűjtőnév, az

önismereti oktatás.

Néha fáj már csak, ha

arra gondolok, ugyan,

kiknek, köszönhetem.

Maradtam, a semmiben,

nem engedtek, még be, ah.

Nem látják át, nem hallják ki,

nem érzik meg, sokan, azt amitől,

a sajátjaik is, szenvedhetnek, ah.

Elfogadóan megint az ismétlésben,

elölről kezdek, mindent, körbejárok.

Nem mint a nyomtató lovacska, hinnye,

leginkább, írom, a másoknak nehezet, a

 szerintem, “kiteljesítős” könyvemet.

Kommunikálni, kommunikálni,

legalább egymás között,

megbeszélni, nem

lépni át rajta.

Mintha nem

is létezne, ah,

vagy, lett volna, a

generációs feladata.

Vannak, akik nem

csinálták még meg,

az alapot sem, az

ő sarjaik meg, ah,

attól szenvednek.

Vannak, akik, olyan

magasságokban

élnek, amit nekik,

 “sorsszerűen”,

most se lehetne.

A mások terheit,

ne vedd a nyakadba,

náluk van a megoldása.

Kinek, mit fontos tanulnia,

elvégezni a gyakorlatban,

egészséges körforgásban.

Múlt, jelen, jövő,

boldogulni tanulj,

( most), ah és ne

majd álmodban.

Mire alapozzon, a

 sarjad, ha az neki,

sem tartást, se

méltóságot,

nem adhat.

Ismerjed meg,

fontos a sorsod, a

generációs jeled.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Julamami