Nézz magadban szét, látod,
szép a lelked tiszta tükre,
mind, így érkezünk le.
A múlt elmúlt, alapja az
a jövődnek, becsüld meg.
Lépésről lépésre kövesd a
jelened, most alapozod,
meg a sikeres életedet.
Aki nem veszi fel most, a
Világ ritmusát megreked.
Apró fontos porszemek
vagyunk, nem különb ám
senki sem a hozottjánál.
Addig amíg, meg nem jön
az esze a saját sorsához.
Van-e elég lelkiereje most,
a generációsan hozottjához.
Vagy kierőlteti, az ő igazát,
mert nem ismeri fel a hibáit.
Nem azt jelenti az se, hogy a
rá hallgatókat be is csaphatja.
Hisznek neki, maradnak ott
abban, amit mond elfogadják.
Majd későn veszik észre, azt
amit mondott ő, nem is igaz,
mondvacsinált és jól kitalált.
Ismerem mint a tenyerem,
tudnod lehetne a sorsod.
Tanuljad amit nem tudsz,
ha nem adsz táplálékot
a gondolkodó agyadnak,
leépül, mielőtt beérhetne.
Ki mint vet, úgy arat,
ki mint veti ágyát,
úgy alussza álmát, ezek
egyszerűen nagyszerűek.
Saját magad veted, azáltal az
aratás, sikeres érzést ad neked.
Minden és mindenki rezeg, csak az
nem mindegy, természetesen hat-e,
vagy az, szanaszét rezegteti a sejtjeidet.
Repül a nehéz érzés, miből ered, állandó-e
mert beépíttetted, vagy akkor ha ott időzöl.
Esetleg a munkád során érinted folyamatosan.
Átrezegtet és már elhiszed, hogy a saját rezgésed,
aztán meg, ha nem ott vagy, elgyengülhetsz hiányzik.
Az Isten természetesen működőre teremtett meg.
Egészséges határainkat is az érzékelésünk által adta
tudtunkra, hol vannak azok az érzések amik védenek.
Attól, hogy túl ne menjünk a határunkon, vagy szét ne
rezegtessen valami ami a természetestől eltérő, nem jó.
A körforgásunkat érzékeljük, valakinek az attól eltérőjét
is, jól ki lehet tálalni, a hatását nagyjából kitalálni, de nem
lehet becsapni a természetesen, kifinomultan érzékelőket.
Kihallani, megérezni, meglátni, így születtünk mindannyian.
Ki mi és kik által tért aztán el attól, ami számára egészséges.
Ha hosszú ideig mások szerint, önmaga ellenére kell élnie,
elmegy a kedve, mert folyamatos rajta, valaki általi fék lesz.
Megunja hagyja hatni, elfárad a folyamatos ellenrezgésekbe,
pedig megtanulni mindent a saját időnkben, az természetes.
Hagyni kellene kiteljesedni, ha csetlik-botlik kezdetben még,
fontos az a sejtjeinek, mint ismételhető és jól működőképes.
Fontos az agyunknak, hogy felismerjük a sikeres energiákat,
azután már közvetíti felénk, hol mikor járunk a sikeres úton.
Ráfigyelve megjegyezzük, hiszen látszik, abban ő jól van, azt
ne befolyásolják, életszerűen abban őt kibontakozni hagyják.
Megerősödhet benne a saját határainak megérzése, boldogul
általa, sikerélménye lesz, természetesek szabadulnak akkor fel.
Felépíti magának a természetes belső védelmi rendszerét, rendbe
kerül önmagával, a hatások sem idegenek már tőle, belülről kifele,
aztán fordítva, már benne is van a saját egészséges körforgásában.
Azokat vonzza be akikkel megértik egymást, s azáltal, hogy mindaz
is természetesen épül be, megerősödik a másféle hatásokra, az már
nem kezelhetetlenül hat, tapasztalja közben a működőképes életét.
A saját érzéseivel nevelődik fel újra abban amit hozott, amikor azt
megtapasztalhatja ismét, a feltaláltammal, a rajzos oktatásom által.
Valami ami ott van benne, csak a tiszta ismétlése, felhozza, erősíti
a lelkes, szíves, gondolkodó, természetes, emberiesen tiszta énjét.
Nem lehet sem behelyettesíteni, se rárezegtetni semmi olyannal,
ami ne lenne érzékelhető, hogy mű, nem belőle eredő, nem az övé.
Kitalált, felvett, lemásolt, egy helyesen működőt utánzó, ideiglenes
természetesen hatót utánzó, nem eredeti, nem önmaga, felszínes az.
Maradj önmagad, gyakran hallani, ha már tudja is, hogy ő valóban ki,
nincs szükség azt mondani, mert ő maga is észleli, ha eltérne attól, a
környezete úgy is, adja felé a jeleket, persze ahhoz érzékenység kell.
Sokan, akik feltételezik, hogy betudják csapni a többieket, rásegítve
mennek fontos helyekre, mutatják meg a nemlétező tudásukat ott,
ahova ők tudatlanok nem valók, leminősítik magukkal azt a helyet.
Igen alacsony szinten rezgők, életszerűtlen, nevetséges helyzetek,
akkora a körítés, a külső rápakolt, hátha ellensúlyozza a sok hiány,
ha mégsem képes már rá, annyira túlment, hogy kezelhetetlen lesz.
Azon helyzetek, amit az Isten nem oda tervezett, odáig nem érnek,
valóban el tudják képzelni, az összes többit fölöslegesen teremtette,
róluk szólna tán minden, ha nem lennének a többiek, ők meg minek.
Az intelligensek, a tehetségükben kiteljesedők, a feltisztulásukban
lévők, lelkes, szívesen gondolkodók, önmaguktól magasan rezgők.
Ők segíteni születtek, kellene kapjanak megfelelő lehetőségeket.
A túl nagy rezgéskülönbségek irritálóan hathatnak, kisülés van,
akkor, ha a szavaikkal kifejezni igyekeznek magukat, van az úgy,
hogy a magasabb lélekrezgésű, védekezően felemeli a hangját.
Igyekszik a lehúzóan ható, alacsony rezgést kiküszöbölni akkor,
ha nem találják meg időben, nem beszélik meg, nem működik.
Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni…
Jegyezd meg a pillanatokat, amikor már boldogulni képes vagy,
mert egész életedre kihathat, azután a boldogság a jutalmad.
Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.
Szeretettel.
Julamami