Útjára viszi a vándort,

amikor a sorsára ébred és rájön,

kifogyhat az útból és az időből, hinnye.

Amikor a nagy megfelelésekben, ah már

annyival lejjebb ment, a saját szintjénél,

megrogyhat, a gerince a törpülésben.

Nem veszi észre, nem egészséges

az elvárások szintje se, hinnye.

Mit vár el, miről beszél, azt a,

ha ő maga meg nem úgy él, ah.

Jelzi már neki a lelkiismerete,

tán a saját életritmusában,

gondolkodva is élhetne.

Tudja, van az Isten,

nem különb senki

sem a másiknál.

Csupán másban

hozták a jót és a

szépet, hinnye.

Nem kapkodott,

nem sietett,

megoldotta

amit egy

porszemnyi

embernek lehetett.

Akkor is, ha mások azt hitték,

nem érti, nincsen rá elég pénze,

anélkül meg megoldani nem tudja.

Pedig érti, nagyon is érti, de már

nem sérti, hogy a nagyravágyó,

szerint nincstelen, hát lenézi.

Mert az életét egyszerűen éli.

A többlete a tudása lett,

tapasztaltan, alkalmazkodva

éli a saját életét.  Nem ártana

senkinek, hiszen tiszteli az

embereket, amíg azt lehet.

Már tudja, hol a teteje és

hol az alja. Az emberiest

a gondolkodó agya, a

lelke, a szíves énje adja.

Nem a külsőség a fontos,

nem a rápakolt, van tudása.

A múlt elmúlt, a most, az

fontos, a

 megérdemelten

jó minőségű,

életünk lehetőségeként.

Ne a holnapra ácsingózz,

a minőséget a megélt,

az adni tudás adja.

Ami a te dolgod,

ne hagyjad azt a

következőre,

megterheled vele.

Elgondolkodtál-e rajta,

magadhoz képest túlzóan

elkényeztetetten élsz-e, ah.

Megteszed-e ami generációsan

fontos volna a családod számára.

Meghajolsz-e legalább gondolatban,

az emberi nagyságok előtt, akik vállalják

akkor is a méltatlant, ha másképp is élhetnének.

Hiszen látják már honnan jönnek az emberségesek,

nem hagyja az emberségük, hogy elkényeztessék őket.

Minden hat mindenre, sok az intelligens szerencsére.

A belső kontrollja jelezne mindenkinek, ha nem ismeri

fel a számára letörleszteni valót, ah, akkor meg minek.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), neked.

A tapasztalt tudásomból állt össze és rajzoltam  meg.

Segíthetne sokaknak, a tanulásra már elég éretteknek.

Tanulni soha nem késő és nem szégyen semmiképpen.

Van amit hozunk lehetőségnek, másoktól megtanuljuk,

azokat amiket meg ők hoztak tehetségüknek, hinnye.

Tudod-e, ki vagy te, honnan jöttél,

merre tartasz,

mit hoztál

tehetségnek.

Julamami

Magyaros

Agyalósa

nevet adtam,

ahova, várom,

szeretettel a

tanítványaimat.

Ah, megmaradt-e,

benned is, az emberies.

Vagy már csak sodor a huzat,

hol erre, na meg, arra csap.

Csak nem gondolod, hogy

rólad, szólna, minden jó.

na, meg a szép, azt a.

Az összes többi meg,

legyen jó a többieknek, ah.

Érjék be, azzal, mert, ha nem,

legfeljebb keserűek lesznek.

Azt mondják, azzá válsz,

amit beviszel és

amit teszel.

Tanuljál meg

főzni,

hogy tudjad,

miket eszel. Ha valamit

túlzásba viszel, nem köszöni

meg, a majdnem, tökéletesre,

megteremtett, a szervezeted.

Ah, az Isten, teremtménye, vagy,

becsüld meg a bőrödben magad .

Érezd jól magadat, a bőrödben,

gyakran, szoktam, mondani.

Amikor úgy látom, nincs

rendben, önmagával.

Ha nem tudja azt,

hogy honnan,

hova tart,

mi az,

ami

hajtja.

Talán, az

étel, amit

magához

vett volna.

Bizonyára.

Vajon mikor

csinálhatott,

mérleget arról,

hol tart, most.

Ahhoz képest,

ami feladatot,

generációsan

és saját sorsaként

megoldani, hozott.

Ha nem tudja elvégezni,

a generációsan rápakoltakat.

Amit az elődei, a maguk idejében,

nem oldottak meg, mit ad alapul,

a következő generációinak, ah.

Akkor csak, a hiányok maradnak.

Nem született senki se fölöslegesnek,

minden egy, egy minden, apró porszemek

vagyunk, a homokförgetegben mindannyian.

Senki sem különb a többieknél, legfeljebb ő,

már tudja, azzal, hogy generációsan teszi

a dolgát, van tartása és méltósága, ah.

Mindenkinek van, generációs határa,

ha időben felismeri, nem megy mellé.

A belső kontrollja, figyelmezteti,

a lelkes, a szíves, a gondolkodó

énje, megmutatja a határait is.

Nézz magadban szét, látod

milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mindannyian

így születtünk ide, ez a Hazánk.

Itt szükséges kiteljesednünk, úgy,

hogy a szeretteinknek, hagyjunk,

hátra valami talpalatnyit, hinnye.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel

legyél, hogy vissza is azt kapjad.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

Felelősség, hinnye, nosza,

látszik, hogy nincs neki,

felelősségtudata, ah.

Nem teremtettek

ők még sohasem,

költeni szeretnek.

Egyen mosolyt

eregetnek ott, ó

és magasröptűnek

láttatják az üresen is,

fintorgató hangulatot.

Értük, nekik szól, hiába

kattogtatsz, zömében,

már róluk szól és mindaz.

Megragadtak az anyagban,

nem látnak ki belőle, hatásosan

kérkedően, hancúroznak benne.

Nem fizetik ki még a sajátjaikat se,

jól figyelj velük közösködni akarsz-e.

Úgy osztogatják az összeadottat, mint

a szabadon költhető sajátnak tudottat.

Az látszik el is hiszik, megült rajtuk egy

fura energia, elhisznek mindent, láttatott

mesét, tálalja azt az ő számukra fenséges.

 Mintha mindez természetes is lenne úgy.

Micsoda mintahalmazok, nosza, ó legott,

ne csináljatok semmit, ne igyekezzetek,

hiszen ilyen tükröt tartanak nektek.

Nincs más minta, azt megmutatva,

felemelve, fennkölt hangulatban,

azt nyomják, amit el soha se

érhetnek, nem akarják.

Minek az okosság,

minek az eszes,

gondtalanság,

na az jó lesz.

Elszegődött

valahova,

ahol neki

mindent

lehetett.

S költötte

a pénzeket,

amivel mások

nem tudtak mit

tenni, sok volt, hát

bedobták a közösbe.

Amikor a csalafinta

őket arra késztette.

Most már kibillentve,

nincs más útja csak oda.

Mindegy mire ment az el,

csak hasznosra nem mehet,

olyan volt, mintha kidobták volna,

mert valami miatt az már, nyomta a

lelküket, ha látták másoknak meg semmi

nem maradt, mindent alaposan elherdáltak.

Látszott, szerették látni a fájdalmait másoknak.

Hát íme nagyot játszanak, a közösből adakoznak,

kinevezték magukat, miért ne, hát azt is lehet.

Hisz belőlük hitelessé nem, olyanná válni igen,

minden ami belefér s belefér, nincs kontroll ott.

Ne utánozzátok, ilyennek születni nem, de azzá

válni a sok tétlenkedő, könnyű keresésében lehet.

A belső tartás és emberi méltóság, nem üres, teljes.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), értetek.

Egyenként és mindenki, más feladatra született meg.

Ha alapos körítéssel tálalják, még a hitelteleneknek is

hitelességet kölcsönözhetnek, annyi időre, amíg azt is,

megszerzik, mert nem hinnéd el, ah milyen vakmerőek.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés…,

egy icipici pontocska mindig adott lehet, bármiben, bárhol, ami

által megmagyarázódik, nincs semmi gond, kilátszik a megoldás is.

Ha benned tisztelet sincsen, ne hivatkozz a szeretetre, hiteltelen.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból.

Szeretettel. Julamami