Ünnep-e neked, ami ünnep a többieknek,

mit is jelent az ünnep, ott van-e

az érzés benned,

vagy mi által

ünnep az

ünnep

neked.

Mit

élsz

át te,

mit jelent

neked az érzés,

van-e benned,

már jó érzése, a

 Hazaszeretetnek.

Vagy azt ünnepled,

ami volt, amit azért

tettek, hogy jó legyen,

majd azután az a népeknek.

Ha felfogva megbecsülik azt,

amit mások, értük is tettek.

Ha van belső kontrollod,

 te mellé  már nem mehetsz,

mert pontosan tudod, mi az,

 amit elvár tőled a saját sorsod.

Helyetted nem alapozhatja meg,

a családodnak azt se amire állnak,

a magatokhoz mért jó sorsuknak,

a talpaik alatti talajt, a Hazánkat.

Sokan nem sorszerűen élnek,

csak beleélnek éppen abba,

amivel ott ők megfelelnek.

Van-e hétköznapod még,

vagy már te magadhoz

képest ünnepeket élsz.

Mikor jutottunk el oda,

mely pillanata volta az,

azoknak, úgy gondolták,

nem számítanak mások.

Ha kigondolták, elérték,

az ünnep attól kezdve már

az övék, hiszen az elméletet

a valóságnak látszó követte.

Mintha elveszett volna valami

nagyon fontos, a belső tartás, az

emberiesek méltósága, nem jó minta.

Amióta tudom mit hoztam a sorsomban,

arra is rátaláltam a 24. éves kutatásom közben,

milyen fontos, hogy azt amit hozunk a saját és a

családunk tekintetében megéljük, azzal haladjunk.

Tartást, méltóságot adó érzések halmaza azután már,

ha rátalálva abban élnek az emberek, meglátják azt is,

amit addig, a mások ritmusai közben akkor még ők sem.

Ünnepi érzés az, ha jól érzed magadat a saját bőrödben,

nem azt érzékeled, ki, hogyan milyen módon hatna rád.

Hanem tiszteletben tartod, másoknak is a fontosságát,

megéljük egymás mellett, nincsenek kirekesztő hatások.

Nem alakulnak ki, megkülönböztető jelzések, ezek mind,

alacsonyabb lélekrezgéseknek a következtében hathatnak.

Befolyásolni próbálják azokat, akik meg vannak elégedve,

azzal amit sorszerűen élnek, magukhoz képest fejlődnek,

hiszen tudják, generációsan is teljesítenek, alapot adnak.

Amikor elérték, a lelkes, a szíves, gondolkodó sorsaikat,

annak az érzését, hogy „Hazaértek”, harmóniába kerültek.

Pontosan tudjuk, mi mindannyian, lelkesnek és szívesnek,

gondolkodva döntőknek születtünk, a mi saját sorsunk felett,

biztonságot ad az érzés bennünk, tudjuk már az a mi sorsunk.

Saját tapasztalásaim tengerei mutatták meg, hogy akik előre

szaladnak azokhoz képest, amit már felismerhetnének, mint

tapasztalatuk, megélik ott ahova jutottak a várakozásaikat.

Hiába a túlzott igyekezet, a hamarabb révbeérés, túl sok

energia, napi pótlóan hozzáadottnak kell lennie, ahhoz,

huh, fenntartható legyen látszatra révbeéréses állapot.

Vannak akik az arcukat sem igazítják már meg, ahhoz se,

ami megvédené esetleg őket, attól amit azzal kiváltanak.

Kiüresedésük után, nem fogadják el a kontrollnak jeleit,

elhiszik, hogy mindent lehet, amit kigondolnak már nekik.

Van az Isten, hiszik, nem hiszik, majd ők is, időben elhiszik.

Visszarendezés van, átfordultunk három éve, a múlt elmúlt,

vannak velem együtt sokan, akik érzékelték és azóta már azt

élik, köszönik szépen jól vannak, akkor is ha a látszat mást mutat.

Megéljük, átéljük, nem a kirakatnak élünk, magunk szerint visszük,

a saját sorsunkat, alapozzuk azzal párhuzamosan, generációsan is.

Minden felszínre kerül, mert átfordultunk és három év elég volt már

ahhoz, hogy láthatóvá váljon minden ami gátja lehetett, a jó sorsnak.

Köszönet mindenkinek akik azért tettek, hogy az érzéseink szerint

megélhessük, kifejezhessük, az egyszerűségnek a nagyszerűségét.

A gondolkodó, tevékeny önmaguk szerint szorgalmasak, sorsukban

kiteljesedő emberiesek hatásai láthatóak, akik akkor is tesznek jót.

Ha mások megszólják már őket, majd ők is rájönnek, inkább a saját

sorsukat megélve, sokkal többre mennének, ha nincs problémájuk.

Hát minek csináljanak, elég akkor megelőzni, ha láthatóan gond az.

Megélni a napjainkat a saját döntéseink szerint, nem gátolva azt,

aki egészen mást lát fontosnak, meghallgatva egymást is tanulunk,

abból mert valóságos, nem kitalált elméleti, megélhető gyakorlati.

Becsüld meg a pillanatot ha boldogulhatsz, mert egész életedre

kihathat, ne kergesd a boldogságot, a boldogulásban benne van az.

Hiába minden, nem

működik a hazugság,

a mű a természetes

helyett nem hiteles.

Látszik már minden

amit eddig még nem

sok ember láthatott.

Megnyíltak azok a

csatornák, ahol a

tisztaság az alap,

 minden ami attól

eltérő kilátszik.

Hiába igyekszik,

a régi módon már

nem tudja elfedni,

a hazugság, hamisság

mindenki előtt látható,

kihallik és meg is érzik.

Elkezdi és nem tudja

befejezni, kiesik a szava,

nem illik bele a szövegbe,

nincs a fejében a folytatása.

Aki nem jutott el a 2016.

évben idáig az lemaradt.

A régi jól beváltak nem

működnek, hiányosan

nevetségessé válnak.

Mindenkinek van

valami fontos dolga,

amiért megszületett, le

senki sem jött fölöslegesen.

Ne várjad attól akit maga fölé

emeltek, az átlátást, kihallást,

az együtt gondolkodó hatást,

akkor van gond, ha nagyon föl-

tolják és sajna sok emberre hat.

Van úgy is, hogy az élete végén

éri el azt, amit neki addig nem

hagytak, de leküzdötte a gátat.

Ha egy ember abban növekszik,

hogy neki mindent vagy semmit

nem lehet, miközben érzi belül

önmagában a sok mindenhez a

többletet, mint tehetséget.

Ha nem éri időben jó hatás,

bizony rá is kaphat és szerez,

vagy egész életében szenved,

csak gátat lát hozzáértőt nem.

Azért aztán harcol mindenért

és minden ellen amit nem ért,

nem enged mást, hiszen nincs

benne hozzá kontrolláló tudás.

Van olyan is, hogy ő másokra

hallgat inkább, elveti azt ami,

a saját kútfőjéből lenne, nem

látja azt át, kockáztatni nem mer.

Őket nagyon szeretik megtalálni

 a hamisak, az akaratosan mindent

 azért is, csak önmagukban hívők.

Velük megcsináltatják azt is amiért

nem vállalják aztán a felelősséget.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” tréningem még

megelőzésként fontos lehetne.

Fiataloknak érett gyerekeknek.

Gyakran látom mostanában a

hirtelen sorsfordulókat, nagyon

váratlanok, s nehezen élik meg.

Se nem voltak rá felkészülve hisz,

nem ismerik a generációs jeleiket,

sem nem tudnak, emberiesekként

maradni, ahhoz alázatot gyakorolni.

Nem tudják, hogy volt-e valaki aki

vétett és nem törlesztett elődként.

Azt is tapasztalom elég gyakran,

hogy ahol kevés az intelligens, ott

nem fogadják el, se be, a fejlődni

képeseket, meglátnák a semmit.

Az idén sok minden lesz másképp,

mint az addig megszokottak, aki

nem tud rá felkészülni, lemarad.

Mert ilyenkor jön a felettünk jól

működő, intelligensen ható erő,

 segíti azokat az értően alázatosokat,

akik nem feltételezik, csak ők tudnak.

Vannak akik a nagy sietségben előbbre

járnak, mint azt kontrollálni is tudnák,

 életüket, sorsuk fordulóit nem ismerik.

 S ők akik, már mindent letörlesztettek,

amit önmaguk sorsa szerint és generációsan

is megcsináltak, ami rájuk vetült az életükben,

nehezen találják a lépést, na akkor jön az lsteni.

Odateszi azt nekik, kezd el még egyszer csak egy

másik, attól nagyon különböző formában, szinten.

„Hiszek a megelőzésben, abban élek, a hivatásom,

tapasztalt és tanult a tudásom, emberies vagyok”.

Így miután látják az intelligensek, hogy kinek mi

  az, amit  oda tehetnének, adhatnának, törlesztenek.

Persze nem várható el attól, akinek egész életében

tanulni kell azokat, amiket a születésével nem hozott.

Sem attól, aki a neveltetése közben nem olyat látott.

Hisz a születésénél ott vannak a jelek a tenyerekben,

látható minden ami a kicsi emberkére vár az életében.

Küldtek már és igen megtisztelő számomra az éppen

megszületettekről tényérfotókat, megőrzik azt,

s majd bebizonyosodik, hogy mit láthattam ott.

Születéskor látszik, hogy valaki intelligens-e,

tehát segíthet sokat a neveltetése is abban,

hogy feltudják őt is zárkóztatni arra a szintre.

Vagy óvatosan az alacsony szintű hatásokkal,

nem szenvedni született, egyetlen ember sem.

Az lesz az igazi, amikor életük fontos szakaszában

jönnek és kérik, hogy olvassam tovább az ő sorsukat.

Látható lesz, honnan indult és meddig jutott életében,

annak a fordulóiban, mit kellene megtennie önmagáért.

A csak alacsony hatásokba beleszorulhatnak emberek,

mert feltételezik, tán nincs számukra másabb életforma.

Egy idő után a gyors hatású sikerélmények után loholnak,

begyűjtenek mindent amit látnak, ha elérhető számukra.

Aztán rákapva a szerzésre, rááll a mindent oda módszerre.

Persze sokkal könnyebben tudnák az emberek megoldani a

saját sorsukat, s hagyni felnőni a gyermekeiket, beosztottjaikat

önmagukhoz, ha tisztában lennének vele, hogy mindenkinek van

 sorsa és generációs jele, generációs feladata, na meg terhe is.

Na ne úgy bánjanak az emberekkel, mint azzal amit szereztek,

 ha időben nem állnak meg, átszakítva mindent kipördülhetnek,

s lesznek benne egy köztesben ami ürességet árasztó hatású.

Az egészségestől ah eltértek, onnan kijönniük nehezen lehet,

mindent vezetni szerettek volna, s magukat vezették meg.

Van amikor, a motiváció elfogyott, mert mindent túl korán

kapott, na akkor van az a gond, hogy mit is tegyen, hogy is

legyen attól kezdve, hiszen nincsenek már a miértek se.

Amikor rájönnek az emberek, hogy nagy sietségükben,

kihagyták az alapjaikat tulajdonképpen, mint tartás és

méltóság erősítése, a hovatartozás, saját kultúra hatása.

A boldogságukat igen intenzíven hajszolják, miközben

nem tanultak még meg boldogulni sem, s azért aztán

igen idegesek lehetnek, ha mellé – mellé mennek.

 Ugyan már, hiszen honnan tudnák, merre van az

előre, hol lehet a közepe és mi

a vége, annak a folyamatnak.

Kinek mi a bőséges, a siker,

ki mit érhet el azzal, hogy

nap mint nap robotol.

Vagy ki engedheti

meg magának

azt, hogy

siessen,

lépcsőket is

átléphessen,

mert neki az

ősei már azokat

megcsinálták, így

nem rá vár, haladhat

tovább nyugodtan a

saját sorsát megélve.

Ez bizony nem életkor

függvénye, leginkább

akkor fordul át a sorsa,

amikor valaki előtte azt

éppen letörlesztette,

úgy aztán neki azt

már nem kellene

megismételnie,

tovább kellene

abban haladni.

Ez érezhető

pozitív vagy

negatív energia.

S mégis vannak,

akik gyakran esnek

bele abba a hibába,

hogy ők fölöslegesen,

megélik ugyanazokat

a helyzeteket, amiket

nem lenne szükséges.

Nem mindegy ki az

aki neki a tanácsot

adja, hozzáértő-e,

vagy csak mímeli,

esetleg látott már

olyan embert is, aki

ahhoz értett, tényleg.

Jó lenne, ha az emberek

minőségi életet élhetnének

akkor is, ha nem pénzesek.

Vannak olyan emberek és

nem kevesen, akik már

tudják mi a módja

annak, hogy ők

boldogulva,

boldogok

legyenek.

Ahogy én

most látom,

az emberek

keresik az

okokat,

és azt

ami

őket

előre

is viszi.

Hiszen

motiváció

nélkül üres

életet élni

fölösleges

dolgokat

csinálni,

 minek.

Tisztelettel

ajánlom ezen

pillanatban is

mindazoknak,

akik felismerik

az életükben

már a hiányt.

Szeretnének

értelmes és

minőségi

motivált

életet és a

sorsukat vinni.

A logón lévő pozitív

Neptun jel, azt mutatja,

hogy megjött az esze

emberünknek a

saját sorsához.

Tisztelettel. Julamami

Nem mindegy, hogy pironkodsz csak,

amikor már látod az elkövetett hibáidat,

vagy azokkal szembesülni még képtelen vagy.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Azzal indult, hogy nagyon sok emberrel hozott

össze a tehetségem, ami azóta a hivatásommá lett.

Tíz éve annak, hogy összefüggésében megrajzoltam,

ez lett a Julamami védjegy oktatási formája,  amit én

 magam tapasztaltam  és oktattam is párhuzamosan.

A védjegyes oktatási formája a saját felfedezésem,

már védjegyes formájában oktatom azt egy ideje.

Minden ember elérheti a hozottját a tehetségének

a legfelső még kontrollálható szintjét életében,

ha nem látja véglegesnek, a gátat a sorsában.

Még próbálkozik néhányszor, hátha nem

jól érzi, kontrollálni szeretné azt és

valami külső hatással próbálkozik.

Az általam  felfedezett, megrajzolt

oktatási anyagom átadja azt úgy,

az oktatásom által, hogy rájönnek

kinek, mikor, hol van az egyenes.

A megváltozott Világban, a saját

világunk is megváltozott, aki ezt

a saját idejében kontrollálni tudja,

nem  megy mellé semmiben  sem.

Összefüggésében látásnak nevezem.

Önismereti oktatás a gyűjtőneve,

Műhely, a megelőzésért, önbecsülés,

aki rájön a hiányára az életében,

tiszteljen meg,  nem fog csalódni.

Bizony nem könnyű megtanulni,

a bejelentkező beszélgetéskor ezt

fel  fogom vázolni, úgy tud dönteni.

Egy rajzos beszélgetéskor kiderül,

fel tudja-e venni még a saját ritmusát.

Boldogulni tanulj meg a (mostban),

ne mások szerint és ne csak álmodban.

A 2016. év embere, megérzi, kihallja, átlátja,

s mindezt összefüggésében kontrollálja az agya.

A Különös oktatás, nevelés, mindezeknek a kulcsa,

megtaláltam, feltaláltam, lerajzoltam,

az arra már igényeseknek oktatom.

Emberies jelnyelvnek neveztem el,

tisztelettel, tanulásra felkínálom.

Láss, ne csak nézz, mondják,

s amire rájöttem, igazolják.

Látó azt mondják,

a tisztánlátó,

így is mondják.

Meglátni, átlátni,

összefüggésében látni,

ezek a fokozatok,

ahogy,

a lélek,

a szív,

a gondolkodó agy,

hármasának az összetett tudása adja.

Ahogy nő a külcsín, s a rárakódott hozadék,

s nem teljesít közben, a hozott tehetségéért nem téve,

úgy satnyul, törpül össze a hiánytól, a hozott tehetsége.

Minden emberiesnek szüksége van sikerélményekre.

Amit hozott tehetségként abban lenne szüksége,

először is, a kibontakoztatási lehetőségekre.

S amikor ott, a hozott feladatok elfogytak,

akkor szükséges lenne megtanulni azt,

amit nem hozott, talán abban,

még csak, nem is tájékozott.

Beleragadva, dagonyázva,

abban amit már elérhetett,

na az sem végleges történet.

Hiszen a kiteljesedése helyett,

megrekedve, terjeszkedve, bővelkedve,

nehéz lesz abban olyan erős késztetésre várni,

ami képes őt a túlzókból, az elérte érzésekből kihozni.

A belső motivációik azok, amik a lelküknek megmutatják,

mi lenne az értelmes, értékes, átlátható folyamat, ami hat.

Olyan erősen, hogy képes, a topicskolós jónak vélt, ártóból,

úgy is kilépésre késztetni, hogy ne veszteségérzettől való,

félelem legyen benne,  miközben az új felé késztetnie kéne.

Amikor elérnek egy legmagasabb szintet az életükben,

erős a késztetés belül, hogy elismerjék kellőképpen,

őket abban, azáltal amit megteremtettek, elértek.

Nem akarnak hinni a szemüknek, amikor látják,

 vannak akik még az őszinte tükrüket mutatják.

Hiszen bennük az erősebb érzés az amit azok,

a megéléseik mutatnak, hogy ők már különbek,

a többiek fölé kiemelkedve, elérték amit lehetett.

Azt gondolják, mit beszél a másik, hogy engedheti meg,

magának, hogy kritikusa legyen, hiszen megvan minden.

S valóban olyankor a legtöbb ember szinte isteníti őket,

mert elérték amit láthatóan elérhettek és szeretnék azt,

érezni a többiek velük együtt örülnek az ő sikereiknek.

S az ellenkező érzésekkel találkoznak szinte csak,

az irigység árad körülöttük, vannak akik már,

elnéznek mellettük, köszönés helyett,

legfeljebb bólintanak a régiek is csak.

A magyarázata is megvan ennek,

a nagy sietségben, a szerzés lázában,

a barátaikról, szeretteikről elfeledkeztek.

Nincsenek meg a közös élmények már amik,

összekötnék őket a sikereikben is, megelőztek,

lehagytak, elhagytak már minden működő régit.

Figyelj ha a lelked jelez, nem jól van az,  hinnye,

hátha, időben szólal meg a lelkiismereted.

A múltad megőrzése a lelkedben az, amire,

a sorsodat építheted, a generációs feladatod,

a honnan jöttél, hova tartasz, milyen utat tettél meg.

Mennyire hagytad el a jókat, az őszinte szavakra még,

igényed van-e, vagy elég a látszatos, a körülötted lévő,

már csak igen és helyeslő, az általad besorolt áradat.

Nem látod meg, nem látsz át már rajta, magadnak,

szerinted van az legyártva, rólad szól, téged szolgál.

Nem akarod se megváltoztatni, se egy – egy őszintét,

nem akarsz már meghallgatni, mindenki álljon be a sorba,

hiszen megcsináltad, elérted, istent játszhatsz abban vagy.

Körbeértél, megcsináltad, minden motivációd elmaradt,

elfáradtál azt érzed, megpihennél, de még belül valamid,

azt jelzi, nem szabadna ennyire magadat  se megrekeszteni.

Hát keresel valami változatosat, ami éppen a legerősebben,

hat rád az, hogy kiszolgáljanak, hiszen úgy érzed megjár az.

Hinnye azért, van az a pillanat amikor még visszalehetne,

nézned, s megnézni, milyen most a bűvkörödből kifele

látva az élet, hátha megérintene valami lehetőség,

ott abban a magasságban is téged.

Meglehetne tanulni azt, amit,

nem hoztál és meg sem tanultál,

hiszen a rálátás hiánya sok kellemetlent,

vihet be oda, abba a zárt körbe is, minden hiába.

Ha összefüggésében nem látod, a továbblépéshez,

a megérdemelt minőségű életed gyakorlásához,

hiányzik bizony, a múlttal való mérleged,

hogy túl ne menjél annyira,

a saját és generációs,

lehetőségeiden.

Ah, nehogy,

a végén,

az átlátás erősödő hiánya által,

számodra kezelhetetlen legyen.

Heringes Árpádné  e.v. Műhely, a.

megelőzésért. Online oktatásom.

Olvasd el, hátha ott a  helyed.

Tisztelettel várom a

jelentkezésedet,

ha eldöntötted.

Nőj fel a saját emberi nagyságodhoz

ember, helyetted nem tehetik meg.

Tisztelet, szeretet, adni tudás,

emberies, legyen ottan bőven,

hogy vihessenek belőle kimenőben.

Mennyi mindenféle töltés van a szóban,

megelőzés, a megelőzés és megelőzés,

hogy ne legyenek a szomorúsághoz,

túl gyakoriak a megemlékezések,

az évfordulók,

a dátumok,

kinek,

mi

az

ami

fontos

az most.

Az élet is,

 élni szeretne ám,

ha már megszületett,

azt a minőségű életet,

a saját Hazájában is,

ami neki jól esne,

hiszen az

a lelke,

a szíve

vágya,

a sorsa.

Elindul

benne is

egy érzés,

amikor már

ébred a tudata,

ő az életében mit

is csinálna, hogy azt

érezze, készen van.

Ő maga megcsinálta,

nem hagyhatta másra,

hiszen az nem az ő élete

szerint lenne, mert azt csak,

ő tudhatja saját maga, mi is az.

Ami a legfontosabb neki, ami

miatt leszületett ide a földre,

az Isten által adott tehetségbe.

S mi az a feladat amit,

neki is meg kellene tennie,

ahhoz, hogy azt érezze, tett,

valamit szeretetből az övéiért.

S ha vezetni született emberies,

akkor bizony nem életkor függvénye,

 hanem generációsan feladata lett az.

Különböző lelkes, szíves, gondolkodó,

szintekre születtünk meg, van akinek

sokat kell tapasztalnia ahhoz, hogy

minta, vagy jó vezető lehessen.

S ha ez benned nincsen, akkor,

a kezed csak legyintsen, jobb

a legyintésnek szokni, mint

megalázó kezet rázogatni.

A család a legkisebb olyan

közösség, ami összetartó is

kell legyen, mert ők a vérei.

Ha még a saját kultúrádat

sem ismered, a jelenben,

nem a múltban kerengőn,

a hétköznapokban 2016.

évben jelen és felismerőn.

Akkor ugyan, hogy látnád,

hogy a másiknak az, amit

és ahogy megváltoztatott,

számára természetes volt.

Sokféle tenyereket láttam,

hol ide jönnek a messziből is,

hol meg innen ki sem teszem a

lábaimat, csak online voltam,

kint nap mint nap a Világban.

Aki még nem jutott el oda,

hogy a minőségi emberies,

kapcsolat az miféle, a csoda,

annak felkínálja az élete azt,

ahol megtanulhatja, óriásiak

a különbségek az emberiesek,

s a mondvacsinált álságos között.

Bajban ismerszik meg az ember,

ezt mindenki tudja, ha ő már

tudja mi ott, akkor a dolga,

nem gondol csak magára.

Hiszen azért tette oda,

azt feladatként az Isten,

hogy a tudásával segítsen.

A jó értelmű adok – kapok,

az amire utalok, kinek az a

hiánya, ami másnak a többlet.

Amit másoktól elveszel az biza,

nem lehet ám a tied, legfeljebb,

 a hatalmába kerített a birtoklása,

annak átmenetileg, a legerősebb

érzés uralt el téged, ott benned.

A megvalósíthatatlan vágyaidat

úgy teljesítetted, ahogy tudtad,

s mit mond majd a lelked, szíved,

gondolkodó agyad, ha felébred,

s ráébred, mennyit ártottál vele,

azoknak, akik még nem szembesültek

azzal, hogy van az Isten, aki teremtett

mindent, s vigyázza is amit megteremtett.

S ha majd elmúlik a káprázat és kitisztulnak a tájak,

 rájönnek az emberek, nincsenek ellehetetlenítettek.

Hiszen amíg éppen a sanyargás van,

addig is fejlődik a lélek, a szív,

s gondolkodnak ám az agyak is.

Sorsformáló az is, ami embert

csinál belőled, néha a pillanat,

az ami időben jóvá változtat,

sűrűn tudsz, bocsánatot is,

kérni akkor már, te is majd.

Nemcsak írok és beszélek,

én valóban 11. éve, így is élek.

Meg is próbált az élet, na nem

biztos, hogy sorszerűségemben,

a lelkem, szívem, agyam által,

maradtam meg, így is élek,

de már tudom, milyen

nagyszerű az most,

megtaláltam

magamban,

a porszemségemet.

Ismerd meg és fel, a generációs

határaidat is időben, hogy ne kelljen

majd, a visszalévő életedben csak sírnod,

inkább a saját hibáidat feloldva mosolyogj.

Hahó, akkor mégy mellé a sorsodnak,

amikor a belső jelzések leállítanának,

de te csak azért is hozzálátsz és meg is

mutatod az irigyeid had lássák képes vagy.

Arra is amit oda sem rakott a saját sorsod,

de mások szerint akarod, jaj le ne maradj,

semmi olyanról ami általuk, nekik fontos.

Hopp, már be is álltál a nemlétező

sorba, nem is lenne gond, csak azt,

akkor éppen ki igazgatja, vajon,

tud-e róla neki mi is lenne ott

a dolga, mit várna el tőle a

Haza az emberek javára.

Szoktam mondani, hát

igen, én már megjöttem

onnan sokszor, ahova most

tervezed, hogy oda mennél.

Vannak az emberiesek akik,

megtapasztalták a sok év

alatt azt, hogy hitelesek

legyenek, s vannak

azok, akik most

legyártanak

hasonlókat,

az embereket,

egy ideig, meg is

téveszti az, ó tán igazi.

Amikor meg már rájönnek,

hogy megint ellátták a bajukat,

jó alaposan sikerült is az, akkor

méltatlankodnak, miért megint

velük történtek ezek a dolgok.

Nem jó ám az ha szintjük alatt

élik az életüket az emberek,

mert nem ismerhetik fel a

számukra fontos előrevivő

lépéseket, s azt amivel ők,

le is törleszthetik amit,

generációsan addig,

jóérzésből adni,

arról nem tudva,

senki sem tette meg.

Az ember emberiesnek

született, s nem fordulhat ki

akkor sem, ha a kecsegtetők,

óriási kiváltságokat ígérők,

a szintjénél számára soha el,

nem érhető magasságban,

kínálják a mű jót, csalétket.

A csoda, címet adtam neki

és 129 oldalra sikeredett ez.

Lehet, hogy jót tenne sokaknak,

az a gyermekies érzés, gondolat,

a történetek, amik lehet, velük

is megeshettek, ha nem is így…

Az agg is lehet gyermeklélek

egész életében, s a gyermek lelke

egy ártó pillanatba bele is öregedhet.

A kis elhagyottat meg elnyomta a félelem,

a hatalmas viharban nem volt segítsége más,

csak az ugyanúgy gyermeknek számító eb.

A kutya időnként körbeszaglászta, furcsa

gondolta, az a horkolásra hasonlító hang.

S a gyapjúszagú tolta előre magát a vihar,

sem állíthatta meg, hiszen ott van két árva,

akik csak rá számíthatnak, hiszen lemaradtak

jóval tőle a többiek. A horkoló hang vezeti oda,

fölkapja, szinte a természettől elragadva menti,

mert az már tán azt hitte a sajátja, elfogadta.

Nagyon hideg azt érezte amikor a saját

mellkasára igazította a tehetetlen

kicsi életet, szólítaná a kutyát,

de nincs neve, uram Isten,

hogy szólítsa most meg, nem

hagyja itt, hiszen nem lenne

most a mellkasán a gyermek,

ha a sikító ugatásával nem

segíti őt, hogy ide is érjen.

Közben a kutya adja a

néma jelet integet,

ahogy szokott a jóban,

a farka adná is a segítséget,

ha az irdatlan viharban látná.

Hallja az ember, a hangokat

maga körül, kiálts kérlek

szól ott mellette az

asszonya, nem látják

egymást, csak hallják.

Jobbról, balról is jönnek

a hangok, itt vagyunk itt,

adjál hangot, mindjárt oda

érünk, s abban a pillanatban

megérinti valami életérzés

 a lábaszárát, lenyúl érte,

megvagy, hát szinte,

megragadja a kutya

grabancát és fel a

másik oldalára a

mellkasának.

Mind a két

karjával

átlósan

átfogja

őket,

már együtt

reszkettek.

S érzi, megjöttek,

hogy hozzáérnek,

mellette és mögötte,

Isten, megjött a segítség,

körbefogják őket sokan.

A feltörő érzéseitől

hang nélkül zokog,

nem tudja kiadni

azt, rándul egyet,

egész testében.

Megrogynak

a térdei, de

már el nem

eshet velük,

hiszen szinte

viszi már az

összetett

szeretet,

tisztelet

energia,

benne

ott

van

az

az erős érzés,

 hála az Istennek,

s az embereknek.

A többiekben

meg az élmény,

embereket mentenek.

Aznap este mindenki

dicsér, buksikat simogat

otthon, hálásak a sorsnak,

az Istennek, hogy megvannak,

hiszen mindenki tudja már akkorra,

nincs fontosabb semmi más az életben,

mint a legnagyobb kincse, a szerető családja.

S az emberiesek, akiktől jön a tiszta szeretet,

ők nem ártanának egymásnak, ha tenni értük,

 még nem is képesek, mert még nem lehet.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel: Julamami

Kellemes napot kívánok, tanuld meg,

hogy tudjad azt is, amit hátha tud már,

a sok jóra való, emberies beosztottad.

A tehetségedet te is hoztad, ha nem

abban éled meg a hétköznapjaidat,

hát mi által lehetne sikerélményed.

Figyeljetek milyen jelzéseket,

adnak számotokra a gyermekek,

nektek kötelességetek megóvni,

őket, hogy a hirtelen hatásokba,

lelkileg nehogy beleöregedjenek.

Ha körbeért a sorsom, s hiányzik

a lehetőségem a következő lépcső,

 számomra még meg nem léphető.

Nem állok meg, haladok, tudni

szeretném  a megoldását,

annak is amit odatesz,

nekem feladatként

 megint a sorsom.

Az élet arra való,

hogy megéljük azt,

a sorsunkban adottat

és önmagunk szerint,

 na meg generációsan is,

teljesítenünk „most” kellene.

Elterelik az abban már profik,

a figyelmeteket a dolgotokról,

„ébredj szülő” az álmodból.

Tanuld meg az életeteket,

a 2016. évnek megfelelően,

rálátva irányítani, védeni.

A lelkem, a szívem,

gondolkodó agyam,

fejlődik, erősödik,

ahhoz most megint, amit,

az élet csak nekem szánt,

hogy készen álljak én az,

új sorsomhoz legalább.

Tanuljál, hogy megelőzni tudjad,

a segítséget, ne másoktól várjad.

Neked is tudnod kellene,

mi a dolgod a saját sorsod

szerint és generációsan is.

„A magas hőmérsékletre tekintettel,

a bundámat levetettem,

mire szükséges lesz megnövesztem.”

Tüske a családbarát, aki minden ott, akkor

jelenlévőnek felkínálja a labdát a játékhoz.

Ha pedig, valakit szomorúnak érez, lát,

többször megismétli,

újra és megint,

felkínálja a

játékhoz

 a labdát.

Ne másoktól

várjátok azt,

ami ott van

bennetek.

Ami nektek

adja mára is,

a sikerérzetet.

Ismerd meg a sorsodat,

hogy azzal tisztelni tudjad,

az általad megtett útért önmagadat,

hogy azáltal, tisztelni tudjál másokat.

Nincsenek már a saját és generációs

feladatotokban, családon belül,

hozzáértő különbségek sem.

Ismerve a generációs jelet,

elosztva a feladatot,

ki miben a jobb,

azt kapja meg,

így nem kerülhet el,

attól kezdve a siker sem.

A hamisság viszont igen,

ha már látszik ott legott.

Kiknek mivel tért el az

a tiszta pillanattól.

Vagy amikor már

eldőlt a látszat,

benne vannak.

Az anyaság fontos,

kell legyen neked is,

mert teljes akkor vagy,

ha a gyermeked boldog.

A magzati szakaszban

látható minden olyan,

fontos jelzés,

ami később,

lehet,

hogy

számára,

az eljövő életében

meghatározó lehet.

Ő hogyan boldogulhat

majd abban, ha azt úgy sem

tudja, a kezdet hol van, mikor,

merre vinné hol van a saját útja.

S ha eltérne attól, esetleg az

lehetne a generációs feladata,

megnyugszik, ha felismeri

azokat az eseményeket,

amikben rálelhet már,

a szerettei által

oly sokszor

elmondott

mondatokra.

Megtaláltam,

felleltem én ott,

azokat a vonalakat,

mint sorsszerűségét,

 22. év alatt sokaknak.

Azok, kezdettől végig,

minden olyanra utalnak,

amik fontosak lehetnének,

minden útkeresőnek, magára

lelőnek, ráébredőnek, eszmélőnek,

átlátónak, kihallónak, megérzőnek…

Különös oktatás, nevelés, önismereti,

emberismereti, generációs jelek, tréning.

Személyesen bejelentkezéssel találkozunk,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

 online, ha a magyar nyelvet értitek, beszélitek,

ha most, a Világ  bármelyik pontján is éltek.

Éljen a tisztelet, szeretet, az emberies,

áldjon meg az Isten, minden

földi jóval benneteket.

Szeretettel: Julamami

Megtaláltam az átmenetet, oktatnám már,

nevelnék is általa olyan embereket akik, nem

élhették meg a hétköznapi életükben azt sem.

Valaki vétett ott generációsan és számukra,

azzal hátrányuk lett, amivel oly jót akartak.

Kikímélni őket a nehézségektől, vagy nem

megélni azt se amit a sorsuk eléjük odatett.

Tán hagyták kiemelni magukat az ismeretlenbe,

azt hitték, hogy vezetnek, azzal vezették meg,

 amikor elhasználódnak, elengedik a semmibe.

A fokozatosság a lényege, a kulcsa mindennek.

A sorsunkat mind hozzuk, a tehetséget kapjuk

ahhoz ott, ami először lenne a dolgunk nekünk.

Ami a többségnek, természetesen adatott meg,

figyelemmel kísérni, a „nincsből” időben kisegíteni.

Hagyják, hogy felnőjenek, a fokozatosságot maguk

szerint ismerjék fel, rájönnek, hogy mennyit érnek.

Nem mások szerint élik az életüket, sorsuk van.

Mindenki felelős azért amit megteremtett,

még akkor is, ha azt gondolja neki

minden lehet, mert nem szól

rá senki sem, nem mer.

Hajbókoláshoz szokott,

s most elfogadja azt is,

mert egész életében

arra vágyott, hogy

visszaadja azt amit

mások aláztak rajta.

Tán nem kéne azt se,

inkább jönne jól az

ima, szorgalmasan

gyakorolva, hátha

feltisztulhat általa.

Persze csak a néma

ima, gubancos ám a

látszatos, maszatos.

Látszik rajta, hogy

a kommunikálás

nem az ő sajátja.

Inkább a látszatos

az ami neki igen jól

működik, ha majd

egyszer önmagát

igaz valójában is

meglátja, el kell

gondolkodnia.

Hány ember

életét tette

ő nehezebbé,

hogy könnyebb

legyen a sajátja.

Ezért aztán igen

könnyű kategória.

Nem érti mit nem

tisztelnek őrajta,

persze jobb ha

nem is tudja.

Még nem

tudna mit

kezdeni azzal.

Lehet csak futna,

szaladna, addig

amíg úgy érezné,

hogy a saját maga

által legyártott

terheit elhagyni

úgy majd eltudja.

Önmaga miatt

fel kell ébrednie

mindenkinek aki,

arra még képes és

elkezdeni menni a jó

 irányába, mert mind

benne vagyunk a jóban.

Elsimogatni, ha ideje van

a múltbélieket, kérni sok

bocsánatot, gyakorolni az

alázatot, leginkább akkor,

ha frissen került ő is a jóba.

Pedig még az messze volna.

El ne higgye senki sem azt,

hogy minden marad majd

úgy, hogy elérte és annyi.

Megbecsülni azt a jót, nem

természetes az semmiképp.

Tanulni azt, amit még lehet,

ne maradjon most tudatlanul

senki sem, mert nem láthatja ő

át azt sem ami a dolga lenne már.

Hiszen a jólétben nem fejlődött.

Valószínűleg a gyengének vélt

nagyon erős lelkű lett a sok

tapasztalás közben, hagyja,

hogy hülyének nézze őt mind.

Nem az ő dolga figyelmeztetni

senkit sem, ha nem kérdezik,

nincs is mire felelnie, marad

hát csendben a fejlődésben.

Gyors pörgésben vagyunk,

aki nem ment a sorsa ellen,

ő alkalmazkodni képessé vált.

Hiszen nem más mindez, mint,

a tolerancia, az alkalmazkodás,

ahhoz, hogy elérjük az utunkat.

Amit mások elrontanak, mi azt

mivel átlátjuk, kihalljuk, meg is

érezzük, gondolkodva eldöntjük.

Legalább ne árts, senkit se bánts,

ezek alap dolgok, az intelligens

agy pontosan tudja, nem is megy

mellé az, aki azzal meg van áldva.

Akkortól kezdve felelősek vagyunk,

hogy jelzi a lelkünk, félreveri a szívünk,

ösztönözne a helyes döntésre az agyunk.

Az alapja ennek, hogy nem egyedül vagyunk,

tehát mindennel mi is mások is, oda is hathatunk.

Emberek élnek nagyon nagyszerűen az egyszerűben.

Amíg a felelősséget hárítod, hogy jobban nézzen ki

 a te látszatod, addig gyűjtöd magadban mindazt,

ami az idén, nagy valószínűséggel láthatóvá válik.

Legyártja mindenki azt amit hordoz aztán magában,

s amikor már nem fér el benne, kirakja a kirakatába.

Felfordult az alja, jól láthatóvá válva, mára, holnapra.

Időben kellene mindenkinek rátalálni az ő saját útjára.

Mert mindannyian hozunk valami fontosat tehetségként,

ha más irányba terelnek bennünket, attól még azt meglehet

tartani, csak nagyon nehéz életünk lesz tőle, de át lehet vinni.

Sok lemondással, a nehéznek választásával, hiánnyal jár majd,

lehet, hogy a földi hívságokból kevés lesz, mint körítés nekünk.

Aggódni nem szükséges, mert belül, lelkesen és igen szívesen,

gondolkodók leszünk, mellé nem megyünk, mert látjuk mi azt.

Időben ha a lelked jelez, ne morduljon rád se, a lelkiismereted.

Ez az ajándék része annak, hogy sok volt a lemondás életünkben,

nem a tárgyak domináltak, hanem a belső tartásunk, méltóságunk.

Erősödtünk, mert azt tettük amit az élet engedett, nem ártottunk,

nem bántottunk, azért sem, hogy az nekünk könnyebbet hozzon.

Megéltük azt, amit az Isten adott mint lehetőséget, mentünk,

haladtunk, ha lehetett, ha nem akkor elmélkedtünk rajta, mi

miért van mint nehézség, s mindig megjött arra is a válasz.

S amikor már sokadszorra kezdtük el, sem volt unalmas,

mert aközben már tapasztaltabbak lettünk, míg mások

azon törték a fejüket, hogyan gátolhatnának másokat.

Éltünk úgy, hogy legalább ne ártsunk, de azért haladjunk,

ezért, sok jó érzésünkkel tele a lelkünk, szívünk, agyunk.

Az önzés addig érthető, amíg nem telítődött az energia,

de attól fogva, maga alatt ássa, magát rángató a mágiája.

Hátha attól nekik könnyebb lesz, hogy lefékeztek azzal

bennünket, mert nem volt a sorsunkban már az a nehéz

helyzetek tára se. Kaptuk csak rakták ránk, hátha nem

 látszik meg az. Tudtuk, igazából velünk az Isten és ők

ártani nem is tudtak, csak önmagukat pakolták meg.

Amit teszel mások ellen, holnap ott van veled szemben.

Változz, ha már képes vagy, menjél a jó irányba, ne más

mondja meg mi jó neked, tanuld meg a sorsod és azt is,

mit mutat a generációs jeled, hogy mellé ne menj végleg.

Mert nem mindegy, mit mondanak majd rólad a szeretteid,

hogy emlegetnek fel. Ó mennyit ártottál azzal, amikor nekik

könnyebbséget akartál, helyettük kérdezésük nélkül tettél.

Megkönnyített életet adtak, pedig lett volna mit még időben

teljesíteniük nekik is, hiszen a könnyebbet választották, addig

mindenki, hét generáción keresztül ártatlanra pakolhatták ott.

Győzz meg, legyőzni könnyű így engemet, nem harcolnék, sem

veled, se ellened, az oktatás, nevelés lehetősége miatt jöttem.

Eladnám olyan embernek, akinek méltóságot adna, az a tény,

 ezzel a Hazájáért tesz, általa sok ember megtanulhatja ingyen.

Jó irányt venne sok – sok minden, hiszen a belső tartásuk nőne

az embereknek, megtalálnák a helyüket az életükben, a sorsuk

jó irányt vehetne. Azzal lennének elfoglalva és nem az ártással,

nem esnének kétségbe, a nehézségek láttán se, teljesítenének,

önmaguk, a szeretteik, s a többi ember fele és jókedvükben.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból írok, szeretettel.

Lehet tengernyi javad,

megszámlálhatatlan,

sok pénzed neked.

A belső tartásod,

lelkesen, szívesen

gondolkodó éned,

jelzi azt teneked.

Emberies vagy-e.

A talpad érinti-e

az anyaföldedet is,

vagy könnyen éled,

azt, ami kényelmes.

A Hazádat végleg

el ne hagyd, mert

csak később jöhetsz

rá arra, mi is a Haza.

Ha betöltik a helyed,

 már csak elirigylik azt,

amit te megteremtesz.

Ha a kapcsolattartásra

nem figyelsz, ugyan,

majd vissza, hogyan

 illeszkedhetsz, hinnye.

Egy Haza ez csak egy,

hát becsüljük jól meg.

Tisztelni, szeretni,

tartással,

méltósággal,

embernek lenni.

Nézz magadban

szét, látod milyen

szép, a lelkednek

tiszta tükre, mind

így érkezhetünk le.

Kinek mihez képest,

mi a jó sorsfordító.

Ha nem ismeri meg

időben, vergődhet.

Pedig az is lehet, ah,

ő már elérte azt, amit

a sorsa neki felkínált.

Csupán nem ismeri fel,

a generációs határát.

Tisztelet, szeretet,

legyen ottan bőven,

hogy vihessenek belőle,

kimenőben, minta legyen.

Ők meg, akik hasonlóan

gondolják, nem érik be,

azzal, amit a gazdagodással

elértek. Megláttatják a jó utat,

a kiteljesedésükhöz már érettekkel is,

összehozza őket a saját sorsuk, mindet.

Vezetésre akkor adjad az életedet, ah, ha

elég érett vagy, jól működsz, már lelkesen és

szívesen, gondolkodva, másokért elköteleződtél.

A vezetőnek születettnél, nem életkor függvénye.

Vezetőknek, születnek az emberek, tanulni is lehet,

de hiányozni fog, az a belső tartás, méltóság, ami ott

lenne,  egész életükben féknek, hogy el ne tévedjenek.

Jó vezetők ők akkor lesznek, ha akikre a vezetésük hat,

azáltal jól boldogulhatnak, az önismeret fontos lenne.

Úgy időben tudnának nemet is mondani, arra a nekik

szántra, amiről tudnák, hogy megoldani nem tudják.

A generációs feladataiknak ismeretében tennék úgy,

a dolgukat, hogy mindenki tudhatná, mit is szükséges.

Ahhoz teljesítsenek, hogy megalapozottan, odaadóan,

jó minőséget nyújtva, láthassák az eredményét annak.

A múlt elmúlt, tervezd meg a pillanatot, ahonnan át és

továbbléphetsz, a jó minőségű életedet éljed meg.

Ismerjed meg a sorsodat, hogy ne maradjanak a

sarjaid, alapok nélkül, ne vigyed őket túlzottan,

önmaguk fölé, mert talajvesztettek lehetnek.

Akkor, ha már egyedül lenne szükséges, jól

boldogulniuk és nem tanulták meg, hogyan.

Amikor rájössz már mindent magadért, ah,

magad ellen teszed, ami nincs benne a te

sorsodban és mégis magadhoz veszed.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már

látod magadat, nem mentél sehova,

a Világ mégis ott van jó helyen nálad.

Kint vagytok sokan a Világban, vajon

segítitek-e egymást a jóhoz, tesztek-e

azért, hogy másoknak se legyen rossz ott.

Vagy csak éltek bele, élitek a magatoknak

megteremtettben azt, amit jónak láttok.

Akkor nem szabad majd csodálkoznotok,

ha fordul a sorsotok, nem lesz ki segítsen,

rajtatok se, hiszen ott akkor elrontottátok.

Akkor vagytok már nagy gondban, ha azt

feltételezitek, már minden csak értetek van.

Sokfélék vagyunk, minden sors, más és más.

A bizalom az egyik legfontosabb, felépíteni azt,

nem egyéves feladat az, egy egész életre szóló lesz.

Akkor, ha széles látókörével végezheti a feladatát is, aki

valóban vezetni született, úgy teszi. Jó életminőségben fontos

élnie, ahhoz, hogy másokkal jó minőséget adóan foglalkozhasson.

Megváltozott Világban élünk, ha a megelőzésre nem figyelnek azok,

akik ahhoz értenek, fontos lenne tudni, a köztudatba, a fontosságát,

időben belevinni, mert elszabadulhatnak, az ostoba unaloműzések.

Ezért aztán a hozzáértőktől, már meg lehetne tanulni, még időben,

terjeszteni a jót és szépet, ami életszerűen beépülhet még időben.

Ki, mikor, miből csinál divatot, felelősen teszi-e, vagy csak éppen,

a pénzszerzésért, gazdagodásért teszi-e, már nem lehet csak úgy.

Sokan születtek intelligensnek, tudomásul lenne szükséges venni,

ők azok, akik nem ártanának senkinek, még akkor sem, ha látják.

Nekik, kik és hogyan ártanak aközben, észlelik még időben, azt

nem lehet elmagyarázni egy elrugaszkodott, magát különbnek

tartott embernek. Hahó, hinnye, ejnye, azt a, kilátszik az amit,

nem takart be, mert nem is gondolta, ha ő nem látja, is látják.

Elidőztem itt, lassan egy éve annak, megint nem jutottam

előbbre, de köszönöm, sokat tapasztaltam. Magamhoz fel

is nőttem, ideje annak, a 66. évemben vagyok, teljesítenék.

Most már magamért is tennék, s azokért, akik velem együtt,

megszenvedték, azt, hogy akiknek érteniük szükséges lenne,

 nem értették azt miért, egy Haza ez csak egy, én is haladnék.

Nem könnyű még mindig, járok körbe, tán nincs értő egy se.

Aki megérezte volna itt, az olvasása közben, mi az amiért,

neki is fontos lehetne kiteljesednie, önmagához képest már.

Ha mégis lenne, tegyen önmagáért és időben, ne csak, járjon

körbe-körbe, a kiteljesedésünkről el ne feledkezzen, hinnye.

Adjon az Isten minden földi jóból annyit, ami neki a legjobb.

Jelentkezzen, Skype julamami.julamami, +36 302470589,

julamami@gmail.com, Julamami Magyaros Agyalósa, ahol,

az oktatásom, nevelésem után érdeklődők összejöhetnek.

Köszönök minden tisztát, jót, amit bárki, értem tett volna.

Keresem azt, a helyemet, ahogy lehet továbbmegyek,

igényem van már rá, én is érezhessem, „Hazaértem”.

A változásról, időben értesítelek benneteket, aztán

minden megy tovább, fontos mindenkinél a változás.

Magyarországról, Paksról a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Mond, ki vagy te, tudod-e.

A sorsodat

ismered-e,

a generációs

feladatodat

fevállalod-e.

Tudod-e, hogy

a legmagasabb

lélekrezgésű

 feladata adott.

Ha nem észleli,

tán nem vállalja

a megoldását,

többszörösen

átvetülhet az is.

Ott a lenyomata

a tenyerek alján,

mint egy alapja,

annak aki tudja

 megcsinálhatja.

Nem hagyja azt

hátra megoldatlan.

Önmagadban az

emberségedet,

a legfontosabbat

ugyan felismered-e.

Vagy csak szaladsz oda,

ahol villant éppen a káprázat.

Jaj csak ne legyen ugyanolyan

senki másnak,

csak te birtokoljad.

Szeretnéd láttatni te is

magadat, jaj le ne maradj,

jaj, mi lenne veled.

Ha az megtörténne,

mit szólnának azok,

akik csak a látszatot

tisztelik tebenned.

Csak meg ne tudják azt,

hogy nem is érted őket,

minden energiád abban,

 jó legyél az utánzásban.

Odatartozol és az a lényeg,

hiszen úgy mindenki irigyelhet.

Miközben sanyarog, fáj a kicsi

gyermeklelked, nem érted,

miért is kellett neked

így mellé menned.

Önismeret,

önbecsülés.

Milyen jó is volt,

amíg önmagadért

kaptad a tiszteletet.

Nem érted, hogy akkor,

mi az ami ott belül a lelkedben,

jelez, hogy nem jól van az, miért,

hiszen minden jóban benne vagy.

Fenékig a tejfel, csak a jóérzés

tűnt el, s nem tudod pótolni,

pedig próbálgattad már,

néhányszor így meg,

úgy is, nem jó az se,

amit a többiek is

irigyelnek tőled,

de még mennyire.

Valahogy, nem is,

történik azóta

igazán veled

semmi se.

Éled

azt,

ami

éppen

adott ott,

ahol most,

vagy

máskor,

leledzel.

Olyan

mintha

révbe

értél

volna,

pedig

csak

az

üres

üreséből

van a sehova.

Mond van-e

neked éned,

s ismered-e,

van-e neked

lelked, tudod-e,

van-e neked szíved,

vajon azt érzed-e,

a gondolataidat,

kontrollálni is,

önmagadat

elemezni,

 tudod-e.

2013. év

éjjelén

egy

érzést

festett

meg az

ecsetem.

7 perces volt

a telített festésem.

Fölülről, oldalról is néztem,

érdekes volt az a teljes érzés,

 amikor úgy, egymásután,

a különböző

színekhez

nyúlt

az

ecsetem

a kezemben.

Éreztem nincs

benne több és

leálltam, tovább

nem festettem.

Tudod-e a lelked,

szíved, gondolkodó

agyad szerint, te is

kontrollálni magad.

Átfordultunk már a

jó energiákban vagyunk,

a nehezet azért érzed, mert

nem kontrollálod soha magad.

Honnan indultál, hova tartasz,

kihez mihez képest,

nem érzed,

mégsem

mindig,

hogy

hol

van

neked

az elég.

Akkor

milyen

módon

leszel

elégedett,

ha azt sem

tudod, ki vagy te.

Tudod-e, hogy ahonnan

elvetted, ott hiányzik az,

azóta is azoknak, akiknek

azt az Isten oda szánta volna.

A generációs fejlődésük miatt

kapták volna, ha nem nálad landolna.

A hivatásomat gyakorolva, rájöttem, hogy az emberek, nagyon

különbözőek, sok ember tisztelt meg, a tapasztalatomat írom le.

Hahó!

Novemberiek, pontosnak, fennköltnek, tehetséggel születtetek meg.

Sokáig feltételezitek, hogy mindenki úgy él és működik ahogy ti.

S amikor rájöttök, hogy kevésbé olyanok az emberek, mint

amilyennek ti képzelitek, hát megpróbáljátok rávenni

őket, hogy az a helyes, ahogy ti érzitek, látjátok.

S nem törődve azzal, hogy ki nem halljátok,

hozzáláttok és akik tán tévelyegnének,

azokat bevonzva kioktatni igyekeztek.

Csakhogy, mivel ki nem halljátok még

sokáig, hogy a tökéletesség érzése, ne

ártson nektek se, az Isten lassabban adagolja

hozzátok, a nektek még meg nem lévő érzéseket.

Mint az emberies határokon belülieket, hogy el ne

tévedjetek, a különböző kép bevillanását látva, a

hangokat hallva, nehéz akkor az alázatot

gyakorolni, amikor megadatik minden,

ami a jóléthez nektek kell és ki nem apad,

 nem hiányzik tulajdonképpen semmi sem.

Csupán a tiszta érzés, ami elvisz oda titeket,

téged, téged, téged is, ahol megtaláljátok azt

az érzést is, hogy az alázat mindennapos, nem

valami megfoghatatlanul képzeletbéli, esetleges.

S ott felismerhetitek azt ami addig hiányzott belőletek,

nem kötelező magatokhoz venni, de meríthettek belőle.

Hiszen az lehet az érzéseitek őre, az a hőn érzelem ne vigye el,

 belőletek a szépet, jót, nap mint nap adjon nektek megértőeket.

Ismerve magatok, addig mentek amíg a sikeretek meg nem lesz,

óvatosság, amit meg is lehetne tanulni, ha ti azt nem hoztátok.

Nehogy, addig halmozzatok, szerezzetek, hogy éppen amiatt,

kapjanak rajta az irigyeitek, mert oly magabiztosak voltatok.

Használtátok a megérzéseteket, de az abban már kevés lett.

Jóérzésű adok – kapok, az értetek is van és nem ellenetek,

tudják közületek remélem sokan, emberiesen sikeresek.

Megismerheted a 2016-os önmagad, a „most” magadhoz

mért feladataidat, hogy ne azt véld, megvan mindened,

 mégis azt érzed, mintha nem lenne még semmid sem.

Különös nevelés, betanító rajzos oktatás azoknak,

akik azzal megértik, miért nem értették eddig.

Magyarázatokat kapsz amikor rajzolod látod,

mit miért tettél, vagy nem tettél meg még.

Végig kontrollálod az életedet, megérted,

miért éled a múltad, a jelened, s a jót is,

amit tenned kellene a szeretteidért is.

Nézz rá a Műhely, a megelőzésért oldalra,

tán engedményt találhatsz a magad számára.

Persze nem mondhatja meg senki sem neked,

hogy mit tehetsz és mit nem tehetsz meg. Ha

nem szeretnél jó érzéseket és meg se

változzon látványosan semmi sem,

az életedet megéled úgy is.

Talán a sorsodat nem

ismerheted meg,

viszont nem is

változik

majd

meg

semmi

sem és lehet

nyugodtan üresedni.

Édes Hazám Magyarország Csodaszép, ne menj még,

hiszen a jóval, a széppel, amit a Hazánkhoz teremtettem,

nekem még meg sem jöttél.

Eladnám a 23. éve gyakorolt

hivatásom gyümölcseit. Nem

aláztatnám magam fölöslegesen,

de biztonságban akarom tudni őket.

Olyan emberek érdeklődését várom,

akik tudják mit jelent a saját Hazájukban

feltalálni valamit és azt szeretnék megőrizni,

a következő generációknak, hazaszerető lettem.

Hiszen sok tízezer ember tisztelt meg az érkezésével.

Keresem a helyet ahhoz, hogy ezeket nevesíteni tudjam,

ez az oldal remélem jó lehetőség nekem a megoldására.

Más által vagyok befizetve, nem jó érzés kiszolgáltatva,

 kiteljesedtem, most se itt se otthon nem lelem a sikerem.

Nem lát, nem hall, nem felismerve szól róla, íme lefojtva.

Bebújna a google+ webtenyér=julamami márkafiókba.

Olyan mintha a saját Hazámban hontalan, sorstalan

lennék, nincs kitől kérdezni, ha mégis, válasz nincs.

 Pedig csak óvnám amit feltaláltam, oktatnám,

 nevelnék rajzosan, hogy megmaradjon

a jövő sarjainak, ne kallódjon el.

Tudom fontos megtanítani a

gyermekeket, fiatalokat

a pénz kezelésére, de

attól még nem lesz

a szüleiknek pénze,

így, anélkül nőnek.

Tartás és méltóság,

ami a szükséges,

ha van is pénz,

ha nincs úgy is.

A kétféle tudás

meg jól jön ám,

generációsan a

 sorsfordulókban.

julamami.com

julamami védjegy.

 Magyarul érdeklődjön.

Különös oktatás, nevelés,

Julamami Magyaros Agyalósa

Általános műveltséget növelő

Tenyérolvasó tréning, 20 óra,

153 oldal saját oktatási forma.

Heringes Árpádné tulajdona

Különös oktatás, nevelés,

julamami.com eladó is lehetne.

 Magyarországról, Pakson,

Vadász u.59. Hergál Házból. Online oktatom.

a, +36 30 2470 589 telefonom és a

heringesarpadne@gmail.com.

Addig is, ha üzenni

szeretnél annak, aki

szintén olvassa ezt,

mától lehetséges

itt, beszéljük meg.

Kirakom ide a falra

azt az üzenetedet,

amit alkalmasnak

találok arra, hogy

itt megjelenjen.

Bármelyik elől

felsorolton el

is érhetsz.

Sőt addig is,

amíg változik

az oldal, tovább

írok itt, naponta.

A változatosság

miatt gondoltam,

hogy üzenőfalat

csinálok nektek.

Szeretettel.

Az első üzenetet

magam ejteném meg.

Most, 2017.02.25.-ig

 Általános műveltséget

növelő Tenyérolvasó,

20 órás 153 oldalas

rajzos tréningnek

változtattam a díját.

Az egyedül

tanuló díja:

300.000.-Ft/ egy fő

helyett,

240.000.-Ft/ egy fő lett.

2-4 fő együtt, egy időben.

Paks, Hergál Házból. Online oktatom.

Megszólítalak benneteket, akik nem

szálltak el a nagy lehetőségeiktől sem,

emberiesen vagytok a sikereitekben.

Ti akik kicsit itt nőttetek ki mellettem,

ahhoz, hogy megtaláljátok miben vagytok

tehetségesek és már ráláttok erre is. Amit

szeretnék kibontani én itt, szívesen veszem a

 véleményeteket, hátha visszafelé is működik.

Julamami tisztelettel.

Szerintem, az önbecsülés abból is ered,

ha tisztelettel vagy, akkor is, ha

nem mindenben értenek

egyet, veled sem.

Életszerűség,

sorszerűség,

generációs

jelek, hinnye.

Lehet álmokat

 kergetni, minek is,

ha nem tette meg,

a lépcsőfokokat se.

Nem lesz talaj a

 lábai alatt, ah.

Ha mindent

más csinál, a

 fejlődés leáll.

Egy Haza ez,

csak egy, mi

mind azért ide

születtünk, mert

itt kellene felnőni

a feladatainkhoz.

Megváltozott ám

minden, a 4. éve.

Felszínen az, amit

takargatna, de nem

tudja már elfedni.

Felfordult az alja,

minden ártót a

felszínre hozva,

láthatóvá válva.

Kihallani, átlátni,

megérezni, hinnye,

gondolkodva élni.

Nem mások szerint

meggörbült gerinccel,

az elvárások szerintibe

belecsúszva, vegetálni.

Nem látni, de meg sem

hallani, hiszen akkor az

a látszata, hogy nincsen

semmi probléma, hinnye.

Igen tapasztaltam azt is,

hogy ő még ott tartott.

Tudta, sokat szükséges

még tapasztalnia, hogy

amit nem hozott, azt

 átélve megtanulja.

Nem is szabadna,

azt, az embereken

addig gyakorolnia.

Jó vezető akkor vagy,

ha azok akiket az érint

boldogulhatnak a saját, s

 generációs feladatukban.

Hála Isten, fejlődik sok

mindenben az ember.

A divatos, irányzatos

nagyon fontos lett, ah.

Nem nézi senki sem,

honnan jött, mit is

akarhat, mi a belső

indíttatása neki.

Az embereknek

jó-e úgy, ami neki.

Ha nincs késztetés

belülről, a tehetség,

elkallódhat, késhet

a kibontakozásban.

Aztán egyszer csak,

már a kirakatban is

van, anélkül, hogy

bármit tett volna érte.

Ha nincsen felelőse,

hozzáértően annak.

Az Isten dolga az,

hogy az igaziak, ne

kallódjanak végleg el.

Legyenek hasznára saját

maguknak, a családjuknak

és az ő szeretett Hazájuknak.

S amikor már kinőtték magukat,

a szakmájukká, hivatásukká vált.

Kapják meg, a lehetőségeiket arra,

hogy a Világ is láthassa a tehetségüket.

A fokozatosságnak nagyon fontos a szerepe,

abban, hogy a belső tartása kialakulhasson, a

saját tehetségéhez, emberségéhez, hinnye.

Hiszen minden hiába ám, ha

nem bírja el a lelkesedést, se

a szívességet. Az egészséges

gondolatai nem vihetik előre,

hiszen a lelke, szíve, teljesen pőre.

A nem megalapozott a tehetségesek,

hamar elkallódnak, elhasználódnak, ki és

felhasználhatóak lesznek, mert lélekben még

nem erősödtek meg, a belső tartásuk nincs meg.

A sikert nem elég ám elérni, még akkor sem, ha tán, a

saját kútfőjükből jövő, nemhogy, az is mások szerinti, ah.

Motollává válhatnak, ha nincs se tartásuk, sem méltóságuk,

ahhoz, amiben tehetségesek, feltolták a szintjük fölé, hinnye.

A kiüresedés érintettségével már találkoztam és nem egyszer,

szerencsére, visszafordíthatók voltak, a helyes irányra találva.

Visszataláltak a sorsukhoz, odavezette az életük, a családjuk.

Nem mindegy, hogy emberközpontú-e, vagy tárgyiasított,

mert az utóbbiakra vallók, gondolom a robotok, hinnye.

Aki nem élte még meg se ezt, sem azt, ah miről beszél,

ha abban, olyan körülmények között, még nem élt.

A tapasztalt tudás kiegészíti a hozottat, tanultat.

Fokozatosság nélkül, sok kiüresedett lesz, ah,

igen hamar, sok kárt csinálva az embereknek.

Hisz, nem látja át, az egészet összefüggésében,

de vezetni nagyon, mindenáron akarna, hinnye.

Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelked

tiszta tükre, mi mindannyian, így érkeztünk ám le.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

sem veled, se ellened, oktatnám, a nevelésben segíthetne.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Bocsássatok meg nekem gyermekeim,

hogy leszületettetek a semmire,

Mint kisemberek elhittük,

hogyha rajtunk múlik,

egyszer lesz mire.

Azt is elhittük, hogy

 a kisemberek egyszerű

álmai tervezhetőek lesznek.

Bocsássatok meg, én elhittem,

egyszer én is kapok lehetőséget,

ahhoz, hogy megmutassam,

mit találtam meg és fel,

összefüggésében.

Bocsássatok meg, hogy

időben nem haladhattatok,

nőhettetek ki önmagatokhoz

képest hátráltatva és késésben.

Az elesetteket segítettem, titeket

meg semmi jóval, észre nem vettek.

Az elhivatottságomért és a hitemért,

meg, hogy nem a pénzt kergettem, így

nem tehettelek gazdaggá benneteket sem.

Amit hoztatok emberiest azzal megáldottan

élitek, ki ebben, ki meg másban a dolgát teszi.

A hivatástudatot is hoztátok, emberesedtek, a

generációs feladataimat elvégeztem időben.

Hat éve várakozom, hátha valaki érdemben

észreveszi és beenged vele kipróbáltan,

a Hazámnak szól arról, mit találtam fel.

Milyen jó lenne azoknak, akiknek már

tartást adna saját és generációs feladatot

kapva, megtalálnák benne a szépet, a jót.

Nem vágytam kiváltságokra, dőzsölésre,

kihívásos társaságokba, hogy beértem én

azzal, amit a nem jó, akaróim engedtek,

nem álltam be a nemlétező sorokba se.

Nem ment el a kedvem a hivatásomtól,

a nehéz helyzetben is maradt a hitem.

Idejében tudtam, hogy van az Isten.

Nem tudtam elnézni amellett, ahol

segíthettem, a dolgomat megtettem.

Kérték hát tükröt is tartottam sokat,

ahol a fejlődési útjukért jöttek, kaptam

én is nemcsak adtam, körforgásban voltam.

Így nem veszítettem el a reményt végleg, csak

néha kicsit átmenetileg, de a csoda ott van minden

emberben, bármikor, bárhol velük is megtörténhet.

Lehet belőle sok – sok csodálatos emberi történet.

Szombatonként bejelentkezve,

10 – 12 között, Különös oktatás, nevelés.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, a megbeszélt időpontokban,

ha most  bárhol is éltek a Világban.

webtenyer.julamami youtube

Szeretettel.

Pénz, pénz, pénz,  na és az emberség, ha mindent csak pénzre lehetne váltani, akkor pénzkiadó automatákat előbb – utóbb leszerelnék, tiszteletre, szeretetre váltanának, a családért még időben tenni szándékozók .

Aki a racionális oldalon

megtalálta miben

tehetséges,

jólétben

élhet,

önmagához

képest, gondolom

annak  megfelelően,  hogy

 teremteni mennyit képes.

S mi van velünk,  akik  a

lelkes, a szíves, a gondolkodó

emberséges  oldalunkon hoztuk

a tehetségünket, hinnye, azt a, ah.

Attól van tartásunk, emberi méltóságunk,

hogy a tehetségünkből eredő, jó meglátásaink szerinti tanácsainkkal segítünk olyan megoldást találni, ami beleillik az életükbe. Ami annak megfelelően tart el bennünket, amilyen

minőségben a szolgáltatást nyújtjuk.

Nem a gazdagodunk,  emberesedünk.

Nem várhatjuk  el senkitől sem, hogy

kiálljon mellettünk,

  sokaknak, amikor szükségük

volt rá, mellé  álltunk, erősítettük.

Dija van a szolgáltatásunknak,

azt és a tiszteletet megkaptuk.

Emberségesekként, lelkesen, szívesen, gondolkodva  adtunk,  adtunk, adtunk,  volt,

hogy nem kaptunk, egyéni vállalkozók  vagyunk.

Sok emberrel  találkoztunk,

abból tapasztaltan még többet adtunk,

közben magunk  is megszenvedtük a saját

 nehezített életünket a sikerig vittük.

Ah, nem gondoltunk volna arra, hogy

nem kapjuk  meg  abban a minőségben

a nyugdíjunkat, amit életünkben adtunk.

Valóban nincs szükség ránk, mert

mindent megold már a pénzük. Majd jól

kitalálják, bárki felveheti a hívásokat,

aki jelentkezik és lelkesedik, hinnye.

Van-e biztosíték  arra, hogy

emberileg kik  válaszolnak

ott a  kérdésekre, mi az

érdek egyéb szempontból.

Nem mondta senki sem, hogy

legalább abba ne nyúlkáljanak bele,

mert azoknak lehet ám következménye,

a személyiségükre,  a családokra vetülve.

Akkor az Isten, ugyan miért hozta volna

létre az emberséges létünket, miért adta

volna a tehetségünket,  mi megtanultuk

mindazt, amit  nem  hoztunk tudásnak.

Íme, nem vállalt fel a szeretett Hazánk,

a saját emberséges nagyságunkban,

ha  nem beszélek róla nem vagyok.

Felépítettük az életünket, ahogy

éppen hagyták és  lehetett,

eleget téve az elvárt

kötelezettségünknek.

Ah most éppen vagyunk

valamiben, tudja-e valaki

miben vagyunk és mire várunk.

Mondjuk, én egy

megérdemelt

jól  kiszámolt nyugdíjra.

Természetesen betartom  azt,

amit elvárnak, csak sok  az

átfutási idő mire online megtalálnak.

Egyéni vállalkozó vagyok,

a nyugdíjam  helyett,

nettóból számolták,  hát

apró pénzt kapok, hinnye.

Ah, a jó öreg bocsánat nekem

jól bejött, ki lehetne próbálni.

Ugye nem gond, ha megtartom

az emberségem,  a méltóságom.

Igen tudom, hogy nem tisztelnek

akiknek olyan pénzük van, amit nem

generációsan teremtettek meg az övéik.

Bocsánatot kérek, nem  Önnek szól, csak

nem  találtam az, ide megfelelően illő szót.

Ígérem megnézem a szavaim között, hátha

van elég alázatos, legközelebb azt írom, bocs.

Nekem csupán az a gondom  mindezzel, hogy

nem kapjuk  meg a tiszteletet, önmagunknak, az emberséges teljesítményünknek megfelelően, ah.

Igen tudom,  hogy jövök én ehhez,  hát csak úgy,  hogy segítek magamon, hátha az Isten is megsegíti a döntéseket hozókat.

A saját feltalált emberies jelnyelvemen fogalmazom meg, a tehetségemből  eredő sorsolvasásnak nevezett, valóságot tükröző emberismeretemet, ami jól működik, hinnye.

Bocsánatot kérek, feltaláltam  valami  fontosat,

sok családnak, emberségesnek  segíthetne.

Ott van mindenkinek az útmutatása,

a sorsában, nem mástól  tanultam.

A sok engem megtisztelő

ember sorsának  olvasása

közben találtam meg

és  fel, amit alkalmazok. A

valóságot összefüggésében látó,

sorsolvasó vagyok. Adnám  már

tovább ezt a tiszta tudást,

vigyék be az oktatásba.

Szintek közötti fordítást

tanulhatnának  tőlem.

Kérem ne mérjen sem

önmagához, se senki

máshoz, egyenként

születtünk mindannyian mást hozva.

Attól, hogy nem  veszik  tudomásul most még, nélkülünk minden oda vetülne, ugyan elbírnának-e azzal. Amit mi segítőkként, megelőzésben, a tehetséges tudásunk szerint a gyakorlati életünkben, a hétköznapokban adunk.

Itt születtünk, ide teremtettük a

jókat és szépeket,  az emberséges

segítségünket,  itt szeretnénk

megkapni azt, amit ide mi is

beleteremtettünk, a

magunk alázatos módján, megvárjuk hát.

Nem segítséget várunk, a jót és a szépet ide a Hazánkba teremtettük, adtunk, azt várjuk,

hogy ugyanabban a minőségben kapjunk.

Mindenkinek van saját sorsa,

ha már tudod mi a dolgod

generációsan,

vegyed fel.

Dolgozzál,

alkossál,

teremts.

Vannak

akik,

nagyon

későn jönnek

rá, eltévedtek.

Amikor mások után,

a belső kontrolljuknak, a

figyelmeztetése ellenére mentek.

Szembesülve aztán azzal, hogy

eltévedtek, már megértően

keresgéltek.

Ugyan, sok

időt

veszítettek,

de mellé, végleg

nem mentek a

sorsuknak.

Átélték,

a „Hazaértem”,

fontos érzését.

Már alapok lehettek,

a következő generációknak.

Akiknek meg, már, volt hova,

letenni, a már nem mezítlábas

lábaikat. Érezhették, a Haza ott

 van, ahol az „odaszületettekkel”,

tisztelettel, jól bánnak, azt a.

Vannak, akik, már tudják,

vannak akik most még

csak tanulják.

Mennyire

fontos,

alapja

mindennek,

a „tisztelet”.

Vigyázzunk rá,

ki ne üresedjen a szó, a

 valóságot tükrözze, hahó.

Ha alázat nincsen benned,

hogyan éled meg a nehezet.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Az agg is lehet gyermeklélek

egész életében, egy

 ártó pillanatba, a

 gyermekek lelkei

 bele is öregedhetnek.

Amikor az anyasághoz

még nem vagy elég érett

és mégis megszületett, akkor

neked hozzá kellene alkalmazni

mindent, hogy neki jó legyen,

hisz akkor neked is jó lesz.

Így előbb-utóbb ti együtt,

felnőttök egymáshoz még

mielőtt azzal elkésnétek.

Van amit hozunk, van amit

meg is lehetne tanulnunk,

hogy abban is boldoguljunk.

Ha van családod, megvan

mindened, a sorsod arra,

szeretettel fel is építheted.

Az anyai nagyanyja mondta,

aki túl sokat költ a külcsínjére,

ott nagyon üres lehet a belseje.

Ne tévesszen meg soha kicsi pulya,

a dicsekvés szagos hátterében, ott van

a magyarázat, nem ő az aki teremtette.

Az apjának a gyermekkorára is gyakran

gondolt, aki neki úgy

mesélte, hogy ült a

küszöbön és várta,

hogy megjöjjön az ő

anyja, de mindhiába, ő

csak főzött a konyhában.

Amíg élt az apja, nem adta fel,

csak várta és várta, hátha neki is,

ad az Isten és életében lesz anyja.

Az apjának az anyja, úgy ment el

élemedetten is adva a látszatosra.

Pedig neki nem volt az érzés szerint,

egyszer sem az anyja, nem akarta,

a szülés fájdalmában megutálta.

Az ő sértettségét megtartotta,

nem engedte közel soha, hát

 azért volt neki igazi az apja.

Becsüld meg a pillanatot

amikor boldognak érzed

magadat, mert az, egész

életedben megmaradhat.

Úton voltak, nem főzött

az asszonya, igen éhesek,

 hát fölmennek a padlásra.

Na gyere mondja a kicsinek,

nézzünk némi harapnivaló után.

Fölmennek a szénapadlásra, onnan

át a házba. Ott van ám a terülj – terülj,

hála Isten nem vitte le a múlthéten az

utánpótlást, most az is ott lenne a

talicskában, onnan meg vissza,

ugyan, hogyan, kinek kell az.

Úgy igyekezz szeretni,

hogy ha nem fogod a

kezét is érezze még,

van neki is lehetőség.

Merítsen belőle amikor

ő szeretne, boldoguljon

a saját életét, ne a tiédet

élje. Ne várjad, hogy azt

ki is mondja nap mint nap,

ami neked természetes,

neki még hosszú út az.

Kanyarít egy jókorát a

sonkából, a vállára vet

 két jókora kolbászt.

Gergely jön utána,

rezeg még a pici

lába a létrafokán,

amikor a következőt

keresi a láthatatlanba,

csak az érzésére hagyva.

Eszébe jut az öregapjával

le – föl járkáltak így a létrán,

hogy ha kalandra lenne kedve

se essen kétségbe, ami igazán

nagy élmény volt az ő számára.

Meg amikor kivitte egy nyáreste

őt a nagyapja a sötétbe, hogy ott

tájékozódni tanítsa. Amíg elértek

a sötétben a szénaboglyához, hát

néhányszor inába szállt a bátorsága.

Ha nem szégyellte volna magát, vissza

szaladt volna a konyhába. Mindenféle

árnyak, surranások, kattanások, nyisszek.

A férfinak embernek kell ám lennie a talpán,

mondta neki a jó öreg. A nők, a gyermekek az

öregek a férfiakra vannak bízva, az életerős

férfinak, a lelkéből, szívéből, az eszével, a

védelmet kell sugároznia. A férfi nem

attól erős, mert nagy a hangja,

gyorsan lendül az ökle, hogy

az ő erejét fitogtathassa.

Hanem attól, amikor

a szeretteit megóvja,

védelmezve a karjait

feléjük kinyújtja, tárja.

Kölcsönös tisztelet és

szeretet, abban az erő.

attól a családok erősek.

Ha egy időre el is hagyják

a Hazájukat, a Világ bármely

pontjáig el is mennek, a család

szeretete, oda is elér, nem hagyják a

 messziben sem magukra, egyedül őket.

A tisztelet szép, a szeretet jó, jónak való.

Ha a család elfogadó, nem kötelezően erős

a köteléke, az a jó, a szabadon hagyó, erőt adó,

a hatásokat állják, szét nem szélednek végleg.

Tudják, hogy otthon a szeretteik várják őket, a

Hazájukhoz hűek, elmennek, de megjönnek.

A szeretet nem múlik, a boldogság a barátja,

mert rajtuk van már, az Istennek az áldása.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból szeretettel.