Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, sem veled, se ellened.

A feltaláltam oktatása miatt jöttem,

alázatban megélni ezt, könnyebb.

Vajon mi adott akkora erőt,

hogy mindent és

mindenkit

legyőzzön.

Mit is

érezhettek, tán,

az adottal kimenekülni,

igyekeztek ők, abból, ami

nekik ott, nem

volt jó, akkor.

A könnyebbe

bele, mint az

ajándékba, ah.

A saját kultúrát

még nem ismerve,

azt fel sem vállalva,

kerültek, másoknak

a kultúrájukba bele.

Így jó nagy felkavaró.

össze-vissza hatások,

érték őket, amivel, sem

azonosulni nem tudtak,

se nélküli nem boldogultak.

Amikor erre ők rájöttek már,

elégedetlenkedve, de mentették

azt, amit abból látszatra lehetett.

Elvették azt, amit csak ők láttak,

megszerezték, amit mások

nem is gondolhattak.

Elbirtokoltak,

miközben túl

gyorsan

haladtak.

Rákaptak,

s még rakták arra,

még és még a többit.

Megrogyasztva azt, ami

tisztán, révbe ért akkorra,

éppen, jó időben lett volna.

Benne nevelődve, haladva, a

saját sorsának megfelelően, a

generációs feladatát végezve.

Alázat nélkül nem mehet végbe,

megtudja majd azt is, jó időben.

Megrekesztve generációsan is,

 magunkhoz mérve, alacsony

szinteken, de van az Isten.

Ha kiugrik és érdemtelen,

a következő generációja

teherként éli majd meg.

Ha azt még sokan nem is

hiszik el, majd megtudják

azt is, tisztán és idejében.

Mások meg, punnyadásban,

benne a semmi bugyrában,

abból a mintából kimenve.

Idő előtt arra éretlenül oda,

meglátták a lehetőségeiket.

Félreértve, hogy nekik lehet.

A messziben, amiről ott szólt, a

 fáma hosszan, nem a saját szintjének

vélte, s mindörökre behelyettesítve.

Az erősen rájuk ható környezetükben,

felnéztek rájuk, az aktuálisat meglátva.

Végigviszik, nem rogyik be az ő mintájuk.

Talán, nem mondta, ott soha, senki sem,

másképp kellene a Hazánkat is tisztelve.

Tisztán vinni, a mi saját ritmusunkban,

nemcsak róluk, nekik, a sajátjukként.

Hazát építve nekünk, benne élünk.

Kivárva a mi sorsunkat,

amire felépítettük, az

ami tartja az alapot.

A pillérek is azon

állnak, s arra lett

hirtelen, minden

egyéb pakolva.

Nem nézett

ki senki sem

közben azon

a bűvkörön.

Ami láttatta

volna, el van

szigetelődve.

Nem látszik ki

és nem látnak be.

Nincs aki láttatja,

az értőknek tálalja.

Mehet mindenféle,

nem lehet baj belőle.

Közös érdekük abban,

összetartanak ottan.

Beláthatatlan lehet

mindabból, ami

kiválasztódik.

Generációsan

csak ők fejlődnek,

önmaguk fölé érnek.

Anélkül, hogy az már

természetes lehetne,

mert eljött az ideje.

Úgy aztán megy a

végtelenbe,

megállítva

nem lesz.

Nem

érdeke

az nekik.

S egyre

csak nő, a

hamisságos,

erdők, hegyek.

Tavak, folyók, s

nem veszik azt se,

időben észre, hogy

kilátszanak belőle.

Akkorára nőttek,

hogy azt most

már, titkolni

nem lehet.

A felszínen

látszik minden.

Igyekeznek azt

is eltüntetni.

Mintha nem is

vették volna

még észre.

Nincsen

arra

érv se,

olyan

biztosak is

voltak benne.

A mi Hazánknak

van ám sok,

intelligens

hozadéka.

Amit nem

hozhatott

felszínre,

eddig, s

mutatja.

Pont a

nehézségek

hozzák mindazt

felszínre, egyszerre.

Kiteljesedett energia.

Tökéletes csak az Isten.

Mind, átlátni, kihallani,

megérezni is születtünk.

Gondolkodók vagyunk.

Mivel kommunikálni

nem mindenkor

lehet még.

Keressük

annak is a

lehetőségét.

Hátha átmegy

éppen jókor,

oda ahol

tudják,

tovább

vinni, a

 jóhoz való

igényünket.

Nem ugyanazt

és ugyanúgy látjuk,

nem egyenben járunk.

Egyéniségnek születtünk,

ha nem éljük meg azokat.

Tudnunk kell, hogy óvnak.

Amiket feladatként mi

mind mást és másképp

hoztunk, le sem épülünk.

Kiüresedés helyett, azon

jár az agyunk, megoldjuk.

Hiszen sikerélmények

nélkül vegetálnánk.

Nem szeretnénk

úgy lehajtani a

fejünket, hogy

nem mondtuk el.

Nem adhattuk át,

se tovább, azt, amit

összefüggésében látunk.

Különös oktatás, nevelés,

itt alkalmas lehetne most.

A megelőzés fontos.

Mindenkinek, hogy

időben legyen, ennyi

ember ne szenvedje meg.

A szintje alatt, beszorulva

az alacsony szinteken tálalt,

mintha, igaz lenne állapotokba.

Nézz magadban szét, látod, milyen

szép tiszta, a lelkednek, őszinte bugyra.

Tartsd magad mozgásban, a saját ritmusodban,

hogy tovább tudjál lépni, az élhető, minőségi életedbe.

Felelőse vagyunk mind, akik megszültük a gyermekeinket,

nem lehet elgyengülve az, aki még nem érhetett most révbe.

A sorod ismerd meg, magadnak magatokért irányítsad, most.

Így, máskor meg, ahogy éppen lehet, csak ne állj meg kérlek és

ne ártsál senkinek sem. Jó minta lehetsz a szeretteidnek, ha

hagyod haladni őket a saját életritmusuknak megfelelően.

Ez itt az Édes Hazánk, ide születtünk, itt élünk, úgy

becsüljük meg, hogy a sarjainknak is jó legyen.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami