Nagy fejlődés lelkesen, szívesen, gondolkodva,

ha már érted, mit nem értettél eddig meg.

Lehet azt gondolni, hogy neked már

azt is meg lehet tenned.

A sok, vagy hozzád

és generációsan is,

mihez képest túl

sok az, neked ott,

mint pénzes lehetőség.

Elvisz a talajtól az érzés.

Pedig már lenne miből,

teljesítsél visszafele,

oda ahonnan kaptad,

azokat, amik által te,

oda, bele kerülhettél.

Hát, gondolkodjál el,

attól kezdve

érzed-e,

amióta

megjött.

Magadhoz és a

sorsodhoz képest,

a gondolkodó eszed.

Vagy már te is csak,

a magad fölé

emelt és mások

által csábítóan generált,

szintjüket érzed, sajátodnak.

Pedig hidd el, én a sokat látott,

hallott, érzékelni képes mondom,

kiszolgáltatott vagy minden olyan

helyzetben, amit kontrollálni apró

részletekre menően nem vagy,

még, percről – percre képes.

67. évembe értem az idén,

hiszek az Istenben, na meg

abban, amit tapasztalhattam.

A sokféle emberi hatások által,

nem adták azt sem ingyen nekem.

Háromszor lettem, nagyon beteg,

szükséges volt átélnem, mindazt,

hogy tudjam hitelesen elmondani.

Mindenkinek aki már érti, hogyan

lehet önmagán segíteni, még akkor

is, ha már úgy érzi, minden odalett.

Engedd el a múltat, figyelj a mára, a

sorsodat ismerjed meg, hogy legyen

mihez igazítanod, a neked jó sorsod.

Ha segítőnek érzed magad, lesz biza,

sok fájdalmas, csalódásos folyamat,

embert próbálóan nehéz tapasztalat.

Nem adják ingyen, neked se azt

sem, amit elveszel mástól, az

 visszavet, téged, téged is, ugyanoda,

ahonnanegyszerrégesrégenelindultál.

Annyiszor lehet ismételni, amennyiszer csak

szeretnéd, amikor már ártanál magadnak is azzal.

Segít neked az Isten, általában kihúzza a lábad alól,

 a jól megszokott, már punnyasztóan, biztosnak vélt,

 nem adtál, hát nincs miért kapnod lebegtető érzését.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

se veled, sem ellened, az oktatás, neveléslehetőségét

keresem itt is, nem adom fel, mert rám bízta az Isten.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Julamami szeretettel.