Tüske a családbarát, mindenkinek felajánlja
a játékban az eldobáshoz, újra és úja a labdát.
Azért születtünk ide, itt éljünk jól, meg a szépet,
ahol mi az itt születettek teremtettük alapoztuk.
Szeretnénk, mi is megélni itt minden jót ami adott.
Minden nappal hálásan, az Istennek, ha az otthon
érzése, nekünk is megvan, a születési helyünkön.
Ha nem szól az másról, csak az üzletekről, hinnye.
A lelkes, szíves, gondolkodó, ne idegenül hasson,
agresszív a hatalomban, cinkos aki tudja, s néma.
Aki vezetésre adja a fejét, ebből időben tanuljon,
mindenki tudja azt ha dívik az uzsora, csicska, ah.
Nem a saját életritmusodat éled, ha nem észleled.
Belekeveredhettél, olyan helyzetekbe is, az erősen
uraló vággyal, a gazdagodásodnak fogságában vagy,
Gondolod, el is hiszed, nem látszik ki, a tudatlanságod.
Generációs feladatok árválkodhatnak, sorstalanul, ah.
Ebben az évben mindent felszínre hozhat, aki ártott,
nem fedi le a múlt, mert elmúlt, a most meg tiszta.
Elmúlt, ha nem hiszed, hát próbáld érzékelni,
már csak az utóhatása van, más nincsen.
Mindenki máskor nő fel, generációs
hatások sora az, ami megoldhatja.
Elengedőnek szükséges volna
lenned, ha felismerted.
Már csak a hatásai
csapkodják azt,
amire még hat.
Nem fejlődsz,
punnyasztasz,
kecsegtető
módon
úgy
néz
ki.
Az
életüket
utánozva,
mintha jó
minőségű
életvitel
volna.
Várja,
hátha
mások
oldják
meg.
Nincs
ötlete
sem,
merre
az előre.
Csak él,
abba bele,
ami mások
szerint jó,
Őt még
fogja az,
amire
nem is
gondolna.
A jólét utáni
vágya, amiért
nem tenne,
hiszen,
nincs
ahhoz
szokva.
Beleél
abba,
amit
mások
generáltak,
nem ismeri
fel, mi az.
Amibe ott,
a könnyűt
felvállalva
belemászott, ah.
Odalett azzal az
értékes élete,
amit addig
dédelgetett,
pocsékká lett.
Szembesülés,
az üres szavak,
hogy harsognak.
Mert mindent
beleadnak abba,
no hiszen nincs is
mása, majd azt is
időben megtudja.
Annyira vágyott arra,
amiért nem tett soha,
hát elérte, elé lett tálalva.
Ébresztőnek tán megfelelő,
rájön, a belső tartásának nem
megfelelő az, hozzálát, megoldja.
Van már rátása, vezetni született.
Már nem másokkal pótoltatja azt,
ami számára hiány, mert addig, nem
tett semmi olyat, ami a tartását adná.
Üres beszéd, üres élet, üresség, hát
íme, lám, még olyan is belecsúszott,
amíg arra rálátása sem lehetett ott.
Aki pedig, az elértért, eleinte sokat
dolgozott, amikor a könnyű mellett
döntött. Önmagától és a valóságtól
eltávolodott, beállt a mások által
láttatott, nemlétező sorba, mintha
az már, az általa elért, jó sorsa volna.
Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”.
Ismerd meg általa önmagad, mint a sorsodat,
van generációsan is fontos, s életszerűen
is feladatod, tartást igazítóak mindazok.
Utánozni is lehet, hol éppen azt, azután
meg mást, akkor viszont hiába minden.
Az elődeid által a nehézben végigjárt
hozadéka, belemegy, újra a pocsékba.
Mindenki fontos feladatot hozott,
nem csinálhatja helyette senki,
neki szükséges arra ráébredni.
Mindennek megvan a maga
ideje és helye, a reggelek
arra valók, hogy ébredj,
csináld meg a dolgodat.
Az életnek ritmusa van,
a lelked a motivációt.
A szíved a ritmust, a
gondolkodó agyad,
a helyes döntéseket.
Meghozza, de bizony
nem punnyadva, hinnye.
Engedd el a múltat, figyelj
a mára, a „most”, áthatóan jó
pillanatára. A vanni, lenni érzés
nem várhat másra, a tiéd lesz az,
ha teszel érte, minden jónak,
szépnek, van ám értelme.
Az átélt érzéseknek sora,
kihallva, meglátva, érezve,
adja az értelmét az egésznek.
Emberies tartást, méltóságot ad.
Az életed szép, ha te is hallod már
a lelkedben, szívedben, gondolkodva,
a csendzenéd, kívánok, jó szerencsét.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
Julamami szeretettel.