Julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona.

Ha egész életemben csak gátakat kaphatok,

ugyan hány évesnek szükséges lennem,

mire másokhoz képest, révbe is jutok.

Inkább, a saját ritmusomban élek.

Megtisztelő az, ha a tanácsom

miatt, vagy az oktatásomra

érdeklődve megjönnek.

A legjobb tudásomnak

megfelelően teszem,

amit értük tehetek.

 

Sokféleképpen,

sokszor hangzott el az,

 amire magam is rájöttem.

Mit is akarhatnak

sugallni ők,

azzal.

Legyél

önmagad.

Ne térjél el,

 túlzottan, a

határaidtól.

Na, de mihez

képest, hol van

az a működőképes

határ. Amiben nem

ártóan hat az, nem is,

bántó ott, ahol a segítőt

vélik találni.

Hiszen éppen,

egy csalódás után,

kerültek bele, abba az

általuk nem kontrollálható,

helyzetbe.

Vannak akik

éppen attól túlzóak,

mert tudják, hol vannak.

Azok a helyzetek, amivel ők

pont a segítségre utaltak által,

felkínáltaktól jól meggazdagodnak.

Nem ismerve önmagukat, csak látva,

a szerzés lehetőségét, nem tudnak,

ellenállni a csábításoknak még.

Feltételezik, ha ők látták

meg a nyitva maradt

lehetőségeket,

azzal élhetnek.

Pedig kár azért,

a fejlődési időért,

amit azzal ők ott,

elvesztegetnek.

Ki is fejleszthető

az amit adott nekik,

azzal a teremtő Isten.

Léphetnének előre vele,

mint tiszta forrású minta.

Persze könnyebb haladni,

a jól megszokott katyvaszba.

Hiszen ott minden láthatóvá

átjárhatóvá lett, már sokszor

adott is volt, különböző módon,

felkínálódott naponta a számukra,

Jó nagy hiba az, amikor ott a mások

által, szerintük jó után mennek ők is.

Akik pedig, tisztán vezetni születtek,

csak éppen, addig a gátak, fékek, között,

körbe – körbe jártak, abban amit mások

nem hozzáértően számukra megcsináltak.

Tapasztalatom szerint, vannak sokan, akik,

intelligens, lelkesen, szívesen, gondolkodó

aggyal születtek. Hozták azt amiben előszőr

lenne szükséges élniük, nem életkor függvénye.

Ha hozzáértők a szüleik, könnyebben haladnak,

az ismétléseikben, akkor is, ha nem megfelelő

ahhoz az anyagi sík, a családjuk tekintetében.

Teljesíteni tudnak, hiszen tudják, van az Isten.

Lehet tagadva is élni, de megjön az idejében,

mindenkinek, amikor kimondja, Istenem.

Mindent a saját időben, a rászabottban,

haladhat, jó úton járva, megoldja azt.

Minden tapasztalás meghozza,

a fejlődését, nem marad ott,

ahol nem várták, onnan

igyekszik ő  kimenni.

Ahol meg csapdát

lát, a számára

lehetőség,

után

kutat.

Nem

ártva,

kimegy,

amikor

lehet.

Halad

a saját

ritmusa

szerint,

nem

veszi

se el,

se át.

A mások

által kínált,

nem neki

készült

sablon,

számára

idegen.

Nem tud

kibontakozni

általa, nem róla

szól az, csapda.

Arról szól, hogy

aki beterelte oda,

különösebb munka,

energia nélkül is,

kiemelkedjen.

A saját

szintje fölé,

mert azt amit

csinál már unja.

Se időt, sem mást,

nem óhajt belerakni,

csak mint pottyantat,

a sajátjaként használni.

Ezért aztán, amikor azzal,

kerül be, a látható körbe,

kénytelen, kelletlenül is,

sokat kell  foglalkoznia

azzal, amit nem sejthetett.

Alaposan megszégyenülhet.

Talán pont az lesz az ő pillanata,

amikor ráébred, nem adják azt sem

és semmit sem ingyen, valamit tennie

kell másokért. A megérdemeltekért úgy,

hogy nem profitálhat ő maga,semmilyen

módon sem belőle, azután jön meg majd,

az ajándék lehetőségek sora, a nehézzel.

Ne kapni, adni születtünk és mi mind,

ha fordítva élsz, felemésztheted,

saját magadat, pont azzal.

Amiről azt gondolod,

mivel megláttad a

számodra adott

kihasználható

helyzetet ott.

Figyelmeztetés

helyett kihasználod.

Idejében a fölöslegesnek

a fölöslegeséből adj, adj, adj,

hogy szíves, lelkes, gondolkodó

maradj, ne szutykold össze magad.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami