Érdekes, ha végig gurítod az egeret,

le és fel néhányszor, rálelsz a spirálra,

néhányszor átfordul, ma is az írásom.

Jól nézd meg a gondjaidat kire bízod,

mert ha megtéveszt, lehet utána

még annál is nagyobb a gondod.

Beszél, beszél, beszél, ki mondja

meg mikor, miről beszéljen, hogy

amit kimondott, felelőse legyen.

A hatásai az emberekben vannak.

Tudja-e, hogy körbefogja napokra,

azon energia, amit kimondott ott.

Egy Haza ez csak egy, becsüljük

meg, hogy mindig legyen hova

hazaérjen aki messzire is ment.

Ide teremtettük a szépet és jót,

itt élnénk meg az öregségünkben.

Azt amit beleteremtettünk, nekünk

nincs ilyen korosan, hova mennünk.

Meg nincs is, a Hazánkat elhagyni se

kedvünk, ide születtünk, itt öregszünk.

Kisemberként, mind egyszerűen élünk,

hosszú évek voltak ezek a nehezek, így,

azt a kicsit amink maradt, megbecsüljük.

Az aprópénzből amit nyugdíjként kapunk,

megélni nem tudnánk, nem azért vannak a

gyermekeink, hogy rájuk csimpaszkodjunk.

Aki arra helyeselt, élje meg ő maga úgy, ha

 eldöntötte, gondolom ezzel is sokan vagyunk,

Mintha nem is a mi szeretett Hazánk lenne ez,

a hatalmasan, arra nem érettek nem így élnek.

Ha a telefonomra rákattannak, ugyan, hogyan

tudnának bejelentkezni, a tanácsadásomra, hát

nincs ott olyan emberies aki ezeket még tudja.

Ha a rosszakaróink hagyják, dolgozunk, vagy a

  hivatásunkat gyakoroljuk, emberiesek vagyunk.

Tisztelnek és vannak akik szeretnek is bennünket,

attól még, hogy a túlzó pénzesek közé nem tartozunk.

Nem számítunk a kiváltságos világukban, itt lakunk,

azért mi még így is, mindig tettük a dolgunk, élünk, létezünk.

A tudatlanságodat meg hagyd magadba, ne rakjad a kirakatba.

Az üresedésedről, időben jelezne a lelkiismereted, a szíved,

s fogod és gyorsan felülbírálod hát,

erőből a gondolkodó agyadat.

Pedig érted szól ám, mindaz,

amit, ellenedre feltételezel.

Kettőt jobbra, kettőt balra,

ez a csárdásnak a ritmusa, a

 belső tartásodat megigazítja.

Be se vagy érve a hivatásodra,

magadtól jössz rá időben arra.

Az egyenes az bíz, nem görbe, nem

visz a tévesen választott könnyűbe.

Sokszínű és változatos a Világ, a

 tisztelet, a szeretet azt mutatja,

merre van az előre és a hátra.

A sok ember által akik már

megtiszteltek, tartásom  és

tapasztalt tudásom is lett.

Tanulni jártam oda, ami,

hiányzott és érdekelt is,

most magam is tudhatom.

A sajátomhoz hozzáadom,

szélesebb vele a rálátásom.

Köszönhetem, az Istennek,

az alázat, a hivatásommá lett.

Meghajlok a nagysága előtt, ha

 az emberiesből ki nem vetkőzött.

Boldogulok az egyszerű életemben,

nagyszerű az, ha már megértettem.

Kivárom, hogy be is teljesedhessen,

hiszen nem a pénz által lettem ilyen.

Megtanultam magamból meríteni, a

nincset átlátva, problémát megoldani.

A gyermeked rád bízta az Isten, nem

helyette, érte teszel, ha megértetted.

Sorsa van mindenkinek, akkor is ha

nem vesz tudomást róla, generációs

terheket róva, a szeretett sarjaira.

Különös oktatás, nevelés, teérted.

A mások életének gyümölcse, az

nem a tied, hát nem is tudod

 betakarni azzal, azt se, ami,

neked nem volt, nincs is.

A lelked meg marad pőre.

Mit jelent az egyenes,

a tartásodat jelenti.

Az akkor alakul

ki, ha tiszta a

minta, nem

másoké,

akiknek

már, jól

bejöhetett.

Az utánzása

volt addig,

fel is lehet

építeni egy

darabig azt is.

Csak amikor

már azt

hiszed

kész.

Kér még és

még és még.

Ha nem osztod

be magadnak

az energiádat,

mások majd

energizálnak.

A gond csak az,

minden átmegy,

mindenkin és

mindenen.

Ha fáradtat

kapsz, na az

is a tied volt,

amit közben

te adtál bele.

Mindenki egy,

az egypetéjűek is

egyenként születnek.

Ki miért nevelődik

mellé az egyenesnek,

megvan itt a magyarázata,

nyugodt lehetsz mindennek.

Ha betereltek a tutiba úgy,

hogy tele vagy kétségekkel,

ki mikor borítja ki azt, amit

takargatsz már jó ideje.

Nincs motivációd se.

Ki ne látsszon, meg

ne lássák, honnan

ered, indult ki, a

 túlzó jóléted.

Ha vissza is

rendeződne,

semmi sem a

 tied belőle.

Hazugságra

építkeztél,

semmi nem

valós, amit

látnak az

emberek.

Megizzadsz

minden nap,

mire kihozod

magadból azt

a művet, amit

magadnak soha

nem tudhatnál.

Másoknak a

verejtéke

hozta

össze

mindazt.

Hát izzasztó,

amikor azt

álmodod,

ami a

valóság.

Hányan

élnek

rosszul,

mert

ártottál.

Hazugság

totemeket

imádtattál.

Használod

a rosszakat,

amiért a jók

nem tisztelnek.

Van az Isten, ha

hiszed, ha nem.

Örülj, ha időben

omlik le a térded,

s nem romlottál

el még végleg.

Nem látsz

mást, csak

önmagad.

Nyisd ki a

szemed,

sokan

vagyunk,

fontos csak

magadnak vagy.

Addig köszönj el,

amíg sikeresként

megteheted.

A sorforduló,

az egy pillanat

alatt van meg.

Ne vágyjál

többre, azt

becsüljed,

amid van.

Ha mindent

neked szánt

volna az Isten,

akkor mi mind

fölöslegesnek

születtünk meg.

Ne nézd a

többieket,

ennyire

gügyének.

A méltóság és

tartás, az

ott volt

benned is.

Ha nincsen,

ne keressed,

fel kellene

magadban

építened.

Mielőtt

még, a régi

tartásosodat

visszarendezi,

a természeted.

A színház

a színészek

alkotó helye,

nem a hétköznapi

embereknek az élete.

A mondvacsináltaknak

az ereje elkopott, mert

nem is igazi volt, nincs,

kiürült a fantázia burok.

Mert az is csak lufi volt.

Ha azt hitted megúszod,

végig tudod vinni azt ami,

alapban is, idegen tőled.

Ha nagyon eltértél már

önmagadtól, a valóságtól,

kezded lerázni magadról.

Mindazt ami nehezíti

a hétköznapjaidat,

hogy elbírhassad.

Őszinte nem lehetsz,

mert beomlik, minden.

Megsínyli azt a család,

ha nincs benne eredő,

csak mondvacsinált.

A természetfeletti

erőd látszatosát,

már mind tudják,

csak hallucinálsz.

Akiket azzal jól

átvertél, mind

meg is ette,  amit

nekik ott kifőztél.

Megjönnek azok

is, az álmaidban,

éjszakánként, ah.

Tennéd már le, de

 nincs bizalmasod,

csak becsapottad.

Szabadulnál már, a

  rád rakott soktól,

gyakran sokkol.

Mint az idegen

energiáktól, a

nem hétköznapi

át és felvettektől.

Alaposan össze-

vissza hazudozol,

nagy a csomagod.

Egy szava sem a tied,

kapaszkodnál abba, ah

amit mások istenítenek.

A tudásuk, tisztaságuk,

az övék, nem lesz a tied.

Összekevered és már a

 saját szavaidat is kétled.

Hiszen különben meg

túl nagy lesz, amivel

 még

naponta

terhelődnél.

Mivel nem

épülhet be,

nem a tied,

nem ad,

csak visz

belőled.

Gondold

jól meg,

abból

magad

mennyit

bírsz el.

Na az

pont

elég

lesz.

A többit

tedd bele

a tarsolyba,

kéznél legyen.

Ha oda, meg

amoda is,

szükség

lenne

arra.

Igazítsd

meg a belső

tartásodat,

örülj neki,

ha van olyan.

Jelezd oda, ahol

csak az elképzelés

van, hozzáértés nincs.

Hol vannak az ésszerű

határok, ha nem tudod

megbeszélni és túl megy.

A szajkót utánozza, ott ne

álljál meg, menet közben is

köszöntheted, ne rakja rád.

Azt ami nem tartozik bele,

magának generálta, ott,

nincs hova, mert már oda.

Azt hitte nem megy át, az

a semmi, régtől ártott vele.

A megelőzés eredményes

akkor lehet, ha partnerek, a

 jóhoz, széphez az emberek.

Az nem a te felelősséged,

az intelligencia hiányát,

leplezni már nem lehet.

Maradjanak is abban,

ha ők úgy döntöttek,

mások szerint élnek.

Mire felébrednek, azt

tanulni már túl késő lesz,

közben változott minden,

mire behozná, lemaradt.

Az a sajnálatos, ha van ott

gyermek, aki felett döntöttek,

amikor egy cseppet sem fejlődtek.

Generációsan terhelődnek ők is, akik

még védtelenek, a meggondolatlanoknak,

megrekesztőknek vannak kitéve, van az Isten.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó.

Addig is várom szeretettel, az oktatásomra jelentkezőket.

Adjon az Isten minden földi jóból és annyit, ami a legjobb .

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Julamami, szeretettel.