Milyen jó is lenne, ha mindenki tudná honnan jött és mi dolga

lenne, itt a földön. Úgy, hogy legalább ne ártson, ne bántson,

de magára is vigyázva, teljesíthetné amit feladatként hozott.

Azt tapasztalom, tíz éve látom, nagyon sok intelligens született meg.

Azt is látom fontos dolguk lenne, jó minták legyenek a többieknek.

A tanultak, képzettek, folyamatosan fejlődésükre is figyelők,  sokan

vannak, tudatosan teszik a dolgukat. Egyedül azt nem értem, ha egy

helyszínre sok intelligens születik, miért nincsenek olyanok, akik

arra is figyelnek. Ne szenvedjenek, pont amiatt, amit a többiekért

tesznek, hiszen abban tehetségesek, pénzre váltani nem tudják.

Nem ők döntik el, az éppen aktuálisan fontosaknak tartottak

döntenek, kit másoljanak le, kit fékezzenek, kinek a nevét tolják

hátra. Sok – sok nem valóságosat, tervezetten csinálva, azzal ártva.

A tehetségesek feltalálnak, a hamissal ártók, ravaszul ráállva,

lemásolják, valóban nem gondolják, hogy kilátszik már, minden, ah.

Nem fárasztanák magukat, hogy meglássák, a Világ megváltozott.

A jóról és szépről, életszerűről, működőképesről, nem beszélnek.

A csárdás ritmusa, a tartást is igazítja, tudta azt is, aki megalkotta.

A Hazánk és mi, sok évig, arról voltunk híresek, nevesek, sok nálunk,

bőséggel áldott meg, az Isten bennünket, a tehetségesekkel, hinnye.

A Világnak is jutott bőven belőle, ha tovább szerettek volna fejlődni.

Ott kaptak hozzá megfelelő lehetőségeket, nemcsak,  a jó

minőségért és a megérdemelt szintű megélhetésért mentek.

Prevenciós vagyok, ehhez értek, ezért tisztelnek meg és

bejelentkezéssel, érkeznek hozzám, tiszteletem.

Óvom az intelligenseket, mint azt,

ami természetes, a Világ hasznára is van, nem csak a sajátjára.

Ott vagy otthon, ahol látod, a kicsinyekben már magadat.

Nem mentél sehova, a Világ, mégis ott időzik nálad.

Ahol érintette a „mezitlábad” a talajt, ott van rólad a lenyomat, oda

tartozol. Visszavágysz majd, ha a jó minőségű életedért messzire is

szaladsz. Újra és megint megérinteni, az anyaföldet, ne felejtsen el,

majd akkor se téged, ha a lelked gyógyulna, éppen a kertészkedéssel.

Belső tartás, méltóság nélkül, mi motiválhatna téged, ha nincs terved

mihez képest hol tartasz, melyik állomásnál pihenhetsz meg. Mikor

nyugtázod a lelkiismereted felé, nem ártva haladsz, emberies vagy.

Nézz magadban és körülötted szét, látod milyen szép, megcsináltad,

a belső békédért, alkalmazkodva haladsz, nem ártasz, sem bántasz.

A családodban meglátod, kik azok, akik már megcsinálták a dolgukat,

kiknek van még bőven feladata, generációsan haladva, legalább nem

ártva. Nem, csak, irigyelve bámulni, a szép, egészséges Világra,

gondolkodva, lelkesen, szívesen haladni, tartásosnak maradni.

A tehetségedből a közösbe beleadni, nem kiszorítósat játszani.

Figyelj rá, mit kívánsz, mert ha megadatik, úgy fogsz majd élni.

S ha a szíves, lelkes, gondolkodók helyett, csak egyféle a történet,

nagyon unalmas lesz. Hamar körbeér majd minden, hiszen nem ők

alkották a szépet és jót, addig sem, punnyadás, a teremtés helyett.

Ugye elgondolkodtató, senki sem született fölöslegesnek, oda,

ahol, megérintette a gyermekkora, oda fontos, a jóból adnia.

Kellemes időtöltést, boldog ünnepeket kívánok, szeretettel.

 

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Julamami