Feltölt-e lelkileg az érzés,

amikor találkozol, a

 régen látottakkal,

a családod tagjaival.

Ad-e még az, amit

felvállaltál, ha

már nem, akkor,

tervezd el. Mihez

képest, hova érsz,

mert nem adod fel.

Felerősít-e lelkileg,

a következő, még

nagyobb feladathoz.

Figyelmeztet majd,

a belső kontrollod.

Ne várjad meg,

az üresedést,

változzál.

Jó tükröt

láthassál.

Feltölt-e az,

ha főzöl

rájuk s ízlik.

Feltölt-e,

ha tudod,

elindultak hozzád.

Feltölt-e, amikor érzed,

hamarosan megérkeznek.

Vagy elfogadó vagy-e, ha

tudod, hogy szeretnek,

feltölti-e a lelkedet.

Jó érzés-e, ha

másoknak is,

sikerül valami.

Tudsz-e, a mások

örömének, örülni.

Ne hagyjad, azt ami

természetes kikopni.

Tudod-e, ah, adni

születtünk,

mindannyian.

Ne várjad,

adjad, azt,

ami feltölt.

Hiszen már

tudsz adni,

s annak is,

örülni.

Tudod,

milyen

fontos

érzés,

adhatsz.

Ne tárgyra

gondolj, a

lelkedből jön

a lelkesedés.

A szívedből,

a szívesség.

A gondolkodó

agyad meg, már tudja.

Egészséges a hármasnak,

lelkes, szíves, gondolkodónak,

az összhangja, a termése,

a várakozás öröme. Az odaadó

érzése átmegy, összetartozásra

utaló, magas szintű érzés, valós.

Nem utánozható, belülről jövő,

van úgy, amikor olyan tiszta, hogy

abban a pillanatban átborzongató.

Ne tévesszen meg, a hamiskodó,

aki pótolni akarja, azt, amit csak,

a szeretteid által kaphatsz, hinnye.

Amikor ragaszkodtak volna hozzám,

hát óvatosan, hazavezettem őket.

Annyit tehettem értük, otthon van

a helyük, generációsan fontos az.

Jó mintát látnak-e, vagy tudják,

 ők, maguk, lesznek, a jó minták.

Nem ingyen adják, tesznek érte,

tartásuk és méltóságuk lesz általa.

A legfontosabb, amit adhatsz, ezek,

belülről jönnek. Tartást, méltóságot

építenek, a család érzését teremtik meg.

Nem téveszthetők össze semmi mással, a van,

érzése, az értelmes lét érzése, emberies minőség.

Persze bocsánatot is kérek, nekem könnyű, hiszen,

maradtam, egyszerű. Nem, tudok, vállalni olyat, amihez

nem értek, jót adni születtem. Adni csak abból lehet, amiből van

bőven tudás, ne legyen gányolás. A szerényben és a nagyszerűben,

is tapasztaló lettem, a magam, ritmusában, lépek, haladok, vagyok.

Vajon tudják-e a magukat nagyoknak tartók, hogy a fokozatosság, az

fontos lenne, ha nem hivatást gyakorolnak. Felvitte őket a huzat, oda

ahol egyébként nem lehetnének, nincs meg hozzá, se jó minta, sem a

felelősségtudat, nem eredeti, hiányos a hivatástudat, látszatos csak.

Az apám azt mondta nekem, előbb ellátja a férfi, azt ami rá van bízva,

csak utána gondol a pihenésre, meg a saját életminőségére, hinnye.

Gyakorolni a bocsánatot, addig lehet, amíg nem tudatos mindaz, ah.

Jó tanító, a felelősségtudat, megdolgoz, akkor is, ha nem akarod, ah.

Érted szól, ha rád mordul a lelkiismereted, még időben, azt a, hinnye.

Mindenkinek, megvan, a megfelelő idő igénye, a ritmusa, az a sajátja.

Az élet, maga a tapasztalható feladatok, nehézségek, felerősítenek,

a saját sorsunkhoz és alapja, a generációsan is továbbjutó tudásnak.

A belső kontrollod, mutatja, ahhoz képest, amit és akik által hoztad,

 a generációs feladatodat, a sorsodban, magadhoz képest hol tartasz.

Kivé vagy mivé váltál az eltelt sikeres éveid alatt, csináljál mérleget.

Kívánom, minden adni tudónak, hogy legyen nagyon szép ez a nap.

Akik meg már igényesek az adni tudásra, kísérjék figyelemmel őket,

mi a módja, az ő sikerüknek abban, miért is csinálják, régóta olyan jól.

Apró, fontos porszemek vagyunk, nem különb, senki sem a másiknál,

a teremtő Isten teremtményeiként lenne fontos élnünk, egyszerűen.

Akkor is, ha vannak akik a túlzást már elérték, változni mindig lehet.

Hatások jönnek, el is mennek, egyszerűek maradnak az emberiesek,

tudják már, tisztelettel élni szép, szeretetben élni, na az a jó, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami