Ne ismételj, éld meg a sorsod, generációsan is van dolgod.
Alattomos a féke és egyszer csak kicsúszik az éke,
felszabadulsz, megéled azt, amit már ideje
van megélned. A szabadság
érzése ott van benned,
amikor megszületsz.
Ne nézd a többieket
se gügyének, hinnye.
Ha alázat benned
nincsen, nevetséges
ha mégis kierőlteted.
Kommunikálj, azt a.
Gyermekkorban,
amikor volt
szabadidő
arra,
ami
akkor,
éppen a
legfontosabb
volt az életünkben.
Hagyták a felnőttek
és nem hagyatták
félbe a játékot, azt a.
Tanultuk a határainkat,
elhangzott, ha befejeztétek
gyertek vacsorázni, azt a.
Mennyi idő szükséges,
neked, neked, neked,
addigra kész a vacsora.
Alkalmazkodni tanulni,
kölcsönös tisztelet, ah.
Az egyébként meg
olyan, mintha a
felnőttnek is,
azt mondanák.
Hagyd abba a munkát,
csináld amit mondanak.
Annak bizony se eleje,
sem vége, nem lenne.
Hiányzik a sikernek
az átélése belőle.
Kommunikálj,
kérdezd meg,
mennyi szükséges
ahhoz, hogy elérhesse.
Ne legyen hiányérzete.
Szabadnak éreztük
magunkat, ez olyan,
a felnőttéletben, ami
ajándék idő, a tehetségeknek.
Egy hely, ahova félrevonulhatnak.
Ne mástól várjad, magadnak old meg.
Alkothat végre, nem zavarja semmi,
olyan, ami hétköznapi szinten van.
Felszabadul benne, az ünnepnek az
érzése, lelkesen hozzálát az alkotáshoz.
A szíve adja a ritmust, a legjobbat hozza
ki magából, abban a pillanatsorozatban.
Betölti az elméjét, a sikerélmény jelzése.
Kívánom, mindenkinek legyen ilyen érzése.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel.
Julamami