Majdnem elhittem, hogy tartozhatok
valahova, aztán rájöttem, nem tudom, ki
irányítja, a csoportot, bocsánat kiléptem.
Fura dolog, az internet világa, még ennyi
idő eltöltése közben is, belenyúlok néha.
Úgy került oda az egyik oldalam, hogy nem
is én raktam fel oda, hinnye már, azt a, ah.
Benne jártak, mintha, otthon lettek volna.
Néhány, Nagytiszteletű Szakember, nem is
sejti, mi kerekedhet egy kontroll nélküliből.
Nem vállalhatom fel, hogy az ismerőseim,
úgy legyenek ott, mintha tudnának róla.
Bocsánat, próbáltam tartozni valahova.
Tanultam belőle, hát továbbra sem,
tartozom, se ide, sem oda, viszont,
tartozom mindig az érkezőhöz, oda.
Elhiszed, amit mások mondanak,
boldogságra vágysz,
minden nap.
Kapni akarsz,
adni nem tudsz.
A szinted felettit,
átértékeled, s amit
elértél beleragadsz.
Nem leszel azzal
sem elégedett,
amit elérhettél.
Mások felettire
vágysz, megjár,
azt gondolod.
minden földi jó.
Adok – kapok, úgy, biza,
egészséges körforgásban
vagyok. Folyamatosan,
tanulom az életet,
úgy élni, hogy
emberies
maradjak, ah.
Ha nem tanulsz
meg időben adni,
nem győzöl majd,
ha akarsz, ha nem,
mindenki máshoz,
alkalmazkodni
tanulni, azt a.
Az ígéret,
szép szó,
ha betartják,
az csak úgy jó.
Ha jelez a belső
kontrollod, azt
jelenti, nem
romlottál el,
hála Isten.
Egészséges
marad a lelked.
Vegyed számba,
ha a nehézben
boldogultál,
erős is lettél.
Ha, boldogulni
tanulsz, a jóban,
hinnye, boldog lehetsz.
Szegény embernek, gazdag
barátja, ugyan, hogy lehetne.
Figyelj, ha megszólít a lelkes,
szíves, gondolkodó éned,
ne várjál a teljesítéssel.
Mert rád is mordulhat ám,
a lelkiismereted, az is érted.
Két lábbal, a földön állni,
mindkét oldalunkat fel,
s megismerni, használni.
Nekirugaszkodnak sokan,
amit csak lehet, megcéloznak.
Győzni, legyőzni akarnak, azt,
amiről gyermekként álmodtak,
megvalósítani, mindenáron.
Az emberies, az belül van,
anélkül nem lehetsz nagy.
Nem is gondolnak azzal,
hogy az már a következő
generációjukra maradva,
az ő dolguk lenne, hinnye.
Vannak, akik előreszaladnak,
a gyermekeik helyett teremtenek.
Készen tálalják fel, a következőknek,
mintha nekik, alkotás, teremtés igényük,
nem is lehetne. Odatálalják, minden saját
igényüket, elképzelésüket, figyelembe sem,
véve, esetleg, a gyermekeiknek, más a sorsuk.
Nem is figyelnek arra, mit szeretne a gyermek,
a maguknak könnyebbet várják el, mindenkitől.
Vissza ismétlésre, a szülőkhöz, szoktam mondani,
mert amit, nekik szükséges megoldani, nem lehet
elkerülni, a sors folyamatosan, oda fogja tenni.
A külső szemlélők felé, olyan látszatot keltenek,
mintha az, természetes lenne, mindenki számára.
Ami az egyik oldalon a túlzást, a másikon a hiányt
generálja, ha nem tanítod meg rá, a gyermekedet,
élni a számára adott lehetőségekkel, az életedet éli.
A saját sorsa helyett, nem halad előre, elmegy a kedve,
tőle, hiszen nincsen belső késztetése, motivációja, hinnye.
Neked akar megfelelni végre, hogy elégedett legyél vele, ah.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék, sem
veled, se ellened. Betanítanék, oktatnék, a feltaláltamnak,
segítségével, megtanítanám a belső tartás fontosságára,
vezetném rá, a saját megérzéseik által, az igényeseket.
Adva időt, bőven, a lelkes, szíves, gondolkodó énjük,
jelzéseinek pontosítására, a kontroll fontosságára.
Napi szinten gyakorlom a megelőző hivatásomat,
új képleteket is, fedeztem fel, a tenyereikben az
embereknek, fel és ráébred a lelkük a miértekre.
Szembesülnek, a jó feladataiknak a sokaságával,
megérintődve a sorsukkal, generációs jeleikkel,
nem unalmas az életük, tevékenyek utána.
Nem hagyják hátra, azokat amivel dolguk
van és nem veszik el a lehetőségeiket,
túl jót akarva, a saját gyermekeiktől.
Jó szerencsét, jó emberek, tisztelettel,
szeretetben élni, tartás, méltóság, hinnye.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel. Julamami