Szerintem, egy ember akkortól számít felnőttnek,
ha, tudja már mérlegelni, mit miért, vállalhat fel.
Szegény gazdagok, Gazdag szegények, regények.
Az egyik nagyon ismert, a másikat is olvastam.
Ha nem ismerjük, mindkét oldalunkat,
nem növünk fel, önmagunkhoz sem.
Ugyan, hogyan irányíthatnánk, ah.
Tisztában van-e azzal, hogy
emberek élete,
sorsa,
fordul
úgy,
ahogy
döntenek majd.
Felelősek vagytok,
önmagatokért és
minden olyanért,
s azokért, akiket
felvállaltok,
helyettük
döntve,
irányítotok.
Emberismeret.
Tiszteletem,
jó érezni azt,
hozzáértően
végzik a munkát.
Akiben nincs benne
a kontrollja annak,
ne vállaljon felelőset.
Magam is felelős vagyok,
ám, ha a kérdéseikre, jól
érthető választ, nem adok.
Tapasztaltan tudom, nagyon
nagyok a szintkülönbségek.
Ahol már fordítókra is
szükség lenne, ahhoz,
hogy megértsék azt.
Ami másoknak meg,
már természetes, úgy élnek.
Családokon belül, is lehetnek,
a generációs feladatok kapcsán,
nagy szintkülönbségek, hinnye.
Ha nem találják meg a valóságos,
érthető, magyarázatokat, biza,
a családok, csak látszatosak.
A mindenáron, való, győzni
akarás, a mindenkit maga
mögött hagyás is jelez,
valami fontosat.
Nincs még
rend, a
lelkében.
Mindenki
hozott a
saját
sorsával,
tehetséget.
Amikor rátalál, az
olyan, “hazaértem” érzés.
Amikor átéltem, tudtam, már.
Akkor, ah, megvan mindenem,
ha, van, annyi pénzem, ami
lefedi, a kiadásaimat.
Ismerem a generációs
feladatomat, sorsomat.
Tartásos érzést ad az.
Emberesedek, vagyok,
nem pénzből lettem.
Tartozni valahova,
nem is fogják fel,
addig, amíg,
nincs meg, a
felismerés.
A pillanata,
annak az érzésnek,
a nem tartozni “sehova”.
Üzletasszony nem leszek,
nincsen hozzá tehetségem, ah.
Jók nekem, a nagyszerű érzések,
ha naponta élem, az egyszerűben.
Beérem hát, a napi sikereimmel.
Hiszen nem különb, senki sem,
az apró fontos porszemeknél.
Vedd komolyan, minden
igazolványod, lejárati
idejét, hinnye, azt a.
Megigazítja benned,
az érzését az üresnek.
Ha nem személyesen
kontrollálsz, mindent,
ami téged érinthet.
Tájékozottság.
Nem tartozom,
se ide, sem oda.
Tartozom, az éppen
engem megtisztelőhöz,
abban az időben, pont oda.
Szeretem a hivatásomat, hát
továbbadnám, a tudásomat.
Legyünk sokan fordítók.
Önismeret, kölcsönös
tiszteletre oktatás, nevelés.
Nem könnyű megtanulni,
de az utána jövő érzés,
azt mondják, megéri.
Magyarországról, Pakson,
a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami