Kérlek, ha nem szeretnél őszinte, valós tapasztaltakat, ne olvasd el.

Elhiszi azt is, vezetni született, mindent elbír, az a látszata, hinnye.

Pedig, az emberies helyett, már ott, az alapoknál, ki is üresedett.

Jól láthatóak, ott vannak a kirakatban, irigyeltjei az ostobáknak,

azokat nevezem, így, akik, bár, tanulhatnának, de nem teszik azt.

Tapasztaltként, összefüggéseiben látva, jó minták nem lehetnek,

motiváció hiányosan, ahhoz való tehetség nélkül, nem adhatnak.

Hála Isten, sokan vannak az intelligensek, egymást segítve élnek.

Letörölték, már nem látható, a saját tudásomat tükrözte volna,

a gépies, sablonos, nem életszerűen működők megszüntették.

Julamami védjegy, a tartalma az oldalamnak, ugyan hova lett,

valóban, annyira olyanokat írtam, vagy valakinek az is kellett.

Hol tudnám megnézni, a valóságban, ugyan mi lett az oldallal,

az egész életem gyümölcsei, a napi írásaim, videóim, hinnye.

A kedvencem volt a, „Julamami Generációs Jelei”, oktattam,

szerettem volna, Julamami Generációs Jelekre változtatni.

Tükrözte, amit feltaláltam, terveim voltak általa, már oda.

Ismerve magamat, tudom, majd, megoldom, másképpen.

Túl sokan lehetnek, akik, súlyként, nehezednek rajtam,

időnként meg is nyilvánulnak, nem változnak, már üresek.

Ha tudnák, mennyire látható, az igaz valójuk, zokognának.

Irigységben dagonyázva, megrekedtek, nem tanulnak, ah.

Már széthajtottak volna, ha hagyom, hogy szervezzék, azt

ahol találkozhatok, kint, hozzájuk érkezve, az emberekkel.

Óvatosan, mondom, nem elég, szervezni tudni, már, 5 éve,

emberiesen működik csak, a többiek fékezők, lemaradtak.

Szükség lenne, sok fordítóra, ne rekedjen meg órdításban,

a már ki nem fejezhető, felhívja a figyelmet magára, azt a.

Ne más intézze a dolgaidat, mert mellé visznek alaposan,

rólad szóljon, belőled indul ki, úgy fordítsad, emeljen fel.

A saját szintjükön lévők nem ártanak egymásnak, hinnye,

mindegy az, gazdagok vagy szegények, teszik a dolgukat.

Átlátják azt is, összefüggésében, beérik, azzal, ami van.

Elhasználódnának, ha nincsenek kimondva a tiszta szavak.

Legalább annyi jó lehetne, becsüljék meg, az emberieseket.

Nélkülük már, jól, életképesen, működni nem tudnának, ah.

Nem, tudom, másképp kezelni, ah, mint megszólítom őket,

nem válaszolnak, sablonban vannak, hátha emberiesek.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem vitatkozom,

érvelnék, ha értenék, róluk is szólnék, ha meghallanák.

Fogd meg a hajadat és húzd ki magadat a feladatodhoz,

szoktam mondani, nem teszem helyette, ártanék vele.

Egyetemre jelentkeztem, egy jószándékú, hívta fel a

figyelmemet, egy csoportba jártunk volna, ha

az is, nem ugyanazokról, szólt volna.

Haladnának a tehetségesek,

ha nem csak, kihasználnák,

a tiszta forrású, tudásukat.

Éppen szétváltak, egyikük,

aki, az egyetemet vitte

tovább, meghívott,

oda, előadónak.

Másikukhoz

kerültem,

akadémiára

jártam és ott,

megköszönték, azt a,

hogy oda jártam. Köszönöm,

életemben ott, akkor egyszer

fordult elő velem, elismertek.

Kitűnő, megajánlottat kaptam.

Ha nagyon nehéz az út, amin araszolok,

megnézem, hogy lássam, nincs semmi baj.

Csupán nagyon kényelmesen lemaradtak, ők

sem fejlesztenek, inkább, átvették, másokét.

1999-ben kaptam, azóta is tapasztalok, naponta.

Valami nagyon nem jó irányt vett, ha az ember ennyire

nem fontos, akkor mire az a látszatos nagy nyüzsgés, azt a.

Nem jó az, ha a szivesség szintje, nem látja az emberieset, ah.

Nem szeretem a szivességet, szolgáltató az elnevezésem, nincs

más, eszi nem eszi, ez van, hát ez már, régóta a szólgálat szintje.

Nem fértem bele sehova, igyekeztek rögtön azon, hogy menjek

onnan, ha látták, nagy emberies tapasztalattal teszem a dolgom.

Belenyúltam valamibe megint, ez megismétlődik gyakran, ha,

azt látom, ott is, meg amott is, nagy szükség van, a tudásra.

Látszik, hogy valakit, éppen lelaknak, úgy fejlesztenének.

Használni szükséges, a saját nevet, odatenni a tudáshoz.

Nem kapcsolódik össze, az, aminek fontos lenne, együvé

tartoznia, látszik, nem szolgálja, csak utánozó figurája.

Tudom, eljött, az ideje, annak, hogy valamit szükséges

vállalnom, szerintük, nem boldogulok, nem is vagyok.

Jobb az nekik, hiszen nem kell felelősséget vállalniuk,

semmiért sem, viribülhetnek nyugodtan. Ha nincsenek,

olyanok, akik átlátják, kihallják, megérzik, gondolkodnak.

Egy dolog van, amit el lehet érni, nagyon gyorsan, az amit,

legyártanak, a saját könnyebbségükre, ránött már a fejükre.

Ha nem tiszteled a többieket, csak kihasználni igyekszel, hogy

neked, ne legyen nehéz, semmi sem, felelősséget nem vállalsz.

Kihasználsz mindenkit, aki nem mond nemet, adni nem tudsz,

miközben, a lelkiismereted figyelmeztetne, elhajtod, hinnye.

Attól az, a felelősséged marad, addig amíg az emberies éned,

föléd kerekedve, megmutatja neked, a járható emberies utat.

Ő kívülről lát engem, mint, ahogy őt, én is látom, elfogadó velem,

mert tudja, az őszinte szavak, nem ártanak, építenek, hinnye, ah.

Hát ne zárjad magadba, írd ki, mond el, ahol még lehet, a kimodott

szavak, elinditanak egy tisztító folyamatot, elkerülve általa a gondot.

Egy Haza ez csak egy, a látszatos, nem alapos, tudás nélküli marad.

Van az Isten, majd, pironkodva, észleli, mindenki, a saját idejében.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami