Sokszor, mondtam, már, sokféle,
embernek, kezd el, még egyszer
kérlek szépen, téged, ne add fel.
Ahogy látom, az sorsolvasások
közben, háromszor kínálja fel, a
sorsunk, korrigáljunk, hinnye, ah.
Nem azt látom, hogy vagy így és
sehogy másképp nem lehet, azt a.
Leginkább, életszerűen működik,
a valóságban, nem alkalmazom,
másképp, mert azt is tanultam,
mit nem szabad. Kommunikálni
tanuljál úgy, legalább, ne ártsál.
A sablonok már régen elkoptak,
gondolkodj, magadnak, se, árts.
Megmutatja ám azt, a körforgás.
Van az Isten, van, aki, tudja, van,
aki majd megtudja az ő idejében.
Mond, hát, ismered-e a sorsod,
ha belenézel a tenyeredbe,
leolvasni, tudod-e.
Gondolom
elhiszed,
nem
véletlenül
más és másabb,
a rajzolata a sorsoknak.
Mennyi mindent megtanulnak
az emberek, valahogy a tenyerükben,
lévő, legfontosabb rajzolatok mégsem,
érdeklik őket annyira, hogy felismerjék.
Alapdolgok maradnak ki az életükből,
ha nem tudják, mit hoztak ők, mint
fontosat, a családjukba tenni.
Azzal is kiteljesíteni, azt,
amit a többiek hoztak.
Jóra, szépre, építhető,
emberies feladatokat
látok. Ezektől, eltérők,
nincsenek lenyomatként.
Ha az egyik oldalunknak
megfelelő feladatokat,
teljesítettük, jöhetnek,
a másik oldalon lévők.
Ezt látom egészséges
körforgásnak, ebből,
kiindulva olvasom
le a sorsaikat.
Az embereknek,
gyakran, fogalmuk sem
volt, hogy mennyire mást
hoztak, mint amit éltek.
Miután megismerték,
a sorsukat, ébredtek
rá, hogy mennyivel
könnyebb a belső
tartásuknak azt a
jelzését élni, ami,
mellé őket, nem viszi.
Mikor érsz körbe, ah, ha
halogatod, a sorsszerűt,
inkább mégy, másoknak
a sorsuk után, hinnye.
Mert, adott helyzetben
az látszik könnyebbnek.
Visszanézve meg, látod,
nem csináltál, magadért,
a családodért még semmit.
Adja a helyzet az alkalmazkodást,
viszont, a gondolkodó agyadnak, a
tápláléka, az egészséges gondolat.
Csináljál hát mérleget kérlek téged,
hol tartasz most, ahhoz képest, amit
hoztál sorsodként, s mi mindent tettél,
azokért, akik, hatással voltak rád is.
Jó szerencsét kívánok, a jóhoz és a
széphez, ne kopjon ki a tisztelet,
legyen, elég igény, a szeretetre.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami